Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-13 / 237. szám, péntek

ttJ S23 1950 október 11 f Újítás a répaszedésnél a zselizi állami birtokon A zselizi állami birtokhoz tartozó I nünk nemcsak a répa kiásásával, ha. Karolina-major íöldjein járunk. Ugy- ' nem az őszi vetésekkel is, már pedig ez a két sürgős munka egy időre esikszólva befejezés előtt állnak már az őszi vetési munkálatok. Traktorok, gőzgépek, lovasfogatok dolgoznak mindenütt, amerre csak a szem ellát. A régi grófi birtokon nem látni már sehol 9em a fehérkeztyűs semmittevőket, ezzel szemben iát n i a dolgozókat, meg a szakembereket, akik a föld minden talpalatnyi részét hasznosítani akarják, akiknek minden törekvésük od

a irányul, hogy termel jenek, hogy megmutassák, miből mennyit lehet kihozni észszerűen. Karolina major és Agó község között 35—40 hektáros hatalmas táblák húzódnak egymás mellett sorjában, az egyikben cukorrépa, a másikban pedig paprika ven. Az utóbbit most szüretelik. Fürge leánykezek dolgoznak serényen a paprikarengetegben, távolabb hosszú zsinegekre fűzik fel százezerszámra, hogy innen gyors traktorokkal szállítsák az őrlőmalmokba; kissé távolabb, az Albert nevű dűlőnél két különös gép működik. Közelebb megyünk, hogy megállapítsuk, mit dolgoznék. A hatalmas répa táto lán járnak le s föl. A tábla két szélén szárítógépek lokomobiljai dohognak és vontatják ezeket a kü lönleges gépeket. Különlegesek azért, mort a gyakorlatban eddig még nem szerepeltek. Ezek a gépek Hegedűs Jánosnak, a karolinai műhely vezetőjének találmányai. Semilven eddigi mezőgazdasági géppel össze nem hasonlítha tók. Háromszögalakú, három nagy vaskeréken gördülő járművek Hátsó két kerekükkel majdnem egyvonalban hat háromszögletű pengeszerű karom fut, amelyek 50—60 centiméteres mélységbe engedhetők le. Itt áll mellettem Hegedűs János és megkérdezzük, mi indította őt arra, hogy ezeket a gépeket megszerkeszsze. — Mindenekelőtt az — mondja He gedűs János —, hogy minden tehetségemmel hozzá akarok járulni népi demokráciánk ötéves tervének telje sítéséhez. Életem nagy részét mezőgazdasági műhelyben dolgoztam le, tehát tapasztalataimból kiindulva rájöttem arra, hogy minden gazdaságban legnehezebb probléma ősszel a cukorrépa kiszedése, különösen, ha m'ár beköszöntének az esőzések is. Ha kifoghatunk egynéhány esőmentes napot, akkor nagyon kell sáeíTermászetes, hogy nagyon keĽ ipar' kodn; mind a két munkával Sok tervezgetés és számítgat'ás után javaslatot tettem az igazgatóságnak, engedjék meg, hogy a műhelyünk környékén lévő hasznavehetetlen vasvázakból, régi gőzekékből és lajtkerekekböl összeállítsanak egy olyan gépet, amellyel talán segíteni tudnánk a cukorrépa munkálatain. Amikor papíroson készen voltam tervemmel, felkértem a velem egy műhelyben dolgozó elvtársaimat, Neuner Lász lót, Brelos Ferencet, Bagala Andrásit és Bielik Lászlót, hegy legyenek segítségemre. Elgondolásom szerint el is készítettük a gépeket, mint előbb is mondtam, ócskavasból. Mivel már hozzáfogtunk a munkához, hát két gépet készítettünk, amelyeken összesen 2500 órát dolgoztunk le magánszorgalomból. Az elmúlt ősszel alkalmaztuk először a gépekeit. A gépek darabja számításom szerint 45 ezer koronába került, de áruk már az első szezonban duplán megtérült. — Egy hektár cukorrépának a földből való kiszedése fogatokkal is nyolcórai munkaidő mellett hektáronként eddig 752 koronába került. Az általam szerkesztett gép, gőzgépek vontatását beleszámítva, a kiadást ugyancsak 8 órai munkaidő alatt hektáronként 228 koronára csökkenti, tehát mihden hektár cukorrépánál 524 korona megtakarítást érünk el. Miután a múlt évben 330 hektár cukorrépát szedtünk ki a gépekkel, ez azt jelenti, hog 172.920 koronát takarítottunk meg a gazdaságnak. Tekintet; tel a munWáshiányra, a gépek hnsz nálata ebben könnyítést hozott. Naponta 14—16 hektár területen tudtuk elvégezni ezt a nehéz munkáit14—16 hektár cukorrépa kiemeléséhez pedig egy nap alatt nem kevesebb, mint 96 emberi erőre van szükség és 48 piír lóra. Megkapó és igen érdekés, mint kúszik ez a gép a nagyterjedelmű táblákban. Szinte mozgatja a földet, az acélpengék 40 centiméter mélységben egyenletes alapvonalban félelmetes biztonsággal kúsznak és a nagy munkáscsoportok képtelenek az ütemet tartani, illetve képtelenek az óriási mennyiségű répát oly gyorsan felszedni. Különös, hogy a gép nem dobja k; a földből a 'répáit, csak meg emali az egész talajt. Megkérdezzük Hegedűs elvtársat, nem lett volna-e célszerűbő, ha a gép mindjárt kifordítja a cukorrépát a talajból? — Nem — Válaszolta Hegedűs elvtárs. — Azért nem, mert ezeknél a munkálatoknál már fagyok is szoktak lenni és ha a szedőmunkások nem bírják a répát kupacokba hordani és betakarítani, akor a répa könnyen fagyásnak van kitéve. Amint látod, ez felesleges is, mert hiszen laza az egész talaj és egyáltalán semmiféle erőt nem kíván a répa kiemlése. — A gép két munkát végez egyszerre — folytatja Hegedűs János —, az egyik munka az, hogy kiszedi a répát a földből, a másik pedig, hogy kiemeli a cukorrépát, de utána már egyáltalán nincs szükségünk a szántásra. Nincs szükségünk azért, mivel 40 cm mélységben valósággal felkultivátorozza a földet, tehát a répa eltakarítása után az egész répatáblát csak egyszerűen megboronáljuk és a talaj készen áll a vetésre. Ez pedig azt jelenti, ha pl. 5 és fél hektár terület előkészítése a vetéshez lovakkal és emberi erővel 8 órai munkaidővel 1185 koronába kerül, ugyanezt a munkát traktorral 385 korona költséggel négy munkaóra alatt el lehet végezni. A gép használatával tehát a talaj előkészítése a vetéshez haktúronikirut mindössze 70 koronába kerül. A szovjet repülés a gyógyítás szolgálatában A Szovjetország beláthatatlan sztyeppéi, jégmezői, tengerei és hófedte csúcsai felett nap mint nap hófehérszínü vöröskeresztes repülőgépek százai szállnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a távoli kis falvakban, településeken, amelyeket rossz időben még szekérFelvételi vizsga a Kalincák-úti gimnáziumban (V. I.) Este hét óra van. A Kalinčák-úti gimnázium fényes ablakszemei levilágítanak az utcára. Már messziről látni, hogy az épületben a késó este ellenére is szorgalmas munka folyik. Vizsgáznak a jövő tanítói, technikusai, mérnökei. Az igazgatói szobában a zöldposztós asztalt körülülik a jelöltek. Akik ma itt jelentkeztek, már a megváltozott szocialista haza gyermekei. A gyárak, az épitkezések, a bányák, a hivatalok dolgozói, akik tanulni akarnak. Az öntudatos szemekben, a kérges kezek erös kézfogásában benne van a tudata annak, hogy most már nekünk, dolgozóknak épül az ország. Foti István, a „Montostav" munkása az első, akire sor kerül a felvételi vizsgán. A technikai szakra jelentkezett. A felvételt vezető tanár kérdez és az alig 24 éves munkás világos, érthető és átgondolt feleleteket ad. Munkáscsaládból származom és gyermekkorom óta az volt a vágyam, hogy tanulhassak. Mindig érdekeltek a technikai kérdések. Csak hát szegények voltunk és nem is lehetett arra gondolni, hogy tovább tanuljak — mondja. — Tudom, hogy megváltozott népi demokratikus rendszerünknek köszönhetem, hogy most tanulhatok. — Mit tud Leninről ? Fóti István pontosan és világosan felsorolja Lenin életének fontosabb mozzanatait. _ A leninizmus a proletárforradalom elméletét és taktikáját tartalmazza, a proletárdiktatúra taktikáját — mondja végezetül. köszönöm, elég — szól a vizsgáztató tanár és már jönnek is a következő jelöltek. Brandl Sándor oroszvári illetőségű munkás, három gimnáziumot végzett. Kosa Károlynak 4 elemije. 3 polgárija van. Rusovcén az állami birtokon dolgozik. A technikai szakra jelentkezett. Az ap.ia mészáros. Nehézségei lesznek, mert messziről kell majd bejárnia, de még ezt is vállalnia fogja, csak tanulhasson. — Mi volt a legfontosabb r 'itikai esemény, amely megragadta a figyelmedet? — A koreai események! — Miért? — Az amerikai imperialisták meg akarják semmisítem a koreai nép szabadságát és nekünk munkásoknak, akiknek a magunk kivívott szabadsága oly kedves, minden erőnkkel meg kell akadályozni, hogy ez aa aljas terv sikerüljön. Minden hír érdekel, amely a koreai eseményekkel összefügg. Szabó István vízvezetékszerelő a következő vizsgáztató. Sztálinról felel. Egyszerű, keresetlen szavaiban benne van az a határtalan lelkesedés, amelyet a nagy tanító iránt érez. — Az, hogy én most itt ülök és vizsgázom, el sem volna képzelhető a Vörös Hadsereg győzelme és Sztálin elvtárs bölcs politikája nélkül. Mindent Sztálin elvtársnak köszönhetünk. Megszerzett szabadságunkat, tanulási lehetőségeinket is. Patkó Imre kőműves, majd Kanik Zoltán gyárimunkás következik. Kanik 19 éves, cipész. A CsISz és a ROH tagja. Trockij személyéről és a trockizmusról beszél. — Tudom, hogy a szocializmusnak sok ellensége van. Egyik legveszedelmesebb ellenség a trockizmus. Nekünk szorosan a Párt utasításaihoz kell tartanunk magunkat, mert csak így maradhatunk erősek. Majd Jugoszláviáról beszél: — Az, amit mi trockizmusnak nevezünk, igen jól megmutatkozik Jugoszláviában, ahol ugyan „szocializmusnak" hívják a rendszert, de ez valójában csak a tőkéseknek, a zsíros parasztoknak kedvez és semmibe veszi a dolgozó nép érdekeit. Takács Anna 20 éves kalaposleány irodalmi kérdést kap és feleletén látni. hogy sokat olvas és gondolkozik. Nem vitás, hogy Takács Annának helye van a pedagógiai gimnáziumban. A tanárok véleménye szerint a jelentkezők között sok figyelemreméltó tehetség akad. Legnagyobb részük munkás, akik fel szeretnék használni az alkalmat arra. hogy tanulhassanak. Ezekből a kér<reskezü munkásokból lesznek a jövő mérnökei, tanitői és technikusai. úton sem lehetett megközelíteni, orvosi segítség nélkül pusztultak el az emberek ezrei. Ma nincs a hatalmas Szovjetországban egyetlen olyan eldugott kis zúg sem, ahol ne kapna orvosi segítséget a szovjet polgár. Persze, nem jut minden kis településre orvos, egészségügyi személyzet. De cseng a telefon, a rádió az éter hullámain keresztül közvetíti a segélykérést és valahol egy megyei vagy köztársasági fővárosban már berreg a hófehér, vöröskeresztes repülőgép motorja. Az ügyeletes orvosok készen állnak és a lehető legtökéletesebb egészségügyi felszereléssel sietntek a beteg gyógyítására. Előfordul az is, hogy a pontos diagnózis megállapítása céljából az orvost még egy repülőgép követi, amely a Röntgen-berendezést szállítja. A kis falusi szobák falait percek alatt hófehér leplek borítják, forr a viz a fertőtlenítőben a műszereken és a gyors, bátor műtét ismét megment egy szovjet polgárt, egy dolgozót az életnek. <Dap£á á j jái&iilétéi e A német megszállás rommezővé változtatta Varsót 1945 február 1-én, amikor a felszabadult város Praga negyedének egyik utcájában összeült a szabad Lengyelország minisztertanácsa, elhangzott a történelmi döntés: Minden pusztulás és minden rom ellenére mégis Varsó marad Lengyelország fővárosa. A széles Visztula gyönyörű hidjai a jéggel telt folyó medrében hevertek roncsokban. A két partot egyetlen fahíd kötötte össze, melvet a szovjet hadsereg hidászai építettek A .hídon közben roppant emberáradat hömpölygött. Hiába volt ekkor füstölgő romhalmaz Lengyelország fővárosa, mégis mindenünnét visszatértek az elbujdosott, száműzött emberek ... 1946 január 4-én mondta Varsó Újjáépítésének Főtanácsában Boleslav Bierut köz'ársnsági elnök: „Varsó él, már nem rokkant város, hanem lüktető életű. Ez a tény pedig kötelez minket, Varsó újjáépítése nem tarthat évszázadokig. Varsót gyorsan, jól, lendületesen kell újjáépíteni..." És' 1946 július 22-én a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság történelmi manifesztuma kihirdetésének évfordulóján első nagy ünnepét ülte a lengyel főváros. Varsó és a jobboldali Praga között a fahíd helvén gyönyörű acélhíd feszül, a rekordidő, alatt felépített Poniatawski híd. Egy évvel később pedig Varsó lakossága már fél miilwa szaporodott, a gépjárművek száma elérte a 10.000-et, a Poniatowski hídon a munkások tízezrei haladtak át munkahelvükre. Egész Lengyelország megváltozott. A felszabadult Lengyelország szakított a mult társadalmi módszerével a nemesi, földbirtokosi és katonatiszti uralommal, a történelmi változás elsodorta a régi rétegeket, amelyek még ii».^-óráig akadályozni igyekeztek az újjáépítés művét. De 1947 július 4-én véglegesen megállapították a szakértők Bierut elnök vezetésével az újjáépítési tervezetet és a régi negyedek felélesztése mellett — az új Lengyelországot átható szellemhez illően —, küiönös gondot fordítottak a lengyel dolgozók házainak, megfelelő lakhelyeinek építésére A királyi vár terén, ahol eddig síri csetid uralkodott, nagy barakkokat és raktárakat ácsoltak. Magasra halmozódott az épületía, gyülekeztek a daruk, vontatók, a vár romíainak előterében földvájó gépeket állítottak fel. A deszkakerítésen egyszerre megjejelent egy tábla: Trass W—

Z... Ez a tábla, Varsó újjáépülésének irányvonalát mutatta: ez a gvönvörü keletnyugati útvonal nevének lengyel rövidítése. A Poniatowski híd mellé új nagy viaduktot építettek. A Visztulamenti domb mélyén át alagútat fúrtak. Az első nagy győzelem után romtalanították az új útvonal egész területét, hozzáláttak a vártér rendezéséhez. Hiába volt hideg, hiába igyekeztek pletykáikkal és akadékosdásaikkal a régi emberek befolyásolni az újjáépítést, az új Lengyelország emberei mindenütt győztek. Az ú i útvonalhoz csatlakozó alagútat 1948 iúnius 22-én betonozni kezdték. Csomó nagy gyár állott az újjáépítés szolgálatában, 168 napig építették az alagutat és 25 százalékkal rövidítették le a tervbevett 223 napos terminust. A dolgozók munkalelkesedése olyan nagv volt, hogy a már vállalt hatalmas kötelezettségek után sem ismert határt. Megfogadták, hogy az új útvonalat 1949 iúlius 22-re befejezik. 1948 novemberében megkezdődött a munkaversenv. Rendkívüli hazafias szeretettel és lelkesedéssel vállalták ezt a versenyt, az új lengyel patriotizmus e beszédes megnyilatkozását. De nemcsak a modern, az új Varsót építették ilyen szeretettel és lelkesedéssel. A romokon felépülő Varsónak munkásvárossá, a dolgozók fővárosává kellett válnia! Kimondották, hogy a dolgozók igényeit, szükségleteit kell szolgálnia minden negyednek, minden talpalatnyi helynek. De kimondották azt is, hogy a szocialista Varsó ragaszkodik legjobb hagyományaihoz. tiszteletben tartia és gondozza mindazt, ami az elmúlt korokban igazán értékes volt és ami élő örökség a jelen számáia. Miközben a nagy kelet-nyugati útvonalon dolgoztak még a munkások, a régi negyed palotáit is sorban újjáépítették, a XVII. és XVIII. század stílusának megfelelően helyreállították. A Mariensztat piacterén egy XVIII. századbeli palota ablakában egyszerre felcsillant a villanyfény. A gvönyörű homlokzatú palotát egykor Mária Potocka grófnő építtette, de most beköltözött az új tulajdonos: a kelet-nyugati útvonal egyik élmunkása... A régi Mariensztat műemlékeit, a szász királyok és Poniatowski Szaniszló korának emlékeit sorra restaurálták. A mult patinája azonban új, élő tartalmat takar ma már. A helyreállított Mariensztatnegyed a dolgozó emberek ú i lakótelepévé alakult. A kelet-nyugati útvonal megépítésében, Varsó gyönyörű műemlékeinek feltámasztásában nemcsak a főváros vállalt érdekeltséget, hanem egész Lengyelország. Az áldozatkészségben Szilézia szerezte meg az elsőbbséget, Szilézia 250 millió zlotyt ajánlott fel a költségek fedezésére és 4000 sziléziai munkás, mester és mérnök dolgozott a fővárosi munkahadsereg mellett. A Báthory-kohóval az élén az összes sziléziai kohók hatalmas munka versenybe léptek, hogy a kijelölt napra és órára szállíthassák a szükséges anyagot. Az állami kőbányák dolgozói pedig elhatározták, hogy a királyi vár terének ékességét, Zsigmond király oszlopát, amelyet német tüzérségi találatok döntötték le, ők építik újjá. Lengyelország minden felszabadult vidéke jelképesen és valóságban elküldötte a maga anyagát a főváros újjáépítéséhez. Ma már a kelet-nyugati útvonal telíesen átszeli Varsót és óriási forgalmat bonyolít le. Kiszámították, hogv az útvonal megépítésének révén Varsó dolgozói 16 millió órát takarítanak meg, hogy munkahelyükre juthassanak — ez a 16 millió óra pihenést, alvást és szabad levegőt jelent az új Lengyelország dolgozóinak. A kelet-nyugati útvonalat „a szocializmus útvonalának" is nevezik, egyben az új Lengyelország áldozatkész hazafiságának és építő erejének bizonyítéka is ez a gyönyörű útvonal. (W — M) Hírek a béke és az épííés világából Szovjet munkások versenyeznek a Nagy Októberi Forradalom 33. évforduló inak tiszteielére A Szovjetúnió minden vidékén, a bányákban, a kohókban, a gyárakban, a kolhozokban arról számolnak be a munkások, hogy állandóan növelik munkateljesítményüket és szocialista versenymozgalmat indítottak a Nagy Októberi Forradalom 33-ik évfordulója alkalmából. Kuzbaszban a bányászok szocialista versenye már ezideig is figyelemreméltó eredményt ért el. A bányászok a IX. hónapra előírt tervet jóval előbb teljesítették. A Donyec medencei „Bolsevik" bánya munkásai a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére ugyancsak növelik teljesítményeiket. Ebben a bányában Jestrebov, az ötödik munkacsoport vezetője érte el csoportjával együtt a legszebb eredményeket. A Magnitogorszk és Kuzinyec városban dolgozó kohók ezer tonna acéllal többet termeltek, mint amennyit a terv előírt. Minszkben húsz üzem már teljesítette az idei termelési tervet. A Fehérorosz szovjet köztársaságban a vasutasok versenyt indítottak, melynek főcélja, hogy az őszi forgalmi évadban meggyorsítják a ki- és berakodó munkálatokat. Hasonló fokozott teliesítményekkel ünnepli meg a szovjet éüítőmunkásság is felszabadulásának 33-ik évfordulóját, oly formában, hogy Minszkben, Gomelban, Mogilevben és több más városban hamarább befejezik az építkezést, mint a terv előírja, hogy a népnek minél több lakóházat, iskolát, kultúrházat és kórházat biztosítson. A kolhozok sem maradnak hátra. Napról napra érkeznek be jelentések a Szovjetúnió minden részéből, hogy milyen eredményeket mutatnak fel a a kolhozmunkások is a nagy évforduló alkalmából megindult versenyben. A magyarországi dolgozók kötelezettségvállalásai a Nagy Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére. A Magyar Népköztársaság különböző részeiből jelentések futnak be arról, mily nagy lelkesedéssel fokozza teljesítményét a magyar munkásság a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulójának tiszteletére. A magyar dolgozók sorában az a jelszó ez alkalomból, hogy „Idejében telejsíteni és túlteljesíteni az ötéves terv első évét." Az ajkai bányavidék munkásai egész Magyarország bányászait versenyre hívták ki, hogy példás tervteljesitéssel ünnepeljék meg a világ dolgozóinak november 7-iki ünnepét és ilymódon teTvenek tanúságot a mellett, hogy céljuk a világbéke és a szocializmus. Az ajkai bányászok kötelezettséget vállaltak, hogy ötven vagon szénnel többet termelnek, mint amennyit a terv előír. Magyarországon már sok bányász teljesítette az ötéves terv idei évére eső feladatokat. A diósgyőri kohóban versenymozgalom indult meg, melynek során új élcsoportokat létesítenek, amelyek a többi munkásokat ŕ* megtanítják jobban és gyorsabban dolgozni. Az üzem munkássága kötelezettséget vállalt, hogy 14.000 tonnával több öntvényt, 9000 tonnával több acélt, 2400 tonnával több acélkülönlegességet és 12.500 tonnával több nyersvasat termel a terven túl, miközben 13 millió forintot takarít meg. A Hoffher gazdasági gépgyár munkásai elhatározták, hogy november 7-ét munkájuk teljesítményének növelésével és nagyméretű anyagmegtakarítással ünneplik meg, úgyhogy a megtakarított anyagból 205 traktort fognak gyártani. A ,.Rákosi Mátyás" üzem kötelezettséget vállalt, hogy az évi termelés tervét egy fél hónappal előbb teljesíti. Szép kötelezettségvállalásokkal ünneplik meg a világ dolgozóinak ünnepét a szegedi textilüzem! munkások is, akik az év végéig 2400 kg gyapotot takarítanak meg.