Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-17 / 266. szám, péntek

Tömeges tagszaporulatot hoznak az EFSz-ekben a Szovjetúnióról szóló előadások 1950 november 17 A földműves kiküldöttek, akik a nyáron a Szov jeiúnióban jártak, hogy otl a helyszínen győződjenek meg a közös gazdálkodás előnveiről, rögtön visszatérésük után szétmentek a ke­rületek községeibe, hogv tapasztala­taikat átadják azoknak a társaiknak, akik nem tekinthették meg személye­sen a fejlett szoviet mezőgazdaságot. A nyitrai kerületben eddig már több mint 150 előadást rendeztek, amelye­ken több mint 30.000 ember vett részt. Több helyen, ahol erre mee voltak az előfeltételek. az előadásokat filmek bemutatásával gazdagították. A film­bemutatással egybekapcsolt előadások még nagyobb sikerekkel jártak, mert a földművesek saját szemükkel lát­hatják a szovjet mezőgazdaság való­ságos példáit. A szovjet mezőgazdaság iránti ér­deklődésről az a tény is tanúskodik, hogy a cseh nyelven bemutatott film szövegét Szlovákia déli községeiben, ahol a földművesek nagyobbrészt ma­gyar nemzetiségűek, az előadónak ma­gyarra kellett fordítania Amikor az­tán a földművesek nvndent megértet­tek, amiről a filmben szó volt, meg­kérték az előadót, hogv még egyszer pergessék le. Nagv érdeklődést tanú­sítanak a Szovjetúnióról szóló filmek és előadásai iránt az iskolák igazgatói is. Ezért nagyon észszerű lenn®, ha az iskolákban, de legalább a közép­iskolákban is ilyen előadásokat rendez­nének. Több községben azonban nincs megfelelő helyiség a filmek le­pergetésére. Több előadó panaszkodik, hogy a Szlovákiai Földművesek Egységes Szö­vetségének egyes helyicsoportjai, va­amint az SzKP és a helvi nemzeti bi­zottság szervezetei nem fordítanak elég nagy gondot az előadásokra. Megtörtént az is, hogy az előadó megjebnt a megbatározott időpont­ban, hogy megtartsa előadását, de ez a községben egyáltalában nem volt előkészítve. Egv előadót pl. a verebé­lyi járásba küldöttek ki. A Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége járási bizottságán azonban azt mond­ták neki. hogy forduljon az SzKP já­rási bizottságához, mert annak kell megszerveznie az előadást Az SzKP iárási bizottságának titkára azonban ezt nem tette meg. Ugyanez történt Marce'lháza és Heténv községekben is. Bohatá községben a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége helyicsoportjának elnöke azt mondot­ta, hogy a földművesek egyáltalán nem érdeklődnek az ilven előadások iránt s azért nem szervezte meg. Amikor aronban maga az előadó beszélt a földművesekkel, azok a lehető legna­gyobb érdeklődést tanúsítottak a Szov­jetún'óban szerzett tapasztalatok iránt Rögtön élénk vitába bocsátkoztak az előadóval. Ni érdekli legjobban a fölműveseket üj $m ­A belgrádi fasiszta diktátor beismerte, hogy az amerikai imperializmus parancsait követi Azok a kérdések, amelyeket a föld­művesek tesznek fel az előadóknak, arról tanúskodnak, hogy parasztsá­gunk még keveset tud a Szovjetúnió­ról Kérdéseikből világosan látni azt a vonalat, amelyet az előadásoknak kö­velniök kell. A tardoskeddi földművesek az iránt érdeklődtek, miiven a vallási élet a Szovjetunióban, hogyan jutalmazzák a gyárakban és a kolhozokban a munkát és milyen a szovjet földművesek hely­zete. Bohatá községben a földművesek élénken érdeklődtek a szoviet kolho­zok, valamint a kolhozok munkáinak eredményei iránt és összehasonlították ezeket a mi még egyénileg gazdálko­dó földműveseink munkájának ered­ményével Nagyon csodálkoztak azon, hegvan tudnak a szoviet kolhoztagok olyan hatalmas hektáronként' hozamo­kat elérni Több kérdés hangzott el arról is, milyen a szoviet földműves életszínvonala, dolgoznak-e nők is a földeken, van-e a Szovietúnióban egyéni vagyon, vannak-e ott templo­mok igaz-e hogv a gyerekeket a szü­lőkből elveszik, úgv fizetik-e a nők munkáját, mini a férfiakét milven a kcihoztagok átlagos keresete és mi a helyzet a Szovjetunióban a házasságok terén? Nagyon érdekes kérdéseket tettek fel az előadónak Domasa község föld­művesei a zselizj járásban, ahol a lakosság egyrésze szlovák, másrésze 1 pedig magyar nemzetiségű és a reak­ció még állandóan kísérletezik, hogy nemzetiségi viszálvt szítson a lakos­<ág között. A földművesek megkér­deznék az előadót, hogyan is oldották meg tulajdonképpen a Szovietúnióban a nemzetiségj kérdést, stb. A kérdések részletes tisztázása után a földművesek belátták, hogv a Szov­jetúnióban jobb élet van. mint nálunk, hogy ott teljes a szabadság és az egyenlőség és a dolgozó ember élet­színvonala nagyon magas. Földműve­seink belátták azt is, hogy a közös gazdálkodás sokkal jövedelmezőbb, mint ahogy eddig gondolták Többen közülök, akik edd :g még hittek a nyu­gati imperialistáknak a Szovjetúnióról szóló aljas propagandájának, szégyen­kezve néztek a földre, mert meggyő­ződtek arról, hogy az imperialisták propagandája csak rossz szándékú ártaniakarás. e A Szovjetúnióról szóló előadások gyakorlati eredményei. Az előadások nagv sikerekkel jár­tak. Okolcsányban az előadáson több mint száz személv vett részt. Az elő­adás előtt a helvi ESSz csak az első típusú munkamódszer szerint dolgo­zott. Am'kor azonban az előadás után a község földművesei belá'ták, hogy milyen hatalmas előnyökkel iár a kö­zös gazdálkodás, elhatározták, hogy azonnal áttérnek a harmadik típusú A Corriere della Sera című olasz burzsoá lap november 10-i számábin idézi Titónak Sulzbergerrel, a New York Times tudósítójával foly atott beszélgetését. A beszélgetés során a külpolitikával kapcsolatos kérdésekre adoft válaszaiban a belgrádi fasiszta dik átor beismerte, hogv a nemzetközi politika minden kérdésében az ameri­kai imperializmus parancsát követi. Tito hangoztatta, 'hogy Jugoszlávia minden esetben tartani fogia magát az „ENSZ döntéseihez" és kiieleniette, h^gy ré=zt fog venni az E\'SZ bármi­lyen határozatának a végrehajtásában, ha Kínát agresszornak jelentenék ki. „Jugoszlávia nem barátja a jelképes segítségnek — mondotta Tito —. mi­vel ez gyenge politika és semmi «va­korlati ha fá?a nincsen. .Jugoszlávia arra gondol, hogv fegyvere* erővel vegyen részt az ENSZ védelmében" vagvis az USA-nak az ENSZ zász­laja alatt elkövetett agressziójában. Ezután Tito kijelentette „a Marshall­terv nem is olyan katasztrofális, múlt azt egvesek feltüntetik" és megálla­ptotta, hogv a Marshall-terv „sok or­szágot megsegítetett". Beismerte to­vábbá azt is, hogv nvugatról fegyve­reket kap „jó feltételekkel". A beszélgetés után — mint jelentik — a New York Times tudósítója meg­állapította, hogy Juposzláv'ában ..kél­ségkivül egyre polgáribbá válik a helvzet". A fasiszta diktátor a mult hét végén nyilatkozatot adott a bonni bábkor­mányhoz közelálló DPA hírügynökség tudósít jának is. Kijelentette: „Bizo­nyos üzemek államosítása nem mutat­kozott hasznosnak, ezeket az üzeme­ket visszaadjuk volt tulajdonosaik ke­zébe. Ez már meg is kezdődött." Ezzel Tito isméi beismerte, mit je­lent a valóságban a sokat reklámozott jugoszláviai „szocializmus". Nvilatko­zatában Tito, — hogy semmi félreértés ne maradion — azt is kijelentette, hogy Jugoszlávia tártiogatja az USA koreai agresszióját, mondván: „Jugo­szlávia a koreai viszályban támogatja az ENSZ többségi határozatának vég­rehajtását." Az ATI, a reakciós trieszti hírügy­nökség belgrá'di tudósítója hosszú je­lentésben elemzi a titoisták politikáját. A tudósító m közben megállapítja, hogy az „amefikai-iugoszláv viszony kitűnő", rámutat, hogy igen jók a kapcsolatok Jugoszlávia és Anglia kö­zött' is. A tudósító szerint a két kor­mány „szocialista jellege" biztosítja a kapcsolatok további javulását (!) A két kormánv viszonyára egyébként jellemző a Reuter legújabb jelentése, amely szerint Anglia haladéktalanul ötmillió fontsterling összegű kölcsönt nyújt a Titorendszernek. Munkával harcolunk (Folytatás az 1 oldalról) 100 százalékban teljesítik a gyártmá­nyok minőségének megőrzése mellett. A terv teljesítésének következtében a munka termelékenységét az eddi­gi 101 százalékról 105 százalékra eme­lik, az új munkaerőket alaposan és gyorsított ütemben betanítják és termékenyebbé teszik. Kötelezik ma­gukat, hogy a távolmaradásokat 10.4 százalékról 6.5 százalékra csökken­tik a dolgozók politikai öntudatának emelésével. Az újítók klubjának ak­tívvá tétele meggyorsítja 6 beadott és eddig nem értékesített újítójavas­lat elintézését. A vállalt kötelezettsé­gek értelmében fokozzák az alkalma­zottak részvételét a szocialista mun­kaversenyben 5 százalékkal Ezzel a versenyben résztvevők száma az al­kalmazottak 80 százalékát teszi ki. Az ötéves terv harmadik évének fo­lyamatos teljesítését a dolgozó erők elegendő kádereinek biztosításával készítik elő. A termékek minőségé­Új bányászmunkaerők a nyitrai kerületben A termelési terv rendes teljesítése a bányákben, amitől az ipar többi ágazatainak tervteljesitése is függ, a nyitrai kerület vezető tényezői ér­deklődésének előterében áll. E terv sikeres megvalósítása attól függ, váj­jon a bányákat el tudják-e *látni ál­landó munkaerőkkel. Munkaerőhiány mutatkozik főleg a nováky-i és a handlovai bányákban. A népi közigazgatás a Nemzeti Arcvonal valamennyi szerveivel együtt a nyitrai kerületben minden előkészületet és intézkedést megtett, hogy teljesítsék kötelezettségüket, hogy az év végéig ezer álilandó mun­kaerőt nyerjenek meg a bányászipar számára. Jóllehet ez az akció csak kezdeti stádiumban van, sok sikert ígér. E hó 14-ig 100 munkaerőt sze­reztek a bányáknak. Minden dolgozó rrtunkítoalépésekor azonnal 2500 ko­rónát kap munkafelszerelésre és azoknak, akik állandó lakásra átköl­töznek NovÉkyba vagy Handlovára, a kerület; munkahívatalok megtérítik a költözködés és az utazás költségeit 10.000 koronáig. A munkaerötobor­zás akcióját intenzíve folytatják. munkamódszerre. Hasonlóképpen volt ez Csalióközaranvoson és Orsújfalun is, ahol a szövetkezeti tagok szintén áttértek a harmadik típusú munka­módszerre. Bánovon a szövetkezeti la­gok száma öl-ven új taggal gyarapo­dott az előadás után. Komiáton ped'g több mint 200 új tag jelentkezett az EFSz-be. Dolný Vinodol. Dolné Zele­nice és sok más több községben az új tagók egész tömege jelentkezett. Az előadások tovább folvnak. Az a cél, hogy a lehető legtöbb községben meggyőződhessenek a földművesek arról, milyen hatalmas előnyökkel jár a közös gazdálkodás. nek javítását szakiskolázással érik el a munkahelyeken- Ezeket az isko­lázásokat már novemberben megkez­dik. A munkahelyek átvizsgálásával feltárnak férfi munkaerőtartalékokat és a nehézipar rendelkezésére bo­csátják. A bratislavai Cérnagyár béksétöte­lezettségvállalásai főleg a termékek minőségének javítására és a selejt csökkentésére irányulnak. Az akció folyamatban van 9 naponta új meg új alkalmazottak jelentkeznek kötele­zettségvállalásaikkal. A trencséni Viliam Široký készru­ha-üzem összüzemi kötelezettségvál­lalása a munka termelékenységét 5 százalékkal emeli. Ezt a kötelezettsé­get eddig 97.6 százalékban teljesítet­ték. A készítmények minőségét meg­javítják. Az egyes műhelyek ver­senyt kezdtek az üzem keretén belül a békejelvényért. A készruha-üzem dolgozói egyben megígérték, hogy a gazdasági eredményt 6.5 százalékkal javítják. Az üzemben eddig 33 nő tölt be vezetőszerepet Ebből 25 mes­terhelyettes, 3 műhelyvezető és 5 szállító. Női vezetőkáderek nevelése lehetővé teszi, hogy további női mun­kaerők is vezető funkciót lássanak el. Az a.kalmazottak fokozzák gon­doskodásukat e védnökségük alatt álló EFSz-ekről és védnökséget vállal­nak a melčicei traktorállomás feleft. A novémestonadváhomi „Trepa" nemzeti vállalat 40 alkalmazottja kö­telezettséget Vállalt, hogy a tervet 30 százalékkal túlteljesíti. A vrbovei •Trikota-üzem alkalmazottai megígér­ték, hogy az alkalmazottak részvéte­lét a szocialista munkaversenyben 50 százalékról 70 százalékra fokozzák és kiterjesztik a szocialista munkaver­seny magasabb formáit. A novémes­tonadváhomi Vkus nemzeti vállalat­ban a kötelezettségvállalások a ter­melési idő megrövidítésére irányul­nak, valamint a szállítási határidők betartásáért és a távolmaradások kikü­szöbölését tartják szem előtt. £éyikaCá<zúk — em&ewadá&zak Fényképek, cikkek, szemtanuk hát­borzongató beszámolói tárják a világ elé, hogy a Koreát elözönlő USA im­perialisták kegyetlenkedésben túltesz­nek a náci fasisztákon is, Truman terrorlegényei túlnőttek Hitler SS-ein. Még a hasonló dolgokhoz hozzászo­kott »nyugati« újságírók egynémelyike sem titkolja mélységes undorát, ami­kor az amerikai »rendcsinálásról« tá­jékoztatja olvasóit. »Az amerikaiak — mondta egy von­szani orvos — megszabadítják Ko­reát .. a koreaiaktól.* Igen. ezt akar­ják. Tűzzel-vassal kipusztítani a sza­badságszerető népet, ha már rabszol­gáikká nem tehetik. Vadul gyilkolnak, őrjöngve gyújtogatnak. Mac Arthur tábornok, a hóhérok közöt is első, ilyen paranccsal buzdította a szöuli partraszállásnál katonáit: ^Előttetek egy gazdag város, sok a bora és sok más gyönyör vár benne rátok. Fog­laljátok el Szöult. a lányok mind a tieitek lesznek, a lakosság vagyonát a győzők kapják és küldhettek haza emléktárgyakat.* S az amerikai kato­nák térdig vérben gázolva meg is szerezték mindezt - szégyentelenül magukkal hurcolva az Egyesült Nem­zetek Szervezetének bitorolt lobogó­ját. Mac Arthur és minden emberiessé­gükbő' kivetkőzött szadista pribék­társai az »amerikai életformát^ akar­ják Koreában is megvalósítani. Milyen ez az amerikai életforma az USA-ban? Csak néhány adat erre vonatkozólag: 1949-es adatok szerint az Egyesült Államokban minden tizennyolc másod­percben elkövetnek valamilyen komoly bűncselekményt; 36 embert ölnek meg és 225 nőt becstelenítenek meg na­ponta. 1949-ben 1,763.000 »nagy bűn­tett« került nyilvántartásba. Az amerikai hadvezetés Koreában azzal kezdte, hogy parancsot adott a repülőknek: minden célzás nélkül dob­ják le bombaterheiket a lakott terüle­tekre. Emberek tízezreit pusztították így el. Csincsszsu egyetlen bombázá­sánál 1500 gyerek és öreg halt meg. A 140 ezer lakosú Sinuiju várost 1000 tonna robbanóbombával és 85 ezer tonna gyujtóbombáva! teljesen elpusz­tították. A Reuter jelentése szerint asszonyok, gyermekek ezreinek holt­teste, házak tízezrei váltak hamuvá ebben a lángtengerben. Erről a bom­bázásról mondta Mac Arthur egyik szóvivője, hogy »a koreai háborúnak a legszebb, legprecízebb munkája«. De a vaktában való bombázásról hamarosan áttértek a kórházak, isko­lák, templomok, lakóházak alapos meg­célozására. Szöul bombázásánál csu­pán július 16-án egyetlen kerületben 14 kórház, 2 tanintézet, 1 katolikus templom és 1 óvoda rongálódott meg. Bevezették ezek a légikalózok az em­berekre való hajtóvadászatot is, A magasból hirtelen lecsapva fürdő gyer­mekek vérével festették vörösre a koreai tavak vizét, parasztszekereket kergettek, tűz alá vették a kertekben dolgozó leányokat, üldözték a gyalo­gosokat az úton. »Kogen városában láttam —, írja az Aganyok tudósítója —, hogy egy légikalóz , egészen ala­csonyan repült egy utca fel&tt, majd­nem súrolva a házak tetejét és szün­telenül lőtte egy és ugyanazt a célt, egy öregasszonyt, aki a tehenét haj­totta. A megrettent asszony sehogyan sem tudott menedékei találni a halálos golyózápor érül. Az Óceánon túlról jött hős elérte célját s midőn meg­győződött arról, hogy még egy áldo­zatot hagy maga mögött, felszállt az ég felé...« Vérfoltok a házak romjain, rombo­lás és halál mindenfelé, ime, ezt je­lentik a valóságban Acheson külügy­miniszter pár hónapja mondott sza­vai; „Korea — műhely 1', ahol az Egyesült Államoknak „esélye van oly minta megteremtésére, amilyenné az egész viágot változtatni akarjuk." Milyen lenne ez a világ? A Daily Mirror angol lap szöuli tudósítója a kővetkező képet adja róla: A szöuli börtönökben az asszonyokkal együtt körülbelül 300 gyermek van. Az egyik cellában egy fiatalasszonyt lát­tam, aki csak hat órával azelőtt szül­te meg gyermekét. Egy másik cellá­ban hangosan síró asszonyok feküd­tek, akiknek négy napja nem adtak vizet. Huszonöt férfinak és két asz­szonynak a kivégézését láttam. Két nyitott teherautóra dobálták fel őket. A szerencsétleneknek térdelniök kel­lett a teherautóban és azokat, akik felemelték a fejüket, hogy kitekintse­nek, puskatussal ütötték. Szöultól két mérföldre egy gödör mellett néhány emberből álló csoportokat kötöztek össze és lőtték agyon.'' De a tudósí­tó csak keveset látott s még keveseb­bet írhatott meg. Szuhony városában egyetlen hét alatt 1146 hazafit gyil­koltak meg. Koncszsu város 7000 la­kosát egy szakadékba terelték s ott állatiasan agyonlőtték. Ueban 2000 embert öltek meg. Taezsonban 8644­et, Csoncsjuban 4000-et és fovtathat­nók még sokáig a felsorolást. A taikui fronton asszonyokat, gyer­mekeket és fiatal diákokat kénysze­rítettek arra, hogy célbábúként állja­nak a fegyverek elé. Másutt, Okin­gan faluban a földi és légi fegyver­nemek „együttműködésével" gyilkol­tak meg 400 embert. A falu szélén lé­vő raktárba terelték őket s előbb gép­puskával lőttek közéjük, majd bom­bavetők tüntették el a raktárat min­denestül a föld színéről. A puszta gyilkolás önmagában már gyakran nem is elég ezeknek a vereskezü gengsztereknek s ezért arra töreked­nek, hogy a szerencsétlen áldozatok minél lassabban, minél tovább kínlód­va haljanak meg. A hirhedt amerikai ,,harmadfokú vallatás" módszereit tökéletesítették Koreában. Egyes gengszterek arra „specializálták ma­gukat, hogy a vaslapokkal „satuba fogott" áldozatnak előbb a szemeit szúrják ki, majd — vödör vizzel esz­méletre térítve — a nyakát kezdik el­vágni, hogy ez a müvelet minél to­vább tartson. Az egész világsajtót bejárta az a kép, amely egy kereszt­refeszitett koreait ábrázolt. Csen Csu Csin koreai asszonyt — az Űj-Kina Hírügynökség november 9-i közlése szerint — .levetkőztették és lábainál fogva felakasztották, majd olyan nagymennyiségű víz megivására kényszerítették, hogy elvesztette esz­méletét. Egy katona a gyomrára ült, az asszony hányni kezdett, közben egy másik katona fényképeket készí­tett erről a jelenetről. Amikor az asz­szony magához bért, arcul vágta és szemen köpte a katonát, mire az be­ledobta egy víztartó medencébe és belefojtotta. Mindez a mérhetetlen pusztítás, véráradat: az USA hadvezetés előre kitervelt, hidegen kiszámított politi­kája — az ,,amerikai életforma" meg­valósítása érdekében. A l'Humanité közlése szerint hiába jelentett fel az egyik amerikai kereskedelmi ten­gerész Puszanban egy gyilkos kato­nát, aki előtte törte össze puskatus­sal egy öreg délkoreai fejét. A gyil­kos katona semmiféle büntetést nem kapott. „Rájöttem — mondta végűi a tengerész — hogyha nagyon sokat törödöm az ilyen dolgokkal: saját életemet kockáztatom." Ez az eset megvilágítja, hogyan bánnak a jen­kik állítólagos „szövetségeseikkel", a délkoreaiakkal is, hogy az egész koreai néptől rettegnek, mert az egész koreai nép szívét szent gyűlölet tölti el az amerikai gyarmatosítók ellen. Mi a céljuk a gyilkosoknak ezekkel a féktelen gaztettekkel ? A rablás ter­mészetesen és maga a gyilkolás is. De nemcsak ez. Meg akarják félemlí­teni a koreai népet, jogairól lemon­dó, alázatos rabszolgává akarják vál­toztatni. Ez a célt azonban nem érték el és nem is érik el. Hiába rendeznek vérfürdőt, hiába gyújtogatnak, erő­szakoskodnak, gyilkolnak — Korea népe nem hajtja meg a fejét. „Eb­ben a háborúban — mondta egy gyű­lésen Li Ju Gen 20 éves szövőnő —• férjemet és fivéremet vesztettem el. Férjem a Tegu alatti harcokban esett el, fivéremet pedig az amerikaiak Szöulban agyonlőtték. Tegnap lépett be az apám a hadseregbe. Koros lett volna ehhez már, de kérte, engedjék meg, hogy katona lehessen. Kár, hogy a fiam még kicsi. Neki is fegy­vert adnék a kezébe és elmennék ve­le harcolni az amerikaiak ellen, mert inkább a halál, mint a rabszolga­élet". Ez a válasza az egész koreai népnek, mely az átmeneti nehézsé­gek után most újra támadásba lendült s amelynek katonái és partizánjai egyaránt elszántan küzdenek azért, hogy véglegesen kiverjék a földjük­re rászabadult gyilkos fenevadat, az imperializmust. De nemcsak a ko­reaiak adják meg a feleletet a gaz­tettekre: válaszol a kínai nép is. A kínai önkéntesek tömege indult el a hős- koreai nép segítségére. A halálrakínzott hazafiak jaja el­hangzik a világ legtávolabbi részeire. És ki hagyhatná azt válasz nélkül? A békét akaró, becsületes emberek végtelen sora mindenütt — még Ame­rikában is — egyre hangosabban és szavainak mind nagyobb nyomatékot szerezve kiáltja: „El a kezekkel Ko­reától." K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom