Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-01 / 252. szám, szerda

1950 november 1 UJSZO Mozgósítsuk az egész munkásosztályt a gottwaldi ötéves terv 3. éve fokozott feladatainak teljesítésére Baifovanskí elvtárs, az SzKP főtitkárának zárészavai a Párt gazdaságpolitikai értekezletén Elvtársnak és Elvtársak! Kétnapos aktívánk célja nem az volt, hogy újabb feladatokat tűzzön ki. Feladatainkat már kitűzte a CsKP IX. kongresszusa, a CsKP Központi Bizottságának ülése és végül az SzKP IX. kongresszusa. Kétnapos aktívánk célja az volt, hogy átgondoljuk, konkretizáljuk és megtárgyaljuk az intézkedéseket, amelyekkel megvalósítjuk a CsKP IX. kongresszusán, a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén és az SzKP IX kon. gresszusán hozott határozatokat, valamint mozgósítsuk a Pártot, a tö megszervezeteket és egész dolgozó népünket teljesítésük érdekében. Mindez azonban nem vesz el semmit ülésünk jelentőségéből. Ha értekezletünk döntéseit következetesen megvalósítjuk és élet beléptetjük, akkor ez igen jelentőségteljes fordulatot fog jelenteni Szlovákiában kifejtett egész gazdasági és politikai munkánkban. A SzKP vezető gazdasági dolgozói. nak aktíváján két fontos kérdést tűz- mert beleestünk az öndicséret, az tünk napirendre: a terv teljesítését, beleszámítva az 1951- évre való előkészületeket és újabb üzemek felépítését. Helyes volt ez a választás? Azt gondolom, hogy a vita és ülésezésünk lefolyása megmutatta, hogy a választás helyes volt és a zárószóban, amikor összegezzük az eredményeket megállapíthatjuk, hogy tanácskozásunk teljesítette küldetését. Megvilágított számos kérdést, világosságot vetett néhány új problémára, mindenekelőtt pedig bevilágított számtalan sötét sarokba, munkánkban mutatkozó elégtelenségekre. Választá. sunk helyes volt azért, mivel Szlovákia leglényegesebb életkérdéséről van, szó, mivel gazdasági életünk legfőbb életkérdéseiről van szó, amitől végeredményben jövőnk függ. Olyan kérdésekről van szó, amelyeknek helyes feltétele és megoldása magában rejti a többi feladatok teljesítésének kulcsát, többi nemcsak gazdasági, hanem politikai és kulturális kérdéseink megoldását is. Előkészületek az ötéves terv 1951. évi fokozott feladataira Miről van szó lényegében? A szlovákiai üzemek, mint ismeretes, egynéhány kivételével — igaz, elég nyomós kivételek — sikeresen teljesítik az ötéves terv feladatait. A szlovák tervhivatal adatai alapján a harmadik negyedévben iparunk az élelmezési iparon kivül a terv feladatait 102.9 százalékra, az év kezdetétől pedig 102 százalékra teljesítette. Ez azt jelenti, hogy az ipari termelésben a szállítóforgalcwnban, az építészetben általában véve szép eredményeket érünk el és teljes joggal büszkék lehetünk derék munkásosztályunkra és dolgozó népünk öntudatosságára.'Azt gondolom, hogy dolgozóink építő igyekezetének ilyen kedvező értékelésére annál több jogunk van, mivel 100 százalékos és több. mint 100 százalékos tervteljesítést értünk el nemcsak az eredeti feladatokban, hanem azon feladatokban is, amelyek a nehézipar fejlesztésére irányuló hang. súlyozott törekvésünkkel lényegesen fokozódtak. Hiba lenne nem látni ezeket az eredményeket, ezeket a sikereket és nem értékelni őket. Hiszen belőle meríti munkásosztályunk öntudatát, lelkesedését, erejét és további országépítő elhatározását. De vaijon azt jelenti-e ez, hogy elégedette'* lehetünk, hogy ölberakhatjuk kezünket és gondtalanul várhatjuk a további sikereket abban bizakodva, hogy a fejlődés önmagától fog előre haladni? Semmi sem lenne kevésbbé helyes, kevésbbé bolseviki és káros, mint a dolog ilyen felfogása. Hiszen éppen Sztálin slvrárs az, aki arra tanít minket, hogy a terv nem valiami halott számjegyek összegezése, hanem emberek százezreinek és millióinak tevékeny és öntudatos munkája, amellyel új szocialista életre ébredtek. Ebben a sokoldalú országépítő tevékenységben Pártunkra hárul a ve zető és irányító feladat. És éppen erről van szó: a terv teljesítéséről, az országépítő feladatokról, az építésről, az iparosításról nemcsak beszélni kell, hanem vezetni, szervezni és biztosítani is kell a terv sikerét. Branik és Púll elvtársak beszámolóiban kon kréten körvonalazták az intézkedéseket, amelyeket pártelnökségünk is megtárgyalt és amelyeknek arra kell irányulnia hogy sokkal következetesebben és több politikával valósítsuk meg nagy országépítő feladatainkat. Mai tanácskozásunkon tehát érté keltük elért eredményeinket és egyidejűleg megbeszéltük az 1951. év tervteljesítésének előkészületeit is. Abból a tényből indultunk ki — és ezt több elvtárs hangsúlyozta, hogy az 1951. év feladatai ismét, még pedig lényegesen fokozottabbak lesznek — amint az meg is felel országunk mérhetetlen gazdasági fejlődésének Tudjuk, hogy e fokozott feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha idejében, becsületesen és valóban alaposan felkészülünk rájuk, mind műszakilag, mind szervezetileg, főleg, pedig politikailag. De nemcsak arról van szó, hogy az 1951- év feladatai ismét lényegesen fokozódnak. Arról is van szó, hogy iparunk és általában gazdaságunk fejlődésének eddigi üteme minket már nem elégít ki, hogy meg akarjuk gyorsítani és fokozni akarjuk ezt o z ütemet, hogy még hathatósabban és határozottabban megsemmisíthessük és szétmorzsolhassuk a háborús uszi tók, a Trumanok, Churchillek, az amerikai imperialisták, az új világháború előkészítőinek terveit. E mellett nagyon jól tudjuk és ezt tapasztalataink igazolják, hogy az önszeretet és a babérokon való nyugvás a szocializmus építésben való előrehaladásunk ellensége. Tudjuk, hogy az öndicséret és öncsodálat nem bolseviki módszer, ellenben a birálat és önbí. rálát módszere az igazi bolseviki módszer. Szükségesnek tartom ezért még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy éppen ez év kezdete igen kegyetlen tanulságot nyújtott ebben az irányban és szükséges, hogy ebből az alkalomból is visszaemlékezzünk erre a tapasztalatra. Tudjuk, hogy 1949-ben Szlovákia ipari termelésében általában jól teljesítettük a tervet. Olyan jól, hogy ez a fejünkbe szállt és azt gondoltuk, hogy olyan tökéletes szervezők vagyunk, akiknél jobb az egész Köztársaságban nem akad. Eljött azonban 1950 januárja és februárja és mi a terv feladatait mélyen 100 százalékon alul teljesítettük. Mindannyian tudjátok, hogy miért volt ez így. Azért volt ez így, önhittség és bírálatnélküliség hibájába. Elégtelenül készültünk fel a fo kozott feladatokra; nem mozgósítottuk sem a Pártot, sem a munkásosz tályt, sem a tömegszervezeteket, sem a népi közigazgatást, sem az üzemek igazgatóságait, sem a körzeti üzemi igazgatást; nem alakítottuk ki tehát az összes előfeltételeket Pártunk vezető feladatának következetes érvényesítésére A kongresszus előtti és a kongreszszusi kampány keretében kifejtett nagy, de örömteli erők érvényesítésére volt szükség, hogy végül is, úgy ahogy zöldágra vergődjünk, hogy a hiányokat legyőzzük, kiküszöböljük és a tervet ne csak teljesítsük, hanem túl is teljesítsük. Ezért volt helyes és ezért van rendjén, hogy a mi aktívánk a bírálat és önbírálat jegyében folyt és hogy leleplezzük munkánk hibáit és gyenge pontjait. Nem azért, hogy feljegyezzük őket, hanem hogy megszabaduljunk tőlük, hogy munkánkat javítsuk és elmélyítsük. Erre tanítanak minket a bolseviki párt, a népi demokráciák és a többi országok kommunista pártjának tapasztalatai, hogy a Kommunista Pártnak szüntelenül kell tanulnia hibáiból. Ezért továbbr

a is keményen, élesen, könyörtelenül leleplezzük összes gyönge pontjainkat és elégtelenségeinket. Továbbra is ezen a kemény bolseviki úton haladunk és a bírálat, valamint önbí• rálát fegyverének mindennapi munkánk módszerévé kell válnia, kezdve a központi bizottságon, egészen az utolsó falusi és üzemi szervezetig. A bírálat és önbírálat módszeré nek következetesen meg kell honosodnia gazdasági munkánkban, gazdasági életünkben is. Mi, kommunisták, sohasem elégedhetünk meg az elért eredményekkel, állandóan arra kell törekednünk, hogy javítsuk mun kánkat, hogy új formákat és módszereket vezessünk be. Nálunk, Szlovákiában ez annál inkább szükséges, mivel még mindig nagyon sok a hiány és hiba munkánkban. Csak fu tíläg akarok néhányat felsorolni közülük. Az üzemi szervezetek feladatai a nehézipar tartalékainak leleplezésében Állandóan arról beszélünk, hogy müyen jelentősége van a bányászatnak nehéziparunk és általában gazdaságunk fejlődésében. Több szónok hangsúlyozta ez alkalommal is, de ismeretes tervhivatalunk adataiból is, hogy a bányászatban az utóbbi hetekben hanyatlás állt be a tervteljesités terén. Másodsorban több elvtárs hangsúlyozta, hogy ha a bányászatban ez évben nagyobb termelési eredményt értünk el, mint a mult évben, az nem azért volt elsősorban, hogy lényegesen emelni tudtuk a munka termlékenységét, hanem főleg külső körülmények folytán, nagyobbszámú munkaerő felvételével, nagyobbarányú gépesítéssel, ami mellett a munka termelékenységének növekedése nem felel meg a munkaerölétszám emelkedésének. E mellett mindannyian tudjuk és maga Gottwald elvtárs is hangsúlyozta, hogy milyen kulcsszerepet tölt be bányászatunk a tervteljesítés és a nehézipar fejlesztése terén. Tudjuk továbbá azt is, hogy a harmadik negyedévben visszamaradt nemcsak a nehéz, hanem a finom gépipar is, hogy nem teljesítjük a tervet a fakitermelésben sem és számos más nehézség is fennáll. Nem akarom mindegyiket felemlíteni, csak az építészetet hozom fel, a bérkérdésben mutatkozó rendetlenséget, a szállításban, főleg pedig az autószállításban fennálló nehézségek, stb. Tudomásul kell vennünk, hogy minden haladás, a gazdasági életben is, a maradisággal és előítéletekkel való harcból születik, az elavult módszerekkel való harcból és hogy a népi demokratikus és szocialista társadalomban az új formák elsősorban a bírálat és önbírálat útján születnek. Már a beszámolókban megmondták és Frank elvtárs szintén hangsúlyoz-. ta, hogy az üzemekben nagy tartalékaink vannak, amelyeket még nem tártunk fel, e mellett pedig a másosodík és harmadik munkaváltás fehér holló iparunkban. Világos azonban, hogy ma legfőbb feladatunk e tartalékok kihasználása, mert ez lehetővé teszi, hogy újabb beruházások elkerülésével fokozzuk termelésünket. Jól át kell majd gondolni ezeket a dolgokat, át kell őket dolgoznunk és fel kell állítanunk a munkaváltások fokozásának feladatát iparunkban. Már Frank elvtárs terjedelmesen beszélt üzemi szervezeteink feladatairól. Éppen a tartalékok feltárásának dolgában elvárjuk üzemi szervezeteink, valamint járási és kerületi bizottságaink nagyfokú tevékenységét. Említettem az ez évi januári és februári tervteljesitésben mutatkozó hanyatlást. A kongresszusi kampány keretében ezt a hanyatlást politikai mozgósítással és a Párt vezető feladatának helyes érvényesítésével legyőztük. Milyen tanulságot vonhatunk le ebből? Ez bizonyítja, hogy ha Pártunk a dolgokat szilárdan kézbeveszi, ha következetesen és teljes határozottsággal nekilát, akkor olyan eredményeket érhet el, amelyek tiszteletet és csodálatot érdemelnek. Bebizonyult, hogy mint az egész Köztársaságban, ügy Szlovákiában >s van fejlett munkásosztályunk és hogy a szlovákiai Párt is nagy haladást ért el a Párt vezető feladata érvényesítésének terén. Bebizonyult, hogy a Párt megtanulja javítani munkáját, jobban érvényesíteni vezető feladatát és hogy vannak életképes és lelkes kádereink. Végezetül pedig, ha a politikai vonal világos, a káderek kérdése dönt a vonal megvalósításáról. Emlékezzetek vissza, hogy Bacilek elvtárs arról beszélt, milyen nehéz feltételek mellett fogtunk hozzá 1945-ben a szállítás és az üzemek újjáépítéséhez és éppen azért, mert munkásosztályunkban akkora lendület volt, hogy Pártunk az újjáépítést föfeladatként, mint főláncszemet választotta ki, képesek voltunk hidakat építeni, újjáéleszteni szállító forgalmunkat és befejezni aránylag rövid idő alatt iparunk újjászervezését. Emlékezzünk továbbá, hogy müyen siralmas állapotban volt 1948 februárjában Szlovákiában a mezőgazdasági termékek felvásárlása s a lakosság élelmezése. Ebben állt éppen Kvetko és Frastacky, az úgynevezett demokrata párt vezetőinek szabotázsa. De gondoljunk vissza arra is. milyen nehézségekkel küzdöttünk az építészetben. Február után Pártunk belenyúlt ezekbe a kérdésekbe e sikerrel megoldotta őket, természetesen nagy erőkifejtés árán. Akkor hihetetlennek látszott, hogy van és létezik olyan erő, amely rendet teremt gazdasági életünk e szakaszain. És mégis akadt üyen erő. Ez az erő, a mi szülöpártunk, Kommunista Pártunk volt. (Taps.) Vagy van még egy dolog, amely aktívánk vitájából következik. Az SzKP központi bizottságának Szliácson megtartott novemberi ülésén élesen megbíráltuk az oravai gátépítés körülményeit. Szabotázsról beszéltünk és kíméletlenül bíráltunk. És ma az SzKP üzemi szervezetének elnöke örömteli jelentést adhatott. Jelenthette, hogy milyen nagy változás állt be az oravai gáton. Az oravai gát ma egész köztársaságunk legjobb gátja, a versenyben első dijat nyert. Ez annak bizonyítéka, hogy mire vagyunk képesek, ha a dolgokat helyesen fogjuk fel, ha helyes politikai felfogást alkalmazunk, ha feladatunk teljesítésére minden erőnket mozgósitjuk. A dolgozók kezdeményező képességének további fejlesztéséért A következő évben tehát fokozott és nagyobb feladatokkal indulunk, de egyúttal abban a tudatban, hogy e fokozott feladatokat mindenáron teljesítenünk kell, hogy ez kötelességünk nemcsak nemzetünk, hanem a béke, a demokrácia és a szocializmus egész viiágtábora iránt, kötelességünk pedig elsörsorban a hősiesen harcoló koreai nép iránt. (Taps.) A következő év fokozott feladataira alaposan fel akarunk készülni. Az új év és az új feladatok semmiképpen és semmiben sem lephetnék meg minket, nem találhatnak észületlenül. És ez volt mai aktívánk egyik feladata. A választervezés, a normák felülvizsgálatának és megszilárdításának széleskörű kampánya ugyanezt a célt szolgálta. Termelésünk fejlődése és a mimka termelékenységének fokozása nem valósulhat meg a szocialista munkaverseny állandó kiterjesztése nélkül, a nélkül, hogy az át ne térne magasabb fokra, a nélkül, hogy tömegesen kiterjesszük az élmunkás és újító mozgalmat, a nélkül, hogy a legszélesebb dolgozó tömeget bekapcsoljuk és részesévé tegyük a terv teljesítésének, anélkül, hogy a dolgozók kezdeményező képességét nagymértékben kiterjesszük és kifejlesszük. Az alulról kiinduló kezdeményezés térmelésünk fejlesztésének fömódszere. Ebből a szempontból kritikailag értékelnünk kell minden eredménnyel szemben az újító mozgalom helyzetét Szlovákiában. Nem is anynyira a 7000 újító létszámára való tekintettel, mint inkább azért, hogy mint Horváth elvtárs emiitette — kétezer újító javaslat még elintézetlenül fekszik. Az egész munkásság, minden egyes munkás bekapcsolódása a tervteljesítésbe, a normák szilárdításába, a munka termelékenységének fokozásába, a tökéletesebb anyagbeszolgáltatásba, a munka jobb megszervezésébe, a veszteségi idő kiküszöbölésébe, a tartalékok leleplezésébe: ebben kell látnunk a legbiztosabb utat iparunk fejlesztéséhez és építéséhez. Ne feledkezzünk meg a technológiai folyamat javításáról sem, valamint a kísérletezésekről, az újítás különféle módszereiről sem. Több figyelmet kell szentelnünk a normák bevezetésének, az anyag és energia felhasználása terén is, főleg pedig meg kell tanulnunk takarékoskodni a színes ércekkel és a hozzájuk hasonló értékes nyersanyagokkal. Gyakran egyenesen tékozlóan, könnyelműen pazarlunk ezekkel az értékes nyersanyagokkal. Jobban kell velük takarékoskodnunk és ahol lehetséges, pőtanyagokat kell használnunk. A további kérdés, amelyről elvtársaink beszéltek, a bérviszonyok rendezésének kérdése, a teljesítmény, az érdem és szakképzettség szerinti munkajutalmazás. Ezért valóban végeznünk kell az általánosításra, egyenlösködésre és felelőtlenségre irányuló rendszerrel és át kell térnünk a munkának valóban szocialista jutalmazására. Ennek az útnak előfeltétele a műszakiaknak és a mestereknek következetes bekapcsolása a szocialista munkaversenybe, az élmunkás és újltómogalomba, a normák megszilárdításába Gondoskodni kell a munka méltó jutalmazásáról, főleg a mestereknél érdem és teljesítmény szerint. Az 1951. év előkészületeit nem szabad különválasztanunk az eddigi feladatoktól, ellenkezőleg, az 1951. évre való legjobb felkészülés éppen az 1950. év jő tervteljesítése és túlteljesítése. (Taps.) Szlovákia iparosítása az SzKP politikájának legsajátosabb tartalma A második főkérdés, amellyel illé- I lett kell, hogy hassanak minden besünk alaposan foglalkozott, az üj üzemek felépítésének kérdése. Az Iparosítás a gazdaságilag visszamaradt — alapjában véve földművelő — ország átváltoztatása fejlett és virágzó gazdaságú országgá az új ipar felépítésének segítségével, a már meglévő ipar egyidejű hatalmas felvirágoztatásával. Ez az alapja Szlovákia új életének. Ez a kifejezője az alapjában új viszonyoknak köztársaságunkban, népeink nagy örömteli és testvéri együttmunkálkodásának — a marx-leninizmus megbízható alapjain nyugvó gottwaldi gazdasági és nemzetiségi politikánknak. Szlovákia iparositáta a legkifejezőbb vonása és egyidejűleg a legsajátosabb tartalma Pártunk politikájának Szlovákiában. Az elhangzott beszámolók és a vita megmutatták nekünk, hogy ezen a téren is, Szlovákia ipari felépítésében pompás eredményeket értünk el. Pártunk és munkásosztályunk ezekre az eredményekre teljes joggal büszke lehet. Azonban mindemellett még sok fogyatékosság mutatkozik. Ezen a téren is már előbbre lehetnének. És ezért ezen a szakaszon is át kell vizsgálnunk eddigi munkánk módszereit. A vita során számos elvtárs beszélt arról és Bacilek elvtárs is rámutatott arra, hogy ezeket az eredményeket kevéssé használjuk ki, hogy még nem tudjuk kellő módon politikai és főleg agitációs munkánkban értékelni, tőkésíteni ezeket a pompás eredményeket, munkásosztályunk és dolgozó népünk munkájának gazdag gyümölcseit. Ha a dolgokat ebből a szempontból értékeljük, politikai és meggyőző munkánkban két főfogyatékosságot kell kiemelni: Tömeges meggyőző munkánkban általában kevéssé használjuk fel Szlovákia ipari felépítésének meggyőző tényeit, holott ezek olyan érvek, amelyek helyes beállítás mel[ csületes emberre. Ne feledkezzetek meg arról, elvtársak, hogy éppen ezzel a ténnyel tudtunk építő céljainknak sok nem kommunistát megnyerni. Szlovákia iparosításának tényeit gyakran túlságosan általánosan, nem eléggé konkréten állítjuk be és ezzel természetesen gyengítjük e tények meggyőző erejét. Országunk nagy felvirágázásával kapcsolatban nem emeljük ki kellőképpen a gazdasági elmaradottság konkrét formáit és megnyilvánulásait, a kapitalista rend kizsákmányolását és nyomorát a múltban. Ne feledkezzünk meg arról, hogy hazánkban sok fiatalember már nem tudja, mi volt Kosuton, Krompachyban, Haburán és Polovkán és a mi feladatunk, hogy megmutassuk nekik a különbséget hazánk mostani örömteli építése és a kapitalizmus nebéz életfeltételei között a múltban. Kevéssé mutatunk rá arra a nagy különbségre, amely a Szovjetúnió teljesjogú dolgozó népének jóléte, a mi dolgozó népünk és a népi demokráciák népének helyzete és a kapitalista országok dolgozóinak élete között fennál, hogy így rávilágítsunk a mi társadalmi rendünk hatalmas túlsúlyára a kapitalista rendszer felett. Nagy figyelmet kell szentelnünk az agitációst munkának Nyiltan be kell vallanunk, hogy falvainkon, városainkban és a munkahelyeken távolról sem merítjük ki ezen a téren az összes lehetőségeket. Emellett minden feltétel meg van ahhoz, hogy porrá zúzzuk a Trumanok és Churchil'ek háborús propagandáját. Az iparosítás eredményeiről nem beszélünk a konkrét földrajzi adottság keretében, nem hozzuk őket kapcsolatba az egyes kerüietek, járások falvak konkrét feladataival. (Folytatás a 4. oldalon.)