Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-18 / 15. szám, csütörtök

1951 Janu&r 18 UJS70 Szövetkezetünkben csak az részesül a közös haszonból, aki becsületesen elvégzi munkáiét Beszámolómban az ipolysági járás egyik legnagyobb községének, az Ipolyňyéki EFSz-nek munká iáról sze­retnék beszélni. Azért választottam ennek a községnek a munka iát, mert be akarom bizonyítani, hogy a kis- és középparasztság a Párt támogatásá­val milyen szép eredményeket tud el­érni. Ott kezdem, hogy 1950 júliusában, amikor falvainkban megkezdődtek a kö*ös aratási munkák, az ipolynyéki szövetkezel néhány tagia megkérte az ipolysági járási parttitkárságot, hogy küldjön ki valakit a közös aratás megkezdésére. Erre a meghívásra Lauko elvtárs, járási földműves titkár és én még aznap útnak indultunk. Amikor Ipolynyékre érkeztünk, egye­nesen a földekre mentünk. Ott aztán láttuk, hogy az aratást végző Irakto­rok mellett néhánv emberből álló kis c«oport dolgozik nagv lelkesedéssel. Természetesen a kis csoport munkája nagyon is szembeötlő volt. mert Ipoly­nyék egyike a járás legnagyobb fal­vainak és szövetkezete a járás legnagyobb szövetkezetei közé tarto­zik. Akkoriban az EFSz tagjainak szá­ma 580 volt. Éppen ezért nem értettük, hogv miért dolgoznak csak ilyen kevesen a közös aratási munkákban. Amikor megkérdeztük, hogy mi ennek az oka. azt válaszol­ták, hogv az EFSz vezetősége az, amely mindent elkövet, hogy hátrál­tassa a szövetkezet feilődését és akadályozza a közös aratást is. Amikor meghallottuk ezeket a pana­zokat és azok valódiságáról meg is győződtünk, -szinte tiszteletet érez­tünk e kis csoport tagjai iránt, akik ann-^k ellenére, hogy a szövetkezet ve­zetősége cserben haevta őket, mégis odaadóan és lelkesedéssel dolgoztak. A szövetkezet tagjainak azonnal ígére­tet tettünk, hogy minden támogatást megadunk nekik, hogv olvan vezetősé­get választhassanak, amelv a kis- és középföldművesek érdekeit tartja szem előt. Az egész ügvet a Párt helviszervezete elé vittük és ott alapos megfontolás után a régi ve­zetőség helyére egy úi jelölőlistát készítettünk kis- és középparasztok­ból. akik biztosítékai voltak annak, hogy hűségesen végrehajtják az EFSz cél­kitűzéseit. Azóta pár hónap múlott el. Az ipoly­ňyéki szövetkezet az ú i vezetőséggel az élén súlyos harcok és küzdelmek árán, a harmadik típusba ment át. A szövetkezetet teljesen újjászervezték s miu'án s ;keresen elvégezték az őszi munkákat, ma már ott tartanak, hogy befejezték a közös istálló építését is. Az új vezetőség a Párt támogatásá­val rávezette a földműveseket a falu szocializálásának az útiára és ma újabb és úiabb közös munkákkal ha­ladn-k előre a győzelmes iövő felé. En. aki ismertem a heves és elszánt küzdelmet, amelyet a falu kis- és kö­zépparasztsága vívott a reakciós ku­lák elemekkel, megállapíthatom, hogy a mai eredmények elérése nem volt könnyű munka és csakis a Párt segítségével tudta a kisparasztság a maga akaratát ke­resztülvinni. B'zonvos az- Is, hogy a- eddigi akadályok nem voltak az utolsó nehézségek, de viszont az ed­dig szerzett tapasztalatok megedzet­ték és éberré tették a kis- és közép­parasztságot és nem fér kétség hozzá, hogy sikere­sen folytatják további közös munká­jukat a jövőben is. Beszélienek azok, akik bátran küzdöttek A nehézségek leküzdésével kapcso­1 tban helyesnek tartom, ha megszó­laltatom az ú i szövetkezet tagiait, mert, amint ma jd kiderül, a régi szö­vetkezetet a reakció előre megfontolt szándékkal teljesen szétverte Dobos László elvtárs 36 esztendős kisgazda, az ú i szövetkezet elnöke, a következőket mondia el a falu harcá­ról: — Az úgy volt, hogv 1949 nyarán al-kult meg nálunk az EFSz. A tagok száma röv'd idő alatt 580-ra emelke­dett és ez nem is lett volna baj, csak az volt a hiba, hogv a szövetkeret vezetőségébe befura­kodtak az összes kulák elemek és természetesen a régi hagyományok­hoz híven azon voltak, hogy a szö­vetkezet munkájából saiát maguk­nak húzzanak hasznot. Hogv a tagsáf mennvire becsületesen gondclta a szövetkezet ügyét, bizo­nyítja az is, hogy minden tag 300 ko­ronát f'zetett, mert ú i traktort akar­tunk venni és nem akartunk minden terhet az államra hárítani. Az állam úgvis elég támogatást nvujtott meg­erősödésünkhöz, mert vetőgéppel, da­rálóval. fűrésszel és ekékkel látott el bennünket. — Eleinte mi is próbáltunk szóhoz jutni, de a kulákok addig mesterked­tek, amíg a szövetkezet vezetését tel­jesen át nem vették és minden! elkö­vettek, hogy a fejlődést és a közös munkát megakadályozzák. — Ebben a keserves helyzetben ért bennünket az 1950-es év. amikor or­szágszerte az első közös aratást kel­lett megvalósítani. A Párt nagy gon­dot fordítol t arra, hogv ez meg is tör­ténjen. Az oktató külön a lelkünkre kötötte, hogv a közös aratást feltélle­nül szervezzük meg. Persze mi ké­szültünk is, szervezkedtünk nagy lel­kesedéssel és ekkor mutatkozott meg, hogy a szövetkezet vezetői tulajdon­képpen kulákok és hogv azoknak mi­lyen céljaik vannak. Nejncsak hogy kivonták magukat a közös munka alól. hanem mindent elkövettek, hogv azt megakadályoz­zák. Bizonyítja ezt az is, hogv eltüntették a névsort is, amelvre fel volítak je­gyezve a közös aratásra jelentkezők nevei. Mi azonban ezzel a névsorra] sem törődtünk. A jelentkező kis- és középparasztok névsor nélkül is tud­ták, hogy mit vállaltak magukra és ha kevesen is, de egységesen és tünletve a községen keresztül kivonultak föld­jeinkre, hogv megkezdjük az aratást. De. mert tudtuk, hogv kikkel van dol­gunk, ezért fordultunk segítségért a járási nárttitkársághoz. — Éppen te, Major elvtárs, jól tud­hatod. — mondia most nekem Dobos László, — hogv mi volt itt abban az időben és hogy milyen válságban volt a szövetkezet. A kulákok nem bírták nézni a mi összefogásunkat és alattomban elha­tározták, hogy feloszlatják a szövet­kezetet. Megtették azt a gazságot is. hogy a tagoknak visszaadták a belépési nyi­latkozatokat és amikor iöttünk az új vezetőség jelölésének javaslatával, ak­kor már tulajdonképpen nem is volt szövetkezet. Nekünk kellett a szövet­kezetet újjászerveznünk. Ebben a válságos helyzetben csakis a Pártban és a xközős munkákban bízhattunk. Az aratást sikeresen be-, fejeztük és a közös munka még erő­sebben összeforrasztott bennünket. A 7 elvtársak segítségével megkezd­tük az újjászervezés és az ŐS-M mun­kák megkezdése előtt áttértünk a harmadik típusra. Szövetkezetünk ma 170 tagot számlál és 671 hektár földön gazdálkodik. Mind a vezetőség, mind a tagság kis- és kö­zépföldmú'vesekből tevődik össze. Ma már csakis alapos megfontolás után veszünk fel új tagokat, mert a mult esz fendő tapasztalatain alaposan okul­tunk. Közénk csak az kerülhet. aki tényleg dolgozni akar és becsületesen akarla elő­segíteni a faiu szocialista felépítését Dobos elvtárs mondanivaló iát a szö­vetkezetről Molnár Ernő folvtatja, aki régi tagja a Pártnak és megbízható harcosa a munkásmozgalomnak. — A kulákok gvülölete velünk és közös muríkánkkal szemben nem is­mert határt. Még a terrortól sem riadtak vissza. Képesek voltak trak­torosainkra lövöldözni. csakhogy megakadályozzák a közös őszi mun­kák sikeres befejezését. A gépek alkatrészeit szétdobálták és szét­hodták, hogy meggátolják munkán­kat. Mindezek ellenére közös őszi munkánkat eredménvesen folytat­tuk. A kisparasztság erélyesen fel­vette a harcot és a Párt segítségé­vel győzött a ki lákok felett. Közös őszi munkánkat sikereden és idejében befeipzíük. Elvetettünk 120 hektár búzát, 16 hektár rozsot, 20 hektár rozsosbiikkönvt és 15 hektár őszi árpát. Az őszi mélyszántást szin­tén elvégeztük. Tavaszi vetési tervünk a kövekező: 43 hektár árpa. 44 hektár zab. 36 hektár burgonya. 43 hektár kukorica, 7 hektái takarmányrépa, 6 hektár cukorrépa. 10 hektár dohány, 4 hektár mák. 2 hektár kender, 14 hektár dinnye és 5 hektár konyhaker­tészet, azonkívül vagy 10 hektáron szőlőt termelünk. — A közös istálló javítási munká­latait is befejeztük. Most már csak a belső vakcllási munkálatok vannak hátra. Ezzei a munkával kissé e'kés­tünk, de efc sem a mi hibánk volt, hanem az ipolysági Járási Nemzeti Bizott­ság technikai osztályának a hanyag­sága, amely nem gondoskodott ide­jekorán a szükséges építőanyagról. A közös istállóba 52 szarvasmarhát hellyezünk el és pedig e hó 18-án, amikor is a marhákat feüvásároljuk. Ugyanekkor a szövetkezet 30 tagja adja be állatait a közös gazdálkodás­ba. Tervbevettük továbbá, hogy már­cius I5 ig egy újabo istállót hozunk rendbe a lovak számára. A tagok 6 pár lovat adnak be teljes gazdasági felszereléssel együtt — Meg kell jegyeznem, hogy az őszi munkáknál még kevesen voltunk. Hét traktor, 3 lófogat és 23 szövet­kezeti tag végezte az őszi munkákat és miközben 'endületesen és sikeresen folyt a munka, a tagok száma egyre növekedett Az EFSz újjászervezéséről Molnár István beszél — A szervezési munkában — mond­ja Molnár István — a szövetkezet tagjai kivétel nélkül résztvettek. Páros agitáclóval világosítottuk fel a község kis- és középföldmüveseit a harmadik típusú szövetkezet cél­jairól. Megmondtuk, nekik, hogy ebben a szövetkezetben csak az részesül a közös haszonból, aki becsületesen el­végzi a munkáját. Nálunk többé csalás nem lehet s a dolgozó ember munkájával senki sem él'iet vissza, mert mindenki el­végzett munkája után kapja meg a jutalmát. Azt is megmagyaráztuk nekik, hogy éppen e miatt hadakoztak ellenünk annyira az ingyenélő kulákok. Ennek a szerveeő munkának, amely a Párt kezdeményezéséből indult ki. az az eredménye, hogy már eddig 170 ta­gunk van és ez a szám napró! napra egyre növekedik. Ma már ott tartunk, hogy nem kell sokat magyaráznunk, mert a fcídművesek látják, hogy közös munkával egyetértéssel milyen nagy sikereiket érhetünk el. B jó szervezési munkának a s'kerert mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szövetkezet minden egyes tagja a közös istálló megjavításán két napi brigádmunkát vállalt és ebbe a munkába, mind a CsISz. mind pedig a CSEMADOK és a Nőszövetség tagjai is aktíve bekapcsolódtak. Hamarjában csak az egyik CsISz-taggal tudtam beszélni, egv fiatal 18 esztendős leánnyal, aki önként" jelentkezett a szövetkezet tagjai sorába és magára vállalta, hogy a tavaszi munkáknál 60 órát dolgozik le brigádmunkában. A lányt Kaderják Magdának hívják. Amikor megkérdezem tő'e. hogy mi késztette arra. hogy az EFSz segítsé­gére legyen, a következőket vála­szolja: — Láttam, hogy községünkben a kis-' és középföldművesek eigyönteUíen összefogtak, hogy változtassanak ed­digi életükön és jobb világot építse­nek maguknak. Ebből a munkából én is kl akarom venni a részemet és segíteni aka­rok mindenütt, ahcl csak lehet, mert ez az új világ az én számomra is épül. Szalai József elvtárs, a közös istál­ló javítási munkálatainak a vezetője, fontosnak tartja megjegyezni, hogy a tagság és a lakosság a legnagyobb odaadással sietett segítségére az EFSz-nek az istálló építésében, To­vábbá kiemelte Cicmanec Tamás, köz­igazgatási titkár értékes munkáját, aki mindénben támogatja az EFSz-t és minden akadályt selgített e'hárítani a szövetkezet útjából. Hozzátette még, hogy mihelyt elkészül a lóistál­ló. azonnal hozzáfognak egy újabb istálló építéséhez a lenyéízál'atok számára. Ugyancsak ezidén akarnak feliépíteni egy sertéshizlaldát és tyúk­farmot is. Mit mondanak az úi tagok Kulifaj Sándor azon új tagok közé tartozik, akik pár héttel ezelőtt lép­tek bo a szövetkezetbe. Erőtől duz­zadó. tagbaszakadt dogozó. Legutóbb szőlőműveléssel foglalkozott. Amikor meghallotta, hogy az EFSz szőlőtermeléssel akar foglal­kozni; azonnal tagnak jelentkezett, mert, mint szakértő azt szeretné, hogv a szövetkezet szőlőtermelése kl' rló és mintaszerű legyen. Az idei terv 6 hektár szčflô e'ültetése. Az alapveszőt, a vadalanyt már meg­rendelték és már értesítést is kaptak, hogy rövid időn belül megérkezik. Az~"oltás-t is maguk fogják «llvégezni ; még pedig Kuüfaj Sándor. Szabó István, B o> s t e i n Oszkár és Adám Jánossal együtt. Ezenkívül pe­dig még 5 hektár öreg szőlő megja­vítása is tervbe van véve. Lőrinc Sándor, szintén új tag és azt a kijelentést tette, hogy élmunkás akar lenni a szövetkezetben. Kell, hogy a faluban is legyenek élmunkások, mint az üzemekben. Eddg két új ta­got szerzett. Most a felesége is be­lép a szövetkezetibe és Amikor a fával együtt a szövetkezetet is vágják KörUlbeliil másfél éve annak, hogy ISzoUon is meginuult a szovetKezeu mozgalom. Nem ment ez wman, mert a mi falunkban is vannak olyan ele­mek, akik minuent elkövetne n, liogy a szövetkezet fejlődését meguKaua­lyozzak. turcsa ebben a dologban csak az, hogy éppen azok a szóvet­kezeti gazualKouás ellenségei, akik a felszabadulás után, a népi demokrá­cia jóvoltából jutottak földhöz. Volt a faluban egy kisebb birtok, amit ezek között szétosztottak. Nem sok az egész, csak 240 hektár és hozzá még két darabban néhány holdnyi erdő és rét. Ezek az új birtokosok nagyon görbe szemmel nézték fára­dozásainkat, amikor a szövetkezet megalakításán dolgoztunk. Mivel a falunak mégis csak a kisebbik részét tették ki, sikerült odáig jutnunk, hogy ősszel 53 taggal nálunk is meg­alakult a harmadik típusú EFSz. Tagosítottuk a szövetkezeti földeket és így a szövetkezet kapta meg az egyházi, meg a többi olyan földeket is, amelyekről tudtuk, hogy volt tu­lajdonosai sohasem fognak gazdál­kodni. Megkaptuk az úrbéri legelőt és az úgynevezett „nagy rétet" is, amit eddig ezek az új gazdák használtak. No nem lehet mondani, hogy ők örö­mükben tapsoltak volna ennek, de hát azért ma már ott tartunk, hogy az EFSz-nek 44 hektár őszi búzave­tése van. Ezenkívül pedig befejeztük a szövetkezeti istállók építését is, amelyekbe 8 pár lovat, 40 tehenet és 100 sertést helyezünk el. Eddigi eredményeink azt bizonyít­ják, hogy szövetkezetünk elég jól fejlődik és a tagok bizakodva néznek a jövő elé. Ezt a bizakodó hangulatot most nagyon megzavarta egy dolog. Ez pedig a következő: E hó 9-én a fentemlítettek abban az erdőben, amely a „nagy réthez" tartozik, elkezdték a fákat kivágni. Persze a szövetkezet vezetősége rög­tön közbelépett és végül is a csend­őrség intézkedésére beszüntették az erdővágást. 12-én azonban újra vág­ni kezdték a fát. Valami írást muto­gattak, hogy nekik az erdövágasra engedélyük van. Ez volt az a iíwlog, ami szövetkezetünk tagjait a legna­gyobb mértékben meglepte. Ugyanis önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy az a hivatal, amely ezt az en­gedélyt kiadta, miért támogat egy szövekezetellenes csoportot és miért nem az EFSz-t ? Hogyan lehetett ennek a néhány embernek erdővá­gásra engedélyt adni, hiszen még ki sem száradt az a sok fa az udvaruk­ban, amit tavaly vágtak egy másik erdőben. Valóságos pusztítást, végez­tek ott, amire meg is jegyeztem, hogy úgy tesznek, mintha a világ vé­ge közeledne. Ezenfelül pedig az EFSz, tehát a közösség érdekei azt kívánják, hogy ezek az erdők ne jussanak Csáky szalmáiának sorsára. Éppen ezért EFSz-iink azt kéri az illetékes hiva­taloktól, hogy ilyenfajta engedélye­ket csupán az EFSz tudomásával és beleegyezésével adjanak ki. A felsőbb hatóságok sokkal kisebb dolgokban kikérik a helyi vezetőség véleményét — és P7 is a helyes — akkor feltét­lenül fontos, hogy az ilven naervobb dolgokban meir egyáltalán ne Intéz­kedjenek a község vezetősége és az EFSz beleegyezése nélkül. Azonkívül pedig az ilyen dolgok a szövetkezeti gondolatot rombolják, mert a szövetkezet frven<resée rét látja mindenki, ha az EFSz a hatóságok részéről nem részesül kellő támoga­tásban és pártfogásban. Éppen ezért kérjük az illetékes hatóságokat, hogy ezt az egész ügyet vizsgálják ki és hassanak oda. hogy ehhez ha­sonló dolgok a jövőben ne történhes­senek meg. KOVÁCS LAJOS, Szódó. Már Zsírosék is újságot olvasnak Feszengnek a várkonvl kulákok, hogy mostanában olyan gyakran sze­repelnek az újságban. Ennek köszön­hető aztán, hogy kulák jairtk mostaná­ban leghívebb olvasói lettek az tlj Szónak. Mióta zsíros uraimék ügyeit az Üj Szóban szellőztetik, azóta Vár­konyon állindóan kevés az úiság. A helyzet ugyanis az, hogv kulák jaink b [sejtelmektől gyötörve vár iák az új­ságot és amint megérkezett, rögtön az összesei felvásárolják. nehogy a kis emberek hozzá jussanak és elolvas­sák zsírosék hőstetteiről a tudósítást. Kellemetlenül érinti a várkonvi ku­lákokat, hogy most már az azelőtt le­nézett dolgozók is újságot olvashat­nak, mégpedig olyan újságot, amely­ben kulák uraimék viselt dolgai van­nak kiteregetve. Zsírosék nem akarnak emlíkezni arra, hogv ők valaha is a legkisebb vétket követték volna el a dolgozók e'len és — szer'ntük a régi világ volt a jó és nem a mai. Érdemes megemlíteni, hogv a nyéki nemesek még nem is olv^n régen úgy el vol ak különítve a várkonvi parasz­toktól, hogy csak vasárnaponként a templomban jöttek össze. Máskülönben pedig ellenségek voltak, mert h'szen a nyéki nemes szívből iövő utálatot érzett a várkonvi „béresek" iránt. Még a mult évben is. amikor az EFSz megalakult, azt csak futó felhőnek te­kintették, mert azt tartották, hogy ugyan hogyan is volna lehetséges, hogy a vár­konyi béresek is tudnának gazdálkod­ni. Hiába dugták össze a várkonyi ku­lákok meg a nyéki nemesek zsíros fe­jüket és agitáltak a szövetkezeti gaz­dálkodás ellen, mégis ma már az EFSz-nek 170 tagja van és a lenézett kisemberek is tudnak gazdálkodni Kulák uraiméknak most lóg az orruk és semmi sem tetszik nekik, ami a dolgozó nép érdekében és a dolgozó nép javára történik. Nem tetszik ne­kik a 7 EFSz, nem tetszik nekik az sem, hogy az azelőtt semmibe vett „béres" ma jól öltözve büszkén megv el mel­lettük és ennek a kisembernek ma nem kell előttük kalapjával a földet söpörni és az is állandó szomorúságot okoz ne­kik, hogv hiába tervezgetik napról­napra a Fekete-féle pincében, hogy ekkor meg ekkor törik meg a dolgozó nép hatalmát. — hiába — a jóslások minden esetben rossznak bizonyulnak. Hiába no. nem marad más hátra zsí­ros uraiméknak, mint hogv fájó szív­vel bár, de beletörődjenek a dolgozó nép hatalmába és ha eddig akármeny­nvire is nem szokták meg. de most ugvancsak fájó szívvel és sajgó derék­kal beletörődjenek a munkába is. Majd rájönnek arra, hogv nem az volt a munka, am't ők végeztek azelőtt, ha­nem az, ahogyan a „béres" dolgozók. Nem mondom, nem lesz könnyű ezt nekik megszokni. le idővel majd bele­jönnek, mint kis kutva az ugatásba. A^e'őtt úgy se tudtak mást. mint csak csaholni a dolgozó „béres" sarkában. KUCSERA LAJOS, Várkonv. barátait, valamint ismerőseit is meg­nyeri a szövetkezeti eszmének. Hangoztatja továbbá, hogy a község­ben minden előfeltétel meg van adva ahhoz, hogy az ipolynyéki EFSz-ből példás szövetkezet legyen Végül Petrezsél Sándor, aki ha­szonbéres földeken dolgozott, azt mondja, hogy eddigi súlyos tapaszta­latai győzték meg arról, hogy a szö­vetkezetben a he'lye. — A bérelt földeknél — mondja meggyőződéssel — munkám haszná­nak javát kiszedték a földbirtokosok és a kulákok. Hiába dolgoztam én éj­jel, nappal, nem jutottam semmire sem. Eeleitől fogva tagja vagyok a szövetkezetnek, de az EFSz igazi hi­vatását csak most teljesíti, amikor a harmadik típusba léptünk. Most min­denki munkája után részesül a közös haszonból és tény'eg megvalósul az a jelszó, hogy a föld azé, aki megdolgozza A szövetkezet újjászervezésénél a tagok kijelentették, hogy a kis föld­| művesek habozás nélkül belépnek a szövetkezetbe, míg egyes középgaz­dák még tétováznak. Ezeknek a ma­gatartása sem ellenséges, csak vala­hogy még mindig várakozó állás­pontra helyezkednek. A tagok azon­ban határozottan hangsúlyozzák, hogy mihelyt ezek a tétovázók meggyő. ződnek a szövetkezeti munka eredmé­nyeiről, biztos, hogy ők is belépnek a szövetkezetbe. A közös- munka megszervezésével kapcsolatban meg kell említeini a.z ipdynyéki földműveseknek a békéért való harcos felsorakozását is. A kis- és középföldművesek vala­mennyien csatlakoztak a békemoz­galomhoz, csak a reakciósok vona­kodtak aláírni a békeívet, mint például Dobos Máté, Dobos Jó­zsef, Dobos István, Zsigmond Sándor, Galányi József és Galanyi Pál. Jel­lemző, hogy az utóbbit zsizsikes ku< Iáknak nevezik a faluban, mert zsizsi­kes búzát akart beszolgáltatni. Sze­génynek nem volt szíve rendes búzát beszolgáltatni és így persze, hogy nem volt szíve a békeívet sem alá« irnj. MAJOR SÁNDOR járási szervező párttitkár, Ipolyság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom