Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-06 / 282. szám, szerda

1950 december 6 Az éhinség Jugoszláviában a Tito-Rankovics-banda garázdálkodásának következménye Irta: BETLEN OSZKÁR, a „Szabad Nép", a Magyar Dolgozók Pártja központi napilapja szerkesztője. Jugoszláviában egyre döbbenete­sebb méretű lesz az éhség. A kenyér­fejadag leszállítása csupán egyik je­le annak a kegyetlen offenzívának, amelyet a Tito-rendszer a jugoszláv dolgozók ellen folytat. A kenyér­fejadag leszállítása az egész ország dolgozó lakosságát sújtja. De kü­lönösen sújtja azokat a munkáso­kat, akik nehéz testi munkát végez­nek, mert azok fejadagját csökken­tették a legnagyobb mértékben. De a leszállított fejadag ls csak üres Ígéret. Jugoszláviában még az a nyomorúságos élelnüszermennyi­ség sincs biztosítva, amelyre jegye­ket adnak ki. A zágrábi ,,Vjestnik" október 24-i száma például azt írta, hogy a hatóságok a fejadagokat nem adták ki jegyre, hanem a feketepia­con méregdrágán értékesítették. S az a kenyér, amelyet jegyre adnak ki a lakosságnak, inkább valamiféle hulladékra emlékeztet. Magyarorszá­gon a határvidéki lakosság borzad­va adja kézről kézre a Jugoszláviából mutatóba átcsempészett kenyérdara­bokat. amelyek lisztet alig láttak és úgyszólván ehetetlenek. Titoék rablópolitikája nemcsak a fejadagnak, de a szükséges vetőmag­nak nagyrészétöi is megfosztotta a falvakat.' A rendkívüli takarmány­hiány miatt a Jugoszláv állatállo­mány rohamosan csökken, a dolgozo parasztok állataik tömeges levágása­ra kényszerülnek. A newyorki tözs­dések lapja, a Wall Street Journal nyiltan megírja, hogy márciusig a jugoszláv állatállomáynak legalibD is húsz százaléka elpusztul. Az imperialista sajtó meghúzta a vészharangot: bajban van a belgrádi kormány és mindenre hajlandó. A svájci National Zeitung október 26-án így irt: „A háború befejezése óta még sohasem volt ily rossz Jugo­szlávia helyzete, még soha nem ál­lott Tito rendszere nagyobb nehézsé­gekxel szemben, mint ez ősz végén, egy olyan tél küszöbén, amely a jugoszláv népet éhséggel es nyomor­ral, a jugoszláv rendszer* zavargá­sokkal és gondokkal fenyegeti... így írnak Tito barátai. De a vész­harangot maguk a titóista körök is meghúzzák. A „Borba szerint az idei gabonatermés 40 Bzazalékkai alacsonyabb, mint várták. Tito ma­ga, a Basler Nationalzeitungnak adott nyilatkozatában azt jelentette ki, hogy „elkerülhetetlen a nép le­gyöngülése a nyomorúság növekedé­se következtében". A „Borba" éa a jugoszláv göbbel­sek többi lapja hazug tudósításokat közölt arról, hogy Magyarországon „szörnyű élelmiszerhiány" volna és hogy „ismét bevezették a jegytend­szert", — nem törődve azzal, hogy világszerte tudják; Magyarország la­kosságának életszínvonala emelke­dik. Ez a hazugság a magyarországi „szörnyű élelmiszerhiányról" és a ,,jegyrendszer visszaállításáról" nem véletlenül született a Tlto-banda agyában. Ennek az otromba propa­ganda-trükknek segítségével akarják Titoék elhitetni a jugoszláviai lakos­sággal, hogy a jugoszláv éhínségnek nem belső okai vannak, hanem a ha­táron túl is hasonló a helyzet. Azt a csapást, amely Jugoszláviát sújtotta, nem szárazságnak hívják, hanem imperialista rabságnak, fa­siszta rémuralomnak. A jugoszláviai súlyos élelmezési válság egyik oka éppen az, hogy Ti­toék a kulákokat minden módon tá­mogatva és teljességgel azokra tá­maszkodva, elviselhetetlen terhek­kel sújtották a dolgozó parasztságot, elvették a kedvét — és vetőmagjától megfosztva, gyakran lehetőségét is annak, hogy a föld jelentős részét megművelje. A londoni „Times" pél­dául megírja, hogy még a titóista hi­vatalos körök is beismerik: ez évben a parasztok hatalmas földterülete­ket, az egész vetésterületnek há­rom-négyötöd részét hagyták műve­letlenül. A belgrádi banditák pedig a súlyos élelmezési helyzetre azzal vá­laszolnak, hogy még jobban kifoszt­ják a dolgozó parasztságot. Ez még a titóista sajtóból is kiderül. A „Ma­gyar Szó" október 24-én ismertet egy jugoszláv kormányrendeletet, amely a lap véleménye szerint „a ter­melők könnyebbségét" szolgálja. Hogy milyen könnyítésről van szó. az abból is kiviláglik, hogy a rendelet az adózás mellett a beszolgáltatást a két hektáron aluli parasztgazda­ságokra is kiterjeszti. A New York Herald Tribúne ki­böffenti, hogy a jugoszláv parasztok U J SZO £gy hónap műUeltfünUben — nem lévén elég gabonájuk — elad­ják teheneiket éa lovalkat és a vétel­áron gabonát vásárolnak, hogy be­szolgáltatási kötelezettségüket tel­jesíthessék. Es a titóista rablópolitika előre­veti sötét árnyékát Jugoszlávia jövő évi termésére is, amely minden Jel szerint, még rosszabb lesz. A Tan­jug-hirügynökség október közepén Jelentette, hogy Boszniában és Her­cegovinában az őszi vetést mindösz­sze 16 százalékig teljesítették, a sza­rajevói járásban 7 százalékig. A jugoszláviai súlyos élelmezési helyzetet az imperialisták és lakájaik garázdálkodása idézte éö\ akik potom áron elkótyavetyélték és kiviszik az országból a nyersanyagkészleteket és élelmiszereket, kifosztják a lakossá­got s rendkívül súlyos helyzetbe jut­tatják a jugoszláv jprt, ameíy a leg­szükségesebb ipari termékekkel seri tudja ellátni a mezőgazdaságot. Es a baj itt bajt szül. Nemcsak az ipar romlása következtében romlik tovább a mezőgazdaság helyzete, hanem a mezőgazdaság súlyos bajai, a növekvő éhinség is még válságosabb helyzetbe juttatja az ipart. Az éhező munkás­osztály nem akar, de nem is tud jól termelni. Jugoszlávia munkássága egyre na­gyobb tömegekben vállal aktív harcot a fasiszta Tito-rendszer ellen. A sme­derovói vasgyárban — panaszolja a „Borba" — naponta 400 munkás ma­rad el a munkából A vasúti doigozók „hanyagsága" miatt a muít évben 50 százalékkal emelkedett a vasúti sze­rencsétlenségek száma, ez évben p«­dig tovább nőtt. A zágrábi „Vjestnik" azt panaszolja, hogy a horvátországi bányászoknak néha 40 százaléka nem megy munkába. Az imperialisták rémülettel! figyelik a jugoszláv helyzetet. Rettegve be­szélnek arról, hogy szövetségesüket bukás, elsöprés fenyegeti és a nép ke­zébe velietj országa irányítását. A „Financial Times" azt írja: „Segély nélkül a Tito-kormányzatot forradalmi összeomlás fenyegetné a tél folya­mán." A „Yorkshire Post" így ír: „Jugoszlávia gazdasági helyzete roha­mosan súlyosbodik és Tito rendszerét a nép széleskörű elégedetlensége fe­nyegeti". Tito a gazdasági összeomlást és éhínséget arra akarja felhasználni és arra is használja, hogy Igazolja a ju­goszláv nép előtt, az ország még fokozottabb gyarmatosítását, aláveté­sét a z amerikai imperialisták uralmá­nak Az általa előidézett nyomorral akarja Tito zsarolni a jugoszláv népet, elfogadtatni vele azt, hogy Jugoszlá­via nyiltan alávesse magát az amerikai imperialisták parancsának, azt akarja, hogv az orszáfí amerikai haditámasz­ponftá alakuljon át A „Borba" november 9-én teljes első oldalán közli Tito beszélgetését a „New York Times" munkatársával. Tito hasábokon keresztül bizonyítja, hogy Jugoszláviái csak Amerika ment­heti meg. Titóék kölcsönkérelmének hírét nagy tálalásban az első oldalon közölték a jugoszláv lapok. Tito Zágrábban, október végén mondott beszédében, azt hazudta — ami mint kémnek kutyakötelessége —. hogy az amerikai kormány mindég feltétel nél­kül meg fogja segíteni Jugoszláviát. De maga Trurnan volt az. aki megha­zudtolta szolgáját A kongresszushoz intézett üzenetében, amely a napokban került nyilvánosságra, azzal indokolta Tito támogatására irányuló felhívását, hogy ez megfelel az amerikai „straté­giai és politikai érdekeknek abban a körzetben". Az imperialista sajtó egy­hangúan megírja, hogy amerikai „el­lenőrök" és „tanácsariók" további be­utazásával jár együtt Jugoszlávia „megsegítése" Az amerikai szenátus pénzügyi bizottságának elnöke nemré­giben kijelentette, hogy „a Jugoszlá­viának nyújtott kclcsön jó tőkebefek­teles", Az is ismeretes, hogy Jugo­szláviában földalatti lőszerraktárakat, repülőtereket, stratégiai jelentőségű míiutakat. stb.. építenek. További fosz­togató és háborút előkészítő tervekkel mennek az amerikai „kö'csönzők". „segélyezők" és »tanácsadók« Jugo­szláviába. de ugyanakkor fokozódik rettegésük, aggodalmuk a titóista rendszer válságos sorsa felett. Erősödik az ellenállás Jugoszláviá­ban az Imperialista rablók, fasiszta terrorjával szemben Az amerikai há­borús uszítók és a belgrádi fasiszták közötti nvllt szövetség még inkább megerősíti a jugoszláv nép harcát a véres Tito-kllkk eílen. (A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért" legújabb számából). Egy hónapja annak, hogy üzemünk pártszervezete, azzal a megtisztelő feladattal tüntetett ki. mint munkás­levelezőt, hogy újságírótanfolyamra küldött. Időközben hazautaztam sza­badságra és első dolgom volt, üze­münk meglátogatása Mikor egyhónapi távollét után be­léptem az üzembe, azonnal észrevettem a felvilágosító és meggyőző munka újabb eredményeit. A régi egészség­leden műhelyek helyéne új, modern műhelyek épülnek Felkerestem régi munkahelyemet, a nikke'.ező-csiszoló műhelyt. Belépésem pillanatában bi­zony elcsodálkoztam. Nem azért, mint­ha valami külső változáson ment vol­na át, mert volt munkátársaim egye­lőre még a régi körülmények közt dol­goznak, inkább az lepett meg, hogy a , munkások szinte eszeveszett tempó­val, minden másodpercet kihasználva dolgoznak. Csernai elvtárs, az üzem mestere, barátságos kézszorítás után kérdésem­re büszkén mosolyog és azt mondja: „Csak gyere velem és olyasmit látsz, hogy megérted ezt a még nálunk is szokatlan lelkesedést." Elvezetett egy hatalmas új épülethez „1951-ben már itt fogunk dolgozni, — mondja— ez lesz az új nikkelező-csiszoló műhely. Hatalmas ablakok és modern porszívó berendezés áll majd a dolgozók rendel­kezésére és megszabadítja őket a bő­rükbe és orrukba betelepedő portól." Megkérdeztem Csernai elvtársat, hogy mivel viszonozzák az üzemre fordított nagy gondoskodást .Röviden és velősen válaszolta: „Munkánk fo­A trencséni építkezéseken két műszakban dolgoznak és tökéletesen e ökész tik a téli terv munkálatait Már több ízben adtunk hírt arról, hogy államosított építészetünk fel­készül a téli munkákra. Az előkészítéssel egyidejűleg megkezdődött a több műszakra való áttérés előkészületeinek bevezetése ls. Ezekben az akciókban a Montostav üzemein kívül jól haladnak előre a trencséni ke­rületi üzem munkásai is. November 30-án az összes építkezéseken meg­tartották az SzKP tagjainak gyűléseit is, amelyen megvitatták az összes kérdéseket és határozatot hoztak a Párt irányvonalának teljesítése ér­dekében. Kötelezettségeikben mindenekelőtt az építkezés téli munkáinak sikeres elvégzésére irányították minden fi­gyelmüket, előkészítették a két és három műszak bevezetését, valamint a választervezés megvalósítását. Egyidejűleg elhatározták azt is, hogy kiterjesztik és tökéletesítik az újítómozgalmat. A munkákat az újí­tási javaslatok szerint tökéletesítik. A lehető leggyorsabban befejezik a munkában álló épületeket, hogy mi­nél előbb átadhassák őket rendelte­tésüknek. Rövidlejáratú üzemterveket készí­tenek minden csoport és munkás számára, terjesztik és előkészítik a szovjet munkamódszerek bevezetését, a szalagépítkefcéseket, amelyek nö­velik a munka termelékenységét és emelik a munkások keresetét. A lakóházak szalagépi^kezése A trencséni lakásépítkezések sza­lagmódszerű munkáiban két műszak­ban dolgoznak. Az előkészítő mun­káknál hozzákezdhettek a két mű­szak bevezetéséhez. Elegendő építési anyagot készítettek, megfelelő gé­peket biztosítottak, ott állnak a be­tonkeverők, a transzportör és a vil­lanyvilágítás Ja mindenütt meg van, úgyhogy a második műszak nyugod­tan dolgozhat az esti órákban is. Természetes dolog aztán, hogy ezen az építkezésen a munkásság 180 szá­zalékos teljesítményt ér el. A mű­szakokat úgy osztották be, hogy az első hat órakor indul és délután ket­tőig dolgozik, a másik kettőkor lép munkába és tíz órakor végez. Két műszakban dolgozik a kőmű­vesek két legjobb élcsapata. Az első I Kubik János csapata, amelynek tag­1 jai Valik Ferenc, Újhelyi Baltazár, ; Simák Mihály és Varga József. Ezek teljesítménye 162 százalék és átla­gos órabérük az állami bérkataló­gus szerint csaknem 28 koronát tesz ki. A másik élcsapatnak tagjai Moj­zsisek József, Vánik Jakab és Jamb­rik János. Normák szerinti teljesít­ményük 187 százalék és órabérük eléri a 30—35 koronát iS. Ezen a szalagépítkezésen más ki­váló élmunkások is dolgoznak. így például Gráner József csoportja 244 százalékos teljesítmény mellett 43 koronás órabért ért el. A vashajto­gatók 250 százalékos teljesítmény • mellett 35 korona órabért keresnek. Kopecki Sándor betonos 175 száza­lék mellett 28 koronát keres. A se­gédmunkások is elérik mai teljesít­ményeikkel a 25 koronát. A terneséni kerület többi építkezé­sein is áttérnek a második és har­madik műszakra. Az éjszakai mű­szakot reflektorok fénye teszi kelle­messé. Tökéletes biztonságban dol­gozhatnak a fény mellett? a munká­sok. Mindenütt biztosították az üzemanyagot, a cementet, a kavicsot, homokot stb., rendesen bedolgozták az épületek ablakait, lokomobilt sze­reztek be, amely ki fogja fűteni a helyiségeket, kokszkályhák állnak rendelkezésre és gondoskodtak a szén­gáz levezetéséről is. Ilyen példásan előkészített téli építkezésen nem fog fennakadást szenvedni a munka és ki fogják tudni használni azokat a munkaerőket, amelyek rendelkezésükre állnak és így biztosítják a dolgozók állandó keresetét. kozott termelékenységével és a selejt csökkentésevell" Mindezekből láthatjuk, hogy a füle­ki dolgozók megértették a Párt intel­mét, hogy ha dolgozunk, magunknak dolgozunk. Tudják, hogy a kitermelt haszon, amit azelőtt a kapitalista gyár­tulajdonosok vágtak zsebre, most az ő céljaikat szolgálja és az értéktöbbleten épülnek az új műhelyek, az új üzemek is. Füleki munkásságunk és ifjúságunk nagy léptekkel segíti előre dolgozó népünket a szocializmus felé. Ihring József, a nikkelező-csíszoló műhely ifjúsági vezetője elmondja, hogy munkájuk végeztével a környé­ken levő EFSz-ekbe járnak segíteni az őszi munkák elvégzésénél. Minden al­kalommal kultúrműsorral is megaján­dékozzák a falusi dolgozókat. Nagy­részt ennek köszönhető, hogy Galsa és Csákányháza községekben is sike­rült megalakítani a szövetkezetet. A szövetkezet támogatására az üzem dolgozói fejenként hiromórai, az ifjú­ság pedig fejenként nyolcórai brigád­munkával megkeresett összegből be­vásárolták a szövetkezetnek a legszük­ségesebb dolgokat így 20 drb. szarvas­marhát. hogy helyes fejlődésnek in­dulhassanak. A füleki Kovosmalt dolgozói a II. Világbékekongresszusra is vállaltak kötelezettséget, mégpedig, hogy Fü­lek környékén azokban a községekben, ahol még nem alakult meg az EFSz, azt a legrövidebb időn belül megala­kítják, míg a meglévő szövetkezete­ket továbbra is mindenben támogatni fogják. Még egy szép példát szeretnék el­mondani a füleki Kovosmalt-üzem dol­gozóinak életéből. Egyik munkatársuk feleségével egyidőben súlyosan meg­betegedett és mindkettőjüknek ki kel­lett maradniok a munkából. Az üzem ifjúsága Ihring Mária elvtársnő indít­ványára, közös elhatározással kötele­zettséget vállait, hogy üzemi munká­juk elvégzése után elvégzik a házkö­rüli munkát két beteg munkatársuk­nál. Az elvtársnők főznek és mosnak, az elvtársak pedig fát vágnak. Holub Mária élmunkásnő fiatal arca boldogan ragyog, amikor azt mondja, hogy ma. amikor a nyugati imperia­listák ismét lángba akarnák borítani a világot, hogy rabigába kényszerítsék a dolgozókat, minden munkáskézre szükség van és ezért elsőrendű em­beri és állampolgári kötelességük, hogy beteg munkástarsaik felgyógyulását elősegítve minél előbb biztosítsák he>­lyíiket a munka és a béke arcvonalán. A sok örömteli tény megállapítása után azt is meg keill mondanom, hogy az üzem hivatalnokai csekély kivétel­lel bizony nem állnak ilyen lelkesen az üzem termelési erőkifejtése mögött. Nagyrészük azt lesi. hogy leteljék a nyolcórai munkaidő és inkább negyed­órával korábban készülnek a gyárszi­réna jelzésére Az üzemi pártszerve­zetnek nagy súlyt keílene fektetnie az ilyen hibák kiküszöbölésére. Jól tud­juk, hogy csak közös erővel és közös akarattal érhetjük el a szebb és boldo­gabb jövőt és csak fizikai és szedjem! munkasalnk teljes együttműködésével tudunk elflentállni a háborús uszítók­nak. Szarka István, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója. Coi S<zin~9ti kateai zzínészna cikke a moszkvai fxaudákatt: „Nincs olyan család Koreában, amelyből az amerikaiak meg ne gyilkoltak volna valakit" „Vádolom az amerikai háborús bűnösöket!" A moszkvai Pravda közli Coi Szin­Hi koreai színésznő „Vádolok" című cikkét. Coi Szin-Hi így ír- „Vádolom Tru­mant és Mac Arthurt, Partridge tá­bornokot, az 5. amerikai légiflotta pa­rancsnokát. Jame:- Dower ellentenger­nagyot. a szöuli partraszálló egységek parancsnokát, Walker tábornokot, a 8. amerikai hadsereg parancsnokát, vádolom őket az emberiség elleni gaztettekkei és sokszázezer ember­élet kioltásával Koreában. Vádolom Trygve Li»t, akinek szolgai aláírása „törvényesítette" ezeket a borzalmakat." Észak-Korea a lelkes alkotó munka nagyszerű képét mutatta. Az ország déli részében ugyanakkor véres terror dühöngött. Dél-Korea népe pusztult az éhségtől, a nyomortól és Li Szin-Man börtöneitől. Az ország élő testét kettészakította a 38. szélességi fok A nép egységes országban kívánt élni. Az amerikaiak féltek, hogy a koreai nép megvalósítja ezt a törek­vését és ezért megtámadtak ben­nünket Azt hitték, hogy a koreaiakat rövidé, sen térdrekényszerfthetik. De csalód­tak. A népi hadsereg megsemmisítő csapásokat mért a támadókra és a há­ború első hónapjaiban felszabadította az ország területének kilencven száza­lékát. Hazánk védelmezői halálmeg­vetően harcoltak és harcolnak ma is. A véreskezű Mac Arthur őrjöngött veieségein és egyre újabb zászlóalja­kai küldött országunkba. Az amerikai légierők teljesen lerombolták iparun­kat, vadállati kegyetlenséggel bombáz­ták városainkat és falvainkat "i Szöulban éltem — írja Coi Szin­Ht —, a Kelet egyik legszebb városá­ban, aho, ninden kő népünk történel­méről beszélt. Ma Szöul — nem léte­zik Az amerikaiak lerombolták Szöul műemlékeit, — mindent leromboltak és haláltáborokat építettek helyette. Nincs olyan család Koreában, amely, bői az amerikaiak meg ne gyilkoltak volna valakit. En. aki anya vagyok, vádolom az amerikai vadállatokat szörnyű kegyet­lenségükért, amely felülmúlja a Hitler­fasizmus borzalmait. A koreai írók. zenészek és színészek ezekben a nehéz napokban a nép mel­lett maradtak. Egyik seim volt hajlandó együttmű­ködni Li Szin-Mannal és ocsmány ban­dájával. Coi Szin-Hi így fejezi be cikkét: ,,Az emberiség nem akar háborút. A béke híveinek mozgalma, amely az egész földön elterjedt, elválaszthatat­lan I. 'V. Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjének nevétől. A koreai nép a békeharcosok első soraiban küzd. Azt akarom, hogy hangomat a tűd­ben álló, de meg nem semmisített Koreából meghallja az egész világ. Ismerjék meg a népek Truman ke­gyetlen csapatainak gaztetteit. Az amerikaiak sokszázezer áldozatának vére igazságáért kiált Vádolom az amerikai háborús bűnö­söket! Hiszem, hogy hamarosan üt felettük az ítélet órája". ****** — A béke híveinek vietnami orszá­gos bizottsága nagy békegvűiést tar­tott, amelyen megbélyegezték az im­perialista háborús gyujtogatókat és határozatot hoztak, hogv minden te­kintetben támogatják a békemozmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom