Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-16 / 291. szám, szombat

1950 december 16 <EU gozo asszonyaink írja UJSZÖ k Íri á k... E heti szerkesztőségi postánk különös örömet szerzett nekünk. Női olvasótáborunk lelkes tagjai jelentkeztek írásaikkal, akiket ezúton sze­retettel és örömmel Üdvözlünk. Legyen ez a rovat a jövőben haladó nő­társaink hangja, akik hazánk legfontosabb kérdéseit, a békéért folytatott harcot, a szocialista építést, a szövetkezeti mozgalmat megértve, megír­ják nekünk ezzel kapcsolatban gondolatalkat és érzéseiket, beszámolnak munkájukról, eredményeikről, mindenről, ami körülöttük történik és ami velük kapcsolatban áll. Biztosak vagyunk, hogy ezek az első levelek többi női olvasóinkat is ösztönözni fogják arra, hogy leveleikkel jelentkezze­nek és így az Üj Sző női rovata dolgozó asszonyaink értékes hozzászólá­saival kibővülve, biztosabban és bátrabban elvégezheti majd nevelő és útmutató hivatását. Az első magyarnyelvű női politikai iskola Kétheti boldog, kollektív élet után véget ért Harmónián • Csehszlová­kiai Nőszövetség által rendezett első női politikai iskola. Szlovákia min­den részéből jöttünk itt össze külön­böző korú és foglalkozású leányok és asszonyok. Vidám, derüti élet folyt itt reggel hattól késő estig. Szabad óráinkban alaposan összemeleged­tünk, megismertük egymás családi életét és munkáját. Napi munkánkat megtárgyalva szép testvéri szeretet­ben éltünk. A nap reggel fél hétkor kezdődött füttyös ébresztővel, hét óráig elké­szültünk, majd egy félórai séta után elfogyasztottuk jóízűen az illatos kávét és friss süteményt. Nyolc óra­kor a tanterembe mentünk, ahol fel­készültünk az előadásra. Az előadás előtt Sipos Rózsi napi krónikát ol­vasott fel, amelyet kultúrprogram és lapszemle követett. Víg dalokat és indulókat énekeltünk mindaddig, amíg az előadó elvtárs megérkezett. Az előadók üdvözlése mindig nagyon szívélyes volt. Az előadásra már min­dig úgy vártunk, mint egy szép ígé­ret beteljesülésére. Ijplig tartott az előadás és bizony úgy belemélyedtünk a tanulásba, hogy gyakran kétszer­háromszor is kellett az ebédhez szóló csengőnek szólalnia, amig az ebéd­hez hozzáültünk. Ebéd után tanulókörökben átvettük az előadott anyagot, majd vitáztunk. Arra a kérdésre, hogy ki volt a leg­jobb előadó, nagyon nehéz válaszol­ni. Mert minden előadó mást és mást adott elő nekünk és mindegyikre igen nagy szükségünk van. Valamennyi előadás tartalma olyan volt, hogy azt nagyon jól fel tudjuk használni munkánkban. Kétszeresen szép volt a tanulás ezen a kedves üdülőhelyen és minden nőtársamnak melegen ajánlom, hogy tanuljon, igyekezzen iskolába jutni. Az órákon néha zök­kenővel ment a felelés, hisz már el­szoktunk mindnyájan az iskolai for­máktól és kinőttünk az iskolapadok­ból, de a mi népnevelőink, akik ma­guk is a népből nőttek ki, megértet­ték ezt és sok-sok szeretettel és meg­értéssel átsegítettek bennünket a ne­hézségeken. Mi természetesen min­den tudásunkat összeszedve igyekez­tünk képet adni arról, hogyan fog­tuk fel a hallottakat. Ahogy már emiitettem, különféle munkahelyekről jöttünk el ebbe az iskolába és úgy hiszem, nem lesz ér­•^Cedoes asszoľiyíesloérekl Tudomástokra kell adnom, hogy 1950 november 21-én Harmóniára jöt­tem a Csehszlovákiai Nőszövetség első magyar politikai iskolájába. Fe­lejthetetlen élmény volt ez nekem és többi asszonytársaimnak, akik még nem vettek részt ilyen iskolán. Kér­lek benneteket, asszonytársaim, ha alkalom adódik, tegyetek félre min­den családi gondot, házimunkát és ragadjatok meg minden alkalmat a ta­nulásra. Ez mindnyájunk jovára szol­gál. Én is otthon hétéves kisfiamat, édesanyám gondjaira bíztam és el­jöttem, mert tudtam, mit jelent majd számomra ez a két hét. És higyjétek el, egészen megváltoztam, más asz­szony lettem. Megtanultam még job­ban szeretni a Szovjetuniót, a mi felszabadítónkat és bizony, kedves asszonytársaim, ha alkalmam lesz rá, azonnal jelentkezem egy hosz­szabb ideig tartó iskolába. Mert a tu­dást, amit itt szereztem, további szép és hasznos dolgokkal gyaraplt­hatnám, hogy aztán megismertessem többi asszonytársaimmal a szebb és jobb jövő elérésére vezető utat. Meg­tanítanám őket, hogyan kell halad­nunk a szocializmus útján és ho­gyan kell harcolnunk a békéért Elvtársi üdvözlettel: Pinke Mária, Szelőce, Kolónia. JCedaes tívtácsak! Szeretnék beszámolni az Uj Szó­ban munkámról, valamint életem­ről és ezért arra kérlek benneteket, közöljétek levelemet lapotokban, ha arra alkalmasnak találjátok. Foglalkozásom nagyon kedves és szép. Már két éve falumban, Kalin­kovon, mint óvónő, működöm az óvo­dában, a rám bízott szeretett gyer­mekeim körében. Közben egy évig nevelőnő voltam az otthonban és két hónapig az otthon vezetőnője. Gyer­mekeim nagyon szeretnek és én bol­Minden nö örül o gondo­san leiszereit karácsonyi Elida kazettana k. Eriékes kozmetikai cik­kekből összeállított gaz­dag larlaimával aiandé­kozzon kazettát. 1711/v dektelen megemlítenem egy leány­társunkat, aki a háború következté­ben elvesztette egyik lábát. Annus­ka, mint maga is mondotta, hosszú évek után most kezd emberi életet élni. Eddig elvonultan élt, politiká­val nem foglalkozott. Azonban a Nő­{ szövetség felrázta ebből a fásultsá­gából és eljött ide az iskolába. Egy szobában laktunk és Igy alkalmam volt vele jobban összeismerkedni és mondhatom, hogy a féllábával is egész ember és még sokat fog dol­gozni, sok szép eredményt elérni a szebb és jobb jövönk érdekében. Ezt a leányt most már nem lehet meg­állítani a fejlődés útján. Mondhatom, hogy ö volt közöttünk a legboldo­gabb, Mindnyájan egyformán résztvet­tünk a közösségi életben. Figyeltük egymást, elmondtuk egymásnak élet­történetünket, a hozzászólásokat ér­tékeltük. Ügy éltünk, mint egy nagy család abban az egy nagy kö­zös vágyban egyesülve, hogy mind­nyájan a békét akarjuk, éppúgy az egy vagy többgyermekes édesanyák, mint a dolgozó fiatalasszonyok, a hi­vatalnokleányok vagy a mi értékes földmüvesasszonyaink, akik megáll­ják a helyüket a falvakban és elő­mozdítják a szövetkezeti élet fejlő­dését Két hét alatt új emberek váltak belőlünk. Mindnyájan öntudatra éb­redtünk és éreztük azt, hogy népi demokráciánkban érdemes élni és van miért dolgozni és mély értelme van a békeharcunknak. És ezért azt a nagy kitüntetést, hogy az állam költségén ilyen szép és kellemes kör­nyezetben tanulhattunk minden erőnkkel igyekezni fogunk meghálál­ni és a belénk helyezett bizalmat to­vábbra is kiérdemelni. Megingatha­tatlan hittel fogunk dolgozni és har­colni a békéért. Amit itt tanultunk, azt átadjuk többi asszonytársaink­nak és meggyőzzük őket a mi mély meggyőződésünkről. A legszélesebb rétegekben fogjuk továbbadni a ta­nultakat. Egyszerű és célszerű az egyszínű jólszabott szövetruha. Ünnepeken, hétköznap, munkába, vagy társaságban egyaránt, jól öltözteti a dolgozó nőt. Képünkön mindhárom ruha csinosj egyszerű és praktikus. M WMH Wt mWmMWW WtM tt HII WM Wt ttt Igyunk Szántól, Szalvátor, Tátra­és Lenka természetes asztali ásvány­vizet. Gyomor- és bélmcgbetegedése­ket gyógyít a Cigelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese. és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógyásványvíz. Bélmegbetegedése­ket és a hólyagvezetékek megbete­gedését a brusznói és baldovi ásvány­víz gyógyítja. Kérjük leány- és asszonytársain­kat, bátran jelentkezzenek a jövőben a Csehszlovákiai Nőszövetség poli­tikai iskolájába. Mi nők vagyunk ar­ra hivatva, hogy mind a családban, mind a munkahelyünkön éberen őr­ködjünk a béke és az emberek bol­dog és szabad élete fölött. Ha mind­Munk&ban lirjiiigbin é( olt honiban öltőiét e mindig uleiet lesz! Mi»íBWr«ü szabásminták kap­»«•»» a VKUS — Melatt'TIcb el­árusi<obe've3> Ptaha II liaa-igská u> I B'O'IIIOVO S'OIIMOVO a<3m II Kokict Lea.nQvo >0 Tmavo * Ko*0c« *'e'tjTii%qwo nám e • m . d d e a aoqvobb vôrosbaji JXCI&CU'thsi~XčUb as nyájan összefogunk, nem kell fél­nünk semilyen amerikai fenyegetés­től. Mi, akik együtt voltunk a két­hetes politikai iskolán, sok-sok hálá­val és köszönettel gondolunk álla­munk vezetőire, a Csehszlovákiai Nőszövetség vezetőségére és elő­adóinkra. Kopacsek Irén, Bratislava dognak érzem magam közöttük. Ezt a boldogságot egyedül csak a mi nagy szabadítónknak. a Szovjet­úniónak köszönhetem. Hálám jeléül megfogadtam, hogy amennyire erőm­ből telik, arra törekszem én is, hogy minél gyorsabban felépüljön nálunk, mint mindenütt az egész világon a szocializmus. Mint 29 éves nő. tudom, mit jelent egy szocialista országban élni és mit egy kapitalista uralom alatt, ahol a szegény embert család­jával együtt elnyomták, megvetet­ték, mintha nem is lett volna ember. De most már itt az az idő, amit a munkásnép annyira óhajtott, a sza­bad élet Amióta népünket felszaba­dították a kapitalista uralom alól, mindenki dolgozhat anélkül, hogy a munkát rabigának érezné, vagy pe­dig terhére lenne. Most minden em­ber érzi és tudja, hogy szabad, bol­dog jövő vár rá. Befejezésül még csak azt, hogy tagja vagyok a CSEMADOK-nak és a CsISz-nek is. Beiratkoztam az orosz tanfolyamra és szlovák nyelv­tanfolyamra is eljárok majd, mint eddig minden évben. A szlovák nyel­vet elég jól bírom. Szabad és boldog életemet egyedül az szomorítja el, amikor az igazsá­gért, a szabadságért és a békéért harcoló koreai testvéreimre gondo­lok. Hős férfiak, szerető anyák és ártatlan gyermekek ontják vérüket hazájukért, mert az imperialista ke­gyetlen támadók nem értik meg a nép szavát, ne mtudják, hogy a nép békét és nem háborút akar. De én tudom, hogy az a nép, amely mun­kára vágyik és a szocializmust épí­ti, annak győznie kell. Kultúrtársi üdvözlettel: T. I., Kalinkovo. | A VÍG TANONC Borzas fején hetyke sapka, Zöld köténye félrecsapva És a szeme úgy nevet. Vidám füttyöt cifráz szája, Napi útját, ahogy járja S szeretik az emberek. Száz kópéság jár eszében, De két gyors, munkás kezében Szinte ég ám a dolog. Amit kell, mind megtanulja, Friss értelme, fürge ujja Mely henyélni nem szokott. És ahogy a napok telnek. Egy szép napon már mester lett Az egykori kis inas. Erős karja gépet épít, A tudása jövőt szépít, S örökre vidám marad. „Mesélő", Hogyan tett szert barátra a kutya? — Nyenyec mese — Valamikor a kutya egymagában élt. Kezdett már unatkozni, nekiin­dult hát az erdőnek, hogy valami barátot keressen magának. \ Megy, mendegél, — éppen szembe­találkozik egy tapsifülessel. Mondja neki a kutya: — Nyulam-bulam, kössünk barát­ságot. — Nosza — feleli a nyúl — kös­sünk! Kerestek valami helyet az .erdőn, aztán mivel beesteledett, lefeküdtek aludni. Elaludt a tapsifüles, de a ku­tya nem. Elkezdett ugatni. A nyúl­nak egyszerre minden álom kiment a szeméből. Talpraugrott és ráripa­kodott a kutyára: — Mi a csudát ugatsz? Meghallja a farkas, idejön, fölfal mind a ket­tőnket. Elhallgatott a kutya, de gondolt egyet: — Nem jól választottam barátot. A nyúl ijedős szivü. Hanem a farkas, ] sz biztos nem fél senkitől. Otthagyta tehát a tapsifülest. Ment, hogy megkeresi a farkast. Ment, mendegélt az erdőn. Egyszer csak szembetalálkozik a farkassal. Mondja neki a kutya: /— Hallod-e, farkas, kössünk ba­rátságot. Feleli a farkas: ' — Jó lesz. Kettesben vidámabb. Alkonyodott, nyugovóra tértek. Elaludt a farkas, lefeküdt a kutya is. Éjfél tájon fölébred a kutya, el­kezd csaholni. Fölrezzen a farkas, meghűl benne a vér, ráförmed a ku­tyára: — Mi a csudát ugatsz?. Jön a medve, megöl mind a kettőnket. — No — gondolja a kutya — lát­szik, hogy a farkas nem is olyan erős, hisz fél a medvétől. Hanem a hatal­mas tenyeres-talpas, az mindennél erősebb. Faképnél hagyta a kutya a far­kast, ment. hogy megkeresse a med­vét. Nyakába vette megint az erdőt. Megy, mendegél, egyszerre cammog vele szemben a mackó. Odalép hozzá a kutya és megszólítja: — Haj, te hatalmas tenyeres-tal­pas, kössünk barátságot. A mackó ráállt. Elverték a napot, meglepte őket az éjszaka. Elszu­nyókált a medve. A kutya megint éjfél tájon ugatásba kapott. Föl­riad a mackó, reszket minden porci­kája, a szive egész a sarkába szo-' rult. Rátámad a kutyára: — Hallgass he, mit ugatsz? Meg­hallja az ember, idejön, agyoncsap mind a kettőnket. — Na — gondolja a kutya — ez is gyáva. Megkeresem hát az embert. Azzal kereket oldott. Szaladt, lo­holt végig az erdőn, de emberre nem akadt sehol. Kikeveredett végül is a szélére, ott leült, hogy pihenjen. Az ember éppen akkor ballagott ki az erdőre fáért. Igy találkozott vele össze a kutya. Odaszaladt hozzá, megszólította: — Hallod-e ember, kössünk barát­ságot. Mondja az ehiber: — Rendben van, gyere hát velem. Magával vitte hát a házába. Be­sötétedett, az ember elaludt. Éjfél­kor rázendített a kutya. Az ember — oda se neki. Hangosan ugatott a ku­tya. Fölébredt az ember, rá is szólt: — Ejnye, kiskutyám, egyél, ha éhes vagy, de az álmomat ne zavard. Erre a kutya elhallgatott, evett és lefeküdt, aludni. Ettől fogva az emberrel maradt s máig is együtt élnek. Oroszból fordította: Csanádi Imre. ň KIS AUTQ5 Nézzétek csak a Petit: Autóján hogy feszít! Szinte hfzlk a mája Síikor szól a dudája. Nem csekélység bizony az, Ha az ember így utaz, Járva a nagy világot S lát házat, fát, virágot. S ha megúnt völgyet-hegyet, Hipp-hopp, s már otthon lehet. Anyuka tejjel várja S lefekteti ágyába! P. M. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom