Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-16 / 291. szám, szombat

SZABÓ PÄL, a Magyar írók Békebizottságának elnöke: VARSÓI KÉPEK Soha még ennyire nem került közel ember az emberhez, mióta vUdg a világ. Görögök, franciák, magyarok, mellettünk Amerika, odább a Szovjetúnió, majd Mongólia, Madagaszkár, Nigéria... de egy erö, egy akarat, hogy Béke, Béke, Békét a világnak, békét minden teremtett léleknek, békét a földeknek, a vizeknek, az erdőknek, s ebben a nagy, zsongó békességben lágyan, puhán muzsikáljon a bölcsőringás... Ilja Ehrenburg beszél. Szavai izzón, soha ki nem törölhetöen ragyognak belé a világ szivébe. Ember, szív, lélek és értelem: talán ez s ennyi lenne az, amivel ezt a he«édet kifejezhetném. Ez a beszéd a féltő, aggódó világ lelkiismerete. Ha íróember beszél, minden időben úgy érzem, hogy őbenne egy kicsit én is beszélek, de mennyivel inkább érzem most, mikor ilyesmiket mond, „ •. • a gyermekek sorsa egyforma sors az égő világon mindenütt. Moszkvában úgy, mint Párizsban, Newyorkbaíi, Szöulban, s ezért a gyermeki sorsért a mienk, a felnőtteké a felelősség . .Ismerem Ehrenburgnak minden hozzánk eljutott írását. De most, hogy élő szavát hallottam, minden leírt szava szinte megnőtt. Fagyejev áll a mikrofonnál, hallom a hangját, de a szemem behunyom és tisztán és határozottan érzem, tudom mögötte az egész Szovjetúniót. Hallom Pavel Nikolájevies elvtársnak, a Lenin-kolhoz elnökének szavát, amint magyarázza a füves vetésforgó tudományát kint a határban. Látom a kombájnok aratását, a dús cukorrépatáblákat, a dübörgő traktorokat, a kolhozok kultúrházaiban a műkedvelőket és a közönséget, látom és érzem mind, mind, az egész diadalmas, vidám, zsongó emberi és társadalmi szovjet életet. Fagyejev szavát hallom, de mintha a nagy orosz tájak és síkságok üzenetét hozná el hozzám a szél: ,,Egynapi rombolást sok-sok hónapi munkával lehet csak felépíteni." Igen, ezt Fagyejev mondja, mert hiszen ő, meg az ő népe, tehát a Szovjetúnió népe mindezt jól tudja. Mert hiszen a Szovjetúnió földjét, városát, népét sok-sok napokon keresztül rombolták a fasiszták. De a szovjet emberek már felépítették. Sőt: a felépítést többszörösen túlfejlesztették. De a háborút provokálók, az agresszorok, a fasiszták és Imperialisták ezt nem értik. Hiszen ők nem építenek, ők mindig csak romboltak. Most Koreában rombolnak, meg Vietnamban rombolnak, de Korea is felépül egészen bizonyosan és én arra gondolok, hogy ezek az őrült provokálók nem tudják azt, hogy a Koreára hulló bombák talán egyazon Időben Amerika sérthetetlennek hitt földjére is hullnak. Hogy a koreai anyák sírása az amerikai anyák sírása is. Én itt ülök ezen a kongresszuson, most ebben a pillanatban Fagyejevet hallgatom és arra fondolok, hogy a világtengerek különböző pontjain különböző, de nagyon szerencsétlen marshalllzált országok hajósai hajóznak most Korea felé. Valahol behajózták őket, Koreában meg kihajózzák őket, de hány nem megyen vissza többé soha hazájába" Ott emészti meg őket a koreai föld. Mintha csak azért küldenék kl őket Koerába, mert otthon Amerikában végy Angliában, vagy egyebütt már nem fogadják be őket a temetők! Kinyílik itt bennem ezen a kongresszuson az emberi életnek minden derűje, békéje és lehetősége, de kinyílik bennem a fertelmes háború minden borzalma is. Látom és hallom az imperialista Amerika ide csempészett küldöttét, a jól fizetett Tito-ügynökőt, Rogge urat, hiszen éppen itt ül velem szemben. És arra gondolok: hogy Íme milyen jó, hogy mi magyarok nem vagyunk egyedül a világban! Milyen jó az, hogy ebben a szörnyűségesen nagy és vad viharban nem vagyunk rokontalanok, testvértelenek, hiszen, ha egyszerűen csak átnyújtom itt a kezem Mister Roggén, a Tito ügynökén, máris kezet foghatok a szovjet delegáció jó Ismerős tagjaival, Tylhonowal, Pudovkinnal és sok mindenki mással, akiket olyan nagyon jól ismer a magyar nép apraja, nagyja, ha másként nem is, de könyvekből és filmekből. Erre a barátságra és ismeretségre egyébként kissé mámorosan ls büszke vagyok. S úgy nézek széjjel 80 ország delegátusai között, mintha azt mondaná a szemem, hogy nézzétek emberek, népek és országok: mimagyarok ilyen népekkel barátkozunk, mint a Szovjetúnió népei. Olyanforma érzés ez, mint mikor a gyermek sötétben, viharban megfoghatja egy felnőtt kezét. Jobban gazdálkodjunk az idei terméssel J. ĎuriS miniszter beszéde a mezőgazdasági terv teljesítéséről A Csehszlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének elnöksége december 13-án tartott ülésén értékelte az egéaz évben végzett munkáját. Ez alkalommal Nepomucky képviselő, a szövetség elnöke átadta J. Durii miniszternek a Csehszlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének igazolványát. Az ülésen J. £>uriS földművelésügyi miniszter is beszédet mondott. Az 1950. évi működésről szóló jelentést Masek, a szövetség vezértitkára adta elő. Az ezt kővető vita folyamán Nepomucky képviselő megállapította, hogy szorosabban kell összefűzni a gazdasági problémákat a falu politikai fejlődésével és figyelemmel kell kísérni azokat az esetleges kilengéseket, amelyek legtöbbször a nemzetközi politikai helyzet hamis magyarázásáből erednek. Nagyobb gondot kell fordítani — hangsúlyozta Nepomucky képviselő — a kulákok leleplezésére ls. Július Duríš földművelésügyi miniszter beszédében többek között a következőket mondotta: Az idei eredmények a meztigaz<ta«áqban Az idei termelési terv teljesítéséiiek eredményei kielégltöek. A búzánál a hektáronkénti földhozam elérte a tervezett mennyiséget. Az átlagos termés is egy százalék híján elérte a tervezett mennyiséget. Rozsból 6 százalékkal több termett, mint ahogy eredetileg tervezték. Az átlagos termés a tervnek 110 százalékát teszi ki. Hasonlóképpen az árpa- és a zabtermés is jó volt. Ez a szép eredmény a beszolgáltatási terv gyors teljesítésében is megmutatkozott. Cukorrépában 1945 óta először teljesítjük a tervet 101 százalékra. A cukorrépa hektáronként 273 métermázsát is fizet. A cseh vidékeken 1 hektáron 296 métermázsa is megtermett, de Szlovákiában, ahol több kerületben hosszabb ideig tartós szárazság volt, csak 183 métermázsát fizetett a cukorrépa hektáronként. A burgonyatermés szintén jó volt. A cseh vidékeken a terv 102 százalékra teljesült, ami annyit jelent, hogy a burgonya hektáronként 150.3 métermázsát fizetett. Az állattenyésztési termelésben a szarvasmarháknál december elsejéig az egész évi tervnek a 100.4 százalékát értük el. Ebből tehenekre 102 2 százalék esik. A sertéstenyésztésben US százalékos tervteljesítést értünk el. Csupán az anyadisznó-tenyésztésben mutatkozik hátramaradás. A juhtenyésztésben 117.1 százalékos tervteljesítést értünk el. A húsbeszolgáltatást kötelezettségek tervét földműveseink és EFSz-etnk 100 százalékon felül teljesitik. Ezek a azép termelési eredmények és a beszolgáltatási kötelezettség tervének sikeres teljesítése, valamint a behozatal együttesen biztosítják dolgozó népünk élelmiszerellátását mind a városokban, mind a falvakban. Jobban gazdálkodunk azzal, amit már kitermeltünk Az élelmiszerellátás állandó javulása, valamint dolgozó népünk életszínvonalának emelkedése néha rossz szokásokhoz vezet — nem észszerű gazdálkodáshoz, az élelmiszerekkel való pazarláshoz. Nem jő gazda és nem jó gazdasszony az, aki nem takarékos, hanem pazarolja a gabonát, a lisztet, a kenyeret, a burgonyát és a többi élelmiszercikkeket. A gazdának és a gazdasszonynak, a népi és az állami vezetőségnek kötelességük a már kitermelt terményekkel takarékoskodni városaink és falvaink dolgozó népének érdekében. Köztársasági elnökünk, mint országunk első gazdája, rámutatott erre a rossz szokásra még akkor, amikor a jihlavai kerületben meglátogatta a hradi földműveseket. Miért kell köztársasági elnökünk e jelentőségteljes szavait állandóan szem előtt tartanunk mindenekelőtt falvainkban ? Rámutattam már arra, hogy az idén milyen jó termésünk volt és hogy földműveseink milyen felelősségérzettel teljesítették beszolgáltatási kötelezettségeiket. A vetőmag és az ültetőmag leszállítása után a vidéken több mint 1,100.000 tonna kenyérgabona maradt. A kenyeret és a lisztet felszabadítottuk. A földművesek a szabadpiacon vehetnek kenyeret és lisztet. Ezzel megkönnyítettük földmüvesasszonyaink helyzetét, hogy ne legyen annyi munkájuk a kenyérsütéssel. Kiszélesítettük a liszt és a péksütemény elárusítási hálózatot vidéken is. Természetesen földműveseink megértik, hogy a kenyér és a liszt felszabadítása csak akkor lehetséges, idejében vagyunk, amikor a mi újftásaink csak az ő zsebüket tömték volna. Ion most már tudta mindezeket. Arca és füle úgy égett, mint a parázs. Megfeledkezett magáról, meg a fegyelemről s nem tudott magán ural/kodni. „Ugy van, elvtársak! — kiáltotta Baragiára nézve, szakadozott mosollyal. — Butaságot csináltam! Méghozzá nagyot. Ugy viselkedtem, mint egy kisasszony. Most, hogy viszszagondolok azok'a a napokra, látom, hogy csak magamra gondoltam, különbnek akartam tűnni nálatok. Hiba volt. Jó. hogy Filipescu és Andruc idejében felébresztettek. Meg ii köszönöm nekik." Ion megállott, csak most ébredve rá arra, hogy Baragiát félbeszakította. Kérdően nezett rá. De Baragia állott és hallgatta őt, akár a többiek. Ekkor még halkan hozzátette: — Igy ... soKat tanultam ebből a hibából. Tanultam. Az emberek komolyan és barátsággal néztek rá. Dojna szeme egyszerre könnybelábadt. Baragia folytatta beszédét. — Tudom, hogy Lascan tanult saját hibájából. Nem azért mondottam. Azért mondottam, hogy mi is tanuljunk az ő hibájából. Ha Lascan megosztotta volna gondolatát másokkal, a dolog jobban sikerült volna. Lascan azt mondja, butaságot követett el. Azt hiszem, nem lát tisztán. Több, mint butaság az, amit elkövetett. Ez a munkatársaiba vetett bizalom hiánya — ez az! Nem akármilyen bizalomról van szó. Nem vak, buta bizalomról beszélek. Ez egészen más dolog. Egészséges bizalomra van szükségünk, amelynél nem hiányzik az éberség sem. Ahogy mondjŕk: bolsevik bizalom ... Baragia elhallgatott. Látszott kissé lehajtott arcán, hogy még lenne mondanivalója, de nem akar beszélni. Ekkor erős hane törte meg a hallgatást. A tekintetek egy mígas. szélesvállú, • síőkehajú emVer felé fordultak. Dranceanu volt. az üzem pártszervezetének titkára. Az iijtó mellett állott, nemrég jött be. — Ugy látom, Baragia nem szeret magáról beszélni, mikor jó munkát végez. Elmondom hát én, elvtársak, íme, hogy történt. Ne csodálkozzanak. A szerkezet úgy, ahogy azt Lescan készítette, valóban nem termelt többet, mint 44 anyacsavart óránként. A pártttitkár élénk szeme a még méltatlankodó tekintetek fölött siklott el és Baragiára szegesödött. — Ugy történt, hogy Andruc elvtárs egy napon észrevette: Lascan dugdossa szerkezetét Beszélt Filipescu elvtárssal, megtárgyalták, mit tegyenek. ök bíztak Lascanban és hikták hozzá. Látták, hogy neim jó az. amit tesz s arra gondoltak, hogy segítenek neki. Ezért elmentek Baraglához és tanácskoztak vele is. Hiszen ki más seegítene Lascannak, ha nem saját osztályának titkára. Az egész terem most már az ajtó felé fordult, ahonnan Dranceanu beszélt. — Egyik este, munka után, amikor Lascan nagy titokban dolgozott szerkezetén, Baragia is észrevette őt. Ez egy nappal azután történt, mielőtt Andruc és Flipescu tanácskoztak vele. Megkérdezte Lascant, mit csinál, mindolgozik. De Lascan elvtárs úgy hallgatott. mint a lopáson ért tolvaj. Baragia megértette őt. Megértette, hogy helytelen úton jár. belátta, hogy ha engedi ezen az úton haladni, fene tudja milyen posványba süllyed. S elhatározta. hogy ezt megakadályozza. Baragia szereti az embereket és felel érettük. Baragia földreszegzett tekintetével, összeszorított állkapcsával úgy tűnt, mintha szörnyen haragudna. A villany fényében látszottak a homlokán ülő mély és fekete ráncok. — De Baragia beteg lett. S az a feladat, hogy Lascannak segíteni kell, Fllinescura hárult. Igy van-e, Filipescu elvtárs? Dranceanu kérdésére Filipescu fejbólintással fejelt. — S Filipescu elvtárs munkához látott — folytatta Dranceanu. — Nemhába Lascan csoportjának főnöke. Beszélni kezdett vele S nem hagyta magát, mig meg nem győzte Lascant, hogy mutassa meg szerkezetét. Sokáig tartott. Lascan nagyon csökönyös még akkor is, ha nincs igaza. Ezért én is azon vagyok, hogy szerkesszük ki a faliújságba. Végül mégis megmutatta FiJipescunak ö mindjáit szólt Andrucnak a szerkezetről. Andrucot nagyon izgatta a kérdés Ezé't szovjet könyvekben kezdeti kutatni. Ott rendszerint ním hiába keresünk. Andruc is megtalálta, amire szüksége volt ,és megmondta Fiilipescunak. — Jobban is lehetne csinálni. Ugy-e. Andruc elvtárs? — Ugy van! — kiáltotta Andruc. mosolyogva. Szemei csillogtak az örömtől. — Amikor ezt megtudta Lascan, szörnyen megharagudott... Különösen azért, mert Andruc más elvtársakkal is beszélt a szerkezetről. Lascan azt mondta magában: „Ellopják újításomat." Igy van-e. Lascan elvtárs? — Igy van — mondta Lascan égő arccal. — Filipescu, Andruc és a többiek azonban gyorsan bebizonyították neki, nem szól, hanem tettel, hogy semmit sem lopnak el tőle. Ellenkezőleg, Lascan meggyőződött hogy ők, mint igazi társak vele együtt akarnak dol* gozni. Végül is Lascan megértette. Igy történt, hogy együttesen, kölcsönösen segítve egymáson, Lascan szerkezetéből jobbat csnáltak, mint amilyet ő egyedül tudott volna csinálni. Ez az a szerkezet, amit itt látnak, amely mától l»ezdve 64 jó anyacsavart fog készíteni óránként. S mivel mégis Lascan elvtárs a „feltaláló" — Dranceanu ^zéles mosolyában mind látszottak fogai — azt mondom, edvtársak, terjessük fel őt jutalomra. Dranceanu még valamit mondott a többiek kitüntetéséről, de szavai alig hallatszottak. Az embereket olyan hangulat fogta el, amilyet nem láttak még az öreg műhely falai. Olyan emberek öröme volt ez, akik nemzedékeken keresztül nem ismerték az örömet, amely mint a föld mélyén morajló forrás tör fel végre, utat találva magának. Az asztalok recsegtek, az ablakok mozogtak A helyiség padlója rezgett, s a falról kis fehér mészfoltok kezdtek hullani. Tömbe'

1 az öröm, Ion érezte, hogy inogni kezd lába alatt a talaj. Filipescut és Andrucot is vállukra emelték Baragia és Dranceanu nevetett és vidám kiáltásuk összevegyült az általános lármával. Dojna könnyes szemmel nézte Iont, aki a magasban imbolygott s kissé zavartan mosolygott. Ugy érezte, hogy egyre feljebb emelkedik, sokkal magasabbra, mint apró és szégyenteljes kételyei. Erezte, hogy együtt emelkedik ezeknek az erős és neki nagyon kedves embereknek öföméveü. A tömeg az ajtó felé^tódult. Még mindig tartott a hóvihar. Valaki eloltotta a villanyt és becsukta az ajtói. A lakatosműhelyt mély és néma sötétség lepte el. Dojna csak a kapuban került Ion közelébe. Karonfogták egymást s több társukkal együtt hazaindultak. Minden sarkon néhányan köszöntek és lemaradoztak. Végül egyedül maradtak. Dojna Ion vállára hajtotta fejét. Igy mentek egy ideig, a pelyhes havat taposva. Valahonnan mögöttük még hallatszott Dranceanu hangja, amint valakinek azt mondja: — Ilyenek a mi embereink. Ezért haladunk állandóan előre ... Aztán cse^d lett. Csak a szélfúvás hallatszott, amely felkavarta a havat. — Ionica! — mondotta Dojna elfúló hangon, mintha ebbe a szóba akarta volna sűríteni lelke egész örömét. — Hibáztam', Dojna. Veled szemben is. — Tudom, Ionica. De én is hibáztam. Nem segítettelek. Mert... Nem értettem hozzá. — Most értesz hozzá? Ugye értesz? Dojna megszorította karját. Ion mosoíygrvtt. — Csak az eszeddel? — Nem — felelte Dojna határozottan. Behavazott arcukra mosoly ült. — A szívemmel is, A fehér" hóleftollp' K»Htott utca mtffi világosabb, még -'-b veit, mint mrskof. ha elegendő mennyiségű gabona gyiil össze a nép raktáraiban. Dolgozó népünk élelmiszerellátásának és életszínvonalának emelése mindannyiunk fokozott munkájának eredménye. Ezért az észszerű gazdálkodás elveinek be nem tartásával elsősorban saját magunknak okozunk kárt. A községekben a földműveseknek, a földmüvesasszonyoknak és a helyi nemzeti bizottságoknak módot kell találniok arra, hogy lehetővé tegyék, hogy a felszabadított kenyér, péksütemény és liszt ellenértékeképpen a falukban fel lehessen vásárolni a kenyérgabonát, mivel a földműveseknek erre már szükségük nincs. A kontingensen felüli gabonáért a földművesek mázsánként 50 kg korpát kapnak. Több földműves már a múltban úgy tett, hogy a kenyérért és a lisztért gabonát adott cserébe. Hol van hiány a takarékoskodásban? Mindenesetre nagyon ellenkezik a tervgazdálkodással és az emberi erkölccsel ls az, ha a földművesek a kenyérgabonát takarmányként adják a szarvasmarháknak. Ennek nem volna szabad előfordulnia egy felelősségérző földműves házában sem. Nemcsak maguknak a földműveseknek, hanem az egész népi közigazgatásnak ki kellene emelni az ilyen esetek szégyenteljes példáját az egész falu előtt. Hasonlóképpen falvaink és városaink dolgozó népének ujjal kellene rámutatni azokra, akik kenyérrel vagy más tésztafélékkel etetik a libákat, tyúkokat és sertéseket és azokra, akik vendéglőkben vagy a háztartásokban a kenyeret hulladékként eldobálják. Tartsuk szem előtt mindig azt, hogy a múltban a munkanélküliek /n ennyi t jártak egy darab kenyér után és hogy kellett a kis- és középföldmüveseknek takarékoskodniok a kenyérrel. Tanítóink és aa édesanyák tanítsák meg gyermekeiket a helyes gazdálkodásra, még ha csak egy darab kenyérről is van sző. Ha valaha tudtunk takarékoskodni, mert a nyomor rákényszerltett, akkor ' ma tudnunk kell a feleslegeket észszerűen felhasználni otthonaink további sikeres építésére. Meg kell magyarázni, hogy a felesleges és nagyon káros, ha a háztartásokban sok élelmiszert halmoznak fel és ez több esetben megromlik., Minden felelősségérző dolgozónak kötelessége, hogy észszerűen gazdálkodjon 'háztartásában. Hozzuk fel köztársasági elnökünk szavait, hogy „Minden elpazarolt kilogramm gabona, liszt vagy kenyér után több gabonát kell behoznunk külföldről. A gabonabehozatal helyett pedig sokkal előnyösebb lenne más termények, gépek, nyersanyagok behozatala, amelyek elősegítik hazánkban a szocializmus kiépítését és dolgozó népünk életszínvonalának emelését". Továbbfejleszteni a mezőgazdaság termelést Ezekben a napokban falvainkban teljes ütemben folyik a termelési és beszolgáltatási feladatok szétírása az elkövetkezendő évre. Ez alkalommal több községben a földművesek és az EFSz-ek sajátmaguk keresnek lehetőségeket, hogy jobban emelhessék a föld hozamosságát és fokozhassák az állattenyésztési termelést a jövő évben. Erről a magasabb termelésről és beszolgáltatásról szóló kötelezettségvállalások ls tanúskodnak. A földművesek érdekét néztük akkor, amikor a beszolgáltatási feladatok szétírását a növényi termelésben elhalasztottuk akkorra, amikor már látni lehet, hogy a gabona kb. hogy fizet, úgyhogy a földművesek jobban láthatják már, hogy mennyit fognak tudni beszolgáltatni. J. Ďuriš miniszter beszéde végén rámutatott arra, hogy eddig a kisés középföldmüvesek 3200 községben szántották fel a mezsgyéket. Ezenkívül 995.000 hektáron tagosították 130.000 földmtivescsalád földjét. Eddig 334.000 földműves, földművesasszony és ifjú lépett be az EFSzTbe. Az EFSz-ek százaiban fejezik be ezekben a napokban a közös Istállók javítását. Ez világosan mutatja, hogy a földművesek meggy<3aödtek róla, hogy saját érdekeik és a közösség érdekének összekapcsolása jelenti as Új, Jobb életet falvainkban.