Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-03 / 254. szám, péntek

1950 november S U J SZO 3Ca&látt il if eLäzállalt a békegalamb Kassán is, mint hsaink, minden ke. riileti székhelyén, békekonferenciát tartottak. Ebben a kerületben duz­zadó erővel folyik az építő munka. Elnézzük a kiküldötteket, ezeket az új arcokat, a béke bátor harco­sait, akik munkások, dolgozó parasz­tok és értelmiségiek. Mit fejez ki bá­tor tekintetük? Az építő munkának azt az elszántságát, ami a kassai vasr művek dolgozóit ösztönözte az évi tervnek október 28-ra való teljesíté­sére. Vagy pedig azt a vasakaratot tükrözi vissza a kiküldöttek arckife­jezése, ami Tomasek Máriában rej­lik, aki fáradhatatlanul küzd a fal­vak újjászületéséért. S nézzük csak ott a sorok között a barna ruhában, fekete fejkendőben ülő falusi asszonyt, aki épp most nyitja fel óvatosan nagy táskáját és előveszi a kissé összegyűrődött, ceru­zával teleírott papirost. Amikor ezt látjuk, a mult jut az eszünkbe. Az úri dámák vették így ki ékszereiket, melyekhez az olcsón agyondolgozta­tott munkások verejtéke árán jutot­tak. Az egyszerű parasztasszony erő­sen szorítja kezében a papirost és to­vtibb figyel, vár az elnöklő elvtárs szavára, hogy kiszólítsa őt az emel­vényre. A világért sem engedné ki kezéből ezt a papírlapot, mely a ma­ga és egész faluja népének békeaka­ratát és szocialista munkáját tartal­mazza. Érzi ő is és érezzük mindnyá­jan, hogy az úri dámáknak ilyen ér­tékes ékszereik soha nem voltak. Svéd szó is felhangzott a kassal bé­kekonferencián. Stockholm, a híressé és ünnepeltté vált város egyik fia, Leandersson, aki az idei huszadik kassai nemzetközi Marathon győzte­se volt, a Marathonon résztvevő fu­tók nevében üdvözölte a konferen­ciát. — Kívánjuk — mondotta —, hogy a hazánkban született stockholmi bé­kefelhívás az emberek újabb millióit győzze meg a béke szükségességéről. A béke ügye nemcsak a mi ügyünk, hanem a világ minden népének ügye. Ének- és harmonikaszóval vonul­tak be a terembe a barátság vasút­vonalának hős ifjú építői, brigádosai. Csupa kék ing és piros sapka, csupa erő és szocialista szív, lelkesedés. Az államdíjas Anna Zdvažilová üdvö­zölte a konferenciát. — A barátság vasútvonaláról jö­vünk, mely a Szovjetúnióval, legna­gyobb barátunkkal és felszabadítónk­kal köt össze bennünket. Itt jó mun­kánkkal bizonyítjuk be, hogy akar­juk és megvédjük a világbékét. Most, amikor a két világtábor kö­zötti helyzet kiéleződik 1, amikor a nyugati hatalmak azt gondolják, hogy a világbékét felfegyverzett erőkkel védhetik meg, mi, hazánk ifjúsága e többi békeszerető népekkel együtt a Szovjetúnió mellé állunk és elfo­gadjuk a nyolc külügyminiszter prá­gai határozatát és nemcsak szóval, hanem tettel, becsületes munkával bizonyítjuk be, hogy a békéért har­colunk. Majd elmondja Zdražilová elvtfárs­nő, hogy a brigádosok a CSD építő­munkásaival együtt az egyik legfon­tosabb munkálatot, egy híd pillérhe­lyének kiásását és alapjának betono­a'sát tervszerinti határidő, novem ber 15-e helyett október 27-én este 6 órára kiásták, 28-án reggel 5 óra­kor pedig befejezték a betnozás mun­kálatait. Ez békekötelezettség volt. — Tudjuk — folytatja az elvtársnő —, hogy nálunk minden jól Végzett munka bombát jelent a kapitalisták táborára. Ezért a mi munkahelyünk­ről még a következőket jelentjük: A béke híveinek második világkongresz. szusára még kötelezzük magunkat, hogy munkahelyeinken a normáknak előzetes és következetes ismertetése után bevezetjük az állami bérkataló­gus-rendszert és a szerint fogunk dolgozni, mihelyt az időjárás megen­gedi nekünk. Minden erőnket a béke­tábor rendelkezésére bocsátjuk. A CSEMADOK nevében Molnár Emilia tolmácsolta a magyar dolgo­zók harcos békeakaratát, akik a CSE MADOK-on keresztül is érvényre jut­tatják építő törekvéseiket. — Nálunk az élet napról napra vi­dámabb és boldogabb — mondja Mol­nár elvtársnő —, a szocializmus épí­tése boldogulást, fehér kenyeret ad, megszünteti a kizsákmányolást, gyer mekeinknek szebb jövőt biztosít. A békéről nemcsak beszélnünk, hanem érte harcolnunk is kell. A CSEMA­DOK-tagok 2735 munkaórát dolgoz­tak le brigádban az EFSz-ekben és útépítkezéseken. Köteleztük magún kat, hogy újabb 15 helyiszervezetet létesítünk, a taglétszámot 20 száza­lékkal emeljük és nagyban fogjuk terjeszteni a szocialista sajtót, hogy elősegítsük a falu útját a szocializ­mushoz. Az üzemekben dolgozó tag­jainkat rábeszéljük, hogy munkahe­lyükön váljauak élmunkásokká, a fa­lusi dolgozókat pedig, hogy lépjenek be az EFSz-ekbe, mert ezáltal is hoz­zájárulnak a béketábor megerősíté­séhez. — Magam a dohánygyár munkás­nője vagyok. 135 százalékra teljesí­tem a tervet. Most köteleztem ma­gam, hogy még 5 százalékkal emelem teljesítményemet. Azért teszem — mondja Molnár elvtársnő —, mert a munkást ebben az országban meg­becsülik, gyermekeink a legmagasabb iskolákba járhatnak ... A hiború pusztulást, a béke pedig az életet je­lenti! — fejezte be beszédét az elv­társnő. • V Nálepka kapitánynak, a Szovjet­únió hősének nevét jól ismerjük. Édesanyja, Mária, az egyszerű falusi asszony is résztvett a békekonferen­cián, az elnöki emelvényen ült. — Kérlek benneteket, hogy harcol­jatok a békéért, hogy ne történjen meg veletek, ami velem megtörtént. Neveltem a fiamat, hogy nekem és az államnak legyen belőle öröme. Most, a második világháborúban hő­si halottként vesztette életét. És felhívta az anyákat, hogy küzd jenek a békéért. S amikor visszain­dult a helyére, az egyik anya felál­lott és megcsókolta Nálepka kapitány édesanyját. • Fiatalos mozgással, fekete csizmá ban és zöldszínű ruhában, dereka körül rengő szoknyával lép fel az emelvényre Orenics Mária, a gálszé­csi járásban lévő Kraviany '-.ózség földműves szövetkezetének tagja. — Bőrünkön tapasztaltuk, hogy mit jelént a háború — mondja Ore­nics Miria- — 1944-ben egyetlenegy ház sem maradt épen a falunkban. A német fasiszták házról házra jár­tak, gyújtogattak és öltek. A közeli erdőkbe menekültünk. Emlékezni fo­gunk erre egész életünkben. Esőben, hóban szenvedtünk, nélkülöztünk s amikor a gyermek kenyeret kért, az anya nem tudott adni. És esőben szült ez anya... — Amikor „hazamentünk", há zunknak csak hűlt hamvát találtuk. Közülünk sokan nem tértek vissza. Asszony férj nélkül, gyermek anya nélkül maradt- Csak munkával se­gíthettünk magunkon. Építettünk. Az új Kraviany újabb háborút nem akar! Uj családi házakban lakunk! Most vízvezetéket, iskolát, kultúrházat építünk és villanyáramot vezetünk be. Van földműves szövetkezetünk is. Férjeink már 200 hektáron fel­szántották a mezsgyét. Azelőtt a ha lál járt itt nálunk, most az új élet, a földművesek szövetkezeti élete épül. — A konferencia üszteletére köte­lezettséget vállaltunk, hogy a beszol­gáltatást túlteljesítjük. Akarjuk, hogy kevesebb vér folyjon, de több tej, kevesebb golyó legyen, de több kenyér. A békéért való küzdelmünk ben nem állunk meg. A szomszédsá­gunkban fekvő Sztankovce község EFSz-ét versenyre hívjuk az őszi munkálatok mielőbbi befejezésében és abban, hogy melyik szövetkezet ben lesz több női tag. * Ebben a kerületben ís, a bányák­ban, ipari üzemekben, a falvakban a szocialista munkaformák utat tör­nek és előrelendítik a dolgozókat újabb győzelmek felé- Egybeforrott akaratuk, békegalambként szállt fel Kassa fölé, hogy szétvigye mindenü­vé célkitűzésüket, hogy munkájukkal akarják a béke ügyét szolgálni. P. B A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának e'szava az 1950. évre az ÜJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe MEGHALT George Bemard Shaw Ma reggel 6 órakor rövid be­tegség után, 94 esztendős korában meghalt G. B. Shaw, a világhírű, harcosszellemű nagy szatirikus. Shaw 1856-ban született az íror­szági Dublinban. Szüleinek szűkös anyagi helyzete miatt csak 14 éves koráiig járhatott iskolába, aztán Dublinban egy ügynöknél volt al­kalmazva. 1876-ban édesanyjával, aki zongoratanárnő volt, London­ba ment, ahol még hosszú évekig nyomorgott. Eleinte zenei és szín­házi kritikákat ín, első regényeit az angol kiadók sorra visszautasí­tották és csak 1892-ben került szín­re első színdarabja. Shaw 1882-ben megismerkedett Marx műveivel s a szocializmus híve lett. Minden vasárnap elő­adásokat tartott, melyeknek ha­ladó szelleme megalapozták ké­sőbbi hírnevét. Legnagyobb sike­reit főleg darabjaival aratta; ezekben a modern társadalom hi­báit és félszegségeit ostorozta kí­méletlen gúnnyal. Szatirikus élük a legtöbbjét időállóvá tette- 1925­ben megnyerte a Nobel-díjat. Da­rabjait a századforduló óta Euró­pa valamennyi számottevő szín­pada sűrűn játszotta, majd Ameri­ka haladószellemű színházainak is kedvenc írója lett. Legtöbbet játszott darabjai: A sors embere, Az ördög cimborája, Tanner John házassága, Barbara őrnagy, Can­dida, Szent. Johanna, Cézár és Kleopatra, Warenné mestersége, Pygmalion, Az orvos dilemmája, Számos színdarabját megfilmesí­tették, köztük a Pygmaliont több­ször is. A Szovjetúnióban és a népi demokráciákban színművei ál­landóan műsoron vannak és nagy kedvességnek örvendenek, mert gyokar; fintorai, bukfencei ellené­re is a haladó ember'ügyét szol­gálják. Shaw csipkedő gúnnyal tanított és nevelt. Nevéhez számos jóízű adoma tapad, ami népszerűségét a legjobban jellemzi. Eredeti, rop­pant egyéni és komédiázó kedvű szellemes író volt, aki egy jó mondás kedvéért olykor szívesen csavart egyet az igazságon. Színműveiben száz és sziáz alakot formált, — ki­tűnő szerepeket írt, amelyek nem annyira reális mivoltukkal, em­beri hitelességükkel hatnak, mint inkább mondanivalójuk gondolat­beli tartalmával és az eszmék­kel, amelyeknek szókimondó, bá­tor megtestesítői, Shaw, századunk legnagyobb szatirikusa és legtöbbet játszott színpadi szerzője, mindvégig meg­őrizte alkotó képességeinek fiata­los lendületét, közvetlenül halála előtt még egy szellemes párbeszé­det Irt, melyben önmagát Shakes­peareval állította szembe. Játékos, szatirizáló elme volt, de elveihez mindvégig hű, így szocializmusát sohasem tagadta meg, ahogy mindvégig csodálója volt a szovjet építésnek, művészetnek, a szovjet ember kultúrát mentő hazafiassá­giának és híve maradt a Szovjet­úniónak. E. V. FOXTERRIER, hosszúszőrű, sárgás-fehér, Bambi névre hallgat, elveszett. Mindenkit, aki nyomra tud vezetni, ju­talmazok. Telefon 256-65 vagy zongoraüzlet JiráSková (Ven­turská) 20. Tel. 222-90. 2172 JfiunkcLL Uo^Uz&ink uy ák Dolgozóink a norm rendezésről Üzemeink dolgozóit szüntelenül foglalkoztatja a normák rendezésének kérdése. Az öntudatosak közülük az előzetes értekezletek és megbeszélések alapján azonosították magukat szocialista termelésünk ezen ú i állomásának követelményeivel és az ilven munkások elsőrendű kötelességüknek érzik, hogy a még meg nem győzött vagy esetleg ellenséges magatartást tanú­sító munkátársaiknak megmagyarázzák a normarendezés, a bérkatalógus szerinti bérezés szükségességét. A z apátfalusi Poľana texťigyárból érkezett levelek azt tanúsít iák, hogy a virágzó textilüzem a normarendezés által számtalan ú i sikert ért el és hogy a munkásság javarésze bizalommal és megértéssel fogadta az üzemi szervezetek irányítása mellett végbement akciót. Kelemen Béla munkáslevelezőnk írja: Ha egy kicsit széiielnézünk az apát­falusi textilüzem műhelyeiben, minden­felé látni építőmunkánk eredményeit. Terveinket szépen teljesítjük. Azon Igyekszünk, hogy minél szebb és jobb árut adjunk ki kezünkből, hogy a vá­sárló dolgozók megelégedésére szol­gáljanak. Mi, a textilüzem munkásai, csaknem teljes létszámban tisztában vagyunk, mennyire függ tőlünk is a dolgozó nép életszínvonalának emelése. Ezért nem haboztunk, hogy az újabb jó eredményeket biztosító normarende­zést megvalósítsuk üzemünkben. A szövődeműhelyben már hónapok óta egységes állami norma szerint dolgoz­nak és azóta ezt az egységes állami normát már több más műhelyünkbe is bevezettük. A fonoda műhelyében ugyan nem sikerölt minden úgy, ahogy azt vártuk és meg kell mondanunk, hegy ebben nem a mesterek és az elő­munkások a hibások, hanem maguk a munkások, mert sokan közülük nem ismerik eléggé Pártunk irányvonalát. Munkáskormányunk a Párt irányítá­sával mindent megtett a dolgozók életszínvonalának emelésére Ennek ellenére a fonodában, mikor az egysé­ges állami norma bevezetéséről volt szó, sokan megijedtek, mert azt hit­ték, hogy ez bércsökkenést ielent. Az új mesterek azonban, akik a háromhó­napos mestertanf olyamról hazajöttek, bebizonyították a munkásoknak, hogy az egységes állami normával nem ve­szítenek, hanem csak nyerhetnek bér szempontjából. Ezek az ú i mesterek, akik nemrégiben még mint egyszerű munkások dolgoztak az üzemben, akik szívvel-lélekkel a munkások javát akarják, nekiláttak és egv hétig dol­goztak a gépeken egységes norma­alap szerint, hogy bemutassák: kere­setük az új normák szerint nem csök­ken, hanem éppen emelkedik. Az új mesterek, Kónya és Tóth László elv­társak, részletesen elmagyaráztak min­dent azoknak, akik még nem látták tisztán a helyzetet és így elérték, hogy a fonoda munkások felfogták az egységes állami normák bevezetésé­nek előnyeit és fontosságát, Igv már bízhatunk benne, hogy a felvilágosí­tott fonódai munkások harcba induK nak az új rendszer sikeréért és a jö­vőben sem ijednek meg az újítások­tól annak tudatában, hogy minden csak áz ő érdekükben történik. A jövőben; az apátfalusi textilüzem fonodája sem marad le semmiben, erre kezességet nyújtanak az ott dolgozó értékes elvtársak. A munkások idővel saját tapasztalatukból rájönnek, hogy az új munkamódszerek bevezetése a szebb, könnyebb életet ielenti és hogv csak rajtunk áll a szocializmus mielőbbi megvalósulása. Kelemen Béla. Poľana, Apátfalu. A hideghéti politikai iskoláról Mi, a hideghéti politikai iskola hall­P gatói kötelességünknek tartjuk, hogy ; hálánkat fejezzük ki Kommunista - Pártunknak, amiért lehetővé tette, ij hogy politikai ismereteinket anyanyel­' vünkön sajátíthassuk ei Az iskola hallgatói, a dolgozó osz­tály gyermekei azon vagyunk, hogy Í a az előadások magvát elsajátítya mun­káséletünkben a tanításoknak megfe­lelően dolgozzunk és a IX. pártkon­gresszus határozatainak minden erőnk­A CSEMADOK bratislavai helyi­csoportjának vezetősége felkéri mind azokat a kultúrtársakat, akik eddig még nem vették át tagkönyveeskéi­ket, hogy jelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtirsnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelység­ben ezek átvétele cél Iából Hivatalom órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. kel eleget tegyünk. Azon leszünk, hogy elősegítve falvaink szocializálá­sát, közelebb hozzuk * kis- és közép­parasztsághoz az EFSz-eken keresztül a szebb, könnyebb élet megvalósuiá. sát. A pártiskolán szervezett tapasz talataink alapján, Gottwald elvtárs irányítása melllett fiatal erőnkkel és minden tudásunkkai a világ békéjét kívánjuk őrizni. Popluhár Lajos, Galánta. Kertész Imre elvtárs a következőkről számol be: A kikészítő osztály öntudatos dol­gozói a laza normákat teüesen föl­számolták. A normák rendezésével le­hetővé vált a gépek gazdaságosabb kihasználása és a termelés lényegesen emelkedett. Üzeműnkben ugyan akad­tak még dolgozók, akik nem értették meg a normaszilárditás jelentőségét és előnyeit; a műhelvértekezleten azonban öntudatos dolgozóink meg­győzték a kevésbbé öntudatosakat. Be­szélgetés útján megvitatják a terme­lésben felmerült hibák, hiányosságok kiküszöbölésének mód iát. Üzemünk új gépekkel gazdagodott, amelyek a normaszilárditó akcióval felszabadult jelentékeny számú munka­erő rendelkezésére állnak. A kikészítő osztály több mint 90 százaléka élmun­kás. Riasz elvtárs és élmunkástársai élen haladnak a szocializmus építésé­ben, mert tudatában vannak annak, hogy nem szabad megállnlok, hiszen a megállás visszamaradást ielent. Ön­tudatos dolgozóink minden törekvése odairányul, hogy fokozzák a munka­termelékenységét és előrelendítsék az építő munkát. Dolgozóink legnagyobb része ma­már annyira fejlett és haladó gondol­kodású, hogy határozottan állást fog­lalt nép demokratikus rendszerünk or­szágépítő békepolitiká ja mellett és el­ítéli Truman és cinkosai háborúra uszító aljas tevékenységét. Dolgozóink mint jó gazdák, akiknek néni demokrá­ciánk visszaadta jogos tulajdonukat: a gyárakat, a munkát, a szerszámokat és sorsuk önálló iránvítását, egyre többet és egyre jobban, egyre olcsób-.. bat Igyekeznek termelni A dicső szovjet hadsereg széjjeltépte a mun­kások rabláncait, a dolgozók kezéről lehullottak a bilincsek és bátran indul­nak előre az ötéves terv sikeréért, a békéért, a szocializmusért. Kertész Imre, Poľana. Anátfalva. Baromfi-kiállítás Kassán A kassal kerület EFSz-el a tiszta­vérű mezőgazdasági állaitok tenyész­tőinek csoportjával együtt október 28—SO-án a kerületi nemzeti bizottság védnöksége alatt kiállítást rendeztek Kassán. A kiállításon szereplő blja­covicei EFSz tyúkjai közül külön említést érdemelnek az idei Rhode­Island és leghom fajtájú tyúkok, amelyek nagy tojáshozamukról is­mertek. A kiállítási bizottság a b;ja. covicei EFSz-t a tyúktenyésztésben elért sikereiért több jutalomban ré­szesítette. Hogy áll a kukorica és a burgonya felvásárlása Szlovákiában A partizánskei járás október 27-ig a burgonyát 1014 százalékra szolgál­tatta be. Ugyanilyen jó volt a beszol­gáltatás a következő járásokban is: Gálszécs 102.2 százalék és Nagyszom­bat 101.07 százalék. A kukoricafelvásárlási helyzet október 29-ig: Bratislavai kerület . . . 84.17 % Nyitrai kerület .... 69.84 % Besztercebányai kerület . 53.55 % Kassal kerület . Eperjesi kerület Szlovákia . . 34.76 % 74.90 % 72.42 % A burgonyafelvásárlási helyzet: Bratislavai kerület . . 91.49 % Nyitrai kerület .... 56-09 % Besztercebányai kerület 74.77 % Zsolnai kerület .... 100.02 % Kassai kerület • . . . 75.93 % Eperjesi kerület .... 88.74 % Slovákia 85.81 %

Next

/
Oldalképek
Tartalom