Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-06 / 5. szám, szombat

ÜJSZ0­A kommunisták állandóan tanulmányozzák a marxizmus-leninizmust Az SzK(b)P üzemi szervezete politikai nevelő munkájának 1951 január 6 UJSZ 0 ­A Szovjetúinó kommunista (bolsevik) pártjának tagja köte­les folytonosan növelni öntuda­tát és elsajátítani a marxizmus­leninizmus alapjait. Az SzK(b)P alapszabályaiból. A marx-lenini elmélettel való általá­nos és mély megismerkedés lehetővé­teszi a kommunista párt politikája alapelveinek világos megértését fel­fegyverzi a kommunistákat, hogy he­lyesen tájékozódjanak minden körül­mények között éí> helyesen oldják meg a gyakorlati feladatokat A golyóscsapágy gyártására felállí­tott állami üzem pártszervezetének körülbelül háromszáz tagja van — és köztük egyetlenegyet sem találtok, aki ne ismerné a marx-lenini elméletet. A kommunisták politikai nevelése, a káderek marxi-lenini kiképzése — e két dolog áll a pártszervezet figyel­mének központjában és erre fordítja a legnagyobb gondot A mult évben a kommunisták párt­szerű neveléséről négy alkalommal folytattak vitát pártgyűléseken. Ezzel rendszeresen foglalkoznak az üzemi és a műheliyi pártbizottságok. tapasztalataiból Az üzemekben a pártszerű nevelés, a pártoktatás terén széles hálózatot építették ki. Mindenekelőtt ide tar­toznak a kétéves politikai iskolák. Ez iskolák hallgatói nagyrészt fiatal kom­munisták, akiknek iskolai képzettségük nem teljes, (4—6 középiskolai osz­tályt végeztek). A politikai iskolák hallgatói megis­merkednek pl. ilyen témakörökkel: „A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom", „Hogyan éltek és harcoltak felszabadulásukért a munkások éa pa­rasztok a cári Oroszországban", „A Szovjetunió és a kapitalista világ", „A szocialista társadalom építése a Szovjetunióban", „A szovjet nemzetek közös nagy családja", „A bolsevikok pártja — a szovjet társadalom vezető és irányító ereje", „A Szovjetunió — a béke, a demokrácia és a szocializmus védőbástyája", „Célunk — a kommu­nizmus". stb. Minden hallgató külön tankönyvet kap. „A politikai iskolák hallgatóinak segítségére" címmel, ahol népszerű formában megismerkednek az iskolázás tárgyköreivel. R politikai nevelés és oktatás magasabb foka azok a körök, ahol V 1. Lenin és J. V. Sztálin életrajzát és az SzK(b)P törté­nelmét tanulmányozzák. Ezekben a körökben a tananyag egy évre van felosztva, ez év alatt a hallgatók meg­ismerkednek V. I. Lenin és J. V. Sztá­lin életrajzával és a további két év alatt, az SzK(b)P történetérő! szóló előadásokat hallgatják. A körök hall­gatóinak politikai színvonala magasabb. Olyan elvtársak tagjai ezeknek a kö­röknek, akik elvégezték már a politi­kai iskolát, vagy pedig azok, akiknek megvan a megfeleflő általános művelt­ségük. Azok a kommunisták, akiknek jó po­litikai felkészültségük és általános mű­veltségük van önállóan ismerkednek meg a marxizmus-leninizmus klasszi­kusainak müveived. Ezek számára szemináriumokat alakítotttak, amelye­ket gazdag tapasztalatokkal rendelkező tanácsadók és propagandisták vezet­nek. Az üzem gazdasági pártaktívája számára esti pártiskolát szervezett, ahol a tanulók két év alatt tanulmá­nyozzák át az SzK(b)P történetét, a világ politikai térképet, az ipari üze­mek elíonomiai kérdéseit és a Párt és szovjet építés alapelveit. Az üzemben folyó oktatás egész összetett hálózatában szilárd fegyelem uralkodk. A pártiskolázás óráit mindig pénteken tartják A politikai iskolákban, körökben és szemináriumokban az előadás két órát tart és az esti pártiskolákban négy órát. Minden egyes körnek, politikai isko­lának, szemináriumnak munkája szá­mára megfelelő helyiség van biztosítva. A szobákban táblák, térképek, dia­grammok, képletek és a legkülönfélébb szemléltető segédeszközök állnak a hallgatók rendelkezésére). Az oktatás előkészítése és megszervezése Az iskolaév az idén, mint rendsze­rint, októberben kezdődött, de már előtte intenzív előkészületek folytak. Ki kellett egészíteni az oktatókádere­ket, be kellett szerezni a tankönyve­ket. A pártbizottságnak be kellett oszta­ni a hallgatókat általános műveltségűk és politikai színvonaluk szerint és a szerint is, hogy melyik műszakban dolgoznak. Az üzemi pártszervezet vezetőségi tagjai, a műhelyi pártszervezetek tit­kárai, a csoportok agitátorai egyen­ként megvitatták a kommunistákkal, hogy melyik csoportban akarják ta­nulmányaikat folytatni. Ebben az Iskolaévben ar üzemben négy politikai iskola működik két körben V. I. Lenin és J. V. Sztálin életrajzának tanulmányozása folyik, hat körben a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetéről ad­nak elő és három szemináriumban a párttagok a marxizmus-leninizmus klasszikusainak müveit tanulmányoz­zák. Ezenkívül van egy esti iskola. Minden egyes tanfolyamon, körben vagy szemináriumban a hallgatók szá­ma húsz, vagy ennél kevesebb, de a húszat nem haladja meg. Az 1949—50-es tapasztalatok azt mutatták, hogy az eszmei színvonal jelentősen emelkedett és az üzemben a párttagok politikai látóköre táguL Zjuzin frézelő-munkás, miután el­végezte a kétéves politikai iskolát, most egy körben folytatja tanulmá­nyait, ahol az SzK(b)P történetéről ad­nak elő. Zjuzin sztahanovista, a ter­melési normát 250—300%-ra teljesíti. Lovgin. egy fiatal elvtárs, aki két automata gépen dolgozik, normáját 200—250%-ra teljesíti. Ugyancsak ez­idén fejezte be a politikai iskolát és megkezdte az SzK(b)P történetének tanulmányozását. Guszievova brigádos a fínomgépmechanika osztályon. Bri­gádja a normát 140—160%-ra telje­síti. ĽJgyancsak befejezte a kétéves politikai iskolát és most J. V. Sztálin életrajzának tanulmányozását kezdte meg. Olyan kommunista, mint Zjuzin, Lovgin és Guszievova igen sok van üzemünkben Tudják, hogy ahhoz, hogy az ember mintaképül szolgáljon a többieknek, az üzem élcsapatához kell tartoznia és a közéletben is legelői haladnia. Egyszersmind folytonosan növelnie kell politikai és elméleti isme­reteinek színvonalát. A marxizmus-leninizmus az az erő, amely lehetővé teszi a bolsevik párt tagjainak, hogy „... minden helyzet­ben eligazodjanak, megértsék az ese­mények belső kapcsolatát, előre meg­lássák azok lefolyását és ne csak azt ismerjék meg, hogy az események hová és hogyan fejlődnek a jelenben, hanem azt is, hogyan és hová fejlőd­nek majd a jövőben." V. Sztapanov—Sz, Petrov. Mire ébredtem rá a mi pártiskolánkban Nálunk nincs olyan ember 9 kinek ne lenne kenyere, vagy munkanélkül lődörögne! Elvtársak I Mielőtt megírnám nektek, hogyan zajlott le az első magyarnyelvű járási pártiskola Iiozsnyón, hálás köszöne­temet fejezem ki az iskolán résztvett elvtársak nevében is Gottwald elvtársnak, köztársaságunk elnökének, hogy lehetővé vált nekünk magyarnyelvű elvtársaknak saját nyelvUnkön tanulni a > legnemesebbet, a marxizmus-leniniz­mus alapismereteit. Az iskola vezetősége gondos munkájával azon fárado­zott, hogy a marxizmus-leninizmus nemes tanából gazdag tudást meríthessünk. Mi is ezen igyekeztünk. Amikor az iskolával összefüggő megjegyzéseimet és benyomásaimat akarom kifejezni, le kell írnom a következőket! lakásokat, iskolákat, kultúrházakat, szanatóriumokat, kórházakat stb. épít és mindez a népé, s mindezt a nép élvezi. De még egyéb csodákat is tud mű­velni ez a „csőcselék". Tud élni hábo­rú nélkül, mert a mi útunk nem gazdasági válsá­gokhoz, hanem a szocializmushoz, a boldog, békés élet felé vezet. Az iskolában mindennek újra tu­datára ébredtünk és nagyon hálásak vagyunk, hogy lehetővé tették ne­künk ezt a tanulást. Ha már írok, szeretnék még né­hány szót az amerikai háborús uszí­tóknak is üzenni. Nagyon dicsekszenek, hogy náluk van demokrácia és szabadság. Ebbe az állításba egy kis hiba csúszott be véleményünk szerint. Náluk tényleg igazi szabadsága van annak az egy­néhány gyárosnak, bankárnak, bá­nyatulajdonosnak, stb., de különösen a fegyverkészítöknek és fegyvergyá­rosoknak. Most itt meg kell állnom s egy l:is számadást kell tennem, hogy mi a különbség a két állítás között, hogy hol van valóban a szabadság: 1. A tőkések világában csak egy­néhány maroknyi kizsákmányoló, há­ború^ uszító élvezi a szabadságot. 2. A becsületes haladó emberek or­Minket, vidéki elvtársakat, amikor megláttuk, hogy iskolánk egy hatal­mas parkban, egy kastélyban lesz, ahol azelőtt csak a kiváltságosok él­hettek, önkénytelenül az a gondolat fogott el, hogy az urak világában, ebbe a hatalmas parkba még csak benézni is csak lopva mertünk volna. Most pedig tanulás közben itt sétál­hatunk e park fái alatt. Amikor asz­talhoz ültünk, arra gondoltunk, hogy itt azelőtt az urak világában a pro­letárok közül csak leánytestvérein­ket vagy édesanyáinkat tűrték meg, mint cselédeket, ök gondoskodtak a méltóságos asszonyoknak és család­juknak a legjobb ételekről, a legna­gyobb tisztaságról és mindig csak cselédek voltak azok szemében, pe­dig ezek nélkül a proletárnök nélkül a féreg ette volna meg őket. Esetleg annyi joga volt a cselédnek, hogy kezet csókolhatott a méltóságos asz­szonynak. Mi dolgozók az urak sze­rint akkor csak csőcselék, söpredék voltunk. Azt mondták, hogy náluk nélkül mi nem tudnánk megélni, mert ki volna a munkaadó. No, de most már egészen máskép állnak a dolgok. Csoda történt mert a „csőcselék" n Pr"- rnpo tud élni az urak nél­kül hanem építeni tud, hatalmas gyárakat, villanytelepeket, modern szágaiban minden jóakaratú ember élvezi a szabadságot. Most aztán mindenki láthatja eb­ből, hol az igazság, a szabadság, a demokrácia. Mi már régen megismer­tük Amerika szavát alapjában. Szép nótákat fújnak ök, csak egy a baj, hogy éhen táncolni nagyon nehéz dolog rájuk. Mindenki tudja, hogy ők évtizedek óta nem tudtak kenyeret adni a nép­nek, csak gumibotot, meg puskago­lyót. Nálunk meg már nincs olyan em­ber, akinek ne lenne kenyere, vagy munka nélkül lődörögne. Minden em­berről gondoskodnak nálunk, arról is, aki nem tud dolgozni: a betegről, munkaképtelenről, öregekről stb. Fel akarnak minket ök, a tőkések világának maroknyi kizsákmányolói szabadítani. Igen, meg akarnak min­ket szabadítani a kenyértől, az em­beri szent jogoktól. Még véres há­ború árán is. Szégyen rájuk! Ezekre a tehetetlen herékre, akik csak mil­liók kizsákmányolásából háborúkból, milliók véréből és milliók könnyéből tudnak és akarnak élni. Azt üzenjük nekik és Amerika sza­vának is, hogy megvédjük a békét, mert az egész világ haladó népe békét akar és mi velük megyünk. KOCSIS LAJOS, Kuntapolca A CsISz főiskolás bizottságának magyar kultúrcsoportja és a CSEMA­DOK bratislavai helyicsoportja január 7-én, vasárnap délután 15 órakor kultúrműsorral egybekötött József Atttía irodalmi délutánt rendez a Vä­zov utca 2. sz. alatti CSEMADOK­otthonban. Kérjük minden tagtársun­kat, a CSEMADOK tagjait és az ér­deklődőket, hogy vegyenek részt a kultúr délutánon. Békét akarunk Nemrég folyt te a karácsony, a béke ünnepe. „Békesség a földön az em­bereknek" köszöntötték egymást az apostolok Is és ez a szép jelszó kíséri végig a becsületes emberek útját az egész világtőrténeimen át. Egyszerű szavak ezek. Mégis tőlük függ éle­tünk, hazánk, otthonunk és családunk léte. Nyugodt építőmunkánk gyümöl­csét csakis békében élvezhetjük. Bé­két akar a felnőtt, a gyermek, az ag­gastyán egyaránt. Békét akar az egész emberiség néhány pénzéhes és vér­szomjas kapitalista kivételével. Az imperialisták nem vágynak a békés, nyugodt termelő életre, ők le akarják rombolni azt. amit a dolgozó tömegek két kezük munkájával fel­építettek. Háborút akarnak, harcolni akarnak. MI Is harcolunk, csakhogy míg mi a békéért, a szebb és jobb jövő felépítéséért harcolunk, addig ők a rombolást és pusztulást akar iák ismét a világ nyakába zúdítani. Mi a béketábor hívei nem akarunk többé ártatlan embereket vérezni* gyermekeket megfagyni. apátlan, anyátlan árvákat sírni látrri. Legyünk elszánt, éber harcosai a béketábornak, hogy Sztálin és Gottwald elvtárs út­mutatásai szerint minél előbb felépít­hessük boldog, szép jövőnket és ha­zán^ minden egyes polgára élvezhesse a kivívott szocializmus áldásait. ^ Novoszad J. élmunkás, Slovnaft nemzeti vállalat, Bratislava. A párkányi járás támogatja a handlovai bányászok munkáját A párkányi járásból 200 önkéntes brigádmunkás jelentkezett a handlo­vai bányákba, hogy támogassák terv­teljesítését. Magam is ott voltam köztük és most szeretném közölni tapasztalataimat. A munkafolyamán rájöttünk olyan hiányokra, amelyeket szükség lenne hamaorsan kiküszöböl­ni. így például a kikopott gépek, fúrók nagyon gátolják az élmunkás bányászok teljesítményét, főleg a 402. és 405. tárnában. Egyes birgádmunkások panasz­kodtak, hogy a bányászok nem bán­tak velük megfelelően. Az üzemnek gondoskodnia kellene arról, hogy u ilyen nem eléggé öntudatos bányá­szokat kioktassa, hogyan viselkedje­nek a brigádmunkásokkal. A párkányi járás I. számú csoport­ja eddig vezetöhelyen 411 a nyitrai kerület brigádmunka versenyében. A munkahangulat kitűnő, de több fi­gyelmet kell szentelni a jövőben a fiatal bányászutánpótlásnak, vala­mint a hosszúlejáratú brigádmunká­soknak. Mindez szükséges ahhoz, hogy az ötéves terv harmadik évében is biztosítsuk a terv teljesítését A vasbútor-műhelyről A fü!eki Kovosmalt vasb'útor-mChe­lyének dolgozói megértették az idők szavát és a termelésben egyre jobb eredményeket felmutatva a békeharc első katonáivá fejlődtek. Különösen kitűnik közülük Telek Sándor, Czakó Béla. Soós Imre, akik fáradságot nem ismerve azon voltak, hogy sikerre vigyék és minél előbb be. fejezzék a gottwaldi ötéves terv má­sodik évét. Ez a három elvtárs erős oszlopa az élmunkás-mozgalomnak. A vasbútor-osztály dolgozói vállalták, hogy Fülek „járási székhellyé" kine­vezése alkalmából nyolcórai brigád­munkát ledolgoznak. A munkások ez­zel akarják jelét adni örömüknek, hogy népi demokráciánkban megvalósult a füleki polgárság régi álma, a község várossá fejlődött'. Á mult" kapitalista rendszere alatt jóformán semmi épít­kezés nem volt a különben forgalmas városban, most pedig gomba módjára nőnek a házak. A füleki dolgozók tudják, mit köszönhetnek a szocialista rendszernek és a Czakó elvtársékhoz hasonló lelkes élmunkásoknak, akik­nek fokozott munkatörekvése elősegí­ti köztársaságunk virágzását, a béke­tábor erősödését, egész dolgozó né­pünk életszínvonalának emelkedését. Ma a füleki Kovosmalt dolgozóinak jelszava: „Miénk a gyár és az ország, magunknak építünk." Balázs István Jenő, a munkásszerkesztő-tanfolyam hallgatója. Karácsonyi viszontlátás Ä helyi pártszervezet helyiségéből kedves mandolin-muzsika hallatszik. Próbát tart a zenekar. Kitárul az ajtó és vidám frisességgel özönlenek be a karácsonyi szünidőre hazaérkezett gazdasági iskolát végző lánvok, meg újonc katonák. Csak lassan csitul el a viszontlátás öröméből fakadó hangos öröm és tréfálkozás. A hazaérkezett fiúk és lányok köz­kívánatra elvonulnak előttünk. Meg­csoďálgatjuk praktikus, szét) egyen­ruháikat. Ezután az asztalokat összetol­juk, körbeülünk és figyeljük a beszá­molókat. Mint tiszta vizű oatak csobo­gása, úgy folyik az okos szó a fiatalok ajkáról. Jól esik hallgatni értelmes, széles látókörű fejtegetéseiket. Arról beszélnek, hogv a szocialista gazdasá­gi terv keretében az ipar nagyméretű fejlődése mellett a mezőgazdasági ter­melésnek sem szabad lemaradnia. Az ökrös szántással, mezsgyékkel kínló­dó magángazdálkodásoknak át kell alakuniok gépesített, fejlett, szaksze­rű szövetkezeti gazdálkodássá, amely a föld megművelése mellett a nemesí­tett állattenyésztést is megvalósítja. A fiatalok szilárd hittel bizonygatják* hogy mindez az ötéves terv folyamán meg is történik, mert ígv kívánja az egészséges fejlődési folvamat. Szóba kerül a kultúra kérdése Is. Egyöntetű a vélemény, hogv népi de­mokráciánkban csakis a legtisztább szocialista népi kultúrát termelhetjük, ez legjobb tükörképe haladásunknak, fejlődésünknek. Eltelik az este, gondolataink egybe­kapcsolódnak, mindannyian érezzük, amint a halloltak igazsága sebesen ter­jed tudatunkban, önkéntelenül Maja­kovszkij szavai jutnak eszembe és így búcsúzom a fiataloktól: ..Ti vagy­tok a friss" vér a város szívében, a fanalak az új idők szövetében, a ba­rázdából kikelő magvak." Drága ffjúságunk, szocialista ha­zánkban .élni nektek is öröm. szép és ]0. Havran Ferencné, Csécsénypatony. Tanulni fogunk a szovjet sztahanovisták példáiból Csütörtökön, január 4-én hirdették ki a prágai ČKD Sokolovo üzemben az 1950. év utolsó negyedévének leg­jobb dolgozóit. A legjobb dolgozó cí­mét 77 munkás és 7 munkacsoport nyerte el. A legjobbak közül nem hiányzott a varsói világbéke kon­gresszus küldöttje, Doutnács villany­hegesztő sem. A kitüntetettek közül hat már harmadszor nyerte el ezt a címet. Egyikük Vejvoda József újítá­saival több mint 10 millió koronát takarított meg. Nagy összeget taka­rított meg Ottokár Vlah munkás is. A legjobb fémesztergályosnak Va­lis Károlyt hirdették ki, aki még két évvel ezelőtt mint kereskedösegéd dolgozott. Mostani munkájával még jobban meg va nelégedve. Az ünnep­ség befejezésekép a kitüntetettek nevében ünnepélyes kötelezettséget vállalt arra, hogy a munkaversenyt tömegalapokon fogják szervezni, fo­kozni fogják a szakminöstésüket, még jobban fognak tanulni a szovjet szta­hanovisták példáiból és nyert tapasz­talataikat oktatás formájában át­adják a többieknek. Teljesítményü­ket a normáknál 5 százalékkal fokoz­zák. Igyekezni fognak a tervet túl­teljesíteni, csökkenteni a selejt szá­zalékszámát, fokozni az anyagtaka­rékosságot, különösen a színesfémek­nél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom