Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-21 / 269. szám, kedd

4 UJSZO 1950 november 21 £. 71. Jot&ztai emíéíkezete Jasznaja Poljanán jártunk... tása közti ellentéteket kizárólag el­vontan fogták el. A magyarázatok szerint ezek az ellnetétek vagy a jasnapoljanai remetének, szent kü­lancségéből eredtek, vagy pedig az érzékeny nemes vallásos, elmélke­déséből. A burzsoá irodalmi kritiká­nak második »felfedezése« Tolsztoj tanításával kapcsolatban a »ne áll­junk ellent a rossznak« elve volt amellyel reakciósan visszaéltek és úgy tüntették fel mint az akkori rendszer közvetlen védelmezését. Épolyan hamisak és károsak vol­tak azok a kísérletek, melyek Tol­sztojtól programmszerü forradalmár­nak akarták feltüntetni. V. I. Lenin Tolsztojról írt tanulmányaiban fel­adatául tlzte ki, hogy behatol a nagy iró müveinek alapjába, megteremti azt a felfogást, amely nem szökken magasra szellemes értekezésekben alkotása egyes vonásairól, hanem Tolsztoj eszméinek összetett sokol, dalúságát emeli ki. Lenin számára Tolsztoj »a burzsoá rendszer éber megfigyelője és kritikusa volt, te­kintet nélkül reakciós naivitására«. A marx-leninizmus forradalmi el­mélete arra tanít bennünket, hogy igazi szabadságot csak akkor érhe­tünk el, ha az összes reakciós erő­ket megsemmisítik. Tolsztoj azonban nem tudta dialektikusan összzkap­csolni a két ellentétes két tényezőt, a felebarát iránti szeretetet és az eröszakot és maga is azon igyekszik, hogy megszabaduljon a proletariá­tus és az uralkodóosztály előre meg­sejtett küzdelmének hatásától. Azon­ban azzal, hogy leleplezi az uralko­dóosztály erkölcseit, elősegítette az új társadalomért folyó harcot és müveiben előre látta az :j korszakot, amelyhez Oroszországnak fejlődése folyamán el kellett jutnia. Ez az élénk hamg Tolsztoj müveiben az orosz nép hangja, a cárizmus hala. dószellemü munkásaira is hatott és azok ennek tudatára ébredtek. Tol­sztoj születésnapjára a Balti-ten. ger hajógyárából táviratot külde­nek neki a munkások a következő szöveggel: »A sötét gyármühelyek­böl mi, a nehéz munka és a kegyet, len sors emberei, egy szerencsétlen szülőföld fiai, üdvözletünket küldjük önnek. Mint nemzeti lángelmét, nagy művészt, az igazság dicsőséges és kö­vetkezetes harcosát, tiszteljük Önt. Mi orosz munkások, büszkék va­gyunk önre, mint nemzeti kincsünk­re, és csak azt kívánnánk, hogy az új utakat mutatott az irodalomtörté­jának — a munkásosztálynak — is adjon a természet egy ugyanilyen Tolsztojt!« A nép már a Nagy Októberi Forra­dalom előtt így értette Tolsztoj sza­vát. Lenin elemzése Tolsztoj müvei, röl végérvényesen megvilágította az író nagy jelentőségét, egyszersmind új utakat mutatta az irodalomtörté­nelemnek és új mértéket adott a for­radalom előtti irodalmi alkotások ér. tékelésére. S J^iégij ekét húz a vasfogat Ne úgy tekints a gépre, miként bámultak őseid. Dolgozz eszeddel élve s tiszteld a munka hőseit! Már meggyürkőzik ez a kor a lassú, tunya múlttal. Gyümölcsöt ringat a bokor, mert ojtani tanultál. Mert gondolkozni volt erőd, azért ringat ma gazdag termést a zsíros búzaföld s azért súlyos az asztag. És könnyebb már a dolgod is, nem vagy a munka rabja és megcsappan a gondod is, füved a gép harapja. Mint a páncélos bogarak, rajzanak szét a traktorok, négy ekét húz a vasfogat, de este is frissen dohog. Mint érett dió a burkát, világunk úgy veti le a régi világok dolgát, hogy újat hozzon ide. Üj eszmével telíti meg az ember áldott tervét és ünnepli egy új sereg a munka győzelmét. Dénes György Kínában bojkottálják Az amerikaiak koreai támadása elleni tiltakozásuk kifejezésére az összes sanghaji és kantoni mozik el­határozták, hogy bojkottálni fogják az amerikai filmeket. Ez az elhatáro­zás az amerikai filmek visszaszorí­tására irányuló kampány utolsó feje. zete, amely Kína felszabadulása után /kezdődött. Az amerikai filmbehoza­tal, a Kuomintang kormányzat ide­jén különleges jogokat élvezett, meg­VERA INBER: 1 ál Előttünk gondosan kiásott futóárok vol't. Peremét a nedvesség ellen be­fedték, felét simára döngölték és agyaggal kitapasztották. A falak men­tén villanykályhák vezetékei és helyen­ként hö- és nedvességmérő készülé­kek. Az árokba, a föld alá labirintus­szerű, leleményesen épített járat ve­zet, így nem ért ide a hűvös levegő. Az árok oldalára üvegezett rámákat állítottak, hogy az éjszakai fagytól védjenek. Ez a béke árka volt. nem a hábo­rúé, Itt citrompalántákat sáncoltak körül, amelyeket Grúziából repülőgé­pen hoztak Üzbekisztánba. A frissen áttelepített palánták nagy­szerűen érezték magukat Taskendban: ez meglátszott levelük rugalmasságán és frisseségén. „Persze ez nem egyszerre sikerült — mondta a szovhoz agronómusa —, de nem sajnáltuk a fáradságot és íme itt az eredmény. Kicsi, de győzelem." A szovjet ember szerény. Ez azon­ban nem is olyan kis eredmény: le­győzni a növény természetét, új szo­kásokra nevelni, megszoktatni az új talajba, átállítani más klima feltétellel közé. Ezt a kis „helyi jelentőségű" győ­zelmet úgy fogjuk fel, mint a termé­Negyven évvel ezelőtt, 1910 novem­ber 20.án halt meg L. N. Tolsztoj, a nagy író, aki »oly számos nagy kér­dést tudott felszínre vetni és a mű­vészi alkotó erő oly magas fokát ér­te el, hogy müvei a világ szépiro­dalmában az első helyek egyikét fog­lalják el«. (V. I. Lenin.) A Szovjet­únióban, ahol Tolsztoj müveit megfe. lelő elismerésben részesitik, halálá­nak évfordulója alkalmából számos irodalmi estet rendeznek. A Tolsztoj Le o vasútállomáson (amelyet az­előtt Asztapovonak neveztek. ahol az író meghalt, most életéről és mun­kásságáról kiállítást rendeznek. Saj­tó alá rendezték a L. N. Tolsztoj mü veiről szóló cikkeket és tanulmányo­kat, ezenkívül N. Guszevtől megjele. nik a Szovjetúnióban a nagy író élet­rajzának első kötete. A szovjet szín­házakban bemutatják az író halálá­nak évfordulójára legnagyobb mü­veinek, a »Feltámadás«-nak és >An. na Kareiná«-nak színpadi változatát. Ezenkívül kétnapos tudományos munkaértekezletet tart a Világiroda­lom intézete és az L. N. Tolsztoj mu­zeum, amely munkaértekezleten a zseniális orosz író életének és müvei­nek legfontosabb mozzanataival fog. nak foglalkozni. LENIN. Lenin volt az első államférfi, aki meglátta, hogy Oroszország forradal­masítása Oroszország villamosítását Jelenti. Tudta, hogy mihelyt meglesz a villamosítás, az orosz puszták és ázsiai sivatagok virágzó városoknak adnak helyet, a vad néptörzsekből pe­dig tanult munkások lesznek, ÉS e szerint cselekedett. Az amerikaiak viszont még ma is azt hiszik, hogy a villamosság felhasználásának teteje, ha villannyal gépesítik a konyhát, villamos porszívókat gyártanak és odvas fogaikat villanyárammal fúrat­ják. (Politikai Ábécé.) SZTÁLIN. Sztálin a legnagyobb államférfiú, aki valaha történelmet csinált és mi­lyein nagy ember! Igazán a világ leg­nagyobb írójának tartom magam, de arra képtelen vagyok, hogy Sztálint akárcsak megközelítőleg is leírjam. Ha egy ember meg tudja menteni az emberiséget: Sztálin az És hiszem is, hogy meg fogja menteni (Nyilatkozat a Daily Expressben, moszkvai látoga­tása alkalmából.) Vagy tizennégy kilométernyire dél­re az ősrégi Tula várostól, dombos vidéken fekszik a rétek és nyirfalige­te|< között Jaszna Poíjana. Kék-fehér kis kerek tornyocska képezi a kaput ehhez a helyhez a gondosan és szere­tettel őrzött „múzeum-falucskához". A szovjet emberek ezre ; és ezrei jön­nek el ide minden évben a Szovjetúnió minden részéből, hogy áldozzanak az orosz irodalom e hatalmas titánja. Lev ' Nlkolájevics Tolsztoj emlékének: Az öreg sudár fenyőfák nedves sötét árnyékában gyalogút vezet a házhoz. A gyaüogutat fehér kaviccsal szórták ki és gondosan gereblyézik. A napsugárözönben egy tisztáson áll az egyemeletes fehér ház, két ablak­sorával, hosszú erkélyével és a kúszó növények karjaiba rejtett veranda jáí val. Ezen a verandár várjuk a mú­zeum igazgatóját. Fonott karokszé­kekben foglalunk helyet, amelyekben egykor Lev Nikolájevies és vendégei üldögéltek. Tekintetünk a verandakor­lát kedves, naiv faragványait csodálja, amelyeiket valaha ő maga készített. Szemünkkel az ar-inyos homok pata­kocskáit követ iük. amelyei: a sűrű park zöld árnyékába vesznek. Érzé­keinkre ünnepélyesen hat az az ünne­pélyes csend, amelyet csak a méhek Zümmögése és a dohány illata zavar. Az ember ebben a csöndben szinte visszafojtja 'étekzetét mert világosan érzi a dicső regények hőseinek jelen­létét, akiket itt teremtetek. A légkört egy ember hét évtizedes éflete és mun­kája, gondolatai és küzdelme, nyugal­ma és nyugtalansága dicsősége és emberi bukása hatja át. • Nikoláj Pavlovics Puszin. Tolsztoj egyik tanulmányozója be/ezet a házba. Egyszerű, szerény ház ez. a fa illata­tói van átHatva és a falak itt-ott meg megreccsennek. Az órák ketyegnek, sehol egy porszemet sem látni, min­den fénylik és az a benyomásunk, hogy egy jólvezetett, nem igen gaz­A szovjet irodalomtudomány igen magas értéket tulajdonít a nagy író müveinek és homlokegyenest ellentét­ben azzal az állásfoglalással, amit Tolsztoj életében vele és müveivel szemben tanúsítottak, amikor a cári kormány egyenesen megtiltotta, hogy az iró megünnepelje 80-ik születés, napját. V. I. Lenin, Tolsztoj müvei­nek nagy ismerője és kritikusa, az iró halála napján előrelátóan a következőket írja: » Ahhoz, hogy ' nagy müve igazán mindenki tulaj­donává váljék, harcra van szükség, és pedig azon társadalmi rend ellen folytatott harcra, amely rend mii. liókat és tízmilliókat ítélt sötétség­re, elfásultságra, rabszolgamunka, ra és nyomorra. Szociális fordulatra van szükség*. Lenin L. N. Tolsztoj jelentőségét a forradalom faladatá­nak és céljának szempontjából érté­kelte és megtanította az olvasót ar­ra, hogy Tolsztoj müveiben megkü. lönböztesse azt, ami a máé és a jö­vőé, attól, ami a múlté. Lenin nem hallgatta el Tolsztoj ideológiájának egyetlen hibáját sem, hanem rá tu­dott mutatni alkotásának világraszó­ló és történelmi jelentőségére a for­radalmi proletariátus szempontjából. A burzsoá kritikusok és irodalmá­rok L. N. Tolsztoj tanítása és alko. AMERIKA. Egyszer voltam Amerikában, 1933­ban, 75 éves koromban, mert földkö­rüli utam, amire feleségem kénysze­rített, éppen arra vitt. Elkerültem, mert sohase akartam látni a Szabad­ságszobrot a newyorki kikötőben. Bár mestere vagyok a gúnynak, úgy érez­tem, olyan messzire nem terjed ironi­kus képességem, hogy megmondjam, mit gondolok egy országról, amelyben ilyen nagy säibadságszobrot állítanak és olyan kicsi szabadság van. Egyet­len előadásomban a magukat száz­százalékos amerikaiaknak nevezőket százszázalékos hülyéknek neveztem. Csupa ilyen hülye ült a nézőtéren és nevettek a sértésen, Ez még jobban megerősített véleményemben az ame­rikaiakról. Heíen Kellemek, á vak és süket írónőnek azt mondtam, hogy minden amerikait vaknak és süketnek tartok. Meg akart csókolni, de etttől sikerült megmenekülnöm. Boldog vol­tam. hogy se ezelőtt, se 'ezután egy jó szót le nem írtam Amerikáról. (Barátjához, Hesketh Pearsonhoz írt levélből.) dag házban vagyunk, ahol a ház asz­szonya igen szorgalmas és gondos. Minden úgy van. mint Lev Nikoláje­vies életében Az ebédlőben a hosszú asztal meg van terítve, egyik végén üveg alatt Tolsztoj evőeszközei, a másik végén pedig ott áll a szamovár és a teáskész­let. Az ebédlő sarkában egy kerek asztalka áll, ernyős asztali lámpával, szivaros dobozokkal és gyufával. Az asztal körül a karos-székekben egykor a család tagjai és a vendégek ültek, akiknek Tolsztoj kézirataiból olvasott fel. Az ember ujjaiva 1 könnyedén meg­érintheti a zongora billentyűit, meg­nézheti magát a magas aranyozott rámájú tükrökben, amelyeket oly jól ismer Tolsztoj regényeiből, szembe­nézhet Tolsztoj portréjával, amelyet Repin festet. Az író szemöldöke kissé lefelé hajlik, arca inkább egy muzsik arcára emlékeztet széles orrával, hosz­szú szakállával Itt van Tolsztoj gróf­nő portréja is. Szeröv festette meg keskeny, élénk arcát, nagy, vizsgíiló­dó szemeit. A hálószobában az egyszerűség még szembeötlőbb. Egy fémágy. az éjjeli szekrényen gyertya, mellette gyógy­szeres üvegecskék. Az ágy lábánál a karosszéken egy vastag gyapjúszvet­ter hever. A falak mentén könyves­polcok, az akasztón egy házikabát. Egy útitáska is áll itt barna viaszos­vászonba burkolva A szolonok egyikében egy hihetet­len különös alakú grammofont is talá­lunk. A grammofonon egv aranylemez mutatja, hogy ezt a készüléket Edison Tamás ajándékozta Tolsztojnak. Egy kicsiny, nevetséges, kézihajtású varró­gép iš van itt, amelyen Tolsztoj gróf­nő varrogatott és javítgatott az egész család számára. Mindenütt meglátszik az odaadó gazdasszony munkájának nyoma, aki nemcsak vezette a gazda­ságot. az iskolát és a házat, hanem még Tolsztojnak is segített, átirogat­ta az olvashatatlan és összevissza húzogatott kéziratokat. Tolsztoj min­dig újra és újra átnézte kéziratait, javítgatta őket, úgyhogy bizony igen gyakran kellett azokat átírni. Tizen­kétszer láttuk itt átmásolva Anna Kareninát és négyszer az egész Há­ború és békét. Megnézhettük itt a Feltámadás korrektúráját, amelynek eredeti szövegéből az első oldalon csak hat sor maradt meg. Tolsztoj dolgozószobáját különös kegyelettel őrizték meg. Az egyszerű íróasztalon két gyertyatartó áll elégett gyertyákkal. Ugyanazok. amelyeket Lev Nikolájevies titokzatos menekü­lése ellőtt otthonában eloltott, pár nap­pal halála előtt. Az asztalnál egy alacsony szék áll. A rövidlátó Tolsztoj szeretett ezen üldögélni, mert így közelebb volt a papír a szeméhez. Itt is a fal meintén könyves polcok állanak, olasz mesterek reprodukciói a falon és rengeteg családi fénykép, unoka­nővérek és unokahugok fényképei, amelyek aliapján Tolsztoj álmodozva megfestette műveinek leányalakjait. Itt születtek a Háború és béke gigan­tikus képei, itt született e mii száz alakja a legkülönfélébb szociális réte­gekből, innen indult meig útjára és repülte át a világot ez az orosz föld szépségérő' természetéi ől, messzeter­jadő tájairól szóló elbeszélés Itt vilá­gítottak rá a régi nemes és mu­zsik Oroszország viszályára. Itt nö­vekedett Tolsztoj kritikus állásfogla­lása, később utálata az arisztokrata és udvari társaság iránt, a cárizmus és kegyetlenkedéseivel szemben. Itt nőtt ki Tolsztojban olvasmányai útján és mélyen a tudat alatti hatásokból annak az igazságnak megérzése, hogy a föld csak azé lehet, aki azt valóban műveli. Itt öltött formát benne évek hosszú során át a gazdagság gyűlölete és az egyszerűség, a becsületesség, szerete­te. a hamisság nélküli muzsikvilág szeretete. E mellett az egyszerű asztal mellett egy fél évszázadon át töltötte Tolsztoj szorgalmas munkában életét. A nyírfaerdőben másfél kilométer­nyire a háztól homokkal kiszórt kis tisztás van. A tisztás közepén az ősi fák alatt fűvel benőtt egyszerű sírha­lom domborodik. Nincs felirata, mert ezt határozottan így kívánta Tolsztoj. Körülötte csak a csend honol, néha a fák koronája zúg. A Nagy Honvédő Háború alatt a fasiszták ezt a helyet is megszentségtelenítették. De a vö­rös katonák és a partizánok hősiesen kiűzték őket innen is. Mi, akik eillátogattunk ide, e látoga­tás útján kiegészítettük azokat az ismereteinket, azt a képet, amelyet Tolsztojról, könyveiből nyertünk. A világirodalom nagy alakja itt vált számunkra emberré, aki az otthoná­ban dolgozik, kutat, keres. Itt rátalál­tunk emberi képmásában. A német fasiszták 1941-ben kaszár­nyává alakították Tolsztoj házát, s feldúlták. Csak a szovjet emberek ön­feláldozásának köszönhető, hogy nem semmisítették meg a kultúrának ezt az értékes emlékét. 1942-ben állították helyre a jasznaja-poljanai Tolsztoj­házat és azonnal megnyitották . lá­togatók számára. A megnyitás óta eltelt nyolc esztendő alatt sokszázezer emger fordult meg a házban. Csupán ebben az évben több. mint 40.000 em­ber látogatta meg a Tolsztoj-házat. "gl, az amerikai filmeket rendítette a kínai filmipar alapjait és félrenevelte a kínai ifjúságot. Egyedül Sanghajban évente több mint 400 amerikai filmet adtak elö. Előadásaik nyeresége több volt 6 millió dollárnál. Most a nemzeti film­ipar a Kínai Népi Köztársaság fenn­állásának első évében 168 haladó fil­met adott elö és e tevékenységét ál. landóan folytatja a tömegek müve­lésére. r szet erői ellen folytatott általános harc egy részét. E harci front a Szovjet­únióban olyan kiterjedt, mint sehol a világon. Az ember lélekzete eláll, ha a térképre néz. Ezek a méretek még százeserszeresen kicsinyítve is elállít­ják a lélekzetet. Hírek érkeznek Koreából, falvak é3 városok barbár lebombázásáról. Számos támadás egész felismerhetet­lenné teszi a föld, arculatát. A kőkor­szak barlangjai, vadállati laKoiKka! a levegőbe emelkedve — íme ezek a mai amerikai „légierőkdök". A fény­képfelvételek a koreai hazafiak kegyet­len megkínzásáról és legyilkolásáról beszélnek. Li Szin Man neve az embe­riség fekete listájára került. Aki át­kozott saját népe előtt, az a föld minden becsületes embere előtt is át­kozott. Üzbekisztánban, a Jangi JulszkI körzet Kagánovicsról elnevezett kol­hozában láttunk egy kultúrpalota emel­kedő falait. Építésére kétmillió rubelt utaltak ki. Az építkezésre mutatva a kolhoz elnök, Amrakul Turszunkulov, a Szocialista Munka Hőse ezt mondot­ta: — A közepére teret tervezünk s szökőkutat, amely a gyapot feslő kely­hét ábrázolja. Ebből fog felszökni a víz. Régen, mifelénk nem volt sem víz, sem gyapot. Semmi sem volt. — most van minden. Felettünk az üzbekisztárri, aranyló, kék déli ég ragyogott. De a vakító napnál is sugárzóbban lünt föl előt­tünk Sztálinnak, a világ legnagyobb békeharcosának alakja. A kolhozejlnök elvezetett a gyapot­mezőre, amelyet dúsan fedett az érő termés. Egy része már nyitott. A többiről azt mondta az elnök: „Ezek Is kinyiinak egy hét múlva. És tíz nap múlva leszüreteljük. Nem kimé! iük erőnkel Hektáronként 40 mázsa gya­potot adunk az államnak." Mindezt, a bő aratások mestere, egy kollektív gazdaság vezetője, szovjet államunk polgáia. Lenin és Sztálin pártjának újtipusú embere mondja. A szovjet embei — a béke harcosa. Tevékenységének célja: békés munka, békés földön. A szovjet ember erői kimeríthetetlenek Megparancsolja az Amu-Darjának, hogy ne vigye vizét céltalanul az Aral-tóba, hanem itassa meg vele Turkménia és Kara-Kalpak földiéit és kertjeit — és az Amu-Darja engedel­meskedik neki. Megálljt parancsol a sivatag homok­jának, megköti szak-szaullal, cserkez­zel — és a homok engedelmeskedik. A száraz sztyeppéken zöld védő­övezeteket állit fel — ebbe beletörik a szárazság fekete karma. Mind e tevékenység a béke meg­erősítésére irányul. Számunkra, szovjet emberek szá­mára a béke nem elvont fogalom. Mind az öt érzékünkkel érezzük a békét. A békét falvaink és városaink építé­sében látjuk. Mi érezzük a békét, amikor ke­zünkbe vesszük a kolhozmezők arany­kalászait. Az először kizöldelő kertek illatában belélegezzük a békét. A béke a mi életalemünk, az éle­tünk. Ez az egész haladó emberiség élete. Mit írt G. fi, Shaw LeninrőL Sztálinról és Amerikáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom