Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-23 / 297. szám, karácsony

U J szo KARACSONT 1950 £ za hati, behes. niuuhúsiélet / v SMunkások és parasztok ír nak népeink boldog kazácsonyáiól Karácsony ünnepe úgy él minden ember lelkében, mint az egésa; év legszebb és legörömtelibb napjainak kicsúcsosodása, A karácsony fogalmával mindig szorosan összefüggött a szeretetnyüvánítás, az ajándékozás kedves szokása. Nemcsak a kisgyermekek, hanem a felnőttek is boldogan készülődtek a kedves estére, amelyet családjuk körében, a jelképes karácsonyfa fényénél, lelkükben az ajándékozó örömével tölthettek el. Igy szép ez és így is kellett volna lenni mindig. Mi azonban tudjuk, hogy nem volt ez mindig így. Tudják ezt mind a dolgozók, mert saját bőrükön érezték és szenvedték el a múltban a hiányokat ós jogtalanságokat. A múltban is szerettek volna örömben és békében ünnepelni, szerették volna családtagjaik arcán a boldogság és megelégedettség ragyogását látni, üe ehhez sok minden hiányzott. Erről szólnak az alábbiakban leközölt levelek, amelyeket a munkásszerkesztó' tanfolyam hallgatói küldtek szerkesztőségünknek. Szemmel láthatólag foglalkoztak beszélgetéseikben a közeledő karácsony kérdésével. Mint munkásemberek, akik maguk is végigélték a kizsákmányoló kapitalista rendszert, majd a pusztító második világháború szenvedéseit, nagyrabecsülik a ma békés, gondtalan ünnepét és bizalommal tekintenek a jí»vő elébe. Tudják, hogy a dolgozók lelkes, országépítő munkájának köszönhető az egyre fokozódó jólét és a növekvő életszínvonal. Tudják, hogy a ma szép, békés karácsonya után még szebbek, gazdagabbak és megelégedettebbek következnek. Igy akarják ezt a dolgozók és ezért így is lesz. „Karácsony, — írja: GÁL PETIK LÁSZLÓ, a füleki Kovosmalt esztergályosa, a munkásszerkesztő-tanfolyamról. — ilyenkor a természet is legszebb ruháját ölti magára, mintha átérezné az örömünnep jelentőségét. A szántóföldek, a fák, a falvak házai, sőt a gyárak kormos kéményei is a béke hófehér színébe burkolóznak, mintha jelképezni akarnák a bennük lakó és dolgozó százezrek legforróbb kívánságát — a békés munkásélet megvalósulását. Hefaza&aduCásank óta a fiaiadik kaiácsonyt ünnepe (

j ük Az elmúlt 6 év alatt dolgozóink hősies erőfeszítéseket tettek munkásállamunk felvirágoztatásáért. Ma már szemmel látható, hogy nem végeztek hiábavaló munkát A vásárló tömegek nagysága és a vásárolt áru mennyisége mutatja az életszínvonal rohamos emelkedését Az idei karácsonyi vásárlás láza minden elképzelést felülmúl. Az üzletek állandóan zsúfoltak és az árucikkeket pillanatok alatt szétkapkodják. Ez bizonyítja legjobban, hogy népi demokrácián!? lakossága ma már különbség nélkül magas életszínvonalon áll. A háború előtti Csehszlovák Köztársaságban tele voltak ugyan az üzletek és még karácsony előtt sem fogyott el minden, de nem azért mintha akkor többet termeltek volna, mint most. Akkor a munkások nem engedhettek meg maguknak olyan méretű bevásárlást és ajándékozást, mint most. Egyrészt nem is jutott rá szűkös keresetükből, másrészt pedig állandó rémként a bizonytalan holnapra kellett gondolniok, mert a válságos időkben könnyen az utcára kerülhettek. Ma már ne'm kell ettől félnie senkinek. A Sztálin által irányított Vörös Hadsereg hős katonái megszabadítottak minket ettől a bizonytalanságtól is. Mindenkinek van munkája és olyan keresete. amely biztosítja a gondtalan megélhetést Ha arra gondolok, hogy az idén szüleimmel és testvéreimmel meghitt családi körben tölthetem a karácsony ünnepét önkéntelenül vissza kell emlékeznem egy rég' karácsonyra, 1944. év karácsonyára. A Vörös Hadseregtől szétvert fasiszta hordák utolsó roncsai értek akkor éppen hozzánk. A mi házunkba is befészkelte magát egy barbár csapat. Fegyverrel a kezükben kiűztek bennünket a lakásból és míg ők az összerabolt élelmiszerekből falatozva. fűtött szobában készülteik a karácsony estére, addig mi a hideg pincében fogvacogva, éhesen, ökölbeszorított kézzel hallgattuk dorbézolásukat. De mégsem tölthették el nálunk a karácsony estéjét. Rájuk tört a Vörös Hadsereg egyik járőre és ők véres fejjel hanyatt-homlok menekültek. Én a pincéből kilépve boldogan öleltem meg az első vörös katonát, egy fiatal, alig 18 éves fiút. Tudtam, hogy érkezésük azt jelenti vége szenvedéseinknek és megaláztatásunknak, új élet kezdődik számunkra. Igy is lett. Ma már szabad hazánkban, a dolgozók éberen őrködnek kivívott jogaik és békés életük felett. A teljes jogegyenlőség rendszerében már nem a vagyon adja meg az emberek becsületét, hanem a munka. JCacácsonyi kézfogás egy szoviet katonáoaí Nem felejtem eil soha azt a kézfogást -4 fiatal orosz katonával, amely mintha pecsét lett volna, szabad boldoy lövőnk ígérete Ennek a jövőnek a felépítéséért harcolunk mj munkások. parasztok és értelmiségiek, hogy a Szovietúnió példáiár^ megvalósítsuk hazánkban a szocializmust. SZARKA ISTVÁN, a munkásszerkesztő tanfolyam másik hallgatója kis, novellaszerű írásban foglalkozik a karácsony ünnepével, írásából egy megkapó kis részletet idézünk. „Kerekes István elhagyta feleségét és három kisgyeremekét. Kitört a másod-k világháború, bevonult katonának. A salád kenyérkereső nélkül maradt. A szerencsétlen anya kénytelen volt a fa'u egyik gazdag családjánál munkát vállalni, hogy három kisgyermekét eltarthassa. Közeledett a karácsony. A gyermekek szívrepesve várták az ünnepet, remélték, hogy őket is meglátogatja az ajándékozó Jézuska. A gazdag családok gyermeikei jól fűtött szobában, örömteli arccal turkáltak a sok szép ajándék közt és mi volt Kerekeséknél? A szoba hideg, a decemberi fagy jégvirágokat rajzolt az ablakokra A szomorú anya inkább lefektette csalódott gyermekeit, hogy legalább a hidegtől megkímélje őket Szívét kegyetlen fájdalom tépte, torkát sírás fojtogatta. Kisfia szomorú kérdésére kitört belőle a keserűség. „De igen,' mi is jók vagyunk, kisfiam, csak szegények vagyunk. Apátok idegen parancsra, idegen célokért hullatja vérét, azért, hogy a gazdagok asztalára még több jó kerüljön." Jíeiefkes Jutván mát nem köuyihög hetekig a gywtkapuk eíőtt Az idő kereke azonban megállíthatatlan A háborúnak is vége lett, A dicső VÓÍ ös Hadsereg szétzúzta a fasiszta rablóhadakdt és leiszabadította hazánk dolgozóit a kapitalisták és a basáskodó kulákok járma alól Kerekes István is hazatért családjához. Nem kellett most hetekig álldogálnia a gyárkapuk előtt és munkáért könyörögnie Azonnal munkába léphetett és rövid időn belü élmunkás lett. Nem kellett a felleségének többé a kulákokat szolgálnia, eldobott rongyokért és egy falat meleg ételért. Ismét eljött a karácsony ünnepe, de már nem olyan, mint hat évvel ezelőtt A Kerekes-család jólfűtött szobában kellen c:s otthonban ül a csillogó karácsonyfa körül és a« Kerekesgvermekek rájöttek, hogy megérték azt a rendszert, amelyben nemcsak az jó ember, akinek pénze vas, hanem mindenki elvégzett munkája szerint részasfi! népi demokráciánk javaiban. BREZINA LAJOS gyakorlati szemszögből ítéli meg a karácsonyi ünnep alkalmából különösen látható életszínvonalemelkedést: „Hála a felszabadító vörös hadse>regnek és dolgozóink szorgalmának, nagyot változott életünk. Népi demokratikus kormányunk gondoskodása még arra is kiterjed, hogy megfelelő karácsonyi áru és elegendő mennyiségben álljon a dolgozók rendelkezésére. Meghosszabbították az üzletek záróráit is, hogy az ünnep előtti fokozott vásárlási forgalmat semmivel se akadályozzák, öröm péznl, amint az üzemek munkásai, munkásnői és a falvak dolgozói örömteli arccal járnak az üzletekbe, hogy ajándékcsomagokkal megrakodva térjenek haza és karácsony ünnepén megörvendeztessék szeretettelket. JCm*Mlük JCocea és JCína hós népét Gondolnunk kell most Korea hős népém-k szabadságharcára is, Élethalál iimrát vívja a dicső Korea és hUszíik hogy az Imperialistáknak ez a? utolsó kísérletük arra, Hogy leigáz zanak szabadságszerető kis nemletá* ket. Nemsokára eljön az az idő, amikor g nyugati imperializmussal saját országa dolgozói végeznek, mert már betelt a mérték Megsokalták már a jármot nyakukon és igyekeznek az* minél előbb lefásmi. Szabad népi demokráciánkban munkásosztályunk minden öntudatos tagja arra törekszijj, hogy életét és az eljövendő karacsonyokat még nagyobb jólétben tölthesse el. Ezért igyekszünk megállni helyünket a munka frontján, az ipari üzemekben, az EFSz-ekben és azt akarjuk, hogy megalapozzuk az utánunk következő nemzedékek biztos békés, gondtalan életét Akkor a karácsony ünnepe csakugyan örömünnep lesz mindeinki számára, aki résztvesz a boldog szocialista társadalom felépítésében. ALBERT BÉLA, elvtárs ugyan még a múlton is kesereg, de levelében világosan megcsillan a jelen áldozatos harcába és a jövő győzelmébe vetett hit. X„A tőkések és szekértolóik által agyondicsért első Csehszlovákiában nem volt virágzó élete a munkásnak. Akkoriban bizony nem az üzletek, hanem a községháza előtt tolongott a munkásnép, koldus módra sorbaállva a karácsonyi segélyért Ezt a segélyt a kapitalista urak „jószívűsége" juttatta a szegénysorban élő munkásoknak, vagy munkanélkülieknek. Ugy nézett ez ki, mint mikor az ember lerágja a húst a csontról és azt odadobja a kutyának. Az emberi neim lealacsonyítása volt ez. Jogos karácsonyi segélyről, amelyet ma minden munkaadó megad a dolgozónak, akkoriban szó sem volt. A koldusok százai lepték ej a falvakat, ám a gazdagabb polgárok kapui szigorúan zárva voltak. Karácsony ünnepén a zárt kapukon csak az ajándékcsomagokkal megrakott jóbarátok jutottak keresztül. A gazdagok kisajátították maguknak a „Jézuskát". A fényes üzletek gazdag kirakatai hiába izgatták és csábították magukhoz a szegény proletár gyermekeket. Szomorúság töltötte eli a szülők szívét, mert nem tudták kielégíteni gyermekeik kívánságait. Nem jutott még elegendő meleg holmira sem, nemhogy fényűzési cikkekre maradt volna. A második világháború győzelmes befejezése fordulatot jelentett a dolgozó nép életében. A Vörös Hadsereg felszabadított és függetlenné tett bennünket a kapitalisták kényerkedvétöl. Ma már nem szorulunk holmi alamizsnákra. Minden becsületes, dolgozó meg tudja vásárolni azt, amire azelőtt legfeljebb a kirakat üvegén keresztül nézhetett. Büszkén és boldogan látják dolgozóink, hogy munkájuk nem volt hiábavaló és mindaz, amit termelnek, visszakerül a néphez. Jíégen és ma... A dolgozók karácsonyáról MÉRY FERENC így emlékszik meg: „Keserves volt a régi időkben a dolgozók karácsonya. Nem egyszer fűtetlen szobában kellett eltöReniök a kedves estét, sovány vacsora mellett. Míg a gazdagok azt sem tudták, hogy borjút vagy disznót vágjanak-e, addig a szegény munkásnép örült, ha kenyérhez juthatott. Visszagondolok az én gyermekéveimre. Bizony keserves volt az élet, mert apámnak nem volt munkája és többnyire fillér nélkül voltunk. Mint gyerek nem tudtam megérteni, hogy míg egyik embernek fölöslegesen is kijut mindenféle jóból, addig nekünk még karácsonyfára sem telik. Szomorú szívvel néztem jobbmódú pajtásaimnál a ragyogóan díszített karácsonyfát, alatta a sok ajándékot és játékszert. Ha kérdésükre azt válaszoltam, hogy nekem semmit sem hozott a Jézuska, akkor még ki is csúfoltak érte. Apám bizony nem győzte magyarázni, hogy mért nincs nakem is jó meleg ruhám, clp&'m, télikabátom ugyanúgy, mint a gazdagabb gyerekeknek. Igy volt ez addig, amig meg nem született egy új világ, a dolgozó nép uralomrajutásának boldog világa. Népi demokráciánkban nem zsákmányolják ki többé a kapitalisták és a kapzsi kulákok a munkásnépet. Becsületes munkával napról napra előbbre visszük a szocializmus ügyét. Egy olyan társadalmi rendszer felé haladunk, amelyben az öröm és a jólét a dol gőzé k hatalmas táborát illeti, N'ínes ma már fűtetlen Bzoha, nincs hiába sóvárgó gyermekszem. Ag arcok örömtől stigárosnak, a gyermekek meleg runácskáikban pz asztalra kerülő sok ]é, sok s?ép ajándék mellett örülnek a? étetnek, karáeseny estéjin is, Vidám és gondtalan élet Ilyen ma már a dolgozók karácsonya. A szorgalmas, becsületes országépítők megérdemelt vidámságban és gondtalanul tölti ezt a szép ünnepet, hogy utána kipihenve újult erővel fogjanak hozzá megbecsült munkájuk végzéséhez." KELEMEN BÉLA, az apátfalusi Polana textilüzemből szintén gyermekkorára emlékszik viszsza. „Foltos cipőben jártam házról házra néhány más szegény gyerekkel együtt, hogy énekkel köszöntsem a karácsony estét és összeszedjek néhány koronát szüleirtinek. Ennyi öröm jutott nekem a karácsonyból. Amit gyermekkoromban nem tudtam megérteni, hogy miért, kinek a hibájából kell agyonfoltozott cipőben, éhesen járnom, arra megtanított az élet. És ha nem éltem volna át azt a sok tapasztalatot, talán nem is tudnám annyira értékelni mai, boldog gondtalan sorsomat. Gondoljunk csak vissza ! Legszörnyűbb emlékem mégis a háborús évekhez fűződk. 1944-ben, december közepén a német fasiszta hadak éppen Losoncon keresztül voltak visszavonulóban. A lakossák a gyakori bombázások miatt többnyire az óvóhelyeken tartózkodott. A fasiszta rablók, akiket Hitler mint felsőbbrendű embereket annyira magasztalt, aljas módon feltörték a lezárt polgári lakásokat és kifosztották őket. Amit nem tudtak elvinni, azt dühükben megsemmisítették. Karácsony estéjét is így megcsúfolták. A városban a fákon felakasztott emberek kihűlt tetemei lógtak. Visszataszító látvány ez mindég és még borzalmasabbá tette 1944 karácsonyát. Akik ezt átéltük, tisztán megértjük, milyen borzalmas lehat az amerikaiak véres terrorja Koreában, akik semmiben sem maradnak !e német fasiszta elődjeik mögött. ííf gyácak, a mi ggáeaink Ma, 1950 karácsonyán örömmel állapíthatjuk meg, hogv nem dolgoztunk hiába. Mindenfelé úi gyárak emelkednek a magasba, a mi gyáraink! Magunknak dolgozunk, saiát boldog jövőnket építjük.' Nem uanaszkodhaf ma senki, hogy nem kapia még munkája ellenértékét. Az üzletek tele árúval és a létfentartási cikkeken kívül rengeteg könyv is fogv, ami azt bizonyítja, hogy az emberek öntudatra ébredtek. Szellemi táplálék után nyúlnak, mert megvan mindenük. De nem állunk meg itt Azt akarjuk, hogy a jövő karácsonya még szebb legyen Azt akariuk. hogy az imperialista államokban válsággal küszködő dolgozó testvéreink is megkaphassák azt, amihez ioguk van, hogv ott se legv^n többé a karácsony az urak ünnepe Szabad hazánkban örömteli szívvel indulunk az ú í élei felé. hogy megvalósítsuk az egész világ dolgozóinak akaratát és a kívánságát, a békés, boldogító szocializmust. Miénk a gyác, a főid az életi Míg tisztán látjuk, hogy a mult rendszer csak könnyeket és vért adott, addig ma öröm és boldogság a karácsony. Ma nem azoknak van karácsonyuk ,a.kik a nép vére árán ünnepeltek azelőtt. Ma a dolgozóké a gyár, a föld és az üzletekben mindéin. Megvásárolhatják, amire szükségük van, mert becsülettel megkereshetik a rávalót. Örülünk ma a karácsonynak, mert végre a szabad dolgozók ünnepe lett. SZTRIHA ELVTÁRS, Bratislavából küld helyszíni közvetítést. „Karácsony előtt néhány nappal tanfolyamunkról ellátogattam Bratislavába. Mindig meglep a város élénk forgalma, de most különösen érezhető volt hogy az utasokkal tömött villamosok és az utcákon siető, csomagokkal megrakott emberek a karácsonyi bevásárlás lázában égnek. A nemzeti kereskedelmi vállalatok az utcákon elárusító bódékat állítottak fel, hogy ezzel is minél szélesebb tömegeknek szolgálhassanak. A Sztálin térről hatalmas plakátok mutatnak a Duna felé, ahol a Dunavásár pavillonjaiban ideiglenes áruházat rendeztek be. Megálltam egy pillanatra a Sztálintéren és elgondolkoztam. Azelőtt äs voít ugyan karácsonyelőtti forgalom és fokozott vásárlás, csakhoíy akkor nem a dolgozók, hanem a jobbmódú polgárok, a kapitalisták, a munkások kizsákmányolói engedhették csak meg maguknak ezt a nagyméretű felvásárlást. A nép nagyrészének még a legszükségesebbre sem volt pénzé. Emlékszem, egyszer édesanyámmal bementünk a városba és én mint kisfiú kértem, hogy vegyen nekem is valamilyen játékot. Ö szegény először azt felelte: „Nincs pénzem fiacskám", majd látva elszomorodott arcomat, hozzáfűzte: „Minek is vennék neked játékot, hiszen úgyis hamarosan széttöröd." És nem is vett semmit. Csak később, mikor felnőttem értettem meg, hogy mi rejlett a szavak mögött Ma már sok minden ilyen titokzatos dolog világos előttem, de világos másoknak is, akik látják, érzik a mult és a ma közötti különbséget. Qgecmeňeink csengő szava Gondolataimból egy kisfiú csengő szavára riadtam fel. Egy cukorkaüzlet kirakata eflőtt állt édesanyjával és rángatni kezdte anyja kezét: „Anyukám.^, vegyél nekem sok cukorkát, mindenből vegyél." Édesanyja elnevette magát: „Elrontanád a gyomrod kisfiam, ha ennyi cukorkát megennél." A kisfiú azonban nem nyugodott és édesanyja kénytelen volt bemenni az üzletbe cukorkát vásárolni. Az anya arcáról le lehetett olvasni a mosolygó biztonságot, a jó érzést, hogy megtudja venni --Kisfiának azt, amire anynyira vágyakozik. Nem kell arra hivatkoznia, hogy ha most kiadja azt a néhány koronát, akkor másnap már nem jut kenyérre. A régi rossz emlékek már csak álomként lönnek vissza. Szabad hazánkban a javak élevezői már nem az úgynevezett magasabbrendíí emberek, hanem maga a dolgozó nép. Övé rnlnd32, amit épít és termel, Szeme eJött lebeg g nyugat) Imperialista államokban lltfefliartásláéft hareelé, Koreában, Vietnamban pedig az imperialista hordák ellen küzdő dolüozó testvéreik sorsa és még erősebb elhatározással igyekszik győzelemre vinni a termelésben, az építkezésben, a munkapadnál, a hivatalokban folvtatott harcát. HOKSZA ISTVÁN. aki a tanfolyamra az osztraval saénbányából került, az öntudatos, bátor munkaharcos hang ját hallat la. „1944 karácsonyán felszabadulásunkkal a Vörös Hadsereetől kaptuk a legkedvesebb karácsonvi ajándékot. Feltárultak előttünk az úi élet kapui és megindultunk azon az úton, amelyen még örömtelibb és boldogabb élethez, a szocializmushoz futunk el. Romokban heverő hazánk helvébe megfeszítet! erővel ú i életet varázsolunk Minden sikeresen elvétett munka arra buzdít minket hogy még jobbat még tobbat, még többet termel lünk mert ezzel saiál életszínvonalunk emelkedését segítjük elő.