Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

U.TÉV 1951 c/l béítéért ujsza liiirevliuifc erejéről tett tanúságot, azt követeli, hogy még harcosabban és elszántabban küzdjünk a nagy Szovjetunió oldalán azért, amit a nagy Sztálin és tanítványai a szocialista forradalom megindulása óta hirdetnek: hogy a békét kívánó dolgozó nép szabadon, győzelmesen építhesse szocialista életét, amely Marx, Lenin és Sztálin eszméivel a kommunizmus megvalósulása felé vezet. Ha m| ma végigtekintünk az elmúlt esztendőn, nem hagyhatjuk említés nélkül az eredményekből fakadó gyümölcsöket és nem hagyhatjuk el, hogy vissza ne pillantsunk arra a korra, amikor a kétkezi munkás egyik kezében a fegyverrel, másik kezében a kalapáccsal küzdött azért, ami ma megvalósulóban van. Akár bel-, akár külpolitikai évszemlét csinálunk, nem maradhat némán ajkunk azokról, akik egy életen át harcoltak a mánkért, nem hallgathatunk mai és tegnapi hőseinkről. Szabad-e megfeledkeznünk ma, amikor szocialista életünknek szebbéformálódásáról beszélünk, amikor újult erővel veszszük fel harcunkat az osztályellenség ellen és mindennapi életünkben fokozott harcot folytatunk az imperialisták és cinkosaik ellen, szabad-e megfeledkeznünk Gottwaldról, Širokýról, Durišról, Steiner Gáborról, Mezőről és Sallairól? Gottwald, Široký, Duriš a harcos tegnap és az építő, alkotó ma, akik kéz a kézben harcoltak, küzdöttek a holnapért és járták az utat Steiner Gáborral, Mezővel és Sallai elvtárssal. Mind egyek voltak: elvtársak, akik a munkásosztály jobb és emelkedettebb holnapjáért küzdöttek. Steiner Gábor, Mező és Sallai kiestek sorainkból, mártírhalált haltak, elhagytak bennünket, de halálukkal még erőteljesebbé, harcosabbá tették a mánkat, még erőteljesebbé és harcosabbá tették Gottvvald, Široký és Ďuriš melletti kiállásunkat. Gottwald és Široký új életünk hatalmas egyéniségei, győzedelmesen viszik tovább azokat a harci eszményeket, amelyek mellett munkásosztályunk Komáromban, Eperjesen, Kassán, Kosutiban és a munkásosztály minden harcos megnyilvánulásában hitet tett. Gottwald és Široký Viliam elvtársak harci lobogója, a vörös zászló nemcsak nálunk, hanem Európa nagy tömbjében, Rákosi Magyarországában, a munkásosztály győzedelmes Romániájában, Bulgáriában, Albániában, Pieck elvtárs Németországában győzedelmesen leng és küzdelemre buzdít a világ békéje érdekében. A dolgozó osztály megingathatatlanul áll sorompóba, harci egységbe, nagy hőseinek oldalán és élő nagy vezéreinek síkján, hogy megvívja döntő győzelmét azok ellen, akik véres háborúk lángralobbantására spekulálnak, hogy kis titánok gyilkos szándékai vájjanak valósággá, hogy a felszabadított népek életében az imperialista kizsákmányolók lázas álmai valósuljanak meg újra. Nem, Kelet-Európa népe, munkássága, parasztsága és dolgozó értelmisége megingathatatlan frontba tömörülve sorakozott fel hősi elszánt harcára, hogy szövetséget alkotva a kizsákmányolt országok dolgozó népével, megdöntse azt, ami az élet megrontója, átka: a kizsákmányolást, a rabszolgaságot, a trumani doktrínát, a Sehumanok, Adenauerek, de Gasperik fejbólintó lakájpolitikáját, a Labour Party áruló magataraását s helyébe a nemzetközi proletariátus nagy jelszavát valósítsa meg: Világ proletárjai egyesüljetek a béke és a szocializmus jegyében! „Atomleckét" kaptak a%uszítók Scelba, a népgyilkos Január havának első napjaiban a világot meglepő hír járta be. Az ,,Union Frances d'Information" lap jelentése szerint a szovjet tudósoknak sikerült az atomenergiából igen magasfeszültségű villanyáramot előállítaniok s ezenkívül olyan atomenergiával hajtott rakétákat gyártani, amelyek lehetővé teszik a levegő legmagasabb rétegeinek tudományos kikutatását. A nyugati országok lapjai e hírrel kapcsolatosan megállapítják, hogy a Szovjetuniónak az atomenergia ipari felhasználása terén már hatalmas előnye van az Egyesült Államokkal szemben. A népi demokrácia lapjai „atomleckéröl" írtak. Az a tény, hogy az atom titkát a szebb holnapért küzdő szovjet nép is ismeri, egyidöre torkára forrasztotta Trumannak és a többi hisztérikus amerikai politikai kalandornak a szót. A Kinai Népköztársaság győzedelmes útja az imperialista államok politikusait újabb zavarba hozza. A kínai nép lerázta magáról Csankajsekélc kizsákmányoló rémuralmát és diadalzászlókkal fogadta Mao Oe Tung elvtársat ée a népi demokráciát. 1950 január első hetében Európát nem váratlan, de mégis meglepő hír jária be, amely az amerikai politika és Attleék és Bevinék újabb csődjét jelenti: Nagy-Britannia elismeri a Kínai Népköztársaság , kormányát. Bizonyos, hogy amikor Bevin erre a lépésre szánta magát, nem a kommunisták iránti szeretetből döntött így, hanem arra gondolt, hogy ezzel a lépésével megnyugtatja az angol munkáspárt politikájával elégedetlen tömegeket s ugyanakkor Angliának búsás anyagi javakat szerez ez a külpolitikai manőver. Alig ült el Nyugat-Európa egén a vihar, amelyet az angol külügymiminisztériumnak nyilatkozata váltott ki a Kínai Népköztársaság elismerése ügyében, újabb felháborító politikai esemény zavarja meg Európa nyugalmát: MODENA. A Billek és Jimmek a feketeingesek örököseivel vérszövetséget kötve megindították sötét és aljas támadásukat az olasz munkásosztály ellen. Az orsi vasgyár ellen indított támadás megdöbbentő és kiáltó mementója lett az európai dolgozóknak, hogy mit jelent az amerikaiak „békés" segítsége. Trumanék az olasz fasizmus bérenceivei, de Gasperival és Scelbával szövetkezve sortüzet adatnak a kenyérért és a jobb életért küzdő olasz munkásságra. A sortűz következtében elpusztultak a világbéke hívei nagy és legyőzhetetlen táborának hőseivé válnak, Modena a béketábor imperialistaellenes blokkjának harci kiindulópontja 1<?KZ. A sortűz nemcsak az olasz dolgozók újabb és újabb millióit, az olasz nép legegészségesebb erőit állítja f.oio.npóLa, hanem a francia, német, holland, dán dolgozók millióit is, hogy a Szovjetunió vezette nagy béketáborral együtt harcoljanak a gyilkos erőszak uralmának megdöntéséért. Január 22-én a világ a nagy Lenin halála 26-ik évfordulója emlékének adózott. A dolgozók világtábora átvette a proletariátus lángeszű bölcsének tanítását, merített új rendet építő, új utat.mutató hatalmas tapasztalataiból, hogy még nagyobb elszántsággal az ő és Sztálin világot átformáló forradalmi tanításaihoz híven folytassa útját a végső nagy győzelmek felé. Még alig ültek el a Lenin-ünnepségek, amikor a világot egy Bulgáriából érkezett hír döbbentette meg: Kolárov elvtárs, 1950 január 23-án éjfél után 45 perckor hosszas betegség után elhunyt. Vaszij Kolárov Georgij Dimitrovval és Vlko Cservenkowal a bolgár élet nagyjaival harcolt a nagy Szovjetunió oldalán a bolgár nép felszabadulásárért, éleBoldog újévet! — hangzik szerte a világon. Mi, akik boldogabb jövőnket építjük, megállunk néhány pillanatra a szocializmus felé vezető utunkban, hogy lemérjük mindazt, amit az ötéves terv második tervévének befejeztével elvégeztünk. Lemérjük a pozitívumokat és lemérjük a negatívumokat is. Nemcsalt belpolitikai vonatkozásban, hanem a békefront táborának vonatkozásában is, mert hiszen útunk, amelyen megindultunk, elsősorban a béke építése felé vezet és rajta keresztül minden dolgozó legőszintébb kívánsága a szocialista élet beteljesedése felé. A munkás, a paraszt és a dolgozó értelmiség nálunk egy megújhodott életet jár, amelyben a munka ma már becsület kérdése. A dolgozó nép őszinte lelkesedéssel és tennivágyássál teremti meg azokat a feltétele, ket, amelyeknek megvalósítása a szebb és eredményesebb életet hozza meg magának és környezetének. Ez volna a kérdésnek egyik oldala: miként dolgozunk házunk tájékán. Azonban nekünk nemcsak arra van szükségünk, hogy a magunk portáján helyesen, jól és eredményesen dolgozzunk, hanem hogy portánkon túl megbirkózzunk mindazokkal a feladatokkal, amelyek ránk várnak. Et már a saját házunkon túl lévő élet, amelynek fejlődése azonban nagy befolyással van ránk is. Az elmúlt világháború az emberiséget két táborba osztotta. Az egyik oldalon áll a dolgozó nép tábora, amely a maga új életének kialakítása érdekében parancsolólag követeli a békét. A másik oldalon az emberiességéből kivetkőzött tábor áll, a nagy tábornokok kis csoportja, amely harci riadóra hívja a kizsákmányolók táborát, hogy megvédje gyűlölt igazát. Európában és Ázsiában, Afrikában és Amerikában a dolgozók milliói békét követelnek, oszthatatlan és tartós, az emberiség szempontjából nyugalmat, előrehaladást és jólétet jelentő békét. Ezzel szemben áll a tőkések, a hadseregnélküli tábornokok, kalandor politikusok és az emberiességükből kivetkőzött egyének kis csoportja, amely háborút toboroz a messze Távolkeleten, itt a közeli nyugaton és mindenütt, ahol úgy érzi, hogy a Béke Pártjának termékeny és nemes munkája elé akadályokat gördíthet. Boldog újévet kíván holnap a kisfiam, boldog újévet kíván a feleségem és a világon mindenütt, ahol ezt a napot megülik, boldog újesztendőt kíván egyaránt férfi és nő. Boldog újévet, amivel a gyermekei szebb és békés életét, jobb holnapját, nyugodt álmát képzeli el anya és apa egyaránt. S ml, akik ma az új életért a gyárakban, a földműves szövetkezetekben vagy íróasztal mellett dolgozunk, ezért a békéért harcolunk és áldozzuk érte akár az egészségünket is. Lehet-e szebb és nemesebb munka, mint az, hogy a gyermekemnek szebb holnapot biztosítsak ? S lehet-e aljasabb és felháboritóbb támadás, mint az, amely gyermekem szebb és boldogabb holnapja kialakulásának akar gátat vetni? Ha végigtekintünk az elmúlt esztendő külpolitikáján, akkor határozott, erélyes és szenvedélyes hangon kell kikelnünk azok ellen, akik — mint ahogy az elmúlt esztendő politikája megmutatta — éppen arra pályáznak, hogy akár itt nálunk, a népi demokráciákban, akár a kizsákmányoltság igáját még nyögő világban a dolgozók Hozzátartozói szebb életének kialakulását meggátolják. Európát és a világot egy új Hitler árnya rémítgeti. Gyilkos fegyverekkel, atombombákkal és egyéb szörnyűséges fegyverekkel fenyegeti a békés életet építő emberiség jövőjét. Traman hallod a gyermek ajkáról, Truman — hallod fogcsikorgatva a munkásnép szavát, Truman hallod a gyermekeit féltő anyák sóhaját. Igen, ez a név ma lidércként megüli a világot. Fenyeget, rémséggel tölti el az emberiséget ott, ahol nem tudatosították még kellően, ami Trumannal szemben 1 tatarozott akaratot, erőt és fegyvert jelent. Az egy táborba tömörült emberiség nagy többsége békét kíván és ez a tábor Párizstól Sheffielden át Varsóig határozott, megdönthetetlen harci egységet jelent, amellyel szemben Trumannak és a többi akarnoknak liarci riasztója a pusztában elvesző hang. Egy hangosan dobverö, elenyésző kis csörtető táborral szemben a tettek embereinek nagy tábora sorakozik fel, amely megdönthetetlen, acélos, erővel harcol minden dolgozó ember bébékéjéért és boldogabb holnapjáért. Az egyik táborban győzedelmes csatákra hív a Béke Generalisszimuszának boldog jövendőt hirdető neve. A másik oldalon a Trumanok, Mac Arthurok, Ademauerok, Li-Szin-Manok, Sehumanok és a többiek nevei. Atombombával fenyegeti köztük az első az emberiséget, a másik ugyanolyan hangon, mint partnere, eszeveszett gyilkosságok sorozatába sodorta zsoldosait a békét áhító koreai nép ellen, a harmadik az emberiség legsötétebb korszakának véres figuráját másolja és a többiek is mindmegannyi kis csepűrágó, akik bábként mozognak a politikai élet színpadán, hogy teljesítsék nagy uruknak, a Profit és az Arany urának parancsait. Csehszlovákiában az ifjúság nagy és merész terveket valósít meg. Magyarországon, Dunapentelén a nép apraja-nagyja építőmunkára gyűlt egybe, Romániában a Duna deltájánál szorgos kezek dolgoznak egy új élet kialakításán. És ugyanígy sorolhatnánk fel a példákat Bulgária, a Népi Demokratikus Németország, Lengyelország és Kína életéből. S ott áll mindenekfelett a nagy Szovjetúnió, amelynek népe az atomtitkot az ország felemelkedése érdekében használja fel, kietlen síkságokat tesz termékennyé. Ugyanakkor tőlünk nyugatra lázas fegyverkezés folyik. Dollármilliókat és milliárdokat költenek nem az emberiség jövőjének szebbétételére, hanem a gyilkos fegyverkezésre és rombolásra, ugyanakkor dollármilliárdokat és milliárdokat áldoznak. De Gaulleék, Adenauerek, De Gasperik fasiszta álmainak megvalósulásáért, elvonva az anyáktól a tejet, az élelmet, elvonva a dolgozók millióitól a munkát és az emberi megélhetést csak azért, hogy párezernyi tőkésnek biztosítsák a profitot. Ha ma, az év végén és az 1951-es év elején visszapillantást kell adni arról, mi történt az elmúlt esztendő során, a kezünk ökölbe szorul. Tegnap az ember még a háború dübörgését hallotta, tegnap az anyák és gyermekek jajkiáltása tépett a fülébe és akkor megfogadta, hogy minden erejével harcolni fog azért, hogy megakadályozza egy új, borzalmas pusztítás fellángolását és ha ma számot kell vetnie a mult év politikai eseményeiről, azt tapasztalja, hogy a háború elítélése, a gyújtogatok megátkozása nem használt, mert vannak még egyének, akik újból és újból az emberiség megrontására, gyilkos háborúk fellángolására spekulálnak, mert úgy érzik, hogy ez meghosszabbítja életüket. A szántóvető, amikor ekéje mellett ftj barázdát hasítva megindul, jobb életet akar teremteni. És mi ma, amikor megindulunk az újesztendőnek, számba vesszük az ó-esztendő tanulságait és megvizsgáljuk, mit tanultunk, hogy megteremtsük azokat az előfeltételeket, amelyek a jobb holnapunkat biztosítják. Ez a számvetés mindennél parancsolóbban követeli tőlünk, hogy megteremtsük a magunk és a többi dolgozók békés életét. Ugy teremthetjük meg ezt, ha még kritikaibb és még harcosabb szellemmel fogunk küzdeni a béketábor oldalán mindazért, amit tőlünk a varsói kongresszus határozatai parancsolóan megkövetelnek. A varsói kongresszus, amely a béketábor hatalmas, megdönthetetlen