Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)
1950-12-27 / 298. szám, szerda
I UJSZ0 1950 december 27 A felülvizsgálás eredményei a fiileki Kovosmattban Utólag mutatkozott meg leginkább, milyen bölcsen járt el Pártunk, amikor végrehajtotta a párttagok felülvizsgálását. Meglátszik az eredmény a termelés és a munkások egységes összefogása terén is. A reakció vad támadást indított ugyan éber funkcionáriusaink ellen és igyekezett alaptalan vádakat terjeszteni, hogy megingassák tekintélyüket a tömegek edővt, de lelepleztük aljas tevékenységét és így helyreállítottuk a tömegek bizalmát. Üzemünk még nagyobb lendül stte! fogott hozzá az ötéves terv feladatainak teljesítéséhez és bebizonyítja azoknak, akik mesterséges akadályokat szeretnének útjába gördíteni, hogy soha többet vissza nem jöhet a kizsákmányoló kapitalisták rendszere. Mi kommunisták mindig a- harc emberei voltunk és maradunk. Harcoltunk a kapitalizmus megdöntéséért, most pedig harco'unk a békéért és a szocidlízmus felépítésééit, drága Sztálinunk és Gottwald elvtársunk vezetésével. A felülvizsgálás folyamán 1 kölcsönösein rámutattak az elvtársak egymás hibáira, a rossz munkabeosztásra, a I rossz irányításra, a termelés hiányosságára, a konjunktúra-párttagokra. Nagyobb éberségre intettük ai cllv, társakat és mindannyian köte'.ezettséi geket vállaljunk, hogy a jövőben még j jobban helytál'unk a szervezés, a teri melés terén, hogy vigyázunk Pártunk I tisztaságára, mint a szemünk fényére. Már most is megláttuk a kötelezettségvállalások eredményét, nemcsak a i párttagok, hanem a pártonkívüJ'ek munkáján is A 'elkes, becsületes munkások egymásu'án hívják ki versenyre a többi műhelyeket, hogy fef-' lendítsék a többtermelést. A ka'lankészítő műhely versetnyre hívta ki a bádogos műhelyi az öntődés és más műhelyeket is, amelyek elfogadják a fehívást és most fokozott igyekezettel dolgoznak. A selejtet további 3%ka' akarják csökkenteni, hogy ezzel is hozzájárul ianak nemzetgazdaságunk támogatásához. Igy igyekeznek erősíteni a világbéke Sztál :n elvtárs vezetése alatt álló táborát Albert József, az Uj SZÓ munkáslevelezője. Szitílítt Tjífliizben Le az alkoholizmussal A letűnt kapitalista rendszer alatt a munkások nagyrésze italba temette bánatát. Ivásbar. kerestek menedéket életük nehéz megoldhatatlan problémái elől. A kapitalista állam folytatott ugyan az alkoholizmus ellen némi propagandát, de a bajt nem tudta megszüntetni, mert annaK gyökereit, a nyomort és az^abbói származó műveletlenséget nem szüntette meg. De meg azért sem akarták megszüntetni a volt urak az alkoholizmus átkát, mer nem volt érdekük. Az urak tudták, ha a munkás részeges, akkor az gyöngeelméjű, öntudatlan ember, akivel azt csinálhatnak, amit akarnak. Az ilyen munkás nem lát egy lépéssel sem tovább az orránál, csak az lebeg a szeme előtt, mikor lesz újra fizetés, mikor rúghat be meg :nt. Tudták, hogy az ilyen munkás nem fog küzdeni a kizsákmányolás ellen, sőt, az ilyen gyengeakaratú munkások közül kerültek ki a legtöbb sztrájktörő és spicli. Ma azonban más a helyzet. Népi demokratikus köztársaságunkban nincsenek kapitalista urak. A gazdák mi vagyunk, a munkások. A kapitalista rendszert teljesen felszámoltuk és megteremtettük a teljesen úitípusú, kizsákmányolástól mntes munkáshazát. Ennek az új államnak józan és művelt munkásokra van szüksége. Üjtípusú embereket akarunk, akik a megváltozott munkában lelik örömüket. Nincs szükségünk részeges munkásokra. De sajnos, ez még ma is nagyon g-yakori jelenség. Hogy ez mennyire csúnya és visszataszító ezt azt hiszem senkinek sem kell magyarázgatni. Azonban a részegség nemcsak megalázó és csúnya, hanem sok káit 'S tesz a munkateljesítményben. Az ilyen munkások közül kerül ki a legtöbb hiányzó. Az ilyen munkás munkateljesítménye nem lehet olyan, mint azé az öntudatos munkásé, aki nem iszákos. Az iszákos munkások hátráltatják a termelést, mert amit az öntudatos munkások, élmunkások ezrei a termelés terén jó munkájukkal elérnek, azt az iszákos munkások teljesítménye nagyon lecsökkenti, ez az életszínvonal fokozását is meglassítja A mai munkásnak nem kell az italban keresnie vigasztalást vagy á feledést. Ma a munkás előtt minden _ út nyitva áll az érvényesülés felé. Szórakozás és művelődés lehetősége is bővem adódik A színházak ma a munkásoknak játszanak Értékes könyvek állnak rendelkezésükre. Az iskolák, egyetemek a munkásokra várnak. Az alkoJholizmus, mint túlélt rossz szokás maradt ránk és ezért mindéin munkás legyen azon, hogy ezt a mult rendszerből áthozott fekélyt teljesen eltávolítsuk Küzdjünk az alkoholizmus ellen. Skulányi'i Benő, a magyar pedagógia munkásgimnázium esti tanfolyamának hallgatója. ÍCulák Bika Ferenc kulák egyetlen lánya vagyok Terbelédről. 43 éves vagyok. A- harmaneci papírgyárban dolgozom és büszkén számolhatok be arról, hogy élmunkásnő lettem. 140 százalékos normával végzem munkámat. Tisztítom a deszkafát Holik Istvánnal együtt. Mi. is csatlakoztunk a munkaversenyhez, hogy hozzájáruljunk a világ békeharcának támogatásához. Van egy 23 éves. lányom és egy 6 hónapos kis unokám. Ha ránézek, vígan nevetgélő unokámra, amint csillogó barna két szemével bizalommal tekint a világba, úgy érzem, hogy még Jobban kell dolgoznom, mint eddig, hogy minden eszközzel meg kell őriznünk a békét, meg kell akadályoznunk az újabb borzalmas véres háborút. K^ulák apám, Bika Ferenc mellől már régen elkerültem. Apám, édesanyám halála után két hónappal újra megnőaz apam sült és attól a perctől kezdve pokollá vált házában az életem. Elüldözött otthonomból azzal, hogy a kulákcseléd sorsára akart juttatni, összeszorítottam a fogam és elhatároztam, hogy nem hagyom, magam ilyen zsarnoktól kizsákmányolni, még ha apám is. Van két erős kezem, megélek abból tisztességesem. Először Csehországban egy kórházban, mint kisegítő ápolónő vállaltam állást, majd Prágában a karlini Besedábam, közös népkonyhán dolgoztam a szakács mellett. Négy évig dolgoztam így, önkéntes brigádmunkán Csehországban. Nem akartam azonban belenyugodni apám jogtalan eljárásában és elhatároztam, hogy mint nekem teljesen idegent, mint zsaroló kulákot a bíróság elé állítom. Ellenségnek tekintem őt, mint népi demokráciánk és a béke ellenségét, aki ott szabotál és ott csalja a népet, ahol tudja, Ugy érzem, hogy az éSgtem végre biztos talajon át. amióta a Besztercebánya melletti harmaneci papírgyárban dolgozhatom. Lelkes híve vagyok Szocialista rendszerünknek és szívemből gyűlölöm a háborús uszítókat, akik tönkre akarják tenni' jeletlünket, jövőnket és gyermekeink jövőjét Tudom már én tapasztalatból is, hogy mi a háború. Losonc mellett 21 napig állt a front, átéltem bombázást, ágyúzást és tűzvészt így hát tiszta szívemből írtam alá Csehországban Piszéiken a stockholmi békefelhívást. Utolsó csepp véremig a békéért akarok harcolni. Pusztuljanak a békeszerető népeknek és aiz ártatlan gyermekeiknek gyilkosai. Holik Erzsébet, a garamrnenti fűrésztelep n. őknunkásnője. Ez a részlet Mihail Iljin szovjet író „A Fekete-tengertől a Káspitóig" " című útleírásából való, amelyben a szerző a Szovjetúnió legszebb vidékét Sztálin szülőföldjét, a Kaukázust írja le. * Ezekben a régmúlt években Sztálin a tifliszi munkásokat földalatti körökbe tömörítette, s nagy küzdelemre lelkesítette a csizmadiákat, nyomdászokat, dohánygyári munkásokat és a város vasutasai 1- és így vetette meg az alapját a bolsevikek újveretű pártjának. I Reggelenkén' az egyik ház ajtaján, a pávaudvar tőszomszédságában, halk kopogtatás hallatszott. Egy férfi lépett be a kapun, aki* már vártak. A vendég nyomdafestéké' még szagló .röpiratköteget veit elő a zsebébő'. A I Jelizavetinszka ja-utcán valamelyik műhelyépületben, vagy va'amelvik munkás lakásán mentek végbe az első j szociáldemokrata vasutaskör fogla'ko' zás?i. Ezeket a frH"'kozásokat egy j sovánv feketelwiú. mér* m-"'dnem j gyerek propagandista vezette. Beszéd | közben ieíryzetfüzet hevert előtte. . vaev csak egyszerűen néhány apró j betűkkel teleírt oapír ao. A oroixapan[dista nem tért addig át más'k tárp-yra. I ameddig meq nem győződött arról. | hogy minden jelenlévő megértette. A. munkások, rrrközben vá'flszo'*ak kérj déseire eseteket sorakoztattak fel a jrnafuk életéből és elmondták, hopvan zsákmányolják ki őket. A prooagandis'a me" ,h' ,''ľ3tta ezeket az elbeszéléseket, majd általános érvényű követ. keztetéseket vont le belőlük. | Egy szép napon — 1900 április 23-án — Tiflisz munkásai ilhgálisan összegyűltek a Nachalovkához közej, eső hegyieken, hogy megünnepeljék I május elsejét I A kirándulás résztvevői kora regj gel menteik ki a városból. Három• négyes csoportokban szállingóztak. .Rendezők mutatták a munkásoknak 'az utat. Egy kis tó mellett, egy völgykatlanban, ame'yet alacsony, zöld ' halmok vettek körül, összegyülekezett vagy ötszáz ember. A nap megvilágította a Marx és Engels arcképével díszített vörös zászlót, amint ott lengett a dombtetőn. A szó azt a fiatal propagandistát illette, akit a sok vasutas mind jó! ismert és barátilag csak Szoszónak nevezett. Szoszó fel ment a dombtetőre, a kibontott zászló alá. A propagandista gyujtóhatású szavai az összegyűlteiket harcra szólították fel a cár és a kapitalizmus ellen.'„Itt vpn ez a vörös zászló, amelyet mocsoktalanul kei! szilárd kézzel hordoznunk* a végső győzelemig" — fejezte be beszédét a propagandista. Nem mindenki tudta aki kijött ide, a tóhoz, hogy ez a fiatal ember milyen, nagy munkát fejteltt ki a májusi ünnepseg megszervezése és személyes irányítása körül. Telnek az éve|k. Mindig gyakrabban robbannak ki sztrájkok és munkaszünetek Tiflisz gyáraiban, abban a városban, ahol a rendőrök és a katonaság száma nagyobb volt, mint a munkásoké; mindig gyakrabban és gyakrabban ostromolták meg a csendőrök a külvárosokat, vették körül á házakat és egész utcákat és fogdosták össze az engedetleneket. De azok az emberek, akikelt Sztálin vezetett, nem adták meg magukat és azok a külvá^jsok, amelyek eddig csak a. nincstelenség és a megaláztatás keserűségét ismerték, most megismerték a küzdelem örömét és büszkeségét is. Nagy energia csak nagy cél érdekében fejlődik ki — tanította a munkásokat Sztálin, miközben a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom eigységének eszméjét fejtegette. Az a cél, amely felé Lenin és Sztálin s a vezetésük alatt álló bolsevik Irta: Mihail Iljin párt törekedett, nagy volt, tehát nagy energia is fejlődött. Majdnem félévszázad telt el azóta, hogy Sztálin lelkes szavai elhangzottak. Sok víz lefolyt ez idő alatt a Kúrán, sok vharfelhő vonul' át Tbiliszi fölött. Grúzia fővárosában 1947 koratavaszán jártam. Reggelenként köd terjengett a folyó partja táján, nappal is felhős volt az ég és az a figyelmetlen kis felhő, amely belekapaszkodott a Mtacmindába. sokáig lógo't ott a köté'pálya felső ' állomása fölött. A régi pályaudvar környékére a szeles Plechanov-sugárút vezet. Az a sok épület, amely a sugárút mentén emelkedik, már a történekemé: sorra megismerkedünk velük annak az úfmu^tónak a segítségével, amelyet „A város Sztá'innal kapcsolatos helyeiről" Sz. Karabinovaja állított ör-zsze. Ügy olvassa az ember ezt a kis könyvecskét mint a legizgalmasabb elbeszélést. Távoli képek rajzanak körül bennünket. a mu't szól hozzánk ^ lelkesítő nyelvén és mi nem látunk sem aszfaltot, ame'y'ő! csillog a mostani sugárút sem trrllevbuszokat, amelyek ezen az aszfalton suhannak tova. Itt vagyunk a 40-es szám előtt .. 1907-et írunk. A boltozatos helyiséget csak homályosan világítja meg egy-két ablak. A pincébe, ahol a „Mnatobi", »Csveni Cchovreba« és a ,,Dro" című bolsevik lapokat nyomják, most lejön az az ember, aki a kaukázusvidéki bolsevikek harcát irányítja. Ez — Sztálin. Kéziratokat hoz ide a nyomda számára, elbeszélget a levelező munkatársakkal, kijavítja a cikkeket. Ez idő alatt született m^g és került ki a sajtó alól „AnarcHia, vagy szocializmus" című munkája, 'a szedőasztalon ott hevernek az első kefelevonatok „Zűrzavar" és ,A mi kaukázusi bohócaink" című cikkeiről... Másik ház, ugyanennek a sugárútnak és a Michajlovszkij-utcának a sarkán ... Micha Csodrisvili bolsevik munkás asztalosműhelye — az utcát is most az ő tiszteletére keresztelték át. 1904—1907 között járunk. Az asztalosműhelyből lakktól csillogó könyvszekrényeket. asztalokat, utazótáskákat hordanak ki: Csakhogy ezek nem közönséges asztaloskészftmények! Az asztalokban és a szekrényekben titkos fiókok rejlenek, ahol kényelmesen el lehet dugni a fegyvereket és az illegális irodalmat, az utazótáskáknak pedig dupla fenekük van, hogy röpiratokat lehessen bennük szállítani Az orosz birodalom, Grúzia és Tbiliszi fölött eüzúg az első forradalom vihara. Csodrisvili műhelye leszállítja a bolsevik pártszervezetek rendeléseit, egymásután készíti ta rejtett fiókos bútorokat és a földalatti nyomdák 'berendezését. A kapun most maga Micha lép ki, ez a „fölöttébb ártalmas egyén", legalább is a műhelly nyakára küldött cári rendőrágens véleménye szerint, majd kilép Melar.ia is, Csodrisvili felesége. Az asszony ott marad a ház körül, beszélget a szomszédokkal és egy pillanatra sem veszi le szemét az épülethez vezető utcákról Melania idejekorán közli elvtársaival észlaleteit, ő is közreműködik a titkos rendőrség embereinek leleplezésében. A detektívek azután jelenthetik a főnöküknek, hogy Csodrisvili felesége valami ismeretlen személlyel ment és az illetőnek megmutatta a velük szembetalálkozó rendőrtisztviselőt, aki történetesen egy hölggyel sétált az utcán és ezeket mon <foi: „Ez — spion, az a nagysága pedig ugyanezt a mesterséget tanulja". Ebben a házban van a kaukázusvidéki bolsevikek konspirációs központja. Az első- és második emeleten katonák ós a csendőrparancsSztálin elvtárs születésnapját ünnepeltük December 21-én este Hamuliakovon a községháza nagytermében a helyi SzKP, CsISz, CSEMADOK-szervezet és EFSz-csoport megünnepelte Sztálin elvtárs 71. születésnapját. Az ünneplő közönség zsúfolásig megtöltötte a nagytermeit, hogy meghallgassa az est műsorát és méltóan nyilvánítsa szeretetét a nagy Sztálin iránt. A megnyitó beszédet Füri Géza az SzKP kultúrelőadója tartotta. A himnuszok eléneklése után Rura József a közbiz- _ tansági szervezet hamuliakovoi őrsé- ] gének parancsnoka mondott szlovák nyelvű beszédet, amelyben ismertette Sztálin elvtárs ifjúságának és egész életének főbb mozzanatait. Élethűen ecsetelte Sztálin e(vtársnak a népek és az egész világ dolgozóinak jólétéért folytatott önzetlen küzdelmét, egész napjainkig, amikor vezetésével és útmutatásával a mi hazánkban is győzött a dolgozók harca az ej nyomás felett. Magyar nyelven Füri Géza elvtárs ismertette a nagy Sztálin életét. Ezután kultúrműsoi következett, amelynek kereében Bodis Emma orosznyelvű énekszámot adott elő Sztálinról, az iskola növendékei pedig Turbosová igazgatótanítónő vezetésével orosznyelvű karéneikkel szerepeltek. Nagy hatást keltett Rura József Szálin-szavalata, és a CSEMADOK dalköre köszöntő énekével. Bódis Ilona szavalatával fejeződött be az ünnepi műsor, amelyet a közönség lelkes tapsviharrak köszönt meg. Szűnni nem akaróati éltették a nagy Sztálint, a világ dolgozóinak vezérét és a béketábor etső harcosát. Bó-La, Hamuliakovo. i nokság emberei laknak; lent, a műhelyi ben, ahol a friss deszkák, aszralosenyv és lakk szaga terjeng, Sztálin végzi cikkeinek a kor ektúráját, szerkeszti az újságjainak szánt anyagot, vezeti a Kaukázus-vidék bolsevik szer] vezeteinek legfontosabb konferenciáit ' és gyűléseit. Plechanov-utca 150 . A volt tifliszi fizikai obszervatórium épületei. Az idő kereke megint visszafelé mozog . .i. Kis ajtó van a mostani bejárat . helyén, az ajtón túl kert... A háznak j nincsen seim oszlopcsarnoka, sem harmadik emelete — ezeket csak később j fogják építeni. 1899 december 28-tól 1901 március 28-ig itt él, itt dolgozik Sztálin. Az obszervatóriumban teljesít szo gálatot. itt végez meteorológiai, földrengés- és mágnestani megfigyeléseket. Abban a szobában, ahol esténként egy kis lámpa szokott égni a kerek asztal fölött, rengeteg könyv hever. Könyvek vannak az ablakpárkányon, könyvek az asztalon, de még a párnákon is. Ez a szoba, meg az a másik, amelyikbe Sztálin később átköltözködik, lesz a tifliszi szociáldemokrata vezetőcsoport konspirációs központja. Gyakran ti folynak le az öszszejövetelek, reggelig hallatszik az izgatott beszélgetés a forradalmi munkásmozgalomról, Leninről, a szociáldemokrácia legközelebbi feladatairól. Az obszervatórium mögött, kövek alatt, a Kúra-parti bokrok sűrűjében őrzik az illegális irodalmat. A Plechanovszkij-sugárút elmarad mellőlünk. Csengetnek a villamosok, hangzik a kolhoz? bazár lármája, bőröndökkel és batyukkal a kezükben sietnek a pályaudvar felé az utasok. Már itt is vagyunk a régi külváros első házainál. Régi, emeletes, tízablakos ház a volt Avcsaljszkaján, a jelenlegi Szovjet-utcán. Itt volt 1904—1905-ben az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt kaukázusi szövetséges bizottságának konspirációs szállása. Bemegyünk azon a kapun, amelyen keresztül anynyiszor járt negyven évvel ezelőtt Sztálin Az udvar belsejében még néhány kisebb épület van. Egyablakos, balkonra néző szoba. Gyakran megfordult itt Sztálin, itt folytak le találkozásai a kaukázusi' bizottság tagjaival, itt töltött egész éjszakákat tanácskozásokkal. Ebben a szobában volt az a rejtett fiókos, kerek asztal, amelyet Micha Csodrisvili, a bolsevik asztalosmester remekelt. Az asztal titkos rekeszében voltak a bizottság bélyegzői, az ülések jegyzőkönyvei. Sztálin a fal melletti asztalon szokott dolgozni. Ezen is volt egy kis doboz, amelyqt ugyancsak Csodrisvili készített; a beleillesztett tükör mögött szintén rejtett fiók vol. A- kis állvány legfeltűnőbb helyén volt egy biblia: egyik fejezete szolgált kulcs gyanánt azoknak a leveleknek a megfejtéséhez, amelyeket külföldről, Lenintől kaptak, yagy amelyeket oda küldtek. Lotkinszkaja-utca... Az egyik házban nyomták 1900-ban a tiltott sajtótermékeket A kiszedett szöveg ólomhasábjait rátették^ egy deszkalapra, bekenték festékkel, majd papírlapolt simítottak rajta végig kefévql — és már készen is volt a kefelevonat. Másik ház a Lotkinszkaja-utcán. 1902-ben itt is illegális sajtótermékeket nyomtattak. A ház alatti pincében volt feíállftva a kézisajtó — primitív gyártmány. Ez a két sajtó volt az ő?a a jól felszerelt avlabari titkos nyomdának, a földalatti bolseviktechnika kimagasló mintaképének. Most is csak úgy megaranyozza a nap a házakat és a pályaudvar környékének az utcáit, most is csal. úgy dübörögnek a szerelvények az állomás sínpárjain és most is ugyanolyan kitartó dudálások ébresztik fel hajnalban a környék lakóit, mint régen. Mégsem az a környék ez már, mint amilyen volt, fél évszázaddal ezelőtt Egy kitárt ablakon át zene hallatszik. A félig elhúzott fehér függöny mögött idősebb, szemüveges nő látszik, amint a zongora mellett ül. Kicsiny fiúk és lánykák fogják egymás karját és járnak körbe-körbe a nagy teremben, komikus bájjal tipegve. Ez gyermekkert. Egy házzal arrébb még egy gyermekkert. Aszfaltozott udvarán pálmák, ciprusok, platánok. A fehérköpenyes gondozónők kosarakból almát raknak ki. Könyvtár, gyermekorvosi rendelő ... Két-, három-, négyemeletes lakóházak. Az udvarokon gyümölcsfák szőlőlugasok, virágoságyak, ki utca végén hatalmas épület, mögötte magas, világos, ipari jellegű épületcsoport Ez meg gyár. Azután megint egy gyermekkert — ízléses épület: virágok nyílnak az ablakokban, vidám gyermekhangocskák szűrődnek ki a teremből az utcára. Még messzebb — iskola. Nem, igazán nem lehet ráismerni a régi külvárosra!
