Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-27 / 23. szám, szombat

1951 január 27 UJS70 Egész Párizs Eisenhower és a háborús uszítás ellen tiltakozik A Francia Kommunista Párt párizsi federációja a szakszervezetekkel és a többi hdadó szervezetekkel közös je­lentést adott ki, amelvben kiértékelte a francia főváros dolgozóinak Eisen­hower párizsi jelenléte elleni hatalmas tüntetését. Több mint 50.000 párizsi lakos vett részt ezen a rendívüli si­kerű tüntetésen. A jelentés hangsú­lyozza, hogy Párizs lakossága, a mun­kásság, az asszonyok és a fiatalság egyhangúan kifejezésre jutatták hatá­rozott állásfoglalásukat Nvugat-Né­me'ország felfegyverzése ellen és is­mételten hangoztatták, hogy minden erejükből harcolni kívánnak a béke fenntartásáért. A jelentés hangsúlvozza. hogy a francia kormány . fenyegetéseivel, a ĽHumanité. a Liberation és a Ce Soir betiltásával újból igazolta, hogy poli­tikájával elárulta a nemzet érdekeit és egyben kimutatta gyengeségét is. A francia népet azonban a reakciós kormány durva néüellenes intézkedé­sei nem tudják elhallgattatni. A fran­cia kormány intézkedései, amelyek valóban fasiszta jelleggel bírnak, csak még elkeseredettebb harcra indítják a francia népet és megerősítik abban a törekvésében, hogv mihamarább vé­getvessen e reakciós kormánv mester­kedéseinek és eltávolítsa a francia köz­élet színpadáról. A párizsi haladó szervezetek jelen­tése élesen tiltakozik a rendőri erő­szak ellen, amellyel a francia minisz­terelnök és belügyminiszter utasításá­ra a manifesztáló tömeg ellen eljártak. A francia haladó szervezetek teljes szolidaritásuknak adnak kifeiezést a sebesültekkel és lefogottakkal és fel­hívják a dolgozókat, hogy minél na­gyobb számban vegyenek részt a megindított tiltakozási akcióban. Pá­rizs népe január 24-én a háborús uszítókra újabb súlyos csapást mért. Bizonyságát adta annak, hogy egy széles alapokra fektetett egvséges ak­cióval lehetetlenné lehet tenni a nyu­gatnémetországi náci hadsereg újra­felfegyverzését és a békét meg lehet védeni. A szerdai manífesztáción. amely­ben Párizs népe Eisenhower tábornok jelenléte ellen tiltakozott, a rendőrség számos újságírót is letartóztatott, töb­bek között Floch elvtársat, a Francia Kommunista Párt lapjának, a L'Hu­manitének szerkesztőiét, sőt egyes jobboldal lapok riportereit is. ÁLLIG FELFEGYVERZETT RENDŐRSÉG SEM TUDJA MEGAKADALYOZNI PÁRIZS NÉPÉNEK TILTAKOZASAT Több mint 20.000 állig felfegyver­zett rendőr, katona és különféle rend­kívüli különítmények szerdán már a kora délelőtti órákban megszállták az Astoria-hotel környékét, hogy Eisen­hower tábornok személyi biztonságát megvédjék. Párizs egyik főutcáját, a Champs Elyseest már a reggeli órák­ban elzárták, hogy így megakadályoz­zák Párizs dolgozóinak tüntetését. Minden intézkedés ellenére és, bár ezek a rendőrségi intézkedések való­ságos ostromállapotra mutattak, a párizsi dolgozók nem hátráltak meg és az üzemek, a gyárak dolgozói, Párizs asszonyai és ifjúsága tízezres csoportokba tömörülve megmutatták az amerikai háborús uszítónak, Nyu­gat-Európa amerikai diktátorának, hogy Párizs népe és vele egvütt Francia­ország dolgozói egységesen tiltakoz­nak Nyugat-Németország náci had­seregének újra felfegyverzése ellen. A francia nemzeti himnuszt és az Internacionálet énekelve vonult a tömeg az utcákon át, felháborodottan tilta­kozva Eisenhower jelenléte ellen. „Eisenhower takarodjék vissza az Egyesült Államokba!". „Le a háború­val!", „Békét akarunk!" — kiáltotta a tiltakozó tömeg. A francia rendőrség páncélkocsikkal támadta meg a tün­tető tömeget és Moch bérencei a leg­nagyobb brutalitásoktól sem riadtak vissza. Szerdán este 21 óráig több mint 3000 embert tartóztattak le Pá­rizsban. A párizsi dolgozók soraiból tőbbszázat még a délelőtt folyamán letartóztattak, amikor ezek az elkob­zott ĽHumanité és a Liberation című lapokat árusították Eisenhower tábornok. Európa Mac Arthurja, Rómából visszatérve Pá­rizsba, most már másodszor kapott ha­tározott feleletet arra, hogv miként vélekedik Franciaország és vele együtt Nyugat-Európa dolgozó népe, becsü­letes békeharcosainak tömege a tru­mani háborús politikájáról, amelynek európai végrehajtójául Mac Arthurt választották ki. Nyugat-Európa dol­gozói, békeharcosai egy emberként állnak a varsói kongresszus határoza­tai mellett és erélyesen követelik a népáruló politikusok azonnali menesz­tését és oly kormány megalakítását, amelyeknek cél ia az európai béke megteremtése és a nemzetek bizton­ságának megszilárdítása lesz. TEHERPRÓBJÍ Truman: Még lehetne valamit rárakni! (A kanadai Magyar Újságból.) A iiékeliarc kérdéseiről tanácskozott az HISZ végrehajtőbízottságának Ölése A Nemzetközi Diákszövetség Vég­rehajtóbizottsága Berlinben ülésezett. Az ülésen több mint harminc ország diákságának küldöttei, köztük a szov­jet diákság delegátusa, A. Seljepin, a Komszomol Központi Bizottságá­nak titkára vettek részt. A végrehajtóbizottsági ülés napi­rendjén a következőket tárgyalták meg:. 1. A Békevilágkongresszus hatá­rozatai és az NDSZ a béke védelmé­ben. 2. A nemzetközi diákmozgalom egysége. 3. A berlini Világitjusági Találkozó. Az első napirendi pont beszámoló­ját Grohman elnök tartotta. Megállapí­totta, hogy az NDSZ tavaly augusz­tusi kongresszusa helyesen állította a béke megvédésének kérdését a diák­ság központi feladatává. Ezután ki­fejtette a diákság feladatait a béke megvédésével kapcsolatban. A vitában elsőnek Ko Csaj-3u, az összkínai Diákszövetség képviselője szólalt fel és a következő javaslatot terjesztette be a végrehajtóbizottság­nak: 1. A Szövetség és a diákszer­vezetek feladata megvilágítani az egész világ diákjai előtt a béke vé­delmében rájuk váró kötelességeket. Erre minden felvilágosító eszközt: saj­tót, rádiót stb. fel kell használni. 2. Fel kel világosítani az egész világ diáksá­gát a háborús propaganda ártalmas következményeiről. 3. Minden e őt harcba kell vetni a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgal­mainak támogatására. A második napirendi pont beszámo­lóját T. Madden, a végrehajtóbizott­ság titkára tartotta. Elmondotta, hogy a diákegység a legfontontosabb eszköz a diákság békeharcában. Leleplezte az egység ellenségeit, az angol-amerikai imperialisták diákügynökeit. A beszá­molóban felhívta a világ diákjait, erő­sítsék meg egységüket u béke védel­mében. Az amerikai kommunisták bé'ieftarca Az utóbbi időben az USA vezetői­nek politikája egy sor súlyos vere­séget szenvedett. Lehullt a lepel ar­ról a legendáról, amely szerint a Egyesült Államok lenne az atombom­ba egyedüli birtokosa. Megbukott a Marshall-terv, egyik kudarcot a má­sik után szenvedi az a kísérlet, hogy az amerikai imperialisták Ázsiában újabb hídfőállásokat ragadjanak ke­zükbe. A koreai néphadsereg a kínai önkéntesekkel együtt kemény csapá­sokat mér Mac Arthur támadó had­seregére. Magában az Egyesült Ál­lamokban a tömegek egyre elkese­redettebben fordulnak el Truman és társai mesterkedéseitől. A vezető klikken belül is fokozódnak az ellen­tétek. Még olyan hétpróbás reakció­sok is, mint Hoover volt elnök, Ken­nedy, volt londoni követ és Taft, a „kannibál" szenátor is beismerik, hogy az USA külpolitikája csődbe jutott. Ilyen körülmények között az ame­rikai kormány elhatározta, hogy ki­hirdeti a „rendkívüli" állapotot. Ez az intézkedés újabb lépést jelent az ország fasizáíásának útján. Le­hetővé teszi a fegyveres erők hallat­lan arányú felduzzasztását békeidő­ben, az ipar jelentős részének átállí­tását haditermelésre. Az USA veze­tőinek számítása szerint a „rendkí­vüli" állapot bevezetésének tovább kell szítania a háborús hisztériát is. A fegyverkezési hajsza következ­tében hihetetlenül fokozódik az Egye­sült Államok dolgozóinak — elsősor­ban a munkásosztálynak — elnyomá­sa. Nyomban a „rendkívüli állapot" kihirdetése után bejelentették, hogy a háborús kiadásokat tovább növelik és kibővítik a katonai repülőgépek, harckocsik, hadihajók gyártását. A haderő fenntartására először 14.7 milliárd dollárt utaltak ki. A koreai háború megkezdése után ezt az ősz­szeget 11.7 milliárd dollárral növel­ték, most pedig további 16.8 milliárd dollár kerül kiutalásra. Ilymődon csupán a közvetlen katonai kiadások 43.2 milliárd dollárt tesznek ki az 1950—51-es költségvetési évben. Ezenfelül óriási összegeket fordíta­nak a támadó Atlanti tömbben részt­vevő országok felfegyverzésére és közvetett háborús kiadásokra. Mindezt az egyszerű embereknek kell megfizetniök. A kormány leszo­rítja a munkabéreket, a gyárosok meghosszabbítják a munkanapot. Az adókat már eddig 9 millió dollárral emelték és most, az amerikai gyár­iparosok évi gyűlésén azt a követe­lést terjesztették elő, hogy növeljék a lakosság adóterhelését még 25 milliárd dollárral. A dolgozók felháborodása, a nép­tömegek tiltakozása arra készteti az USA vezetőit, hogy drákói rendsza­bályok segítségével nyomják el az el­lenállást. (Persze az elnyomó intéz­kedéseket ugyancsak a „rendkívüli állapottal" indokolják meg.) Mac Carren fasiszta törvénye lehetővé te­szi a kormánynak, hogy „rendkívüli állapot" esetén koncentrációs táborba vessen minden haladó gondolkodású amerikait. Az évi letartóztatások száma az Egyesült Államokban már e törvény jóváhagyása előtt elérte az évi 700 ezret. A törvény hatálybalé­pése óta a politikai letartóztatások száma lavinaszerűen növekszik. De a Wall Streetnek mégsem si­kerül elnyomnia a haladó amerikaiak hangját. Az imperialisták fasiszta in­tézkedései egyre viharosabb felhábo­rodást keltenek az amerikai néptö­megekben és egyre több és több ame­rikai hallgat a Kommunista Párt sza­vára, amely meg tudja mutatni a kiutat a helyzetből. Gus Hall elvtárs, az Amerikai Kommunista Párt Nem­zeti Bizottságának titkára ezt írja: „Hiába döngeti a mellét Edgár Hoo­ver az amerikai Gestapo vezetője,hogy a kommunisták minden lépéséről tud és állandóan* félmillió amerikait tart megfigyelés alatt; az amerikai kom­munisták száma napról napra növek­szik, a Kommunista Párt lankadat­lanul vezeti a békeharcot a végső győzelemig és kérlelhetetlenül harcol a fasizmus bevezetése ellen". Nyugat-Németország Kommunista Pártjának nyilatkozata Adenauer beszédéről A nyugatnémetországi Kommunista Párt Központi Vezetőségének titkár­sága nyilatkozatot tett közzé Adenauer beszédével kapcsolatban. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a ' háború veszélye még inkább növeke- j dett, miután Adenauer visszautasította ! Ottó Grotewohl miniszterelnök javas­latát Németország békés, demokrati­kus alapokon történő egységesítésére. A bonni kormány bejelentette és megkezdte a következő intézkedések megvalósítását: a besorozást egy mar­talóc-hadsereg részére; a haditerme­lést; a nyersanyagok és az élelmiszer­cikkek racionalizálását; a szén kiszál­lítását. Nyugat-Németországban nö­vekszik a munkanélküliség, emelked­nek az árak. Mindez a háborús előké­születek következményeként jelentke­zik. A keresztény-demokrata párt biele­feldi kongresszusán Adenauer teljes egészében támogatta Truman politiká­ját. Bejelentette az életszínvonal to­vábbi csökkentését és elismételte Truman jelszavát: „Többet dolgozni — kevesebbet keresni". Adenauer válasza ellentétben áll a nép létérdekeivel. Most magának a népnek kell válaszolnia és ki kell nyil­i vánítania azt az óhaját, hogy a néme­| tek megegyezzenek egymással. * A béke súlyos veszélyeztetésével , szemben az egész német nép fokozza > a harcot nemzeti érdekeiért. Most, i mint még soha eddig, az üzemek mun­' kás-kollektívái, munkás-, paraszt-, if­júsági és nőszervezetek — az összes becsületes emberek, akik a békét és Németország egységesítését akarják — határozottan állást kell foglaljanak Grotewohl miniszterelnök javaslatainak gyakorlati megvalósításáért". A NÉMET NÉP AZ ORSZÁG EGYSÉGESÍTÉSÉT KÖVETELI A nyugatnémetországi közvélemény elítéli Adenauer kancellár visszautasító válaszát Grotewohl miniszterelnök ja­vaslatára. A német lapok élénken foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A Neues Deutsch­land megállapítja, hogy Adenauer ne­gatív válasza az amerikaiak nyugatné­metországi militarista politikájának kö­vetkezménye. Az amerikai imperialisták tisztában vannak azzal, hogy az egysé­ges Németországban nem valósíthatják meg háborús kalandorterveiket, azért parancsolták Adenauernek, hogy adjon visszautasító választ Grotewhl aján­latára. Az „Achtuhr Blatt" című burzsoá lap ezt írja: „A bonni kormány hiába áltatja ma­gát: a német nép követeli az ország egységesítését". Az „Aachener Nachrichten" című lap ezt közli: „Mindnyájan tudjuk, hogy az egész német nép Németország egységének helyreállítását óhajtja és ellenzi az or-' szág remilitarizálását". Dr. Hans Ziegler, Nürnberg volt fő­polgármestere nyilatkozatában kijelen­tette, hogy Grotewohl javaslatát min­den becsületes német örömmel köszön­tötte, mert az egységes Németország biztosíthatja a békét. A „Kulturbund" német szervezet Adenauer visszautasító válaszával kap­csolatban megállapította, hogy: „A kancellár válasza hazugságokon alapszik, minthogy Adenauer soha sem tett ajánlatot a NDK kormányának a megegyezésre. A „Kulturbund" leszö­gezi, hogy az egész német nép eré­lyesen követeli az össznémetországí alkotmányozó tanács létesítését. Az amerikai megszállás alatt lévő Mannheimban a dolgozók nagygyűlést tartottak, amelyen közös akcióra szó-' lították fel az összes német dolgozó-* kat Németország egységének megva­lósítására, a fegyverkezés meggátlá­sára és a béke biztosítására. EISENHOWER: — Mondja meg nekik, ha azonnal nem hagynak fel a tün­tetéssel semmit sem kapnak tőlünk. DE GASPERI: — Képzelje, tábornokom, a nép pont ezt akarja! Sohasem fogunk a nácikkal egy sorban küzdeni Az angol munkásság felelete Eisenhowernek Alig ült össze az angol parlament, a képviselőket máris a tiltakozó leve­lek ezreivel árasztják el a választók. Ezekből a levelekből kitűnik, hogy az angol közvélemény erőteljesen szembehelyezkedik a kormány politi­kájával, amely Nyugat-Németország felfegyverzésére és az angol tarta­lékosok behívására vezet. A yorkshirei Wath választókerület munkáspárti szervezete határozatot hozott, amelyet megküldött alsóházi képviselőjének. A határozat elítéli Mac Arthurt és annak kijelentését követeli a kor­mánytól, hogy nem hajlandó Kína ellen háborút indítani, sem más or­szágot támogatni Kína ellenében, továbbá, hogy nem engedi Nyugat­Németország felfegyverzését. A határozat azt is követeli, hogy a kormány kezdeményezze az általános lefegyverzést. A London melletti Harow város munkáspárti szervezete felhívta a kor­mányt, vessen véget a háborús politi­kának és támogassa a Kínai Népköz­társaságnak az ENSz-be való felvé­telét. A Mersey-körzet hadviseltjei nyílt levelet intéztek Driberg munkáspárti képviselőhöz. Többek között ezt írják: „Sohasem fogunk egy sorban küzdeni a nácikkal, akik annyi barátunkat és rokonunkat gyilkolták meg". Grimsby vasútasai Attlee miniszter­elnökhöz küldték el határozatukat, amelyben Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen tiltakoznak. Hasonló határozatot hozott a munkáspárt long­toni (Birmingham) szervezete, a co­ventry-i szakszervezeti tanács, a Stan­dard Motors Company üzemi bizott­sága és számos londoni és számos vidéki szakszervezeti és pártcsoport.

Next

/
Oldalképek
Tartalom