Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-23 / 19. szám, kedd

UJSZO 1951 január 23 i békére nem várunk - a békéért harcolunk Végetért a Béke Hívei első csehszlovákiai kongresszusa (n. j.) Hazánk fővárosa, a száztor­tornyú aranyos Prága ünnepi kön­tösben köszöntötte a békéért mani­fesztáló követeket. Prága népe min­dig is közismert volt arról, hogy ba­ráti szeretettel fogadta vendégeit. Az első csehszlovákiai békekongresszus­ra érkező közel 2000 békekövetet ki­tüntető szeretettel üdvözölte Prága dolgozó népe, mert tudatában volt annak, hogy a béke követeinek fon­tos hivatásuk van: kifejezésre kell juttatniok a világ minden népe előtt, hogy a Csehszlovák Népi De­mokratikus Köztársaság lakói val­lásra, nemzetiségre és politikai párt­állásra való tekintet nélkül, egy sí­kon haladnak a Szovjetúnió vezette hatalmas béketáborral, hogy magu­kévá tették a varsói kongresszus miniden pontját és eltökélten har­colnak a világ valamennyi népének boldogabb jövőjéért, a béke biztosí­tásáért, a kis és nagy nemzetek sza­bad életéért. Az első csehszlovákiai békekon­gresszus résztvevőit az a megtisztel­tetés érte, hogy Köztársaságunk első dolgozója, a dolgozó nép szeretett ve­zére, Klement Gottwald elvtárs üd­vözölte a kongreszusl kiküldötteket. Klement Gottwald köztársasági elnök levelében különösképpen hangsúlyoz­ta, hogy a kongresszusnak a háborús uszítók újabb provokációjával kell legbehatóbban foglalkoznia és ez Né­metország kérdése. „Az amerikai imperialisták ma Nyugat-Németországban felújítják a náci hadsereget. Nyugat-Németor­szágban zsoldos hadsereget akarnak létesíteni, amely fenyegető ököl len­ne a Szovjetúnió és a népi demokrá­ciák országai ellen, ellenünk. És ehhez csatlakozik még egy undorító tóny: a német zsoldos hadseregbe, a volt Gestapo és SS-emberek sorai­ba jelentkeznek az áruló csehszlovák emigránsok ís ... E dolgokról a kon­gresszuson egész népünk nevében kell beszélni" írta levelében Kle­ment Gottwald a Béke Hívei első csehszlovákiai kongresszusához. A trösztök, a monopoltőke vezérei és lakájai az amerikai politika csú­fos koreai bukásának hatása alatt az agresszív politika színhelyét Európa nyugati térségébe helyezték át és há­borús cselszövéseiknek programmjá­ba felvették Nyugat-Németország felfegyverzését. Az Atlanti Paktum háborús tömbjébe bevonták Nyugat­Németországot Is. Az amerikai hiva­talos politika csúfos kudarcot szen­vedett Koreában. Egyes amerikai la­pok, politikai tényezők már mind ha­tározottabban elutasítják Truman politikáját, mondván, hogy a legsú­lyosabb veszedelembe dönti az Egye­sült Államok népeit. A háborús uszí­tók maguk is megdöbbentek, hogy az emberben és anyagiakban oly súlyos áldozatokkal járó koreai kalandorpo­litikájuk ily súlyos kudarcot vallott s most, hogy „presztízsüket" helyre­hozzák, újabb szennyes politikai ak­cióba kezdtek. A németországi bör­tönök kapui egymásután kinyílnak a háborús bűnös SS és hitlerista gyil­kosok előtt és a hitleri hordák meg­maradt vezérkari tisztjei most Tru­man zászlaja alá sorakoznak, hogy parancsára újabb embergyilkos me­netelésbe kezdhessenek a felszabadult népek és országok ellen. Eisenhower tábornok, a nyugati imperializmus európai tábornoka, az elmúlt hetekben sorra látogatta Brüsszelt, Párizst, Londont, Rómát és a többi nyugateurópai fővároso­kat, hogy számbavegye azokat a zsoldoserőket, amelyekre a háborúban támaszkodhat. A fasiszta imperialista világ köz­vetlenül szomszédságunkban Indítja újabb támadását, újabb provokációi­nak sorát a szabad népek országai ellen. Hogy milyen veszélyt jelent Nyugat-Németország, a nyugati nagyhatalmak megszállása alatt ál­ló Németország felfegyverzése, azt különösen mi, Kelet-Európa népei tudjuk, akik a hitleri bandák állati kegyetlenkedéseinek közvetlen szen­vedői voltunk. Különösen jól ismeri V cseh nép és fővárosunk népe a fa­sizmus megátalkodott gonoszságát, hiszen a hosszú és szenvedésekkel teli megszállás éveiben egyetlen egy népet nem kínoztak és nem gyötörtek meg annyira, mint éppen e cseh né­pet és közvetlenül Prága lakosságát. A megszállás, a kizsákmányoltság évei elmúltak hazánk népei hat esz­tendő óta hatalmasan haladtak elő­re az építés útján. A falvak, gyárak, üzemek, városok népei alkotnak, épí­tenek. Szocializmus felé haladó út­jában a dolgozó nép öntudatosan ve­szi ki részét az életet szebbé formá­ló munkából és legőszintébb, legmé­lyebb vágya és akarta a béke bizto­sítása, a béke fenntartása, mert hisz ez elengedhetetlenül szükséges ah­hoz, hogy építő terveit megvalósít­hassa. Köztársaságunk elnökének a bé­kekövetekhez és egész Köztársasá­gunk lakosságához intézett figyel­meztető szavai a békéért vívott har­cunknak egyik legfontosabb pontja lett. Csehszlovákia népei nevében most vasárnap a békekongresszuson felszólaló békekövetek tanújelét ad­ták annak, hogy egységesen, egy tö­mör tömbbe egyesülve minden tett­készségűkkel, éberségükkel és önfel­áldozásukkal harcolnak a béke bizto­sításáért és elutasítanak minden olyan provokációt, amely arra Irá­nyul, hogy a népek között ellentéte­ket szítsanak, hogy megbolygassák a baráti kapcsolatok kialakulását, hogy a nemzeteket hamis és cáltuda­tos provokatív ellentétek kiélezésé­vel egymással szembeállítsák. Csehszlovákia dolgozó népe tudíi­tában van annak, hogy a hatalmas német nép becsületes dolgozó többsé­ge, a német munkásosztály vezetésé­vel a béketábor egyik erős támasza. Csehszlovákia dolgozói a békéért folytatott harcukban minden erejük­kel azon fognak közreműködni, hogy a békeszerető demokratikus német nép természetes követelését támogas­sa, hogy Németország egyetlen de­mokratikus és békeszerető állammá egyesülhessen, mert ez a békés fejlő­dés, az európai béke és vele együtt a világbéke egyik legbiztosabb zá­loga. Csehszlovákia békeköveteinek két­napos találkozója egyöntetűen kife­jezésre juttatta a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság dolgozói­nak elhatározását, hogy a Klement Gottwald köztársasági elnök levelé­ben hangsúlyoztatott feladatok mel­lett síkra száll és nem engedi meg, hogy Tnimanék gyilkos politikai és katonai tervezgetésel megvalósulhas­sanak. A dolgozó nép értékelni tudja mindazt, amit számára a szabadság, a függetlenség és a szocializmus je­lentenek és biztosítanak. A dolgozó nép értékelni tudja azt a hatalmas és mind erősebben mutatkozó élet­színvonalemelkedést, amit a felsza­badulás óta a népi kormány vala­mennyi becsületes dolgozónak, mind a városi dolgozóknak, mind a falvak lakosságának, a földműveseknek biz­tosított. Hogy mennyire tudja értékelni mai felszabadult életét, annak szemtanúi lehettünk valamennyien, akik a két­napos országos kongresszus során vé­gighallgattuk a felszólalók megnyi­latkozásait, a rudnól bányászt, adél­csehországi kisparasztot, az egyetemi tanárt, az orvosprofesszort, a mű­vészt, a fiatalság követét: mindnyá­jan erről beszéltek. Az élmunkás Sza­kács elvtárs, a kassai kerület béke­követe édesapja életéről beszélt, a kizsákmányoltság súlyos légkörében dolgozó bányászember életéről s utá­na mai felszabadult jelenéről. Mária Majerová, a nagy cseh írónő, meg­rázó felszólalásában a cseh apák, anyák és gyermekek fasiszta meg­szállás alatti szörnyű életét ecsetel­ve, kidomborította minden cseh dol­gozó legszentebb vágyát és legerőtel­jesebb követelését: a béke melletti síkraszállást, az építés és a szocializ­mus megvalósításáért való harcot. A csehszlovákiai kongreszuson a békekövetek, a munkások, a földmű­vesek s a dolgozó értelmiség mellett felsorakoztak a különféle egyházak lelkészei is, katolikusok, pravoszlá­vok, cseh testvérek, evangélikusok. Az alsó papság és a békéért harcolók soraiban ott láttuk a néppel együtt haladni kívánó maga segyházi méltó­ságot betöltő papokat is. Soraik közt ott volt Prága római katolikus püs­pöke is, aki a dolgozó néppel együtt elutasította az amerikai háborús uszí­tók mesterkedéseit, az imperialista fenevadak újabb provokációit. Prága és az első csehszlovákiai békekongresszus békekövetei a var­sói kongresszus békejavaslatainak megvalósítását követelték, elutasí­tották a leghatározottabban a Nyu­gnt-Németország felfegyverzésére irányuló bűnös törekvést ós Köztár­saságunk elnökével együtt lesújtó Ítéletet mondtak mindazok felett, akik hazájukat elárulva, a fasiszta hitleri bandák börtönből kiszabadult bűnöseivel paktálva arra törekszenek, hogy ismét a Gestapo és SS-emberek kegyetlen zsarnoksága, a tőkés ura­lom világa újuljon fel. Az első csehszlovákiai békekon­gresszus véget ért, a békekövetek visszatértek otthonukba és Cscehszlo­vákla dolgozó népe még szorosabb egységbe kováesolódva halad a Szov­jetúnió vezette béketábor oldalán, hogy minden viharnak ellentállva megvédje az emberiség békés életét, hogy kiharcolja az elnyomottak sza­badságát, hogy megvédje a maga függetlenségét, boldog jövőt építő szabad hazáját. Csehszlovákia min­den dolgozójának, becsületes békehar­cosának ajkáról ma szent ígéret hangzik: becsülettel, odaadással fo­gok munkahelyemen dolgozni a nagy feladatok megvalósításán! A tok azokra a hazaárulókra, akik újabb gyilkosságokra szövetkeznek nemze­tünk volt gyilkosaival! Alexej Szurkov, a nagy szovjet költő a Szovjetunió üdvözletét tolmácsolja A prágai kongresszus kiküldöttel lelkesen éljeneztek és helyükről fel­állva tapsolnak: „Éljen a Szovjet­únió, éljen Sztálin generalisszimusz, éljen a béke!" jelszavakat kiáltják, amikor a szovjet Béke Hívei bizott­sága elnökségének tagja, Alexej Szurkov költő lép az emelvényre, aki a Béke Hívei első csehszlovákiai kongresszusának a Szovjetúnió nem­zeteinek legszívélyesebb üdvözletét hozza. Drága barátaim, elvtársak, testvé­reim! A Béke Hívei szovjet bizottsága azzal az igen megtisztelő feladattal bízott meg, hogy a Béke Hívei I. csehszlovákiai kongresszusának a szovjetunióbeli kétszázmilliós hadse­regének forró, testvéri üdvözletét tol­mácsoljam kongresszusotoknak! Drága barátaim! Ma huszonhét éve annak, hogy el­hagyott minket Lenin. Lenin nagy nevét szivében hordozza az a nép, amely hisz az emberiség jövőjében, amely hisz az emberi észben, hisz annak a lehetőségében, hogy az em­berek a földön egyetértésben és ba­rátságban élhetnek. Vladimír Iljics Lenin, amikor bennünket elhagyott, a békeharc zászlaját és továbbvitelét lángeszű tanítványa és hü harcos­társa, Joszif Visszarionovics Sztálin szilárd kezébe adta át. Sztálin viszi már huszonhét év óta Lenin nélkül a békeharc szent zászlaját előre, az a Sztálin, aki a kommunizmus felé tartó nemzetünk millióinak élén jár. Mindnyájan, mi szovjet emberek, akik átéltük ezt az időszakot Lenin eltávozta után, hűek maradtunk üze­netéhez és híven őrizzük a békeharc­ra vonatkozó üzenetét. Nem sajnáltuk életünket és a bé­két mindenkivel szemben védelmez­tük, aki igyekezett a nemzetek sza­badságát és függetlenségét elrabolni. A második világháború győzelmes befejezése megerősítette a szovjet népnek a béke ügye iránti hűségét. Kongresszusotok a Béke Hívei II. világkongresszusának befejezte után két hónappal gyűlt össze. Két hónap nem hosszú idő, de ez alatt az idő alatt igen sok esemény zajlott le. Az emberiségre igen sok újabb fe­nyegetés zúdult és ezért még inkább fokozza éberségét, még inkább ösz­szeforr a békeharcban. A világbéke kongresszus az egész emberiségnek megmondotta, hogy azt a háborút, amelyet az Imperia­listák készítenek elő, el lehet hárí­tani és a ti jelszavatok is: „A bé­kéért nem könyörgünk, a békét kiharcoljuk" — ezt mondja. A leg­utóbbi két hónap még inkább meg­erősítette e szavak helyes voltát. E két hónap alatt „a béke képvi­selője" Washingtonból újra fenye­getödzött az atombombával. E két hónap alatt újból igen sok vér öm­lött ki a szenvedő Korea harcte­rein. Azonban e két hónap alatt a hős koreai hadsereg a kínai önkén­tesekkel együtt alapos leckét adott a semmit sem kímélő háborús uszí­tóknak. A koreai nép Mac Arthur példáján mutatott rá arra, hogy a háborús uszitók nem járhatnak el kényük­kedvük szerint. A maroknyi, de hős koreai nép, amely igaz ügyért har­col, sokkal erösebb, mint ez a neo­fasisszta óceánon túli hadvezér. E két hónap alatt meggyőződtünk ar­ról, hogy az őrült imperialisták azon törekvésükben, hogy hatalmukba ke­rítsék az egész világot, igen rosszuľ fogták fel azt a leckét, ami nekik jutott. Most Eisenhower, az ameri­kai halálkereskedő utazgat Európá­ban, aki számba veszi a hadikészlete­ket és az amerikai fennhatóság alatt iévő országok ágyútöltelékeit. A burzsoá államok parlamentjeiben jó­váhagyják az elviselhetetlen háborús költségvetéseket. E felhős háttérből különösen élesen emelkedik ki annak az új társadalmi rendnek életadó eraje, amelynek nö­vekedését napról napra látjuk. Tru­manék beszédeket mondanak az atombomba használatáról, míg Sztá­lin, a világ legelfoglaltabb embere, résztvesz a tudósoknak a nyelvtudo­mány kérdéseiben folytatott vitáiban. Trumanék a repülőgépek, tankok és bombák tízezreinek gyártását veszik tervbe, míg hazánkban jóváhagyták a kommunizmus óriási építkezései­nek tervét, amelynek méretei oly na­gyok, amilyeneket eddig az emberi­ség még ne mismert. Olyan határo­zatok ezek, amelyek hivatása, hogy óriási pusztaságoknak életet adja­nak és elérjék, hogy ezek a pusztasá­gok mostantól kezdve az embert szol­gálják. Országunkban, amely a hol­nap jegyében él, óriási építkezéseket valósítunk meg a Volgán, a Dnyepe­ren és az Amu D arján és azon gon­dolkodunk, hogyan változtassuk meg a nagy szibériai folyók folyását, hogy azok vize ne a Jeges-tengerbe ömöljön, hanem a déli vidék puszta­ságait öntözze. Eszembe jut az az amerikai pap, aki a Béke Hívei varsói világkon­gresszusán egy saníranciscoi kis­leányról beszélt, aki folyton a hábo­rúról, az égből jégesőként hulló bom­bák borzalmairól hallgatott mesé­ket, látta a véres filmhíradókat a koreai frontról és anyjának ezeket mondotta: „Anyácskám, elutazok va­lahová, ahol nincs ég .. ." Mily bor­zalmas állapotba lehet hozni az em­bert háborús uszítással, amikor még egy gyermek is, aki számára az ég­nek a nap fényét, melegét és az éle­tet kellene jelentenie, úgy látja ezt az eget, oly borzalmasnak,hogy nem is akar alatta élni. Lám, a háborús uszítók az erkölcsi és lelki letörtség milyen mélységébe taszították a né­pet, amelyből gyilkos terveik számá­ra fegryvert akarnak kovácsolni! És e háttérből, elvtársak és barátaim, még inkább kimagaslik a mi valósá­gunk, a szovjet valóság, a nagy Kí­na és a népi demokratikus államok való élete. Testvéri figyelemmel és szeretettel kísérjük mindazt, ami a népi demo­kratikus országokban történik és azt látjuk, hogy ezekben, az orszá­gokban napról napra nőnek a lelkes óriási alkotómunka eredményei. A béke egész tábora, amely ma sorai­ban majdnem az emberiség felét egyesíti, a boldogság gondolatának jegyében él, a jövő gondolatának je­gyében és ezért végtelenül vágyódik a béke után. És mi mindannyian hisszük, — bárhogy is igyekezzenek a háborús uszítók bennünket rágal­mazni és ellenünk uszítani és bennün­ket és a népi demokratikus államo­íat támadóknak nevezni, — hogy az emberiség látja, hogy ök azok, akik a háborút előkészítik, míg mí alkotómunkánkat végezzük. Ebben van a mi erőnk, ebben van a biztost­téka annak, hogy az emberiség ki­ütheti a háborús uszitók kezéből a mérgezett fegyvert. Engedjétek meg, hogry nektek és a ti közvetítésetekkel a Csehszlovák Köztársaság dolgozó népének sok munkagyőzelmet kívánjak a világbé­kéért folyó harcban. A Béke Hívei, akiket a béke megvédésének közös akarata, az igaz ügy kölcsönös meg­értése egyesít, amelyért harcolunk, megoldják mindazokat a feladatokat, amelyeket a Béke Hívei II. varsói világkongresszusa állított elénk. Minden nap azt mutatja nekünk, hogy a Béke Híveinek sorai növe­kednek, hogy-növekedik azoknak az embereknek a száma, akik megér­tették az új háború előkészítésével járó fenyegető veszedelmet. Éljen a béke az egész világon! Éljen Csehszlovákia tehetséges, békeszerető népe, amely szebb jövő­jéért harcol! Éljen Csehszlovákia népének dicső vezére, Klement Gottwald elnök! Éljen a béke nagy zászlóvivője, Joszif Visszarionovics Sztálin! Angol békehang Tapsvihar fogadta az angol Béke Védők bizottságának tagját, Walter Leslie Smith-t, aki üdvözlő szavaiban többek közt a következőket mondot­ta: — Anglia népe nem akar háborút és kijelenthetem, hogy az angol nép széles tömegei nem támogatják a kormány háborús intézkedéseit. Az önkéntesek toborzása a légelhárítók­ba például igen gyenge visszhangra talált és az a tény, hogy egyre to­vábbi áldozatokat követelnek az egy­szerű néptől, egyre növekvő elége­detlenséget vált ki. Az amerikai há­borús uszítók elrendelték az angol kormánynak, hogy 1951-ben fokozza a fegyverkezést és duplázza meg azt az összeget, amelyet az elmúlt évben erre a célra fordított. Ez az intézke­dés az életszínvonal további hanyat­lását eredményezi. —•A békés termelésnek a haditer­melésre való átállításával kapcsolat­ban igen sok gépipari üzem bevezeti , a rövidebb munkaidőt és ezért a mun­kanélküliség egyre emelkedik. A kor­mány és a fegyvergyártó kizsákmá­nyolók azon igyekeznek, hogy meg­törjék a munkások ellenállását és azt akarják elhitetni velük, hogy a fokozott fegyverkezés több munkát és magasabb keresetet jelent. — De ez a kormány teljes csődjé­nek további bizonyítéka, mert a tör­ténelem ez alkalommal újra bebizo­nyította, hogy a támadó háborúk ideiglenesen megoldhatják a gazda­sági problémákat, de végül is még rosszabb válsághoz vezetnek, amelyet az egyszerű embereknek nemcsak életszínvonaluk csökkenésével, hanem vérrel is kell megfjzetniök. — Anglia népe nem akar háborút. Francia, olasz és német békehang A francia nép lángoló üdvözletét a Béke Hívei francia szervezetének főtitkára, Fernand Vigne tolmácsol­ta: — A nemzeteink közti baráti kap­csolatok már számos évvel ezelőtt jöttek létre. Az a vér, amit a náciz­mus elleni közös harcban ontottunk és a mostan} békeharc még inkább megszilárdítja ezt a barátságot és kölcsönös szolidaritást. — Nyugat-Németország újrafel­fegyverzése — folytatta Fernand Vigne — nemcsak országaink bizton­sága fenyegetését, hanem a világ­háború veszedelmének jelentős foko­zását is jelenti. De a zsarnoki kény­uraság törekvései távol állnak a meg­valósítástól, egy új háború megindí­tásnak lehetőségétől. Mert ma a nemzetek öntudatosak és erősek. A Béke Hívei összefognak ós a világ­békefront széles soraiban harcolnak, amely már rákényszerítette a stock­holmi felhívással és az atombomba be­tiltására indított világkampánnyal a háborús uszítókat arra, hogy meg­torpanjanak, engedményeket tegye­nek. Franciaországban napról napra növekszik a rabszolgasorsba döntés, az új fegyverkezés és a nyomor po­litikája ellem ellenállás, amely po­litikát a mostani ideiglenes francia kormány folytat. Ma már hatalmon lévő politikusaink nem tudnak titok­ban új Münchent előkészíteni, ami árulás volna, épúgy a mi, mint a ti népetekkel szemben, a béke elárulá­sa, amelyért Franciaország e férgei örökké viselnék a felelősséget. A békeharc egyre szélesedik és egyre hatalmasabbá válik, a franciák Né­metország újrafelfegyverzése elleni egyöntetű tiltakozásukat újabb tün­tetésekkel, aláírásaik százezreivel, határozatokkal és küldöttségekkel juttaják kifejezésre. A Béke Hívei olasz bizottságának kiküldötte, Dávid Lajolo így tolmá­csolta népe békeüzenetét és béke­akaratát: — Igen büszke vagyok arra, hogy ma az olasz Béke Hívek üdvözletét tolmácsolhatom itt, mert éppen ezek­ben a napokban az európai Mac Ar­thur, Eisenhower tábornok Rómába érkezése után juttathatták kifejezés­re a Béke Hívei a lakosság széles ré­tegeivel együtt ellenszenvüket a há­borúval szemben és megmutathatták az amerikai imperialisták küldötté­nek gyűlöletüket azokkal az őrültek­kel szemben, akik a legyőzhetetlen Szovjetúnió és a népi demokrácia országai ellen preventív háborút akarnak indítani. — Tegnap egész Olaszország az északi hatalmas iparvárosoktól kezd­ve a dél legkisebb falujáig egyetlen tiltakozó kiáltásban tört ki. — Truman gauleiterje talán meg­értette, hogy az olasz nemzet nem­csak szereti a békét, hanem kész a békét meg is védelmezni. A kongresszus küldöttei „Wilhelm Piecket éljenezve, viharosan tapsol­tak, amikor a tribünre a német de­mokratikus köztársaság küldötte, Nagy-Berlin szabad német szakszer­vezeteinek elnöke, Deter Adolf, lé­pett, hogy a német nép nevében kö­szöntse a kongresszust: — A Béke Hívei minden törekvése Németországban arra irányul, hogy megakadályozzák Nyugatnémetor­szág remilitarizálását és újra fel­fegyverzését, amelyet az amerikai imperialisták akarnak végrehajtani. Nyugatnémetország dolgozó lakosai­ra egyre súlyosabban nehezednek az amerikai imperializmus támadó rendszabályai. Az amerikaiak koreai veresége után a német nemzetben is erősödik az a meggyőződés hogy a nemzeti ellenállás az imperialisták gyalázatos tervei ellen megakadá­lyozhatja és meg kell, hogy akadá­lyozza az amerikai háborút német területen. — Nélkülünk! — ez a lakosság fe­lelete a Nyugat-Németország remili­tarizáclójáról szóló rendeletekre. Az újrafelfegyverzés a megszálló hadse­regek erősítésével és az okkupációs költségek további emelésével van összekötve. — A nyugati és a keleti rész né­metjeinek össze kell jönniök, hogy közösen kidolgozzák Németor­szág egyesítésének tervét. Németor­szág egyesítésé és nemzeti független­sége szintén hozzájárul Európa bé­kéjéhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom