Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-30 / 277. szám, csütörtök

1950 november 30 III %w Hogyan dolgoznak a szövetkezetek az ógyallai járásban Az ógyallai járás községei közül legelőször Heténven értették meg a földművesek a szövetkezeti gazdálko­dás fontosságát. Megalakították a szövetkezetet és egv évvel ezelőtt né­hány reakciós kivételével az egész fa­lu belépett az első típusu szövetkezet­be. A hetényiek azóta már nagy utat tettek meg. Áttértek a második típusra és végrehajtották a földek tagosítását. Akadtak azonban öntudatosabb föld­művesek is, akik a szövetkezeti gaz­dálkodás harmadik típusa mellett dön­tőitek. Igy aztán ma Hetényen két szövetkezet van, ne ahogy a második típusban lévők mond iák. nem sokáig, mert ők is csatlakoznak a harmadik típushoz. Hetény dolgozó parasztsága köve­tésre méltó példával halad a szocializ­mus felé. A járás többi községei föld­műveseinek a heténviek példáján okul­va, a tétovázás helyett szintén erre az útra kellene lépniök. A másik község az ógyallai járás­ban Martos, ahol már kialakulófél­ben van az ú i élet. Itt alig pár hónapja alakult meg hosszú és türel­mes felvilágosító munka eredménye­képpen az EFSz harmadik típusa. Az új szövetkezet munkája hosszú hete­kig nem bírt megindulni A reakció és az elmaradottság a fialal szövetkezet megfőjtására törekedett. Nem maradt azonban a járási párttitkárság sem létlenül és majdnem mindennap kint volt valaki Martoson, hogv a szövet­kezetet ért támadásokat visszaverje. Tart ez a harc még ma is, azonban a martosi szövetkezet nem hogy gyengülne, hanem mindennap erő­sebb lesz és szilárdan áll a lábán. Az i őszi vetési munkákat az egész járás­ban elsőknek a martosi szövetkezet tagjai végezték el. A szövetkezet tagjai kötelezték magukat, hogy a szövetkezet taglétszámát a kétsze­resére emelik. A szövetkezet tagjai, amikor először fizették ki nekik a munkaegységekre az előlegeket, viharos tapssal fejezték ki megelégedésüket, sőt némelvik még táncra is perdült örömében Napi 8 órás munkaidőre 120—140.— korona előleget kaptak, a szerint, hogy ki m lyen szorgalmasan dolgozott. A falu többi földművesei csodálkozva, a re­akció pedig felbőszülve nézi ezt az eredményt, amely fényesen bizonyítja, hogy a dolgozó parasztság életszín­vonalát a szövetkezeti gazdálkodás emeli Jó lenne, ha a martosiak példáját a madari szövetkezet tagjai is követnék. Ahelyett, hogy hajbakapnak, fogjanak hozzá egységesen fogyatékosságaik el ávolításához. Különösen vonatkozik ez Kuszala elvtársra, aki még mindig nem tagja a harmadik típusnak, vala­mint Labányi elvtársra is. aki a he­lyett, hogy iparkodna a falu kis- és középföldműveseit a szövetkezeti gaz­dálkodásnak megnyerni, megijedve a reakció suttogásaitól, kommunistához nem illő gyávasággal azt mondja, hogy ő nem híve a szövetkezetnek. Csak hát Labánvi elvtárs nem jut messze az ilven kétkulacsosággal. Ugyanez vonatkozik Acs elvtársra is. Bízunk abban, hagv a madari dol­gozók, akik már sok harcot átéltek, nem hátrálnak meg a kezdeti nehézsé­gektől, visszaverik és legyőzik az ál­szeníeskedő reakció támadásait és rá­Ki kell itasznáfni az időt munkára Félen már több mint két hete be­fejeztük az őszi gabonafélék vetését, úgyhogy most már a határ nagyon szépen zöldül. Habár az esős időjárás hátráltatta a munkákat, mégis kihord­tuk már a trágyát is, a kukoricaszá­rat is betakarította mindenki az utolsó szálig. Most már csak az őszi mély­szántás van hátra, de ennek is már több mint felét elvégeztük. Nem jól van az, hogv Hidason a szövetkezetnek még mindig van negy­ven hektár vetni való búzáia. Azért nem jól van ez így, mert nálunk még nincsen szövetkezet, mégis idejében elvégeztük az őszi munkákat és az Itteni földművesek azt mond iák, hogy miért alakítsuk meg a szövetkezetet, trszen akkor mi is épúgv el leszünk maradva a munkákkal, mint a hidasiak. Az sincs jól, hogv a csákányi állami birtokhoz tartozó kis Madarászon 10 holdra való cirok rakásokba rakva kint a földeken rothad. Ilyesmit aztán a kulákok, meg a több' reakciósok csak arra használ­nak fel, hogy állandóan erre muto­gatnak rá, hogy lássátok, így néz ki a nagyüzemi gazdálkodás, a ter­més a földeken rodhad el. Ezt kell szem előtt tartaniok a hida­si Földműves Szövetkezetnek meg a csákányi állami birtoknak is. hogy az­zal. hogy a munkákat elhanyagolja, nemcsak hogy károkat okoznak, ha­nem az ellenséget is segítik. A szövetkezetnek és az állami bir­tokoknak az legyen az egvik legfon­tosabb feladatuk, hogv munkájukkal példát is mutassanak és így példa­mutató eredményekkel győzzék meg a földműveseket a nagvüzemi gaz­dálkodás előnveiről. Sürgős intézkedésre volna szükség, hogy a mi községünkben is az ellátás­ra szánt krumplit mielőtt még a fa­gyok beköszöntenének. osszák szét. A krumpli már itt van a községben, sán­cokba van rakva és csak szét kellene osztani az arra igényjogosultak kö­zött, de nem lehet, mert állítólag még nincs rá rendelet. Az időjárás viszont egyáltalán nem alkalmazkodik a ren­deletekhez és így a krumpli kint ázik és várja, hogy vagy szétosszák vagy pedig megfagy. Most pedig, hogy a legtöbb község­ben már befejezték az őszi munkákat, fontos volna, hogy a községek az időt, amíg a keményebb tél be nem köszönt, az utak megjavítására fordítanák. Na­gyon sok község út jaira ráférne, hogy a tengelyig érő sarat kaviccsal hordják meg és járdákat is készítsenek Fel le­hetne ezt az időt a fák ültetésére is használni. Nagyon fontos nemzetgaz­dasági feladatot teljesítenénk, ha az arra alkalmas területeket befásíta­nánk. Mindezek a munkák, amelveket fel­említettem, a községeknek nem jelen­tennének különösebb kiadásokat. Vég­rehajtásukhoz csak akaratra meg egy kis jószándékra van szükség. Ha pe­dig ezeket a munkákat elvégeznék a falu dolgozói, ezzel önmaguk életét tennék még könnyebbé és szebbé. Tóth Péter, Fél. Jé! dolgoznak Sárkányon A sárkányi EFSz és a község egyénileg gazdálkodói már teljesen elvégezték az őszi terménvek betaka­rítását és azok beszolgáltatását is 100 százalékra teljesítette az egész község. Az ősziek vetését is már szintén befejeztük. Amikor látták az egyénileg gazdálkodók, hogv az EFSz milyen ütemben halad az őszi mun­kákban, ettől fellelkesedve, ők is munkához fo.gtak, úgyhogy a terve­zett vetésterületeken minden föld be van vetve. Hogy az ősziek vetését ideiében be­fejezhettük ebben nagv része volt Riedi l.m'l és Szökölv Antal szövet­kezeti ragoknak, akik azután, hogv a szövetkezőt befejezte a munkákat, fogatokkal rögtön a munkákkal el­maradt egyénileg gazdálkodók segít­ségére siettek, úgyhogy egy hét alatt 16 kis földművesnél végezték el a vetést. Meg kell említeni, hogv a Sárkány­nyal szomszédos Kisúifalu szövetke­zetét egy 20 tagú brigáddal segítettük ki a répaszedésnél. A brigád tagjai közül ki kell emelni Liszi Ferenc és Puss Arpád földműveseket, akik an­nak d?cára, hogy sürgős munkáink lett volna odahaza is, mégis brigád­munkára jelentkeztek. Miközben bri­gádmunkára jártak, azért a maguk munkáját is elvégezték, még pedig úgy, hogy az esti órákat is felhasznál­ták a munka mielőbbi elvégzésére. Az ifjúság közül pedig Riedl Valéria, Be­rek Julianna, Bittér Jolán. Bittér Mar­git és Mogyorós Anna voltak azok, akik brigádmunkáiukkal örömmel hoz­zájárultak a szocializmus felépítéséhez hazánkban. EFSz-ünk az esős időjárás miatt az őszi mélyszántásnak még csak a felét végezne el, de most, hogv az időjárás kedvezőbbre fordult. szünet nélkül szántanak a traktorok és ha az idő en­gedi, az őszi mélyszántást néhány nap múlva be is fejezzük. Hogy az őszi munkákat ideiében befejezhettük, eb­ben nagv része van a köbölkúti gép­állomás munkájának, küönösen pedig Bittér János és Mészáros István traktoristáknak, akik éijel-nappal azon dolgoznak, hogv a mélyszán­tást is még a tél beállta előtt elvé­gezzük. Ugyancsak iparkodnak és nem akar­nak a szántásban lemaradni az egyé­nileg gazdálkodók sem és ahogyan az egyéb őszi nrmkákat, éppen úgy az őszi mélyszántást is még idejében el fogják végezni. Janlcsek István EFSz-könyvelő, Sárkány. vezetik a falu többi dolgozó földműve­seit is arra az útra. amelv a falu fel­virágzásához vezet. Ugyanez lesz Radvánvon is, ahol kb hasonló a helyzet, mint Madarón. Ebben a kis dunamenti faluban is ál­landó harcban áll a szövetkezet a re­akcióval. Csak hát az a szerencse, hogy a radvánvi szövetkezet egyre erősödő fája nem fog kidőlni az ilyen hitvány favágók fejszecsapásaltól A radvánvi szövetkezet tagja' ide­iében és becsületesen elvégezték az őszi munkákat, ideiében és jól elve­tettek és ahogyan mondani szokták, ki mint vet. úgy arat. Igvlesz maid Radvá­nvon is. Izsán már szintén 3-ik típusú szövet­kezet van és derekasan dolgoznak, noho a búza vetésével a kedvezőtlenm-Hdőiárás miatt kissé elkéstek, de már ezt a ké­sést is sikerül' behozni. A hitetlen Tá­rnáik csodálkozva, az ellenség ped'g megrökönyödve nézi. hogv nem vált valóra az az állításuk, hogv a traktor a me?ázott földön nem tud dolgozni. Az igazsíp az. hogv amíg a gvönge igavonókkal nem tudnak szántani, addig a traktor vígan hasítja a ba­rázdákat. . Szomorú dolog az, hogv az Izsaiak közül sokan még mindig nem tacial a szövetkezetnek. Miért? Az egyik ré­szük azt Iesi, hogy mikor lesz a szö­vetkezet olyan helyzetben, hogy ott már csak élvezni kelljen a szövetkezet által nyújtott előnyöket, de az alapok lerakásának nehéz munkájából nem akarják kivenni a részüket. Az Izsai dolgozók másik része régi rossz szo­kásához híven, valami csodára, vala­mi változásra vár és a várakozásban nem veszi észre, hogy tényleg minden nap van valamilyen változás. Nem látja, hogy amíg ő várakozik, addig az ország becsületes dolgozói egymással versenyezve szorgalmas munkájukkal megváltoztatják az or­szág képét és ott, ahol tegnap még nem volt semmi, máról holnapra a gyárak tucatjai épülnek és azt sem látja, hogy amíg 6 kínlódik az ekék­kel a föld megmunkálásán, addig a szocialista ipar aiándéka. a traktor meghódítja a mezőgazdaságot, hogy könnyebbé tegye a fclümüves miui­káját és szebbé az életét. A harmadik része pedig mindent elkö­vet, hogy burzsoá nacionalista szóla­mok hangoztatásával tartsa távol az izsai dolgozókat a szövetkezettől. Hiá­ba azonban minden törekvése ennek a reakciós soviniszta- társaságnak, mert az izsai dolgozók követni fogják azok példáját, akik már ráléptek az egye­düli helyes útra, arra az útra, amely egy szebb élethez vezet és nem enge­di, hogy Izsa továbbra is elmaradott falunak legyen bélyegezve. Németh András az SzKP járási titkára. Ögyalla. Bőséges terményellátást a bőséges iparcikkellitásért November elején a tejellátás Nagy­magyaron olyannyira nem felelt meg a követelményeknek, hogv pár napon át csak a hétéven aluli gyermekeknek tudtunk tejet adni. Kerestük, hol a hiba és rá is jöttünk. Földműveseink nagyobb része már eleget tett lejbe­szolgáltatási kötelezettségének és úgy gondolták, hogv most már nem szolgáltatunk be több teiet. A közel­látási referenssel együtt azon fárado­zunk hogy rábírjuk a földműveseket, hogy a teiet továbbra is adják be, mert arra sok városi gvermek vár. Arra kell gondolni ezeknek a földmű­veseknek, hová jutnánk, ha a városi munkás­ság a reá rótt munkakötelezettsé­geit úgy fogná fel, hogv csak annyi iparcikket termel, amennvire a váro­si népnek van szüksége. A falu el van látva ruhával meg cipő­vel, mezőgazdasági gépekkel és ezt mind a városi dolgozók szorgalmának köszönhetjük. Az ipari munkásság ál­landóan újabb kötelezettségeket vál­lal. hogy nekünk, a falusi népnek, mindennap több és több árú iusson. A falu dolgozóinak, a földművesek­nek ped'g az a feladatuk, hogy élel­miszer cikkekkel járuljanak hozzá az ipari dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Ne csak olvan mértékben, amennyit a beszolgáltatási kötelezettség ró rá­juk, hanem annyival, hogv a városi dolgozók bőven el legyenek látva min­dennel. Zsigó Mária, Nagymagyar. Tévednek a kulákok Már az aratás és a cséplés után azok a földműveseink, akik józanul gondolkodtak, megértették. milyen nagy segítséget nyújt nekik a szövet­kezeti közös munka, a nagybani gaz­dálkodás és a gépek használata. A legtöbb községben idejében felkészül­tek arra, hogy az őszi munkákat má* a szövetkezet keretén belül elvégez­zék. A nagymegyeri járásban 17 'szö­vetkezet tagsága határozta el, hogy földjeiket tagosítják. Ebben a munkában az elsők a cs'­csói fcldmüvesek voltak, majd a többi községek is követték őket. A szövetkezetek aztán a pénzügyi és a munka ervek alapján elkezdték az őszi munkákat. Nehezebben ment az oszi munka már az egyénileg gazdálkodóknál, akik keskeny parcelláikon a megszo­kott'formákkal továbbra is magángaz­dálkodást folytattak. Legrosszabbul ment a munka a zsírosnarasztoknál, akik nagy munkaerőhiánnyal küzköd­tek. Hiába, elmúlt már a kulákoknak az a jó v'lága, amikor a k'sparasztot akkor akasztották le a szögről, amikor ép­pen szükségük veit rá és potom­áron dolgoztatták. Persze, most hogy ennek a ió világ­nak befellegzett, ez nagvon fái zsíros uraiméknak. Acsarkodnak és szemen­szedett hazugságokkal rágalmazzák azokat, ak ;k elég iózanok ahhoz, hogy rájöttek, hogv a kisparaszt csak a kn­lák nélkül élhet igazán iól. Ha vala­melyik községben megalakult a szö­vetkezet és a tagok dolgozni kezdtek, a kt'Iákok rögtön jósolgatták, hogy az legfel'ebh néhány hét múlva úgyis szétbomlik. Amikor aztán látták, hogy prooaga.ndáiuk egy fabatkát sem ér és a szövetkezet nemhogy szétesne, ha­nem inkább erősödik, az ingadozó kis- és középpar?sztokat környékezték meg és beszól'ették maguk helyett. Éppen úgy csináltak, mint az egyszeri gróf az inasával. A gróf behívta ina­sát és ráparancsolt, hogy ordítson. Az inas teljesítette a parancsot és ordí­tott. De ez nem volt elég a grófnak. Ordíts még jobban, szólt rá és ez igy folytatódott. Végül is az inas megso­kaľ.otta a dolgot és megkérdezte, hogy miért kell neki ordítania, mire a gróf azt felelte, hogy — fáj a fogam, hát ordíts helyeitem is. Ezek a félrevezetett kis- és közép­parasztok is éppen így vannak a kulá­kokkal. A kulákoknak fái a szövetke­zet és a félrevezetett kis- és közép­parasztok jaiggatnak, pedig semmi bajuk nincs. Dehát az ilvesmi lassan mind már mese. Mindig több kis- és középparaszt látja be. ha a kuláknak fáj a foga, akkor csak jajgasson ma­ga. A szövetkezetek pedig nem éppen azért, hegy a kulák fáidalmát fokoz­zák, hanem hogy a maguk jólétét biz­tosítsák, egymás után térnek át a szövetkezeti gazdálkodás magasabb lipusalra. így van ez Gellér községben is, ahol a szöveetkezeti tagok már több, mint 250 hektár földön közösen gazdálkodnak Ugyanígy a kolozsné­mai földművesek is. akik most az őszön 256 hektár földön kezdték meg a táblás gazdálkodást. A koiozsnémai szövetkezeti tagok munkájukkal nagyon ió eredménye­ket mutattak fel és fgv bebizonyí­tották, mennyivel jobb a szövetke­zeti gazdálkodás, mint a magángaz­dálkodás. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy az egyénileg gaz­dálkodók tömegesen léptek be a szö­vetkezetbe, úgyhogy ma már a ko­iozsnémai szövetkezet több m'nt 400 hektáron gazdákodik fgv történt Alistálon is. ahol a szö­vetkezetnek az őszi vetési tervet majdnem meg kellett duplázni, mert gombamódro nőtt a tagsága és ve­lük a föld is megszaporodott. Nagy­megyeren szintén a harmadik típusban dolgoznak a földművesek és 1700 hek­tár földön szánt új barázdát az eke. A nagymegveriek őszi vetése 220 hektárra volt tervezve. A zövetkezet ellenségei az őszi munkák megindulá­sánál egyenesen kinevették őket, mondván, mit fognak csinálni ilyen nagymennyiségű földdel és a szövet­kezet szétbomlását jósolgatták Hiába ittak azonban ezek a kaiánkodók elő­re a medve bőrére, mert az EFSz tag­jai a traktorok segítségével sikeresen elvégezték munkájukat. Miközben a szövetkezedben Arvai József, Pongrác Dezsff, Such János és Zakál Sándor, meg a többi tagok a munkákból derekasan ki­vették a részüket, hogy biztosítsák dolgozó népünk jö­vő évi kenyérellátását, ugyanakkor ezek a szövetkezet felbomlását váró reakciósok, ahelyett, hogv nekifogtak volna az őszi vetési és szántási munkáknak, inkább kimentek tehe­net. legeltetni és lopták a napot. A szövetkezet földiéin már szép vetések voltak, amikor a félreveze­tett egyénileg gazdálkodók tudatára ébredtek annak, vájjon mi lesz ve­lük, ha nem fognak hozzá az őszi munkákhoz. Egyszeriben megszűnt az a nagy el­lenszenv, amit mások tápláltak ben­nük a szövetkezet iránt. Közös erővel nekifogtak az őszi vetési munkáknak ás azóta hétköznapot, vasárnapot nem ismerve, nagy földterületeket vetettek be rozzsal és búzával, mezsgve és ba­rázda nélkül azzal a jelszóval, hogy télen majd lesz időnk megvitatni azt, amit eddig nem értettünk meg. Kurucz András, a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének titkára, Nagymegyer. Felfelé ível az alsószeli EFSz útja Alsószelin a ff. típusú EFSz a fej­lődés útjára lépett és áttért a III. tí­pusra. A szövetkezeti tagok tapaszta­lataik alapján rájöttek, hogy csakis egységes munkával és a jövedelemnek az érdem szerinti elosztásával érhet­nek el nagyobb termelési eredménye­ket Ugyanakkor a szövetkezeten kí­vül álló földművesek is rpeggyőződ­hetnek arról, hogy a szövetkezeti gaz­dálkodás milyen előnyt jelent a ma­gángazdálkodással szemben, mert mig a szöve fkezetiek búzáiát már régen elvetették é már zöldül, addig az egyé­nilek gazdálkodók, még most sem vé­gezték el a vetést és a szövetkezet segítsége nélkül nagyon nehezen ver­gődnének előre. Ilyen gazdák például Patócs Miklós és Béla. akik a répát ugyan elhordták rendes időben, a vetést azonban már nem teljesítették. Ugyancsak elmaradt a vetéssel Zingor Mihály is. Ezek a magángazdálkodók most a saját kárukon tanulhatnak és valószínűleg megbánták, hogy még nem iratkoztak be az EFSz-he, Farkas János, Puskás János. Kristóf Pál és Lehocky Mihály magángazdálkodók például még a cukorrépát sem hord­ták el és ha a helybeli vezetőség fel­hívására nem alakult volna répaszedő­brigád, akkor nehezen boldogultak volna, ök ugyan azzal védekeznek, hogy rossz volt az időjárás, de ez nem ok, mert ugyanez az időiőrás érte a szövetkezetet is és mégis elvégezték a behordást és a vetést. A szövetkezet harmadik és negyedik típusában erő­sen folyik a munka és a mélyszántás, mert a felvilágosodott kis- és közép­parasztok tudják, hogy a nagyobb bő­séget és lólétet jelentő szocializmust csak az EFSz-en keresztül érhetjük el. Vigh Sándor. Alsószeli. Az ipolysági járásban is jól végezték az őszi munkákat Az őszi munkákat az ipolvsági já­rásban- már befejezték. A legjobb eredményeket Deménd község érte el Itt ugyan a szövetkezet még csak most van alakulóban, de az őszi mun­kákat mindenki ideiében és jól elvé­gezte. Különösen szorgalmas munká­ról tettek tanúságot Sinka Lajos, Or­bán Tamás és Brebicz István kispa­rasztok, akik elsőknek dolgozták meg földjeiket, míg Novotnv 50 hektáros kuláktól el kellett venni a földeket, mert rosszul és hanyagul munkálta meg őket. Hokovceban, ahol már van szövet­kezet, a szövetkezet sokkal hamarább végezte el az őszi munkákat, mint az egyénileg gazdálkodók. A szövetke­zeti munkából különösen Csitári Mik­lós és Felyó Béla vették ki a részüket, akii: még sokszor éjjel is dolgoztak Szászdon a szövetkezetnek már zöl­dült a vetése, amikor az egyénileg gazdálkodók még csak éppen, hogy befejezték a vetést. A krumpli szedé­sére brigádokat szerveztünk és ebből mindenki kivette a részét. Alsószemeréden a vetéssel kissé le­maradtak, de ezt a lemaradást már helyre is hozták. Itt már az őszi mély­szántás is a befejezéshez közeledik. Felsőszemeréden már mindenki elve­tett és elvégezték a mélyszántást is. Plachi nevű 70 holdas kulák azonban nem akart vetni s így az ő földjeit is a szövetkezet vetette be. Ugyancsak elvégezték a felsőszemerédiek a lege­lők javítását is. Húsz hektárt felszán­tottak, a többit pedig műtrágyázták. Ipolyvisken 75 hektáron végezte el az ősziek vetését a harmadik típusú szövetkezet. Pereszlénven volt egy kis lemaradás, de ezt iparkodtak behozni. Ipolynyéken és Szécsénvkében a szö­vetkezeti tagok buzdítására az egész falu bekapcsolódott az őszi munkába, úgyhogy azt sikeresen be is fejezték. Bagofa István. Ipolyság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom