Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

A CS E H S Z LOVA KIAI MAGYAR DOLGOZÓK L A PI A Lorincz Gyula: -Qm berek, őrködjelek... Bratislava, 1951 január 1 3 Kčs IV. évfolyam, 1. szám Füág proletárjai egyesüljetek l Egy esztendő telt el újra békében s az építés jegyében. Az újesztendő küszöbén vagyunk, emberek, tekintsetek keletre ezen a napon, keletre, ahonnan az újesztendő napja fölkél, tekintsetek a nagy Sztálin felé hálával és azzal a kérelemmel, hogy ebben az évben is, távol az ágyúk dörejétől, ártatlan emberek gyilkolásától, embermészárlástól, segítsen bennünket a vidám élet építésében, úgy, mint az elmúlt esztendőben, hogy sikeresen megkezdhessük és befejezhessük ezt a ma beköszöntő újesztendőt, az 1951-es évet, ötéves tervünk harmadik esztendejét Emberek! Engedjétek meg, hogy ezt a megszólítást használjam, mert úgy érzem, ez a legnagyobb, a legszentebb, a legértékesebb megszólítás így az újesztendő küszöbén. Ebben a megszólításban benne van minden. Akit embernek lehet szólítani, az nem lehet ártatlanok gyilkosa, az nem lehet emberfaló háborús uszító, az nem ajánlhat atombombát, mint "fcruman, az nem ölhet embereket Koreában vagy másutt, mert élni, építeni, kacagni, szeretni, aszszonyt, gyermeket ölelni akar. Emberek, gondolkozzatok! Ez az év békében, munkában, örömben telt el. Voltak nehézségeink, voltak még hiányaink. De nyomor, munkanélküliség, nélkülözés, kitaszítottság, kiszolgáltatott és megalázott élet, ácsorgás a munkahivatal előtt, a köpködőben, a levesosztónál; nem volt. Nem volt az ember* talpnyaló kutya, amivé valamikor a kapitalizmus igyekezett lealacsonyítani. Az ember ember volt az elmúlt esztendőben, emberré tette a népi demokrácia az alatt a rövid néhány esztendő alatt, amelyet békés építésben megéltünk fölszabadulásunk óta. Lehetne mérleget készíteni erről az elmúlt öt esztendőről vagy ötéves tervünk két esztendejéről, vagy akár az utolsó évről. Lehetne összehasonlítani a jelent a múlttal, a kapitalista éveket a mostani élet színvonalával, kimutatni pontos statisztikai adatokkal, hogy hányan kaptak skorbutot az egyoldalú, főttkrumplival való táplálkozástól a kapitalizmus alatt, a válság, de akár a konjunktúra éveiben is. Ezzel szemben ma a népi demokratikus államokban, így nálunk is, ha Diogenes lámpájával is keresnénk hasonló eseteket, akkor sem találnánk. De nemcsak ilyesmit, hanem munkanélkülieket sem találunk, akik megalkudva a végtelenségig lealacsonyító „ha nem csurran, csöppen" jelszóval, egy kis könyöradományért árulgatnák munkaerejüket. Nem! Emberek, ez már csak a gyászos mult. Ma nem látunk ilyesmit, de nem jó, ha túlságosan elfelejtjük a múltnak ezeket az árnyképeit. Emlékezz csak vissza, elvtárs, Diószegen, aki olyan elégedetlenkedve nyilatkoztál a mai helyzetről. Ismerlek még a múltból, emlékszem, amikor a Marmorstein-korcsma előtt ácsorogtál a többi munkanélkülivel, köpködtél, vagy legjobb esetben tökmagot rágcsáltál, hogy némileg enyhítsd éhségedet. Emlékezz csak vissza, hogyan lested és ugrottál a többi elé, hogyan kínáltad magad olcsóbban és készségesebben, mint a többi, ha pár koronáért valami alkalmi munka akadt és ha ez se adódott, hát vártál. Vártál addig, amíg a „rajba" megindul a cukorgyárban, oda csak bejutsz és akkor majd telik egy heringre is a kenyér mellé. Elfelejtetted volna ezt, elvtárs, ma, amikor korlátlan munkalehetőséged van. amikor összehasonlíthatatlanul jobban élsz egész éven át, ma, amikor nemcsak hering jut a „rajba" alatt asztalodra. Valld be őszintén, nem ritka a kacsasült sem. Nem te vagy az egyedüli, százezrek élték a te életedet és sokan akadnak közülük, akik az egyre javuló életkörülmények mellett megfeledkeznek arról, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaánt csak több és jobb munkával lehet elérni. Mi azon vagyunk, hogy több, hogy újabb munkaerőket nyerjünk üzemeink számára, mi azon vagyunk, hogy bányáink, nehéziparunk zökkenő nélkül teljesíteni tudják ötéves tervünk harmadik esztendejét, hogy behozzuk azt, amit az elmúlt évben esetleg elmulasztottunk, hogy a szocializmus építését hazánkban meggyorsítsuk, mi azon vagyunk, hogy ne legyen fennakadás, hogy ne legyenek zökkenők építésünk ritmusában, mert tudjuk, hogy a szocializmus bátor és gyorsabb építése dolgozóink életszínvonalát emeli, mert tudjuk, hogy a gottwaldi jelszó, hogy hazádat építsd, ezzel a békét erősíted, véresen komoly ma, amikor a nyugati imperialisták állandóan a háború véres kardját csörtetik fejünk fölött és Truman, ez az emberfaló, nem szégyenli a világ egyre szaporodó békehíveinek harci elszántsága ellenére kijelenteni, hogy atombombát kéne ledobni Koreára. Emberek, vigyázzatok, emberek, legyetek éberek, mert ilyen ámokfutó őrülteket kordában kell tartani. Ezek azok, akik szavazógépeket állítanak fel „emberi" figurákból, hogy az életet, milliók életét leszavaztassák. Ezek azok, akik népek és nemzetek életét vagy halálát egyetlen karlegyintéssel képzelik elintézhetni, ezek azok, akik hiénamódra vetnék ránk magukat, ha nem őrködnénk éberen. Hazánk dolgozó népe, a munkás az üzemben, a bányában, a dolgozó paraszt a falur helyesen válaszolt az imperialista háborús provokátorok kísérletezésére és aknamunkájára, amikor leleplezett minden ilyen kísérletet és nem ült föl a háborús ügynökök aljas szándékainak, ellenkezőleg, fokozott munkával, munkafelajánlásokkal, szocialista versennyel, szerződések megkötésével felelt, munkával erősítette a békét, támogatta a nemzeti függetlenségéértharcoló, az éhes imperialisták által megtámadott nemzeteket. Ez az elmúlt esztendő lényeges változást, megerősödést hozott a Béke Híveinek. A közelmúltban még szinte általános volt az a tévhit, az a téves vélemény, hogy a békéért folytatandó harc a béke ügye, a kommunisták ügye. Sokan, nagyon sokan úgy néztek a békéért folytatott harcra, hogy az a kommunisták magánügye. Ma, a varsói békevilágkongresszus, az ENSz ötödik ülése után száz és százmilliók szeme kinyílott, ma már a Szovjetúnió vezette béketábor, a Szovjetúnió következetes világos békepolitikája szózata, imádságalettmindazoknak, akik az életet, a békét akarják. Ma már kommunista és nemkommunista világosan látja, hogy a háború nem politikai meggyőződés szerint válogatja az áldozatokat, gyermeket, anyát, tudóst, parasztot, tanoncot vagy mestert, egyformán kaszál a halál. Egyformán nyugaton és keleten. A napokban tért vissza Amerikából az ENSz ötödik gyűléséről kormányunk küldöttsége Široký elvtárs vezetése alatt hosszú hónapokig tartó nehéz, harcos munkájából. Mi büszkék vagyunk arra, hogy kormányküldöttségünk a Szovjetúnió küldöttsége, Visinszkij elvtárs mellett eredményesen harcolt, mi büszkék vagyunk Široký elvtársra, aki országunk népét képviselte ezen az ülésen és akinek megérkezésekor mondott néhány szavát idézzük, ígéretet téve, hogy az új esztendőben még fokozottabb szorgalommal teljesítjük ötéves tervünk harmadik évi programmját, mert tudjuk azt, hogy ezzel erősítjük legjobban a békét. „A csehszlovák küldöttség — mondotta Široký elvtárs — az ENSz ötödik gyűlésén azzal a büszke tudattal léphetett fel és dolgozhatott, hogy egy olyan népi demokratikus állam politikáját képviseli, amelynek célja a béke védelme és a szocializmus felépítése. Abban a büszke tudatban végezhette tevékenységét, hogy a csehszlovák nép hatalmas és lelkes békemozgalmára támaszkodik, amely egyre erősebben valósítja meg Klement Gottwald elnökünk bölcs irányvonalát: Építsd a hazát, ezzel erősíted a békét." S Z TÁL IN nevével Alkotó munkával indulunk harcba a békéért Gottwaldi tervünk harmadik évéért Dolgozó népünk boldog jövőjéért Jólétének emeléséért!