Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-03 / 254. szám, péntek

Itt is lavítani kell... IPOLYSÁG... Az Ifjúsági Szövetség központjának magyar osztálya e napokban visszakapta a Nové Zámky-ba küldött kultúranyagot a helyicsoport bizottsága kísérő levelével, amely szerint a szervezetnek nincs magyar tagja. Ugyanakkor azonban egy másik levél is érkezett s ez azt bizonyítja, hogy a városban, ha nem is szervezettek, de vannak magyarul beszélő fiatalok: egy idősebb elvtársnő a KVUS — szabószövetkezet fiataljai részére kért magyar politikai és kultúranyagot. E tényekből egyrészt arra lehet következtetni, hogy az újvári szlovák és magyar ifjúság közölt még mindig nincs meg a kellő együttműködés, másrészt pedig arra, hogy a kommunális üzemek ifjú magyar alkalmazottai mindmáig nem találták meg az utat Szövetségünkbe. Lehetséges az is, hogy a fiatalokat kielégíti a CSEMADOK és a SZOKOL, de ismerjük a helyzetet és tudjuk, hogy e két szervezetben is igen gyéren működik különösen a kisüzemi ifjúság. Mindemellet — s ez már minden öntudatos ifiú előtt nyilvánvaló — a mi szervezetünk elsősorban az egységes Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, amelyet erősítemünk kell, hogy az bennünket erősítsen. Elsősorban az újvári szövetkezeti üzemek vezető kádereit okoljuk azért, hogy ha nem is közömbös nekik az ifjúság ügye, de nem találták meg a helyes módot az irányítására. Okoljuk továbbá a Szövetség újvári helyicsoportját. amelynek (bizottsága állítása szerint) eddig nem sikerült bevonni munkájába a magyarajkú ifjúságot. Nem utolsósorban pedig magukat a fiatalokat okoljuk többségük bűnös közönyéért és azért, hogy még ma sem tudatosult bennük: az Ifjúsági Szövetség keretén belül mindenkinek korlátlan lehetősége van művelődni, alkotni és szórakozni. Nem élhetünk és nem dolgozhatunk régi módon. Üj életre és ú i örömteli munkára pedig egyedül Szövetségünk tanít meg. Várjuk, hogy más városok kommunális üzemeinek példája nyomán most már az újvári ifjúság is megalakítja az egyes szakmák if júsági szervezeteit és a munkában a VKUS üzemi CSM-csoporlja jár majd élen. Hisszük, hogy e szövetkezetek magyar és szlovák ifjúsága a legszorosabban együtt fog működni és ebben az együttműködésben legjobb támasza a Szövetség újvári szlovák helyicsoportja lesz. (J. L.) Ipolyság már mozgalmunk megindulásakor az elsők köri II szerepei'. A kezdet nagyon sokat igért s volt idő, amikor az ottani helyicsoportunkról úgy beszéltünk, mint a legjobbról. Sajnos, reményeink nem minden téren váltak valóra. Nem sokkal a sokatígérö indulás után előttünk részben ismert, részben ismeretlen okokból a csoport viszszaesett. Reméltük, hogy ez a visszaesés csupán ideiglenes jellegű s a jól megalapozott kezdet biztosítéka lesz a további jó munkának. Ez esetben reményeink valóra is váltak. A CSEMADOK megindulásakor új lendülettel látott munkához az ifjúság. Az ezen a téren elért sikereikről az Üj Szó és az Ifjúsági Szemle hasábjain már beszámoltunk. Itt azonban szükségesnek találom megjegyezni, hogy az ipolysági csoport munkájáról eddig nagyobbrészt csak a véletlen folytán szereztünk tudomást. A tél óta ismét nem sokat hallottunk róluk. Nem tudom, hogy mi az oka ennek a hallgatásnak: csupán szerénység, avagy inkább hanyagság-e? A tény az, hogy már hosszabb idő óta nem hallattak magukról. Tudjuk azonban, hogy ez idő alatt is fejtettek ki munkát s minket az érdekelne, hogy miért nem számolnak be tapasztalataikról, hogy abból többi csoportjaink is tanuljanak? Ne féljetek hiányaitokat sem közölni, hisz ezek eltávolításával szerzünk tapasztalatokat s éppen ezeket a tapasztalatokat kell közölni másokkal is, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amit esetleg ti elkövettetek. Vasárnap, október 29-én Ipolyságon jártam s véletlenül megtudtam, hogy az Ifjúsági Szövetség helyicsoportja és a CSEMADOK helyiszervezete színielőadást rendez. Éppen egy évvel ezelőtt láttam Ipolyságon egy színielőadást s kíváncsi voltam, hogyan fejlődtek ezen a téren egy év óta. Még előadás előtt felkerestem a rendezőt, az ifjúság hü barátját, Bulla Tibort, akinek odaadó munkáját a kiváló színészi teljesítmények igazolják a legszebben. Kérdezősködtem a darab felöl és azt a választ kaptam, hogy a darab, a szereplök jók, csupán —• úgy veszi észre —, hogy a közönség a darabot nem érti meg teljes mértékben. Kíváncsi voltam, mi lehet ennek az oka s izgatottan vártam az előadás kezdetét, amely bizony kissé késett. Közben cigányzene szórakoztatta a közönséget. Végül is a színpadon felhangzott az ének, amely az előadás kezdetét jelentette. Mint később is megállapíthattuk, mind az énekkar, mind az egyéni énekszámok magas színvonalon mozognak, ami viszont arra kötelezi ipolysági ifjainkat, hogy ezt még jobban tökéletesítsék és még nagyobb tömeget kapcsoljanak az énekkarba, ahol van lehetőség az ifjúság széles rétegeit foglaltatni. Az énekszámok után következett a bemondó, akivel még később fogunk foglalkozni. A darab maga falusi problémákkal foglalkozik (Daloló holnap), ami megkívánja, hogy a színészek teljesítménye valóban jó legyen, ha azt akarjuk, hogy a kisvárosi közönség is beleélhesse magát a darabba s meg is értse. A szereplők teljesítménye, minden legkisebb kedvezés nélkül szólva, kitünö. Az ipolysági csoport büszke lehet, hogy ilyen kiváló szereplőkkel rendelkezik, akiknek száma elég nagy és állandóan nö. Éppen ez az érdeke a rendezőnek, Bulla Tibornak, aki nem fél állandóan új szereplöket játszatni s nem ragaszkodik csupán egyénekhez, még ha ez meg is sokszorozza munkáját. A másik tény, amit megállapítottam, hogy a közönség maga is nagy szeretettel veszi körül az ifjúságot, ami még több kedvet ad a további mimkához. Természetesen akadnak ellenségeskedök is, akik csupán rosszakaratúan bírálnak, de ezek nem csak az ifjúságnak nem barátai, hanem másoknak sem, azonban ezek véleménye a legkevésbbé sem lehet mérvadó. Tehát a szereplökben nem volt hiba és mégsem adta vissza teljes mértékben a darab azt, amit lényegében tartalmazott. Mi volt tehát a hiba? Talán kezdenők ott, hogy a szereplök már harmadszor játszották ezt a darabot közönség előtt s legnagyobb igyekezetük ellenére is kissé már közömbös volt számukra. Ez azonban nem volt nagyon észrevehető s nem is ez lett volna a legnagyobb hiba. Nézzünk talán a kuliszszák mögé és megtaláljuk a feleletet. Az előadás kezdete előtt a lázas készülődés közepette az egyik műkedvelő egy üveg rumot hozott a szereplőknek * mindenkinek kínálta. Az Ifjúsági Szövetség legfontosabb feladata a szocialista nevelés s azt hiszem, ez nem tartozik szorosan ehhez a neveléshez. Bármilyen jóakarattal is tette, nem lehet ezt a cselekedetét igazolni. Mi nem vagyunk ellene a mulatságnak, de csak bizonyos keretek között. A rum árát másra is fordíthatta volna, ami a szereplöknek is kedvesebb lett volna. Ezt szükségesnek tartottam felhozni, hogy többi csoportjaink is tanuljanak az esetbél. Mai előadásainknak sokkal fontosabb feladatuk van, semhogy csak szesz használatával lehessen az előadást elevenné tenni. Erre talán szükség van ott, ahol olyan limonádékat adnak elő, amelyek csak kellő szesztartalommal a fejben adhatók elő. Erre a közeljövőben gondot kell fordítani. A mulatságot hagyjuk inkább előadás utánra s ott is tartsuk a mértéket. Mint már említettük is, a darab falusi jellegű s hogy a kisvárosi közönség megértse, szükséges, hogy előzőleg kellőképpen ismertetve legyen. S éppen ennek hiánya volt az oka annak, hogy a közönség nem teljes egészében értette meg. Ez pedig a bemondó hibája volt. Már előadás előtt gondot okozott a rendezőségnek a bemondó személye, mert az szintén kissé több alkoholt fogyasztott. A bemondó különben közismert s közkedvelt egyén, akit tréfáiról az egész környék ismer, de ez nem jelenti azt, hogy minden esetben nélkülözhetetlen. S valóban ez volt az előadás leggyöngébb pontja, amit a rendezőség egészen bizonyos, hogy nem fog elfelejteni egyhamar s amiből nagyon sokat tanulhatott. A bemondónak maga a színpadon való megjelenése vidámságot keltett a közönség soraiban és ez megpecsételte az egész előadás lefolyását. A műsor kellő ismertetése helyett olyan bemondások következtek, amelyek nem valók olyan színpadra, melynek homlokzatán ez a felirat: „A közművelődés építi a szocializmust" Ezek a kifejezések sok ember szépérzékét sértették és többen kifejezésre juttatták elégedetlenségüket Ezenkívül, ha nem vennénk figyelembe a bemondó „mühangulatát", amelyet ,a szesznek köszönhet, politikai aláfestést is adhatnánk a dolognak. Habár ez magán a lényegen nem sokat változtat, mert egynéhány „nem a legjobb akarónknak" ezzel csak jő estét szerzett. A közönség többsége azonban nemtetszésének adott kifejezést, ami világosan igazolja, hogy bírálatunk nem egyoldalú. Szocialista színmüveink mind szélesebb teret hódítanak közönségünk soraiban, tehát nem szabad megengednünk, hogy ezeknek tisztaságát így beszennyezzék. Még szükségesnek találjuk megjegyezni, hogy nagyon szép lett volna, ha a színdarabot többen látták volna olyanok, akikhez a legközelebb áll. Szívesen láttunk volna az első sorokban EFSz-tagokat ülni a környezö szövetkezetekből, vagy nagyon szép lenne, ha a darabot ezek számára még külön is eljátszanék. Ezzel valóban megvalósítanák azt a jelszót, amely a színpadot díszíti: „A közmüveíttdés építi a szocializmust." Végül is üzenjük nektek ipolysági elvtársak, hogy ezzel (Folytatás a 4. oldalon) Szovjetunióval a szocializmusért és a békéért