Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-05 / 281. szám, kedd

A lenini-sztálini nemzetiségi politika győzelme UJSZO 1950 december 5 Irta: A. STALKO. II. Az üzbég népnek sem volt a cári rendszer alatt nemzeti állama. A lakosság, amelv a mri Üzbekisztán területen lakik, több kán uralma alatt áll.. A szovjet kormánv éveiben az üzbég nép egyesült és szocialista nemzetet alkotott, az orosz nemzet segítségével megteremtette saiát köztársaságát magasfejlettségü gazdaságával és haladó kultúrájával."Az üzbég köztársaság ipari termelése a forradalom előtti korszakkal szemben megtízszereződő.t. A köztársaság ipara nemcsak a saját szükségletüket fedezi, hanem más szovjet köztársaságokba is szállít árut, Diesel-motorokat, exkavátorokaí, hidroturbinákat, gyapotbetakarító gépeket. textilgépeket, emelődarukat és a bányáknak gépesítéséhez különféle gépeket. A köztársaságban számos falusi villanytelepet építettek ki. Az Októb ri Forradalom előtt Közép-Ázsiában egyetlen egy középiskola sem volt, ma az üzbég köztársaságban 33 középiskola és 90 technikai iskola van. Az iizbég tudománvos akadémia a tudomány fő központja, ahol 600 tudós működik Türkmenisztánban az ottani lakosság, a turkmének. a forradalom előtt kezdetleges vándorállattenvésztéssel foglalkoztak. A turkmén közlársaság ma a Szovjetúnió egyik legfőbb gyapottermelő vidéke. A köztársaságban gyönyörű városokat, munkás- és kolhoz telepeket építettek. A nehéziparban a termelés már 1941-ben 110-szer meghaladta az 1913-as inari termelést. Az iparosítás éveiben 352 nagy ipari üzemet építettek ki teliesen újonnan, vagy pedig a régieket átalakították. A fő turkmén-csatorna építése a turkmén nemzetgazdaság és kultúra fejlődésében ú i szebb korszakot nyit. A nagykiterjedésű terméketlen síkság a szovjet nép akaratából virágzó termőfölddé változik. A csatorna hossza a mellékcsatornákkal együtt, tehát az egész öntözőberendezés 2.300 km. ami sokkal hoszszabb, mint a Szuezi- vagy a Panamacsatorna együtt. E csatorna kiépítéséből a Szovjetúnió minden nemzete kiveszi részét. Ez a renini-sztálini nemzetiségi politika győzelmének további bizonyítéka, a Szovietúnió nemzetei közti megrendíthetetlen barátság és testvériség további megszilárdításának bizonyítéka. És mily nagv változások álltak be a szovjet kormánv évtizedes uralma alatt a balti köztársaságokban. A burzsoá Lettország a nyugati imperialista országok agrár nyersanyag szolgáltatója volt Húszéves fennállása alatt még az 1913-as ipari termelési színvonalat sem tudta elérni. Ezzel szemben a szovjet Lettország ipari termelése a második világháború utáni sztálini ötéves terv négv éve alatt, annak ellenére, hogv a hitlerista barbárok a háború folvamán óriási károkat okoztak ebben az országban, több m

;nt ötszörösére emelkedett. 1949-ben a lett ipar két és félszer többet termelt. mint a háború előtti 1940-es esztendőben. Ilyen legyőzhetetlen ereje van a szovjet rendszrnek és a leninisztálini nemzetiségi politikának. A szovjet társadalmi és állami berendezés a háború ideién nehéz próbákban becsülettel megállta helyét é& a Szovjetúnó nemzetei közti barátság még inkább megszilárdult. A szovjet nép most lelkesedéssel valósítja meg a természetátalakítás nagy sztálini tervét és megkezdte a Volga mentén. Közép-Aziában, Ukrajna déli részében a Krim-félszigetn hatalmas építékezéseinek megvalósítását. A kommunizmus ez építkezéseinek terjedelméhez hasonló nincs a történelemben. Csak a két villanvvízierőmű, a kujbisevi és a sztálingrádi több villanyáramot termel, mint amennyit most Olaszország minden villanytelepe együttvéve. Az ú i építkezések biztosítják 25.5 millió hektárnvi újonnan szerzett termőföld öntözését, ami háromszor több. mint a Szovietúnió öntözött szán

fóföldtrülete. E földekről betakarított termés egv év alatt kétszer töbf) lesz mennyiségileg, mint Argentínában a legjobb termés idején. Ezek az építkezések a béke és a nemzetek közti barátság építkezései. A nagy nap előestéién ALMA-ATA „Ez az én negyedem" mondta Ljuba Lukjanova. A fiatal lány a kis kapuhoz lépett és megszokott mozdulattal nyitotta ki a zárát. Két sötét ablakot látott, de ez nem riasztotta vissza: —Jevgenje Alexejevna bizonyára a szomszédoknál van. — Belépett a tiszta kis udvarra és jobbra tért. Látni lehetett, hogy Ljuba itt úgy mozog, mintha csak otthon volna. Jevgenje Alexejevna valóban a szomszédoknál volt. Az asszonyok az agitátort egyszerűen és szívélyesen fogadták, mint kedves leányukat. A beszélgetés azonnal megindult, őszinte és bizalmas hangon, baráti tréfákkal és megjegyzésekkel fűszerezve. Látszott, hogy a beszélgetők nem most látják egymást először. — Hát Anja mit csinál? — kérdezte Ljuba. Jevgenje Alexejevna arca felragyogott. Szemében mosoly bujkált, amikor leánykájára gondolt, aki nemrég végezte el a vegyészetitechnológiai szakiskolát és elment az adzsari autonóm köztársaságba dolgozni. Az asszonyok nyugodt és örömteli életükről kezdtek beszélni. Igy kezdte munkáját Ljuba Lukjanova komszomolista választókerülete lakosai között. Ljuba Lukjanova az alma-atai cipőgyár 95 agitátorának egyike. tféztef cfcttila Tizenhárom évvel ezelőtt, 1937 december 5-én este a balatonszárszói áíbmáson egy feketekabátos fiatalember a tehervonat alá vetette magát. József Attila volt, a magyar proletariátus legnagyobb költője. A Horthyfasizmus gyalázatosságainak listáján lemoshatatlan bűnjel József Attila vére is. Ez a nagy keltő a Horthy-rendszer áldozata, s tragikus életének összeroppanását siettették a munkásáriló jobboldali szociáldemokraták is. József Attila a munkásosztály költője volt: a kapitalizmus poklában vergődő munkások nyomorúságát, az tliyomás és kizsákmányolás iszonyatos embertelenségét, a kapitalizmusban magárahagyott ember szenvedéseit örökítette meg verseiben. Am ugyanekkor a szegényparasztság, a „hárommillió koldus" költője, a munkások és parasztok harcos szövetségének is hirdetője volt! ö azonban, aki lángeszével és hatalmas szívével kimondhatatlan forrósággal szerette a Szovjetúniót, — nem érhette meg a felszabadulást s nem örülhet dolgozó népünk boldog életének. Művei azonban itt vannak s legbecsesebb nemzeti értékeink közé tartoznak. Dolgozó parasztságunk előtt sem ismeretlen ma már József Attila. Az országban igen sok termflőszö vetkezeti csoport az ő nevét viseli s a f élvakban is felcsendülnek halhatatlan versei, ott van ő már mindenütt, minden dolgozó szívében. József Attila költészete a békéért vívott küzdelemben Is segít bennünket, mert szíve mélyéből gyűl"|t

e az imperialistákat. Amilyen mélységesen szerette a dolgozókat, ugyanolyan szenvedéllyel gyűlölte a háborús gyújtogatókat. „Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk — Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak s mint fészket íitik le a kis falut"... „Kis országokra rálehcl a tőke tátott sárga szája" — amely büdösséget, halált, pusztulást áraszt... Mintha csak most írná ezeket a sorokat, amikor az amerikai imperbľsták rablógyilkos seregei Koreában pusztítják a városokat, falvakat és halomra gyilkolják a nőket és gyermekeket. Olvassuk, tanulmányozzuk József Attila verseit! Tanuljuk meg tőle, hogyan kell szívünk mélyéből gyűlölni az elnyomókat, a népek szabadságára törő gyilkosokat! József Attila költészete erős fegyverünk a harcban, — de hűséges kísérőnk a békében .is, mert a költészet kiapadhatatlan forrása az igazi szépségeknek, a szocialista emberszeretetnek és a munkásosztály iránt érzett rendíthetetlen hűségnek! KIJEV Azon az estén a Dnyepr sötét, elhagyott partját a „Nikoiáj Osztrovszkij" nevű agitációs gözös lámpái világították be. A gözös méltóságteljesen kötött ki nem messze a folyó rakodómunkásai állomásától, Natálkától. A „Nikoiáj Osztrovszkij" güzösön agitátorok érkeztek, hogy elbeszélgessenek a helyi szovjetekben történö közeli választásokról a munkásokkal. Hallgatóiknak beszéltek a szovjet választási törvényről, a kommunizmus nagy építkezéseiről, a békemozgalomról. Az öreg, gazdag tapasztalatokkal rendelkező folyammenti munkások részletesen érdeklődtek a kahovkai villamos vízierőmü építése felől és a felől, hogy a jövőben hogyan fog lezajlani a közlekedés a Dnyeperen. Oly aprólékos, oly részletkérdéseket adtak fel, hogy a jól felkészült agitátorok is alig győztek felelni rájuk. A „Nikolaj Osztrovszkij" agitációs gőzösnek ezekben a napokban, amikor mindenütt a helyi szovjetek megválasztására készülődnek, rengeteg a munkája, mert a dnyeperi munkások minden településére, minden egyes kikötőbe és hajóra el akarnak jutni az agitátorok. A gőzösön gazdag könyvtáruk, filmvetítőjük van és a legújabb folyóiratokat, legfrissebb ňjságokat is meg lehet náluk találni. SZTÁLINGRÁD Gyönyörű, tágas helység. Egy hosszú asztal, az asztalon újságok, képes folyóiratok hevernek. A hoszszú asztal mellett néhány kisebb játékasztalka, sakktáblákkal, dominóval. A vastag szőnyeg felfogja a a látogatók lépteinek zaját. Az egyik sarokban kényelmes karosszékek vesznek körül egy kis asztalkát, amelyen a rádiókészülék áll. A dzerzsini járás agitációs központjában vagyunk. Itt nagyon kellemesen tölti el az ember idejét, újságot olvas és felvilágosításokat kért az agitátortól arra vonatkozólag, ami éppen érdekli, vagy egyéb előadást végighallgat. P. G. Oresin sztahanovista, aki nemrég tért haza a Béke Hívei II. össz-szövetségi kongresszusáról, éppen most számolt be a dzerzsini járás fiataljainak benyomásairól. Itt a központban is igen élénk az élet most a választások előtt. <MOSZKVA A moszkvai villamosmüvek óriási termét ezer és ezer ember töltötte meg. A teremben minden úgy forr, mint egy olvasztókemensében. Egyszerre, mintha csak elvágták volna a zajt. Viktor Izoszimov marós szólal fel: — Drága elvtársak, munkástársaim! A moszkvai területi tanácsképvisel öjelöl tjének javaslom a világ legdemokratikusabb alkotmányának megteremtőjét, szeretett vezérünket és tanítónkat, Joszif Visszarionovics Sztálint. Sztálin elvtárs neve nemcsak minden ember számára a legdrágább és legközelebb álló, hanem a világ összes szabadságszerető államának is. Fénylő nevével egybekapcsolódik minden győzelmünk. Az előbb úgy forrt a tömeg, mint a túlfűtött olvasztókemence, most úgy zúg, mint a legádázabb fergeteg. A lelkesedés vihara tombol a villamosmüvek munkásai fölött, amikor elhangzott az első jelölt javaslata. Igen, Moszkvában megkezdődtek a dolgozók választás előtti gyűlései. Ezeken a gyűléseken állapodnak meg a moszkvai kerületi tanács képviselőjelöltjeiben, a legjobb sztahanovistákban, tanítókban, írókban. Ki más lehetne az első jelölt, mint — Sztálin. És nemcsak itt, Moszkvában, hanem a többj kerületi tanácsokban is. Izoszimov sztahanovista munkástársai nevében a következőket mondotta: — Sztálin elvtárs vezetésével építette fel a szovjet nép a szocialista társadalmat és most szilárd léptekkel halad a kommunizmus felé. Nem ismerek nagyobb boldogságot, mint azt, hogy a hatalmas sztálini korszakban éljek, alkossak és dolgozzak. * Ebben a négy kis kiragadott képben meg akartuk mutatni olvasóinknak, hogyan készül a szovjet nép 1950 december 17-re, a helyi tanácsok megválasztásának ünnepnapjára. De teljes egészében sem így, sem máskép nem tudunk képet adni a váilasztók lelkesedéséről, érdeklődéséről és arról, hogy a választók mily figyelemmel kísérik országukban a választások előtt elért nagy munkasikereket. A hideg Kurili-szigetek és Grúzia napsütötte kertjeinek gazdái, a Kárpátokon túli völgyek és a szibériai síkságok, az urálii bányavidékek és a moldavai szőlők, az üzbég gyapotültetvények és az azerbejdzsáni olajtornyok gazdái leírhatatlan lelkesedéssel készülnek « választásokra és munkatársaik közül a legjobbat emelik a közélet munkásainak helyére. Szovjet tiltakozás a japánok bevetése elBen Koreában December 1-én a washingtoni szovjet nagykövetség átadta a sajtó képviselőinek A. S. Panyuskin elvtárs nyilatkozatát, amelyet a Távolkeleti Bizottság november 30-i ülésén tett. Sahtnája állomás kereskedelmi vezetöhelyettesének, Pável Teofanovics Moszin, a Párt utasítása ez. A pártzete, hogy legyen népnevelő. — Agitátor? — csodálkozott őszintén Moszin. — Sohasem voltam népnevelő. — Tudjuk, — válaszolta Frolov, a párttitkár. — De először is: a szemináriumokban azt tapasztaltuk, hogy jól fel tudja dolgozni az anyagot. Masoaszor: önt bizonyára érdekli ez a munka. Végül, gondolkozzék kissé b'rolov, a Párt utasítása ez. A pártszervezet segíteni fog... Tudjuk, a népnevelök nem születnek: maga az élet, a Párt neveli őket. Moszin csak ennyit kérdezett: _ Mikor és hogyan kezdjem? — Nézzen körül és beszéljen az emberekkel — tanácsolta barátságosan Frolov —, aztán jöjjön el, majd beszélgetünk ... Moszin másnap a szokottnál korábban jelent meg a munkahelyén./ Együtt volt az egész váltás. Elhatározta, felhasználja az alkalmat: elővette az újságot és figyelmet kért. Egy cikket olvasott fel, amely arról számolt be, hogy bányászújítók javasolják a meddő közét visszahagyását a bányában, a régi, elhagyott bányatéren. Az emberek körülfogták, Moszin pedig olvasott. Amikor végére ért, megkérdezte: — Érdekes? — Hogy is lehet, hogy nem gondoltak korábban erre, hogy a közetet a bányábah lehet hagyni? — szólalt meg Mirosnyikov mázsamester. — Ötven csille kőzetet a bányában hagyni és helyette ugyanannyi csille ni hm kom szenet felszállítani — nem csekélység! Észervétlenül elérkezett a munka megkezdésének ideje. Moszin ettől a naptól kezdve rendszeresen beszélgetett a munkásokkal. Gyakran hozott magával térképet is és az emberek izgatottan követték a koreai események menetét. Kikeresték a térképen a jelentésben említett városokat, forró együttérzéssel beszéltek a koreai népről, amely azért harcol, hogy megszabaduljon LiSzin-Man klikkjének és a véreskezű amerikai támadóknak igája alól. Moszin a Petrovszkij-bánya rakodóterén Mirosnyikov mázsamesterrel találkozott, aki lelkesen bizonygatta, hogy: minden négy tengelyű, nyitott teherkocsira normán felüli további 4—5 tonna szenet lehet rakni. A rakodómunkások hitetlenkedve hallgatták a mázsamestert. Moszin javaslatára megkezdték a berakást. A rakodómunkások Mirosnyikov utasításai alapján egyengették a szenet, a nagyobb darabokat összeillesztették, a réseket betömték. Mikor a kocsit lemérték, kiderült: hat tonnával több szenet raktak be. — Igy berakodni — takarékoskodás a vagonokkal! — szögezte le Mirosnyikov. Ennek nagy jelentősége van — gondolta magában Moszin. — Magának Mirosnyikovnak kell majd beszámolni eljárásáról. Beszélt a mázsamesterrel és munkatervébe a következőket irta be: „A tömör berakodás módszere. Pjotr Ivanovics Mirosnyikov mázsamester beszámolója" Moszin értesült róla: Novo-Azovszkája bányában Golovko mázsa mester kiváló minőségű berakodó munkát végez. Itt minden vagonra kereskedelmi garanciajegyet ragasztanak. Erről az új dologról mindenkinek hallania kell! Moszin megbeszélte a dolgot Bartinyeva mérlegkezelönővel. — A mult alkalommal hasonló dologról olvastunk az újságban. Most már van saját tapasztalatunk is, tartsunk hát erről előadást. Szeretném, ha ezt az előadást maga tartaná meg. — A mérlegkezelőtiő felkészült az előadásra. Moszin — miközben többet beszélgetett az emberekkel és támogatta kezdeményezéseiket — megértette, milyen tartalmúnak kell lennie az agitátor munkatervének. Néhány nap elteltével bement a pártirodába. — Szeretnék tanácsot kérni —fordult Frolovhoz. — Jól kezdtem-e? — Kerüljön beljebb, beszélgessünk. — A szobában már többen voltak. — Tanácskozzunk együtt — javasolta Frolov. — Itt van az állomás valamennyi népnevelője. Cseréljük ki tapasztalatainkat. Moszin megszerette a népnevelőmunkát. Már jónéhány beszédet tartott. Üj hírek érkeztek. A rádió, az újságok, a szovjet kormány döntését hozták, hogy hatalmas erőmüveket építenek a Volgán és á Dnyeperen, hogy előkészítik a Turkmén Főcsatornát, a Dél-Ukrán és az északkrimi csatornát. Ezek a grandiózus építkezések örömet okoznak a szovjet népnek, fellelkesítik. Moszin szeme fiatalos tűzben égett, amikor a kommunizmus építményeiről beszélt hallgatóinak. — Örül az ember lelke! — mondta Kovaljeva. — Csak a mi szovjet népünk tud ilyen nagyszerű és merész dolgokat létrehozni! Aztán megkezdődött a helyi szovjetek megválasztásának előkészítése. Az agitátorok fokozták munkájukat: az állomás dolgozói versenybe kezdtek a választások tiszteletére. Moszin figyelmesen tanulmányozta a választásokról szóló rendeletet és a választási törvényt magyarázta hallgatóinak. — Már beszéltem arról — kezdte egyik előadását, — miként fogadták a szovjet emberek a sztálini építkezésekre vonatkozó kormányrendeletet és hogy miként kell nekünk, vasutasoknak dolgoznunk, hogy biztosítsuk az építkezési anyagok és felszerelések gyors szállítását. Most állomásunk sztahanovistáinak munkájáról fogok önöknek beszélni. — Hát rólunk nem esik szó? — kérdezte az egyik hallgató. Valamennyien feszülten várták, mikor beszél a népnevelő a mázsamesterekről, a technikai írnokokról, saját műhelyének munkásairól. Moszin Bardinára nézett, aki a szén tömör berakásával 12 vagont takarított meg, azután a módszer kezdeményezőjére, Mirosnyikovra tekintett és így szólt: — Ma saját dolgainkról fogunk beszélgetni. Moszin tudta, megfelelő szavakat fog találni akkor, amikor hallgatóinak saját munkájukról beszél. Panyuskin elvtárs emlékeztetett rá, hogy a szovjet küldöttség november 2-i nyilatkozatában rámutatott: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának rendelkezésére álló adatok alapján megállapítást nyert japán katonák részvétele a koreai hadmüveletekben, az amerikai csapatokkal együtt. Az amerikai képviselő a bizottság november 16-i ülésén nem adott lényegbeli választ a szovjet küldöttség nyilatkozatára, csupán arra szorítkozott, hogy más amerikai hivatalos személyiségek kijelentéseire hivatkozzék, akik tagadták azt a tényt, hogy japánokat használnak fel a koreai hadmüveletekben. A szovjet küldöttség nem ismerheti el kielégítőnek az Egyesült Államok képviselőinek magyarázatát, mivel még az amerikai és japán sajtóban közölt értesülések is megerősítik, hogy az Egyesült Államok japánokat vesz igénybe a koreai hadmüveletekben. A szovjet képviselő ezután egész sor, az amerikai és japán lapokból vett idézettel támasztotta alá azt az állítását, hogy az amerikai imperialisták japán csapatokat is bevetettek a koreai nép ellen, majd leszegezte: A szovjet küldöttség november 2-i nyilatkozatában már rámutatott, hogy japán katonák igénybevétele a koreai hadmüveletekben a potsdami nyilatkozatnak, valamint a TávolkeIr.ti Bizottság határozatainak durva megsértése. A szovjet küldöttség szükségesnek tartja megerősíteni november 2-1 nyilatkozatát és kijelenti, hogy a Távolkeleti Bizottság nem mehet el a fentebb felsorolt tények mellett, amelyek a Japán demilitarizációjáről szóló határozatok egyenes megsértéséről tanúskodnak.