Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-03 / 280. szám, vasárnap

— UJ szo A lenini-sztálini nemzetiségi politika győzelme 1950 dacember 3 Mýtne Ludany is bekapcsolódott a „Jó könyv és sajtó" hetébe i. Az Októberi Szocialista Forradalom és a szovjet kormánv egvik legnagyobb vívmánya a Szovjetúnió nenv zetei közti szilárd és rendíthetetlen barátság. A dolgozók nagy vezérei, Lenin és Sztálin már régen, az Októberi Forradalom előtt kidolgozták és megokolták a bolsevik párt programmját a nemzetiségi kérdésben. A szovjetek országában fc probléma megoldása a bölcs lenini-sztálini nemzetiségi politika eredménve. A szovjet kormán v a szocialista ál lam létezésének már első napjaiban nyilvánosságra hozta „Oro^ország nemzetei jogainak deklarációját" amelyet aláírt V. I. Lenin és J. V Sztálin és amely a szovjet nemzetiségi politika alapelveit tartalmazza. Ez a deklaráció kikiáltotta Oroszország nemzeteinek teljes egyenjogúságát és szuverénitását, önrendelkezési jogát az elszakadásig és jogukat önálló állam megteremtésére. Minden nemzetiségi kiváltságot és korlátozást eltöröltek Lgnin javaslatára megalakították küldn a nemzetiségek számára a Népbiztosságot, élén J. V. Sztálinnal. A szovjet állam nemzetiségi politikájának megokolása és kidolgozása szempontjából óriási jelentősége volt J. V. Sztálin: „Hogyan értelmezi a szociál-demokrácia a nemzetiségi kérdést" és „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" című munkáinak. A nemzetiségi kérdés marxi-lenini elméletének továbbfejlesztését jelentette J. V. Sztálin „A nemzetiségi kérdés és a leninizmus" című klasszikus műve, amelyben a világ első szocialista soknemzetiségű államának építéséből nyert tapasztalatok alapján először merült fel a Szovjetúnióban fejlődő a szocialista nemzetekről szóló tétel. J. V. Sztálin azt tanít la. hogy hála a nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, ú i szocialista nemzetek keletkeztek, amelvek a régi burzsoá nemzetek alap ián alakultak ki és fejlődtek. Azután, amikor Oroszországban megdöntötték a kapitalisták és nagybirtokosok uralmát és amikor a szovjet rendszer gyökeret vert, likvidálták a burzsoáziát és annak nacionalista pártjait. A nemzetiségi elnvomás kiküszöbölése — mondia J. V Sztálin — nemzeti megújhódáshoz, a nemzeti kultúra növekedéséhez. országunk nemzetei közt a nemzetközi baráti kapcsolatok megerősödéséhez, és a szocialista építés érdekében kölcsönös együttműködés megindításához vezette az azelőtt elnvomott nemzeteket országunkban. Megjegyzendő, hogv ezek a megújhodott nemzetek már nem a régi burzsoá nemzetek, akiket a burzsoázia vezet; hanem úi szocialista nemzetek, amelyek a régi nemzetek romjain keletkeztek és amelveket a dolgozó tömegek nemzetközi pártja vezet." A burzsoá nemzetek a kapitalizmussal együtt születtek és azzal együtt pusztulnak el. Az ú i szocialista nemzetek tömörültebbek és egységesebbek, mint bármelv burzsoá nemzet J. V. Sztálin „A nemzetiségi kérdés 'és a leninizmus" című művében írja, hogy a szocializmus gvőzelme egy országban nem okozza a nemzetek és a nemzeti nyelvek elhalását, hanem ellenkezőleg az egyenjogú nemzetek szokatlanul gýors megújhodásával és virágzásával jár, .kultúrájuk hatalmas, formában nemzeti, tartalomban szocialista fejlődéséhez vezet. Sztálin bölcs előrelátásál igazolta az élet. A szovjetek országának nemzetei egy felbonthatatlan családdá egyesültek. A szovjetek első össz-szöve'=égi kongresszusa 1922 december 30-án J. V. Sztálin beszámolóia után elfogadta a szovjet szocialista köztársaságok úniójának megteremtéséről s'óló történelmi határozatot. A Szovjetúnió az összes nemzeteknek a nagy orosz nemzet Iránti bizalma szilárd alapján alakult ki. A Szovietúnió megalakítása azelőtt sohasem látott távlatokat nyitott sok nemzet gazdasági és kulturális elmaradottsága leggyorsabb kiküszöbölésére. Azzal, hogv az orosz nemzet folvtonos és általános támogatást nyújtott a nemzeti köztársaságoknak. mérhetetlenül hozzájárult gazdaságuk és kultúrájuk óriási felvirágzásához. A nemzeti szoviet köztársaságok megalakultak és erősödtek J V Sztálit vezetése alatt a fegvveres imperialista beavatkozás és azok burzsoánacional

;sta ügynökségei ellen folytatott harcban. A bolsevik párt és a szoviet kormánv lankadatlanul állandóan harcoltak a cári gyarmatosító nolitika szomorú öröksége ellen — a küIrta: A. STALKO. lönböző nemzetek közötti kölcsönös bizalmatlanság és idegenkedés ellen és az ország távoleső határvidékeinek kulturális és gazdasági elmaradottsága ellen. A Szovjetúnió területén számos kümesterien egybekapcsolódtak és egybekapcsolódnak az egész ország további fejlődésének és megszilárdításának feladatai és minden egyes köztársaság felvirágoztatásának külön feladatai. A Szovjetúnió területén szmos különféle nemzet él. de ez nem akadályozza a szovjet embereket abban, hogy szilárd barátságban éljenek és a bolsevik párt vezetésével egvütt építsék a kommunizmust A határ mentén lakó nemzetek a sztálini ötéves tervek ideién rendkívül gyors ütemben feilődtek. Számosan közülük megtették az utat a félfeudális rendszertől a szocializmusig és így elkerôľék a kapitalista fejlődés kínzó korszakát. Némelv nemzet csak a szocialista rendszerben keletkezett, így Például Tádzsikisztán, a forradalomelőtti világtérképeken egyáltalán nem volt feltüntetve. Területe a buchari emírséghez tartozott és Középázsia, legeldugottabb részén terült el és a cári Oroszország legelmaradottabb és legszegényebb gyarmata volt. A föld négvötöd része és a földek öntözésére szolgáló források a buchari emír kezében voltak és a helvbeli nagybirtokosok, a beiek birtokában és a muzulmán papok kezében. Tádzsikisztán lakosai a hegvekbe szorultak és ott nyomorogtak. Csak az Októberi Forradalom nyitotta meg a tádzsik népnek a nemzeti megújhodás útját. A nagv orosz nemzet segítségével a tádzsik nép igen rövid idő alatt megvalósította a feudális rendszerből 'a szocial'zmusba való átmenetet. Az Októberi Forradalom előtt Tádzsikisztánban csak 200 munkás volt. akik nagvrészt a háziiparban nyertek alkalmazást. A sztálini ötéves tervek ideie alatt a Tádzsik Köztársaságban kb 300 ipari üzemei építettek. A második világháború előtt a Tádzsik Köztársaság ipari termelése az 1913-as évvel szemben 249-szpresprp emelkedett. Az idei ipari termeiéi az I^O-es év színvonalát 56 százalékkal túllőni. A Vachs völgyének lerméke'len földié a „fahér arany völTvévé", — a hosszúszá'ú gvanot völgyévé változott. Az óriási öntöző hálózat néhánvszáz kilomé'er hosszú Ott. nhol nemrég még sivatag terült el. óriá?i kertek é<; s'fílök, rózsaöltetvénvpk és ci'kornák ültetvén vek Wülnek el Az Okfób»ri FrvTnrHnm előtt minden kétszáz-dik tadz«ik tudott csak frni és n]va«ni Most az írástudatlanságot T

nH~s'ki«ztánban már tplipspn k'kfiszöbölték. A Köztársaságban 3000 nép'íkola, 7 főiskola és 25 inari szakiskola van. Tádzsikisztánban ú i nemzeti ér'elmiségpt neveltek Bevpzettók a falvakon a kötelező hétéves iskolalátogatást. Jő könyv és sajtó hete Kassán A kassai Városi Könvvtárban november 25-én délután nvitották meg a Jó könyv és saitó hetét. A megnyitón Horovcsák Pál szlovákul, dr. Perény István, a CSEMADOK kassai helyicsoportjának elnöke pedig magyarul tartott beszédet. Az ünnepségen két szavalaton kívül a CsISz énekkara szerepelt műsorral. Dr. Perénv elvtárs beszédében felhívta a közönség figyelmét arra, hogy a Jó könyv és a sajtó netében a könyvek 10 százalékkal olcsóbbak és ezáltal jelképezzük, hogy nálunk és a szocializmus többi országaiban, főleg pedig a Szovjetúnióban általában véve sokkal olcsóbb a könyv, mint a kapitalista államokban. Azzal, hogy a könyvek olcsón kaphatók és mindenki számára hozzáférhetők, azt akariuk elérn

1, hogy a kultúra mindenkinek rendelkezésére álljon és ledöntsük azt a válaszfalat, amely a régi rendszerben a könyvek magas árával a tömegek elé emelkedett. Ahol a kultúra mindenkié, ott az emberek jobban és eredményesebben dolgoznak, jobban megértik egymást. A fejlett kultúrájú emberek szeretik és ápolják saját nemzeti kultúrájukat, ugyanakkor pedig a többi nemzetek kultúráját is tisztelik és igyekeznek azzal közelebbről megismerkedni. A kultúra tehát a népek kölcsönös megbecsüléséhez és szeretetéhez vezet, ezért a békeharc egyik fontos alapköve. Nem hiába mondták a régiek, hogy fegyverek közt hallgatnak a múzsák és nem hiába mondja Ilja Ehrenburg, hogy mi a múzsák zenéjével akarjuk elfojtani n fegyverek dörejét. Mýtne Ludanvban november 26-án kultúrest keretében tartották meg a „Jó könyv és sajtó"- hetét. A kultúrest rendezéséből a CSEMADOK helyicsoportja is kivette részét. A kultúrest nagyon ünnepélves volt, szlovák é« magyarnyelvű előadások és szavalatok, valamint egy rövid jelenet szerepelt a műsoron. A CSEMADOK részéről Burkó Irén titkárnő tartott előadási és előadásában hangsúlyozta: „Mi a békéért harcolunk, ezt mutatja a-mai nap is, amikor a dolgozók széles köreihez eljutottak a jó könvvek. A jó könyv is fegyver a mi kezünkben a háborús uszítók ellen és egyszersmind kalauz, amelv elvezeti a dolgozók nagy tömegét a békéhez és a szocializmus útiára.". A kultúrestet megelőzően három pár járta be a falut, amelyekben az egyik résztvevő CSEMADOK-tag volt. A legtöbb könyvet Régi Rudolf munkás vette meg. A legelső könyv, ami után vágyakozott „Sztálin élete" és ezt most meg is kapla. Magvar részről főleg ' „Az SzK(b)P története" és szlovák részről „A leninizmus kérdései" iránt volt a legnagyobb érdeklődés. Meggyőződésünk, hogv a könyvhét folyamán még nagyobb lesz az érdeklődés a jó könvvek iránt és reméljük, hogy a „Jó könvv és saitó" hetét sikeresen fejezzük be. Jó munkát! Szobi Gyula, Mýtne Ludany. ^ Kultúráiét Sávolyban Soha még falu nem volt <lyen nemes verseny színhelye, mint amilyen most folyik a CsISz és a CSEMADOK helyicsoportjai között A két kultúresoport valósággal vetélkedik egymással és ehnek a vetélkedésnek köszönhető, hogy falunk kultúrszínvonala állandóan emelkedik. Lehet, hogy a két csoport tagsága közt irigység egy bizonyos fajtája is fennáll, de tény, hogy ha az egyik jó színdarabot játszik, akkor a másik még szebbet, még jobbat akar, még szebben és még jobban előadva. Igy az előadásmód egyrészt kiforro'tabbá, „selejtmentesebbé" válik, másrészt egyre tartalmasabb és szocialista n<pi kultúránk követelményeinek egyre megfelelőbb színdarabok kerülnek előadásra. Községünk dolgozói kulturális szempontból igazán megelégedettek, ki kell azonban emelnünk, hogy eredményeinket nagyrészt az ő támogatásuknak köszönhetjük. Mivel a kultúrbrigádokban szereplők maguk is a dolgozók közül kerülnek ki, így csak természetes, hogy a kultúrcsoportok és a község dolgozói között teljes az összhang. Utoljára a CSEMADOK rendezett műsoros estet november 25-én. A megnyitó beszédben magemlékeztek szlovák és magyar nyelven Gottwald elvtárs 54-ik születésnapjáról. Utána a „Sári bíró" című háromfelvonásos népszínmű került előadásra. A kitűnő szereposztás, a lelkes játék meghozta a kívánt sikert és ismét egy lépcsőfokkal feljebb kerültünk kultúréletünk színvonalán. A műsoros est bevételét a CSEMADOK helyicsoportja a Magyar Könyvtár megalapozására adományozta. A közeljövőben a CsISz-heäyicsoport lép fel egy színdarabbal, amely ugyancsak nagy sikert ígér. Reméljük, hogy a nemes kultúrverseny tovább folyik és egyre szebb eredménnyel járul hozzá községünk felemelkedéséhez. Mihály Dezső, Sávoly. MWMHHtWHMM

tl

MUHWMWMHMMMW A CSEMADOK bratislavai helvlcsoportjának vezetősége felkéri mlnd! azokat a kultúrtársakat. akik pddlg még nem vették át tagkönvvecskélket, hogv lelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelvségben ezek átvétele céljából. Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapfának felszava az 1950. évre az UJ SZO minden magyar dolgozó kezébe /

Q 125 eves magyar /Qk aclémia 125 esztendővel ezelőtt tette me'g történelmi felajánlását Széchenyi Pozsonyban>$kkor alapították meg haladószellemű írók, tudósok, gondolkodók a Magyar Tudományos Akadémiát. Mégis csak hat év múlva. 1831. végén érkezett meg Habsburg Ferenc „apostoli" jóváhagyása Nem véletlen, hogy Ferenc császár oly makacsul próbál't ellentállni a magyar nemzeti közvélemény nyomásának; ő maga is, kamarillája is felismerték a „királyi" jelzőtől mentes Akadémia jelentőségét. A Francia Forradalom lelkesítő hatására keletkezett haladó mozgalmakat a kamarilla — s hűséges támogatói, a főnemesek és főpapok — vérbefojtották, mint Martinovicsék összeesküvését, eltiporták, mint Berzeviczy Gergely jobbágyfelszabadítást kezdeményezését. De nem tudtak gátat szabni annak a nemzeti, függetlenségi mozgalomnak. amelynek egyik legfontosabb megnyilvánulása a magyar nyelv, a kultúra és történelmi feldolgozásának fejlesztése volt. Révai Miklós és Kazinczy Ferenc nyelvújító törekvései, Kisfaludy Károly költeményei és drámái. a fiatal Szalay László történelmi tanulmányai nélkül nem értjük meg az 1825-ös „reform-országgyűlés" hátterét, azt a kort, amelynek első igazi győzelme a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása volt. „Oppozíció és reform, ezt írjátok zászlótokra!" — ezt üzente halálos ágyáról az Akadémiának az Akadémia első számú tagja, a nagy harcos, Kisfaludy Károly. És az Akadémia valóban a magyar népi köznyelv kialakításának, a magyar nép igazi múltját megismertető törtéijettudománynak, a nép felé forduló magyar irodalomnak, a Habsburg-elnyomással szembeforduló nemzeti egységnek fellegvára lett; Széchenyi, Vörösmarty. Bajza, Kölcsey, Bugát Pál, Eötvös József szószéke. Az Akadémia 1837-ben például pályázatot hirdetett hitbizományokról szóló műre és pályadíiia! koszorúzott két olyan munkát, amdy a hitbizomáI nyok megszüntetését javasolta! SzemI be meirt szállni a klerikális reakcióval és Horváth Cyrill főpap „Tyrus" című ókori drámájával szemben Vörösmartynak „Vérnász"-át jutalmazta. Pest megye alispánja vallatóparancsot adott ki Toldy Ferenc, az Akadémia akkori titkára el'.en, amikor az Akadémia folyóirata, a Tudományos Gyűjtemény leközölte Bugát Pál „lázító" dolgozatát az agyműködésről és a vérkeringésről. A „Szion", a »Rajzolatok«. a »Honmtivész« és a reakció egyéb korabeli lapocskái pont úgy fröcskölték az Akadémia díjnyertes drámáit — Szigligeti ,.Dienes"-ét, Teleki László „Kegyenc"-ét, Tóth Lőrinc »Olimpiá«ját — mint néhány év múlva Petőfi verseit. Az Akadémia országoshirűvé lett dramaturgiai triásza Vöi'ösmarty, Bajza. Toldy Ferenc — nemcsak a drámaírást, hanem az egész színjátszást nemzeti ügynek tekintette fegyvernek a gyarmatosító osztrák monarchia ellen, s ők voltak azok. akik Kizinczyék nemzetietlen és reakciós „rein menschüch"-jelszavú darmaturgiai szemléletét elvetették. 1831-től 1848-i? Akadémiánk számos értékes műve adott a drámaírók és színészek kezébe. A szabadságharc bukása valóságos bujkálásra, rejtőzésre kényszerítette az Akadémiát, amely annakidején falragaszokon ünnepelte Március Tizeinötödikét. Egyetlen érdemes tette az volt, hogy 1858-ban, Arany János titkárságának első évében pályaművet adott a halott Petőfinek. Ezuán azonban méltatlan, szomorú esztendők következtek. Az Akadémia nem igazi, haladó kultúra istápolója, hanem a feudalizmus, majd az 1867-es „kiegyezés" után a feudalizmussal izöveitkezett nagytőke kiszolgálója lett. A Tanácsköztársaság leveretése után a „márványarcú ökör", Berzeviczy Albert, aki a Magyar Altalános Kőszénbánya R. T. elnökségét úgylátszik keveselfe, az Akadémia elnöke lett. majd 1936-ban a Természettudományi Osztály élén álló műveletlen és. ostoba i József főherceg lett az Akadémia elI nöke. Ez a Habsburg-ivadék az Akadémia élén szomorú ékességgel jellemzi azt a mélységet, ahová az Akadémia, s annak drámaturgiai bizottsága is jutott. A Festetich hercegekrőh Weiss Manfréd bárókról és hozzájuk' hasonlókról einevezett díjakkal természetes. hogy nem — Móricz Zsigmond színműveit, hanem Pekár Gyulát, Tormay Cecilt, Herceg Ferencet és a negyvenes években Bókay .Jánost jutalmazták „A rabló kapitalizmus — ír ja Andics Erzsébet — biztosította a maga hasznát anélkül is, hogy pártfogolta volna a műszaki tudományokat és újításokra, a termelés észszerűsítésére törekedett volna." Az ellenforradalmi korszak elaggott Akadémiája tehát nem törődött a műszaki és gazdasági tudományok népszerűsítésével. De ugyanez áll az irodalomra, a színjátszásra is. Az akkori uralkodó osztályok nem akarták, hogy a nép birtokba vegye a kultúrát, ezért feleslegesnek, sőt károsnak tartották, hogy haladó kultúránk nagy "értékeit a széles tömegeikkel megismertesék. Száz év alatt nem jutott idő és pénz az alapító Széchenyi összes műveinek kiadására — nem is beszélve Vörösmarty összes műveiről. Katona Józsefről. Bajzáról, Toldy Ferencről — de Tisza István valamennyi beszédét és Apponyi Albert válogatott beszédeit díszkötésben, hódolatos bevezetőkkel kiadták! (S ami talán a legszégyenteljesebb: Pekár Gyula fércszínműveit is.) A nyelvészek — akiknek pedig olyanok mutattak példát mint Vörösmarty, Czuczor, Szavas Gábor — hangtani problémákkal és Pintér Jenő-féle korlátolt és soviniszta „magyarítás"-sal foglalkoztak, ahelyett, hogy a néptől és a nép életét ábrázoló nagy íróinktól tanultak volna. Vörösmarty írta a „szóeímetsző" Helmeczy túlzásai ellen: „Használni kell a nyelv minden virágát, mielőtt hervadásra jutnának" Az elmúlt kor Akadémiája nem óvta /zekét a virágokat, nem törődött vele, hogy a színházak| ban és orfeumokban butító tartalmú, I förtelmes nyelven megírt darabokat játszanak, s eltűrte azt is, hogy a magyar klasszikusokon kívül meghamisítsák azt a Shakespeare! Is, akinek méltó megbecsülésére Vörösmarty hívta fel az Akadémiát. Vörösmartynak, a költőnek, drámaírónak, kritikusnak és nyelvésznek szellemében, megújhodott Akadémiánk a nyelv- és irodalomtudományt a néppel és a népért fejleszt! tovább. Sok más nagy feladat mellett behatóan tanulmányozza a magyar nyelv és irodalom fejlődését, történeltét. „Kis valóság nagy remény után. — Virágbokor virágos kert helyén — Zálog jövendő fénylőbb birtokért" — =rta több mint száz éve Vörösmarty az Akadémiáról. Most van itt az a kor, amikor a magyar nép megtalálta hazáját és virágoskertet varázsol abból! A külsőleg és belsőleg újjáépülő Magyar Tudományos Akadémia 125 éves fennállásának alkalmából ünnepi hetet rendezett, amelyen az I. és II. Osztályok előadásainak középpontjában a nagy Sztálin nyelvtudományi cikkel álltak. Az Akadémia ma a dolgozó népet szolgálja. Harcol a Ferenc császárok, a Horváth Cyrilleik, a Dessewffy Emilek és Drescher cenzorok utódai ellen, harcol azok ellen, akik el akarják ütni a népet a tudomány és a művészet jussától. Az Akadémia az évforduló ünnepségén büszkén emlékszik a mulit nagyszerű hagyományaira, de még sokkal büszkébb jelenére, a magyar tudományos élet igazi nagy virágzásának napjaira ... S nemcsak az Akadémia, de minden magyar dolgozó büszkén gondol arra. hogy mily sokan vannak s mily eredményesen dolgoznak a szocializmust építő kutatók. Mert neímcsak a tudomány, s nemcsak az Akadémia újult meg, de megújultak maguk a tudósok. Egyre többen vannak közöttük olyanok, akik megértik Sztálin elvtárs szavát: „Az a tudomány az igazi tudomány, amely nem keríti e] magát a néptől, nem tartja magát távol a néptől hanem kész szolgálni a népet. Kész a népnek a tudomány összes vívmányait átadni: a népet nem kényszerből, hanem önkéntesen, szívesen szolgálja." )