Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-27 / 23. szám, szombat

1951 január 27 UJS70 Egész Párizs Eisenhower és a háborús uszítás ellen tiltakozik A Francia Kommunista Párt párizsi federációja a szakszervezetekkel és a többi hdadó szervezetekkel közös jelentést adott ki, amelvben kiértékelte a francia főváros dolgozóinak Eisenhower párizsi jelenléte elleni hatalmas tüntetését. Több mint 50.000 párizsi lakos vett részt ezen a rendívüli sikerű tüntetésen. A jelentés hangsúlyozza, hogy Párizs lakossága, a munkásság, az asszonyok és a fiatalság egyhangúan kifejezésre jutatták határozott állásfoglalásukat Nvugat-Néme'ország felfegyverzése ellen és ismételten hangoztatták, hogy minden erejükből harcolni kívánnak a béke fenntartásáért. A jelentés hangsúlvozza. hogy a francia kormány . fenyegetéseivel, a ĽHumanité. a Liberation és a Ce Soir betiltásával újból igazolta, hogy politikájával elárulta a nemzet érdekeit és egyben kimutatta gyengeségét is. A francia népet azonban a reakciós kormány durva néüellenes intézkedései nem tudják elhallgattatni. A francia kormány intézkedései, amelyek valóban fasiszta jelleggel bírnak, csak még elkeseredettebb harcra indítják a francia népet és megerősítik abban a törekvésében, hogv mihamarább végetvessen e reakciós kormánv mesterkedéseinek és eltávolítsa a francia közélet színpadáról. A párizsi haladó szervezetek jelentése élesen tiltakozik a rendőri erőszak ellen, amellyel a francia miniszterelnök és belügyminiszter utasítására a manifesztáló tömeg ellen eljártak. A francia haladó szervezetek teljes szolidaritásuknak adnak kifeiezést a sebesültekkel és lefogottakkal és felhívják a dolgozókat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a megindított tiltakozási akcióban. Párizs népe január 24-én a háborús uszítókra újabb súlyos csapást mért. Bizonyságát adta annak, hogy egy széles alapokra fektetett egvséges akcióval lehetetlenné lehet tenni a nyugatnémetországi náci hadsereg újrafelfegyverzését és a békét meg lehet védeni. A szerdai manífesztáción. amelyben Párizs népe Eisenhower tábornok jelenléte ellen tiltakozott, a rendőrség számos újságírót is letartóztatott, többek között Floch elvtársat, a Francia Kommunista Párt lapjának, a L'Humanitének szerkesztőiét, sőt egyes jobboldal lapok riportereit is. ÁLLIG FELFEGYVERZETT RENDŐRSÉG SEM TUDJA MEGAKADALYOZNI PÁRIZS NÉPÉNEK TILTAKOZASAT Több mint 20.000 állig felfegyverzett rendőr, katona és különféle rendkívüli különítmények szerdán már a kora délelőtti órákban megszállták az Astoria-hotel környékét, hogy Eisenhower tábornok személyi biztonságát megvédjék. Párizs egyik főutcáját, a Champs Elyseest már a reggeli órákban elzárták, hogy így megakadályozzák Párizs dolgozóinak tüntetését. Minden intézkedés ellenére és, bár ezek a rendőrségi intézkedések valóságos ostromállapotra mutattak, a párizsi dolgozók nem hátráltak meg és az üzemek, a gyárak dolgozói, Párizs asszonyai és ifjúsága tízezres csoportokba tömörülve megmutatták az amerikai háborús uszítónak, Nyugat-Európa amerikai diktátorának, hogy Párizs népe és vele egvütt Franciaország dolgozói egységesen tiltakoznak Nyugat-Németország náci hadseregének újra felfegyverzése ellen. A francia nemzeti himnuszt és az Internacionálet énekelve vonult a tömeg az utcákon át, felháborodottan tiltakozva Eisenhower jelenléte ellen. „Eisenhower takarodjék vissza az Egyesült Államokba!". „Le a háborúval!", „Békét akarunk!" — kiáltotta a tiltakozó tömeg. A francia rendőrség páncélkocsikkal támadta meg a tüntető tömeget és Moch bérencei a legnagyobb brutalitásoktól sem riadtak vissza. Szerdán este 21 óráig több mint 3000 embert tartóztattak le Párizsban. A párizsi dolgozók soraiból tőbbszázat még a délelőtt folyamán letartóztattak, amikor ezek az elkobzott ĽHumanité és a Liberation című lapokat árusították Eisenhower tábornok. Európa Mac Arthurja, Rómából visszatérve Párizsba, most már másodszor kapott határozott feleletet arra, hogv miként vélekedik Franciaország és vele együtt Nyugat-Európa dolgozó népe, becsületes békeharcosainak tömege a trumani háborús politikájáról, amelynek európai végrehajtójául Mac Arthurt választották ki. Nyugat-Európa dolgozói, békeharcosai egy emberként állnak a varsói kongresszus határozatai mellett és erélyesen követelik a népáruló politikusok azonnali menesztését és oly kormány megalakítását, amelyeknek cél ia az európai béke megteremtése és a nemzetek biztonságának megszilárdítása lesz. TEHERPRÓBJÍ Truman: Még lehetne valamit rárakni! (A kanadai Magyar Újságból.) A iiékeliarc kérdéseiről tanácskozott az HISZ végrehajtőbízottságának Ölése A Nemzetközi Diákszövetség Végrehajtóbizottsága Berlinben ülésezett. Az ülésen több mint harminc ország diákságának küldöttei, köztük a szovjet diákság delegátusa, A. Seljepin, a Komszomol Központi Bizottságának titkára vettek részt. A végrehajtóbizottsági ülés napirendjén a következőket tárgyalták meg:. 1. A Békevilágkongresszus határozatai és az NDSZ a béke védelmében. 2. A nemzetközi diákmozgalom egysége. 3. A berlini Világitjusági Találkozó. Az első napirendi pont beszámolóját Grohman elnök tartotta. Megállapította, hogy az NDSZ tavaly augusztusi kongresszusa helyesen állította a béke megvédésének kérdését a diákság központi feladatává. Ezután kifejtette a diákság feladatait a béke megvédésével kapcsolatban. A vitában elsőnek Ko Csaj-3u, az összkínai Diákszövetség képviselője szólalt fel és a következő javaslatot terjesztette be a végrehajtóbizottságnak: 1. A Szövetség és a diákszervezetek feladata megvilágítani az egész világ diákjai előtt a béke védelmében rájuk váró kötelességeket. Erre minden felvilágosító eszközt: sajtót, rádiót stb. fel kell használni. 2. Fel kel világosítani az egész világ diákságát a háborús propaganda ártalmas következményeiről. 3. Minden e őt harcba kell vetni a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalmainak támogatására. A második napirendi pont beszámolóját T. Madden, a végrehajtóbizottság titkára tartotta. Elmondotta, hogy a diákegység a legfontontosabb eszköz a diákság békeharcában. Leleplezte az egység ellenségeit, az angol-amerikai imperialisták diákügynökeit. A beszámolóban felhívta a világ diákjait, erősítsék meg egységüket u béke védelmében. Az amerikai kommunisták bé'ieftarca Az utóbbi időben az USA vezetőinek politikája egy sor súlyos vereséget szenvedett. Lehullt a lepel arról a legendáról, amely szerint a Egyesült Államok lenne az atombomba egyedüli birtokosa. Megbukott a Marshall-terv, egyik kudarcot a másik után szenvedi az a kísérlet, hogy az amerikai imperialisták Ázsiában újabb hídfőállásokat ragadjanak kezükbe. A koreai néphadsereg a kínai önkéntesekkel együtt kemény csapásokat mér Mac Arthur támadó hadseregére. Magában az Egyesült Államokban a tömegek egyre elkeseredettebben fordulnak el Truman és társai mesterkedéseitől. A vezető klikken belül is fokozódnak az ellentétek. Még olyan hétpróbás reakciósok is, mint Hoover volt elnök, Kennedy, volt londoni követ és Taft, a „kannibál" szenátor is beismerik, hogy az USA külpolitikája csődbe jutott. Ilyen körülmények között az amerikai kormány elhatározta, hogy kihirdeti a „rendkívüli" állapotot. Ez az intézkedés újabb lépést jelent az ország fasizáíásának útján. Lehetővé teszi a fegyveres erők hallatlan arányú felduzzasztását békeidőben, az ipar jelentős részének átállítását haditermelésre. Az USA vezetőinek számítása szerint a „rendkívüli" állapot bevezetésének tovább kell szítania a háborús hisztériát is. A fegyverkezési hajsza következtében hihetetlenül fokozódik az Egyesült Államok dolgozóinak — elsősorban a munkásosztálynak — elnyomása. Nyomban a „rendkívüli állapot" kihirdetése után bejelentették, hogy a háborús kiadásokat tovább növelik és kibővítik a katonai repülőgépek, harckocsik, hadihajók gyártását. A haderő fenntartására először 14.7 milliárd dollárt utaltak ki. A koreai háború megkezdése után ezt az őszszeget 11.7 milliárd dollárral növelték, most pedig további 16.8 milliárd dollár kerül kiutalásra. Ilymődon csupán a közvetlen katonai kiadások 43.2 milliárd dollárt tesznek ki az 1950—51-es költségvetési évben. Ezenfelül óriási összegeket fordítanak a támadó Atlanti tömbben résztvevő országok felfegyverzésére és közvetett háborús kiadásokra. Mindezt az egyszerű embereknek kell megfizetniök. A kormány leszorítja a munkabéreket, a gyárosok meghosszabbítják a munkanapot. Az adókat már eddig 9 millió dollárral emelték és most, az amerikai gyáriparosok évi gyűlésén azt a követelést terjesztették elő, hogy növeljék a lakosság adóterhelését még 25 milliárd dollárral. A dolgozók felháborodása, a néptömegek tiltakozása arra készteti az USA vezetőit, hogy drákói rendszabályok segítségével nyomják el az ellenállást. (Persze az elnyomó intézkedéseket ugyancsak a „rendkívüli állapottal" indokolják meg.) Mac Carren fasiszta törvénye lehetővé teszi a kormánynak, hogy „rendkívüli állapot" esetén koncentrációs táborba vessen minden haladó gondolkodású amerikait. Az évi letartóztatások száma az Egyesült Államokban már e törvény jóváhagyása előtt elérte az évi 700 ezret. A törvény hatálybalépése óta a politikai letartóztatások száma lavinaszerűen növekszik. De a Wall Streetnek mégsem sikerül elnyomnia a haladó amerikaiak hangját. Az imperialisták fasiszta intézkedései egyre viharosabb felháborodást keltenek az amerikai néptömegekben és egyre több és több amerikai hallgat a Kommunista Párt szavára, amely meg tudja mutatni a kiutat a helyzetből. Gus Hall elvtárs, az Amerikai Kommunista Párt Nemzeti Bizottságának titkára ezt írja: „Hiába döngeti a mellét Edgár Hoover az amerikai Gestapo vezetője,hogy a kommunisták minden lépéséről tud és állandóan* félmillió amerikait tart megfigyelés alatt; az amerikai kommunisták száma napról napra növekszik, a Kommunista Párt lankadatlanul vezeti a békeharcot a végső győzelemig és kérlelhetetlenül harcol a fasizmus bevezetése ellen". Nyugat-Németország Kommunista Pártjának nyilatkozata Adenauer beszédéről A nyugatnémetországi Kommunista Párt Központi Vezetőségének titkársága nyilatkozatot tett közzé Adenauer beszédével kapcsolatban. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a ' háború veszélye még inkább növeke- j dett, miután Adenauer visszautasította ! Ottó Grotewohl miniszterelnök javaslatát Németország békés, demokratikus alapokon történő egységesítésére. A bonni kormány bejelentette és megkezdte a következő intézkedések megvalósítását: a besorozást egy martalóc-hadsereg részére; a haditermelést; a nyersanyagok és az élelmiszercikkek racionalizálását; a szén kiszállítását. Nyugat-Németországban növekszik a munkanélküliség, emelkednek az árak. Mindez a háborús előkészületek következményeként jelentkezik. A keresztény-demokrata párt bielefeldi kongresszusán Adenauer teljes egészében támogatta Truman politikáját. Bejelentette az életszínvonal további csökkentését és elismételte Truman jelszavát: „Többet dolgozni — kevesebbet keresni". Adenauer válasza ellentétben áll a nép létérdekeivel. Most magának a népnek kell válaszolnia és ki kell nyili vánítania azt az óhaját, hogy a néme| tek megegyezzenek egymással. * A béke súlyos veszélyeztetésével , szemben az egész német nép fokozza > a harcot nemzeti érdekeiért. Most, i mint még soha eddig, az üzemek mun' kás-kollektívái, munkás-, paraszt-, ifjúsági és nőszervezetek — az összes becsületes emberek, akik a békét és Németország egységesítését akarják — határozottan állást kell foglaljanak Grotewohl miniszterelnök javaslatainak gyakorlati megvalósításáért". A NÉMET NÉP AZ ORSZÁG EGYSÉGESÍTÉSÉT KÖVETELI A nyugatnémetországi közvélemény elítéli Adenauer kancellár visszautasító válaszát Grotewohl miniszterelnök javaslatára. A német lapok élénken foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A Neues Deutschland megállapítja, hogy Adenauer negatív válasza az amerikaiak nyugatnémetországi militarista politikájának következménye. Az amerikai imperialisták tisztában vannak azzal, hogy az egységes Németországban nem valósíthatják meg háborús kalandorterveiket, azért parancsolták Adenauernek, hogy adjon visszautasító választ Grotewhl ajánlatára. Az „Achtuhr Blatt" című burzsoá lap ezt írja: „A bonni kormány hiába áltatja magát: a német nép követeli az ország egységesítését". Az „Aachener Nachrichten" című lap ezt közli: „Mindnyájan tudjuk, hogy az egész német nép Németország egységének helyreállítását óhajtja és ellenzi az or-' szág remilitarizálását". Dr. Hans Ziegler, Nürnberg volt főpolgármestere nyilatkozatában kijelentette, hogy Grotewohl javaslatát minden becsületes német örömmel köszöntötte, mert az egységes Németország biztosíthatja a békét. A „Kulturbund" német szervezet Adenauer visszautasító válaszával kapcsolatban megállapította, hogy: „A kancellár válasza hazugságokon alapszik, minthogy Adenauer soha sem tett ajánlatot a NDK kormányának a megegyezésre. A „Kulturbund" leszögezi, hogy az egész német nép erélyesen követeli az össznémetországí alkotmányozó tanács létesítését. Az amerikai megszállás alatt lévő Mannheimban a dolgozók nagygyűlést tartottak, amelyen közös akcióra szó-' lították fel az összes német dolgozó-* kat Németország egységének megvalósítására, a fegyverkezés meggátlására és a béke biztosítására. EISENHOWER: — Mondja meg nekik, ha azonnal nem hagynak fel a tüntetéssel semmit sem kapnak tőlünk. DE GASPERI: — Képzelje, tábornokom, a nép pont ezt akarja! Sohasem fogunk a nácikkal egy sorban küzdeni Az angol munkásság felelete Eisenhowernek Alig ült össze az angol parlament, a képviselőket máris a tiltakozó levelek ezreivel árasztják el a választók. Ezekből a levelekből kitűnik, hogy az angol közvélemény erőteljesen szembehelyezkedik a kormány politikájával, amely Nyugat-Németország felfegyverzésére és az angol tartalékosok behívására vezet. A yorkshirei Wath választókerület munkáspárti szervezete határozatot hozott, amelyet megküldött alsóházi képviselőjének. A határozat elítéli Mac Arthurt és annak kijelentését követeli a kormánytól, hogy nem hajlandó Kína ellen háborút indítani, sem más országot támogatni Kína ellenében, továbbá, hogy nem engedi NyugatNémetország felfegyverzését. A határozat azt is követeli, hogy a kormány kezdeményezze az általános lefegyverzést. A London melletti Harow város munkáspárti szervezete felhívta a kormányt, vessen véget a háborús politikának és támogassa a Kínai Népköztársaságnak az ENSz-be való felvételét. A Mersey-körzet hadviseltjei nyílt levelet intéztek Driberg munkáspárti képviselőhöz. Többek között ezt írják: „Sohasem fogunk egy sorban küzdeni a nácikkal, akik annyi barátunkat és rokonunkat gyilkolták meg". Grimsby vasútasai Attlee miniszterelnökhöz küldték el határozatukat, amelyben Nyugat-Németország felfegyverzése ellen tiltakoznak. Hasonló határozatot hozott a munkáspárt longtoni (Birmingham) szervezete, a coventry-i szakszervezeti tanács, a Standard Motors Company üzemi bizottsága és számos londoni és számos vidéki szakszervezeti és pártcsoport.