Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-01 / 278. szám, péntek

1950 december í m %m A Vatikán „belügyi osztálya" Képzeljük el magunkat a smaragd­színű alpesi Isar-fdyó hullámzó vizein. Azon a szigete®, melyet az Isar-íolyó vize körülnyaldos és amely München­nek csaknem a középpontjában fek­szik, a háború előtt gazdag múzeum volt. Amikor elnémult az ágyúdörej és a bajor fővárosba betelepedtek az amerikaiak, a múzeum épületében élő kiállítási tárgyakat — keletről ideme­nekült SS-Iegényeket és mindenféle rendű és rangú kollaboránsokat helyez­tek el. Az UNRRA (a fasizmus áldozatául esett országok támogatására létesített szerve) által bőkezűen támogatva, nem élitek éppen rosszul. Amikor azon­ban túlságosan beteltek a megszállók hétköznapi unalmával spekulációval foglalkoztak, vagy pedig tréningképen és a diszkvalifikáció elkerülése érde­kében kisebb rablóportyázásokat ren­deztek. Az amerikaiak hamarosan el­határozták, hogy gondoskodnak ne­veltjeik szellemi szükségleteiről is és ime, ugyanezen a szigeten, ugyaneb­ben a helyiségben megszervezték szá­mukra az UNRRA „egyetemet". Nem méltó, hogy az ENSz egy pártütő és összeesküvő horda védelmében bátorítsa az amerikai támadókat a Kínai Népköztársaság ellen Visinszkij külügyminiszter beszéde az ENSz politikai bizottságában Az egész világon párját ritkító öt­A politikai bizottság megkezdte sának történetét Kína belügyeibe és „A Szovjetúnió tiltakozása az Egye- rámutatott, hogy az Egyesült Álla­sült Államok Kína elleni agressziója- mok kormánya nemcsak hogy foly­val kapcsolatban" című kérdés tár- tatja beavatkozását a kínai polgárhá­gyalását. | borúba, hanem ebben a harcban fegy­Az elmúlt ülésen a bizottság elha- veres erőinek nyílt alkalmazásához tározta, hogy meghívja a Kínai Nép- folyamodik. köztársaság központi népi kormánya- Ez is bizonyítéka az amerikai kor­nak képviselőjét a politikai bizottság mány Kína elleni fegyveres agresz­ülésére, hogy résztvegyen a kérdés sziója tényének és egyben bizonyítéka tárgyalásán. I a Szovjetúnió által emelt panasz A bizottság ülése zsúfolásig telt te- j igazságosságának az amerikai vezető' remben nyilt meg. Az ülésen Vu Siu j körök ilyenfajta jogtalan cselekede­Csuan és kísérői elfoglalták helyüket az asztal mellett. A. J. Visinszkij elv­társ, a szovjet küldöttség nevében üdvözölte a kínai küldöttséget és si­kert kívánt munkájához. Visinszkij elvtárs érdemi nyilatko­zatot tett a fennforgó kérdésben. Be­szédét, amely a politikai bizottság délelőtti ülésének nagyrészét betöl­kolája rejtőzködött, ügyesen álcázva az általános műveltségi témákról szóló foglalkozások és felolvasások tanrend­jével. Különös figyelmet szentelt a '„papi szeminárium" annak az ötven fiatal­embernek. akik azon kívánságuknak adtak kifejezést, hogy „görögkatoli­kus egyesült egyház" üdvéért dolgoz­hassanak. Főleg hitleri zsoldosok ezek, akik sokat fáradoztak Hitler kémszer­veizete, az „Abwehr" részére és hogy e tevékenységük következményei elől meneküljenek, idejében továbbálltak nyugatra. Most buzgón vállalkoznak mindere, ami korábbi mesterségükre emlékezteti őket. Uj oktatóik, a je­zsuita atyák minden lehetőt megtesz­nek arra. hogy ez a buzgalom ki ne aludjon. Nem. terhelik tul a szemina­rístákat az apokalipszis könyvének ta­nulmányozásával, sem pedig az egy­házi ószláv nyelv igealakjainak bema­golásával. Gondosan ügyelnek arra, hogy ezeik a jövőbeli szentek számára oly hasznos foglalkozások ne hátrál­tassák a növendékeket a legfontosabb tantárgy, a kémkedés tanulmányozásá­ban. A szeminárium neveltjei, akik eddig legjobb esetben az „Abwehr" őrnagyai­val, vagy a „stratégiai szolgálat", vagyis az Egyesült Államok kémszer­vazete kapitányaival találkoztak, aligha gondolnák, hogy sikereik éa szorgal­muk iránt igen magasrangú személyek érdeklődnek. Aligha gondolnák, hogy a szeminárium mindenegyes neveltjé­ne!< sorsa az alig ismert, mégis minde­nütt. jelenlevő, Krisztus nevében és a szerény, keveset igérő „CIP" elneve­zés alatt működő szervezet kezében van. Első látszatra a CIP — csupán ka­tolikus' sajtóügynökség „Centro d'In­formazione Pro Deo". De csak az első látszatra. A valóságban nem más, mint a Vatikán „belügyi osztálya". A CIP aránylag fiatal. Atyja ennek is XII Pius. 1946-ban a pápa arra a következtetésre jutott, hogy a túlsá­gosan távoleső fülek rosszul hallanak, a szemek rosszul látnak és ezért elha­tározta, hogy összeolvasztja „belügyi osztályát" a jezsuita atyák kémhálóza­tával. Az uj hálónak át kell fognia a földgolyó minden szögletét, be kell nyomulnia oda, ahol még a madár sem jár, horgára kell akasztania mindazt, amit még eddig senkinek sem sikerült kihalásznia. Az informátoroknak hatalmas törzs­kara áll őszentsége rendelkezésére: 39 nuncius és 25 apostoli legátus, csak­nem másfélezer püspök, a szerzetesek­nek és papoknak megszámlálhatatlan hadserege, nem beszélve az „Actio Catholica" és egyéb számos katolikus szervezet, keresztény demokrata pár­tok, katolikus szakszervezetek és ha­sonló intézmények vezetőiről és funk­cionáriusairól. Ilyen embertömeget ki­hallgatni, utasítani őket, nem könnyű dolog és oly hatalmas gépezeitet köve­tel meg, melyet rendkívül ügyes, ta­pasztalt kezek - irányítanak. A pápa rövidesen jóváhagyta a szol­gálat főbb vezetőinek listáját. A köz­ponti vezetőség élén a jezsuita-rend generálisa Jansens állott. Helyettesé­nek, jobban mondva a pápa képvise'ő­jének a Vatikán államtitkárát, a már nem egyszer említett Montini bíborost nevezték ki. Segítőtársként látott munkához a jezsuita kémszolgállat köz­ponti vezetőségének adminisztratív igazgatója, Schmieder és a CIP igazgatója, a dominikánusrendi Visinszkij elvtárs beszédének elején emlékeztette a bizottságot, hogy 1950 június 27-én az Egyesült Államok el­nöke hivatalosan nyilatkozott az Egyesült Államok 7. flottájának adott parancsáról, hogy kezdjenek erőszakos tevéknyeséget Taivan kí­nai sziget ellen. Mint ismeretes, a parancs teljesíté­sének során az Egyesült Államok ha­ditengerészetének erőit Taivan part­jaihoz irányították, tengeri blokádot létesítettek a sziget körül és rendsze­res őrjáratokat a taivani tengerszo­rosban. Mindennek következtében Taivan kikötői az amerikai haditen­gerészeti eró'k támaszpontjaivá vál­tak. Nem sokkal későbben Taivanra csoportosították át az Egyesült Álla­mok légi eró'inek több repülőkötelé­két. Az amerikai fegyveres erők ilymó­don teljesen jogtalanul lábbal tiporva a nemzetközi jog minden elvét és szokását, megszállás alá vetették Tai­van szigetét és felségvizeit, elhelyez­kedtek Taivan övezetében és magán a kínai szigeten, mintha az háború­ban elfoglalt terület lenne. Visinszkij elvtárs hivatkozott a kairói és a potsdami egyezményre, majd emlékeztetett arra, hogy Taivan évszázadokon keresztül Kínához tar­tozott. A Szovjetúnió képviselője hangsúlyozta, hogy Taivan — ősi kí­nai föld. Taivan Kína elszakíthatatlan része. Emlékeztetett arra is, hogy Truman és Acheson, az Egyesült Ál­lamok hivatalos képviselői még ez év elején szakadatlanul bizonygatták, hogy az Egyesült Államok nem fog beavatkozni Taivan ügyébe és általá­ban Kína belügyeibe. Erről a kül­ügyminisztérium még hivatalos nyi­latkozatot is adott ki 1950 február 9-én. Az Egyesült Államok kormánya azonban minden nyilatkozata ellené­re durván megsértette Taivannal kap­csolatos kötelezettségeit, elfoglalta a szigetet, fegyveres erői megszállásá­nak vetette alá és ezzel megsértette Kína területi sérthetetlenségét is, láb­bal tiporva a nemzetközi jog alapel­veit és az ENSz alapokmányának el­veit. Ez a tevékenység arról tanúsko­dik, hogy az Egyesült Államok kor­mánya Kínával való kapcsolatai te­kintetében az erőszakpolitika alkal­mazására tért át és pedig a legdur­vább fegyveres formában. Visinszkij elvtárs hangsúlyozta, hogy ma az Egyesült Államok veze­tő körei hódító cselekedeteit Taivan kínai szigettel kapcsolatban az ENSz cégérével, zászlajával és nevével igyekeznek leplezni, úgy, ahogy azt Koreában tették. A szovjet küldöttség vezetője, az Egyesült Államok Kínával kapcsola­tos cselekedeteit nyílt erőszaknak mi­nősítette, amely azt célozza, hogy tá­mogatást nyújtson a csödbement és a kínai nép által megdöntött Kuomin­tang-klikknek a kínai nép és az egyetlen jogos kínai kormány: a Kí­nai Népköztársaság központi kormá­nya elleni harcában. Visinszkij elvtárs részletesen idéz­te az Egyesült Államok beavatkozá­tei ellen. A Szovjetúnió képviselője hangsú­lyozta, hogy a Kína elleni amerikai agresszió távolabbi célokat szolgál, melyeknek egyike az, hogy elejét ve­gye a Kuomintang-klikk utolsó metsvárából, Taivan szigetéről törté­nő elkergetésének. Ennek megakadá­lyozásával az Egyesült Államok meg akarja tartani azt a lehetőséget, hogy Taivan szigetét katonai támaszpontul használja fel a további amerikai ag­resszió számára Kína ellen és általá­ban a Távol-Keleten. Az Egyesült Államok hivatalos sze­mélyiségei arra törekednek, hogy va­lamiféle módon leplezzék a világ köz­véleménye előtt a Kína elleni ameri­kai agresszió tényét és olymódon ál­lítsák be a kérdést, mintha ezek az agresszív cselekedetek az Egyesült Államok koreai háborújával kapcso­latban szükségesek volnának. Az Egyesült Államok vezető köreinek ilyen magyarázkodása nyilt elismeré­se ennek az agressziónak, de egyben a lények meghamisítását, a dolgok valódi állásának elferdítését jelentik, hiszen a koreai háborús eseményeket éppen az amerikai beavatkozók hív­ták ki. A szovjet küldöttség vezetője ki­mutatta, hogy az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit Kína ellen Tai­van szigete körzetében — gondosan és idejében előkészítették. Az TTSA Kína elleni agresszív cselekedetei nem korlátozódnak Taivanra. Mint ismere­tes, ez év nyarának vége óta, vagyis már több hónapon keresztül folyik Kína légihatárainak rendszeres meg­sértése az amerikai légierők által a mandzsuriai-koreai határ vidékén; a kínai terület bombázása és lövése, amely Kínának már sok emberéleté­be. került, "jelentős anyagi károkat okozott és felkeltette a kínai kor­mány és a kínai nép ismételt jogos tiltakozását és elégedetlenségét. A Szovjetúnió küldöttségének veze­tője a továbbiakban kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem békülhet meg olyan helyzettel, amikor egy állam, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tagja — adott esetben az Egyesült Államok —, meg­szállja egy más szuverén állam — szintén az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének tagja —, területének egy részét, megsérti területének szuvere­nitását, beavatkozik belügyeibe és fegyveres erővel résztvesz egy pol­gárháborúban —, amely egyébként már véget ért a kínai nép teljes győ­zelmével. A Szovjetúnió képviselője ezzel kapcsolatban rámutatott, nem méltó az ENSz-hez, hogy bátorít ja az ame­rikaiak cselekedeteit a. Kínai Népköz­társaság népi kormánya ellen olyan pártütő' és össszeesküvö horda védel­mében, mint amely Taivan szigetén húzta meg magát az Egyesült Álla­mok védőszárnyai és az amerikai fegyveres eró'k védelme alatt. Beszédének befejezésében Visinsz­kij elvtárs a szovjet küldöttség követ­kező határozat-tervezetét ismertette a tárgyalt kérdésben: „A közgyűlés, megvizsgálva az Egyesült Államok Kína elleni agresz­sziójának kérdését, meghallgatva eb­ben a kérdésben a Kínai Népköztár­saság küldöttségének nyilatkozatát és a Szovjetúnió küldöttségének ma­gyarázatát, megtárgyalva Kína te­rületi épségének és határai sérthe­tetlenségének az Egyesült Államok haditengerészeti és légi erői által történt megsértésének tényeit, ame­lyek kifejezésre .jutottak: a) az Egyesült Államok fegyveres erőinek behatolásában Taivan szige­tére, amely Kína területének elszakít­hatatlan része, amint azt a három ha­talom (Egyesült Államok, Nagy­Britannia és Kína) 1943 december 1-én kelt kairói egyezménye elismeri; és az így történt beavatkozásban az Egyesült Államok kormánya részéről Kína belügyeibe; b) Taivan szigete partvidékének blokádjában az Egyesült Államok 7. haditengerészeti flottájának erői ál­tal azzal az ellenséges célzattal, hogy a Kínai Népköztársaság fegyveres erőit és hatóságait ne engedjék be a szigetre; kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az Egyesült Államok Kína elleni ag­ressziójának haladéktalan megszün­tetésére. i A varsói világkongresszus amerikai résztvevői Moszkvában Moszkvában tartózkodó amerikai közéleti személyiségek — a varsói világkongresszus résztvevői — teg­nap látogatást tettek a Szovjet Béke­védelmi Bizottságnál, ahol Nyikolaj Tyihonov, a bizottság elnöke fogadta őket. Tyihonov az amerikai küldöttek fl francia nemzetgyűlés követelése: bíróság elé Jules Moch hadügyminisztert! Kedden délután szavazott a francia nemzetgyűlés a Francia Kommunista Pártnak azon javaslata fölött, amely követeli: utalják Jules Moch hadügy­minisztert az úgynevezett „táborno­kok botrányának" eltussolásában vitt szerepéért a Legfelső bíróság elé. A „tábornokok botránya" mult év végén pattant ki, amikor kiderült, hogy Revers és Mast tábornokok bizal­mas katonai iratokat juttattak Bao Dai-hoz egy Peyré nevű kalandor közvetítésével. A „tábornokok botránya" nagy felháborodást váitott ki a francia közvéleményből, ami még csak fo­kozódott, amikor Fourcaud ezredes, a francia hírszerzöszolgálat vezetője a botrány kivizsgálására alakult par­lamenti bizottság előtt kijelentette, hogy Moch, aki akkor belügyminiszter volt. „valósággal kicsikarta" Queu­ille akkori miniszterelnöktől és Ra­madier hadügyminisztertől, hogy ejtsék el a vádat a botrány ügyé­ben. A parlamenti vizsgálóbizottság olyan jelentést készített, amely megrótta ugyan a kormány több tagját, de gyakorlatilag az ügy elkenésére tö­rekedett. A Francia Kommunista Párt szónokai élesen támadták a par­lamenti bizottság jelentését és köve­telték Moch bíróság elé állítását. A tegnap megtartott titkos szava­zás során, a francia nemzetgyűlés többsége 235 szavazattal 203 ellen 37 tar­tózkodással elfogadta a Kom­munista Párt javaslatát. A szavazás eredményének kihirdeté­se után a miniszterek azonnal elhagy­ták az üléstermet és tanácskozásra vonltak vissza. Megbeszélésük végén megállapodtak abban, hogy a sza­vazás eredményét „a hadügyminisz­ter dezavuálásának" tekintik és en­nek megfelelően lemondanak. Pleven miniszterelnök azonna/1 felajánlotta a kormány lemondását a köztársa­sági elnöknek, aki — az eddigi hí­rek szerint —, nem fogadta el azt. Éjszaka érkezett utolsó párizsi je­lentések szerint a Pleven-kormány elhatározta, hogy visszavonja a le­mondást. üdvözlése után kifejezte azt a meg* győződését, hogy az amerikai kül­küldöttségnek szovjetúnióbeli tartóz­kodása a két nép barátságának meg­szilárdítását szolgálja. Válaszában Holland Roberts pro­fesszor örömét fejezte ki, hogy mint az amerikai nép békekövetei, a Szovu jetúnióban tartózkodhatnak. Folytat­ni akarjuk és folytatjuk is —• mon­dotta — a harcot a békéért és a Szov« jetúnió és az USA népeinek tartós ba­rátságáért. Meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetúnió népei békét akar­nak. Az amerikai küldöttség tagjai ez­után arról beszéltek, milyen terror közepette folyik az Egyesült Álla­I mokban a békealáírások gyűjtése, Háborús hisztéria és bussines A moszkvai Pravda ..Háborús hisz­téria és bussines" címmel cikket közöl, amelyben az amerikai háborús őrület­ről ad számot. nyitják, milyen feszültséget idézett elő az Észak-Amerikai Egyesült Álla­mok lakóiban a háborús pszichózis. A' háborúra uszító uralkodó körök terv­Nemrég — írja a moszkvai lap —, a szerű propagandája a kétségbeesés newyorki földalatti vasúton rövidzár­newyorki földalatti vasúton rövid­zárlat állt be. A rövidzárlattal kapcsolatosan dörrenések hallat­szottak és a sötétben hatalmas szikrák villantak. Ez elég volt ahhoz, hogy az emberek ezreinek ajkáról félelme­tes kiáltások hangozzanak fel: „Atom­bomba!" Az emberek őrült futásnak eredtek. A nagy pánikban számtalanok súlyos sérülést szenvbdtek. Hasonló eset történt Newvórk egyik negyedében Brooklvnban is. Egy vé­letlen robbanás következtében e ne­gyedben hallatlan pánik tört ki. Az em­berek az óyóhelvekre rohantak és mind a háború kirobbanásáról beszéltek. Ezek a tények nem véletlenek. Bizo­fő­Mar­Iton. aki egyidejűleg vezetője annak az „Instituto Catolico di Attivita Socia­le"-nak (katolikus szociális tevékeny­ségi intézet), melyet a pápa nemrégen a demokratikus mozgalom elleni harc érdekében szervezett meg. Az új vezetés alatt a „belügyi osz­tály" teljes gőzzel látott munkához. A CIP-nek egyre újabb és újabb leányvállalatai bukkanak fel, melyek a legismertebb, legmegbízhatóbb, legel­szántabb egyházi személyek vezetése alatt állnak. A newyorki fiókot Mrs. Bradley-vel együtt Spelmann őeminen­ciája pártfogolja; a koblenzit (Nyugat­I Németország) a „Katholische Press Korrespondenz" ügynökség igazgató­ja, páter Poyler vezeti, a keleti és dél­keleti országok „tanulmányozásának" munkáját a fentemlített Schmieder és az apostoli főváros főszakértője, Pre­seren vette a vállaira. A legfontosabb feladat, melyet a pápa a kémszolgálat e|lé tűzött: harc a kommunizmus ellen, ügynökségek beférkőzése a népi demokráciák orszá­gaiba és a kommunista pártokba, in­formációk szerzése valamennyi ország, köztük a Szovjetúnió kommunista párt­jának tevékenységéről és megfelelő propaganda ezekben az országokban. 1948 elején XII. Pius egyszerre 32 új biborost nevez ki, köztük egy sor amerikait; a katolikus egyház történel­mében először tűnik eí az olasz több­ség a bíborosok testületében. A római pápának ez a drámai gesz­tusa nem maradhatott jutalmazás nél­kül. Washington siet kifejezni köszö­netét: a katolikus papságnak nagyke­gyesen megengedték, hogy résztven gyen az úgynevezett „Operation X" végrehajtásában. Az „United States News and World Report" című ameri­kai konzervatív napilapban közzétett adatok szerint az „Operation X" ter­vezete előirányozza a kémkedés, diver­zió. szabotázs megszervezésén kívül, „szükség esetén", kiemelkedő, haladó államférfiak meggyilkolását is. Az „Operation X" felöleli az egész világot, de szervezőinek és végrehaj­tóinak tekintete alapjában véve Európa keleti része felé irányul határára taszítja az amerikai népet, Ha betekintünk bármelv amerikai új­ságba, folyóiratba, minden egyes ol­dalán ordító belük hirdetik a háborút és az atombomba veszedelmét. Az atomrém sötét árnva ott kísért az amerikai filmekben, a televíziós adó­állomások műsorában, a saitó minden oldalán. Az elmúlt hónapokban Chicar góban megrendezték a város atorrw bombázását. Erre a furcsa előadásra amely három napig tartott, négy kor® mányzó, húsz polgármester, a hivataf* noki kar, a rendőrség és a tűzoltóság kiküldöttei érkeztek Chicagóba. Ne® vitás, hogy milyen légkört okozott pokon át ez az eset a lakosság köre?" ben. A háborús hisztéria, a háborús uszí­tás szükséges velejárója a monopolis-s fáknak arra kell, hogy jöveddmü* ket emelhessék. Az egész háborús pszichózis és gyűlölet a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen irányul Ez a Szovjetúnió elleni hisztéria azonban' már egész nevetséges formákat kezd ölteni. Az egyik newvorki vendéglő­ben az étlapról törölték az orosz faár* tást. Természetesen az amerikai ven» déglőkben meg lehet tiltani az orosZ mártás felszolgálását és valamilyen francia körítéssel pótolni, nem lehet azonban a béke és demokrácia nagy táborának tagjait elnémítani, a mozgat lom terjeszkedését megakadályozni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom