Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-23 / 271. szám, csütörtök

1950 november 23 ül szo Riport a vágsellyei gépállomásról Zuhogó esőben beálltunk a vágsellyei gépállomás eresze alá, hogy menedéket keressünk a sűrűn hulló csöppek elől. Egy esőköpenyes traktorista leszáll a gépéről és nagy zúgolódással beáll közénk. Megkérdezem tőle, mi a baja, miért zúgolódik? A kis Kolozsi Pista végigmér és a következőket válaszolja: — Ezen a héten az enyém lett volna a traktorista vándorzászló, ha az eső nem eseti voína, de úgy is ki fogom csavarni Pál Laci kezéből, majd meglássuk Érdeklődtem Stredák Mihály állómásvezető elvtársnál, aki elmondotta, hogy kilenc brigád dolgozik az EFSzekben. A járás legnagyobb EFSz-e a vágfarkasdi, ahol jelenleg 25 traktor dolgozik három brigádvezetővel. — Mióta vannak a brigádok megszervezve a vágsellyei gépállomáson? — Mi a brigádokat megszerveztük még mielőtt rendeletet kaptunk rá, — válaszolja az állomásvezető — mert már akkor beláttuk, hogy munkánkat nem tudjuk elvégezni a brigádok és brigádvezetők nélkül. A brigádok is és a traktoristák is versenyben vannak egymással. Két vándorzászlónk van, az egyikért a brigádvezetők, a másikért a traktoristák versenyeznek és így a zász'ók hetenként cserélnek gazdát. Ezen a héten a brigádzászló Szőke Károly brigádvezetőnél van, aki most Sókszelőcén van. Hopy a jövő héten majd kié lesz, azt meglátjuk. Az egyéni vándorzászló e héten Pál László traktoristánál van, aki a mu'i héten 267%-os teljesítményt ért el. Stredák elvtárs aggodalmasan kémleli az eget, a feketén tornyosuló felhőket és lassan, tagoltan mondja: — Csak megállna az eső, hogy dolgozhatnánk. Húsz nap alatt akkor egyenesben lennénk a munkával. A vetésekkel már végeztünk, a legtöbbje már ki is van kelve, most már csak a mélyszántás van hátra, erre pedig ez a húsz nap éppen elegendő volna. A vágsellyei gépállomás alkalmazottainak majdnem fele EFSz-tag és úgy vannak beosztva gépeikkel, hogy a saját EFSz-ükben dolgozhassanak. A munkákat úgy osztják be, hogy a brigádokat naponta ellenőrzik, a munkát a brigádvezetőkkel hetenként minden szombaton elosztják, nemcsak munkacsoportokra, hanem munkaegységekre bontva, egyénekre és gépekre is. Ezen a megbeszélésen résztvesznek az összes brigádvezetők, a műhely vezetője és az állomás vezetősége. Ekkor értékelik minden brigád munkáját és külön-külön az etgyéni teljesítményeket is. Az állomás vezetősége úgy határozott, hogy a tra' 'oristák minden csütörtökön leadják a munkakimutatásukat és így szombaton délre, a teljesítményeket ki lehet értékelni. A géphibák elég gyakoriak az állomáson, azonban vannak szakmechanikusok és van mozgóműhely is és így a géphibákat mindjárt a helyszínén kijavítják. A mozgóműhely hetenként kétszer köteles minden gépet meglátogatni és az esetleg előforduló hibákról, észrevételeit a javítóműhely vezetőjével közölni. A javítóműhelybe csak nagyobb hibával töül a gép, ahol Belovics Lajos vezetése alatt szakszerűen megjavítják és így küldik azután a további munkákra. A gépállomás előszobájában szembeötlik az állványra felfüggesztett nagy térkép, a vágsellyei járás színes nagy térképe, ahol a községek szépen el vannak határolva és minden község halára más színnel van megjelölve. Fel van tüntetve, hol és melyik községben hány és milyen gép van és kik dolgoznak a gépekkel. Azt mondja Stredák elvtárs, hogy nagy segítségükre van ez a térkép, mert így mindig tudják, hogy' hol, hány és milyen gépük van. Betekintek az irodába is, ahol sajnos nagyon kevés a hely, asztal, asztal mellett zsúfolva, sötétek és kicsinyek a helyiségek. Leülünk és elbeszélgetünk. Stredák elvtárs elmondja, hogy az őszi munkákban versenyre hívták ki a nagysallói gépállomást és bízik abban, hogy ebből a versenyből a vágsellyei gépállomás kerül ki győztesen. Nehézségekkel küzd még a gépállomás, nincs elegendő helyisége, se raktára és az ua> vara is nagyon kicsi. Azonban nemsokára felépül az állomás új épülete és ott bőven lesz hely. — De ehhez, hogy új állomásunk es bő helyünk legyen, — mondja Stredák elvtárs, — ehhez csak egy kell, amfs az egész világ, annyira óhajt: a béke. Béke kell, hogy építhessük a szocializmust és megalapíthassuk gyermekeink jövőjét, hogy jobb jövőt teremthessünk az emberiségnek. Kell, hogy Picasso békegalambja behatoljon az imperailista háborús uszítok szívébe is, kell, hogy ők is magukna szálljanak és felhagyjanak őrült rombolási és mészárlása terveikkel. Ra fogjuk őket kényszeríteni a békére, amitől ők oly nagyon félnek. Hogy félnek, ennek fényes bizonyítéka az is, hogy a II. Világbéke kongreszszust nem engedték Angliában megtartani. Mi is azt üzenjük Varsóba a béke világkongresszusra, hogy mi idenaza dolgozunk és építjük a szocializmust, ezzel pedig építjük a békét, mert az egész világ emberiségének legfőbb vágya az, hogy béke legyen. (t. k.) Nagyszerűen sikerült a magyarországi gyapottermesztés OregtMacsó cjános reggelije..* Tegnap este én is ott voltam a gyűlésen, ahol megfogadtuk, hogy közsé. günkben határidő előtt befejezzük az őszi munkákat. Csupa magamhoz hasonló, szabad, lelkes dolgozó parasztot láttam ott. Valamennyien éreztük, hogy a munka ma már dicsőség, becsület dolga. Akkor határoztam el, hogy leirom az alábbi történetet, ami 18 évvel ezelőtt az öreg Macsó János bácsival esett meg. Hadd lássák a mostani fiatalok, mi volt a sorsa az urak országában a dolgozó embernek. 1932-ben a nincstelenek várva.várták a kaszálást, hogy hátha akad, aki felfogadja őket és egy kis élei. met, vagy néhány pengőt kereshetnek a kaszálásban. A kulákok pedig csak vártak Akkor még nem volt aratási szerződés, megállapított részelés. Arra ment a dolog, hogy a munkások kifogyjanak a mindennapi kukoricakásából is és jóformán ingyen fogják meg a kaszanyelet. így fogadta fel Kotrocó Mátyás nagygazda Macsó János bácsit kaszálásra. János bácsi roskadozó léptekkel ugyan, de mégis örömmel ment, abban a reményben, hogy a napszámból egy-két kiló kukoricalisztet majd csak tud venni. Nekifogott a kaszálásnak Szó nélkül vágta a rendet, csak belül viaskodott erős élniakarása az éhes gyomrával. Nelie. zére esett a munka, nvrt már ott tartott, hogy a sok nélkülözéstől öszszeesik. Kotrocó gazda a közelben munkáját figyelte. No, öreg csont, hol aa erő?! — kérdezte nevetve a napszámosától, amikor látta, hogy János bácsi gyakran megáll és végigtörli verejtékes homlokát. János bácsi nem válaszolt, csak nagyot sóhajtott és szomorú pillantást vetett a gazdára. 1 Tovább kaszált. Amikor eljött a früstök-idö, kiki fölfogta a maga tarisznyáját. János bácsi könnyedén kapta vállára súlyosnak látszó, tömött tarisznyáját. Elballagott egy távolabbi bokor tövébe, hogy ott reggelizzen és ne lássa senki, mit eszik. A kulák utána lopakodott. Nem azért, mintha érdekelte volna mit eszik a cselédje, ha. nem azért, mert munkásainak minden mozdulatára árgus szemmel ügyelt. János bácsi pedig letelepedett a bokor alá, kibontotta tarisznyáját és enni kezdett. A kulák egy pillanatra elsápadt attól, amit látott. János bácsi tarisznyája akácvirággal volt megtömve, akácvirágot reggelizett, mert még száraz kenyere és egy darabka avas szalonnája sem volt. A kulák harsány nevetésre fakadt: — Jó étvágyat öreg! Váljék egészségére a csemege! — kiáltotta gúnyosan a szegény János bácsinak. János bácsi felkapta a fejét, csontos keze megmarkolta a mellette heverő kasza nyelét. — Csak tréfáljon! — mondta villámló szemekkel. — Megérem még én, hogy a maga szájában keserű lesz a malacpecsenye!... így is lett. A Macsó Jánosok ma már a maguk földjén dolgoznak, Kotrocó kuláknak pedig bizonyára torkán akad az étel, ha visszagondol erre a 18 év előtti esetre. Érdemes ezen kissé elgondolkoznunk újra, amikor napjainkban a háborús gyujtogatók ismét le akarják tiporni a dolgozó népet, hogy visszahozzák nyakunkra a régi világot. De ez nem sikerül nekik. A Macsó Jánosok, a dolgozó parasztok nyakába Kotrocó-féle kulákok nem fogják visszaakasztani az akácvirágos tarisznyát! L(l. 1.) Magyarországon az 1950 január 1-én megkezdett ötéves terv szerint az első évben 3000 holdon (1810 hektár) kellett volna gyapotot termeszteni. A tervet az előirányzat értelmében a gyapotültetési területnek 1954-re, a tervidőszak utolsó esztendejében — 100.000 kat. holdat (57.000 heKtárt) kell majd elérnie. Magyarországon most fejezték be az 1950. évi gyapotszedést, de nem 3000, hanem már 10.000 kat. holdon, j tehát az előirányzottnál háromszor nagyobb területen. A gyapotszedés országos átlagter! mése még nincs megállapítva. A rendelkezésre álló adatokból azonban kitűnik, hogy az ország különféle részein fekvő gyapotföldeken kat. holdanként (0.57 hektár) 700 kg-on fe• lüli magvas gyapottermést értek el. ! Számos állami gazdaságban és termelőszövetkezet földjén a holdainkénti termés az 1000 kg-ot is eléri. Ezekből az adatokból kétségtelenül kitűnik, hogy a magyar gyapottermelés átlaga a világ gyapottermelés területeinek átlaghozamát nemcsak eléri, hanem túl is haladja. A felszabadulás előtti Magyarországon ismeretlen gyapotot rendkívül rövid idő alatt nemcsak meghonosították, hanem megnyitották a termesztés nagyarányú lehetőségét A Szovietúnió segítsége Magyarország évente 30 millió kg gyapotbehozatalra szorul, ami a

z országnak súlyos devizamegterhelést jelent. A felszabadulás előtti idökbeii a gyapotimport is csak a finánctöKe kezében levő külkereskedelem profitját növelte. így a közös érdekhálózattal átszőtt feudális-kapitalista oi-' szág uralkodó osztálya, nem is gondolt a gyapot meghonosítására. A Horthy-uralom alatt lelkes agronómusok, kertészek már \ foglalkoztak elszórtan a gyapot meghonosításával, azonban ennek semmiféle gyakorlati eredménye nem volt. A felszabadulás után a népi demokratikus kormány a tervgazdálkodás feladatává tette a magyar gyapottermelés kifejlesztését. Ehhez nyuitott megfelelő gyapotmag küldésével segítséget a Szovjetúnió és ezzel egyidejűleg megkezdték a Bulgáriából behozott gyapotmagokkal is a kísérletezéseket Sikerült a meghonosítás Magyarországon elsősorban kijelölték a gyapottermelésre legalkalmasabb területet és a kijelölt sávban mintegy 500 holdon, az önként jelentkező gazdákkal, a Gyapottermelési Nemzeti Vállalat termelési szerződést kötött. Ezenkívül az országban 11 kísérleti és mintatelepet létesítettek. Legfontosabb probléma volt a koraérő gyapot kinemesítésének megoldása. ,A gyapot forró égövi eredetű növény, de a szovjet agronómusok eredményes munkája következtében most már hidegebb éghajlat alatt is termelhető. Ilyen nemesített magvak érkeztek a Szovjetúnióból és Bulgáriából Magyarországra, ahol olyan gyapotot kellett kitenyészteni, amely az októberi zord idő beállta előtt beérik. Ez sikerült is. A trópusokon alkalmazott ritka sorú, 100—120 cm magas ültetvények helyett, a magyar földeken sürü és 30—35 cm alacsony cserjéken a gyapot a kívánt időben leszedhető. A minden várakozást felülmúló eredmények azonban nemcsak a kiváló tudósoknak, agronómusoknak, hanem a dolgozó parasztoknak is köszönhetők, akik nagy mértékben hozzájárultak, hogy a telepeken alkalmazott elmélet gyors eredményre vezetett. Már a kísérleti munkában 1800 dolgozó paraszt vett részt. Ma már kevés olyan állami gazdaság vagy termelőszövetkezet van, ahol legalább kis darabnyi gyapotföld ne lenne, de Igen so^ egyéni gazdálkodó is foglalkozik gyapottermeléssel. A fejlődés új útja A jól meghonosodott gyapottermelés, az eddig elért eredmények alapján nemcsak tovább fejlődik, hanem részben új irájiyt is vesz. Magyarországon ezideig a beérő rövid szálú gyapotot termesztettél^ 1951-ben, a Szovjetúnió északi részeiből érkező hosszú szálú és még . bővebb termést adó gyapotfajták meg* honosítására is áttérnek. Nem kétséges, hogy a hasonló klímájú szovjet földön kinemesített gyapotfajta jól aklimizálódik majd Magyarországon is. Az elért eredmények bizonyossá teszik, hogy 1954-re, tehát az Ötéves terv utolsó esztendejére, nem százezer holdon, hanem ennél sokkal nagyobb területen terem majd a magyar gyapot. Ponyvákon szárítják a frissen szedett gyapotot. A kukoricát rejtegető muzslai kulák Szabó István 40 ' holdas kulákról van itt sző, aki a legagyafurtabb ravaszsággal mindig arra spekulált, hogyan tudná a munkásait minél jobban kizsarolni. A kizsákmányolás módszereit a múltban mindig nagy lelkesedéssel fogadta, A kapitalista gazdasági válságok idején, amikor tízezrek váltak munkanélküliekké és a falusi munkásságnak könyörögni kellett a kulknál munkáért, akkor Bozót Pistának és többi kulák társának ez volt a jelszava: »Ha korpám van, kutyát kapok«. De egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kulákok még a korpát is sajnálják a munkástól és kieszelték azt az aljasságot, hogy munkást, de főleg ara. tő munkást csak koszt nélkül fogadnak fel. A kulákok aljas magatartása nagy felháborodást keltett a falusi munkások közt, de ez mit sem használt, mert a kulákokban nem volt felebaráti szeretet, ők csak azt nézték, hogyan lehet több hasznot zsebre vágni. A kulákok jóvilágának azonban már vége, mert a népidemokrácia nem engedi, hogy a falu zsírosparasztjai kedvük szerint garázdálkodjanak. Fáj ez a kulákoknak! Szidják, rágalmazzák a népidemokráciát és minden erejükkel arra törekszenek, hogy a kis- és középparasztokat félrevezetve azokat is gyűlölködésre Példát akarunk mutatni minden dolgozó parasztnak Torr.óc község a gabonabeszolgáltatásnál a járásban az első helyre került s így elnyerte a versenvzászlót is, amely 14 napig lobogott a községházán. Tizennégy nap után Deáki 2 százalékkal túltett rajtunk és elvitte a versenyzászlót, maid Farkasd nyerte el és tartotta egészen az őszi munkák megkezdéséig. Az őszi munkák mielőbbi befejezéséért Farkasd, Szelőce és Tornóc F.FSz-ei között megindult a verseny. Ebben a versenvben Farkasd lemaradt és Szelőce elvitte a zászlót. A tornóci szövetkezet aztán meg Szelőcétől nyerte el, úgyhogy most már a versenyzászló másodszor került hozzánk. A versenyzászlót ünnepség keretében a szövetkezet elnöke. Balog elvtárs a következő szavakkal vette át: — Ez a zászló, amelv a becsületes munka szimbóliuma, most már másodszor került hozzánk. Megérdemelten kaptuk meg. mert már teljesen elvégeztük a vetést és az őszi mélyszántást is. kukoricabeszolgáltatásunknak pedig 107 százalékra tettünk eleget. A tornóci szövetkezet az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműveseknek is a segítségére volt az elmaradt őszi munkák elvégzésében. A szövetkezet ezzel is bebizonyította, hogy az egyénileg gazdálkodókat meggyőző munkával akaria a szövetkezeti gazdálkodás előnveivel megismertetni. Teljes egészében magunkévá teszszük a Párt IX. kongresszusának határozatait, amelvek utat mutatnak a falu szocializálásának meggyorsításához. Vannak ugyan még nehézségein^ mint pl. megfelelő helyiségek az állatállomány elhelyezésére, de Sztálin elvtárs azt mondotta, hogv az akadályok azért vannak, hogv azokat legyőzzük és mi le is fogunk győzni minden akadályt. Példát akarunk mutatni minden dolgozó parasztnak, hogv többet, jobbat és olcsóbbat csak szövetkezeti termeléssel tudunk elérni. Poszpis József, Tornóc. •hangolják népidemokráciánk ellen. Ebben az aljas munkában Szabó tstván, akit azért nevezek Bozót Pistának, mert a muzslaiak csak ezen a néven ismerik, nagy igyekezettel az élen halad. Ez a ravasz kulák ma mint egy alázatos kutya simánkodik, siránkozik és előre köszön még azok. nak is, kiket a múltban csak söpre. déknek és koszosaknak tartott, mert szegények voltak. Sajnos még mindig akadnak olyan munkások, kis- és középparasztok, akiket a kulák ravaszsága félre tud vezetni és siránkoznak annak az osztálynak a haldoklásán amely a múltban őket és családjukat nyomorba döntötte, melynek szemében a sze. gények nem voltak emberek, csak eszköznek kellettek pénzeszsákjuk megtöméséhez. Ébredjenek fel ezek a dolgozó parasztok mély álmukból, ne hagyják magukat félrevezetni a kuláktól, ha. nem csatlakozzanak a dolgozó parasztságnak ahhOz az erős táborához, amely kíméletlen harcot folytat a falusi zsíros parasztság ellen, hogy így megteremtse a dolgozó parasztság kizsákmányolástól mentes "boL dog életét. Bozót Pista állítólag nem bír ele. get tenni beszolgáltatási kötelezett, ségének. A helyes megállapítás azonban az, hogy nem akar eleget tenni. Szabotálja a termelést, a sovány földjén (sovány, mert csak a madarak trágyázzák) termett gabonát eldugja, hogy feketén értékesíthesse. A muzslai öntudatos dolgozóparasztok eszén azonban nem jár túl a kulákok ravaszsága, mert azok nyi. tott szemmel járnak és leleplezik a kulákok szabotálását A közelmúltban leplezték le ennek a jószívű kuláknak egyik aljas hazugságát, hogy a rossz termés következtében nem tehetett eleget a kuko. rica beszolgáltatási kötelezettségnek. A hatósági sz«rvek természetesen ismerik ezt a kulákot és nem ültek fel siránkozásának, hanem házkutatást tartottak nála. A kutatás egy ideig eredménytelen volt, de a végén szép eredménnyel járt. Megtalálták az el. dugott kukoricát. A kukorica szárával együtt volt kivágva, majd kévébe összekötve és mint a többi kuko. ricaszár ez is boglyába volt össze rakva. Ki gondolt volna arra, hogy a kulák, aki ennyire siránkozik, ilyen ravaszságot fundál ki. De azok, akik nem hisznek a kuláknak, hanem harcolnak ellene mindaddig, mig végképp megnem semmisítik a dolgozó parasztságnak ezt a legádázabb eL lenségét, mégis rájöttek a csalásra és most a kulák bűnhődni fog érte. Pathó Károly.