Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

A CS E H S Z LOVA KIAI MAGYAR DOLGOZÓK L A PI A Lorincz Gyula: -Qm berek, őrködjelek... Bratislava, 1951 január 1 3 Kčs IV. évfolyam, 1. szám Füág proletárjai egyesüljetek l Egy esztendő telt el újra bé­kében s az építés jegyében. Az újesztendő küszöbén vagyunk, emberek, tekintsetek keletre ezen a napon, keletre, ahonnan az újesztendő napja fölkél, te­kintsetek a nagy Sztálin felé hálával és azzal a kérelemmel, hogy ebben az évben is, távol az ágyúk dörejétől, ártatlan em­berek gyilkolásától, embermé­szárlástól, segítsen bennünket a vidám élet építésében, úgy, mint az elmúlt esztendőben, hogy si­keresen megkezdhessük és befe­jezhessük ezt a ma beköszöntő újesztendőt, az 1951-es évet, öt­éves tervünk harmadik eszten­dejét Emberek! Engedjétek meg, hogy ezt a megszólítást hasz­náljam, mert úgy érzem, ez a legnagyobb, a legszentebb, a legértékesebb megszólítás így az újesztendő küszöbén. Ebben a megszólításban benne van minden. Akit embernek lehet szólítani, az nem lehet ártatla­nok gyilkosa, az nem lehet em­berfaló háborús uszító, az nem ajánlhat atombombát, mint "fcru­man, az nem ölhet embereket Ko­reában vagy másutt, mert élni, építeni, kacagni, szeretni, asz­szonyt, gyermeket ölelni akar. Emberek, gondolkozzatok! Ez az év békében, munkában, öröm­ben telt el. Voltak nehézségeink, voltak még hiányaink. De nyo­mor, munkanélküliség, nélkülö­zés, kitaszítottság, kiszolgálta­tott és megalázott élet, ácsor­gás a munkahivatal előtt, a köp­ködőben, a levesosztónál; nem volt. Nem volt az ember* talp­nyaló kutya, amivé valamikor a kapitalizmus igyekezett leala­csonyítani. Az ember ember volt az elmúlt esztendőben, emberré tette a népi demokrácia az alatt a rövid néhány esztendő alatt, amelyet békés építésben megél­tünk fölszabadulásunk óta. Lehetne mérleget készíteni erről az elmúlt öt esztendőről vagy ötéves tervünk két eszten­dejéről, vagy akár az utolsó év­ről. Lehetne összehasonlítani a jelent a múlttal, a kapitalista éveket a mostani élet színvona­lával, kimutatni pontos statisz­tikai adatokkal, hogy hányan kaptak skorbutot az egyoldalú, főttkrumplival való táplálko­zástól a kapitalizmus alatt, a válság, de akár a konjunktúra éveiben is. Ezzel szemben ma a népi demokratikus államokban, így nálunk is, ha Diogenes lám­pájával is keresnénk hasonló eseteket, akkor sem találnánk. De nemcsak ilyesmit, hanem munkanélkülieket sem találunk, akik megalkudva a végtelensé­gig lealacsonyító „ha nem csur­ran, csöppen" jelszóval, egy kis könyöradományért árulgatnák munkaerejüket. Nem! Emberek, ez már csak a gyászos mult. Ma nem látunk ilyesmit, de nem jó, ha túlságosan elfelejtjük a múlt­nak ezeket az árnyképeit. Emlékezz csak vissza, elvtárs, Diószegen, aki olyan elégedet­lenkedve nyilatkoztál a mai helyzetről. Ismerlek még a múltból, emlékszem, amikor a Marmorstein-korcsma előtt ácso­rogtál a többi munkanélkülivel, köpködtél, vagy legjobb esetben tökmagot rágcsáltál, hogy né­mileg enyhítsd éhségedet. Em­lékezz csak vissza, hogyan les­ted és ugrottál a többi elé, ho­gyan kínáltad magad olcsóbban és készségesebben, mint a töb­bi, ha pár koronáért valami al­kalmi munka akadt és ha ez se adódott, hát vártál. Vártál ad­dig, amíg a „rajba" megindul a cukorgyárban, oda csak be­jutsz és akkor majd telik egy heringre is a kenyér mellé. El­felejtetted volna ezt, elvtárs, ma, amikor korlátlan munkale­hetőséged van. amikor összeha­sonlíthatatlanul jobban élsz egész éven át, ma, amikor nemcsak hering jut a „rajba" alatt asz­talodra. Valld be őszintén, nem ritka a kacsasült sem. Nem te vagy az egyedüli, százezrek él­ték a te életedet és sokan akad­nak közülük, akik az egyre ja­vuló életkörülmények mellett megfeledkeznek arról, hogy tej­jel-mézzel folyó Kánaánt csak több és jobb munkával lehet el­érni. Mi azon vagyunk, hogy több, hogy újabb munkaerőket nyer­jünk üzemeink számára, mi azon vagyunk, hogy bányáink, nehéz­iparunk zökkenő nélkül teljesí­teni tudják ötéves tervünk har­madik esztendejét, hogy behoz­zuk azt, amit az elmúlt évben esetleg elmulasztottunk, hogy a szocializmus építését hazánk­ban meggyorsítsuk, mi azon vagyunk, hogy ne legyen fenn­akadás, hogy ne legyenek zök­kenők építésünk ritmusában, mert tudjuk, hogy a szocializ­mus bátor és gyorsabb építése dolgozóink életszínvonalát eme­li, mert tudjuk, hogy a gottwal­di jelszó, hogy hazádat építsd, ezzel a békét erősíted, véresen komoly ma, amikor a nyugati imperialisták állandóan a hábo­rú véres kardját csörtetik fe­jünk fölött és Truman, ez az emberfaló, nem szégyenli a vi­lág egyre szaporodó békehívei­nek harci elszántsága ellenére kijelenteni, hogy atombombát kéne ledobni Koreára. Emberek, vigyázzatok, embe­rek, legyetek éberek, mert ilyen ámokfutó őrülteket kordában kell tartani. Ezek azok, akik szavazógépeket állítanak fel „emberi" figurákból, hogy az életet, milliók életét leszavaz­tassák. Ezek azok, akik népek és nemzetek életét vagy halá­lát egyetlen karlegyintéssel képzelik elintézhetni, ezek azok, akik hiénamódra vetnék ránk magukat, ha nem őrködnénk éberen. Hazánk dolgozó népe, a munkás az üzemben, a bányá­ban, a dolgozó paraszt a falur helyesen válaszolt az imperia­lista háborús provokátorok kí­sérletezésére és aknamunkájá­ra, amikor leleplezett minden ilyen kísérletet és nem ült föl a háborús ügynökök aljas szán­dékainak, ellenkezőleg, fokozott munkával, munkafelajánlások­kal, szocialista versennyel, szer­ződések megkötésével felelt, munkával erősítette a békét, tá­mogatta a nemzeti függetlensé­géértharcoló, az éhes imperialis­ták által megtámadott nemze­teket. Ez az elmúlt esztendő lénye­ges változást, megerősödést ho­zott a Béke Híveinek. A közel­múltban még szinte általános volt az a tévhit, az a téves vé­lemény, hogy a békéért folyta­tandó harc a béke ügye, a kom­munisták ügye. Sokan, nagyon sokan úgy néztek a békéért folytatott harcra, hogy az a kommunisták magánügye. Ma, a varsói békevilágkongresszus, az ENSz ötödik ülése után száz és százmilliók szeme kinyílott, ma már a Szovjetúnió vezette béketábor, a Szovjetúnió követ­kezetes világos békepolitikája szózata, imádságalettmindazok­nak, akik az életet, a békét akarják. Ma már kommunista és nemkommunista világosan látja, hogy a háború nem poli­tikai meggyőződés szerint vá­logatja az áldozatokat, gyerme­ket, anyát, tudóst, parasztot, tanoncot vagy mestert, egyfor­mán kaszál a halál. Egyformán nyugaton és keleten. A napokban tért vissza Ame­rikából az ENSz ötödik gyűlésé­ről kormányunk küldöttsége Široký elvtárs vezetése alatt hosszú hónapokig tartó nehéz, harcos munkájából. Mi büszkék vagyunk arra, hogy kormány­küldöttségünk a Szovjetúnió küldöttsége, Visinszkij elvtárs mellett eredményesen harcolt, mi büszkék vagyunk Široký elv­társra, aki országunk népét képviselte ezen az ülésen és aki­nek megérkezésekor mondott néhány szavát idézzük, ígéretet téve, hogy az új esztendőben még fokozottabb szorgalommal teljesítjük ötéves tervünk har­madik évi programmját, mert tudjuk azt, hogy ezzel erősítjük legjobban a békét. „A csehszlovák küldöttség — mondotta Široký elvtárs — az ENSz ötödik gyűlésén azzal a büszke tudattal léphetett fel és dolgozhatott, hogy egy olyan népi demokratikus állam politi­káját képviseli, amelynek célja a béke védelme és a szocializ­mus felépítése. Abban a büszke tudatban végezhette tevékeny­ségét, hogy a csehszlovák nép hatalmas és lelkes békemozgal­mára támaszkodik, amely egyre erősebben valósítja meg Kle­ment Gottwald elnökünk bölcs irányvonalát: Építsd a hazát, ezzel erősíted a békét." S Z TÁL IN nevével Alkotó munkával indulunk harcba a békéért Gottwaldi tervünk harmadik évéért Dolgozó népünk boldog jövőjéért Jólétének emeléséért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom