Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-02 / 279. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR 0 OL G 0 Z Ó K LA PIA Bratislava, 1950 december 2, szombat 3 Kčs III. évfolyam, 279. szám A PUCe&i zaMáíiawái munkásságának táoicata Egy hónappal előbb AZ ÚJ SZÓ SZERKESZTŐSÉGÉNEK, BRATISLAVÁBAN kedves elvtársak! Mi, a füleki Kovosmalt élüzem dolgozói örömhírt közlünk Veletek. Az ötéves terv második évét ma reggel 8.45 órakor teljesítettük. Ezáltal hűek maradtunk harcos hagyományainkhoz, amelyek megkövetelik és elvárják tőlünk ezt a teljesítményt. Élmunkával harcolunk a háborús uszítók és a hazai árulók ellen, akik a prágai állambíróság előtt felelnek aljas gaztetteikért. A FÜLEKI KOVOSMALT DOLGOZÓI A választervezés utolsó szakasza A is mml sienisli a munkásság magasabb keresetének forrásai A normák felülvizsgálásának és megszilárdításának kampánya a befej ezés felé közeledik. Az üzemek nagyrészében ezekben a napokban már az 1951-es normák biztosítási szerző déseit írják alá. A normák biztosításáról szóló szerződések a munka termelékenysége emelésének eszközévé válnak és segítenek nekünk abban, hogv sikeresen te Ijesíthessük és túlléphessük a tervet. Az üzemi szerződ ések biztosítják a munka iobb megszervezését, a ká derek séget fogadtak el, amelyeket az üzemi szerződés lerögzít. Az első kötelezettségben az üzemvezetés arra kötelezi magát, hogy kiküszöböli a sűrített levegő hiányát a legötbb munkahelyen és pedig úgy, hogy új kompresszort helyez üzembe 1951 január l-ig. Az üzemvezetés és a bányatech' nikusok további két kötelezettsége a a ka derek műszaki színvonalának növeli sét, a dolgozókról való gondoskodást. Az üzem; szerződések az elvégzett sűrített levegővezeték újjáépítésének munka igazságos jutalmazásának előfeltételei, mert biztosítják a munkást tervét tartalmazza az ignác-bányáarról, hogy a biztosított normának legkisebb mérvű túllépése, amelyet a ca

n. munka jobb megszervezésével, újítási javarhtaikkal vagy mással értek el, visszatükröződik magasabb jövedelmű kben is. Ez évben elsőizben történik meg az, hogy üzemi szerződéseket írunk alá. Ezért nem támaszkodhatunk már meglevő saját tapasztalatainkra. Ellenben bátran támaszkodhatunk a szovjet üzemek tapasztalataira és a cseh üzemekben dolgozó elvtársaink e téren végzett munkájára. A szlovákiai üzemek bátran vehetnek példát a vítkovici vasművek példás normabiztosítási További kötelezettségekben biztosítják az üres bányacsülék megfelelő és annak tapasztalatait I szá

lľf ,

(

1"

in

d®

n munkahelyen vala; mint kötelezik magukat arra is, hogy szerződéséről áívihetik saját munkahelyükre. Ma az alsósajói bányaélüzem üzemi szerződéséről és a bratislavai Matadorgyár szerződéséből emelünk ki néhány részt, hogy rámutathassunk az alsósajói bányüzem szerződésének jó oldalaira és ugyanakkor a Matador üzemi szerződésének hiányaira. FABRY ZOLTÁN: Könyv kopogott az ablakon Az alsósalói bányaüzem kőnkre* és időzített kötelezettségei Az alsósajói bányaélüzem üzemi szerződésének bevezető része körülírja az üzemi szerződés cél iát. Arról beszél, hogy a normák felülvizsgálását az üzem összes dolgozóinak legnagyobb részvétele mellett valósították meg és kidolgozásukban résztvett minden munkás, élmunkás, újító és bányatechnikus. A szerződés további része arról szól, hogy ez a szerződés melyik normát érinti, valamint, hogy a szerződés mii ven időtartamra szól. A szerződés további része rámutat a munka megszervezésében ''érvényesített újításokra, amelyeknek segítségével sor kerülhetett a normák szilárdítására. így pL az Ignác-bánya normái felülvizsgálásának második szakasza belbizonyította azt, hogy a normákat 360 perces munkaidőre állapították meg annak ellenére, hogy a munkahelyhez vezető út rövidebb, mint más bányákban. E megállapítás alapján az fgnác-bánya munkaidejét 400 percre hosszabbították meg, ami annyit jelent, hogy ebben a bányában a normát 8%-kal szilárdították, ami összüzemi méretekbem 0.9%-t tesz ki. A normák felülvizsgálásánál bebizonyult, hogy a norma tejesítése és a kifizetett bér 1.6 tonna érctartalmú bányakocsik száma szerint lett kiszámítva. Ez ellentétben van az országos normák megállapításával, amelyek előírják, hogy a normák teljesítésének és a bérek kiszámításának föltétele az érc valóban megállapított súlya. Az ellenőrző mérlegelés bebizonyította azt is, hogy a bányakocsi átlagos súlya 2.9%-kal kisebb, mint a megállapított | súlv. A súly rendszeres ellenőrzése és I a megállapított tiszta súly szerirrtj ; normakiszámítás a normát 2.9%-kal i szilárdítja. Azért az üzem igazgatósága és az üzemtanács a szerződésben megállapodtak abban, hogy a kivájt érc tiszta sújyának megállapítását külön fogják megcsinálni minden bányában és pedig úgy, hogy minden hónapban a vagonokat a szeparáció előtt három napon keresztül lefogják mérni. Az így megállapított súly lesz az irányadó arra a bányára és abban a hónapban. Az üzem igazgatósága és az üzemtanács törekedni fognak arra is, hogy a jövőben a munkásság beleegyezésével az egyes fejtéseken is megkezdhessék a tiszta súly megállapítását. Sok akadály nehezíti a bányászok munkáját. Ezért az üzem igazgatása és a műszakiak egész sor kötelezetta megrongált és üzemképtelen kocsi' Irat megjavítják, valamint megrövi dítik a fa hosszadalmas szállítását. Az alsósajói elvtársak üzemi szerződésükben nem feledkeztek meg a munka biztonságának fokozásáról sem, megfelelő egészségügyi intézkedéseket léptettek életbe. Harcolni fognak a szilikózis (tüdőbeporzás) ellen, még pedig úgy, hogy áttérnek a vízsUgárzó fúrógépekre. A munkahelyeket telefonnal kötik össze és rádióberendezést szerelnek fel, hogy megteremtsék a rugalmas és gyors kapcsolatot az tizemigazgalás és a dolgozók között. Az üzemi szerződés befejező részében megemítik azt, hogy 1951. év végéig a normákat változtatni nem fogják, csupán abban az esetben, ha az üzem igazgatása a műszaki szervezési vagy a munkafolyamat teenológiai javítását valósítaná meg. Minden szervezés és műszaki újítás, amit maga a munkás valósit meg a munkahelyén, nem lehet ok a normák felülvizsgálására az üzem részéről. Az tizemigazgatás nem változtathatja meg a normákat akkor sem, ha a munkások számát a csoport kezdeményezésére csökkentik, de akkor sem, ha a dolgozók saját kezdeményezésükből nagyobbszámú gépet szolgálnak ki, mint ahogy azt a norma előírja. A bratislavai Malador-gvár üzemi szerződése Míg az alsósajói üzemi szerződés konkrét kötelezettségekről és azok teljesítésének pontos időtartamáról szól, a bratislavai Matador-gyár üzemi szerződése csupán többé-kevésbbé általános jellegű nyilatkozat. E szerződés bevezetőjében azokról a feladatokról szólnak, amelyeket a szerződés határoz meg, azonban a kötelezettségek, amelyekkel a szerződés teljesítését kellene biztosítani, csupán

> általánosak, nem tárgyilagosak és ezért — nem is kötelezők. Lássuk csak, mire kötelezi magát az üzemvezetőség. Az első kötelezettségben A dunaszerdahelyi állatni gépállomás versenykihívása az ország valamennyi gépállomásához I „mélyszántás hetében" naponta 300 hektáron végzik el az őszi mélyszántást lág dolgozói végleges győzelméért folytatott harcának jelentőségét. A dunaszerdahelyi állami gépállomás alkalmazottai ezek után kötelezték magukat, hogy a mélyszántás hetében gépeikkel naponta 300 hektáron elvégzik a mélyszántást. Ez 7 nap alatt 2100 hektárt tesz ki. A munkát a következőképpen végzik el: a CsISz üzemi szervezete egy 25 tagból álló brigádot alakit, amely a nappali váltásban fog dolgozni. Ezenkívül a nappali váltásban bekapcsolódik az állomás műhelyéneik 7 embere, az irodai személyzetnek pedig 3 tagja is. így a 35 tagból álló brigád a két vá?tás bevezetésével a szántás tervét 100%-ra teljesitehi tudja. A dunaszerdahelyi állami gépállomás a december 3-tól 10-ig tartandó méiyszántási hét keretében vei^enyre hívta ki az ország valamennyi gépállomását. Az egész verseny a „Harc a békéért" jelszó alatt foíyik. A mélyszántás hetében a dunaszerdahelyi gépállomás traktoristái bevezetik a „Sztálini váltást". Sztálin generalisszimusz 71. születésnapjának tiszteletére. A verseny kihirdetése alkalmából december 1-én az SzKP üzemi szervezete, a ROH és a CsISz a dunaszerdahelyi gépállomáson gyűlést hívtak öszsze, amelyen az SzKP járási bizottságának földműves instruktora megmagyarázta a varsói világbékekongreszszus, valamint a hős-koreai nép, a vikötelezi magát arra, hogy esetleg új műszaki berendezéseket létesít az adott tervek lehetőségei szerint, illetőleg a meglevő berendezést kihasználja. Ez is olyan kötelezettség, amely tulajdonképpen általánossága miatt semmire sem kötelez. A Matador-üzem vezetősége továbbá főleg műszaki szervezési intézkedések segítségével kötelezi magát, hogy megteremti annak előföltételeit, hogy a biztosított normákat túl lehessen lépni. Hogy ezek a műszaki szervezési intézkedések milyenek legyenek, melyik munkahelyet és munkafolyamatot érintik, meddig kell azokat megvalósítani, erről az üzem vezetésének kötelezettsége mit sem mond. Hogy az üzemi szerződések mozgósíthassák az üzem munkásságát a jövő évi terv fokozott feladatainak | teljesítésére, hogy a felülvizsgált és; biztosított normák túllépésének mó-| torjai lehessenek és ezáltal növeked-» jék a munkásság keresete, a szerződéseknek konkréteknek kell lenniök, pontos időre meghatározott intézkedésekkel és minden egyes ponthoz meg kell, hogy jegyezzék, ki felelős Az alsósajói bányaélüzem kötelezettsége hü tükre annak a jó mimkának, amelyet az üzemi pártszervezet és az üzemi szakszervezet végez. Ez tükröződött vissza lapunk tegnapi jelentésében is. ahol örömmel tudat-; hattuk olvasóinkkal, hogy az alsósajói bányaüzem egy hónappal előbb fejezte be ez évi tervét. Sok sikert kívánunk az alsósajói bányászoknak és az üzem vezetőségének további munkájukhoz a szocializmus építésében. Minden költőnek van egy feledhetetlen sora, mely neve említésekor kivédhetetlenül felzenél bennünk. Szabó Bélának, az éhség költőiének is van egy ilyen sora, rnelvet csak a nyomor nyomása sajtolhatott ki éteri finomságú álomfoszlánnyá: „Es álmomban tej kopogott az ablakon"... A nyomor költészete: a valóság álma Ami másnak mindennél természetesebb: a kenyér a tej, azt a nyomor álmában ízleli. A kincs váratlan vendégként csak itt kopog be: nyiss ki, itt vagyok. Ma már nincs proletár-nvomor. ma az éhség tárgya — a könvv. „Tej kopogott az ablakon": az egész könyvhét alatt erre a sorra kellett gondolnom. Ami régen álom tárgya volt, éhség vágya, az most a valóságban kopog gyárak, falvak, messzi tanyák ablakain: nyiss ki, itt vagyok, a könyv vagyok, kultúra vagyok. Ez sem volt még: emberekhez, kiknél tegnap a tej csak álmukban kopogott az ablakon, ma eljön házhoz szállítva a könyv! Micsoda változás, micsoda kiszolgálás: az olvasónak tálcán viszik a könyvet! Mindenkinek! A legeidugott faluba is, ahol eddig a kalendárium, a változatlan ezeréves jövendőmondó és az álmoskönyv volt a kultúra minden szenzációja. Tej kopog az ablakon: könvv. Hány munkás — és parasztifiú tiltott gyümölcse álma! Istállókban, hogy a gazda ne lássa, magagyártotta mécses mellett kellett olvasni a szénába bujtatott könyvet, városi tömegszállásokon, mások káromkodását nem hallva, könyv mellett álmodott a nyomor. Diákianyák szegénységében, a „kamarákban", hajnalra csonkig égtek a gyertyák, miket a tudásszom

i gyújtott: petróleumot, villanyt fogyasztani éjjel nem lehetett. De gondoljunk a legnagyobbakra: könyvek, rendszerek teremtőire. Nyomorban születtek a könyvek, nélkülözésben, aszkézisben, hogy a gazdagok később a maguk javára használhassák fel őket. Micsoda aszkéta volt például Körösi Csorna Sándor, aki betegen, tibeti szerzetesi cellában, mécsvilág mellett hajnalokig dolgozott szótárán. És .Petőfi Sándor! Amikor még Gollner-baka volt Sopronban, könyvolvasás miatt verték kurtavasra. Dienes András eléggé nem méltányolt Petőfi könyvében — „A Petőfi titok" — olvassuk, hogv őrhelyén lopva Horatiust kóstolgatta. „Mindig a költők és könyvek körül volt valami baj, azért verték egyszer kurtavasra is. Ennek az a története, hogy mivel nappal a káplár miatt nem olvashatott, takarodó után egy gyertyacsonkol dugott a szuronykarikába és ágyban olvasta a soproni Magyar Társaság — az ország első diákönképzőköre — könyvtárából kölcsönzött könvveket. Ez, úgylátszik nem keltett osztatlan tetszést a Gollner-bakák között, mert egy alkalommal egyik szobatársa odalopakodott a könyvébe temetkezett költő mellé és elfújta gyertyáját, mire a pulykamérgű Petőfi felkapta a rögtönzött gyertyatartót, a hosszú osztrák szuronyt és a vihogva menekülő merénylő után vágta, valahová a sötétségbe. Szerencsére nem találta el, a szurony egy ágydeszkába fúródott, de másnap megkapta ezért a kurtavasat". És gondoljatok Fučíkra. üzenetére: micsoda helyen és miiven körülmények között született! Dugva, rejtve íródott, pribékek orra eőtt, dugva, rejtve adták tovább, hogy ma tiszta villanyfényben olvashassátok: „Üzenet az élőknek!" Könyv kopog az ablakon: üzenet az élőknek! A fény, a világosság, mit minden tudatlanság, minden hatalmi önkény el akar oltani, a kultúra fénye, a könyv világossága, a gondolat igaza, mitől egyformán félnek a szolgalelkek és rettegnek a zsarnokok: a barbarizmus örök ellensége marad. Káplárok üldözik és császárok büntetik, zíirosgazdák tilalmazzák és vezérek gyilkolják. Az elnyomatásnak, a szolgaságnak, a háborúnak „Az éjjel rendjének" sötétségre van szüksége, kiskorúakra, üres agyakra, fejbólintó iisdvágd Jánosokra. A kutúra. a tudás, a könyv, a felvilágosítás: ellenség, de ellenség maga a fénv is: a gyertya, a lámpa, a villany, melv a sötét könyvsorokat világgá gyújtja és ellenség a fej, mely szállást ad a gondolatnak: a fénynek, a világosságnak. A fény központi forrása a tudás, a könvv! Fran Masereel legismertebb képét szeretném most minden olvasó elé állítani a világhírű antimilitarista festőművész rajzát, az „olvasó munkás"-t, amelynek ma ott kéne lenni minden könyvtárban. Könyv van egy munkás kezében, egy lámpaoszlopnak dűlve, olvassa. Ennyi az egész. De a kép — mint minden nagy művészet — elmond, egy gyújtópontba gyűjt mindent tárgyáról. Elmondja, hogy ennek a mukásnak, ennek a könyvéhes, betüszomjas embernek nincs otthona és ha van, nincs villanya. Es ha van villanya, nem használhatja: talán ki van kapcsolva, de az is lehet, hogy egyszobába zsúfolt családját vagy tömegszálláshelyén társait nem akarja zavarni. Itt áll tehát a lámpaoszlopnak dőlve és világosságánál olvas. Az is lehet, hogy van otthona és villanya, de útközben belelapozott a könyvbe és egy sor megfogta, megállította és' most azon melegében, az első fényforrásnál végig akarja olvasni. Az egyszerű fekete-fehér rajz, felgyúl, kigyúl: fényforrás a lámpa, de fényforrás a könyv is és glóriát kapott a fej. fis ez a fény egyre nagyobbodó körökben kering az egységgé gyúlt lámpakönyv-fej háromság körül, fis ez az egyre jobban gyűrűző fény a tárgya, a lelke a rajznak. A kultúra fénye, a könyv világossága és a fej csodája minden poklok és akadályok ellenére. Munkás olvassa a könyvet, issza, habzsolja, mint a tejet, mindenről megfeledkezve, mindent magába nyelve: újjászületve, emberré érve, nagykorúvá, ellenséggé! Van Masereel-nek, ennek a nagy belga szocialista művésznek egy másik rajza: oszlophoz kötözve áll a munkás — kivégzés előtt. Az olvasó munkásból forradalmár lett, a fény lelket gyújtott és csóvát vetett: meg kell halnia, ellenség! A sötétség ellensége. Bűne a fényforrás: a könyv és fej egysége mint elkötelezettség. Bűne: az add tovább, az egyre nagyobb körökben gyűrűző felvilágosítás, tudatosítás. Bűne a gondolat, mely íme, szabadságot érlelt szolgaság helyett, ellenállást, példát, változást. A könyvnek, a gondolatnak mártírjai vannak. Nemcsak irók, olvasók is. Nemcsak Fučikok, ismeretlen halottak is. A fényforrást a sötétség urainak és hóhérainak minden vonatkozásban el kell oltani: az író kezéből ki kell ütni a tollat, az olvasó kezéből a könyvet. Máglya és puskatüz, tábor és tilalom a legjobb orvosság izgató álmok ellen! Ahol írók és olvasók puskacső elé kerülnek, ott a tej, a könyv csak álomban és csak titokban kopoghat az ablakon. A mai olvasó, kinek e héten valósággal tálcán vitték az asztalára a könyvet, fel sem tudja fogni, hogy a könyv, hogy az olvasás tilalmas dolog volt, hogy az írás és olvasás küzdelem és harc eredménye, veszély és halál lehetősége. A könyv útja ma szabad. A munkás nem kénytelen többé utcalámpának dőlve olvasni. A könyvnek ma fénye, melege, otthona van. Könyvtárak mindenütt, miket elsősorban dolgozóknak csinosítanak és szaporítanak. Könyv ott" hon, kis könyvállványon és saját lámpafénynél. Könyvkereskedésbe lépsz: nem ismersz rá! Nincs többé üzletképe és üzletszaga. Kényelmes fotelek, asztalok, virágvázák szalonná varázsolták: kultúrotthonná. A könyvnek ma otthonai vannak. Tej kopog az ablakon, egy megvalósult éhségálom: a könyv! És ha ez új otthonokban, kényelmesen ülve, minden zavar és akadály nélkül olvassátok a könyvet, gondoljatok egy pillanatra a pislákoló mécsesekre, a dugdosott gyertyákra és lopott éjszakákra, a tegnap kultúrhőseire, kik nélkül ma nem világítana és nem táplálna a tejként csorduló fényforrás: a könyvi