Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-26 / 22. szám, péntek

1951 január 26 ÖJSI0 A CSEMADOK HÍREI Gogoly „Revizorija a királyhelmeci CSEMADOK-csoport előadásában Gogoly remekmű­övét 1918-ban a buda­pesti Nemzeti Szín­házban válogatott, hi­vatásos színészek elő­adásában láttam. Most a CSEMA­DOK királyhelmeci helyicsoportjának műkedvelői előadásában láttam a nagy orosz író halhatatlan vígjátékát. Mint a Csehszlovákiában újjáéledő magyar színi kultúra lelkes figyelője, különö­sen kíváncsi voltam a helyi műkedve­ok előadására. Talán nagyobb lámpa­Iazam volt, mint a műkedvelő szerep­lőknek, mert féltem az előadás hiá­nyosságaitól, az esetleges sikertelen­ségtől. őszintén bevallom, hogy ez­úttal kellemesen csalódtam. A szereplők a darabot minden kü­lönleges felügyelet nélkül, .kizárólag a fordító, Hevesi Sándor rendezői uta­sításaira támaszkodva tanulták be. Ez a műkedvelői gárda alig látott még komoly színpadi előadást, mégis minden tagja úgy beleélte magát sze­repébe, mintha sztniiskolai előképzett­sége lett volna. A címszerepben Dobos László nyúj­tott kifogástalan alakítást, mint ván­dorútra kelt. elkényeztetett, anyagi­lag kátyúba jutott és az adott esélye­ket kihasználni tudó világfi. Az elő­adás sikerét fokozta az inas szerepét alakító Szentpétery Dezső, állandó de­rűt keltő játéka. Hivatásos színésznek is beválna és bizony kár ilyen tehetsé­get parlagon hevertetni A polgármester személyét Jeszenák Rudolf elevenítette meg* rátermettség­gel és olyan Gogoly szerinti elképze­lésben, hogy játéka semmi kívánni valót nem hagyott hátra. A feleség szerepében méltó partnernője volt Kissné, Bodnár Hanka, aki számtalan nyíltszíni tapsot kapott. Leányukat Metz Katalin alakította, aki nemcsak tetszetős megjelenésével, hanem sze­repének hű átélésével is nagy sikert aratott. A járásbíró szerepében Bor­csík Tibor, a két földbirtokos: Bob­csinszký és Dobcsinszký szerepében Szűcs József és Király Pál tűntek ki, Sefcsik Béla, mint az iskola igazgatója, Tóth Pál, mint kórházgondnok, Sza­lay János, mint póstásmester, az epi­zódszerepekben pedig Orosz Erzsébet, Kulcsár Erzsébet, Komorné, Szalaba Károly osztoztak megérdemelten a nagy sikerben A CSEMADOK királyhelmeci kul­túrgárdájának ez volt második nyilvá­nos szereplése. Első sikerét helyben és a környéken Moliére „Duda Gyuri" című vígjátékának előadásával aratta. Gogoly Revizora bizonyára a környé­ken is emelni fogja a kultúrgárda jó hírét. Meg kell emlékezni Síróné lelkes közreműködéséről és Szalaba Károly maszkírozó művészetéről, amely elő­mozdította az előadás sikerét. Beszámolok egyúttal arról is, hogy Királyhelmecen fellépett a Tájszínház raagyar falujáró csoportja, Geriey Ti­bor vezetésével. A műkedvelőkből ala­kult színjátszó csoport nagy ösztön­zést ad mindenütt ahhoz, hogy a vidé­ki műkedvelők ismét felvirágoztassák a műkédvelő színjátszást. Pil, Királyhelmec. A CSEMADOK kalászi szervezete 1959 október 24-én alakult meg. Szer­vezetünk azóta nagyot fejlődött. A szervezőbizottság munkáját nemcsak a közömbösség, hanem a helyi reakció is akadályozta. A CSEMADOK kalászi helyiszervezete munkájával bebizonyí­totta céltudatosságát. Közvetlenül a megalakulás után résztvett a békeak­cióban, melynek során 5000.— K es-t gyűjtött össze. A könyvnapon közel 4500.— Kós értékben adott el szerve­zetünk szlovák és magyar könyveket. Különösen az ifjúság dolgozott példá­san. November 25-én színjátszóink elő­adták az „özv. Varga Abrisné" c. egy­felvonásos színdarabot. Ezzel a színda­rabbal sikerült megtörni az ifjúság és a felnőttek közömbösségé'.. A magyar isk íban háromszor játszották le, m d'iárom alkalommal telt ház előtt. Szervezetünk jó munkájával nagy erkölcsi hatást gyakorolt a környező magyar falvakra. Érdeklőcr.ek a CSEMADOK munkája iránt és meg­szervezik a helyicsoportokat. Színját­szó csoportunk meglátogatja a környe­ző falvakat, ahol még nem működnek a CSEMADOK szervezetei. Üjév napján színjátszó csoportunk előadta a „Lui'as Matyi" c. színművet. A színdarabnak óriási sikere volt. Há­romszor adták elő. Külön az iskolás gyermekek részére is. Előadás előtt Fa­ban János magyar iskolai igazgató is­mertette a színdarab tartalmát. A sze­replők munkája nagy elismerést érde­mel. de még nagyobb hatást érnénk el, ha a felnőttek is bekapcsolódnának a kultúrmunkába. A főszereplők közül igen jól játszottak- Ga'jala István (Lu­das Matyi), Simko István (Döbrögi), Bakó Boriska (Rózsika). Befejezésül a szereplők elénekelték az „Egy a jel­szónk, béke ..." világifjúsági indulót. A kalásziak büszkék lehetnek ifjúsá­gukra, akik igy bekapcsolódnak a kul­túregyesület munkájába. Látszik, meg­értették, hogy hazánkban mindenki anyanyelvén ápolhatja népi kultúráját. Végül meg kell említenem Pillanka István kultúrtáfsat, a CSEMADOK helyiszer vezetőnek titkárát, aki nehéz körülmények között szervezte meg a színjátszó csoportot. Neki köszönhető, hogy szervezetünk jól működik. Remél­jük, hogy a kalászi CSEMADOK szer­vezetének munkáját a jövőben még több siker kiséri és ennek a reményé­ben jó munkát kívánok! Szabadság! Hamar Kálmán A béke jegyében indult a garammenti Agó-Nyír kis­község CSEMADOK helyicsoportja az új esztendőben. Megértette ko­runk legfontosabb feladatát, a béke­harc fontosságát. Vidáman és lelkese­déssel készült a kultúrgárda a „Mé­lyek a gyökerek" című színmű elő­adására. Az előadáson nemcsak a falu dolgos földművesei voltak jelen, hanem a szomszédos állami gazdasá­gok öntudatos dolgozói is. A darab komoly és mély tartalmát megértet­ték a föld munkásai és megtanulták még jobban gyűlölni az áldemokrá­ciós amerikai imperialistákat. Ugyanakkor öröm sugárzott a sze­mekből, mert a darab láttára míg tudatosabbá vált bennük, hogy mit jelent szabad hazában élni és a bé­ketáborhoz tartozni. Mindenki meg­elégedéssel távozott munkahelyére és a CSEMADOK tagsága hitet tett, hogy a jövőben még több, jobb és szebb teljesítményt nyújt kultúrtéren is a tartós béke érdekében. A szereplők kivétel nélkül jók vol­tak. Küln dicséretet érdemel Mikos Vilmos elnök és Antal Lajos alelnök, kik a szervezés terén mindent elkö­vettek a siker érdekében. Pólya András kultúrtudősitő. * A pelsőci CSEMADOK csoportja is kiveszi részét a szocialista kultúra terjesztéséből. Előadták Móricz Zsig­mond „Pacslrtaszó" című színdarab­ját, amely élénken szemlélteti a „mó­dos gazda" egyetlen törekvését, ho­gyan lehet a szegény embert legjob­ban kihasználni. A darab meséje az első világháború előtt játszik. Jő er­re emlékeztetni a falu lakosságát, az idősebb földmunkások a saját bő­rükön érezték, az ifjúságnak pedig Lenin-est Komáromban megmutatjuk, müven volt a mult kizsákmányolása. Csak így, a kü­lönbséget látva, tudjuk még jobban megbecsülni szabadságunkat és en­nek megőrzése érdekében fokozni az osztályharcot. Nyerges Ágnes: „így még jobb" című színdarabját is sikerrel adtuk elő. Ez a darab igazán szórakoztat­va tanít. Megtanuljuk a darabból, hogy a szocialista munkaverseny, az élmunkásmozgalom, a jobb és több termelés, a több tanulás, mind a bé­ke ügyét szolgálja és hogy általuk tudjuk megvalósítani jelszavunkat: „Építsd az országot, erősíted a bé­két!" A pakai helyicsoport kultúrbrigád­ja szorgos, egésznapi munkája elle­nére sem feledkezik meg a kultúrá­ról. Kora reggel vonatra ülnek, hogy a bratislavai üzemekben, építkezése­ken és egyéb munkahelyeken gazda­sági téren kivegyék részüket hazánk szocialista építéséből. Hazatérve az esti órákban, első útjuk a kultúrház­ba vezet. Fáradságot nem ismerve, késő éjszakai órákig szorgalmasan tanulnak. Ennek meg is volt az ered­ménye. Színre hozták Móricz Zsig­mond: „Sári bíró" című színmüvét. Ha kisebb rendezési hibák akadtak is itt, az előadás mégis gördülékeny volt. Dicséretére válik a rendezőnek, hogy a nehezebb problémákat ügye­sen oldotta meg. A szereplők is di­cséretet érdemelnek, különösen azért az együttműködésért, amit a szlovák és magyar ifjak kifejtettek. A sze- íj replők között ugyanis ott láttuk a magyarul beszélő szlovák ifjakat is. | És a nézőtérről sem hiányzott a szlo- 3 vák lakosság. Olyan eredmény ez, ^ mely példaképül szolgálhatna egyes csoportjainknak, ahol még nem si­került az együttműködést így kiépí­teni. A Nemzeti Front komáromi szer­vezetei megtartották Lenin elvtárs halálának 27. évfordulóján a gyász­emlékünnepséget. A színpad hátsó ré­szén fekete drapérián az ötágú csil­lag volt elhelyezve, körülötte a fel­írással: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. A csillag alatt Lenin elvtárs is­mert mellszobra, amelyen éles nézé­sével mintha mindig figyelmeztetné a világ dolgozóit, hogy öntudattal és szilárd akarattal előre nézve építsék a világ proletariátusának nagy egy­ségét. Hogy harcoljanak bátran és rendíthetetlenül abban a harcban, amelyet ma Lenin elvtárs méltó utó­da és eszméinek hordozója, a nagy Sztálin elvtárs vezet. Az állami és a szovjet himnusz és a szlovák leánypolgári iskola úttörői énekkarának fellépése után Kalivoda elvtárs felolvasta Lenin elvtárs tör­ténelmi jelentőségű életének ismer­tetését, majd Bódi Béla a fiúpolgári iskola igazgatója magyar nyelven emlékezett meg Lenin elvtársról, aki­nek világot átformáló eszméi és ta­nításai a világ dolgozói számára minden időben érvényesek maradnak. Eszméi Sztálin elvtárs irányításával tovább élnek és terjednek, és világí­tó példaként állítják elénk a világ leghatalmasabb államává fejlődött Szovjetúniót, amely a nagy Honvédő Háborúban nemcsak a fasizmust volt képes lehengerelni, hanem felszaba­dította a mai népi demokráciák or­szágait is. Ezek az országok ma a Szovjetúnió körül tömörülve építik a szocializmust, és a békét. Bódi elvtárs emlékbeszéde után a gimnázium magyar tanulóinak ének­kórusa előadta Székely Endre: „Zúg­nak a gépek" és Majakovszkij „Kom­szomol-dal Leninről" című mozgalmi dalát. A gimnázium magyar énekka­ra elénekelte még Usvikov „Lenin dalát" Mózsi Ferenc feldolgozásában és vezényletével. A Lenin-emlékünnepély az inter­nacionále eléneklésével ért véget. Az esten megjelent szlovák és magyar­nyelvű dolgozók felejthetetlen emlé­ket visznek magukkal az ünnepély­ről. Mindannyian érezték, hogy lel­kileg mennyire összeforrasztja a dol­gozókat Lenin elvtárs bennük élő szelleme. Kegyelettel gondoltak a moszkvai Vörös-téren lévő mauzó­leumra, ahol a nagy Lenin pihen és újult bizalommal és szilárd hittel te­' kintenek Sztálin elvtársra, a béke nagy zászlóvivőjére, aki mindenben híven követi Lenin elvtárs útmutatá­sát. Bajkai Béla, Komárom. Megvédjük a békét A kálnaí CSEMADOK kuHátfengádja Feísőszecsén és Tőrén Lelkes kultúrcsoport a kálnai és méltán megérdemli szép munkájáért az elismerést. Rövid két hét alatt négyszer léptek fel keretmüsorral. Kétszer saját falujukban és kétszer vendégszereplésen, először január 7­én Felsöszecsen a „Szovjetúnióról" szóló előadás alkalmából, másodszor Tőrén. Felsöszecsen a „Munka da­lával" kezdődött az előadás, majd két vers: „Ég az utca" és „Vörös hadsereg" következett, melyeket a kálnai CSEMADOK tagjai szavaltak. Megnyitót a helyi MNV elnöke mon­dott. Utána a Szovjetúnióban járt küldött, Keszoli elvtárs mondta el, mit látott a szocializmus hazájában. Beszédét figyelmesen hallgatták és utána élénk vita következett. A vita után kultúrműsor, mozgalmi dalok, versek és vidám jelenetek következ­tek. A közönség tanult, vitázott, örült és szórakozott. Tőrére is azzal a céllal mentünk, hogy szórakoztassunk, tanítsunk és mosolyt varázsoljunk az emberek arcára. Büszkén, felszabadultan, emelt fővel hirdetjük a szocialista kultúra szépségeit, hogy a mi keret­műsorunk vidám számaival is har­coljunk a legnemesebb célért, az em­beri boldogságért. Bátran és tudato­san fordítunk hátat a „Fonóban szól a nóta" és „Karikagyürü"-szerü da­raboknak. Nem kellenek nekünk a „pihent" agyakban termett torz al­kotások! Mi a nép fiai vagyunk, a népért dolgozunk. A mi eszményké­pünk és pozitív hősünk, akit kultú­ránkban megteremteni akarunk, az ország virága java: a dolgozó! Olyan szellemben neveljük kultúr­csoportunkat, hogy minden munká­jukban tudják, a legszebb célért har­colunk, a szocialista társadalom meg­teremtéséért. E csoport egy tagjának sem jut j eszébe színpadért, bársonyfüggö­nyért és reflektorfényért kiabálni^ Segítenek magukon, ahogy tudnak. | Kultúrházuk még nincs, de leküzdik a zakadályokat. Az ottani vendéglő­be vittek két dobogót s azon öröm­mel és boldogan játszottak. így történt ez vasárnap Tőrén is! Mindenki, szereplő és néző, lázasan fog a munkához, hogy mielőbb rög­tönözzenek egy színpadot. Sikerül is és csakhamar felzendül: „Zengj, szállj, te büszke dalunk"! Mind töb­ben és többen gyűlnek a terembe a vidám zenére és énekre. Keretmü­sorunkban ugyanis van egy harmoni­kás, egy gitáros és 12-tagú énekkar. Előadást tartottunk a szocialista kultúra szépségeiről, utána szavaló-1 kórus, komoly s vidám versek, moz­galmi indulók, szlovák, magyar nép­dalok, szépen betanult népi táncok és több vidám jelenet gyönyörköd­tették az egybegyűlteket. Volt a tőrei programmnak még egy | szép száma, a lévai CSEMADOK énekhármasa. Gyönyörű énekszáma­ikkal szórakoztatták a tőrei dolgozó­kat: „Üdvözlégy MoszI:va", „Troj­ka", „Puszta néma táj" című orosz dalakkol. Utána Furinda elvtárs ven­dégül látta a kultúrcsoport minden tagját. Mindenki megelégedetten érzi, hogy jó munkát végzett. Örömmel és bol­dogan, vidám nótaszóval hagyjuk ott Tőrét és boldogan megyünk előre, kultúrával a békéért, a szocializmu­sért. Vajda József. Békét akarunk! Békét követelünk! Minden ember békére és szabadság­ra vágyik. De ez a vágyakozás nem elég. A békére nem lehet várni, hogy az majd ölünkbe hull, a békét ki kell harcolnunk magunknak. Minden ak­ció, amelyet szervezeteink ezirány­ban rendeznek, minden munka, ame­lyet becsülettel és jó szívvel végzünk, minden értékes könyv, amelyet elol­vasunk, a békét támogatja és fegy­ver a háború ellen. A háború parazsa még nem aludt ki teljesen, még min­dig akadnak olyanok, akik szítják, élesztik. Mi azonban ezeket megvet­jük gyalázatos eljárásukért, mert nem méltók arra, hogy szabadon él­jenek és járjanak köztünk. Amit a dolgozó nép oly sok küzdelemmel el­ért, azt nem hagyjuk csak olyan egyszerűen felborítani. Békés jövőnket nem áldozzuk fel semmiért. Elég volt nekünk már a rabszolgaságból. Megbocsáthatatlan és halálosan felháborító mindazok tevékenysége, akik a szabadság, a munka és a béke jogát el akarják venni a néptől. Ezért ítélik el jogo­san a három hazaáruló püspököt is. Nagy bűncselekmény részesei voltak ök, mert szövetkezve a háborúra uszító és a nép jogaira törő impe­rialista kapitalista fenevadakkal, fel akarták forgatni hazánk békés rend­jét, azt akarták, hogy a dolgozó nép újra a maroknyi kapitalista vérszo­pó jármában szenvedjen, nyomorog­jon. Vért akartak ontani azért, hogy vagyonukat és semmittevő, henye életüket megvédjék. Nem törődtek a dolgozó néppel, nem törődtek azzal, hogy mi lesz az elpusztult apák után maradt árvák és özvegyek sorsa. A katolikus egyház tanításai a feleba­ráti szeretetről és a békés családi életről szólnak. A vérontást, az ember ölést halálos bűnnek nevezik. De a háborús uszítók szolgálatába állt püspökök erre nem gondolnak, nem törődnek a kiontott vérrel, a háború áldozataival. Mi dolgozók azonban nem akarunk háborút, mi éppen a békéért dolgozunk és ezt a békét meg is védjük. Vesszenek a háborús uszítók, a bé­ke ellenségei, a nyomor és szenvedés előidézői! Mi pedig legyünk hazánk­ban a béke őrei, és hacosai, legyünk résen, óvjuk és erősítsük a békét. El­nyomni soha többé nem hagyjuk magunkat, fejünket nem hajtjuk többé a kapitalisták rabigája alá, és követjük a jelszót: a Szovjetúnióval előre a világbékéért! Tóth Ilona munkáslevelező, KalinKovo. A R0H- és Szokol-szervezet munkája a dernőí bányában A dernőí bányaüzemben a ROH szakszervezeti csoport és az üzemi Szokol-egyesület példás meggyőző és felvilágosító munkája nvomán a dol­gozók számos kötelezettséget vállal­tak. A ROH üzemi csoportja kötelezett­ségvállalásait az alábbi pontokba fog­lalta: 1. A községi útjavításokhoz 1951­ben 200 brigádórával járulnak hozzá. 2. Az Uj Szó napilapnak 10 új elő­fizetőt szereznek. 3. A ROH-csoport tagjai a Szokol labdarúgópálya javításán 1951-ben brigádmunkával 100 munkaórát ledol­goznak. 4. A csehszlovákiai Szovietbarátok Szövetségébe 15 új tagot szereznek. 5. A Szokol-egvesületbe az ifjúság köréből 10 új tagot szereznek. 6. A néppel való szorosabb kapcso­lat megteremtéséhez kultúrfellépések­kel járulnak hozzá 7. Az iparban dolgozóknak negyed­évenként gyűléseket rendeznek, ame­lyeket meggyőző munkával igyekeznek azokat élmunkásokká. úiítókká és a szocialista munkaversenv résztvevőivé neveim. Az üzemi Szokol-egyesületl csoport a következő kötelezettségeket vállalta: 1. A futballcsapaton kívül 1951 má­jus végéig megalakítják a röplabda­és asztaltenisz-csoportot is. 2. Június végéig a röplabdapálya építésén 100 órát ledolgoznak. 3. Májusban atlétikai versenyt ren­deznek. 4. Az egyesületi csoport minden tagja tíz brigádórát dolgozik le az aratásig a község javítási munkálatain. 5. A futballpálya körül tavasszal 20 facsemetét ületnek el. 6. Összegyűjtenek 60 kg vas- éa 10 kg papírhulladékot. 7. Megtisztítják a községen átfolyó patakot a kövektől, kimélyítik és fel­duzzasztják, hogy fürdésre alkalmas legyen. 8. A „Tisztaság napján" a futball­pálya körül összegyűjtik a hulladéko­kat. A Roh-csoport képviseletében Fábry Alajos, üzemi tanácselnök, a Szokol nevében Duzsik Pál. vezető elvtárs ír­'ák alá a kötelezettségvállalásokat. Az üzem szorgalmas munkássága így akarja bebizonyítani, hogv komolyan érdeklődik hazánk szocialista felépítése iránt. Azon vannak, hogy a szocializ­mus építése mielőbb megvalósuljon és a dolgozó nép minél hamarább élvez­hesse a megérdemelt békés boldog életet. A sportegyesület vezetősége tisztában van azzal, hogv csak testben és lélekben egyaránt egészséges ifjú­sággal végezhetjük el hazánk szocia­lista felépítésében ránk váró feladato­kat. A kötelezettségeket a dolgozók örömmel válHták. mert tud iák, hogy ezzel is a világbéke megszilárdítását seg í, :k elő. BAKOS BÉLA. a munkásszerkesztő tar.folyam hallgató ia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom