Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-03 / 280. szám, vasárnap

1950 december 3 U J SZO ILET Ez a mostani átigazolás minden tekintetben nagy iskola volt Az átigazolás a befejezés felé közeledik. Még néhány hét és eleget teszünk a tagság átigazolásával kapcsolatban kiadott központi pártbizottsági határozatnak. Járásunkban az átigazolásokat alapos és minden vonatkozásban részletes oktatás előzte meg, amelyen a legaprólékosabban ismertettük a Központi Bizottság határozatát a Pártétet és pártsajtó idevonatkozó cikkeit, így oktatóink felkészülten foghattak munkához. Az átigazolás kezdete óta rendszeres és pedig hetenkénti tanácskozást hívtunk össze, amelyen Nahálka és Dianiska elvtársak ismertették az eddigi eredményeket, föltárták a hibákat és hiányokat, az oktatókat újabb és újabb tanácsokkal látták el, hogy munkájukat megjavíthassák. Ezeken a tanácskozásokon a ^kerület kiküldötte is megjelent, hogy irányítsa az oktatók munkáját. A tanácskozásokon az oktatók legnagyobbrésze mindig jelen volt, a beszámolókat figyelmesen hallgatták végig és a vita során saját tapasztalataikat is elmondták. Az első tanácskozásokon a vita alapján megállapítottuk, hogy az oktatók sablonszérűén' végzik munkájukat és beszámolójuk is csak arra terjed ki, hogy hány tagot igazoltak és azok közül hányat igazoltak át, rendes tagnak és hányat tagjelöltnek. Később az oktatók munkája megjavult, politikailag is kellőképpen ki tudták értékelni az átigazolás komoly munkáját. Az átigazolásokhoz beosztott oktatók e'.einte nem tudták felfogni munkájuk nagy jelentőségét, nem látták, hogy a felületesen végzett munka milyen nagy hátrányt jelent a Pártnak és viszont a lelkiismeretesen végrehajtott átigazolás milyen nagy szolgálatot tesz Pártunknak, főleg kádernevelés szempontjából. Az átigazolás kezdetén beküldött első jegyzőkönyvek nagy része is bizonyos felületességet mutatott és ezekből a jegyzőkönyvekből főképpen egy igen nagy hiba emelkedett ki, az, hogy az oktatók a tízescsoportokon belül teret engedtek a lokálpatriotizmusnak, ami azt jelenti, hogy kezdetben úgy a tízesbizalmi, mint az átigazolás vezetésével megbízott bizottsági tag a tagokkal szemben elfogult volt nem akart jogos kritikát gyakorolni a tagokkal szemben és a jó fiú szerepét akarta betölteni, nem gondolva azzal, hogy az ilyen magatartással súlyosan gátolja az átigazolás jó eredményeit és munkáját és megakadályozza az oktatót is abban, hogy a feladatát, amit a Párt bízott reá, a Központi Bizottság határozata értelmében helyesen oldhassa meg. Az ilyen lokálpatriotizmus nem késztette a tagokat helyes önkritikára, ami egyet jelent azzal, hogy a tagok hibáit és mulasztásait nem tárták fel. Ez különösképpen súlyos hiányosságot jelentett, mert a mostani átigazolásnak éppen az a főcélja, hogy az igazi bolsevik kritika és önkritika gyakorlásával megtaláljuk a hibák eltüntetésének módjait, rávezessük az elvtársakat a pártmunka helyes útjára és ilymódon megerősítsük mindenütt helyi pártszervezeteinket és az egész pártszervezetet. Az átigazolás kezdetén e lokálpatriotizmus következtében a tízesbizalmiak egyenesen igyekeztek elkenni a tízescsoport tagjainak hibáit és rfem voltak áKalában azon, hogy kiértékeljék a tagok tevékenységét. Ezt azért is igen nagy hibának kellett tekintenünk, mert a mostani átigazolás alkalmával egy másik főcélunk az volt, hogy új kádereket emeljünk ki. Ez különösen igen fontos abból a szempontból, hogy a Kommunista Párt, mint az ország vezető pártja, mint a dolgozók, élcsapata igen komoly feladatok előtt áll és ezeket a feladatokat csak akkor tudja megvalósítani, h;i elég öntudatos és osztálytudatos új káderrel rendelkezik. A pártszervezeteken belül a kádervéleményezés kiadásánál is hibákat követtek el és ez is akadályozta az oktatókat abban, hogy feladatuknak az átigazolásnál eleget tehessenek. Egyes szervezetekben teljesen sablonos kádervéleményeket adtak ki, majdnem minden egyes tagra egy és ugyanazon tartalommal. Általában hibás kádervé'eményeket főleg onnan kaptunk, ahol ezeket nem az egész vezetőség tárgyalta meg, hanem csupán a titkár küldte be, vagy esetleg rajta kívül még egy vezetőségi tag döntött a káderezés kérdésében. Ezekre a komoly és súlyos hibákra a későbbi tanácskozásokon különösen felhívtuk a titkárok, oktatók és alelnökök figyelmét és e tekintetben is a munka fokozatosan és lényegesen megjavult. A pártszervezetek bizottsági tagjainál is egyre fokozódott a felelősségérzet és egyre nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel végzik az átigazolás komoly munkáját. Az adminisztratív munka is megjavult a pártszervezetekben, mert ma már instruktoraink világosan látják, hogy az átigazolás teljes kiértékelése szempontjából mily nagyfontosságú tény az, hogy az adminisztratív munkákat is jól végezzék el és hogy az írásbeli anyagot mind a tízescsoportokban történt átigazolásokról, mind a bizottságok és taggyűlések munkájáról rendszeresen és pontosan beküldjék a járási titkárságnak. Általában a rimaszombati járásban az oktatók és az átigazoló közegek munkája lényegesen megjavult, ez azonban nem jelenti azt, hogy munkájukban ne lennének hibák és hiányok és mindnyájunk kötelessége elkövetni mindent, hogy ez a munka a jövőben még jobb legyen és nyugodtan elmondhassuk, hogy az átigazolásban munkánkat a Párt és a dolgozók érdekében helyesen, becsületesen és jól végeztük el. Koziner Imre, járási oktató. A nemesócsaí szövetkezeti asszonyok köszönik az üdültetést A munkások és a földművesek üdültetése a kapltal'zmus idejében ismeretlen fogalom volt. Az üdülés csupán a kiváltságosok osztályrésze volt. A szegény dolgozók álmodni sem mertek volna az ilyesmiről. A népi demokratikus rendszer ezen a téren is orvosolta a dolgozók sérelmét. Szövetkezeti tagjaink és asszonyaink nem csak megkapják munkájuk után a megérdemelt jutalmat, hanem a munka után üdülésben is részesülnek ... Évről évre emelkedik azoknak a példás földműveseknek a száma, akiket az állam ingyenes üdültetésben részesít. Hogy szövetkzeti tagjaink és asszonyaink tudják értékelni a népi demokratikus rendszer e nagy vívmányát, arról a nemesócsai tátrai üdülisben résztvett asszonycsoport levele tanúskodik. A levélben a nemesócsai asszonyok többek között a következőket írják: „A tíznapos tátrai üdültetés nemesócsai résztvevői hálásan köszönjük kormányunknak, hogy lehetővé tette számunkra azt, hogy a munka után p'henésben részesüljünk és hogy megismerhessük hazánk gyönyörű tájait. Az üdülésen tényleg nagyon jól éreztük magunkat. Azt mondhatjuk, hogy életünkben ezek voltak a legszebb napok. Hisz eddig semmi mást nem ismertünk csak robotot. Ma azonban, amikor a népi demokratikus rendszer intézi a dolgozók sorsát, a földművesek és földmíívesasszonyol: Is gondolhatnak pihenésre és rekreációra. Tudjuk, hogy ezt kizárólag népi demokratikus kormányunknak és munkásosztályunknak köszönhetjük. Az üdülés alatt új erőt szereztünk a további munkára. Most már még hathatósabban be tudunk kapcsolódni a szocializmus építésébe községünkben, hogy a jövőben minden egyes földművesasszony legalább egyszer részesülhessen ilyen kellemes üdülésben, mint mi." A béke nevében (Folytatás az 1. oldalról) hogy a néppel együtt akar haladni és be akar kapcsolódni országépítö erőfeszítéseibe. Ennek a túlnyomó többségnek nevében mondotta Hudec István római katolikus pap a nyitrai békekonferencián ezeket a szavakat: „Én, mint az EFSz titkára, átadom földműveseink üzenetét: úgy, amint búzát vetünk, hogy arathassunk, az egész világ vessen békét, hogy békét arathasson". Dolgozó népünk ébersége meghiúsította a nemzetközi imperialista reakció újabb aljas kísérletét és hasonló sorsra jut mindenki, aki szabadságunkra és függetlenségünkre merné emelni kezét. Az állambíróság népünk nevében igazságos ítéletet hozott. Ez az ítélet azonban a béke védőinek százmilliói nevében is felhangzik az egész világon az imperialista háborús uszítók és a Vatikán felett. A Béke amerikai Hívei levelet intéztek a moszkvai amerikai nagykövethez Mint a moszkvai sajtó jelenti, a II. világbéke kongresszuson résitvett amerikai küldöttség tagjai, akik jelenleg a Szovjetúnióban tartózkodnak, Allan Kirk moszkvai amerikai nagykövetnek levelet küldtek: „SSSR, Moszkva Allan Kirk admirális, Amerika moszkvai nagykövete 1950 november 28. Tisztelt Uram! Kedden, november 28-án felkereste Önt a nagykövetségen az amerikai küldöttség öt vezetője, akik a Béke Hívei szovjet bizottságának meghívására éppen a Szovjetúnióban tartózkodnak, hogy megtegyék a szokásos udvariassági látogatásukat. Ugyanaz nap bejelentettük látogatásunkat Georg Lister nagykövelségi ügyvivőnél is. Célunk az volt, hogy tudomására hozzuk országunk diplomáciai képviselőinek itteni tartózkodásunkat és jelenlegi látogatásunk célját. Meglepett minket, hogy Ön viszszautasította fogadásunkat. Még inkább meglepődtünk, amikor a nagykövetség képviselőjétől megtudtuk, hogy nem óhajt beszélni amerikai polgárokból álló csoportunkkal azért, mert résztvettünk a Béke Hívei nemrég megtartott varsói kongresszusán, ami az Ön véleménye szerint „ellentétben" áll az ENSz-nek a béke megvédelmezésére irányuló tevékenységével. Mivel éppen ezen a kongresszuson elfogadták az Egyesült Nemzeteknek küldendő üzenetet ez azt a benyomást kelti, hogy helytelenül tá- j jékoztatták Önt a kongresszus jellegiről. Mi, különféle politikai meggyőződésű, foglalkozású és felekezetű amerikai férfiak és nők, senki előtt r.em mentegetjük a varsói kongreszszuson való részvételünket, mert úgy véljük, hogy minden egyes amerikai polgár alapfeladata ma keresni az utat a tartós béke biztosításához. Ez legfőbb kötelességünk. Egyetlen eszköze ez a nemzeti katasztrófa elhárításának, amely azért fenyeget, mert országunk szembehelyezkedett az egész világgal, főleg pedig a szovjet és kínai néppel, amely tegnap még szövetségesünk volt a j fasizmus és nácizmus elleni harcban. A Béke Hívei varsói kongresszusa önmagáért beszél. Boldogok vagyunk, hogy résztvehettünk rajta. Szilárdan hisszük, hogy egységes tüntetése és üzenete az ENSz-hez támogatni fogja a béke ügyét. A kongresszus nem az Egyesült Nemzetek ellen, hanem ezen fontos nemzetközi szerv helytelen felhasználása és kiforgatása ellen irányult. Ezért az ENSz-nek küldött üzenet külön kiemeli: „Ha az ENSz igazolni akarja a reményeket, amelyeket az emberiség még mindig hozzáfűz, vissza kell térnie arra az útra, amelyet alakulásakoi a nemzetek megszabtak neki. Első lépése ebben az irányban az öt nagyhatalom: az USA, Franciaország, Szovjetúnió, Nagy-Britannia és a Kínai Népi Köztársaság ismételt találkozásának minél előbbi biztosítása legyen, hogy lehetővé váljon a mai véleménykülönbség békés megoldása és kivizsgálása. Ki helyezkedhetne szembe ezzel az igen okos és teljesen helytálló javaslattal, amelyet annyiszor ismételtek már az ENSz-ben is és amely ma azonnali megvalósítást követel? És milyen joggal lép fel Ön, Uram az egész ENSz nevében, hogy ilyen gyorsan és alaptalanul megvádolja a varsói értekezletet? Elégteleneknek és felfoghatatlanoknak tarjuk az okokat, amelyeknél fogva elutasította udvariassági látogatásunkat. Azt hisszük, hogy véleményünkben osztozni fognak mindazok az amerikaiak, akik népünk jólétének megmentésére törekszenek és a nemzetek jövőjét meg akarják óvni a háború veszedelmétől. Remélve, hogy elismeri álláspontja alaposabb megmagyarázásának szükségességét, tiszteletünket fejezzük ki Önnek. Dr. John Kindsbury, Woodstock, Newyork. Dr. YVillard Fphaus, New Haven. Connecticut. Róbert Muir tisztelendő, Boston, Massachusetts. Dorothy Buschnell, Colé. Chicago, Illinois." E levél másolatát a külföldi sajtóirodák, valamint a moszkvai külföldi folyóiratok és a szovjet sajtó képviselőjének rendelkezésére bocsátották. A világ népeinek győzelméért A prágai Lucernában 1950 december 1-én békehatározatot fogadtak el Prága dolgozói pénteken, 1950 december 1-én hatalmas békemanifesztációra gyűltek össze a Lucerna nagytermében, hogy egységesen fejezzék ki a varsói II. Világbékekongresszusra kiküldött képviselőik mögötti felsorakozáslikat. Békehatározatuk visszatükrözi dolgozóink elszánt akaratát, hogy mindenkor és minden eszközzel megvédelmezik békés életünk feltételeit és nyugodt építő munkájuk zavartalanságát. Mi, népi demokratikus Köztársaságunk fővárosának polgárai, ma öszszejöttünk azokkal, akiket a II. Világbékekongresszus kiküldötteivé választottunk. Meghallgattuk beszámolóikat a valóban történelmi jelentőségű kongresszus lefolyásáról és munkájáról és a következő határozatot hozzuk: Teljes egészünkben a nemzetek és az ENSz-nek kiküldöttei határozata mellett foglalunk állást, amelyet a varsói II. Világbékekongresszuson hoztak. Ismételten kijelentjük, hogy forró óhajunk a világbéke valóban tartós megőrzése. Nem kívánjuk a háborút, amely megfosztana mindattól, amit több mint öt év alatt elértünk országunk felszabadulása óta. A háborús uszítók azonban ne tekintsék békevágyunkat gyengeségnek. Az egész világ népeinek százmillióival a leghatározottabban fogunk harcolni a békéért és a háború ellen. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy velünk vannak és harcolnak százmilliók és velünk van a Szocializmus nagy országa — a Szovjetúnió, azonkívül velünk tartanak a népi demokrácia országai, a népi Kína, a Német Demokratikus Köztársaság, az afrikai, amerikai és ázsiai, gyarmati és függő viszonyban levő országok, valamint az összes kapitalista országok nemzetei. Tudjuk azt is, hogy a harcunkkal elért győzelem nemcsak a mi, hanem az egész világ népeinek győzelme lesz. Üdvözöljük a Világ Béketanácsának megalakítását, amely a százmilliókat képviselő varsói kiküldöttektől nyert tekintélyével hozzájárul ahhoz, hogy nemzeteink megtalálják a békés és baráti együttműködés útját. Támogatjuk a Világ Béketanácsának azon törekvését, amely üzenetében követeli, hogy az ENSz teljesítse a chartában kitűzött történelmi feladatát. Ismételten követeljük, hogy szüntessék meg a koreai barbár háborút, hogy Koreából és Tajvanból vonják ki az imperialista betolakodók seregeit, hogy erélyesen akadályozzák meg Nyugat-Németország és Japán újrafelfegyverzését, hogy békeszerződést kössenek az egységes, demokratikus és békeszerető Németországgal, hogy betiltsák az atomfegyvert és más tömeggyilkosságot szolgáló fegyvereket és így valóra váltsák az általános lefegyverzést. Szeretett Klement Gottwald köztársasági elnökünk vezetésével bátran előre az új győzelmekhez! Éljen a béke világtábora! Éljen a Szovjetúnió, a világbéke szilárd védelmezője! Éljen Sztálin generalisszimusz — I a legnagyobb békeharcos! larry MM felhívása az angol néphez A Daily Worker csütörtökön közzétette Harry Pol'itt-nak Nagy-Británnia Kommunista Pártja központi titkárának felhívását „A Béke tőletek — a néptől függ!" cím alatt-. A felhívás szövege a következő. „Már ideje, azt kiáltani, hogy »E!ég!«. Már itt az ideje, hogy az angol nép érvényesítse akaratát. Az angol ifjúság, amelyfiek otthon szenet kellene termelnie, ruhaanyagokat gyártania, vonatokat és autóbuszokat irányítania, acélt öntenie és a földet művelnie, Koreában pusztul a fagytól, olyan feltételek mellett, amelyekkel összehasonlítva a krimi háború kellemes vasárnapi sétának látszana. Azok, akik őket oda küldték, otthon maradnak, ma'gas képviselői fizetéseket húznak, kényelmes helyeken ülnek és jól megvetett ágyakon alszanak. Olyan emberek ezek. akik igyekeznek igazolni a tömeggyilkolást és NagyBritánnia nevében Koreában elkövetett kegyetlenségeket. Truman és Mac Arthur úgy vélik, hogy a Kína elleni háborúba is. bevonhatják népeinket. A munkások azonban megállíthatják ezt a gonosztevő és gyilkos folyamatot. Küldje el képviselőiknek, a miniszterelnöknek és a szakszervezeti szövetség végrehajtó bizottságainak követeléseiket. Küldjék el az összes hivatalokhoz és a szaktanácsokhoz küldöttségeiket, amelyek követelik: 1. Az azonnali békekötést Koreában. 2. Az egész angol katonaság azonnali visszahívását Koreából 3 A béketárgyalások azonnali megkezdését és az összes idegen katonák kivonását Koreából. 4. El a kezekkel Kínától! A tiltakozó határozatok ezreit kísérjétek azzal az intelemmel, hogy ha e követelményeket nem teljesítik, az angol munkásmozgalom megállítja a Korea elleni és a Kínát fenyegető háborút. ahogy annakidején, 1920-ban megszüntettétek a Szovjetúnió eileni háborút is. A munkásosztály hatalma megállíthatja a háborút, biztosíthatja a békét. Ezt a hatalmat most érvényesíteni kell. Az Egyesült Államok zsoldos hadainak válságos helyzete Koreában A kínai önkéntesekkel egvesült koreai népi hadsereg előrenyomulása olyan méreteket ér el, hogv a háborús uszítók táboriban rémület uralkodik. MacArthur „záró" támadása szétverése következtében iónak látta vereségét egy nyilatkozattal leplezni, amely az AFP jelentése szerint ígv szól: „Az összes katonai operációkat előre jóváhagyta az Egyesült Államok kormánya." MacArthur egységei most körülzáró vonalat akarnak létrehozni a nyugati szárnyon 30 km-rel délre a Csoncson folyótól. A körülzáró vonal megerősítéséhez odarendelték a török brigád és a második amerikai divizió egy részét, amelyek a holtak és sebe- I sültek százait vesztették, amíg sikerült a partizánokkal való számos öszszeütközés után elérni kiielölt vonalaikat. Az angol egységeket Szöultól 90 kilométerre északra megtámadták és súlyos veszteségeket okoztak nekik. Áz AFP ügynökség tudósítója Szöulból jelentette, hogv a körülzáró vonalat azonnal megtámadták az előrenyomuló északkoreai egységek, amint azt MacArthur zsoldos katonáinak sikerült elérniök A koreai front keleti szárnyát elszakították a nyolcadik amerikai hadseregtől, amely a nyugati részen működik. Az amerikai tengerészeti gyalogság, az amerikai hadsereg különlegesen durva hadtestének egységei sú-~ lyos harcokat folytainak a Csoncsingát környékén az északkoreai hadsereg nagyméretű támadásai ellen. Az amerikai gyilkosoknak ezt a divízióját csakis légi úton tudják élelmezni, mert a hadtáppal minden összeköttetésüket megszakították. A felmentő egységeket Csoncsintól 40 kilométerre délnyugatra előnyomulásukkor körülzárták. A keleti arcvonal összes amerikai egységei azt jelentik, hogy kemény harcokat vívnak a támadó északkoreai osztagokkal. A harc olvan heves méreteket öltött, hogy az amerikai légi erők egyetlen nap alatl — november 30-án — hétszáz repülést voltak kénytelenek végrehajtani, ami Korea megtámadása óta a legnagyobb számú felszállás. Nyugati politikai körökben egyre gyakrabban hallatszanak a hangok, amelyek szemrehányóan MacArthurra hárítják a mai súlvos helyzetért a felelősséget, aki az Egyesüli Államokkormányának teljes tudtával tekintet nélkül törtetett a 38-ik sélességi fokon keresztül Kína határai felé.