Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-07 / 232. szám, szombat

UJSZ0 1950 október 7 MAO TUN: I (Mao Tun 1896-ban született s az új Kina egyik legkiválóbb iró. ja. Az a ábbi résziét az »Oszi ara­tás« című regényébői való, amely a kínai szegényparaszíság küz­delmeit mondja el a bel- és kül­földi tőkésekkel azokban az idők­ben, amikor kizsákmányolt pária volt a kínai paraszt. A regény fő­szereplője az öreg Tung Pao, Ah Fir, a fia, valamint a legfiatalabb gyermeke, Toto, ':ki az 1850-i for­radalom szellemében küzd a ki­zsákmányo'ók ellen. A szivattyú, amelyről a regényben szó van, a városból került a rizsföldekre, hogy a szárazság ellen harcolja­nak vele.) Az öreg Tung Pao félreállt a tö­megtől és ellenségesen figyelte a szi­vattyút. Biztos volt benne, hogy a se­besen és zajosan foigó részeiben ma­ga az ördög, de lega áDb szellem van elbújva és az a víz, amely csövein a rizsiöldekre ömlik az a nyáluk. Egész biztos, hogy éjjel kiszabadul a motor­ból és visszaszivattyúzza a vizet. A többi falut is ugyanezzel a varázslat­tal fogja megcsalni. De akármilyen bizalmatlan is volt az öreg és akármenny^e is idegenke­dett a szivattyútc, nem tudta ott­hagyni. Még mie'őit a második rizs­fődet is megtölthette volna a szivaly­tyú, már biztos volt elhatározásában: nem fog lefeküdni a? éjjel és csá­kánnyal fogja őrizni, nehogy vissza­lopja a bűvös szellem a vizet. Anélkül, hogy fiával megbeszélte volna a dolgot, megkérte a taoista Huangot és a tigrisszeiű Li-t, a falu uzsorását, hogy adjon kö'csön nyolc kínai dollárt. Ezután megegyezett az- : zal, hog.y a szivattyú csöveit saját j földjén fogja vezettetni s napszállta­kor az öreg Tung Pao rizsfö.dje tele volt színtelen vízzel, amelyet az esti szél bodrozott Ettől a pillanattól kezd­ve tele vo't remény ke léssel s rá se hederített többe Ah Fi. panaszaira, aki , szidta őt, mint a bokrot az új adósság i miatt Az öreg nem volt kicsinyes, de [ ebben az időben I pikul (kb. 60 kg) i rizst tíz kínai dolláré' t is el lehetett I adni. Az utolsó szűk esztendőben egy pikul ára tizenegy dollár is volt! Oka volt tehát a reménykedésre az öreg parasztnak. Ah Fii mégis sötéi tekintettel me­redt az öre^ Tung P.iora es a rizs­földekre Már vastagon takarta a víz a palántákat de még mindig hervad- | tak voltak. A szivattyú és a víz kissé későn jött, a gyenge hajtások már a gyökerükig kiszáradtak. — Ha hintenénk abból a külföldi műtrágyából rá. újraélednének — füstölgött Toto Ah Fii mögött. Az idősebb fiú egy kissé megrökö­nyödött, de aztán addig törte a fejét rajta, még eszébe jutott, hogy. van valahol még egy zsák műtrágyája és ennek éppen most v-m itt az ideje használni. A palánták már olyan álla­potban voltak hogy a műtrágya sem­miesetre sem árthat. Ámde meghallotta az öreg, aki a rizsföld másik oldalán elégedetten dör­zsö'gette a kezét. Műtrágyát? Hogy­isne! Nekiment Totónak, aszott, sárga ujjait a levegőbe szúrva. — Méreg az a por te, az istenek szörnyszülöttje! Tönkte akarod tenni az én rizsemet? A közelben bámészkodó parasztok széjjelválasztották az apát w meg a fiát és a műtrágyáról nem beszéltek töb­bet. Amikor az öreg megnyugodott, elmondta szándékát, hogy egész éjjel a parton fog rostokolni. De azt nem beszélte el, hogy a szivattyú szelle­métől fél, aki vissza fogja lopni a vi­zet, hanem csak azt, hogy csupán a műtrágyázást akarja megakadályozni. Ottmaradt a fö'deken. Az éjjel meg­lehetősen békésén telt el. Reggel azonban a rizs még ugyanolyan her­vadt volt, mint este Ezt az "öreg úgy magyarázta, hogy a szivattyú szelle­mének vize nem olyan minőségű, ami­lyennek lennie kellens. Amikor szét­nézett, észrevette, hogy az alacso­nyabban fekvó területeken zö'd és egészséges lett a rizs Menye, fia iz­gatottan jártak-keltek és káromkod­tak. Az öreg keményfejű tönkretette az egész csa'ád életét. Az öreg Tung Pat arca szinte szür­ke lett a sok gondtól. Déltuán Lu Fu Csin azt tanácsolta, hogy mégiscsak jó lesz kipróbáli.i a műtrágyát, az öreg dühösen fujt, de nem szólt sem­mit. Erre Toto és An Fir beszórta műtrágyával a földet, ahogyan az a hazsnálati utasításban meg volt írva.. Az öreg elfordította fejét és úgy csinált, mintha nem látna semmit. A következő nap kissé párás volt, kevés napsütéssel. A víz kétujjnyi magasan maradt a földeken. A hervadt rizs lassan fe éledt és megint zöld lett. Tung Pao nyakasan vonta kétségbe, hogy a műtrágya okozta volna, de nem mondta többé, hogy az méreg. I Egyre felhősebb lett az idő és kö­l vér szemekben langyos eső kezdett permetezni, majd kiderült és enyhe napsütés következett. A rizs állapota szemlátomást javult és az emberek megkönnyebbülten lélekzettek fel a faluban. Az istenek a szegényekre ACZÉL TAMAS: I mosolyogtak Most már meg vannak mentve ... A hegyek felől megindultak az őszi szeJek. hogy egy kissé lehűtsék a for­ró, nedves szántóföldet. Mint rossz álom, úgy mull el a szárazság negy­ven napja a faluban Vidáman, moso­lyogva nevettek egymásra a parasz­tok. A tapasztaltabbak elmesélték, hogy az ilyen rizs jó évet jelent. Az öreg Tung Pao egyre reménykedőbb 'ett és megjósolta hogy a termés körülbelül nyo'cvanszázalékos lesz. Megtapintotta a rizs néhány kalá­CSAPAST CSAPASRA Naponta, nem a sárkányt, nem a mesebeli szörnyeteget, az ármányt, vágja, tizedeli karunk s szívünk — tanultabb hadát a kullancs múltnak — zúzzák az el m Itat Pártunk ütegei. S ha széthullik a norma, akárha éri szél, kész már az újabb forma, s jobb lesz a réginél: tervünk s sorsunk kulcsa, tűző napfény hajunkba, tudatos, büszke munka, béke, jog és kenyér. S az új munkapadoknál, hol harcunk lángja ég — így emeli az osztály magasba gyermekét, az öntött, tűzben edzett tű teljesített tervet, mIISs seregeknek szerszámát s fegyverét. Értelmes, szép utakkal kikövezett vllíg, friss víz, terített asztai vár téged, ifjúság — a termékeny jövőbe törj hát harccal előre, biztos normákkal védve népünk tulajdonát. Csapást, csapásra mérve, hulljanak a herék, a bűnösök fejére, nvg kimondja a nép Kínában. Koreában, a győzelmes csatákba. J megtisztult szívvel, batran hslálos ítéletét! A CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének bratislavai helyicsoportja a Had­sereg Napja alkalmából szombaton, október 7-én 18 órai kezdettel vidám műsorral egybekötött Szüreti táncmulatságot rendez az Aibrecht-v.endéglőben (Vörös Keresztnél) — Meleg ételekről, italokról, frissítőkről a rendezőség gondoskodik — Éjjeli autobuszközlekedés biztosítva — Kitűnő cigányzene, Ténc éjjel 2 óráig szát és megelégedetten gondolt a bő­séges aratásra. Ekkor — miután számbavette a termést — pénzben is számolni kez­dett. Kiszámította, hogy körülbelül negyven pikul teremhet. Ha legsürgő­sebb adósságainak felét kifizeti, ak­kor még mindig mar , d harminc pi­kulja, ami tiz dollárjával éppen há­romszáz dollárt fog hozni a házhoz. Ez a bő termés megszabadítja min­den gondjától. Az istenek szívükön viselik a nyomorgók sorsát. A városi kereskedőknek azonbart, nem volt oly: n jó szivük. Saját nye­reségük sokkal fontosabb volt, mint a nyomorultakról való gondoskodás: még mielőtt megéreti volna az új rizs, leesett az ára. Amikor a fürgébbek a kövér rizsszemekkei te'e zsákokat ko­rábban bevitték a kereskedőkhöz, már csak hat dollárt adtak érte. Es mia'att ők éjjelt nappallá téve, hámozlák és fényesítették a rizst, azt hozták hírül, hogy már csak négy dollárt kapnak érte. Amikor pedig kocsira rakták a termést és behajtottak vele a városba, már csak három dollárjával fizették meg. , , . A riz'skereskedők részvét enul néz­ték a parasztok könnyes szemébe és közönyösen mondták: — Ma még három dollár ugyan, de ho'nap ismét olcsóbb .esz. Közben az uzsorások és a biztosító társaságok ügynöke' kimentek a fal­vakba, káromkodtak és szitkozódtak. Fenyegetőztek is, mert egyik pa­rasztnak sem volt pénze, hogy tarto­zását megfizesse A szerencsétlenek­nek a rizstei melésre kapott kölcsönt, amit olyan nehezen sikerült kiprésel­niük a kereskedőktő és bankoktól, rizzsel kellett kitizetniök. És még így is a'.ig akartak átvenn\ pedig ekkor már két dollár és harminc cent volt egy pikul ára. Az ö""eg Tung Pao á'mai széjjelfosz­lottak, mint az illat a szélben. A szom­szédok sírtak, átkozódtak és kiabál­tak. Mit használ a földművelés? H!á-, ba dolgoztak, csak jobban eladósod­tak, tartozást arattak és különösen Ah Fir ismételgette tzt únos-únta'an. A selyemhernyókkal való tavaszi tapasztalatok kiábiándították és a rizs beteggé tette az öregembert. Ez az aratás ágyba kényszerülte és minden érdeklődés né'kül, üveges szemmel nézte a sürgést-forgást körülötte. Amikor a vé:>e közeledett, nyelve me­rev lett, nem tudott többet beszélni. Szeme azonban tiszta maradt, Totóra meresztette, aki az ágya melett állt. Mintha ezt mondta volna: — Nem gondoltam voina Toto, hogy igazad van ... jót akartál . .. neked volt a műtrágyával igazad! ... Fordította: Sz. I. A SZABADSÁG BIRODALMÁBAN LEGYŐZIK A TERMÉSZETET 1834-ben, szátizenhat esztendővel ezelőtt halt meg ' Thomas Malthus, a földgolyó „lúlnepesedése" hírhedt el­méletének megalkotója, aki szerint a nyomorúságot nem a társadalmi igaz­ságtalanságok, hanem a természeti kin­csek szűkös volta, az élelmiszerek hiánya okozzák s aki szerint a háborúk szük­ségesek, természetesek, mert az em­berfölösleget csapol |ák le. aki szerint a születést, a szaporodást szabályozni, korlátozni kell. Malthus az angol bur­zsoázia ideológusa volt. ..Filozófiáját'' — egyikét a legíörtelmesebbeknek s legembertelenebbeknek. atnelvet agy­velő valaha létrehozott, a tudomány már a mult században többször izzé­porrá zúzta. Ki hinné, hogv ez a för­telmes tan annyi cáfolal és leleplezés tán korunkban ismét föltámadni me­részeljen, ki hinné, hogv akadjanak olyan hóhérok, akik szószólóvá sze­gődjenek? WilÜam Vogt, amerikai „kutató", a trumani „életforma" harcos prédiká­tora vállalkozott erre a feladatra. Tru­mannal együtt ő is azt vallia, hogy a földgolyón túlsók az ember. Keserű órákat szerzett ez a sokaság Mr. Vogtnak. Véleménye szerint súlyos felelősség terheli az orvpsokat, akik „még ma is azt gondol iák, hogy kö­telességük a lehetőséghez képest mi­nél több ember életének megmenté­se... ők viselik a felelősséget azért, hogy az emberek milliói több évet él­nek egyre növekvő nvomorban." Vogt, a fasiszták szolgálatába állt. Julián Huxley professzorral együtt azt vallja, hogy 45 millió amerikai lénye­gében „fölös száj". Ez az ő „diagnó­zisa". „Therápiája", gyógymódja haj­sálra ugyanaz, mint ami Hiti 'r javas­lata volt alig néhány évvel ezelőtt. „Kicsiny, de méltányos összeget le­het ígérni mindenkinek, aki hajlandó magát alávetni a sterilizálás egyszerű műtétjének". Trumannak ez a zsib­árusa rögtön az árat is megszabja: 50 — 100 dollárt lehetne fizetni annak, aki vállalkozik a műtétre. * Ezek az „emberséges" eszközök természetesen csak Amerikára vonat­koznak Mit javasol Vogt úr a többi országoknak? „Jelenleg Kína számára a legszörnyűbb tragédia a lakosság halandóságának csökkenése lenne az éhinség Kínában nemcsak kívána­tos, hanem feltétlenül szükséges is" Vogt úrnak, e csahos kutvának gaz­dája, Truman a maga részéről minden lehetőt elkövetett, hogy kínai és egyéb népek „haladóságának csök­kentését", e „mindennél szörnyűbb tragédiát" megakadályozza. Nem rajta mult, hogy ez a „jótétemény" nem sikerült. Az USA vérgőzös fejű kannibáljai azonban nem csüggednek. Nemrég Truman tábornoka. Waiker jelentette ki: „Koreái sivataggá kell változtat­nunk!" Több ilven terv is akad még az „új isten", az atombomba imádói­nak és papjainak tarsolyában. A Rajna-folyó hires Lorelev-sziklájji, amelyről Heine olyan szép verset írt, aláaknázták: ha fölrombantiák, a szik­latömeg elzárná a folyó út iát s a víz elárasztaná az egész Ra ina-vidéket Hollandiától a svájci határig. Vogt úr­nak ez volna élete egvik legszebb napja: rögtön többmillió emberrel ke­vesebbet tudna maga körül a világon. Más tervek is szerepeinek Truman programjában. Camp Detric amerikai városban hatalmas kísérleti telepet rendeztek be: pestisbacillusok s min­den egyéb járványokozó baktériumok tenyészetére. „Alkalmas" időben, vagyis a harmadk világháború idején ezzel akarják elárasztani a megtáma­dott országok lakosságát. A szert már ki is próbálták: a múltévben Ka­nada eszkimó lakosságán, ahol ször­nvű pestisjárvány lángolt fel Mit mond erről a kérdésről Truman egyik avatott professzora. Tampa amerikai város egyetemi rektora? ..Mindnyá­junknak meg kell tanulni a gyilkolás művészetét. Én helyeslem a baktérium­háború. a gázok, az atom- és a hidro­génbombák és a világrészek közötti rakéta használatát. Én nem könyörül­nek meg a betegeken, a templomokon, az iskolákon, a lakosság semmilyen csoportján sem..." * Elhiheti józan elme mindé szörnyű­ségeket? El kell hinnie. Az amerikai bombázók nap mint nap mutatják meg, mint fest ez elméletek gyakor­lata Koreában. Ami a tampai rektor szájában szitkozódás, az Koreában valósággá válik. Elhiheti-e józan el­me, hogy élő emberek llven eszmék hirdetőivé és megvalósítóivá válja nak? El kell hinnie. Nemrég a magyar íróküldöttséggel Auschwitzban jár­tam. A kivégzőtábor, ahol több mint négymillió embert pusztítottak el Truman elődei, ma is látható. Számom­ra a legmegrenditőbb és legfelháborí­tóbb az a tervszerűség volt, amellyel a fasiszta tömeggyilkosok mészárlásai­kat megszervezték. A tömegvesztő­helyen, ahol 30.000 emhert lőttek agyon, betonozott csatornát vájtaG a vér elvezetésére. A gázkamránál ha­sonlóképpen betoncsúszdát építettek a hullák gyorsabb elszállítására De még a tábort szegélyező drótkerítés oszlo­pain is látszott, hogy külön erre a cél­ra tervezte ilyen „gazdaságosra" és „célszerűre" a fasiszták nagyipara: látszott, hogy száz és száz ember lá­togatja meg: lengyelek s külföldiek. krematórium még ép falát egész el­borították a látogatók soknyelvű .fel­írásai. Csak egyet írtam fel a jegyző­könyvembe, egy franca nyelvűt: „Ha­lál minden ' fasiszta tömeggyilkosra, aki ilyen borzalmakat tudott létrehoz­ni, s aki ismét ilyen borzalomra ké­szülődik!" * Egyre örjöngőbb fegyverkezés, há­ború, gyilkolás: ezek az ő terveik. Truman és a trumanok azonban — ha tudnának egyáltalában tanulni — megtanulhatták volna már. hogy nem­csak rajtuk áll a vásár. Megtanulhat­ták volna azokon a csapásokon, ame­lyeket a szabadságukért küzdő né­pektől szenvedtek A velük szemben­álló világ erősebb. Miért az? Erősebb, mert a világ szabad és elnvomott né­peinek nemzetközi békeharca — ezt épp napjainkban látjuk vílágosahban — legyőzhetetln mozgalommá vált. Erősebb nem utolsósorban jizért, mert erősebbek a hadseregei, mert a világ békéjének virrasztó őre a történelem legjobb és legjobban fölszereli katona­sága: a Szovjet Hadsereg. Hogyne lennénk erősebbek a Trumanoknál, mikor a Szovjetúnióban olvan ellensé­gei győznek le a kommunista embe­rek, amelvnek hatalma — amióta em­ber él a földön — legyőzhetetlennek tűnt Itt a hegységek, tavak, tenge­rek, folyók, de még az erdők, a fel­hők és a szelek is az ember, szolgáivá válnak. Ahol az ember szabad, a ter­mészet szegődik szolgálatába. * Miért jelentenek fordulatot a világ­történ^ lemben ezek a természetátala­kító tervek? Az emberiség legjobbjai, tudósok, kutatók és a dolgozó nép mindennapos küzdelmei során a múlt­ban, is harcolt a termeszettel, hordozta a haladás ügyét- De először lordul elő a világtörténelemben, hogv egy egész ország, egy egész társadalom fordít |3 íőere|ét, tehetségének, tudásának legjavát a természet átalakítására. Eiőször lordul elő a történelemben, hogy az ember már nem az ember ellen harcol, hanem a körnvező vilá­got kényszeríti telies tudományával, képességével arra, hogy a maga szá­mára egyre szebb, tisztább, gondtala­nabb, gazdagabb életet biztosítson. Az emberiség legjobbiainak sokévezredes álmai a szemünk láttára válnak valóra a Szov je.unióban, ahol ifiú erdők ve­rik fel a jégkorszakból ittmaradt ter­méketlen tajgákat; ahol a lolvúk meg­változtatják irányukat és az ember hű szolgáiként megön-özik a terméketlen földeket; ahol a vegtelen pusztaságon, amely Dzsingisz kán lovasainak nyo­mát őrzi meg, városok nőnek fel a semmiből néhány rövid esztendő alatt; ahol az atomerő. az imperialisták vér­gőzös álmainak legfőbb pusztító re­ménysége is az ember kezéhez szelí­dül, s hegyeket omlaszt szét. hogy az élet útját nyissa meg a sziklasivatag­ban; ahol a fürge villany és a sebes víz egész tartományokba fut szét egy-egy erőmű szívéből, s ahol lágy és édes gyümölcsök teremnek Észak fagyos sztyeppéin. Csak néhány adatot a munkák mé­reteire. Az úi sztálini erdősítési terv során legkevesebb 26 milliárd fiatal fát nevelnek ültetésre. A sokszorta hosszabb védőerdősávokon kívül 5300 km hosszan három-négv párhuzamos, 60—100 m széles pásztából álló állami védőerdőövet ültetnek. — s száztizen­hét millió hektárnvi területea egész országrészek földrajzi és természeti viszonyait változtatják meg. Olyan földrész születik itt néhánv esztendő alatt, amelyre a lakosok rá sem is­mernek majd; nemcsak a vidék nö­vényzete változik meg, de tavaszivá enyhül éghajlata, s egész ú i tarka ál­latvilággal népesül be. A sztálingrádi hidroelektrikus erőmű epvmaga évi kétmilliárd kilowatt-óra energiát ád a környező kerületeknek. A ku jbisevi és sztál ngrádi erőmüvek együttvéve ösz­szesen 14 millió hektárnvi terület ön­tözését teszik lehetővé; nagyobb te­rület ez, mint Magyarország. A kuj­bisevi erőmű kétszázszor akkora lesz, mint a mi tiszalöki erőmüvünk, s hét­szer akkora, mint a híres Niagara­vízesés erőműve. A becslések szerint a két erőmű építkezésének költségei csaknem olyan összegre rúgnak, mint a mi ötéves tervünk egész beruházá­sa. A Davidov-terv a Dunánál három­szorta szélesebb folyamokat térít el eredeti irányuktól,- s az Irtis és To­bol-folyó mentén 800 kilométer hosz­szú. 250 000 négyzetkilométer felületű tó keletkezik — ennek kitér iedése két és félszerese Magyarország egész te­rületének. Az atomerővel felrobban­tott Turgái-kapunál 900 kilométeres ú at vágnak a hegységbe s a csator­na építése 18 milliárd köbméter földet, sziklát mozgat meg. •k Költő legyen a talpán, aki ezeket a páratlan méretű munkákat akárcsak elképzelni is tudja! Mi tette lehetővé, hogy az ember ilven soha nem álmo­dott tervek keresztülvitelébe foghat? A' szocializmus. A kommunizmus épi­tése. A felszabadulás: az. hogy az ember, amikor a kizsákmánvolás, a szolgaság alól felszabadult, egyben a legnagyobb erőforrást, a maga kor­látlan képességeit is (elszabadította. Ojra és újra meglepve tapasztaljuk, hogy nem ismertük magunkat eléggé, hogy nem is sejtettük, miiven tarta­lék az emberi lélek, agyvelő, tudás, szándék, hogy nem is álmodtuk, mi­lyen példátlan alkotásokra képes a kö­zös, szabad emberi munka. A felsza­badult ember tartalékai kimeríthetet­lenek s a valóság sebesebben fut az őzlábú képzeletnél... .Utópisták nem álmodhattak olyan merész utópiákat, mint amilyen valóságat a szovjet nép most teremt a szemünk láttára, fülünk hallatára. Gyermekkorunk nagy .kép­ze-öje, Verne, fantáziátlan töprengő­vé törpül a hazájukat formáló szovjet mérnökök és munkásak mellett. Itt nemcsak a földeket és vizeket változ­tatják meg, új színeket s a régihez nem is hasonló vonalakat raizolva a térképbe, de az eget is: Közép-Ázsia tikkasztó szelei a Turkmén főcsator­na elkészítése után nem indulnak töb­bé szárazságot, aszályt, halált hintő útjaikra. Az Anyag- és Adatszolgáltatás leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom