Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-26 / 22. szám, péntek

IFJÚSÁGI SZEMLE n mm 1951 január 26 TÍT Dl. évfolyam, 5 .szám Légy a béke erős harcosa! Az emberi világ legnagyobb kincse a kultúra, a művészet, a tudomány. Ennek védelmére sorakoztak fel mindenhol az egész világon a béketábor legjobbjai. A haladó világ békeharcosai forró szívvel és lélekkel emeltek szót a békés alkotó munka megzavarói, a véres háborúkat szító imperialisták ellen. Mindenütt, ahol a becsületes emberek milliói békében akarnak élni. Mindenütt, ahol az imperialisták a béke támadására készülnek. Hazánk fővárosában, Prágában nem régen zajlott le a Békevédők nagy gyűlése. Ez a gyűlés nemcsak tiltakozott az imperialisták háborús tervei ellen. Nemcsak kívánta, óhajtotta a békét, hanem megmutatta az egész világnak népünk azt a szándékát, hogy a békét kiharcoljuk magunknak, a békét meg is védjük. Mi békét akarunk. Mi a szocializmust akarjuk megvalósítani. Nem lehetünk egyszerű békeóhajtók, akik „mindenáron" békét akarnak. Nem adjuk oda szabadságunkat, függetlenségünket, felépített országunkat. Ezek nélkül a béke népünk halálát, alkotásaink rombadöntését jelentené. Mi, tehát kiharcoljuk a békét, hogy népünk boldog életét, a szocializmust megvalósíthassuk. Nem mehetünk bele abba, hogy az imperialista tábornak, a reakció legsötétebb erőinek engedményeket adva. a kizsákmányoló dolláruraknak utat enged jünk. A hírhedt „Marshall-terv", a támadószellemű Északatlanti Egyezmény, a féktelen fegyverkezési hajsza és az elvetemült háborús propaganda — íme ez az. amit a dollármilliomosok főnöksége alatt a reakció bűnbarlangjában kotyvasztanak. Mac Arthur. Eisenhower és a többi halálgyárosok pokoli terve veszélyesen fenyegeti az emberek életét és az emberi kultúra vívmányait. Nem elégedhetünk meg tehát egyszerűen a béke óhajtásával. Harcunkkal, küzdelmünkkel, munkánkkal kell a békét biztosítanunk. A békéért harcolni kell! A világ közvéleménye a békegyűléseken úiból lerántotta a leplet az imperialisták gyalázatos terveiről. A béke híveinek, a béke harcosainak mozgalma oly nagy erővel rendelkezik, hogy meg tudja fékezni a háborús támadókat és ki tudja csavarni a tűzcsóvát a háborús gyújtogatok kezéből. A békeharcosok első soraiban a szovjet nép halad, Sztálin népe, mely békés építőmunkával dolgozik a természet átalakításán, gigászi vízierőmüveken és csatornák építésén. Az egyszerű emberek milliói épp ezért világszerte szeretettel és reménységgel tekintenek a Szovjetúnióra — a nagy és békeszerető szocialista hatalomra. Ifjúságunk így értékeli ki a békéért folytatott küzdelem jelentőségét. Tudja, hogy hazája építésével, a szocializmus építésével helytáll a békefront reáeső szakaszán. Tudja, hogy a békéért harcolnia kell. Tudja, hogy a munkával, a kultúrmunkával a békéért harcol. Tudja, hogy népünk ereje gondolkodásra kényszeríti majd a vaksi halálgyárosokat. Tudja, hogy százszor is meggondolják majd magukat az imperialisták, ha a Szovjetúnió vezette népidemokráciák és a béketábor hatalmas erejét megérzik. Ifjúságunk tudja, hogy most, amikor elvadult imperialista sakálok üvöltöznek a békeszerető emberek fülébe, amikor a haláSgyáros Eisehower-féle ügynökök fasizmusba bódult, minden erkölcsöt, emberi értéket pusztító útjait követik tekintetükkel a békés népek milliói, akkor munkájával helyt kell állnia a békefronton, hogy szövetségben a Szovjetúnióval erőssé építse hazá ját. Csehszlovákia magvar ifjúsága. de különösképpen a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe tömörült magyar ifjúság egésze szintén vállalja a békéért folytatott küzdelmet. És most. amikor Szövetségünk legjobbjai, a kultúrmunkások és propagandamunkások arra készülnek, hogy először Csehszlovákiában néhánv napos, országosjellegű munkaértekezletre gyűljenek össze, akkor a békeharcosok szellemében készül a Losoncon tartandó konferenciára. A pozsonypüspöki csoport kezdeményezése nyomán egyre több és több csoport vállalt kötelezettségeket a konferencia tiszteletére. Nemcsak kultúrmunkások felajánlásairól számolhatunk be. hanem arról is, hogy ifjúságunk jól kiértékelve a konferencia békeharcos szellemben való előkészületeit, szocialista munkaszerződéseket, brigádista munkaórákat ajánlott fel Kultúrmunkásaink, propagandistáink elsőrendű feladata most az, hogy ezt a kötelezettségvállalási kampányt kiszélesítsék úgy, hogy ez necsak a februári munkaértekezletig tartson, hanem mintegy előkészület legyen a májusi szlovákiai kongresszusra. Tudatosítani kell a kötelezettségvállalások során azt, hogy ez a békeharc egyik formája. Meg kell magyarázni elvtársainknak, munkatársainknak, hogy a selejt csökkentésével, a munkaórák pontos betartásával, a jó gazdasági előkészületekkel és a jó tanulással a békét védik. Minden helyicsoportunknak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Napjaink legdöntőbb jelentőségű kérdései mellett nem mehetünk el szótlanul. Beszélnünk kell a béke kérdéséről. Minden tagtársunkat be kell vonni ebbe a munkába. Az üzemek minden dolgozójához, a község minden lakosához juttassuk el csoportunk békehaicos szellemét. A vezetőségi, üléseken vállasszunk propaganda-felelőst is, vagy a kultúrvezetőt bízzuk meg a propagandaügyekkel. A szervező titkárok ió összhangban a propagandistákkal mindenhol megszervezik majd a kötelezettségvállalásokat. A propaganda-felelős először gondoskodjék az előkészületekről. * Gondoskodjék arról, hogy jól „átpolitizált" legyen a csoport tagsága. Vagyis, hogy mindenki érezze, tudja, ismerje a békeharc jelentőségét. Egyéni meggyőző agitációs munkával kell felkészíteni a tagságot, hogy aztán a szervező titkárnál a kötelezettségvállalások már igazi politikai munkát tükrözzenek vissza. Ezek a mi közvetlen feladataink. Ezek a feladatok azok, melyeket minden alapcsoportban meg kell valósítani. Nevelőmunkánk csak így lesz sikeres. Csak így kapcsolódhatunk be abba a hatalmas propaganda- és nevelő munkába, melyet most a békeharcosok világszerte folytatnak. Most — jobban, mint valaha erőteljes ellenpropagandát kell szervezni a háborús propagandával szemben, a tartós és szilárd béke biztosítása érdekében. Ki kell dolgoznunk minden csoportban a békének azt a nagyszerű harci programmját, mely az emberek millióinak eszmei fegyvere, mely erősíti a saját erőnkbe vetett hitet, mely megérleli mindenkiben azt a biztos tudatot, hogy a háborús gyújtogatókat meg lehet fékezni. * Emlékszel

1 arra, hogy édesapáitokat, testvéreiteket elviték katonának? Elvitték, mint a barmokat a vágóhídra. Elvitték őket harcolni azok ellen, akik nekünk, a népnek szabadságot hoztak. Elvitték őket... arra, hogy egy nyári délelőtt, mikor a természet életet, bő termést ígérve lihegett s a nap forrón csókolta arcodat, betoppant a postás. Hírt hozott. Férjed, apád. testvéred halott...; arra, hogy rettegve bújtál bunkerbe, sötét pincébe, vagy szaladtál erdőbe, rétre, csakhogy életed megmentsd ... arra, hogy miként pusztították embertársaidat, miként hurcolták őket munkatáborokba, gázkamrákba ... arra, hogy a mindennapi kenyér milyen gond volt... arra, hogy robotoltál, verejtékeztél, míg az utcák kövezetén poroszcsizmás Gestapo legények masíroztak arra, hogy dideregve sorfalat álltál az üzletek előtt, míg a kocsmákban sört habzsoltak, dáridóztak az állig felfegyverzett banditák ... Ugy-e emlékszel? * Hiába próbálják a dollár véreskezű urai a történelem kerekét visszafelé forgatni, hiá(Folytatás a 2. oldalon.)