Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-01 / 278. szám, péntek

MA TIZENHAT ÉVE... JOLIOT-CURIE: Vádat kell emelni a háborús uszítók ellen Meggyőződésem hogy meg fogjuk menteni a békét. A béke­mozgalom növekedett és a leg­különbözőbb vélemények képvi­selőit foglalja most magában, akik valamennyien megegyeztek abban, hogy esszeülnek és igye­keznek eszközöket találni egy új fegyveres viszály megakadályo­zására A háborús propagandát, és azokat a köriilménveket, ame­lyek új háborút idéznek elő, a háborús gyújtogatok mindig alattomos hazugságok ködébe burkolják. A háborús uszítók terveit le kell leplezni és vádat kell emelni ellenük. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alap­okmánya ezt az eljárást lehetővé Is teszi. A háborús gyújtogatok közül nem egy demokratikus jelszava­kat hirdet, békéről és szabad­ságról beszél, mialatt beleavat­kozik más nemzetek ügyeibe. Ezek a jelszavak ilyen formában Hitler jelszavaira emlékeztet­nek. Tragikus példa erre nézve Korea esete. A béke. hívei szá­mára kézenfekvő, hoey a ko­reai agressziónak a legrövidebb időn belül véget kell vetni Eré­lyesen állást kell foglalnunk a háborút hirdető újságírók. írók, tudósok ellen. A kongresszus kérje a bűnösök megbüntetését és dolgozza ki a háborús pro­paganda leküzdésének leghatá­sosabb módszereit. A világ összes tudósaihoz for­dulok. de különösen az Egye­sült Államokban kartársaimhoz Nem gondolják, hogy kötelessé­gük ellenállni az amerikai kor­mény minden emberséget nélkü­löző eljárásának, amellyel az USA kormánya még az emberi életek megmentésére szolgáló gyógyszerektől is meg akarja fosztani az Atlanti Egyezményen kivíi' álló országokat?" Miért ne szervezné meg az emberiség a küzdelmet olyan csapások ellen, mint aminő a rák és a tüdővész, ugyanolyan erő­vel. m'nt aminőt most háborús előkészületekre fordít? Vájjon ez nem lenne olvan fajtája a győzelemnek, amelyért érdemes volna embereket mozgósítani? Véleményem szerint a kogresz­szus folyamán minden erőfeszí­tést meg kell tenni, hogy meg­találjuk azokat a létfontosságú pontokat, amelyek tekintetében általános megegyezés jöhet létre. 1934 december elsején tör­tént, hogy a szovjet nép ellen­ségei orvul meggyilkolták Sz. M. Kirovot. Kirov fiatalon halt meg. Ha­lálával nem csupán a Szovjet­únió Kommunista Pártja vesz­tette el egyik élharcosát: az ifjúság is vezetőjét és tanító­ját látta benne, aki mindig he­lyes eszmei és párthü vonalon tudta tartani a Komszomol te­vékenységét. Beszédei és írásai, amelyeket, az ifjúsághoz intézett, még két évtized távlatából is időszerű­ek, sőt tanulmányozásuk egye­nest könnyűvé teszi szervezeti munkánk hibáinak kijavítását. A szövetségi élet, az ötéves t.erv, a falu szocializálása, a Párt és az Ifjúsági Szövetség viszonya, a kritika-önkritika kérdése, továbbképzés, stb. — mindezzel foglalkozik Sz. M. •Kirov és nincs olyan probléma mozgalmi munkánkban, amely­nek megoldásában nem lehetne segítségünkre. A Komszomol azerbejdzsáni kongresszusán Kirov ezt mon­dotta: „ .. . Ha elolvassátok az If­júsági Szövetségről szóló beszé­deit. írásait, meglátjátok, még senki sem lépett fel nyíltabban, megértőbben a Komszomol s az ifjúsági mozgalom hiányos­ságai ellen, mint Lenin." Mi hozzáfüzzük, hogy nem­csak Lenin tanításait tesszük magunkévá, hanem behatóan figjuk tanulmányozni Sz. M. Kirov nekünk szóló beszédeit is. Bennünket, ifjakat, Kirov tanít meg arra, hogyan kell a bolseviki elméletet átvinnünk a szövetségi gyakorlatba. Ilja Erenburg: Félretol uk az ágyúcsövet az emberiség feje felől A háború nem földrengés és nem számum; a háborút embe­rek csinálják és emberek meg is akadályozhatják. Mindannyian tudjuk, hogy nagy a veszedelem. Az emberiség jól átgondolt sza­vakat. pontosan kidolgozott ja­vaslatokat vár tőlünk, olyanokat, amilyeneket mindenki elfogad. Meg kell akadályoznunk a hábo­rút. Ez az összes férfiak és asz­szonyok reménysége az egész földkerekségeji Ezért javasolom: A Béke Hí­vei II. Világkongresszusa vegye figyelembe: 1. hogy a háborús propaganda, amelyet egyes or­szágokban folytatnak, a legna­gyobb mértékben akadályozza a népek békés együttélését; 2. Iiogy az új háború a legnagyobb bűn az emberiség ellen. A Béke Hívei II. Világkongresszusa fel­hívással forduljon a világ vala­mennyi országának parlament­jéhez. hogy hozzanak különleges törvényt a „béke védelmére", amely büntetéssel sújtja az új háború propagálását, akár élő szóban, akár írásban, akár nyom­tatványban, akár rádió, vagy film útján folytatják is . Ki kell irtani az emberek gon­dolatvilágából azt a tévhitet, minllia a háború elkerülhetetlen lenne. Hiszek az érteleimben, hi­szek a tudósokban, akik minden erejüket latbavetik, hogy meg­szabadítsák az embereket a be­tegségektől. Hiszek a költőben, aki szeWeinével megvilágítja a mélyben dolgozó bányászok és kőtörők éjszakáját. Hiszek a tű­ző napon szorgalmasan dolgozó kertészben és az anyákban, akik tudják mit jelent életet adni és tudják azt is, mit jelent az élet pusztulása Megakadályozzuk a háború ki­törését. FélretoHjuk az ágyúcsö­vet az emberiség feje felől. Eb­ben egységesek vagyunk vala­mennyien. kommunisták és ka­tonák, liberálisak és szocialisták, oroszok és amerikaiak, angolok és kínaiak. Mint annak a nép­nek a küldötte, amely a háború »gész terhét viselte és egész szivéből gyűlöü a háborút, ke­zet fogok azokkal, akiket ellen­ségeinkként állítanak elénk: az amerikaiakkal, angolokkal és franciákkal. Megingathatatlan az a bitem, hogy nincs olyan erő a világon, amely egymásba záru­ló kerünket elválaszthatná egy­mástól CsISz-ifjak fellépése a CSEMADOK kultúrestjén (v) Szombaton, november 25-én a bratislavai CSEMA­DOK a „Jó könyv és sajtó he­te 1' megnyitása alkalmából kultúrestet rendezett. A kul­túresten különféle műsorszá­mokat is előadtak, amelyek­nek kétségtelenül egyik ki­emelkedő száma volt egy bra­tislavai fiatalokból álló ci­gányzenekar műsorszáma. A fiatal CsISz-tagok nagy lendülettel és lelkesedéssel ját­szottak. Játékuk annyira ma­gával ragadta a közönséget, hogy erős tapsot kaptak. Előadás után beszélgettem a zenekar karmesterével, a 20 éves Bitó Jenővel, aki a rádió zenekarában is játszik. — Mindnyájan a Zeneakadé­miára járunk, mert célunk az, hogy jó zenészekké képezzük magunkat. Ma már nem gond többé, ha egy szegény cigány­gyerek tanulni akar, zenei tu­dását fejleszteni akarja. Mi mindnyájan ösztöndíjat ka­punk, egy hónapra 3000 koro­nát. Valaha bizony ez egészen máskép nézett ki. Egy prole­tár nem is gondolhatott arra, hogy tanult zenész legyen be­lőle. A tanárok egy héten 200 koronát is elkértek, ezt pedig szegény szüleink nagyon ne­hezen tudták kiszorítani. Egész napunk foglalt, reggel nyolctól kettőig és háromtól hatig tanulunk. Szakadatlanul gyakorolunk. De nemcsak gya­korlásból áll a munkánk. Az iskolában nyolc tantárgy van és ezek a tantárgyak nem -"o rítkoztak szigorúan csak a ze­neelméleti részre. Itt az általá­nos műveltséget is elérjük. Nagy örömmel jöttünk ide a CSEMADOK-ba és nagy bol­dogság számunkra, hogy ve­lünk, mint a dolgozó társada­lom egyenrangű tagjaival bán­nak. A lakóhelyünkhöz tartozó utcai CsISz szervezet helyiség­be nem szivesen jártunk, mert ott nem bántak velünk úgy, ahogy kellett volna és nem tudtuk azt nyújtani, ami ké­pességeinknek megfelel. A zenekar legfiatalabb tag­ja a tizenhatéves Kuruc Ban­di. ö elmondotta, hogy két éve kezdte meg tanulmányait a Zeneakadémián és minden vá­gya az, hogy minél előbb jó zenész váljon belőle. Elvtársai véleménye szerint Igen tehet­séges és kellő kiképzés után valóban szépen fog tudni he­gedülni. ö is arról beszél, hogy neki, aki szegény családból szárma­zik, nehezen lett volna lehet­séges tanulnia, ha a régi rend­szer megmaradt volna. Most azonban szüleinek semmi gondja, semmi költsége nincs többé rá és ö minél jobb tanu­lással igyekszik kiérdemelni ennek a rendszernek gondos­kodását és szeretetét irányá­ban. Reméljük, hogy ifjú elvtár­saink népi zenekarával még sok fellépésén találkozunk és biztosak vagyunk benne, hogy az Ifjúság Alkotóversenyében '"'ó rés7v Ätele esetén is jó he­i lyeaést érne el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom