Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)
1951-01-27 / 23. szám, szombat
1951 január 27 UJS70 a tklusos sién.eitts első ió aéltiáta Uszka élmunkás váiár 30 koronával oksóbbaa faiti a szén tonnáját és mégis többet keres Az osztrava-karvini bányászok az ötéves terv második éve utolsó hónapjaiban felelősségteljes feladat előtt álltak: teljesíteni kötelezettségvállalásukat és 1950 végéig öszszesen 15 millió tonna szenet kitermelni. Az utolsó hónapokban a Bányásznap után a termelésben elmaradás mutatkozott, ami ennek a feladatnak teljesítését komolyan veszélyeztette. Abban az időben nyújtotta be Miszka Jaroslav élmunkás csoportja a Trojice bányából kezdeményező javaslatát, amelyben felhívta az öszszes bányászokat, hogy kövessék kötelezettségvállalásukat, amely szerint új módszerrel fognak dolgozni és csökkentett kiadások mellet fokozzák a termelést. Az új módszer: a ciklusos fejtőmódszer. 1950 szeptemberének utolsó hónapj'ában Miszka munkacsoportjának tagjai termelési megbeszélést folytattak mérnökükkel, amelynek célja az volt, hogy az új munkamódszert műszakilag alátámassza. Ezen a gyűlésen született meg a munkacsoport szoci?llsta szerződése, amelynek alapján a csoport megkezdte munkáját. Miszka kollektívájának munkája a szerzett tapasztalatok alapján készített harmonogramm segítségével folyik. Ez a harmonogramm grafikusan kifejezi és ábrázolja a munkafolyamatot. Olyképpen jön létre, hogy az egész zárt munkakört (ciklus) egyes munkafolyamatokra osztjuk fel és feltüntetjük percekben kifejezve az illető munkafolyamat tartpmát. Miszka csoportjának munkamódszere abban áll, hogy az egyik munkacsoport önállóan egv váltás folyamán lezárja az egész fejtési ciklust. A munkálatok folyamata egy váltás alatt a következő: 1. A munkacsoport leszállása 10 perc 2. A munkahelyhez való el iQtás 15 perc 3 Termelési megbeszélés, a fejtési helv felülvizsgálása és a motor áttekintése 20 perc 4. Szénkitermelés és építés 4 óra 15 perc 5. Pihenő 10 perc 6. Átrakodás 2 óra 15 perc 7. Termelési megbeszélés a műszak után 10 perc 8. Üt a munkahelyről vissza 9. Felszállás 15 perc 10 perc Egy ciklus: 8 óra 00 perc. Megjegyzés a 3. ponthoz: A váltás előtti termelési megbeszélésen Miszka elvtárs, a csoport vezetője, isnierteti a feladatokai Kijelöli az egyes párokat munkahelyeikre. Megjegyzés a 4 ponthoz: 7 óra 45 perckor kezdődik meg a kitermelés. Minden párosnak 12 méter hosszú, 1 m 20 cm széles munkaszakasza van. A kitermelés 4 óra 15 percet tart. Minden feitőgép fejtési ideje három óra. Abban az esetben, ha valamelyik páros nem készül el ideiében, a többiek segítenek. Megjegyzés a 6. ponthoz. A tíz perces pihenő után következik a légvezeték. csatorna és ácsolaf áthelyezése. Ez a munkafolyamat két órát, esetleg két ór:> 30 percet 'art. áthgosan tehát 13 30-ksr fejeződik be. Megjegyzés a 7. ponthoz: A váltás utáni termelési megbeszélésen a munkacsoport vezetője vagy helyettese értékeli a váltás lefolyását, rámutat az esetleges hibákra és kiielöli a következő váltás tervét. Ennek különösen az egyes akadályok kiküszöbölése végett van értelme, mivel így előre kijelölhetik az elvtársakat, akik megteszik a szükséges intézkedéseket. A munkacsoport kéthetenként felszíni termelési értekezletet tart, amelyen az üzem vezetőségével megbeszéli a következő 14 nao munkatervét és a munkacsoport politikai vezetője gondoskodik a csoport tagjainak politikai fejlődéséről, azzal, hogv aktuális bel- és kü!pel :tikai kérdéseket tárgyalnak meg. Ilyen gyűlés után Miszka elvtárs munkacsoportja kollektíven szórakozik. Munkaidőn felül a csonort nem dolgozik, kivéve akkor, ha veszélyeztetve van komolyabban a munkafolyamat ü'eme. Az elmúlt két hónán folyamán a munkacsoport csak egyszer maradt a fejtésnél munkaidőn túl. hogy behozza azt a két és fél órás veszteséget, amelyet a csillékre várással szen vedtek. IDÉZZÜK A MULTAT. üieszmtetik az alamizsnákat is! A pozsonyi munkanélküliek kiharcolták, hogy az áľlam áltál adott 10 és 20 koronás élelmiszerutálványokhoz a várostól is kaptak 10 és 20 koronát.. Eú&vét után a város beszüntette ennek a pótléknak a fizetését. Már ez is rendkívül súlyosan érintette a munkanélkülieket, akik most kizárólag a 10 és 20 koronás könyör adomány okra voltak utalva. Most a város azt- jelenti be, hogy a 10 és 20 koronás élelmiszerutalványok kiosztását. teljesen beszünteti. Ez annyit jelent, hogy a pozsonyi munkanélküliek óriási tömege teljesen segély nélkül marad. Még a burzsoá-lapok számításai szerint is töhh mint 10.000 munkanélküli van Pozsonyban. Több mint 10.000 munkanélkülit, hagynak tehát a város fasiszta és szociálfasiszta urai minden fillér támogatás nélkül. A város arra hivatkozik, hogy a „népjóléti" minisztérium, beszüntette a segélyek fizetését. Előre látható volt, hogy Pozsony nem, marad egyedül a munkanélküliek kiéheztetésére irányuló akcióban. Több más helyről is olyan jelentést kapunk, hogy az élclmiszerutalványok kiadását beszüntették, mert a „népjóléti." minisztérium, (amelynek élén szocdem miniszter áll) már nem ad semilyen támogatást. , (A ..Munkás" 1931 május l-l számából.) Kfna legnagyobb természetáta'akftó terve: A HUAJ-FOLYÓ SZABÁLYOZÁSA Irta: JANG KVANG TE. A Huaj-folyó egy a gyakori áradásokról híres kínai folyók közül. A Hónán tartománybeli Tungpeh-hegységben ered és három tartomány: Honan, Anhvej és Kiangszu területén folyik keresztül. Teljes hossza majdnem 900 kilométer, akkora területet szel keresztül, mint Hollandia, Portugália és Svájc együttvéve. Gerincét képezi egy folyamrendszernek, amelynek környékén 30 millió ember lakik. A XV. század végén a Sárga-folyam áttörte gátjait és délfelé zúdulva elárasztotta a Huaj-folyó völgyét. A mult század közepetáján újra észak felé fordult és a Huajt és mellékfolyóit súlyosan eliszaposodott állapotban hagyta hátra. Igy a Huaj medre alsó folyásában magasabb lett a környező vidéknél. A belőle lefolyó víz összegyűlt azon a 2700 négyzetkilométer alacsonyabb fekvésű területen, amely ma Hungce-tó néven ismeretes. Innen a Huaj vize délfelé siet és Nankingtól keletre a Jangce-folyóba ömlik. Huaj környékének lapos síkságai és a rajta magasba meredő hegyek lehetővé teszik, hogy ilyen rövid idő alatt gyorsan összegyűljön a záporesők vize. Ennek következtében gyakori árvizek pusztítják a környéket. A legsúlyosabb árvíz 1931-ban- volt, amikor 5,200.000 hektárnyi szántóföld került víz alá. Amikor a nép felszabadította az országot a Kuomintang-klikk uralma alól, valamennyi folyam, köztük a Jangce-, a Huaj- és a Sárga-folyó árvízveszedelmi rendszerét teljesen tönkrement állapotban találta. A Huaj környéke valaha gazdag vidék volt, Kína művelhető területének egyhetedét alkotta. Az évek hosszú során át egymást követő áradások azonban a bővén termő tájat a nyomorúság földjévé változtatta. Tavaly, amikor az egész terület felszabadult, a népi kormány azonnal hozzálátott a probléma megoldásához. Mindeí nütt helyreállították a gátakat, csökkentették az árvízveszélyt. Máris meglátszik a munkák eredménye. Idén ezt a területet különösen nagy esőzés sújtotta, nagyobb, mint az Í elmúlt száz év alatt bármikor. Az eső1 mennyiség 32 százalékkal volt több. ' mint 193 Í-ben. A víz alá került terület azonban ennek ellenére fele volt az 1931-esnek. A ^sengjankvani hidrológiai állomás mérése szerint, Honan-tartománvban fél hónap alatt 12 milliárd 500 millió köbméter víz folyt le. Ennek azonban csak fele fért a folyó medrébe, a többi újabb árvizet okozott. A népi kormány hatalmas építkezésbe kezdett, hogy végleg leszámoljon az árvizekkel és megszabadítsa a folyók vidékének lakosságát a gyakori pusztításoktól. Jelenleg 30 csoportban, 500 mérnök dolgozik nagy ütemben a Huaj-folyó felmérésén, az egyetlen folyóén, amely az idén is kiáradt. A szállítás megkönnyítésére brigádokat küldtek ki a környék útjainak és hídjainak megjavítására, a gyáraknál pedig megrendelték a gépeket, szállítóeszközöket és felszerelést. A munkálatokhoz szükséges könnyű vasúti kocsikat a híres északkeleti ansan acélművek adják az építkezésnek. A vízen való szállítást brigádok végzik 260 bárkával, amelyeknek összes teljesítőképességük 30.000 tonna. A bárkák máris munkába álltak, gabonát és szenet szállítanak a mukásoknak. Dél-Kiangszu és Santung tartományból újabb csónakokat és teherautókat indítottak útnak a munkák színhelyére. A folyók partjait épülő raktárházak tarkítják, a telefonvonalak sűrű hálózata köti össze az építkezés színhelyét a környező városokkal és falvakkal. A közeli hegyvidék kőbányáiban 2500 környékbeli paraszt dolgozik, hogy kitermeljék az építkezésekhez szükséges követ. Az építkezésen dolgozó 280.000 ember nagy része a parasztok soraiból kerül ki. Idei aratásuk odaveszett, mert a Huaj-folyó elpusztította a vetéseket. A folyó völgyének egész hosszában 600 kórház, egészségügyi és járványelháritó állomás működik. Munkaidő után művelődési lehetőség áll a dolgozók rendelkezésére. A Huaj-folyó megfékezésének terve a legnagyobb és legsürgősebb azoknak a terveknek sorában, melyeknek célja a természet átalakítása. A tervek a nép szolgálatába állítják Kína mérhetetlen víztartalékát. Ha elkészül a folyó szabályozása, több víztároló lesz felső szakaszán, új csatorna vezeti a tengerbe vizét. Végetvetnek az árvízveszélynek, nagyszabású öntözőműveket és más víziberendezéseket építenek. Ez a rendszer 166.100 négyzetkilométernyi termékeny trületet oltalmaz majd meg a pusztító árvizektől. A felesleges vízmennyiség 30 százalékát a folyó felső szakaszán, 70 százalékát pedig a középső szakaszon tárolják. A Huaj szabályozásának utolsó lépése az lesz majd, amikor erejét a villamosítás és ipar szolgálatába állítják. Ha az egész tervet valóraváltják, akkor a kínai nép nagy csatát nyert a pusztító természet ellen. igazgató. — Majd én kinyitom a füledet! És nyomban hatalmas pofont mért le Jánosnak. — Szemtelen disznó! — ordított a reszkető fiúra. — Azonnal vedd le a kabátot, amit neked ajándékoztam. Nem vagy méltó rá. Vedd le a kabátot és takarodj! Néhány másodpercig János hallgatva nézett a dühöngő Rókára. Hűséges kutyaszemében könnyek jelentek meg. Aztán reszkető kezekkel kigombolta új, rókaprómes kabátját és szinte letépte magáról. — Tessék, igazgató úr! — mondotta sírós hangon. — Vedd el, Kelemen és vidd a raktárba! — intézkedett az igazgató. — Te pedig takarodj! — fordult Jánoshoz. — Ha visszajöttél a raktárból, Kelemen fiam, ezt a kosarat elviszed a Rákóczi-út 18. szám alá, Harsányt nagyságos asszonynak. — Parancsára, igazgató úr — válaszolt Kelemen, a lakáj. János a túlfűtött tornateremben télikabátban szaladgált és most kabát nélkül jött ki az utcára, melyet fagyos, északi szél söpört végig. A fiú egész testében reszketett. — Vedd fel a kesztyűmet és a sálomat — ajánlottam neki —, akkor majd nem fázol olyan rettenetesen. — Hát te azt hiszed, hogy a hidegtől reszketek? Azt hiszed, hogy a hideg fáj? — mondotta csendesen János. — A hideget el lehet viselni. Hanem az igazságtalanságot, Géza... Az igazságtalanság mindennél jobban fáj. Szerettem volna azt mondani Jánosnak, hogy osztozom fájdalmában. De féltem megszólalni, nehogy elsíriam magam. Egymásba karolva, szótlanul bandukoltunk a gyorsan sötétedő, üres sikátorokon át. Az internátus előtt szó nélkül váltunk el. Sírva érkeztem haza. — Miért sírsz, fiacskám? Kl bántott? kérdezte az anyám. Nem válaszoltam. Hazudni nem akartam és az igazságot szégyeltem megmondani.. A szüleim ugyanis nem gimnazisták és így nem árulhatom el nekik — kívülállóknak, — hogy milyen gyalázatosan., igazságtalan ember az iskolaigazgató úr. — Félek, hogy beteg a fiú! — mondotta apám. — Remélem, Géza, nem zabáltad tele magad piszkos gyümölccsel? — kérdezte anyám. Nem válaszoltam. — Azonnal vetkőzz le és bujj az ágyba! — intézkedett anyám. Órákon át fenteregtem az ágyban, de nem tudtam elaludni. Szívem nagyon nehéz volt és szinte fizikai szívfájdalmam csak akkor szűnt meg, amikor elhatároztam, hogy harcolni fogok a rókaprémes télikabátért. Reggel hányingerem volt. De harcikedvem nem párolgott el. Máskor minden tervemet közöltem Kovács Jánossal, de most csalt annyit árultam el neki, hogy harcolni fogok a kabátért. Hogy milyen módon, azt elhallgattam. Mikor magyartanárunk, Szutor Zoltán bejött az osztályba, feltartottam két ujjam, annak jeléül, hogy mondanivalóm van. — Mit akarsz? Felálltam, kinyitottam a szám, de hang nem jött ki rajta. — Meddig várjak még? — mordult rám Szutor. — Mit akarsz? — Tanár úr kérem! — szólaltam meg halkan, rekedten, idegen hangon. — Tanár úr kérem, tanácsot, pontosabban szólva utasítást akarok kérni öntől arra vonatkozólag, hogy miképpen védjük meg iskolánk becsületét, mikor a városban a gimnáziumról rágalmakat terjesztenek. — Elment az eszed? Milyen rágalmakról beszélsz ? Reszkettem. A terem forgott körülöttem. TJgy éreztem, hogy a padló remeg alattam. Saját hangomat messziről, nagyon messziről hallottam. De azért beszéltem. — Tanár úr kérem — mondotta az idegen, rekedt hang —, a városban azt a rágalmat terjesztik, hogy Schürger igazgató úr elvette Kovács Jánostól az ajándékul kapott rókaprémes télikabátot, mert János nem akarta elvinni az igazgató úr sógornője, Harsányiné nagyságos asszony Rákóczi-úti lakására azt a kosárnyi fontos körtét, amelyet Tabacsnik Samu úr ajándékozott az internátus lakói számára. Kérem, tanár úr, mondja meg nekem, hogyan harcoljunk, mi, gimnazisták ez ellen a rágalom ellen? Mikor beszélni kezdtem, az osztály nevetett, Mikor elhallgattam, halálos csend volt körülöttem. Szutor tanár úr késett a válasszal. Nekem úgy tünt, hogy órákon át nézett rám szótlanul. Kezével intett, hogy üljek le. Aztán az osztálynak hátatfordítva, sokáig nézte a falat, amelyen arany keretben a dicsőséges uralkodó, I. Ferenc József apostoli király fényképe függött. Jobboldali szomszédom, János úgy megcsípte a karom, hogy majdnem felkiáltottam. Baloldali szomszédom, Kelemen, a lakáj, igyekezett minél távolabb kerülni tőlem. Addig húzódott tőlem, mind messzebb és messzebb, míg végül kiesett a padból. Még mielőtt talpra ugrott, Szutor viszszafordult. — Mit csinálsz, Kelemen? Mit táncolsz? Ha olyan jó kedved van, majd én elveszem! Gyere ki feleim! Szutor a csengetésig kínozta. Kelement. Hosszú óra volt. Mikor végre csengettek, a tanár úr egyenesen az igazgatói irodába ment. Mivel úgy éreztem, hogy az én számomra már ninden mindegy, a pénzből, amit az északsarki expedícióra gyűjtöttem (a második pár télikesztyüre) két vajaszsemlyét vásároltam: egyet Jánosnak, egyet magamnak. A második tízperces szünetben Schürger magához parancsolta Jánost. Nagyon leszidta, aztán visszaadta neki a rókaprémes télikabátot. A harmadik szünetben ismét vásároltam két vajaszsemlyét. Mind a kettőt Jánosnak kellett megennie, mert nekem egy falat sem ment le a torkomon. Az ötödik — az utolsó óra után engem berendeltek az igazgatói irodába. Schürger ae íróasztalnál ült. Köszönésemre nem válaszolt. Hosszal Ideig álltam az íróasztal előtt. — Nézz a szemembe! — kiáltott rám váratlanul az igazgató. Mikor szürkészöld, mélyenfekvő szemébe néztem, hallottam szívem dobogását. — Amit elkövettél — szólalt meg csendes hangon Schürger, miután jóidéig farkasszemet néztünk —, nem méltó egy gimnazistához és nem méltó egy magyar fiúhoz. Megrá- ; galmaztad az iskolát, megrágalmaztad a tanári kart és megrágalmaztad igazgatódat, aki Isten és emberek előtt felelős a te testi, szellei mi és erkölcsi előmeneteledért. Ho! gyan vállalhatok," ezekután felelő1 séget érted? Szégyellem magam ; miattad! — Igazgató úr — válaszoltam valamivel hangosabban, mint ahogy Schürger beszélt, — én soha, sehol senkinek egyetlenegy rossz szót sem mondtam az iskolánkról, sem a tanár urakról, sem önről, igazgató úr. Soha, sehol, senkinek! — Te még romlottabb vagy, mint gondoltam! — válaszolta Schürger. — Ahelyett, hogy beismernéd bűnödet és bocsánatot kérnél, tagadsz, hazudsz. Haszontalan, romlott kölyök vagy! — Igazgató úr — szólaltam meg hangosan, szinte kiabálva, de Schürger a szavamba vágott: — Kuss! Abból a prédikációból, amit Schürger tartott, csak azt jegyeztem meg, hogy apám érdemeire való tekintettel nem zárnak ki az iskolából, de bizonyítvány osztáskor magaviseletből kevésbbé szabályszerűt kapok. — De ne gondold — fejezte be prédikációját Schürger, — hogy ezzel végeztünk. Távolról sem. Elmondom a tanár uraknak, hogy milyen romlott fiú vagy és utasítom őket, hogy fogjanak szigorúan. És ha mégegyszer pimaszkodni merészelsz, azonnal kirúguink a gimnáziumból. Most pedig takarodj! — Igazad volt, János — szóltam, — hiszen én ... Tovább nem Jutottam, Schürger galléron fogott és kidobott az irodából. A t«fütött folyosón János várt rám — a rókaprémes télikabátban. Szó nélkül belém karolt. Anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna, mintha üldöznének, sietve mentünk a város határában fekvő Kiserdő felé. Az erdőben rajtunk kívül senki sem volt. Lábunk alatt recsegett a fehér hó és fejünk fölött bólogattak az öreg tölgyfák jégkéreggel bevont, lombtalan gallyai. Csak itt mondtam el, hogy mi történt az igazgatói szobában. János szó nélkül hallgatta végig a történetet és nem szólalt meg akkor sem, amikor én elhallgattam. — Igazad volt, János — szóltam miután az ő szavára hiába vártam, — igazad volt, az igazságtalanság mindennél jobban fáj. Azt hittem, János örülni fog, hogy magamévá tettem az ő megállapítását. De János most már más véleményen volt. — Csak az első pillanatban, Géza —• mondotta halkan, elgondolkozva. — Az igazságtalanság csak az első pillanatban fájdalmas, aztán már nem fáj, hanem ösztökél. Harcra ósztökél! Meglátod — folytatta meggyőződéssel, — hogy a fájdalom holnapra elmúlik és te kész leszel ismét harcot kezdeni. Harcot az igazságtalanság ellen. Nem hiszed, Géza? Nem ismered magadat. Néhány pillanatig szó nélkül állottunk. Én lehajoltam és egy hógolyót gyúrtam. — Dobd el — mondta János, — elég volt a játékból! Mondani akarok valamit, Géza. Megmondom, m't gondolok, bár félek, hogy megsértődsz, Idefigyelj! Én már régen tudtam, hogy mi a tervünk — az Északi-sark felfedezése — gyerekség. Ugy is mondhatnám: szamárság. Tudom,, hogy az Északi-sark felfedezése gíönyörü és fontos feladat. Dehát... Mialatt te a Rókánál voltál, én más feladat megoldását vállaltam magamra: szavamat adtam magamnak, hogy egész életemben harcolni fogok az igazságtalanság ellen. — Hogy kell ezt csinálni, János? — Még nem tudom — ismerte be barátom, — de hiszem, hogy győzni fogok az igazságtalanság elleni harcban, vagy meghalok az igazságért — mondotta kiabálva. Torkon kell fogni az igazságtalanságot és ki kell rázni belőle a fekete lelket — ordította. — Hogy miképpen, hogyan kell hozzáfogni a harchoz — folytatta nagyon halkan, — azt még nem tudom. De meglátod, beváltom a szavam. A lombtalan tölgyfaágak szótlanul bólogattak és mi órákon át sétáltunk a havas erdőben. Észre sem vettük, hogy ránksötétedett ülés Bélának ezt a gyönyörű novelláját a szerző „Válogatott elbeszélések" című kötetéből vettük. A kötet a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában jelent meg,