Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)
1951-01-20 / 17. szám, szombat
UJSZ 01951 január 18 FARKASOK A POTOMAC PARTJÁN Az Amerika-majmoló „Figaró" című újság tudósítója minap Acheson úr legutóbbi rádióbeszédéről a következőket írta: „Az amerikai külügyminisztérium már jóelőre beharangozta, hogy a beszéd címe: ..A szabadság' stratégiája". Én is hallgattam ezt a beszédet • azokkal az amerikaiakkal együtt, akik nem tartoznak a kormány gépezetéhez s akikel mély aggodalommal tölt el a nemzetközi helvzet. Ezek abban reménykedtek, hogv Acheson úr majd valami biztatót mond, segít nekik tájékozódni a most lejátszódó eseményekben, meggyőzi őket arról, hogy az amerikai diplomácia és hadvezetőség nem követett el hibát. Acheson úr huszonnyolc percet beszélt; utána hírek következtek: az amerikai visszavonulás Koreában folytatódik... Az ellentét sokkal szembeötlőbb volt, semhogy ne éreztük volna a tragikus ellentmondást Acheson úrnak a keresztény erkölcsök nagyságát dicsőítő beszéde és a kegyetlen valóság között. Acheson úr ugyanis, miként ez vele gyakran elő szokott fordulni, szerfölött „magasztosan beszélt." Minél mélyebb kátvúba kerülnek ezek az emberek," annál magasztosabban beszélnek. De nemcsak Acheson úr jeleskedik ebben. Aligha emlékezhetünk Trumannak akárcsak egy olyan beszdére is (kivéve egv zenei műbírálóhoz intézeti, nemrég közzétett levelét), amelvben az elnök ne hivakozott volna Istenre, erkölcsre és igazságra. Amikor Mac Arthur pilótái a koreai városokat bombáikkal egymásután fölperzselték, Truman úr keresztényi irgalomról beszélt. Amikor Mac Arthur katonái délfelé talpaltak. Truman úr sietve emlékezetűnkbe idézte, hogy van egy magasabb erkölcsi érv: az atombomba. Az elnök különös előszeretettel hivatkozik az igazságra: az az igazság, hogy Amerika jótevője a világnak, az az igazság, hogy Amerika virágzó kertté varázsolta Hirosimái és megoltalmazta a koreai csecsemőket a pusztulástól. Igazság nélkül Truman úr egy napig, sem tudna meglenni. De hasznos lesz megállapítani, mit értenek az amerikai kormányférfiak ezen az „igazságon" Átadom a szót Dávid Sarnow dandártábornoknak, a „Radio Corporation of America" elnökének. Ez a Sarnow nem afféle jöttment; a lapok hasábjai húsz éve tele vannak a nevével. Már a „Youngterv" idején híressé vált: iól megszedte magát akkoriban, amikor hét bőrt nyúztak le Németországról Egyébként ez nem akadályozta abban, hogy ugyanakkor a hangosfilm-vetítőgépeken, sőt még Bebe Daniels filmcsillag mosolyán is jól keressen. Az egyik ilyen film, amelv Sarnow úr gví'ában készüit,! ezt a címet kanta: „Szerelem a sivatagban". A szerelemre szükség volt, hogv a nézőközönséget becsal > g^ssák. Ami pedig a sivatagot " eti, hit az igazán kedves Sarnow ú' szivének. Manapság imetet csinál abból is. hogy Koreát sivataggá változta*ják. És keres a v'lágsivatagról szőtt ábrándon is. — Táplálja ől a „hidegháború". Egyre nagyobb összegeket irányoznak elő a rádióidások kibővítésére, „illegális rádió" felállítására. Sarnow úrnak nemrégiben lángeszű ö'lete támadt: a televíziót arra akarta Mtrsznální. hogv bemulassa az egyszerű amerikai embereknek egv város bombázását, vagv a tankcsatát. Sarno úr teliesen megbízható tanú. Nem emelhet ellene kifogást se Truman úr, se Acheson úr. Hallgassuk csak meg, mit mondott az igazságról egv interjúban, amelyet az ..American Mercury" című folyóirat közölt: „Lindlev úr (Newsweek): Amennyire megértem, azt ákaria mondani, hogy n-künk főleg a tényekre és igazságra kell támaszkodnunk? Sarnow úrr Feltétlenül amellett vagyok, hogy ragaszkodjunk az igazsághoz, de az igazságo úgv kell bemutani, hogy az emberek megértsék; hogy az igazság vonzó legyen számukra. A mezMen igazság hasonlít a meztelen testhez: nem nagvon vonzó ... Lindbv úr: Lehetőnek tartja-e Ön a psz'hológiai háború egv olvan gépezetének kihasználását, mint amilyen az illegális rádió, amelv talán nem mindig az igazat fogja mondani? Sarnow úr: Minden bizonnyal az a véleményem, hogy az illegáľs rádió kihasználására vannak lehetőségek. . . . A propaganda különböző táiékoztató anvagok és ténvek kiválogatását és közlésük megfelelő módozatait jelenti. Végeredményben nem élhetünk meg merő hazugságból. Másrészt viszont a nyers igazság sem kielégítő. Gross úr L.Dnlv News"): Hogyan tudia meggyőzni a vasfüggönyön túl lakó embereket arról, hogv mi nem egyszerűen ellenpropagandával foglalkozunk. hanem szavainkban igazság is van? Sarnow úr: Szeretnék felolvasni önnek egy mondatot Marshall tábornoknak nemrégiben tett nyilatkozatából. Öt is a propaganda és az igazság felől kérdez ék és így felelt:-! „A vezérelv az, hogy csak az igazsághoz kell ragaszkodnunk Ami pedig azt illetj, hogy miféle igazság ez az igazság, me!y!k pillanatban, milyen meghatározott adagolásban és hogyan juttassuk el a hallgatókhoz, ezek már teenhikai kérdések s ezt a szakembereknek kell eldönteniük." Valljuk be, hogy Sarnow tábornok és Marshall tábornok szavaiban van egy „szemernyi igazság". Elég világosan megmagyarázták. hogy mit jelent az „igazság" az amerikai kormányférfiak szerint. A „Figaró" tudótója hiába tesz szemrehányást Acheson úrnak: a külügyminiszter minden tőle telhetőt megtett, pontosan annyit mondott, amennyit mondania kellett: Mac Arl'iur gengsztereit úgy felsalhngozla, - hogv azokat jámbor hittérítőknek tartotta volna az ember; arról sem feledkezett meg. hogy magát Trumanl is lepelbe burkolja, nehogy az elnök pőresége zavarba hozza az együgyűeket; s a rabszolgaság buzgó hívei számára Acheson a rabságot költői elnevezéssel, a „szabadság stratégiájáénak nevezte. Azok az amerikaiak, akikről a „Figaró" tudósítója írt. hiába várták a választ arra, hogv kiért-miért pusztulnak el a nyolcadik hadsereg katonái Koreában? Amerika határán túl az a sok-sok ember hiába reménykedett abban, hogy Mac Arthur gyalázatos gyászhadjárata után észretérnek majd pártfogói és sugalmazói. 'Van egy régi orosz kömondás: Bár a farkas minden évben vedlik, de szokását nem hagyta el eddig. A washingtoni ordasok jó pár marék szőrt hullattak el Mandzsúria határán; néhány nap leforgása alatt nemcsak az álaluk megszállott területnek egy részét, nemcsak néhány ezredet vesztettek el. hanem oda letl tekintélyüknek a maradványa is. Még a tiszteletreméltó labouristák is kinevették őket, hogy az angol iskolás gyermekekről ne is szóliunk. s. Kikelt magából Hoover úr is. a 76 éves, nyugalmazott elnök. Sarnow tábornoknak filtyethánvva. ország-világ élőt' kijelentette, hogv „az igazság förtelmes". És akkor mndenki látta, hogy a farkas már nemcsak vedlett, hanem, hogy a szőrzetét egészen elvesztette. De szokásával mégsem hagyott fel. Mac Arthur katonái még menekítek, még föl sem ocsúdtak rémületükből. amikor Truman úr már arról elmélkedett, hogy talán ió volna egy úi háborút indítani. Koreában az amePKai katonák eldobálták a fegyvert, de ugyanakkor a washingtoni szenáto'ok fegyverüket csörtették. Knowland szenátor azt ájánlotta,. hogv dobjanak bombát Kína területére. Ferguson és H- ewster szenátorok az atombomba hiludéktalan alkalmazását követelték. Sta?sén úr, a Köztársasági Párt egyik vezetője támogatta őket. Pepper szenátor kijelentette: „Ostobaság tapinla cskodn ." Dewev úr. New York ália:r kormányzóia ezt rikácsolta: „Mi elkeseredett harcot folytatunk és én azt ajánlom, hogy tegvünk félre minden kényeskedést" Végül Morse szenátor is megmondta a véleményét és derűs . hangulatban kijelentette, hogy minér előbb atombombát kell dobni a Szovjetunióra Mi lehet ez? — teszi föl a kérdést mindenki, aki még nem felejtett el gondolkozni. Mi az oka annak, hogy Amerika urai, amikor elvesztenek egv kis háborút, nyomban nagy háborút akarnak indítani? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Ebben nincs logika, itt jelen vannak az elmebaj összes tünetei Ezek számára nincs már megállás, egvik a telhetetlenségébe őrül bele. a más ;k a pöffeszkedésébe. a harm'dik az iiedtségébe. A megváltást a háborúban látják Persze tud iák. hogy a meztelen igazság nem vonzó és a hiszékenyek számára akad száz meg száz érv is. Acheson úr például váltig b'zonyg-tia. hogv az „amerikaiak" „keresztényi kötelességüket" teliesítik, amikor háborúra készülnek. Truman úr pedig egyre azt állítja, hogy az ő politikája — ez a katasztrófapH'fika — „Lincoln útmutatásaira épül". Hoover úr azt javasolja, hogy necsak hadihajókat építsenek, hanem fohászkodjanak az Üristenhez is. Ferguson szenátor meg azt állítja, hogy ,.az atombomba megváltja majd a keresztény világot az istentelen kommunizmustól." Dewev úr feszülettel a kezében követel'. hogy tüstént fegyverezzenek fel száz hadosztályt az „igazság védelmében " A szószátvár Sarnow tábornok jól megmagyarázta, hogv miért bégetnek a farkasok. Aligha akad valaki, aki az atombombát összetéveszti a békegalambbal. Mac Arthur tábornokot pedig egy tolsztoiánussal. Ezek hiába bújnak tömjénfelhő, vagv a szabadságIrta: ILJA ERENBURG. szobor mögé: a világ már tudja, hogy ők háborúskodni akarnak. Mindenük megvan nekik a háborúhoz: tizenegy csatlósuk aláírása az Atlanti Egyezményen, a levitézlett Mac Arthur, akinek az a hő vágya, hogy kiköszörülje a tekintélvén esett csorbát. Van továbbá atombomba juk, pestis bolhájuk, száz betegséget terjesztő mikrobájuk. Sőt: ott van nekik Eisenhower tábornok főparancsnok is, aki főhadiszállása számára most összkomfortos várkastélyt keres Vannak aztán nekik kész katonai-politikai, stratégiai és gazdasági terveik. Immár rendelkezésükre áll a'..kivételes állapot" is. Van egy pár tucat — ha nem is hadköteleskorú, de nagymellényű és egyfittérző szívű — szurkolójuk: Moch, De Gašpari. Van Zeeland és egyéb urak. Ezek már mindent tartalékoltak: támaszpontokat. , uránt, az Egyesült Nemzetek zászlaját, a „gyanúsak" kihallgatásához szükségtes utasításokat, amelyeket sikerrel alkalmaznak Koreában, továbbá háromezer haditudósítói és ötezer filmriportert, húskonzervet az angol labouristáknak és gyüitőtábort az öt világrésznek. Végezetül Sarnow úr kilátásba helyezte, hogv a közelgő háborúban televíziós adásokat rendez: így aztán az európai városok elpusztítását úgy táHják imid az amerikaiak ele, mint a reggeli kávét és grapefruitot. Mindenük megvan a háborúhoz — csak katonájuk nincsen. Az bizonyos, hogy A'merikában éppen elég feigyverföró ember van. Itt azonban álljunk meg, me rt ennek a szónak, hogy „háború" az 0- és az Újvilágban más-más ' jelentősége van. Az európaiak véleménye szerint a háború — borzalmas csapás; a háborús állapotban lévő országok férfiait a frontra küldik, sokat megölnek közülük; a hadműveletek gyakran saját területükön folynak. Az Üjvilág emberei nem így képzelik el a háborút: az amerikaiak fegyvert és élelmiszert küldenek Európába; az európaiak harcolnak és elhullanak; ami pedig az amerikai katonákat illeti, azok közvetlenül a végső kibontakozás előtt jelennek meg a fronton és persze mindenki őket tartja győztesnek; és mindez hetedhét mérföldre játszzódik le az Egyesült Államoktól. A háborúnak ilyesfajta értelmezése erősen gyökerte vert az amerikaiak tudatában és Amerika vezetői, ezzel számolva, ilyen szavakkal fordulnak az európaiakhoz: a mi pénzünk, a ti katonáitok. De itt aztán folyton üzemzavar áll elő: úgylátszik sokkal könnyebb megpuhítani Attlee urat, vagy megkapni az ENSz zászlaját, minit olyan katonákat találni, akik hajlandók elpatkolni Truman úr felcicomázott és- kiöltöztetett igazságáért. A „Reporter" című amerikai folyóirat nemrég Max Ascoünak a következő, sokatmondó című cikkét közölte: „Fog-é harcolni Európa?" A szerző bevallja, fiogy* a kérdés, amelyet fölvetett, italán kissé veszélyes és nem elég tapintatos ahhoz, hogy mindenki fülehallatára föltehető legyen«. Max Ascoli a továbbiak során azt mondja, hogy az Egyesült Államokban ma már megszokott jelenség az európai szövetségesek iránt érzett bizalmatlanság. William Hard és André Visson a „Reiaders Digcst" című folyóiratban megmagyarázzák, hogy mi az oka ennek a bizalmatlanságnak: „Az Egyesült Államokon kívül ötvem ország jelentette be, hogy támogatni fogja a katonai akciót Koreában. A szóbanlévő országok lakosainak száma meghaladja a 800 milliót. A Koreába küldendő csapatokat Mletőetn a leg. messzebbmenő ígéret: 41 ezer ember. .. Teljesen vi'ágos. hogy a kommunistaellenes országok nem hajlandók azonnal lépéseket tenni a kom munista agresszió ellein Ázsiában. Nem szándékoznak ezt megcseíekedni Európában sem". Malone szenátor kijelen tette, hogy az angoloknak csak a saját gyarmataikon jár az eszük és hogy Atťee úr „a Koreába küldött amerikai hadsereg rovására szeretne kimászni a bajból." A »Washington Star« című lap azt bizonygatja, hogy ,.az angolok és a franciák megszeppentek". Az újság így folytatja: „Nyíltan ki kell jelentenünk, hogy sem Nagy-Britanniának, sem valamely más országnak nincs joga vétót emelni az amerikai fegyverzet, különösen az atombomba ellen". Walter Winchell azt mondja, hogy „amikor a franciák és angolok megbékélésről álmodoznak, úgy viselkednek, mint a behódolok". »Adtunk nekik dollárt, nem fukarkodtunk. De mit kaptunk cserébe?* — kérdi megbotránkozva a „Chicago Tribúne". Hoover úr, amikor arról a pénzről, azokról a hitelekről beszél, amelyeket az európai országok fölfegyverzése céljából folyósítottak — azt mondja, hogy „olyan áldozatot hoztunk, amelyhez fogható még nem vőlt az emberiség történetében"; Hoover azzal fenyegeti az angolokat és a franciákat, hogy „ha nem javulnak meg és nem szállítanak katonát, az amerikaiak ezentúl egy dollárt sem ... BENJÁMIN LÁSZLÓ: NYOLCSZÁZMILLIÓ Minden embert és minden népet Sanghajtól Hegyeshalomig egybeköt a harc és a munka, mint folyó partjait a híd. A fölkelt nép nem nézi többé tétlenül és testvértelen, hogy milyen medret tör magának a hömpölygő történelem. Szabályozza a történelmet, tereli nyolcszázmillió, hogy szolgáljon akaratának, mint a szabályozott folyó, melyre hajót bocsát, amelynek öntözni küldi bő vizét, hogy növelje és szertehordja a nép rozsát, a nép rizsét. S míg Sangháj és Hegyeshalom közt fejsze csattog, csákány kopog, szűkölve kotródik az inség, talpraállnak új városok, a földet új formába öntik a hősök nemzedékei — kalandorok hada tűnődik: a hősöket hogy irtsa ki? Nyolcszázmillió férfi és nő! — súlyos és félelmes tömeg, ha a természet vad erőit magának szelídíti meg, — ha megmutatja a világnak, hogy a mezők, hegyek, folyók kincse a népé mindenütt, hol nincsenek kizsákmányolók. Ezért retteg a burzsoá és ezért emel öles falat határain; de az igazság felhők felett és föld alatt áttör, és ahogyan az égről nem téphetik le a napot, földünkről sem törölhetik le az égő vörös csillagot. Mint a tengerek, óceánok a roppant szárazföldeket, szabad népek, szabad hazáját csapkodja úgy a gyűlölet, — de vízen, gyűlöleten által lerombolhatatlan hidat, a szívtől szívig ívelőt, emel az osztályöntudat. Vietnamtól francia földig sok marcona országhatár őrködik feltűzött szuronnyal s csapdáival a tenger áll a népek között. De tanúm rá minden francia kikötő: ahol a munkások erősek, a tenger nem lesz sztrájktörő. Mint a vadász, ki oroszlánra készül, de hogyha egy veréb rebben fölötte, már ijedten vállához kapja fegyverét: az elnyomó — kl szabadságunk ellen új háborúra tör — félelmének foglyául esvén veszélyt les minden zúg felől. S mert a jövő hideglelése rázza a rabló trösztöket: a francia rendőrminiszter a bányászok közé lövet, munkások és parasztok vére gőzllk Olaszország egén, szent hajszára szövetkezik bankár, pap és rendőrlegény. Hadra készül a szentszövetség összeszedi még híveit, a lázongó népek nyakába ereszti detektívjeit. De Sangháj és Hegyeshalom közt világ szemébe villogó szerszámot és fegyvert kovácsol a szabad nyolcszázmillió. Traktort a mezőgazdaságnak, az iparnak jó gépeket, a munkásnak erőt kováesol, hogy szabadságát védje meg. Az áldott földet, hol felépül a népek boldogabb hona nyolcszázmillió ember őrzi, nyolcszázmillió katona. adnak nekik«. Taíán ezek a szemre* hányások kissé könnyítenek .najd a levitézlett hódítók és a felbőszített uzsorások szívén; de a beszédek és cikkek aligha szülnek katonákat. Az amerikai kormányférfiak, akik nincsenek egészen beszámítható állapotban. elfelejtették, hogy sok minden megváltozott a világon azóta, mióta a királyok zsoldosokat toboroztak. Abban az időben sikerült néhány ezer gyászvitézt öszeszedni; dehát a háborúk is másfélék voltak akkoriban: zsoldosok, zsoldosok ellen hadakoztak; most pedig zsoldos katonáknak nagy népek ellen kei majd hadat viselniök. Nem ártana, ha a Fehér Ház urai emlékeznének a közelmúltra! Hitlernek is voltak szövetségesei, de mit művelitek azok a háborúban? Nem harcoltak. megadták magukat. Kik voltak azok, akiket Hitler Nyugat-Európa országaiban összetoborzok? Egy rakás bérgyilkos, a francia „légió", hadosztályokra menő hulterabló: »viking« vagy „vallon". Ezek derekasan fosztogattak, de harcolni nem harcoltak. Vájjon lehet-e ilyen söpredékkel megrohamozni • földkerekség egyharma-i dát? Mit csináljunk hát? — kérdik szorongva az amerikai háborús műkedvelők. Ascoli a ,.Reporter"-ben azt ajánlja, hogy pusztítsák el a nyugateurópai kommunista pártokat. Azt mondja, hogy az amerikai segítség ..haladjon párhuzamosan az országok belügyeibe való állandó beavatkozással. Ha nem áltatjuk magunkat a nemzetközi jogra való banális hivatkozással, be kell vallanunk, hogy a beavatkozás más országok belügyeibe, ma már állandó jelenség... Nem szabad, hogy a legcsekélyebb lelkifurdalásunk is legyen" Ahhoz igazán semmi kétgég sem fér, hogy a washingtoni ordasoknak nincs és nem is lehet lelkiismeretük, már csak azérfi sem, mert a lelkiismeret általában nem adatott meg nekik. Nagyon szívesen elfogadnák ők Max Ascoíi indítványát de nincs katonájuk, hogy elindítsák a világháborút, nincs katonájuk, hogy elpusztítsák a kommunistákat Francia, országban és Olaszországban. A „Readers Digest" újságírói azt ajánlják, hogy toborozzanak katonákat mihdenütt, ahol csak lehetséges — Németországban, Japánban. Törökországban, Spanyolországban. Ezek különösen nagy bizalommal vannak a falangisták iránt. „A spanyol csapatok hangulata élesen kommunistaellenes, ezek nagyon megbízhatók- lennének a német fronton Oroszország ellei»". A »Readers Digest«-nél szorgoskodó urak véleménye szerint a falangistákon kívül „a nácik is harcolni fognak Amerikáért". sNyugat-Németország sok, erősen kommunistaellenes érzelmű katonákból álló hadosztályt állíthatna ki«. Martin szenátor a következőket mondja: „Ne akadékoskodjunk annyira a szövetségesek megválasztásában". Mac Carran szenátor Franco tábornokba helyezi reménységét. Smith szenátor a törökökben bízik A legerélyesebb Dewey. Jövendőmondó má-i gus módjára hirdeti: „Hagyjuk az illúziókat, a béke ma már lehetetlen ... Törökországnak van Európában a legnagyobb hadserege s Törökország hadat fog viselni .. . Titónak van 30 hadosztálya s az a véleményem, hogy a mi oldalunkon fog harcolni. Francónak 22 hadosztálya van és én tudom, hogy Franco harcolni fog... A németek és japánok is hadbaszállnak, ha megegyeznek vdliik . .. Sorozzuk be őket, részt fognak venni a harcban régi ellenségük ellen" ... Dewey úr vígan csattogtatja számológépét, amikor az idegen hadosztályokat számbaveszi; jómaga azonban távolról sincs meggyőződve arról, hogy Tito katonái, Franco katonái, vagy Adenauer katonái valóban harcolni fognak. De_ wey úr a spanyolországi légvárakból visszatér a „förtelmes igazsághoz" és azt javasolja, hogy minden 17-ik évét betötltött amerikai férfit és nőt fegyverbe kell állítani. Az amerikai kormánykörök igazán nem kényeskednek és egyáltalán nem válogatósak. Nincs olyan menyasszony, akit az amerikai uralkodó körök lenéznének. Nekik mindegyik jó: ha Tito, hát Tito. ha janicsár, legyen janicsár, ha náci, kérem méltóztaissék. Csak katonát adjanak nekik. De katona nincs a láthatáron Adenauer ugyan beleegyezett, Hitler ábornokai is beleegyeztek, az egyszerű n é met fik azonban így felelnek: „Próbálják meg az urak maguk, mi már megpróbáltuk". A német hadsereg megalakítása egyelőre csak egyet eredményezett. Még az amerikaiaskodó franciák is megértették, hogy mit tartogatnak nekik jótevőik. Nem állítom, hogy az amerikaiak eddig is számíthattak volna a francia katonákra. De ma már mindenesetre jobb. ha nem is kerülnek a francia katonák közelébe. Az ameri(Folytatás ac 5. oldalon)
