Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-23 / 297. szám, karácsony

KARÁCSONY 1950 •Ái H\. S.zá szerkesztőségének Drága elvtársnők és elvtársak, az Uj Szó dolgozói! A csehszlovákiai magyar dolgozók napilapjának kétéves fennállása alkal­mából szeretettel gondolunk rátok és kívánjuk, hogy a szocializmus felépí­téséért és a béke megvalósításáért folytatott önzetlen tevékenységeteket további hatalmas sikerek kísérjék. Mi, a vítkovicei hídszerkezeti élüzemben dolgozó magyar nemzetiségű mun­kások üzemi párt-és ROH-szervezetünk irányításával igyekszünk erőnk tel­jéből végezni kötelességünket, hogy cseh, morva és szlovák dolgozótár­sainkkal együtt hozzájáruljunk szeretett népi demokráciánk felvirágoztatá­sához. Beres Antal, Dózsa Zoltán és Varga Antal hegesztő-vasmunkások. A vítkovicei hídszerkezeti élüzem munkásai szeretettel üdvözlik fennállása második évfordulóján az Uj Szó napilapot, mint hazánk magyar dolgozói­nak újságját. Köszönjük, hogy tevékenységével oly nagy segítséget nyújt a magyar és csehszlovák munkásság egymásratalálásához. Köszönjük ma­gyar elvtársainknak a szocializmus felépítéséhez való lelkes hozzájárulásu­kat hazánkban. Én, Panykó Mihály és a barátom, Hajdók János, a királyhelmeci járás­ból jöttünk. Üj munkahelyünkkel elé­gedettek vagyunk. Négyen lakunk egy szobában. Minden kéthétben ka­punk tiszta ágyneműt, közös fürdő­szobánkban munka után naponta meg­fürödhetünk. Az étkezés, azt tehet mondani, hogy meghdadja a „100%-os normát". Munkaidő után mindenki kedve szerint szórakozhat. Mi a mű­helyben elvégzett munka után brigád­munkát vállaltunk, hogy még hama­rabb felépíthessük gyárunkat és a ma­gunk jövőjét. Csakis így lehet belő­lünk legyőzhetetlen bástya a nyugati imperialisták és veizetőik, Truman, Churchill, Tito és a többi háborús uszítók ellem. . * Ifjú munkáselvtársainknak üzenjük, hogy ne féljenek eljönni otthonról. Lássák be ők is, hogy végre mienk a jövő. Buzdításul mellékeilek egy kis verset és szeretném, ha gyakorlatlan igyekezetemet minél többen megérte­nék és megszívlelnék. Építsd a jövőt, Fel munkára, ifjú sereg, , Lásd, az idő gyorsan pereg. Vár téged is a bánya-kohó, A sokezer gép, zakatoló. Miről a munkás csak álmodott, Te azt már valóra válthatod. Magadnak építsz, tiéd a jövő, Csak előre bátran, ifjú úttörő! Panykó Mihály. vasgyári brigádmunkás, Trinec. A munkás és a könyv A „Jó könyv és sajtó hete" felidézte bennôm a mult idők emlékét, azt az időt, amikor az urak még rossz szem­mel tekintettek arra a dolgozóra, aki képezte magát, főleg pedig azokra, akik Marx, Lenin munkáit vagy más haladó politikai műveket olvastak. Bi­zony sok esetben üldözés járt érte. A magántulajdonukat féltő gyárosok és más kapitalisták vigyáztak, hogy a proletár meg ne ismerje az igazsá­got, a nagyobb darab kenyér eltéré­séért való harc útját. Volt ugyan olyan jelszava a kapita­listáknak, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember", de ezt csak magukra ér­tették mert neikik a kenyér mellé min­den más jó is jutott. A dolgo/óknak azonban még ezt a mindennapi darab kenyeret sem akarták megadni, keser­vesen meg kellett érte harcolni. Hiáoa vágyódtunk akkor tanulás vagy köny­vek után, a munkabérből vagy a mun­kanélküli sefgélyből nem tellett. Milyen más ma a helyzet! öröm látni, hogy a könyvesboltok vevőkkel zsúfoltak, hogy a munkások ölszámra veszik a sok jó könyvet, a nélkül, hogy a családjukat ezzel bármiben is megrövidítenék. A „Jó könyv és saj­tó hete" ismét bebizonyította, hogy népi demokratikus rendszerünk a do'­gozók testi és lelki szükségletéről is gondoskodik. Igen, tanulni fogunk, egyre tovább tanulni, fejlődni, hogy minél csiszol­tabb legyen az agyunk, hogy minél jobban felfoghassuk. Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Gottwald elvtársunk gondolatait és tanítását és hogy mi­nél tökéletesebb építőivé váljunk a szocializmusnak hazánkban és az egész világon. Brezina Lajos, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója. Tartják az ütemet a körzeti műhely dolgozói A komáromi körzeti műhejy nevé­ben már többízben küldtem beszámo­lót az Uj Szó munkáslevelező rovatá­ba. Most ismét megelégedetten jelez­hetem, hogy bár munkatársaink közül sokan beyonultak katonai szolgálatra, a helyükbe került új munkaerők már belejöttek a dologba és remélhetőleg tavaszra már új élrounkásokat üdvö­zölhetünk bennük. Üzemünk dolgozói a rendszeres tervteljesítés meltett brigádmunkák­kal is hozzájárulnak az életszínvoiyíl emeléséhez és országunk felvirágoz­tatásához. November 5-én a bálványi gazdaságban voltunk ötnapos répasze­dő brigádon, egy napig pedig a híres csergői áíiami birtokon, ahol rizst ter­melnek óriási eredménnyel. Csergő­puszta most is megmutatta, hogy mire képes. Nyolc-tíz kilogrammos répákat szedtünk ki, ekkorákat termelnek. A csergői brigádmunkára különben is jókedvűen emlékszünk vissza, mert derekasan megvendégeltek minket, mindannyiunk kedvencével, mákos tésztával. Kétszer résztvettünk városrendező brigádon is, amelyet ólmunkástempó­val végeztünk, úgyhogy Balaskó elő­adó elvtárs szerint üzemünk e téren is útat mutatott. Ledolgoztunk ezenkívül egy órát a bálványi áilami bírtok kul­túrterme berendezése javára, egy órát pedig a laktanya kultúrberendezésének céljaira. Most örömmel készül üze­münk a hadsereg karácsonyi szeretet­csomag-akciójára és reméljük, hogy szerény ajándékunk hozzájárul a dol­gozó nép és a népi hadsereg közti barátság elmélyítéséhez. Üzemünk nem állt meg a fejlődés útján. Rövidfesen beköltözhetünk új műhelyünkbe, az újévet talán már ott is kezdjük el. Azon leszünk, hogy egészséges, szép műhelyeinkben az eddiginél még jobb eredményt érjünk el. A régi hideg, reumát és más be­tegségeket okozó, a kapitalisták lel­ketlen, gondatlanságát bizonyító bó­dét eltávolítjuk, hogy már az emléke se maradjon me|g. Minden dolgozó boldog, hogy végre teljesen új, mo­dern, fűthető, vlágos, egészséges és tiszta kis gyárban dolgozhat. Egysé­gesen és telkesen fogjuk meg ismét a szorgalmas munka végét, híven nyá­ron közzétett nyilatkozatunkhoz, amellyel röpgyűlésünk eredményeként megbélyegeztük az ameirikai imperia­listák rablógyilkos támadását a koreai nép ellen. Nem vakított el minket egy pillanatra se maz amerikai túlerő át­meneti sikere, tudtuk, hogy az ered­mény a hős koreai harcosokat, a sokat szenvedett koreai népet és a világ békettáborát igazolja, mint ahogy mrn-­dig győz az igazság. Holczer László, a körzeti műhely dolgozója, Komárom. Minden olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket kíván Élüzemben élmunkások lettünk A douby-i kőfejtők, akik 530 százalékra teljesítenek A ROH I. műhelytanácsa. Lelkiismeretfurdalást érzünk, hogy ilyen hosszú idő után csak most je­lentkezünk ismét. Szeptemberben az Uj Szó egyik szerkesztő elvtársa láto­gatásakor megígértük, hogy teljesít­ményünket tovább fokozzuk és 168%­ról 200%-ra emeljük. Büszkén jelent­jük, hogy október hónaptól teljesítmé­nyünk elérte az 530%-ot. Ezzel a hatalmas eredménnyel sikerült az a törekvésünk, hogy az 1950. évi tervet november l-re befejezzük. Igy felelünk az imperialistáknak és a háborús uszítóknak. így harcolunk mi douby-i kőfejtők a békéért. Igy épít­jük hazánkat, Csehszlovákiát és a szo­cializmust. Karlové Vary körzetében munkaver­seny indult a vándorzászlóért és ebbe a versenybe mi is bekapcsolódtunk. Hisszük, hogy a zászlót sikerül el­nyernünk. Ezúton szólunk Csehszlovákia ősz- i szes kőfejtőihez, hogy ők is indítsák i (Folytatás'a 10. oldalról.) mét arra, hogy olvassa el a Párt tör­ténetét. De Margit erre azt válaszol­ta, hogy már olvassa esténként Mag­dával együtt. Magda férje mindent megmagyaráz, ha valamit nem ér­tenek. Igy derült ki, hogy Margitnak már komoly és bátor véleménye van a munkáról és az életről. A mun­kások már komolyan meghallgatták és bizonyos tisztelettel vették kö­rül. Először arra kérték, hogy lépjen be az üzemi CsISz-be. Amikor rá­jöttek, hogy kellemes, tiszta hangja van és tud énekelni, beosztották az énekkarba. Majd szavalni is megta­nították. Különösen Petőfit szavalta szenvedélyesen, mély átérzéssel. Tud­ta, ki az a Petőfi, ki ne tudná, hisz a legfélreesöbb faluban is gyökeret vert ez a költő, aki a szabadságot, a dolgozó nép szabadságát jobban szerette az életénél is. vm. Magda asszonynak nem Margit volt az első kiváló tanítványa, de öt különösképp szerette, szerény, okos és körültekintő magatartásáért. A többi falusi kislány is, akiket Mag­da a házába hozott, nagyon rendes volt, de jó időbe telt, míg komoly mun­kába lehetett őket fogni. Férje ép­A vítkovicei Klement Gottwald vas­müvek hídszerkezeti üzemének kom­munista pártszervezete. meg a túlteljesítményért folyó ver­senyt, hogy minél hamarabb és minél sikeresebben bevégezhessük az ötéves tervet. Igy sgíthetünk önönmagunk­nak, országunknak és így támogathat­juk lgjobban a szocializmus felépíté­sét. Népi demokratikus rendszerünktől megkaptuk azt, amit vártunk és amire a mult kizsákmányoló rendszer folya­mán csak harcos álmainkban gondol­tunk. Mai eredményeinket a mi kőbá­nyánkban is úgy értük el, hogy test­vériesen összefogtunk és kollektív ala­pon dolgozunk. Elvtársi üdvözlettel: Nagy Ernő kőfejtő-élmunkás, Douby. Kedves elvtársak! Első levelem ez, amellyel én is je­lentkeztem a munkástecelezők táborába. Több munkástársammal, mint brigád­munkás jöttem Trinecre Szlovákiából, hogy segítsek felépíteni és felvirágoz­1 t a tni a Molotov elvtársról elnevezett i vasgyárat. | pen ezért nem fogadta nagy lelkese­déssel Margitot. Most azonban szó sem esett többé arról, hogy Margit lakást' keressen. Tudniillik Margit azok közé a lányok közé tartozott, akik nem tűrték meg maguk körül a rendetlenséget. Magától értetődően kapcsolódott be a háztartás rendben­tartásába, nem kérdezett sokat, ha­nem segített Magdának ott, ahol le­hetett és ahol kellett. Ennek az volt az eredménye, hogy úgy kezelték, mint egy családtagot. Mindenüvé ma­gukkal vitték, a moziba épúgy, mint a színházba. A' pártgyülések hord­erejűről itt szerzett tudomást és az átigazolásnál a házaspárral együtt átélte az ezzel járó izgalmakat. Nem titkoltak előtte semmit, mert látták, hogy mindez hasznára válik. Magdát rendkívül meghatotta Mar­git kérdése, aki azzal fordult hozzá, hogy vájjon ö, aki nem tartozik a Párthoz, vehet-e magára kötelezett­ségvállalást a napi munkáján kívül. Magda erre határozott igennel vála­szolt. Azt ajánlotta neki, hogy kap­csolódjék be a béke mozgalmába a CsISz-en és a CSEMADOK-on ke­resztül. El is kisérte egyizben a he­lyi CSEMADOK előadására, amely kultúrprogrammal volt egybekötve. Ezen az előadáson találkozott először Erzsivel, aki a Cérnagyárban dolgo­zott, már élmunkásnő volt és városi öltözetben járt. A két fiatal lány még alig mult húsz esztendős és termé­szetesen, amikor meglátták egymást a városban, örömükben elfelejtették azt is, hogy valaha nézeteltérésük volt. Rengeteg mondanivalójuk volt. És reggelig tudtak volna egymással megszakítás nélkül elbeszélgetni, hogy kicserélhessék a városban szer­zett tapasztalataikat. Magda a férjével együtt bizonyos távolságból figyelte örömtől kigyúlt, sugárzó arcukat. Hallotta, amint Margit közölte Erzsivel, hogy kará­csonyra ö is élmunkásnő lesz. Mag­dát megindította ez a hang és oda­súgta párjának, hogy hát milyen ki­tűnő anyag ez a magyar dolgozó nép. Hozzátette, hogy ez nem is cso­da. Olyan népet, amely szívébe zár­ta Petőfit, a szabadság költőjét, könnyen meg lehet győzni a szocia­lizmus áldástosztó jövőjéről. Férjé­nek nem volt ideje válaszolni, mert a CSEMADOK színpadján egy fiatal­ember mintegy válaszul szavalni kezdte Petőfit: Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát. IX. Ám az igazság az, hogy Petőfin kívül Fero, a kiváló szlovák élmun­AZ ÜJ SZÓ SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA kás sarkalta Margitot arra, hogy fo­kozatosan résztvegyen az építőmun­kában és a tartós béke kemény har­cában. Nem, még Erzsinek sem szólt „szíve titkáról", de önmagának már bevallotta. Amikor a békeívvel járt a munkások között, hogy pénzt gyűjt­sön a koreai népnek, először Ferohoz ment, az üzem első élmunkásához. Pero gavallér volt és kétszáz koro­nát adott. Margit szíve repesett az örömtől, amikor meglátta ezt a nagy összeget. Olyan volt ez a pénzösszeg, mint egy vallomás. És Fero megkér­dezte töle, vájjon itt tölti-e a kará­csonyi ünnepeket. Margit azt vála­szolta, hogy nem, mert Erzsi barát­nője meghívta magához. Szót szó kö­vetett és Margit tanácsot kért töle, hogy mit vállaljon a békéért, a szo­cializmusért. Szerényen hozzátette, hogy neki a szocializmus jelenti az apját, az anyját, a rokont, a testvért. E pár hónap alatt, amióta a vá­rosban tartózkodik, munkája köze­pette sokat tanult, nevelődött és na­gyon megszerette munkástársait. Fero erre azt válaszolta, hogy nem szükséges egyéb, mint ott falu­jában karácsony napján hívja ösz­sze a lányokat, asszonyokat és mond­ja el nekik, mit tapasztalt a város­ban, hasonlítsa össze eddigi szolga­ságát a mai életével és mutasson rá arra, miért szükséges falun az Egy­séges Földműves Szövetkezet. 11 Ne haragudj, Palcsó elvtárs A füleki Kovosmalt húsőrlő-készítő műhelyében szorgalmasan folyik a munka. Férfi és női munkaerők ver­sengve dolgoznak, hogy siettessék ha­zánkban a szocializmus felépítését és a békeharc győzelmét. A lelkes munkások közül is kiemel­kedik Palcsó István élmunkás alakja. Lehet, hogy neheztelni fog rám, ami­ért beleegyezése és tudta nélkül a széles nyilvánosság előtt foglalkozom személyével, mert nagyon zárkózott és szerény ember. Es ennek ellenerő is elhatároztam, hogy nem hagyom figyelmen kívül eddig kifejtett nagy­szerű tevékenységét, sem többi kiváló tulajdonságát, amelyeket a maga csen­des, szerény módján magától értető­dően bocsát munkatársai rendelkezé­sére. Bár Palcsó elvtárs irtózik a „sajtó" nyilvánosságától, mégis tudom, hogy rendkívül büszke „az üzem első él" munkása" címére. Elárulta ezt ragyo­gó szeme, amikor egy beszélgetésünk alkalmával kijelentette: — Szeretem a gépet, szeretem a munkát és ha valam új feladattal bíz­nak meg, mindjárt azon töröm a fe­jem, hogy is tehetne azt a legjobban és egyszerűbben megoldani, hogyan lehetne rövidebb idő alatt jobban és olcsóbban előállítani. Palcsó elvtárs 170%-ra teüjesíti nor­máját. Ha szombaton nem fejezheti be munkáját, akkor bemegy az üzembe vasárnap is, mert nem tűri a terv el­maradását. Iiyenkoi soha nem ír fej magának vasárnapi túlórabért, hanem csak a szokásos, hétköznapi járandó­ságot. Nem jöhet az ember olyan kora reggel az üzeimbe, hogy Palcsó elv­társat ott ne találja. A munkaszünet idején az ifjúság körül sürgölődik. Komoly, megfontolt módján tanítgat­ja őket. Ezt saját tapasztalatból mond­hatom, mert én magam is nagyon so­kat tanultam tőle. — Nem tudom máskép kifejjeznl örömemet, — mondta egyszer Palcsó elvtárs, — hogy végre a biztos ke­nyérért dolgozhatok és építhetem a szocializmust. Hogy nem kell többé Hulrta gyárigazgató úrnak és a többi kapitalistáknak munkáért könyörögni. Igy beszélt velem Palcsó elvtárs és bár tiltakozót az ellen, hogy mind­ezt megírjam, mégis bízom benne, hogy azért nem haragszik meg rám. Sőt. Remélem, őmaga si rájön, hogy mint igazán lelkes országépítőnek, mint az üzem egyik első élmunkásá­nak, egyenesen kötelessége jó példa­adásával odaállni az ország többi dol­gozói elé. Kövessék példáját minél többen. És ha már ők maguk nem merészkednek kezükbe venni a mun­káslevelező bátor kritizáló, harcos tol­lát, engedjék meg nefcünk, munkatár­saiknak, hogy írjunk róttk. Balázs István Jenő, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója. És itt derült ki, hogy Margit, a szerény kis Margit körültekintően és nagyvonalúan tud gondolkodni. Azt válaszolta Ferónak, hogy ö szí­vesen tartja meg falujában ezt az előadást, de a szöveget meg kell ír­nia, ezt pedig csak úgy teheti meg, ha valaki segítségére lesz. Ferónak eszébe sem jutott, hogy nem tud jól magyarul, habozás nélkül megígérte neki, hogy a következő estéken együtt lesznek és majd közösen megírják az előadást. Aznap, amikor várta Ferót, Mar­git elsöízben lépett a konyhában a falitükör elé és alaposan megnézte arcát. Mintegy számadást csinált, önkritikát gyakorolt, nézte, kémlelte az arcát és ugyanakkor megnézte a tavalyi fényképét is, amelyen maka­csul össze volt húzva a szája, szigo­rú ráncokkal övezve, mint öreg asz­szonyoknál látható, akik a szót, a mondanivalót évtizedek óta keserűen magukba fojtották. Képmása a tü­körből, az arany hajkoronával öve­zett keskeny, öntudatos arc, mint sú­lyos arany húzta le a mérleg egyik serpenyőjét. Mosoly ragyogta be felszabadult arcát. Abban a pillanatban ösztönö­senmegérezte, hogy szerelme egyik szerves része és alkotóeleme a tar­tós békének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom