Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-01 / 278. szám, péntek

1950 december í m %m A Vatikán „belügyi osztálya" Képzeljük el magunkat a smaragdszínű alpesi Isar-fdyó hullámzó vizein. Azon a szigete®, melyet az Isar-íolyó vize körülnyaldos és amely Münchennek csaknem a középpontjában fekszik, a háború előtt gazdag múzeum volt. Amikor elnémult az ágyúdörej és a bajor fővárosba betelepedtek az amerikaiak, a múzeum épületében élő kiállítási tárgyakat — keletről idemenekült SS-Iegényeket és mindenféle rendű és rangú kollaboránsokat helyeztek el. Az UNRRA (a fasizmus áldozatául esett országok támogatására létesített szerve) által bőkezűen támogatva, nem élitek éppen rosszul. Amikor azonban túlságosan beteltek a megszállók hétköznapi unalmával spekulációval foglalkoztak, vagy pedig tréningképen és a diszkvalifikáció elkerülése érdekében kisebb rablóportyázásokat rendeztek. Az amerikaiak hamarosan elhatározták, hogy gondoskodnak neveltjeik szellemi szükségleteiről is és ime, ugyanezen a szigeten, ugyanebben a helyiségben megszervezték számukra az UNRRA „egyetemet". Nem méltó, hogy az ENSz egy pártütő és összeesküvő horda védelmében bátorítsa az amerikai támadókat a Kínai Népköztársaság ellen Visinszkij külügyminiszter beszéde az ENSz politikai bizottságában Az egész világon párját ritkító ötA politikai bizottság megkezdte sának történetét Kína belügyeibe és „A Szovjetúnió tiltakozása az Egye- rámutatott, hogy az Egyesült Állasült Államok Kína elleni agressziója- mok kormánya nemcsak hogy folyval kapcsolatban" című kérdés tár- tatja beavatkozását a kínai polgárhágyalását. | borúba, hanem ebben a harcban fegyAz elmúlt ülésen a bizottság elha- veres erőinek nyílt alkalmazásához tározta, hogy meghívja a Kínai Nép- folyamodik. köztársaság központi népi kormánya- Ez is bizonyítéka az amerikai kornak képviselőjét a politikai bizottság mány Kína elleni fegyveres agreszülésére, hogy résztvegyen a kérdés sziója tényének és egyben bizonyítéka tárgyalásán. I a Szovjetúnió által emelt panasz A bizottság ülése zsúfolásig telt te- j igazságosságának az amerikai vezető' remben nyilt meg. Az ülésen Vu Siu j körök ilyenfajta jogtalan cselekedeCsuan és kísérői elfoglalták helyüket az asztal mellett. A. J. Visinszkij elvtárs, a szovjet küldöttség nevében üdvözölte a kínai küldöttséget és sikert kívánt munkájához. Visinszkij elvtárs érdemi nyilatkozatot tett a fennforgó kérdésben. Beszédét, amely a politikai bizottság délelőtti ülésének nagyrészét betölkolája rejtőzködött, ügyesen álcázva az általános műveltségi témákról szóló foglalkozások és felolvasások tanrendjével. Különös figyelmet szentelt a '„papi szeminárium" annak az ötven fiatalembernek. akik azon kívánságuknak adtak kifejezést, hogy „görögkatolikus egyesült egyház" üdvéért dolgozhassanak. Főleg hitleri zsoldosok ezek, akik sokat fáradoztak Hitler kémszerveizete, az „Abwehr" részére és hogy e tevékenységük következményei elől meneküljenek, idejében továbbálltak nyugatra. Most buzgón vállalkoznak mindere, ami korábbi mesterségükre emlékezteti őket. Uj oktatóik, a jezsuita atyák minden lehetőt megtesznek arra. hogy ez a buzgalom ki ne aludjon. Nem. terhelik tul a szeminarístákat az apokalipszis könyvének tanulmányozásával, sem pedig az egyházi ószláv nyelv igealakjainak bemagolásával. Gondosan ügyelnek arra, hogy ezeik a jövőbeli szentek számára oly hasznos foglalkozások ne hátráltassák a növendékeket a legfontosabb tantárgy, a kémkedés tanulmányozásában. A szeminárium neveltjei, akik eddig legjobb esetben az „Abwehr" őrnagyaival, vagy a „stratégiai szolgálat", vagyis az Egyesült Államok kémszervazete kapitányaival találkoztak, aligha gondolnák, hogy sikereik éa szorgalmuk iránt igen magasrangú személyek érdeklődnek. Aligha gondolnák, hogy a szeminárium mindenegyes neveltjéne!< sorsa az alig ismert, mégis mindenütt. jelenlevő, Krisztus nevében és a szerény, keveset igérő „CIP" elnevezés alatt működő szervezet kezében van. Első látszatra a CIP — csupán katolikus' sajtóügynökség „Centro d'Informazione Pro Deo". De csak az első látszatra. A valóságban nem más, mint a Vatikán „belügyi osztálya". A CIP aránylag fiatal. Atyja ennek is XII Pius. 1946-ban a pápa arra a következtetésre jutott, hogy a túlságosan távoleső fülek rosszul hallanak, a szemek rosszul látnak és ezért elhatározta, hogy összeolvasztja „belügyi osztályát" a jezsuita atyák kémhálózatával. Az uj hálónak át kell fognia a földgolyó minden szögletét, be kell nyomulnia oda, ahol még a madár sem jár, horgára kell akasztania mindazt, amit még eddig senkinek sem sikerült kihalásznia. Az informátoroknak hatalmas törzskara áll őszentsége rendelkezésére: 39 nuncius és 25 apostoli legátus, csaknem másfélezer püspök, a szerzeteseknek és papoknak megszámlálhatatlan hadserege, nem beszélve az „Actio Catholica" és egyéb számos katolikus szervezet, keresztény demokrata pártok, katolikus szakszervezetek és hasonló intézmények vezetőiről és funkcionáriusairól. Ilyen embertömeget kihallgatni, utasítani őket, nem könnyű dolog és oly hatalmas gépezeitet követel meg, melyet rendkívül ügyes, tapasztalt kezek - irányítanak. A pápa rövidesen jóváhagyta a szolgálat főbb vezetőinek listáját. A központi vezetőség élén a jezsuita-rend generálisa Jansens állott. Helyettesének, jobban mondva a pápa képvise'őjének a Vatikán államtitkárát, a már nem egyszer említett Montini bíborost nevezték ki. Segítőtársként látott munkához a jezsuita kémszolgállat központi vezetőségének adminisztratív igazgatója, Schmieder és a CIP igazgatója, a dominikánusrendi Visinszkij elvtárs beszédének elején emlékeztette a bizottságot, hogy 1950 június 27-én az Egyesült Államok elnöke hivatalosan nyilatkozott az Egyesült Államok 7. flottájának adott parancsáról, hogy kezdjenek erőszakos tevéknyeséget Taivan kínai sziget ellen. Mint ismeretes, a parancs teljesítésének során az Egyesült Államok haditengerészetének erőit Taivan partjaihoz irányították, tengeri blokádot létesítettek a sziget körül és rendszeres őrjáratokat a taivani tengerszorosban. Mindennek következtében Taivan kikötői az amerikai haditengerészeti eró'k támaszpontjaivá váltak. Nem sokkal későbben Taivanra csoportosították át az Egyesült Államok légi eró'inek több repülőkötelékét. Az amerikai fegyveres erők ilymódon teljesen jogtalanul lábbal tiporva a nemzetközi jog minden elvét és szokását, megszállás alá vetették Taivan szigetét és felségvizeit, elhelyezkedtek Taivan övezetében és magán a kínai szigeten, mintha az háborúban elfoglalt terület lenne. Visinszkij elvtárs hivatkozott a kairói és a potsdami egyezményre, majd emlékeztetett arra, hogy Taivan évszázadokon keresztül Kínához tartozott. A Szovjetúnió képviselője hangsúlyozta, hogy Taivan — ősi kínai föld. Taivan Kína elszakíthatatlan része. Emlékeztetett arra is, hogy Truman és Acheson, az Egyesült Államok hivatalos képviselői még ez év elején szakadatlanul bizonygatták, hogy az Egyesült Államok nem fog beavatkozni Taivan ügyébe és általában Kína belügyeibe. Erről a külügyminisztérium még hivatalos nyilatkozatot is adott ki 1950 február 9-én. Az Egyesült Államok kormánya azonban minden nyilatkozata ellenére durván megsértette Taivannal kapcsolatos kötelezettségeit, elfoglalta a szigetet, fegyveres erői megszállásának vetette alá és ezzel megsértette Kína területi sérthetetlenségét is, lábbal tiporva a nemzetközi jog alapelveit és az ENSz alapokmányának elveit. Ez a tevékenység arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok kormánya Kínával való kapcsolatai tekintetében az erőszakpolitika alkalmazására tért át és pedig a legdurvább fegyveres formában. Visinszkij elvtárs hangsúlyozta, hogy ma az Egyesült Államok vezető körei hódító cselekedeteit Taivan kínai szigettel kapcsolatban az ENSz cégérével, zászlajával és nevével igyekeznek leplezni, úgy, ahogy azt Koreában tették. A szovjet küldöttség vezetője, az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos cselekedeteit nyílt erőszaknak minősítette, amely azt célozza, hogy támogatást nyújtson a csödbement és a kínai nép által megdöntött Kuomintang-klikknek a kínai nép és az egyetlen jogos kínai kormány: a Kínai Népköztársaság központi kormánya elleni harcában. Visinszkij elvtárs részletesen idézte az Egyesült Államok beavatkozátei ellen. A Szovjetúnió képviselője hangsúlyozta, hogy a Kína elleni amerikai agresszió távolabbi célokat szolgál, melyeknek egyike az, hogy elejét vegye a Kuomintang-klikk utolsó metsvárából, Taivan szigetéről történő elkergetésének. Ennek megakadályozásával az Egyesült Államok meg akarja tartani azt a lehetőséget, hogy Taivan szigetét katonai támaszpontul használja fel a további amerikai agresszió számára Kína ellen és általában a Távol-Keleten. Az Egyesült Államok hivatalos személyiségei arra törekednek, hogy valamiféle módon leplezzék a világ közvéleménye előtt a Kína elleni amerikai agresszió tényét és olymódon állítsák be a kérdést, mintha ezek az agresszív cselekedetek az Egyesült Államok koreai háborújával kapcsolatban szükségesek volnának. Az Egyesült Államok vezető köreinek ilyen magyarázkodása nyilt elismerése ennek az agressziónak, de egyben a lények meghamisítását, a dolgok valódi állásának elferdítését jelentik, hiszen a koreai háborús eseményeket éppen az amerikai beavatkozók hívták ki. A szovjet küldöttség vezetője kimutatta, hogy az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit Kína ellen Taivan szigete körzetében — gondosan és idejében előkészítették. Az TTSA Kína elleni agresszív cselekedetei nem korlátozódnak Taivanra. Mint ismeretes, ez év nyarának vége óta, vagyis már több hónapon keresztül folyik Kína légihatárainak rendszeres megsértése az amerikai légierők által a mandzsuriai-koreai határ vidékén; a kínai terület bombázása és lövése, amely Kínának már sok emberéletébe. került, "jelentős anyagi károkat okozott és felkeltette a kínai kormány és a kínai nép ismételt jogos tiltakozását és elégedetlenségét. A Szovjetúnió küldöttségének vezetője a továbbiakban kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem békülhet meg olyan helyzettel, amikor egy állam, az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja — adott esetben az Egyesült Államok —, megszállja egy más szuverén állam — szintén az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja —, területének egy részét, megsérti területének szuverenitását, beavatkozik belügyeibe és fegyveres erővel résztvesz egy polgárháborúban —, amely egyébként már véget ért a kínai nép teljes győzelmével. A Szovjetúnió képviselője ezzel kapcsolatban rámutatott, nem méltó az ENSz-hez, hogy bátorít ja az amerikaiak cselekedeteit a. Kínai Népköztársaság népi kormánya ellen olyan pártütő' és össszeesküvö horda védelmében, mint amely Taivan szigetén húzta meg magát az Egyesült Államok védőszárnyai és az amerikai fegyveres eró'k védelme alatt. Beszédének befejezésében Visinszkij elvtárs a szovjet küldöttség következő határozat-tervezetét ismertette a tárgyalt kérdésben: „A közgyűlés, megvizsgálva az Egyesült Államok Kína elleni agreszsziójának kérdését, meghallgatva ebben a kérdésben a Kínai Népköztársaság küldöttségének nyilatkozatát és a Szovjetúnió küldöttségének magyarázatát, megtárgyalva Kína területi épségének és határai sérthetetlenségének az Egyesült Államok haditengerészeti és légi erői által történt megsértésének tényeit, amelyek kifejezésre .jutottak: a) az Egyesült Államok fegyveres erőinek behatolásában Taivan szigetére, amely Kína területének elszakíthatatlan része, amint azt a három hatalom (Egyesült Államok, NagyBritannia és Kína) 1943 december 1-én kelt kairói egyezménye elismeri; és az így történt beavatkozásban az Egyesült Államok kormánya részéről Kína belügyeibe; b) Taivan szigete partvidékének blokádjában az Egyesült Államok 7. haditengerészeti flottájának erői által azzal az ellenséges célzattal, hogy a Kínai Népköztársaság fegyveres erőit és hatóságait ne engedjék be a szigetre; kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az Egyesült Államok Kína elleni agressziójának haladéktalan megszüntetésére. i A varsói világkongresszus amerikai résztvevői Moszkvában Moszkvában tartózkodó amerikai közéleti személyiségek — a varsói világkongresszus résztvevői — tegnap látogatást tettek a Szovjet Békevédelmi Bizottságnál, ahol Nyikolaj Tyihonov, a bizottság elnöke fogadta őket. Tyihonov az amerikai küldöttek fl francia nemzetgyűlés követelése: bíróság elé Jules Moch hadügyminisztert! Kedden délután szavazott a francia nemzetgyűlés a Francia Kommunista Pártnak azon javaslata fölött, amely követeli: utalják Jules Moch hadügyminisztert az úgynevezett „tábornokok botrányának" eltussolásában vitt szerepéért a Legfelső bíróság elé. A „tábornokok botránya" mult év végén pattant ki, amikor kiderült, hogy Revers és Mast tábornokok bizalmas katonai iratokat juttattak Bao Dai-hoz egy Peyré nevű kalandor közvetítésével. A „tábornokok botránya" nagy felháborodást váitott ki a francia közvéleményből, ami még csak fokozódott, amikor Fourcaud ezredes, a francia hírszerzöszolgálat vezetője a botrány kivizsgálására alakult parlamenti bizottság előtt kijelentette, hogy Moch, aki akkor belügyminiszter volt. „valósággal kicsikarta" Queuille akkori miniszterelnöktől és Ramadier hadügyminisztertől, hogy ejtsék el a vádat a botrány ügyében. A parlamenti vizsgálóbizottság olyan jelentést készített, amely megrótta ugyan a kormány több tagját, de gyakorlatilag az ügy elkenésére törekedett. A Francia Kommunista Párt szónokai élesen támadták a parlamenti bizottság jelentését és követelték Moch bíróság elé állítását. A tegnap megtartott titkos szavazás során, a francia nemzetgyűlés többsége 235 szavazattal 203 ellen 37 tartózkodással elfogadta a Kommunista Párt javaslatát. A szavazás eredményének kihirdetése után a miniszterek azonnal elhagyták az üléstermet és tanácskozásra vonltak vissza. Megbeszélésük végén megállapodtak abban, hogy a szavazás eredményét „a hadügyminiszter dezavuálásának" tekintik és ennek megfelelően lemondanak. Pleven miniszterelnök azonna/1 felajánlotta a kormány lemondását a köztársasági elnöknek, aki — az eddigi hírek szerint —, nem fogadta el azt. Éjszaka érkezett utolsó párizsi jelentések szerint a Pleven-kormány elhatározta, hogy visszavonja a lemondást. üdvözlése után kifejezte azt a meg* győződését, hogy az amerikai külküldöttségnek szovjetúnióbeli tartózkodása a két nép barátságának megszilárdítását szolgálja. Válaszában Holland Roberts professzor örömét fejezte ki, hogy mint az amerikai nép békekövetei, a Szovu jetúnióban tartózkodhatnak. Folytatni akarjuk és folytatjuk is —• mondotta — a harcot a békéért és a Szov« jetúnió és az USA népeinek tartós barátságáért. Meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetúnió népei békét akarnak. Az amerikai küldöttség tagjai ezután arról beszéltek, milyen terror közepette folyik az Egyesült ÁllaI mokban a békealáírások gyűjtése, Háborús hisztéria és bussines A moszkvai Pravda ..Háborús hisztéria és bussines" címmel cikket közöl, amelyben az amerikai háborús őrületről ad számot. nyitják, milyen feszültséget idézett elő az Észak-Amerikai Egyesült Államok lakóiban a háborús pszichózis. A' háborúra uszító uralkodó körök tervNemrég — írja a moszkvai lap —, a szerű propagandája a kétségbeesés newyorki földalatti vasúton rövidzárnewyorki földalatti vasúton rövidzárlat állt be. A rövidzárlattal kapcsolatosan dörrenések hallatszottak és a sötétben hatalmas szikrák villantak. Ez elég volt ahhoz, hogy az emberek ezreinek ajkáról félelmetes kiáltások hangozzanak fel: „Atombomba!" Az emberek őrült futásnak eredtek. A nagy pánikban számtalanok súlyos sérülést szenvbdtek. Hasonló eset történt Newvórk egyik negyedében Brooklvnban is. Egy véletlen robbanás következtében e negyedben hallatlan pánik tört ki. Az emberek az óyóhelvekre rohantak és mind a háború kirobbanásáról beszéltek. Ezek a tények nem véletlenek. BizofőMarIton. aki egyidejűleg vezetője annak az „Instituto Catolico di Attivita Sociale"-nak (katolikus szociális tevékenységi intézet), melyet a pápa nemrégen a demokratikus mozgalom elleni harc érdekében szervezett meg. Az új vezetés alatt a „belügyi osztály" teljes gőzzel látott munkához. A CIP-nek egyre újabb és újabb leányvállalatai bukkanak fel, melyek a legismertebb, legmegbízhatóbb, legelszántabb egyházi személyek vezetése alatt állnak. A newyorki fiókot Mrs. Bradley-vel együtt Spelmann őeminenciája pártfogolja; a koblenzit (NyugatI Németország) a „Katholische Press Korrespondenz" ügynökség igazgatója, páter Poyler vezeti, a keleti és délkeleti országok „tanulmányozásának" munkáját a fentemlített Schmieder és az apostoli főváros főszakértője, Preseren vette a vállaira. A legfontosabb feladat, melyet a pápa a kémszolgálat e|lé tűzött: harc a kommunizmus ellen, ügynökségek beférkőzése a népi demokráciák országaiba és a kommunista pártokba, információk szerzése valamennyi ország, köztük a Szovjetúnió kommunista pártjának tevékenységéről és megfelelő propaganda ezekben az országokban. 1948 elején XII. Pius egyszerre 32 új biborost nevez ki, köztük egy sor amerikait; a katolikus egyház történelmében először tűnik eí az olasz többség a bíborosok testületében. A római pápának ez a drámai gesztusa nem maradhatott jutalmazás nélkül. Washington siet kifejezni köszönetét: a katolikus papságnak nagykegyesen megengedték, hogy résztven gyen az úgynevezett „Operation X" végrehajtásában. Az „United States News and World Report" című amerikai konzervatív napilapban közzétett adatok szerint az „Operation X" tervezete előirányozza a kémkedés, diverzió. szabotázs megszervezésén kívül, „szükség esetén", kiemelkedő, haladó államférfiak meggyilkolását is. Az „Operation X" felöleli az egész világot, de szervezőinek és végrehajtóinak tekintete alapjában véve Európa keleti része felé irányul határára taszítja az amerikai népet, Ha betekintünk bármelv amerikai újságba, folyóiratba, minden egyes oldalán ordító belük hirdetik a háborút és az atombomba veszedelmét. Az atomrém sötét árnva ott kísért az amerikai filmekben, a televíziós adóállomások műsorában, a saitó minden oldalán. Az elmúlt hónapokban Chicar góban megrendezték a város atorrw bombázását. Erre a furcsa előadásra amely három napig tartott, négy kor® mányzó, húsz polgármester, a hivataf* noki kar, a rendőrség és a tűzoltóság kiküldöttei érkeztek Chicagóba. Ne® vitás, hogy milyen légkört okozott pokon át ez az eset a lakosság köre?" ben. A háborús hisztéria, a háborús uszítás szükséges velejárója a monopolis-s fáknak arra kell, hogy jöveddmü* ket emelhessék. Az egész háborús pszichózis és gyűlölet a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen irányul Ez a Szovjetúnió elleni hisztéria azonban' már egész nevetséges formákat kezd ölteni. Az egyik newvorki vendéglőben az étlapról törölték az orosz faár* tást. Természetesen az amerikai ven» déglőkben meg lehet tiltani az orosZ mártás felszolgálását és valamilyen francia körítéssel pótolni, nem lehet azonban a béke és demokrácia nagy táborának tagjait elnémítani, a mozgat lom terjeszkedését megakadályozni,