Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-09 / 285. szám, szombat

UJSZO Munkaszervezés a szovjet gépkocsigyártásban 1950 december 9 Nyikolaj Mazohin, a gorkiji Molo tov-autógyár helyettes főkonstruktőr Je, aki többízben iárt az Északamerikai Egyesült Államokban, érdekes öszszehasonlítást tett a detroiti Ford-gyár és a gorkiji Molotov-autógyár dolgozóinak helyzete között. Elmondotta beszámoló iában, hogy az amerikai autógy árban egyetlen szempont érvényesül, ez pedig az, hogy a dolgozókat minél iobbart kizsákmányolják, a gyáros minél több profitot vágjon zsebre. A tőkés gyártulajdonos egyáltalán nem törődik azzal, hogy a munkások megbetegszenek, megrokkantak, munkaképtelenné válnak, számára csak az a fő, hogv munkaerejük legutolsó cseppjét is kipréselje belőlük. Ha megbetegszenek, utcára dobják őket. A szovjet munkás és tisztviselő egészen más helyzetben van. Számára megteremtik a legjobb munkafeltételeket. Ha betegek, nemcsak ingyenes orvosi kezelést kapnak, hanem betegségük alatt is gondoskodnak megélhetésükről. Szinte hihetetlen az az óriási különbség, amit Mazohin az amerikai munkaszervezés és a szoviet üzemek munkaszervezése között taoasztalt. nak megvitatása révén bevonják a legszélesebb nyilvánosságot. A tudósok, a technikusok és a közönség szempontjainak egvszintre hozásával A amerikai gyárak műhelyeiben dol- I javítják állandóan minőségi és menygozó munkások megdöbbentően rossz körülmények között végzik munkájukat. Kihasználják a négerek és a külföldiek dolgozó munkaereiét, akiknek az előírt bérnél is kevesebbet fizetnek. A műhelyekben a munkások valósággal fulladoznak a rossz levegőtől. Szellőzetlen helyiségekben, a futószalagoknál, ahol a gépkocsik összeszerelése történik, a dolgozók valósággal rabszolgaként kezelik a gépeket. Minden mozdulat automatikus, az emberi kéz kapkodva igyekszik alkalmazkodni a futószalag gyors mozgásához. A munkások agya teljesen eltompul. De ez kell a kapitalistáknak. Hosszú éveken keresztül dolgozik a munkás és semmi szakképzettséget sem szerez, esztendőkön át megáliás nélkül ugyanazt a mozdulatot végzi, anélkül, hogy a gyártás folyamatával vagy valamelyik szakmával közelebbről megismerkednék. A „híres" amerikai autógyárakat össze sem lehet hasonlítani a szovjet gépkocsi-gyárakkal. A szoviet gyárak nemcsak a munkahelyeknek, a műhelyeknek, a gyár egész területének tisztasága szempontjából emelkednek ki. A munkaszervezés állandó tökéletesítése azt eredményezte, hogv a munkásnak mind kevesebb testi erőfeszítés mellett alkalma nyílik arra, hogy munkája termelékenységét állandóan növelje és fokozza a gyár termelését. A dolgozók kifejthetik teljes alkotó képességüket és maguk segítik elő észszerűsitésekkel, újításokkal, javaslataikkal, a munkások és mérnökök, technikusok együttműködésének kifejlesztésével a munkaszervezés állandó iavítását. A gépek és munkapadok észszerűbb elhelyezésével, a munkahely mintaszerű megszervezésével, az egves termelési műveletek széttagolásával és a folyamatos termelési módszer bevezetésével érik el a legjobb eredményeket a Molotov-autógyárban is. Itt a gépek elhelyezésétől kezdve a munka veszélytelenségének magasfokú megszervezéséig, minden arról tanúskodik, hogy mennyire körültekintően gondoskodik az állam a szovjet emberről és ugyanakkor mindez azt is bizonyítja, hogy a szoviet ember saját magának, a szocialista haza felvirágzása érdekében dolgozik. A munka szervezése a káderek nevelésénél kezdődik. Széles iskolahálózat, tanfolyamok, esti technikumok, a Zsdanovról elnevezett iDari egyetem esti tagozata, mind az autógyár munkásainak rendelkezésére áll. A műhelyekben magas képzettségű munkások mellett ott dolgoznak azok a munkások is, akik anélkül, hogv a termeléstől egy pillanatra is elszakadnának, különböző iskolákban. tanfolyamokon, technikumokon szereznek magasabb képesítést. Itt van például Szokolov. a szerszámkészítőműhelv főtechnológusa, aki lakatosként kezdte pályafutását, majd az alapfokú technikai tanfolyam és a mester-továbbképző iskola látogatása után elvégezte a gyár ipari egyetemének esti tagozatát. Vagv Viktor Akulin, aki esztergályosból lett a generáljavító műhely műszaki vezetője. Napi munkája mellett most végzi az ipari főiskola esti tagozatának negvedik évfolyamát és jövőre már a mérnöki oklevél tulajdonosa lesz. Anatolii Zubkov préselőmunkásból lett a karosszériaműhely vezető tecnhikusa. Ilyen emberek ezrével vannak a gorkiji Molotov-autógyárban. A szovjet gépkocsiipar azonban nemcsak a kultúra és a munkaszervezés területén jár Amerika előtt, hanem gyártmányainak minőségében is. Ha megvizsgáljuk az új szoviet autótípusokat és a gyárak eredményeit, könynyen megállapíthatjuk, hogv ezek jóval felülmúlják az amerikai autógyárakéit, holott az Egyesült Államok gépkocsiipara jóval régebbi, mint a Szovjetúnióé. A Molotov-gyárban is a fogyasztók igényeinek növekedésével arányban, évről-évre tökéletesítik az autók konstrukcióját. Ebbe. a munkába az új konstrukciók technikai saiátosságainyiségi seempontból a szovjet autógyártás termékeit és ezzel biztosítják, hogy a szovjet gépkocsiipar évről-évre jobban kielégíti az egyre fokozódó igényeket. A gyár állandóan tökéletesíti a modeleket, növeli a kocsik üzembiztonságát és tartósságát. Ha pl összehasonlít jus a szovjet gépkocsikat a Fordgyár terémkeivel. láthatjuk, milyen mérlékben megelőzték a szovjet gépkocsik az amerikai gyártmányokat, akár az újfajta kardán-kapcsolások, akár a hidraulikus fékek terén. A Molotov-autógyár már 1946-ban bevezette a „Pobjeda" személvkocsik új karosszéria-típusát, mig Ford csak 1949-ben kezdett hasonló kocsikat gyártani. Joggal levonhatjuk a következtetést, hogy a szovjet gépkocsigyártás — kezdve a gyártás megszervezésétől, a kocsik minőségéig — sokkal magasabb fokon áll, mint az amerikai — végezte beszámolóját Nvikolaj Mazohin. így dolgosnak a leningrádi „Elek tros&ila"-gyárban A leningrádi »Elektroszila«-gyár dolgozói soha sem járnak kitaposott utakon. Mindenkor felhasználják az élenjáró tudomány eredményeit és magáik is gazdagítják azt. Ebben van elévülhetetlen érdemük. A műszaki tudományok doktorai és doktorjelöltjei megtiszteltetésnek tartják, ha ebben a gyárban mint mérnökök dolgozhatnak. Másfelől a gyárban állandóan nő azoknak a sztahanovistáknak a száma, akiket ismereteik színvonala és tapasztalatuk alapján mérnököknek lehet tekinteni. Ilyen, Nyikolaj Dvorov csiszoló. Munkatársai a »mikronok vadászának® nevezik: azoknak a felületeknek a finomságát, amelyet ez a kommunista munkás dolgoz ki, csak a legkisebb egységekkel lehet mérni. Azelőtt az volt a vélemény, hogy a csiszoló munkájánál nem lehet alkalmazni a gépesítést. Dvorov viszont bátran használja a munkapadot ott is, ahol az ember azt gondolná, hogy csak az emberi kéz tud valamit elérni. Igy járt el olyan bonyolult sablonok készítésénél, amelyeknek a szélét eddig mindenkor kézzel simitották le. Dvorov, mint a gyár technikai tanács tagja, nemrég részletes előadást készített munkamódszeréről. Elhatározták, hogy az ülésre meghívják a csiszolás egyik legkiválóbb, legtekintélyesebb szakemberét, hogy hozzászóljon Dvorov előadásához. A választás Konsztantin Alekszejevics Harcsenkóra esett, aki nem mérnök, nem is tudományos munkás, épp olyan csiszoló, mint Dvorov. A Kirov. gyárban dolgozik. Ö írta azt a könyvet, amelyből minden szovjet csiszolómunkás tanul. A technikai tanács ülése több mint három órán át tartott. Ha a gyors, írt jegyzeteket átlapozzuk és Dvorov előadását, valamint Harcsenko hozzászólását a technikai tanách állományába tartozó professzorok, mérnökök megjegyzéseit olvassuk, akkor újra és újra meggyőződünk arról, milyen csodálatos eredményeket szül a munka és a tudomány embereinek együttműködése, milyen kiváló káderek nőttek fel a szovjet iparban. Minden gép, amelyet az »Elektroszila«-gyár kibocsát — válóban új, nem hasonlít az előbbiekhez és újításaival példaképül szolgálhat mindenkinek. Nemrégen villamos generátort készített a dnyeperi vizierömü részére. Pontosan lemásolhattak volna egy háború előtt gyártott tipust, de a gyár kollektívája hü maradt hagyományaihoz. Anélkül, hogy a generátor méreteit növelték volna, jelentékenyen emelték a kapacitását. A mérnökök eredeti konstrukciőj- támasztőcsapágyat készítettek, amelyen az agregát egész ezertonnás forgórésze függ. Amikor a Dnyeprogesznél kipróbálták a leningrádi hidrogenerátort, önkéntelenül visszaemlékeztek arra, mennyi baj volt itt annakidején az amerikai aggregát üzembehelyezésével. Sőt, mivel a támasztőcsapágyak konstrukciója nem volt kielégítő, átalakításával és igazításával sok időt kellett elvesztegetniök. Most büszkeséggel állapították meg az állomáson: az amerikai és szovjet konstrukciók technikai versenyében a szovjet konstrukció győzött. Ezt a győzelmet az >: Elektroszila« munkásainak és mérnökeinek munkája hozta létre. Nemrég olvastuk az elmúlt évi teljesítményekért odaítélt Sztálin-díjak kitüntetettjeinek névsorában azoknak a nevét, akik ezt az amerikaiakkal folyó versenyt megnyerték: Alexander Jermejev munkavezető, Konsztantin Bakurov, Vaszilij Fjedorov, az »Elektroszila«-gyár mérnökei, Borisz Lezsnyev gyalus ... Borisz Lezsnyev gyalus, a műhelypártszervezet titkára volt az, aki a támaszotócsapágyat, a generátor legbonyolultabb alkatrészét kidolgozta. A mérnökök a tervezés során állandóan tanácskoztak a gyalussal, aki nem egy olyaji javaslatot terjesztett elő, amely jobbá tette a gép szerkezetét. A műszaki és tudományos dolgozók együttműködése hatalmas léptekkel viszi előre az Elektrosziia-gyár fejlődését s ezzel a kommunista építést a Szovjetúnióban. „Az asszonyokhoz, anyákhoz fordulok" Maxim Gorkij 1925-ben írta ezeket a sorokat, de a felhívás még ma is időszerű azoknak az asszonyoknak a számára, akik még mindig nem ismerik fel a veszélyt, amely családjukat fenyegeti. A háború azzal fenyeget, hogy a tőiddel teszi egyenlővé az európai kultúra városait, s a haláltól, megnyomorodástói és az őrülettől megkímélt embereket vadállatokká változtatja. Ki emeli fel ez ellen tiltakozó szavát, ki hirdeti a harcot a közeledő tragédia ellen? Az asszonyokhoz, az anyákhoz fordulok. Nemcsak Amerika 27o.000 s Európa sokmillió asszonyához, akik az elmúlt háborúban vesztették el gyermekeiket, hanem azokhoz is, akik holnap, vagy egy év múlva sirathatják el fiaikat. Miért hallgattok Ti, akik fájdalommal szültétek őket? Miért nem emelitek fel meszszehangzó szavatokat az új háború réme ellen? Ti, Anyák, vagytok az egyetlen ősi erő, amely a kihaló földet mindig új élettel tölti be. Minden pillanatban, amikor valahol egy embert leterit a halál, valahol a fold egy másik részén, egy asszony győzedelmeskedik a rombolás vad erőin, s új ember születik. Kebleteken tápláljátok a gyermekeket, kézenfogva vezetitek őket az életbe, hogy dolgozókká válláruk. akiknek müve gazdagítja az emberiséget. Hősökké vagy esetleg az emberiség nagy elméivé, nagyszerű g ;ndolKoaokka ... Nem türnetitek tétlenül az őket fenyegető veszély közeledését! Fiaitok ezreit és százezreit övezi a történelem dicsfénye. Nagy felfeuezesekkei tették szeboé eietünkit; teremtő erővel nemesítették lét'.inket; megcselekedték a legnagyobbat — emberré tették az embert. Ti, Anyák, nem tűrhetitek, hogy nagyszerű fiaitokat újra vauálla.jkká tegyék! Anyák! Miért nem kiáltjátok százmillió torokból: „Hagyjátok abba az öldöklést! Világra hoztunk benneteket, hogy éljetek, dolgozzatok, boldogok legyetek, — hogy az élet szép, bölc3 és igazságos legyen! Elég volt a légiháborúból, a mérgesgázokból, az ördögi találmányokból, a szörnyűséges gyilkolásból!" Asszonyok, édesanyák! Nektek kefl felemelnetek tiltakozó szavatokat. Ti adjátok az életet, ti védelmezzétek meg a halál ellen. A halál örök ellenségei vagytok ti, akik napról napra legyőzitek a halált. Ma, a téboly közeledő napjaiban, miért nem mentitek meg fiaitokat az öldökléstől? Miért nem emelitek fel erős hangotokat az élet védelmében azok ellen, akik a rombolásra és pusztulásra szomjaznak? Miért?... A román népi tanácsválasztásokon a román nép fogadalmat tett, hogy tovább halad előre a béke, a szocializmus útján A romániai népi tanácsválasztásokról eddig beérkezett jelentések a Népi Demokratikus Arcvonal hatalmas győzelméről számolnak be. A szavazásra jogosultaknak túlnvomó többsége szavazott le mindenüti. Bukarestben a szavazásra jogosultak 98.17 százaléka leszavazott. A szavazatok 97.97 százalékát a Népi Demokratikus Arcvonalra adták. Prahova tartományban a szavazók 97.32 százaléka adta szavazatát a Népi Demokratikus Arcvonal jelöltjeire. Temesvárott a szavazásra jogosultak 97.68 százaléka szavazott és a szavatok 97.6 százalékát adták a Népi Demokratikus Arcvonal jelöltjeire. A keddi román saitó vezércikkekben foglalkozik a vasárnaDi népi tanácsválasztások nagyjelentőségű eseményeivel. A Scanteia ..A népi demokrácia diadala" cimű cikkében hangoztatta: „a választási hadiárat különös erővel mutatta meg, milyen szilárdan demokratikus a rendszerünk, amely a nép legszélesebb rétegeit vonja be a politikai életbe és az állam vezetésébe. Népünk történelme során még sohasem vett részt ilven tömegesen a választásokban, ami a népi demokrácia óriási fölénvét mutatja a burzsoá „demokráciával" szemben." — A választások megmutatták — folytatja a Scanteia —, hogv a román dolgozó nép egységesebb, mint valaha, a békéért vívott imoerialista harcban, elszántabb, mint valaha a béketábor megszilárdításában és az izzó gyíílöle ben a véreskezű amerikai szörnye1 tegek ellen. A december 3-i választások a dolgozók fogadalmát jelentik arra, hogv tovább mennek előre a béke, a haladás, a szocializmus útján. A Romania Libera vezércikke rámutat: Az ország polgárai hazájuk gazdáiként vettek részt a választásban és tömeges részvételük tanúsítja politikai érettségüket és szilárd ragaszkodásukat államrendszerünkhöz. A román nép a Népi Demokratikus Arcvonal jelöltjeire adott szavazataival újból kifejezte törhetetlen bizalmát a Román Munkáspárt iránt, amely biztos kézzel vezeti a Román Népköztársaságot a haladás út ián. ROMÁN GYÖRGY: Karcsi jóval kilencven kiló fölött van. Én nem vagyok több hetvennél, de egy csöppet sem vagyok alacsonyabb nála. Mindkettőnk száznyolcvan. Ne gondolja ám senki, hogy Karcsi holmi elhízott fickó: de nem ám, izmai olyanok, mint a kötél, majd kirepesztik bányazubbonvát. Egyszer fogadásból két mázsa szenet elvitt a vállán vagy száz méternyire. Birkózó és súlyemelő kerületi bajnok volt annakidején. Rengeteget eszik: negyedkiló szalonna neki csak egv harapás. Én vékony vagyok, szinte sovány. Pedig nem vagyok gyönge legény én sem. Csak nem mutatok olvan sokat. Sportolok én is: boxolok. Lejárok a sportklub tréningjeire. Nem ütök nagyon nagyot, de gyorsan és sokat. Az edző azt mondja: jó versenyző lenne belőlem. De s.mmi kedvem hozzá. Nem is versenyzem. Sokan gyávának tartanak emiatt. Pedig nem vagyok gyáva, csak félénk. Mindig olyan voltam. Higyjétek el, a k»ttő nem mindegy. Nem is lett volna merszem kihívni Karcsit, ha a fiúk nem ugratnak. A békekongresszus előtt történt. Tréningen éppen a Szabó Laiival verekedtünk. La ji rámrontott, nem is egyszer, de én elléptem, íélreugrottam, lehajoltam. Mitagadás, a végén jól elláttam a baját. Tréning után, amikor már letusoltunk, odajött hozzám. „No engem alaposan helybenhagytál'' — szólított meg. „Ne törődi vele, nem olyan nagy dolog" — feleltem. „Nem is törődök vele, de te mért nem versenyzel?" „Minek az ... Nem szeretek a közönség előtt!" „A tárnában nincs közörség ..." Elcsodálkoztam. „A tárnában? Ki hallott ilvet? A tárnában versenyezni ..." ..Munkaversenyre gondolok" — felelte Laii türelmetlenül. „Ne tetesd magad, tudod te azt naÖ is vájár, te is. Hívd ki munka versenyre. Hívd ki, ha olyan nagy -e^ény vagy!" Azt szerettem volna válaszolni, hogy munkaversenyben vagyok én is, ha nem is éppen Karcsival, de csak lenyeltem a feleletet. A többiek mind odasereglettek körénk és kiabáltak, biztattak, hogv hívjam ki Karcsit. Még az edző is nekemesett. Másnap aztán kihívtam. Így kezdődött az eset. M

;dőtt elkezdtük volna, előtte jól átfontoltam mindent. Mindketten egyforma tárnában, egyforma kőzetanyagban dolgoztunk. Ez rendben lett volna. Karcsi jóval erősebb, mint én, olyan egyenletesen dolgozik, mint a gép. Munkája nyomán csakúgy záporoz a szénpor, mint a fekete eső. Én türelmesen, szorgalmasan dolgozom, mint a hangya. A verseny hoszszútávra megy, azt én bírom tovább, gyen jól. Karcsit hívd ki. ha mered. Lassan, de biztosan utóiérem és eihagyom Karcsit. Csak nem csüggedni, ha kezdetben ő vezet is! A brigádommal is megbeszéltem ezt. ök igazat >s adtak nekem, csak az öreg Varjú bácsi nézett rám furcsa szemekkel. „Mondja meg, ha valami nem tetszik", szóltam rá. De ő csak meghuzigálta hosszú bajuszát, mely — akár a neve — olvan volt, mint a varjú szárnya. „Kezdhetjük" csak ennyit mondott. Már az első nap kemény volt. Tudtam, hogy sokan figyelik a versenyt. Erősem figyeltem magam is munka közben. Rájöttem, hogv inkább csak a két karomat használom: a lapockám, a derekam és a lábam nem vesz részt eléggé a munkában. Megváltoztattam a helyzetemet. Magasabbra álltam, felülről lefelé teljes testsúlyommal nyomakodtam bele a munkába. Nem is dolgoztam rosszul aznaD Több szenet fejtettünk ki, mint bármikor azelőtt. Elégedett voltam, de csak estig. Azt hittem, hogv már az első napon lepipálom Karcsit, de nem így volt ö többel fejtett, mint én. Nem sokkal, d1többet. Megtudtam, hogy ő is változtatott a munkaszerén. Hol a iobb-, bol a balkezét használta inkább. Evvel elérte, hogy merev, hurkás izmai a váltott munkától nem zsibbadtak el. Bosszankodtam. Nem mintha irigyeltem volna Korcsit vagy haragudtam volna rá, de ha már egyszer kihívtam, akkor meg is akartam nverni a versenyt. Szaktársaim tanácsokkal láttak el. Én csak a fejemet ráztam s mondtam, hogy magamat én ismerem legjobban. Variú bácsi megint csak furcsán nézett rám, de ezúttal nem szóltam egy szót sem. Másnap megint újabbat Dróbáltam. A tegnapi testtartáson nem változtattam, azonban rájöttem másra is. Azelőtt az volt a szokásom, hogy egy órai megfeszített munka után mintegy öt percei pihentem. Ha már éreztem, hogy fáradnak az izmaim, akkor elszívtam egy cigarettát s pihenő után ismét egy órát dolgoztam a legközelebbi fáradtságig. Valamikor, vagy három éve, egy ideig hosszútávfutással is próbálkoztam Onnan tudtam, hogy egy bizonyos idő után úgy elfárad az ember a futástól, hogy azt hiszi, nem bírja tovább Szive zakatol, tüdeje majd kiszakad, lába. mintha ólomból volna. De ha tovább erőlteti, lassan felszívódik a iáradtság és az ember bírja akármeddig. A fő szabály, hogy nem szabad leállni, mert akkor kezdődik élőiről az egész. Ezt a tapasztalatomat megpróbáltam felhasználni. Bizony, ez kemény dolog volt. De nem álltam le azért sem. A cigarettát bánja a fene!... És lassan, amint tovább dolgoztam, ióleső-boldogan éreztem, hogv izmaim, mintha csak vajjal kenegették volna, lassan elsimulnak, elmúlik róluk a görcsös merevség, s akár az idők végtelenségéig tudnék dolgozni ígv ..Ezt csinálja utánam Karcsi a hurkizm.jival" — gondoltam magamban. Még dúdoltam is: Vagyok olyan legény, mint te. Vágok olyan szén-rést. mint te. Ha nem hiszed, jere velem. Fogd meg az én osákánv-nvelem ... Elégedettségem csak estig tartott. Karcsi megint legyőzött. Elhatároztam, hogy másnapra tovább erősítem a tempót. A brigádot is át kellene ala-