Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-08 / 284. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! íjjjríi • f - * ....»: vik?. «f SSb ''V;-" ; M Bratislava, 1950 december 8, péntek 2 Kčs III. évfolyam, 284. szám A Központi Szaktanács bírálata élénk visszhangra talált a bányák dolgozói között A Dobsina-bánya ma (léiben teljesítette évi tervét Szerdán, december 6-án ült össze a Bányászszövetség szlovákiai bizottságra, Kusik elvtársnak, a szlovák Szaktanács alelnökének jelenlétében. A bizottság értékelte az elmúlt ülés határozatát és végrehajtását, valamint foglalkozott a Központi Szaktanács kritikájával a Bányászszövetség munkájáról. Megállapították — amint Meliska elvtárs beszámolójában mondotta —, hogy a kerületi és járási titkárok a határozatok végrehajtására nem fordítottak kellő gondot. A határozatok egyes pontjait nem teljesítették és ezért megvalósításuk nehézségekbe ütközött. A Bányászszövetség kell, hogy a továbbiakban a Párt gazdaságpolitikai konferenciája és á központi Szaktanács irányvonalai szerint igazodjék és megfelelően előkészítse az ötéves terv harmadik évét. Minden egyes bányászunknak tudnia kell, hogy milyen feladatokat ró reá a következő esztendő. Meg kell győzni őket ezek teljesítésének szükségéről és meg kell tanítani elvtársainkat minden bányászati ágazatban arra, hogy a szovjet bányászok tapasztalatai nyomán haladjanak előre. A beszámolók után élénk vita alakult ki a Központi Szaktanács helyes és sokoldalú kritikájáról, amely a Bányászszövetség munkájának mozgósító rúgója lesz. Zárószavaiban Kusik elvtárs, a Szlovákiai Szaktanács alelnöke a kővetkezőket állapította meg: Igen helyes az, hogy a Központi Szaktanács elnökségének kritikája erös visszhangra talált. Még egy hónappal ezelőtt is mindenféle kifogásokkal védték magukat szerveink, ma azonban már önkritikával nézzük hibáinkat és nyiltan feltárjuk őket. A Bányászszövetség szlovákiai bizottságának ülése ezzel véget ért. Azonban nem ért véget a munka, amely kell, hogy a szövetség ülésezése után még nagyobb iramban folyjék. Az egyik elvtárs a vitában megjelölte a szlovákiai bányászok útját: csak úgy érhetünk el döntö sikereket, ha a szovjet tapasztlatokat magunkévá tesszük és bevezetjük az új fejtési rendszert, az úgynevezett körkörös fejtés rendszerét. Az élcsapatok vezetői a műszak megkezdése előtt meg kell, hogy kapják a munkafolyamat napi tervét, hogy előre be tudják osztani a munkát. Ezen módszer bevezetésével lényegesen megkönnyítjük a második év befejezését, de főleg a gottwaldi ötéves terv harmadik évébe való átmenetet. Az ülés határozatait Szlovákia bányászai meg fogják valósítani, feltárják a tartalékokat és december hónapban egyetlen műszakot sem fognak hiányozni a munkából. A Központi Szaktanács kritikájának erőteljes visszhangjaként máris örömteli jelentések érkeznek arról, hogy bányászaink még nagyobb lendülettel teljesítik feladataikat. így például sürgöny érkezett a dobsinai bányászok győzelméről. Az alsósajói bányászok győzelme óta, akik elsőként teljesítették az évi tervet a gömöri ércbányákban, alfg néhány nap múlott el és ez a bányavidék máris újabb győzelmet jelent. „A dobsinai bánya üzemi pártszervezete, üzemi szakszervezeti csoportja és Ifjúsági Szövetségi csoportja Dobsina egész munkássága nevében örömmel jelenti, hogy ma, december 7-én déli 1 órakor üzemünk teljesítette ezévi tervét. Az ez évi fokozott feladatok idö előtti teljesítését az őszes munkások szorgalmával és erőfeszítésével, példás együttmunkálkodásával értük el. Ez a mi hozzájárulásunk hazánk szocialista felépítéséhez és a világbéke megerösísítéséhez. Dobsina munkássága további erőfeszítéseket tesz, hogy az ötéves terv harmadik évének fokozott feladatait ugyanilyen sikeresen teljesíthesse. A dobsinai bányák munkásai." Következetesen és ideiében fejezzük be a felülvizsgálást K. MOŠKO: Ujabb csattanós válasz a háborús uszítóknak A Trepa lenfeldolgozó üzem n. v. jelenti Tsnyról: örömmel tudatjuk, hogy az ötéves tervnek a második évre kijelölt feladatait december 5-re sikeresen teljesítettük, örömünk annál nagyobb, mivel az időelőtti teljesítményt a nyersanyaghiány ellenére is elértük, amit főleg a szocialista munkaversenynek és a békekötelezettség vállalásoknak köszönhetünk. Üzemünk munkásai a gyártmányok minőségi és mennyiségi emelésével feleltek a háborús uszítók kihívására. Az imperialista támadók mohó étvágyát azzal vesszük el, hogy hazánkat, mint a Szovjetúnió által vezetett béketábor egyik tényezőjét, építőmunkánkkal gazdaságilag megszilárdítjuk. ES EZ A DOLGOZOK HANGJA: Lenfeldolgozó üzemünkben egész évan át megfeszített munkával dolgoztunk azért, hogy az egész üzem munkássága politikailag is felkészülve képes legyen teljesíteni a feladatokat, ameíyek a'z ötéves terv második évének sikeres végrehajtásában ránk

1 hárultak. Minden péntek este öt órakor termelő bizottsági, üzemtanácsi és bizalmi értekezletet tartunk. Megvitatjuk az üzem és a csoport életének minden mozzanatát, a termelési lehetőségeket, a terv teljesítését és sok más egyéb ezzel összefüggő dolgot. Szombat esténként az egész üzem munkássága gyűlést tart, amelyen politikai és szervezeti kérdésekkel foglalkoznak. Ilyen előkészítő munka :ndult rheg augusztusban, a választervezés. Először minden csoportnál külön-külön megtárgyaltuk és politikailag előkészítettük és az így nyert tapasztalatok alapján az üzemi tanács, a termelő bizottság a helyi üzemi pártszervezettel együtt megtárgyalta és megállapította az irányszámokat Az új irányszámok tekintetbevételével az üzemi csoportok ismét megtárgyalták eddigi eredményeiket és fontolóra vették, hogy mennyivel tudják emelni a jövőben a termelést Megállapították. h«gy ha a gépeket jobban karbantartják és az időt jobban kihasználják, akkor az 1951-es évben 8.3%-kal emeilheíő a termelési eredmény. Ezt a megállapítást az üzem minden dolgozója elfogadta, mert tudják hogy a békét csakis fokozott munkával tudják erősíteni, a Truman-féle uszítókkal szemben. A választervezést, amelynek teljes sikerét az idei rossz \ente<rmés hátráltatta, október 10-re befejeiztük. Üzemünk hely' szervezetében véget ért a párttagok felü'vizsgálása is. Az ez alkalomból - vállalt kötelezettségekkel az üzemi munkateljesítmény normáját sikerült 2.7%-kal- megszilárdítani mindenütt. Üzemünk bizonyos tekintetben nehézségekkel is küzd. ugyanis még nincsenek megfelelő pajtáik, ahová az előkészített nyersanyagot elraktározhatnánk és így az az időjárás viszontagságának kitéve szabadon, kazlakban felhalmozvá hever. Ez bizony károsan befolyásolja az anyag minőségét. A szlovákiai textilüzemek központja már segítségünkre sietett és így megkezdhettük két pajta építését, amelyek remélhetőleg rövidesen ellkészülnek. Üzemünk dolgozói egységesen harcolnak á szocializmus megvalósításáért hazánkban. Sokan közülük résztvettek a hideghéti politikai iskolán és így szélesebb látókört nyerve még nagyobb lelkesedéssel igyekeznek hozzájárulni országépítő munkánkhoz. Az elméletileg elsajátított tudnivalókat igyekeznek átvinni a gyakorlati életbe is, hogy az évszázadokon át elnyomott munkásosztálynak segítsenek felépíteni szebb és bdldogabb jövőjét, a békés szocialista hazát. Beke Vince és Kotton János, a tanyi Trepa n. v. dolgozói. Meghalt dr. Vavro Srobár miniszter December 6-án, szerdán délután 3.30 órakor Olomoueban 83 éves korában befejezte életét dr. Vavro Srobár, a törvények egységesítésének minisztere. Halála alkalmával Klement Gottwald köztársasági elnökünk, dr. John, a Nemzetgyűlés elnöke, Zápotocký miniszterelnök, valamint a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága részvéttáviratokat intéztek az elhunyt özvegyéhez. A táviratokban hangsúlyzzák azt, hogy dr. Vavro Šrobár miniszter élete és munkája nagyban hozzájárult népi demokratikus köztársaságunk megerősödéséhez és az elhunyt a nemzet leghaladóbb fiai közé tartozott. Az emlékezetes februári események idején a dolgozó nép oldalára állt, amely mindig tisztelni fogja emlékét. Dr. Vavro Srobár 1867 augusztus 9-én született egy Rózsahegy melletti kisközségben, Lieskovában. Az első világháború idején kapcsolatban volt a felszabadító mozgalommal és 1917-ben Prágába költözött. 1918 május 1-én a liptószentmiklósi iffipmanifesztáción jóváhagyták Šrobár nyilatkozatát, amellyel a szlovákok nyilvánosan is csatlakoztak a csehekkel való egységes állam gondolatához. 1918 október 28-a után Srobár a Nemzeti Bizottság elnökségének és a Nemzetgyűlésnek is tagja lett és jó néhány kormányban a törvények egyeségesítésének tárcáját kapta meg. 1937-ig a bratislavai Komenský-egyetem tanára volt és később a trencsénteplici fürdő főorvosa lett. Dr. Vavro Srobár résztvett a nácik elleni szlovák illegális mozgalomban és amikor a felkelés harcosai a hegyek közé menekültek, Srobár Lembergen keresztül a szovjet hadsereghez küzdötte át magát, amelyben csehszlovák egységek is működtek. A Köztársaság felszabadult részein szervezte a helyi igazgatásokat és résztvett a moszkvai csehszlovák tanácskozásokon. 1945 április 4-én pénzügyminiszter lett az első kassai kormányban. A februári győzelem után a Gottwald-kormányban a törvények egységesítésének tárcáját kapta még és ebben a tisztségében megmaradt egészen halaiáig. Šrobár miniszter jelentős részt vállalt népi demokratikus köztársáságunk építésében és élénk érdeklődéssel követett mindent, ami államunk erősítését szolgálta. Tudta, hogy munkájával hozzájárul a cseh és szlovák nemzet testvéri együtté ésének gondolatához, amelyet egész életén át rendületlenül szolgált. Halála az egész ország nagy vesztesége. A tagok és tagjelöltek felülvizsgálását, amely ma egyike a legfontosabb pártonbelüli feladatoknak, olyan iskolának jelöltük ki, amelyben a Párt megtanulja még jobban érvényesíteni a bolsevik munkamódszereket. A bolsevik munka jellegzetes vonása a következetesség, az észlelt hibák és hiányosságok gyors kiküszöbölése még az akció folyamán. Tanuljuk meg tehát a felülvizsgálás sikeres megszervezését biztosítani elejétől végig. Elég tapasztalatot szereztünk nagyszámú olyan szervezet munkájából, amely a CsKP Központi Bizottságának a felülvizsgálásról szódói határozata alapján lelkiismeretesen járt /él s a felülvizslást úgy szervezte meg, hogy az elvtársak önbírálóan leleplezték a szervezet és az egyes elvtársak hiányosságait, eltávolították a karrieristákat és a Párt kártevőit, értékes kötelezettségeket vállaltak és ezzel lényegesen megjavították munkájukat. Arról van szó, hogy ezeket a jó tapasztalatokat mindenütt érvényesítsük és segítségükkel sok komoly hiányosságot megszüntessünk. Néhol az elvtársak úgy vélik, hogy a felülvizsgálás csak a ,,szervező elvtársak" szakszerű feladata és ezért annak gondját a kerületi szervezőoktató osztályra, a járásokban pedig a járási pártbizottság egyik titkárára bízzák. Ez azt jelenti, hogy ezek az elvtársak nem értik meg a felülvizsgálás értelmét, amely az egész Párt ügye. Helyes végrehajtásáért, jó politikai és szervezési lefolyásáért a Párt vezető szervei és valamennyi funkcionáriusa felelősek. A kerületekben a kerületi bizottság elnöksége, a járásokban pedig— ezt hangsúlyozni kell — nemcsak az egyik titkár vagy a nyilvántartási osztály vezetője, hanem elsősorban a járási pártbizottság elnöksége, maga az elnök és a vezető titkár is és minden egyes oktató felel a rájuk osztott szervezetekért. A felülvizsgálást abban az időben folytatjuk és fejezzük be, amikor a Párt minden területen fokozza aktivitását, hogy megvalósítsa Gottwald elvtárs jelszavát: „Bátrabban és gyorsabban előre a szocializmus felépítéséért hazánkban." Megszervezzük a békemozgalom újabb kiszélesítését. Az iparban, építészatben és a közlekedésben gondoskodunk az ötéves terv fokozott feladatai telj esi tésének jó előkészítéséről a SzKP gazdasági funkcionáriusai országos konferenciája határozatainak megvalósításával. A falvakon további szorgalmas munkával megszilárdítjuk az EFSz-eket. Néhány elvtárs ebből azt a következtetést vonja le, hogy e nagy feladatok tömege megnehezíti a felülvizsgálás helyes keresztülvitelét és befejezését. Az igazság ép az ellenkező. A félmunka, a formális és felületes felülvizsgálás valóban megnehezíti a Párt valamennyi nagy feladatának helyes megoldását, mert nem készíti elő a szervezeteket és a párttagokat teljesítésükre. Legyünk azonban tudatában annak, hogy a felülvizsgálás jó lefolyását és a Párt jelentős napi feladatainak teljesítését csak akkor biztosíthatjuk, ha ezeket célszerűen összekapcsoljuk. Hiszen a felülvizsgálás — ha a CsKP Központi Bizottsága határozatának értelmében járunk el — éppen a szervezetek és a párttagság politikai és szervezési előkészítése és mozgósítása a fokozottabb követelmények teljesítésére, melyeket reánk, kommunistákra és a Pártra a szocializmus építése hárít. Ez azt jelenti, hogy a tizescsoport vagy a taggyűlés az üzemben folyo felülvizsgálattal kapcsolatban most például azt fogja tárgyalni, hogy milyen feladatok és kötelezettségvállalások hárulnak a szervezetre és a párttagokra a gazdasági pártmunkások konferenciáinak határozataiból, mit tesznek annak érdekében, hogy fokozzák a termelékenységet, teljesítsék a tervet, második műszakot vezessenek be, új munkásokat szerezzenek és tanítsanak be, fokozzák az új munkásokról és tanoncokról való gondoskodást, kiszélesítsék a szocialista verseny új formáit, fokozzák a munkások műszaki szakképzettségét, stb. A falusi szervezetben a felülvizsgálatnál például arról fognak vitázni, hogyan biztosítsák a magasabb típusú EFSz-ekben az állatok közös istállóztatását, hogyan fejezzék be a felvásárlást és az őszi mezei munkálatokat, iiogy érhetnek el magasabb terméshozamot a jövő évben stb. stb. A felülvizsgálás a legjobb alkalom ahhoz, hogy az összes tagokkal és jelöltekkel konkréten megbeszéljék az egyes szervezetek főfeladatait és az átigazolt elvtársakkal megtárgyaljuk. hogy milyen mértékben akarnak résztvenni teljesítésükben. A kritika és önkritika is főleg akkor segíti elő a hibák helyrehozását, ha azokkal a kérdésekkel kapcsolatban gyakorolják, amelyeknek megoldása a szervezetre vár, hogy így a szocialista építés vezető erejévé és szervezőjévé váljék saját hatáskörében. Utolsó konferenciánk óta és Svermová elvtársnö beszéde után, melyet a prágai funkcionáriusok aktíváján mondott, sok helyen javulás állt be és a felülvizsgálat alaposabban folyt le. Ennek ellenére még mindig elég jelentős hiányosságok mutatkoznak, amelyek miatt nem lehet mindenütt teljesen kihasználni a felülvizsgálat eredményezte nagy értékeket a pártmunka politikai színvonalának eemlésére. A legnagyobb hiányosságok egyike az, hogy gyakran baráti alapon történik a felülvizsgálás, nem ítélik meg elég élesen a pártkötelességek állandó elhanyagolását, vagy pedig az ingadozásokat a Párt politikájának kérdéseiben. Erről tanúskodnak azok az esetek, amikor párttagok vagy tagjelöltek, amint ez a felülvizsgálásuknál is megerősítést nyer, a Pártot súlyosan megkárosítják, végül is megjegyzés nélkül átigazolják őket. Megtörténik az is, hogy a taggyűlés csak formálisan hagyja jóvá a pártbizottság javaslatát, sőt még a tizescsoportoknál is enyhébben bírál és rendes tagként igazol át olyanokat, akiket rendes tagból jelöltségre vagy törlésre javasolták. A taggyűléseken kevéssé vitatják meg az egyes eseteket, nem intéznek kérdéseket a felülvizsgálthoz munkájára vonatkozólag és néha azt sem vizsgálják meg, hogy kötelezettségvállalásai megfelelőek-e vagy sem. Ilyen kritikátlan, gépies felülvizsgálat nincs hasznára a jó elvtársaknak sem, de — ami még veszedelmesebb — az olyan emberek leleplezésében sem, akik ártanak a Pártnak és tisztátlan multjukat, ellenséges tevékenységüket párttagsági igazolvánnyal fedik. Ezért fontos annyira, hogy azonnal javítsuk meg ebben a tekintetben munkánkat. Azok a járási bizottságok, amelyek megelégszenek azzal, hogy egyes helyeken a taggyűléseken az átigazolt tagok felett a tagok kis részvétele mellett döntenek, vagy megengedik azt, hogy a taggyűlés vita nélkül megszavazza a bizottság számos javaslatát, nincsenek tisztában, hogy a taggyűlés a Párt alapszervezetének legfőbb szerve. A pártonbelüli demokrácia alapelvei azt parancsolják nekünk, hogy az átigazolással ka.pcso. latos taggyűléseket úgy készítsük elő, hogy lehetővé tesszük minden tag részvételét azokon és minden elvtársnál megindítjuk a szabad vitát. így válnak az alapszervezetek felülvizsgáló gyűlései érdekesekké, amelyekre szívesen jönnek el a párttagok, mert okulnak belőlük és éretni fogják, hogy a szervezetben igazán ők dön. tenek. Általában meg lehet állapítani, hogy az elvtársaknak nemcsak a kerületekben, hanem többé-kevésbbé a járásokban is jó áttekintésük van a felülvizsgálat eddigi lefolyásáról. Nagyrészt elég pontosan tudják, hogy milyen hiányosságok yannak a járásban és hol, mely szervezetekben fordulnak elő. Ez nagy lépést jelent előre a pártmunka megjavításában. A felülvizsgálásnál — jobban mint bármely eddigi akcióban, — megtanulták a Párt járási szervezetei, hogy nem elegendő csak utasításokat adni és az oktatókat kiküldeni, hanem állandóan figyelemmel kell kísérni, hogyan hajtják végre az irányelveket, s ennek folyamán milyen nehézségek és hiányok merülnek fel az egyes szervezetekben — szóval állandó áttekintést k^ll nyerni a pártakció politikai és szervezési lefolyásáról. Szükséges lesz, hogy a felülvizsgálásnál szerzett jő tapasztalatokat felhasználjuk a mindennapi pártmunkában. Kívánatos lenne, ha a járási pártfunkcionáriusok és járási 'pártvezetőség egész elnökségének,például olyan áttekintése lenne minden hónapban a taggyűlések, tízescsoportok ülései, vagy a Pártoktatás éve üléseinek politikai és szervezési lefolyásáról, mint most a felülvizsgálásról. Egy dolgot azonban még eddig nem tanultunk meg kellően: gyorsan és operatív módon kiküszöbölni segíteni az előforduló nehézségeket, átvinni a jó tapasztalatokat és példákat valamennyi szervezetbe. Nem egyszer megtörtént, hogy a járási bizottság elnöksége részletes jelentés után, mely konkréten rámutatott arra, hogy milyen hibák merültek fel és mely szervezetben, ezt a határozatot hozta: »A járási pártbizottság elnöksége határozatot hoz, hogy a hibákat jóvá kell tenni és a felülvizsgálást meg kell javítani«. Hozhat-e javulást ilyen általános nyilatkozat? Mihez kezdjenek ezzel a funkcionáriusok? Helyrejönnek a hibák »önmaguktól« ? Nem elesendő a felülvizsgálásnál és általában a pártmunkánál a hibákat és hiányosságokat csa megállapítani. Tanúi-