Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-19 / 16. szám, péntek

1951 január 20 UJSZO 7 ADENAUER - az ágyútöltelék-kereskedő Adenauer eiiuasitotta Grotewohl elvtárs Németország egységesítésére fett javaslatait A nyugatnémetországi DPA hírügynökség közölte Adenauer bábkancellár Bonnban sajtóértekezleten tett nyilatkozatát, melyből kitűnik, hogy Adenauer elutasította Grotewohl elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének Németország egységének megvalósítására irányuló javaslatait. Adenauer másfél hónappal ezelőtt megkapta ezeket a javaslatokat, amelyeket Nyugat-Németország lakosságának legkülönbözőbb rétegei egyhangúlag támogatnak. Ez a körülmény arra kényszeritette Adenauert, hogy minden lehető módon húzza-halaszsza a választ. Közben Adenauert több ízben hivatták az angol és amerikai főbiztoshoz, ahol nyilván „kioktatták" arról, mi a teendője. Adenauer a sajtókonferencián elhangzott nyilatkozatában — hogy Németország kettészakítása megszilárdítására irányuló lépését igazolja egész sor rágalmazó kirohanást intézett a Német Demokratikus Köztársaság demokratikus rendszere ellen és megkísérelte elködösíteni Németország egységesítésének kérdését. A nyugati sajtó bő kommentárokkal kíséri Adenauer nyilatkozatát. A ľHumanlté hangsúlyozza; Adenauer elutasító magatartása megfelel az amerikai imperialisták taktikájának, akik vitatkozni akarnak anélkül, hogy megvolna bennük a merreeyezésl készség, csak azért, hogy időt nyerjenek az új háború előkészítésére. A Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt központi lapja beszámol arról, hogy a berlini békeharcosok bizottságának közleménye szerint január 8-lg több mint 900.000 berlini szavazott aláírásával NyugatNémetország újra felfegyverzése ellen. Az aláírásgyflitést a nvugatberlini békeharcosok indították el december végén, hogy méltó választ adjanak ezzel az amerikai imperialistáknak, akik a gmnewaldi erdőben megtartott hadgyakorlataikra már német egységeket is beosztottak. Az egyik Bon -környéki tekintélyes villából minden reggel a korai órákban egy tiszteletreméltó külsejű öreg lép ki a kábító virágillattal teli kertbe, amelyet szőlők és szántóföldek vesznek körül, Az öregúr egy nyikorgó acélfüző segítségével hetykén tartja magát. Fején régimódi cilindert hord, fekete árháikus redingotját nyakig begombolva viseli, fekete nadrágjának széle pedig divatját multa. Ez az ódivatú személyiség balkezében esernyőt tart, jobbkezében pedig öntözőt. Az öreg úr diadalmasan lépked a kis kertben, beleszúrja esernyőjét a virágágyak porhanyó földjébe és nagy odaadással űzi kedvenc szórakozását, a virágok öntözését. E kellemes foglalkozás befejezése után az öreg úr átadja a lakájának az öntözőt, jobbkezével kihúzza a virágágyból az esernyőt, balkezével pedig megfogja a kis kötelet, amelynek végére fehér báxánykát kötöztek. A bárányka béget, az öreg úr pedig peckesen útnak indult. Az út nem hosszú. Fekete cilinderében, fekete redingotjában, fekete esernyőjével egyik kezében, a fehér báránykához kötött kötelecskével a másikban, az öreg Konrád Adenauer lépked harciasan háza kapujának irányába. A kapunál egy amerikai Cadillac-autó várja. A gépkocsi fekete lakkja és nikkel alkatrészei vakítóan fénylenek. A gépkocsi egyáltalán nem mondható ókorinak. Az öreg úr gyöngéden babusgatja a báránykát, mellénye zsebéből egy darab (Amerikából importált) cukrot ad neki majd átveszi a lakálytól fehér kesztyűjét és anélkül, hogy fekete esernyőjétől megválna, elhelyezkedik a fekete autóban és a »főváros« felé, Bonnba száguld tova és eltűnik á távoliban. Az öreg úr nem más, mint Konrád Adenauer, a bonni »kormány« vezetője és ^Nyugat-Németország kancellárja*. , A fekete redingot egyáltalán nem illik a bonni »kancellárhoz«. Rangja után jelenleg porosz egyenruhába kellene öltöznie amelyet amerikai lakájok zsinórai díszítsenek, mert »az állatvédő« az utóbbi időben legújabb divatú »árút« szállít a Wall Streetnek: ágyútöltelék-kereskedő lett. Ez a ^jóravaló Konrád«, NyugatNémetországnak ez a »figarója« meglepő ügyességgel mindenütt ott volt, ahol haszonra számíthatott, hol a német nép érdekeit vitték vásárra. Ilyen alkalmakkor Adenauer semmiféle pénzbeli ajánlattól nem riadt ' vissza. Életének 75 esztendeje alatt j kapott már frankot, olasz lírát és fontsterlinget is. Ezek a változatos szimpátiái azonban .nem akadályozták meg Herr Adenauert, hogy hü marad.on a német monopoltökéhez és hatalmas védnökéhez, az amerikai imperializmushoz. A Hitlerhez hü Konrád Adenauer ugyanakkor változatlanul j Mongan »dollár impérium áh t>z« is hü maradt. Adenauer hivatalos beszédeinek kifejezése. is arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi »kancellár« ugyanúgy értett a politikai business-hez, mint az amerikai üzletemberek. Annak idején Konrád Adenauer kijelentette, hogy Németország három övezetre oszlik. »A bor övezetére (NyugatNémetország), a sör övezetére -(Közép- és Dél-Németország) és a víz övezetére (Kelet-Németország). Ugy látszik, Morgannak ez a hűséges lakája — a szakadár Adenauer — ma már nem olyan pátriárkálisan — a bor fajtái szerint ö— hanem az oceánontuli imperialistáknak szükséges ágyútöltelék szertat osztja el Németországot. Konrád Adenauer 3>baráti« köre azonban nemcsak a Morgan-házra szorítkozik, amelyhez — mellékkesen szólva — Zinsser nevű volt amerikai feleségével kötött >dinasztikus« házassága révén más szálak is kötik. Adenauer legbensőbb tanácsosa Frings lelkész. Éppen Frings és senki más volt az, aki már az iskola padjain megtanította Adenauert a megvesztegethetőség tudományára. Frings lelkész, Köln jelenlegi bíborosa, nevelte Adenauert a Vatikán hü szolgájává és ügynökévé. Adenauernek a rajnai állam megteremtésére vonatkozó szeparatista eszméi, amelyekkel az 1919—1920-as megszállás idején foglalkozott és amelyekre néhanapján ma is visszaemlékszik, tökéletesen egybeesnek a Vatikánnak a német katolikus állam megteremtésére irányuló tervével. Ehhez még hozzá kell fűznünk, hogy Frings lelkész személyesen és Adenauer útján a legszorosoabb kapcsolatban áll Speelman bíborossal, a közismert amerikai multimilliomossal. Köztudomásu, hogy Speelman a legszorosabb üzleti és baráti kapcsolatokat tart fent a »mindenható« Morgan-házzal. Herr Adenauer ugyanolyan hűségesen szolgálja ki a német tőkéseket, mint a Morgan-házat. Adenauer máť"' a weimari köztársaság idején tagja volt a Rajna-westfáliai tartomány több trösztje igazgató-tanácsának. Ezenkívül tagja volt még a német monopoltöke fellegvára, a Német Bank igazgatótanácsának. De őszintén szólva, kinek is adta el Adenauer lelkét — a német iparmágnásoknak, a katolikus egyháznak, vagy az amerikai tőkéseknek? Balga kérdés! Még Speelman bíboros is azt mondja majd, hogy olyan istenről van szó, amelyet a német nagyipar, az amerikai monopóliumok és a Vatikán — a háromféle külalakban jeletkező de mégis egyet jelentő — Wall Street személyesített meg. Adenauernek a német imperialistákkal valamint az amerikai business-mannokkal fennálló kapcsolatai határozták meg a nyugatnémetországi utazó ügynök alapfoglalkozását. Mihelyt az amerikai reakciósok és az európai obszkurantisták új mocskos ügylet megkötésére készültek — Herr Adenauer Németországban »per sona grata« lett. Ennek ellenére, a politikai ügynöknek a háború előtti tevékenységét árnyékba borítja jelenlegi businesse. Az amerikai gyarmatosítók Herr Adenauer személyében a leghűségesebb segítségre találtak. A háború örületet szító és a háborúról álmodó amerikai imperialisták most lázasan ágyútöltelék után kutatnak. Elborult tekintetüket mindenekelőtt a büntetlennül hagyott becstelen fasiszták által előre elkészített káderekre vetik. Ezek a kádereik Nyugat-Németországban rejtőzködnek és Mc Cloy amerikai tábornok gondos keze alatt, valamint a dollár kegyelméből „kancellárrá" ütött Adenauer jóvoltából virágoznak Kimondott katonai jellegű tevékenységé már sokkal régebben megkezdődött. Köztudomású, hogy Adenauer minden eszközzel hozzájárul! ahhoz, hogy Nyugat-Németországban ne szereljék le a hadiipart, ugyanakkor pedig anyagokkal és munkaerővel látja ej az amerikai katonai támaszpontokat és repülőtereket építő telepeket. Adenauer ugyanakkor „ideológiai" szempontból is előkészítette az amerikai monopolisták katonai kalandjait. Adenauer namrég elhatározta, hogy különlegesen kedvébe jár óceánontúli urainak. A „Titania-Palast" hatalmas épületétan elmondott beszéde végén Herr Adenauer hirtelen ... énekelni kezdett. A „Titania-Palast"-ban jelenlévő külföldi és német újságírók semilyen szórakoztató részletet nem közöltek a bonni pátriárka hangjáról Igaz, Herr Ademauer rondán énekelt. De nem erről van szó A lényeg az, hogy a bonni „kancellár" Németország régi soviniszta háborús himnuszát, a „Deutschland, Deutschland über alles"-t énekelte Természetes hogy Adenauert nem véletlenül fogta el szólóénekesi hajlama Köztudomású, hogy a bonni „kancellár" mindig mások kottája szerint énekel. Ezúttal is amerikai gazdáira hallgatott, akik minden eszközt felhasználnak arra, hogy Nyugat-Németországban a militarista soviniszta hangulatot szítsák. Adenauer számára a militarista indulók eléneklése azonban a jelen pillanatban már túlhaladott szakasz. Az utóbbi hónapokban nyľan támogatta Nyugat-Németország támadó hadserege felélesztésének cinikus programmjáit. Az Atlanti paktumban résztvevő államok külügyminisztereinek brüszszeli értekezlete lényegében nem tett egyebet, mint szentesítette a bonni vetzetőknek már régóta folytatott bűnös tevékenységét, amely „Németország hozzájáruJása a védelem ügyéhez" jelszó alatt a nagy német hadsereg létrehozására törekszik. A brüsszeli értekezlet közleménye világosan megmutatja ezt a törekvést, amely már rég legfőbb feladata a bonni „kancellárnak" és »minisztereinekc. Az öreg „kancelár" komoly erőfeszítéseket tesz arra is, hogy NyugatNémetország nemzetgazdaságát hadigazdasággá alakítsa át. Adenauer lázas sietséggel élelmiszer készleteket és hadászati felszereléseket halmoz fel Nyugat-Németországban. Egyáltalán nejm törődik azzal; hogy az ilyen politika egyre rosszabbá teszi a nyugatnémetországi dolgozók amúgy is elviselhetetlen életét. Ismét kezdik mondani: a „vaj helyett ágyúkat" jelszót — írja a Nyugat-Németországban mag jelenő Mannheimer Morgen című újság. Az Adenauer „kormány" lázas katonai erőfeszítései azonban NyugatNémetország népének egyre hataro. zottabb ellenállásba ütköznek. A német nép a békét szomjúhozza. Az erőszak és üldözés, Adenauer embergyűlölő katonai propagandája ellenére Nyugat-Némeftországban több mint 2 millió német írta alá a stockholmi békefelhívást. A Béke Hívei első berlini kongresszusán erősen megnyilvánult a német nép békeakarata. A nyugatnémetországi ifjú békeharcosok első kongresszusán, a demokrata német ifjúság megesküdött hogy minden erejével ,,a háborús uszítók leleplezéséért és a háborús tervek megsemmisítéséért" fog harcolni. Még a nyugatnémetországi burzsoá lapok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Adenauer és amerikai gazdáinak militarista irányzata egyre nyilvánvalóbb csődöt mond a "német nép széles tömege között. „Egyik templom keresztényei sem akarnak semmiféle fe'fegyverzést és háborút — mondja a Frankenthaller Zeitung cimű lapban között felhívás. — Békét akarnak és minden körülményeik között arra törekszenek, hogy ellenálljanak annak a kísérletnek, amely a németek félrevezesétére és lemészárlására irányul." Nyugat-Németország vezeltői „tekinté. lyére" hatalmas csapást mért a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Ottó Grotewohl lervele, melyben a miniszterelnök konkrét javaslatot tesz Németország demokratikus alapokon történő egységesítésére. A német nép szomjúhozza az igazságot és a békét — és mindenekelőtt a békét! Napról napra egyre jobban A Demokratikus Nők Világszövetségének felhívása az amerikai nőkhöz Amerikában helységeket rombolnak le s helyükbe tömegírtó fegyvert gyártó üzemeket építenek Észak-Amerika, Dél-Karolina államában több helységben lebontják a lakóházakat, üzleteket, iskolákat és templomokat, hogy atombombaüzemet építsenek helyükbe. Ezzel kapcsolatban a Demokrata Nők Világszövetségének titkársága a következő tartalmú levelet küldte a kilakoltatott amerikai asszonyoknak: „Nem ismerünk benneteket személysen, azért írunk nektek, mert megtudtuk, hogy otthonaitokat lerombolják és helyette atombomba-üzemeket építenek. Olvastunk szomorú sorsotokról és láttuk az ellingtoni körzetben terjesztett falragaszok szövegét, amely így hangzik: „Nem értjük, miért kell a mi városunkat lerombolni; csak azért, hogy olyan bombát gyártsanak, amely más emberek városait elpusztítja? Hiszen azok az emberek éppen úgy szeretik saját városukat, mint mi a mi városunkat." A Demokratikus Nők Világszövetségének sokmillió olyan tagja van, j akik saját szemükkel látták váro• saik pusztulását, a rokiok alá temeI tett gyermekeket és családtagjaikat. Ma a koreai asszonyok élik át ezeket a szenvedéseket. Az amerikai barbár bombatámadások áldozatainak 45 százaléka nő és több mint egyharmada gyermek. A koreai nép azt követeli, hogy az összes idegen csapatok hagyják el országa területét. A koreai nép szabad akar lenni, hogy újjáépíthesse országát. Kik akarnak háborút? A háborús nyerészkedők maroknyi csoportja, amely óriási hasznot vág zsebre az emberek tömeges pusztítása nyomán. Ilyen a Dupont de Nemours amerikai tröszt és szövetségese, a I. G. Farben. A monopoltrösztök pénzt kerestek minden meghalt katonán, nyereséget húztak minden nő és gyermek szenvedéséből, minden falu pusztulásából. A pusztítást a ti városotokkal kezdik. Az amerikai nép nem akar háborút. Az európai és más országok asszonyai saját tapasztalatukból tudják, hogy nem elég nem óhajtani a háborút, hanem harcolni kell ellent; és mindazok ellen, akik előkészítik az újabb mészárlást. Ezért felszólítunk benneteket, csatlakozzatok a mi tiltakozásunkhoz, tiltakozzatok otthonaitok lerombolása ellen. A világ összes asszonyai tudják, hogy mi történik Amerikában és meggyőződésünk, hogy ti is tiltakozni fogtok otthonaitok, városotok lerombolása ellen és a szörnyű tömegpusztító fegyvergyár létesítése ellen. Cselekednünk kell. Harcoljatok velünk együtt a békéért. Szervezzetek küldöttséget, amely országotok elnökénél és kénviselőiteknél tiltakozzék. Küldjetek tiltakozó leveleket a sajtónak, hogy mindenütt meghallják a ti szavatokat. A háborút el lehet kerülni. Az emberek milliói, akik ellenzik a háborút a iog és az ifrazság erejét képviselik. Egységbe tömörülve, le fogjuk győzni a háborús uszítókat" Mac Artiiurgiak kifogyott a lélekzete — az Egyesült Államok tárgyalási készséget színfel Rasszagyin, a Pravda newyorki tudósítója „Az amerikai támadók otromba manőverei" című cikkében foglalkozik az ENSz úgynevezett „hármas bizottságának" a koreai kérdésben tett legújabb javaslataival. Rámutat: Mac Arthumak és hadainak feltétlenül lélekzetvéteüi szünetre van szükségük. Ennek biztosítását Achesonra és Austinra bízták. Az USA kormánya a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot „agreszszióval" vádolja és ezzel akarja ta_ kargatni a koreai nép elleni saját agresszióját. Most pedig arra törekszik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül a Kínai Népköztársaságra is ráragassza az „agresszor" címkéjét. Laké Successban majdnem mindennap lehet látni Austint, helyettesét Grosst és segítőtársaikat, amint az egyes országok küldötteinek „megdolgozásán" fáradoztak, hogy kicsikarják belőlük a szavazatokat a Kínai Népköztársaság „agresszorrá" nyilvánításához. Ugyanekkor Washingtonban az amerikai miniszterek a csatlós államok nagyköveteit „puhították". Nyugat-Európa, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika fővárosaiban pedig az amerikai nagykövetek gyakoroltak nyomást a miniszterelnökökre és a miniszterekre. Arra a hazug vádra, hogy a Kínai Népköztársaság „agressziót' jíövetett el, az USA vezető köreinek azért van szükségük, hogy a Kínai Népköztársaság ne foglalhassa el helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az amerikai vezető körök továbbá ezzel a hazug váddal akarják igazolni Taivan elfoglalását. Csang Kai Sek bandáinak katonai támogatását és általában a Kínai Nép. köztársaság elleni egyéb agreszsziv lépéseiket. Rasszagyin ezután a „hármak bizottságának" kiegészítő jelentésével foglalkozik, amelyet a politikai bizottsághoz terjesztettek bei Ugy tudják — írja —, hogy ez a jelentés Washington és London megegyezésének eredményeként született meg. Az USA vezető körei ideiglenesen félretették azt a követelésüket, hogy a Kínai Népköz, társaságot „agresszornak" kell nyilvánítani és elhatározták, hogy most megjátsszák azt a látszatot, mintha a koreai kérdés békés megtárgyalása mellett lennének. Hogy ez mennyire csak porhintés, elárulja a New York Herald Tribúne is. A lap arról ír, hogy Mac Arthur tábornok nemcsak, hogy nem szándékozik kivonulni Koreából, ellenkezőleg, még több csapatot követel Korea „tartására". „Amerikának az a programmja, hogy folytatja a koreai háborút, hogy ezzel időt nyerjen az ázsiai kommunistaellenes erők megszilárdulásához" — idézi Rasszagyin, a New York Herald Tribünét. Chicagóban népgyűlésen követelik a koreai háború beszüntetését A budapesti Szabad Nép írja, hogy Chicagóban sokezer ember részvételével gyűlést tartottak, amelyen a békeküldöttek, Kennard néger lelkipásztor, Word, a mezőgazdasági gépeket gyártó munkások szakszervezetének tagja, Miller, a chicagói gépkocsiipari munkások képviselője, Dorothy Colé, Charles Howaťd, a Haladó Párt egyik vezetője és mások mondottak beszédet. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy Chicagóban népszavazást tartanak a béke legfontosabb kérdéseiről: 1. Szüntessék be a koreai háborút és hozzák haza az amerikai fiatalokat. 2. Ne küldjenek csapatokat Európába a nép megkérdezése nélkül. 3. Hagyják abba Nyugat-Németország felfegyverzését és a katonai kényszerkiképzést. 4. Adjanak önkormányzati jogot a világ gyarmati népeinek és teljes egyenjogúságot a néger népnek az Egyesült Államokban. 5. Folytassanak tárgyalásokat az öt nagyhatalom között az atom- és baktériumfegyver betiltásáról és az óriás méretű katonai költségvetés csökkentéséről. 6. Tiltsák be a bérek rögzítését és az adók növelését, vezessenek be békés termelést a háborús helyett. kinyílik a szeme, Nyugat-Németországban egyre több ember kezdi megérteni, hogy Adenauer, ez a-, ágyútöltelék-kereiskedő az amerikai monopoliumok érdekeiért véres háborúba akarja sodorni Németországot. Nyugat-Németország becsületes emberei 1 megvetik Konrád Adenauert az amerikai háborús uszítók jóvoltából hatalomrakerült újdonsült führert és beleilleszkednek a békéért, a Németország agységéért vívott küzdelembe. (Literaturája Gazetta nyomán.)