Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-08 / 284. szám, péntek

U J SID 1950 december 8 Élmunkás a kasšai Gépművek iizemi CsISz kultúrcsoportjában A kassai CsISz ifjúsága mindent elkövet mind a munka, mind a kultú­ra vonalán, hogy hathatósan szolgál­ja a tartós békét érlelő szocializmust. Az ifjúság becsületes törekvésében nem ismer fáradságot, vasárnapját és ünnepnapját odaajándékozza a környező falvak, községek dolgozói­nak, hogy meggyorsítsa az öntudato­sítás és felvilágosítás folyamatát. Vasárnap van, a CsISz mintegy harminctagú csoportja hatalmas au­tobuszon indult kultúrelőadást tarta­ni Szepsibe, ahol a helyi CSEMADOK eajtőankétot rendezett. Az autóbu­szon felcsendült az ifjak és lányok éneke. Az egyik rázendített és a töb­bi mintegy parancsszóra bekapcsoló­dott a népdalba és egy emberként daloltak mind az elvonuló tájak mel­lett. A népdalok nagyrészt a szabad­ságról és a békéről szóltak. Ebben a vidámságban és derűben volt va­lami mélyen megindító, mert ez az ifjúság tökéletesen megbízható, ez az ifjúság Petőfit dédelgeti, ez az Ifjú­ság kérges kezekkel harcol, dolgozik! ötéves tervünk minél előbbi megváló, sításán. Ez az ifjúság élmimkásokat nevel. Nagyon sajnáljuk,, hogy nem je­gyeztük fel a kassái CsISz csoport tagjainak a neveit. Kár, hogy nem Volt módunkban elbeszélgetni a szép­ei dolgozókkal, akik zsúfolásig meg­töltötték a mozitermet, hogy meg­hallgassák Fábry István elvtárs be­szédét az építőmunka és a szocialista sajtó szerves összefüggéséről. ÉR vé­gül sajnáljuk, hogy nem foglalkoz­tunk érdemben a szepsi tanítókkal, akik iskolájukat szocialista vezetőink arcképeivel és a békét jelképező bé­kegalambbal díszítik. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a szepsi' dolgozók sze. rétik a békét és kultúrszomjuk is mintegy záloga annak, hogy Petőfi szellemében minden igyekezetükkel harcolni is fognak a tartós békéért. A tanítók és tanítónők magatartá­sa viszont biztosítéka annak, hogy a szepsi CSEMADOK teljesíteni fog­ja hivatását és gyakori kultfirpro­grám mokkái céltudatos szocialista összefogásra serkenti a község dol­gozóit. Mi ígérjük, hogy legközelebb hi­báinkat helyrehozzuk. Addig is hall. gassák meg, mit mond egy tizenki­lenc esztendős élmunkás, aki a kos­sai Gépmüveknél 130%-ban teljesíti a normát és estélt még vasárnapjait arra használja fel, hogy Majakov­szkij és Petőfi szellemében terjessze szerte az országban a kultúrát a CsISz fáradhatatlan csoportjával, Gyüre Lajosnak hívják a szép szál húsz éven aluli élmunkást. Arca még teljesen sima ég vidám, de kezal már kérgesek, mert kemény munkát vé­gez a kassai kazánkovács-mühelyben, ahol állandó villámlások és menny­dörgések kőzött folyik a munka. A nagy kaposi járásból való, apja kis­gazda és mert a földből a család úgysem tudott volna megélni, apja kazánkovácsnak adta a fiát Tanoncnak 16 éves korában ment, és mihelyt felszabadult azonnal be­állt a kassai Gépmüvekhez dolgozni, ahol hat hónapi szorgalmas és oda adó munka után élmunkás lett. Mér volt úgy is, hogy 200%-ra vitt* tel­jesítményét. A fiatal élmunkás hang­súlyozza, hogy az eredmény tisztán a munka beosztásától függ. Van ugyanis olyan munka, amit egy se­gédmunkás is elvégezhet és ilyenkor, ha ő tisztán a szakmunkára szorítko­zik, akkor 200%-ra teljesítheti & nor­mát. — A műhelyben — mondja a fiatal élmunkás — mindannyian arra törek­szünk, hogy minél többet, minél job­bat és minél olcsóbban termeljünk. Mert ha az üzemünkben a gépeket, a gépalkatrészeket olcsóbban tudjuk előállítani és a javításokat olcsóbban* eszközölni, akkor természetesen a szükségleti cikkekhez is olcsóbban hozzájuthatunk. Ilymódon emelked­h"tlk mindannyiunk életszínvonala. Az első hetekben, amikor a falu­ból ide az üzembe kerültem, ezekről az össwíflggéiekről mltSem tudtam, de ugyanakkor meg kell azt ls jegyez­nem, hogy a szakmámhoz is alig ér­tettem. Üzemünk mesterei, étmunká­sai tanítottak meg szakszerűen dolgoz­ni é9 ugyancsak ők világosítottak fel arról is. hogv miért kell becsüleíes tö­rekvéssel résztvennem a szocialista munkaversenvben. Itt az üzemünkben értettem meg azt. hogv mindért él­munkás a tartós béke harcosa és én harcolni akarok a békéért^ezért leftem élmunkás és ezért törekedni fogok ar­ra továbbra Is, hogy munkámmal meg­szilárdítsam hazánk béketörekvését. — Munkáslársaimat nagvon meg­szerettem. Láttam, hogy mennyire jó­indulatúak irántam, mennyire akarják, zájuk. Es én méltó is akarok lenni hozzájuk! Ha azt látom, hogy valaki hogy szakmámat jól megtanultam, hogy megáll jam a helvemet munka­helyemen és hogv méltó legyek hoz­gyengébben dolgozik nálam, akkor én is mindent elkövetek, hogy tudásom­mal segftsek rajta. — Nálunk — mondia öntudatosan — az élmunkásmozgalornba egyre több dolgozó kapcsolódik be » ma már üzemünkben az élmunkások száma meghaladja az ő<»zmunkásság nyolc­van százalékát. Az új gyár ünnepi fel­avatása mindannyiunkban örömet ás büszkeséget keltett. Most már új gé­pekkel és új munkaszerszámokkal még főbbet, még jobbat fogunk termelni, mint eddig. Az új gvár gyönyörű, olyan világos és szép. mint egy ha­talmas palota. Blzonv azt szeretnők, ha népi demokráciánkban, minél főbb Ilyen munkapalola lenne. Ezek az új gyárak erősítik hitünket a szocializ­musban és fokozzák munkakedvünket a harcos békéért. De nehogv azt hidd. hogy üzemünkben csak én egyedül vagyok fiatal élmunkás. Nem, mind­annyian, akik egykorúak velem, el­nyerték az élmunkás ranglát. Szégyen lenne, ha nem ígv lenne Az idősebb munkások kigönvolnának bennünket. — Ha befejezzük napi munkánkat, — folytatja —. ákkor az íizPffl! CsfSz­csoport kulfúrhelviségében a fcultúr­programmot állít luk össze. Szívesen kapcsolódtam be ebbe a munkába, mert a ml kultúránk épúsrv. mint a mun­kánk a dolgozók kŐztl tökéletes össze­fogást, a tartós békét hirdeti. Sz. B. Öol a fiiba? Az Üj Szó 275. számában meg­jelent egy cikk „A rozsnyói ta­rtoncotthon építőinek példás vá­laszterve" címen. Mint a cikkben emlegetett egyik kőműves, úgy érzem. kötelességem egves dolgok­ra vfláeosan ét részletesen rámu­tatnom, hogy ezáltal is elősegítsem építkezésünkön folvó munka sike­rét. Mint a cikk is frja, üzemünkben lezajlott egv munkaértekezlet, ame­lyet mi építőmunkások igen nagy fontoesáírfmak tartottunk. En ma­gam is több javaslatot tettem mun­kás' ársaim nevében az értekezle­ten felen volt Rodák főmérnöknek és Valasche kádermegblzottnak Mi", sz építkezésen dolgozó szakmunká­sok, lefadafunkat Igen súlyosnak tartjuk. fől«? mivel Ősszel az eső­zés Is narvban gátolja munkánkat, fíár a fefenlegt létszámú kfiműve­sek számára a napi átlagtermelő terve kissé túlméretezett (felén­kéit 5 köbméter), ennek ellenére is vállaltok, hogv a kőművesmunkát a kidolgozott terv alapián ideiére elvégezzük, Azf szeretnénk azon­ban. ha a műszak) vezetők ígéretet lennének, hogv az építőanyagot Időben megkap iuk. Pontos, hoey az épület egv i k felében a salitzés és a betonozás már készen várjon, rrt're a kőművesek az épfllet etyy­ré=zén a falakat megtelelő magas­ságba fölrakták. Rodák főmérnök elvtárs e javas­latomat szlovákul tolmácsolta a műszaki vezetőknek, Azok a (avas­lafot el Is fogadták és kijelentet­ték, hogy a tervet kefesztülviszik. Sajnos, meg kell állapifanom, hogy az ígéret ellenére december 7-ig még az első emelet sem ké­szül el, Ezért ml munkások feltesz­sztik a 'kérdést: szabad-e építészek­nek Ilven súlvos tévedést elkövet­nlők. Nemcsak az építészetben,, ha­nem semmiféle más szakmában sem szabad előfordulni annak, hogy az előre megszabott és kötelezett­séggel vállalt tervet lires papfr­igéretté alacsonyítjuk és nevetség tárgyává tegvük. Mi építőmunká­sok hivatásunkat komolvan vesszük és ezért választ várunk arra a kér­désünkre, hol itt a hiba. kik azok, akik nem teliesftették váHalt kft­telezettségüket. Világosan látjuk a hibákat és az a véleményünk, hogy ha a terv elkészítésekor mindenki beszélt, miért halgatnak most, amikor a terv mm sikerült. Kér­jük, hogy Rodák főmérnfik elvtárs tisztázza a munkásság előtt, mi a terv meghiúsulásának oka és mi­ért fogadtattak el a munkássággal olyan tervet, amelvnek kivitelezé­séhez az alapot nem tudták meg­adni. Ambrus László, kőműves, Rozsnvó. JítimkcÍLUö^Ltz&uik írják Jól halad a brigádmunka Füleken Harminc családi ház épül brigád­munkával Füleken. A ki* telepet, mint arról már beszámoltam. Fülek testi és szellemi munkásai vállvetve Igyekeznek minél előbb lakhatóvá tenni. A Pótorra áthelyezett S zalai kőmtivespallér elvtára helyett Bod­nár Ferenc pallér elvtársat bízták meg a munka vezetésével, aki Szol­noki elvtárs segítségével állapítja meg a normát és kiszámítja a kere­setet. A vezetők és a telep építői köl­csönösen elégedettek egymással és így a munka menetében nincs semmi hiba. A falak pucolásával szerencsé­jük volt. Napsütéses időben a külső falakon dolgoztak és mire beállt az esőzés, addigra már fedél alatt pu­colhattak belülről. A napszámos" elv­társak kitartóan dolgoztak, bár a felázott talajon nehezen ment az anyagszállítás. A munka menete még seffl szenvedett csorbát. A kőműve­sek is megtettek minden tőlük tel­hetőt, harminc lakóházat és a meny­nyezeteket egyhuzamban pucolták végig, ami nem kis teljesítmény. A hivatásos és önkéntes építő­munkásoknak elismerésünket kell kifejezni, mert láthatólag egy cél Vezeti és ösztönzi őket. hogy decem­ber 15-ikére a 30 lakóházat lakható­vá tegyék. Dolgozik itt egy élmun­kás is, Benyó János a neve. Tulaj­donképpen az állványozás a mester­sége, de minden szerszám jól áll a _ kezében. Segített is mindenfelé és ] szinte éjt nappallá tett azért, hogy i jól kidolgozott mész álljon a kőmü- I vesek rendelkezésére. Ez az elvtárs igazán kiérdemelte az élmunkás cí­met. Legújabban Ádám József kő­müvespallér Vette át a befejező mun­kák irányítását. Már ott tartanak, hogy a villanyszerelők szorgalmas munkájával néhány napon belül vil­lanyfényben úszik mind a harminc lakóház. Reméljük, hogy december hónapban harminc boldog család kap­ja meg a lakások kulcsait, hogy a te­let már egészséges, meleg lakások­ban tölthesse el. Az új lakások tulajdonosai bizo­nyára hálával fogják emlegetni ha­zánk felszabadítójának, Sztálin elv­társnak é»_a dicső szovjet hadsereg­nek, I valamint népi demokráciánk gondoskodó elnökének, Gottwald elvtársnak nevét, de ugyanakkor szeretetteljes hálával gondolnak majd a lakásokat felépítő lelkes és önzetlen munkásokra is. Tavasszal Gordon László és Szuki építészek har­minc családnak egyforma házkertet is kimérnek és akkor Ismét nemes munkaverseny indul az új telepen, mert bizonyára minden család azon fog igyekezni, hogy házatáján min­den a legszebben virágozzék és te­remjen. Kívánjuk, hogy a harminc új lakóház új lakói szeretetben és igazi felebaráti együttmunkálkodás­ban építsék boldog Jövőjüket és így hozzájáruljanak egész polgári közös­ségünk boldogabb életéhez. Koronezl János. éjjeli őr, Csákányháza. üzemi gyűlés volt a tornóci állami birtokon A tornóci állami birtokok igazga­tósága a felsőjattói mintagazdaság­ban megtárgyalta az ötéves terv har­madik évében alkalmazandó munka­rendszert Martinec igazgató elvtárs ismertette az l»50-es év mutfka­eredményeit és rámutatott a hibák­ra is, hogy ezekből a dolgozók okul­hassanak. Ezután részletesen foglal­kozott az 1951. év gazdálkodási ter­vível. Az egész évi munkát felosztot­ta én Ismertette a csoportok és mun­kaosztagok jelentőségét. Rámutatott a munkamegosztás fontosságára. A jő eredményekért a csoportok és osztagok vezetőit tette felelőssé. A munkát minden hónapban felülvizs­gálják ás az esetleges hibákat azon­nal kijavítják. A gazdaságot külön termelési, állattenyésztési, műhely, irodai stb. csoportokra oeztotta fel. Martinec elvtárs foglalkozott a munkaerők biztosításának kérdésé­vel is és azt javasolta, hogy az idénymunkásokból toborozzanak le­szerződtetett munkásokat egész év­re. A birtokok közti kölcsönbrígádok tekintetében Martinec elvtárs úgy nyilatkozott, hogy azokat rugalma­san, mindig a szükségletnek megfe­lelően fogják alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a gépek használatára is. A mintagazdaság "üzemi gyűlésén megállapították, hogy az idei őszi időjárás alaposan próbára tette a gazdaságokat. A felsőjattói minta­gazdaság dolgozói a próbát bolsevlki módra megáliták. Korea volt a reak JORGE AMADO, a Béke Vttdgt<mác*<Uut)c tagja: FÁTYOL NÉLKÜL Ki tud ellenállni a kísértésnek, hogy meglátogasson egy piacot, egy falusi vásárt, ki tud ellenállni akkor, ha ezt »Ezeregy éjszaka bazárjai­nak hívják? A kísértés, hogy elmen, jek és megnézzem a vásárt, már rég­óta furdalt és cselszövő képpel érdek­lődtem a hivatalos programm iránt. Beavattam tervembe bűnrészesként Dimlter Suterityi albán Írót, együtt hagytuk el a »hivatalos« karavánt és eltűntünk egy utcasze^letnél. Ö, micsoda ünnepség volt látni ezt a »bazárt«, zöldségféléjének és szőt­teseinek színeivel, kerámiáival és ál­lataival, ezüstjeivel és Ízes kanjeré­vei! Még most ls fülemben cseng an­nak a vidám asszonynak a kaca­gása, akit megkérdeztem, hogy hol hagyta mohamedán fátylát? A mesz. szeségbe mutatott és azt felelte: — A fátyol a múlté, amikor csak csúf és gonosz dolgokat lehetett a világban látni. Ma a jó dolgok kora van a parasztok számára. Nem aka­rom elfedni az " arcomat, mert Így jobban látok. Leültem egy öregasszony lábához, aki egyszerű szövőszéke fölé hajol­va, csodálatos finomságú anyagot szőtt. Ilyen anyagokba öltözhetnek az ezeregyéjszaka hősei, ha ünnepre készülődnek. Az öregasszony Ujjai olyanok, mint a tündéreké, szépsé­get varázsolnak a finom fonálból, boldog lakodalmakat, falusi bálakat, vidám bőségeket idéznek fel. Sző és mesél. A multat Idézi. Az aľbán nép múltját, de fáradt hangjából feltá­mad előttem a brazíliai .parasztok mindennapi fájdalmának ritmusa, az én hazám parasztjaié. Munka egyik évszakról a másikra, igavonó barmo­kéhoz hasonlító, minden örömet nél­külöző élet, a földesurak. terrorja, akiknek mindent szabad, akik minv den jog birtokosai, akik mindent el­rabolnak a parasztoktól: javakat, holmit, jogot... Mesél a saját ott­honának nyomorúságáról, az elszen­vedett igazságtalanságról, a minden­napi keserűségekről, a hatalomról, a gazdagságról, a »bej« gőgös kegyet­lenségéről. és a földekről, amelyeken dolgozott. Azután hirtelen megváltozik a hangja, már nem egy öregasszony fé­radt suttogása. Lelkesedés világítja meg ráncokkal barázdált arcát, Most a felszabadító háborúról beszél, a nép katonáiról a hegyekben, a parasz­tokról, akik fegyvert ragadtak a vö­rös lobogók alatt. Elmeséli, hogyan hagyták el fial éjnek idején a rozzant viskót, hogy csatlakozzanak a parti, zánokhoz. A »bej« kiszolgálta az ola­szokat, az olasz fasisztákat, kiszol­gálta a németeket, de teste örökre a föld alá került: egy partizán megtor­ló lövése véget vetett életének. És elmondja, hogy egy éjjel, ami­kor a legelkeseredettehben dúlt a harc a hegyekben, a paracshok — Így hívták és hívják a parasztok Enver Hodzsát — az ő szegényes kunyhójában aludt, végigdőlve a föl­dön, kőppenyébe burkolózva. Ma az öreg asszony a saját föld­jét műveli és tudja, hogy a »bej« so­ha többé nem fog visszatérni. Fiai a szomszéd földeket müvelik és a föld, tudjuk, egyre gazdagabban ontja kin. eSeit a parasztok kezében. Most min­de n héten elhozza eladni ide a Piacra bőséges termésének egy részét és éle­te már nem megaláztatásokból és szenvedésekből áll. .. Beszélgetünk egy paraszttal. aki szelíd és tanulékony öszvéren érke­zik a piacra. Elmondja, miképpen vél. tozott meg az él«>t a falnjában. ő, aki azelőtt csak a bejnek dolgozott, annak a földjét öntözte verejtéké­vei. ma tekintély, közigazgatási kér­désekkel foglalkozik, komoly problé­mákat old meg, résztves* egész or­szágának építésében . . . így van ez a népi demokráciák országaiban. Visszagondoltam, Északkelet.Bra­zília vásáraira és piacaira. Azok is festőiek és színpompásak, azokon i» megnyilatkozik apró dolgokban a nép alkotóereje: a kerámiákban, a kézzpl vzőtt hálókban, a vakok da­laiban. akik gitárral kísérik énekü­ket. De: hol a vidámság, hol vannak a szabad mosolyok, az eredmények, a tervek, a lelkesedés ? Ott, az én ha­zámban, ma is feudális urak pöffesz­kednek. olyanok, mint az albán be­lek voltak, ott minden csupa fájda­lom és síenvedér: ott bánatrs a fes­töiség és a színek a nyomor színei. Ilyen volt a múltban a sftoderi ha. zár« is, de a szocializmus vörös csil­laga űj fényt sugárzott ezekre a bó­dékra és mindenütt kínálkozik az az »őru«, amely a legdrágább és még­sem kerül semmibe: a vidámság, a Jövőbe vetett bizalom, A következő napon meghatottan tudtam meg, ml a magyarázata a parasztvásár nyugodt derűjének, ami­kor meglátogattam a sukti állami gazdaságot Tirana és Durazzo kö­zött. Ez az óriási terület, amely va­lamikor egyetlen család birtokában volt és amelyen a parasztok rabszol­gasorba éltek, ma állami gazdasôg. Nem akarom elmondani, milyen reg­gelit tálaltak elénk, milyen beszéde­ket mondottak. Csak egy dolgot aka­nok kiemelni: a gazdaság bölcsődéjét. Ezt abban az épületben rendezték be. amely a régi birtokos lakóháza volt. A gyermekek bölcsői állanak azokban a díszes szobákban, amelyek a feudális urak elégedett álmai szá­mára épültek. Az anyák a mezőkön dolgoznak. Azelőtt kénytelenek vol­tak csecsemőiket magukkal hurcol­ni az égető nap hevébe: nem volt őket hol hagyniok, nem volt, aki vi­gyázzon rájuk. Végignéztem ezeken az apró gyermekeken: derűsek, Jól­tápláltak, óvónők vigyáznak rájuk, kitűnő orvosok felügyelete mellett, úgy vannak ellátva mint a kis her­cegek ... Itt éreztem a legjobban, mennyire megváltozott az albán parasztok éle­te. Az anyák dalolva dolgoznak a földeken ,.. Gyermekeik nyugodtan alusznak a bölcsődében ... Vissza­gondoltam a szép parasztasszonyra, aki levette arcáról a mohamedán fátylat, hogy Jobban láthassa a szocializmus építésének szépségét, az emberiségnek ezt a tavaszát. I ció öröme, hogy be fog fagyni a r*­pa és a burgonya, hogy nem lehet maj'í vetaí és nem lesz kenyáér, stb. De nem így történt. A vetés 107 szá­zalékra idejében megtörtént és már szépen zöldül. A cukorrépa és a bur­gonya, sőt minden más termény is hetaka'itódott, a munkáshiány elle­nére is. Ez annak köszönhető, hogy a kisszámú munkásság lelkesen és becsületesen dolgozott, mert tudj*, hogy magának és munkástestvérei­nek termel. Az üzemi gyűlés keretében, mint a járás oktatója, én magam ls fel­szólaltam, hogy ismertessem a me­zőgazdaság szocializálásának politikai részét. Elmondtam az elvtársaknak, hogy mennyi sztrájkot vívtunk a múltban, itt Felaőjattón, mennyit kellett harcolnunk a nagyobb d arak kenyérért. Csendőrök és a nyitrai hu­szárezred ellen kellett harcolnunk, amely puskatussal és kardlappal Utötte-verte a jogaiért harcoló mun­kásokat és asszonyokat, lovakkal gyúratta a terhes anyákat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a jattól dolgozóit megértsék a mult és a Je­len közti különbséget. Ma az igazgató és intéző elvtársak az összes dolgoeókkal együtt meg­tárgyalják az egész évi munkater­vet, hogy mit hogyan fognak végez­ni és aki a legjobban ért hozzá, azt fogjuk követni. Jattó dolgozói nem felejtették el a multat és sohasem fogják megengedni, hogy az még egyszer visszatérjen. Ennek bizony­nyítéka az la, hogy a felsőjattól üze­mi Párt és ROH szervezet nevel a legtöbb élmunkást. A felszabadulás után a jattói dolgozók a semmiből építették fel elpusztult gazdaságu­kat, öntudatosan eljutottak a mai eredményekig, de még itt sem akar­nak megállni. Továbbra is bátran ha­ladnak előre a szocializmus útján végső céljuk, a kommunizmus felé. Bukovecky elvtárs, a gazdaság In­tézője, nagy körültekintéssel kidol­gozta a csoportok és a munkaoszta­gok vezetőinek munkáját. Megszer­vezték a Micsurin-kört is. A vezető emberek felolvasott névsorát az üze­mi gyűlés egyhangú lelkesedéssel el­fogadta. Ezek a csoportvezetők az egész igazgatóság területéről, sőt a szomszédos Igazgatóságokról is Jat­tón gyűlnek össze, hogy 14 nftpl is­kolázôssal még jobban elsajátítsák tennivalólkat. Poszpis József, Tornóc. I magyar tannyelvű nemzeti Iskniák igazgatóinak figyelmébe A „Štátne nakladateľstvo" felhí­váséra figyelmeztetjük a magyar tannyelvű nemzrtl Iskolák igazgatóit, hogy az iskolák tanuló lrészére szük­séges elemi iskolai tankönyveket csakis a Štátne nakladateľstvonál, Bratislava, faáinek u. 5. rendelhe­tik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom