Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)
1950-12-27 / 298. szám, szerda
U J SZO 1950 december 27 r&olsemk szpntnteL a oilág UvriiL Cikkgyűjtemény a szoviet sajtóból Szikra, Budapest 1950. Ebben a kötetben 376 oldalon 39 cikket találunk, kettő kivételével szovjet szerzőktől A 39 cikk az 1949 június és 1950 július közötti időből a köve'.kező tíz folyóiratból való: a Novoje Vremjából 16 cikk. az Ogonyokból 6, a Tartós békéért címűből 2, a Komszomolszka ia Pravdából 1, a Pravdából 2, a Vokrug Szvetából 2, n Trudból 4, a Szocialisztvicseszkája Zemlegyeljeből 1, a Szovjetszkoje Iszkttsz'voból 1, a Litveraturná ja Gazetából 3 cikk. Az egyes cikkek közül Európa országaival 12, a Közelkelettel 6. a Távolkelettel 6. Afrikával 5, Amerikával 9 foglalkozik. A bevezető cikk Ilja Erenburgtól való. a moszkvai Pravdában jelent meg, 1950 nyárelején Nyugat-Európában szerzett tapasztalatairól. A leghosszabb cikk 19 oldal terjedelmű, a legrövidebb 4 oldalnyi. Az egész kötet olvan. mint valami felvételekben gazdag hangszalag és képszalag, melv nemcsak Színes és változatos, hanem rendkívül tanulságos is. A felvételek a kaoitalista és a kapitalizmus uralma alatt álló orszá gokról készültek. Színesek és változatosak, mert a szerzők számos helyre elvezetnek bennünket, hogv széttekintsünk a föld legkülönbözőbb pontjain: így az asszuani Nilus-gátról látjuk a hatalmas víztárolókat, a legmagasabb newyorki felhőkarcoló 102-ik emeletéről a kapitalista üzletesség főVárosának kavargását, az USA kormányának székvárosából a Washington-emlék csúcsáról azokat a háztömböket, amelyekben világintrikákat szőnek, de tájékozódunk Vietnamtól Izlandig, Caracastól a délafrikai bennszülöttek rabszolgatelepeknek beillő rezervációig, elnézünk az argentínai pampákra, ahol százmillió ember számára volna helv. de csak 19 millió ember él s ebből 16 millió nyomorog. Montevideoról megtudjuk, hogy annak az országnak fővárosában, ahonnan sokmillió tonna húst exportálnak, a vásárlóknak sorba kell állmok, ha húst akarnak kapni s a helybeli piac számára a húst drágábban számítják, mint amennyiért az angoloknak exportra elad iák. Az olaj hazájáÖan, Venezuelában, a falusi lakosság nem ismeri a petróleumot s a legnagyobb venezuelai kikötő vidékén, ahonnan hajórakomány számra szállítják el a kakaót, a proletárgyermekek csodálkozva vesznek száiukba egy darabka csokoládét, mert ilyet soha nem ízleltek. Az sem marad megemlítés nélkül, hogy Egyptomban, a világ termékenyebb országában, élnek a legszegényebb parasztok. Az orosz napilapokból és folyóiratokból összeállított, vil^gperspektívát nyújtó cikkgyűjtemény ' sokféleségében is belső egység van, ez pedig annak a szemléletnek egysége, amelyet a kötet címe hangsúlyoz, vagyis a szerzők bolsevik szemmel iárják be és látják a világot Mit lát a bolsevik szem? A kapitalizmus ellentmondásait látja, a kapitalista rendszerrel kapcsolatos esztelenségeket, az egyes országokban a lakosság dolgozó többségének gazdasági nyomorát és emberi megalázottságát. Megtudjuk hogy a kapitalizmus az általa ellenőrzött területeken micsoda szörnvű áron fejleszti a termelőerőket: a dolgozó emberek beláthatatlan tömegeinek elnyomorítása árán Az USA hiába folvtat telhetetlen hajszát a kvantitásukkal meglepő méretek után. hiába üli az éjszaká' nappallá tevő fényorgiáit, vaksággal van megverve, mert nem látja, hogy a szocializmus mennyire fölöt'e áll a kapitalizmusnak Az USA-t a gazdasági válságoktól, a depressziótól való félelem tölti el A holnap bizonytalanságának tudata a kíméletlen és esz'elen kapitalista társadalmakat megfosztja a tervezetes szocialista távlatok reményesséeélöl. De nemcsak az USA-ban. hanem a latinamerikai államokban. a Távolkelet és a Messzinyuga' gyarmatain egyaránt azt tap szHink hogy ••> kapitalizmus csak a profitot az árút és a piacot Iái fa, de a 'I liTizó na"v'ömegek sorsával, küzd- | "eivel és ember- igénveivel nem törőd' k A föld gazdag tájairól és a kapitalista társadalom tökéletlenségeiről tájékoztat ez a kötet. A szovjet írók szeme kiválóan érzékeny a látnivalók vált izatossága iránt. A Karibi-tenger foszfores-zkál 1- hullámaiból felszökő repülő*> lakra épúgv figyelmeztetnek. m i n! Kasmir fővárosának. Szrinagarn-l, v rVHiszes parkjaira. az építőműGalánta, Nagymegyer, Nemesócsa Jó példája nyomán gyorsabb ütemben szervezzük meg az építkezéseknél szükséges munkaerőket Építési iparunk egyik legégetőbb problémája a kellőszámú munkaerők biztosítása. Szocialista rendszerünk egyik jellegzetessége, hogy nálunk nem hogy munkanélküliség lenne, de bizonyos iparágakban a munkaerőkben nagy hiányok mutatkoznak. Hogyan lehet ezen segíteni f Ezzel a kérdéssel fordultunk a Montostav bér- és munkahivatalához. Hogyan biztosítják ök a kellő számú munkást? Erre a kérdésre Rozlozsnik elvtárs, a munkaerő szervezési osztály vezetője válaszolt: — A Montostav mindent megtesz, hogy biztosítani tudja a kellő számú munkást. Hogyan járunk el ebben a kérdésben ? Elsősorban a már ná; lünk dolgozó munkásoknál érdeklö' dünk, hogy hol lehetne szerezni munkaerőket. A tények azt bizonyítják, hogy ahol jó alapokon nyugvó Egységes Földműves Szövetkezet van, ott könnyebben beszerezhető a hiányzó munkaerő mennyiség. Ezeknek mindig van emberfeleslegük. Ha mi kimegyünk a falvakba munkaerőket szerezni, akkor segítségül hívjuk a Párt helyi szervezetét, valamint az EFSz vezetőit és az Ifjúsági Szövetség tagjait. Meg kell jegyeznem, hogy a mi munkánk sokkal sikeresebb, mint pl. a munkahivatal ugyanilyen irányú szervezési kampánya. A munkahivatal emberei sok esetben csak a helyi Nemzeti Bizottságtól kapják meg írásban a munkaerők névsorát és létszámát. Ezzel meg is elégednek és lékok szabadulnak fel, amelyeket aztán fel lehet használni az iparban. Parasztságunknak meg kell értenie, hogy ötéves tervünk sikere szempontjából igen fontos minél több üzemet, gyárat, hivatalt építeni, nem ís szólva a munkáslakásokról és egyéb épületekről. Ehhez pedig munkaerőkre van szükség. x Ezeket pedig csak a falu szolgáltathatja. Mi a fentos az új munkaerőknél Nekünk a Montostavnál 1951 tavaszára sok munkaerőre van szükségűnk. Ezeket a munkaerőket csak fokozottabb munkaerőszervezéssel tudjuk megszerezni. Nagyobb számú munkaerőt remélünk a nyitrai kerületből, ahol még igen nagy tartalékokkal rendelkeznek. Meggyőzésüknél igen fontos szerepet játszik az, hogy elmondjuk a leendő munkásoknak, hogy munkajelentik, hogy ennyi meg ennyi em- | helyükön 18 koronáért naponta koszbert szereztek. De ezek az emberek tot kaphatnak, ^en kívül a. család aztán nem jelentkeznek a kellő időben. Miért? Mert nem igyekeztek őket személyesen meggyőzni a munka felvételének fontosságáról. Ezzel szemben mi nagv figyelmet szenteüink a személyes meggyőzésnek Amikor viszonylagos képet alkottunk magunknak a falu helyzetéről, a szövetkezet jellegéről, akkor házi agitációba kezdünk. Ez az agitáció munkánk legnehezebb része. Házról-^iázra járva meg kell győznünk az embereket, hogy otthon télen át úgy sincs semmi kereset, viszont az építkezésnél télen is fizetést kapnak, annyit, amennyit ki-ki munkája után megérdemel. Ezen, kívül az emberek rendes kosztot kapnak és biztosítva van számukra a rendes szállás is. Ha pl. egy családban a szülőkön kívül még ketten vannak, teljesen felesleges, hogy mind otthon maradjanak. Erről meggyőzni az érdekelteket a legnehezebb. A kereseten is viták alakulhatnak ki. Ha már egyszer egyik-másik elhatározta magát, hogy eljön dolgozni, akkor sem biztos, hogy valóban jön is. Három héttel ezelőtt jártunk Nagymegyeren és Galántán. Az eredmény várakozáson felüli volt. 160 embert szereztünk a tavaszi építkezési munkákhoz. Ezeknek az embereknek pontosan megvan a munkahelyük és beosztásuk. B parasztság és az építkezések Sajnos, hogy a földmunkásság egy része még nem. ismerte fel, niilyen jelentősége van annak, hogy többé nem kell munka után szaladgálnia, hanem bármikor munkához juthat. Sokan elfelejtették azokat az időket, amikor a községháza előtt csoportosultak munkát követelve és esetleg nyomor segéllyel szúrták ki a szemüket. Ma annak, hogy elegendő munkaerőhöz juthassunk, egyik előfeltétele, hogy a falvakban minél előbb megerősödjenek az EFSz-ek. A szöketkezetek megalakulásával és megerősödésével nagy munkaerőtartafenntartók még "20 koronát/ kapnak naponta pótlékként a fizetésükhöz, a nőtlenek pedig 10 koronát. Fontos szerepet játszik az is, hogy a munkásság a téli idényben is- valóban annyit kereshet, amennyit munkájával megérdemel. A jó propagandamunkának egyik szemléltető példáját láttuk Nemesócsán, ahol szintén járt csoportunk munkaerőszervezési kampány keretében. Itt a helyi Nemzeti Bizottság az EFSz-tagokkal és a Párt tagjainak segítségével egyhangúlag elhatározta, hogy 26 embert küld az építkezési iparba. Perbetén, ahol jó szövetkezet van, 16 ember vállalkozott arra, hogy segítségünkre lesz az építkezéseknél. A legnehezebb dolgunk van azokban a falvakban, ahol még semmiféle szövetkezet nincs és ahol a szervezet hiánya párosul a parasztság felvilágosuiatlanságával. Itt házrólházra kell járnunk és így igyekszünk meggyőzni a szegény- és középparasztság tagjait, hogy számukra is igen fontos, hogy országunkban minél nagyobb számban épüljenek a gyárak, az üzemek és a lakóházak. Nem mulaszthatom el, hogy ez úton is rámutassak arra, milyen fontos az, hogy a falvak dolgozó népe igyekezzék minél nagyobb mértékben segítségünkre lenni abban, hogy építőiparunkat minél jobban kifejleszthessük. A falvak dolgozói számára sem közömbös az, hogy az újonnan felépített gyárakban több cipőt, több ruhát és életszínvonalunk emeléséhez szükséges ezer más fontos cikket gyártunk. Zápotocký miniszterelnök karácsonyi beszéde (Folytatás az 1 oldalról) ban nagy mennyiségre rúg. Ez indokolatlanul növeli fogyasztásunkat. Eltékozolt gabonamennyiségünket importtal kell pótolnunk. A beszállított gabona helyett más árukat kaphatnánk, fontosabbakat országépítésünk számára. Főleg nyersanyagokra, gépekre és más anyagokra gondolok, amelyekre még szükség van. A kenyérrel és liszttel való takarékoskodás egyúttal a békéért folyó harc egyik formája is. A kapitalista háborús uszítók arra törekszenek, hogy megzavarják ezt a békét. Mi hisszük, hogy megvédjük ezt. Azonban a háború elleni védekezés nem csupán határozatok dolga. Fel kell lépni mindazok ellen, akik rossz szándékból vagy ostobaságból segítenek a háborús uszítóknak. Ezért szavazta meg a parlament a béke védelméről szóló törvényt. Fel is fogjuk használni ezt a pánikterjesztők és olyanok ellen is. akik indokolatlan vásárlásaikkal és élelmiszerrejtegetéssel zavarják gazdasági életünket és megsemmisítik az élelmiszereket. Ugyanazok az imperialista erők kísérlik meg felszítani az új világháború tüzét, mint amelyek előidézték a két első világháborút is. A háborús uszításból fegyveres támadásba mentek át Korea, Vietnam és Kina ellen. Azonban elszámították magukat. Korea hős népe feltartóztat-iatatlanul hajtja ki országából az imperialista támadókat. Az amerikai és ellenforradalmár gonosztevők gaztettei a koreai népen, asszonyokon és gyermekeken elhomályosítják Herodes bibliai gyilkosságait is, amelyeket az újszülötteken elkövettek. Az egész világon végigreng a tiltakozások hulláma. azok ellen az állatiasságok ellen, amelyek felülmúlják a Hitler-hóhérok aljasságát is. A béke tábora napról napra erősebb. A Szovjetúnió, a népidemokratikus államok és a Német demokratikus Köztársaság külügyminisztereinek prágai értekezlete leleplezte az imperialisták céljait, akik újjá akarják éleszteni a germán fasizmust. A varsói kongresszus megszilárdította és kiterjesztette a béke védőinek óriási arcvonalát. Ezért befejezésül biztosíthatom az összes jóakaratú dolgozó embereinket arról, hogy köztársaságunk gazdasági élete jó úton jár, életünk évről-évre javul és továbbra is javulni fog. Szükséges, hogy eddigi erőfeszítésünket fokozzuk, jobban szervezzük meg a munkát és így biztosítsuk a szocializmus felépítését, a boldog és örömteli jövő útját hazánkban. Sajnos sokszor sajátmagunk is előidézünk olyan szerencsétlenségeket, amelyek örömteli karácsonyi hangulatunkat elszomorítják és megkeserítik. A podivíni szerencsétlenségre gondolok, amelynek áldozatul esett több, mint 30 dolgozó polgárunk. Ezeknek az áldozatoknak nem kellett volna lenniök, ha mindenki úgy teljesítette volna kötelességét ahogy kell és munkahelyének gondos gazdája volna. Ezért karácsonyi beszédemet • ezzel fejezem be: Dolgozók legyetek éberek és óvatosak, rendesek és lelkiismeretesek. Vigyázzatok a nemzet vagyonára. Ne veszélyeztessétek a magatok és polgártársaitok életét! Népi demokratikus országunk legnagyobb kincse a dolgozó ember. Ezért építsük boldog, örömtelibb és nyugodt életét. Célunk az, hogy biztosítsuk mindenkinek jövőjét, a dolgozók életszínvonalát és műveltségét emeljük. Ünnepeink és az év minden napja legyen mentes a szomorúságtól és országunk hozzon nyugalmat és békét, minden időkben minden jóakaratú emberünknek! vészét világcsodáira Keleten és Nyugaton, csakúgy mint múzeumokra és a kultúra egyéb alkotásaira. De a tertermészet és a kultúra alkotásairól sohasem beszélnek úgy, hogv hallgatnának a természeti és kulturális környezetben élő és munkálkodó emberről. Megtudjuk, hogy a kapitalizmus lápvidékein hol és hogvan tenyésztik még mindig az emberi történelem legső étebb gyalázatának. a fasizmusnak miazmáit. És rámutatnak arra, hogy a legvisszamarádottabb . országokban is kezd rájönni a nép. — amint N. Gladkov írja Pakisztánról szóló kitűnő tanulmányában. — hogy „ki harcol igazán a békéért és a dolgozók jólétéért és ki izgat ú i háborúra, ki akarja ismét végtelen nyomorúságba, éhségbe és pusztulásba taszítani az emberiséget". (220 old) A dolgozók azokban az országokban is. azokon a gyarmatokon, ahol a kormánvzat mindent megtesz álhírek terjesztésére a Szovjetúnió felől, meleg érdeklődéssel fordulnak, a szocializmus országa felé s megdobban a szívük, ha szovjet emberrel találkozhatnak és elbeszélgethetnek. A kötetben foglalt cikksorozat a szovjet lapok és folyóiratok kivételesen magas színvonaláról tanúskodik. A szovjet író úiszerű vonala: a tárgyilagosság, a lényegesről adott beszámoló, a szolidaritás a dolgozókkal, azokkal, akik számszerűen, munkájukkal és szabadságtörekvéseikkel Európában csak úgy, mint a többi világrészben, egyedül képviselik iogosan és becsületesen a nemzeti törekvéseket és soha nem árulják el a dolgozó tömegek érdekeit nyerészkedő kapitalisták módjára az imperializmus betolakodó világerőinek. Szóljunk végül arról, amiről talán legelőször kellett volna szólnunk: IIja Erenburg bevezető cikkéről, melynek címe „Ä béke remén ve". Ebben 1950 derekán szerzett nvugateurópai tapasztalatai! foglalja össze s a polgári világ dekadenciáját szembeállítja a Szovjetúnió nagyszerű építő optimizmusával és nyugalmával. Erenburg az írgművészet valóban nemes és finom eszközeit állítja á békevédelem harcának és a szociális célokért hevíilő társadpJomkritikának szolgálatába. A szovjet kul'úra erkölcsi és művészeti fölénye fejeződik ki mindabban, amit ő és a többi cikk szerzői a kapitalizmus világáról elmondanak s abban a módban, ahogyan tapasztalataikat szavakba öntik. S. A. Karácsony az imperialisták táborában EGYESÜLT ÁLLAMOK Sok tízezer amerikai családban szomorú és gyászos volt ez a karácsony. A koreai megsemmisítő vereség hatása mindenütt érezhető. A hivatalos hírek szerint a Mac Arthur csapatai az utolsó két hét alatt 12 ezer embert vesztettek. Az amerikai imperialisták kalandját sok amerikai család fizette meg gyászos karácsonnyal, kedveseik életével. De nemcsak ennyi. Üresek a karácsonyra terített asztalok. A dolgozók asztalai. Azonban tele vannak a tőkések asztalai, az amerikai fegyvergyásosok, a bankok a Wall-Street urainak otthonai, akik a dolgozó tömegek bőrén tesznek szert hallatlan nyereségre. A halál gyárosai jól élnek és Amerikai dolgozó tömegeinek életében egyre nagyobb a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, az árak egyre emelkednek és a boldog karácsonyi hangulat helyett az USA-t soha nem látott háborús hisztéria, féllelem és nyugtalanság tölti el. NAGY-BRITANNIA A textilárak 30—40 százalékkal emelkedtek. A villanyt sok városban, ipari központban kikapcsolják. A húsfejadagot január 1-től teljes egyharmadával csökkentik. A WallStreet Journal amerikai folyóirat irónikusan kommentálja a Marshallterv eredményeit: ..Még egy kis gazdasági segítséget Angliának és egyáltalán nem fognak enni semilyen húst." Az úgynevezett munkáspárti kormánjr beismeri, hogy az életszükségleti cikkek árai a munkások számára elviselhetetlenné váltak. De azért ők tovább védik a brit nagytőkések érdekeit és Nagy-Britanniát, a „szabad brit oroszlánt" az angol-amerikai imperializmus ugató kutyájává tették. Nagy-Britannia dolgozó népének köreiben egyre hangosabban nyilvánul meg a nép akarata: az angolok nem akarják, hogy fiaik Koreában haljanak meg. Nyugat-Németország felfegyverkezése meggyalázása azok emlékének, akik az utolsó háborúban a fasizmus elleni harcban haltak hősi halált. FRANCIAORSZÁG A francia -vidám karácsony hagyományos jellegét az idén a közeljövő fenyegető réme sötétítette el. Ma a gazdasági helyzet olyan, hogy az uralkodó kormányrendszer az országot egyre mélyebb inflációba dönti. A francia kormány azonban növeli a háborús költségvetést és a hadügyi tárca terheit nem a kapitalisták, hanem a dolgozó tömegek vállára hárítja. A tőkések haszna állandóan növekszik, de a munkásság reálbére 60 százalékkal csökkent a háború előtti bérekkel szemben. Ezzel szemben a húsárakat már ebben az évben is 20—25 százalékkal, a vaj árát 20 százalékkal és a gáz árát már harmadszor emelik fel ebben az évben. A széles tömegek egyre inkább Franciaország Kommunista Pártjának hangját követik, amely a békéért és szabadságért folyó harc első soraiban áll és amely fennállásának 30 esztendős jubileumát ünnepli ezekben a napokban. A francia nép el van tökélve arra, hogy megvédi a békét. OLASZORSZÁG Az olasz nép nyomorát nemcsak a munkanélküliek magas száma bizonyítja (az állandó munkanélküliek száma több mint 2 millió), hanem a még most dolgozók alacsony jövedelme is. A létminimum . a statisztikai hivatal szerint egy család számára 51.000 líra havonta. Azonban a munkásság átlagkeresete ennek alig fele. Dél-Olaszországban és a szigeteken a helyzet még rosszabb. A mezőgazdasági munkásság egy évben csupán 130—150 napot dolgozik, az adók növekednek és növekszik az államadósság is. Olaszországban a karácsonyi ünnepek tehát nem a béke és a nyugalom ünnepe és Olaszország népének harca a békéért egyre fokozódik. Olaszország népe tudja, hogy egyszer époly boldogan tölti a karácsonyt és az újévet, mint ahogyan töltik azt ma a Szovjetúnió, Kína és a népi demokratikus államok dolgozó tömegei. Biztosítsa már jóelőre az UJ Szó újév i számát, amely 16 oldalon jelenik meg Gazdag és érdekes tartalommal, egészheti rádióm űsorral, 3 koronás árban