Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-06 / 231. szám, péntek

Ho* tart Komárom? A bratislavai pedagógiai gim­názium munkájáról már olvas­tunk lapunk hasábjain. Diák elvtársaink azó'a a legrészlete­sebben megtárgyalták elképze­léseiket, megbeszélték szükség­leteiket és mindennek alapján ledolgozták az iskolai ČSM. csoport munkatervét, amelyet az évi közgyűlés egyhangúlag jóváhagyott: >Megteremtjük s fenntartjuk a tanári kar és a diákság közti seoros kapcsolatot; megszervezzük a haladó iro­dalom olvasását, filmek rend­szeres látogatását; együttműködünk valamennyi tömegszervezetttel (CSEMA­DOK, Sokol, SP SSSR); fenntartjuk a tisztaságot; résztveszünk az iskolánk tí­pusának megfelelő különleges munkában (Pionírmozgalom se­gítése, stb); csökkentjÜK a hiányzásokat, megszilárdítjuk az önfegyelmet; elintézzük a tagsági igazolvá­nyokat és az új elvtársakat ün­nepé'yes kereteik között avat­juk a Szövetség tagjaivá; november végéig rendezzük tagdíj-hátrálékainkat; meghatározzuk a taggyűlések időpontját; megünneplünk minden jelen­tősebb eseményt, évfordulót; a II. Világbéke-kongresszus tiszteletére csoportunk minden tagja kétórás brigádmunkát vé­gez, mega'akítjuk a ČSM politikai köreit, hogy elmélyítsük tudá­sunkat a marxi-lenini tudo­mányokban; megszervezzük a Jilemnický­jelvényszerző verseny nyolc olvasókörét, amelyekbe bevon­juk á tanulóifjúság ötven szá­zalékát: a tanulmányi átlag-színvonal emelése céljából az osztályokon belül megalakítjuk a tanulókö­röket: megszervezzük az intézet fa­lujáró csoportját, amelynek cél­ja a szocialista, népi kultúra fejlesztése és terjesztése lesz; ének- és szavaló-versenyeket rendezünk, ahol a tehetséges elvtársakat kiemeljük, hogy is­kolánkat az Ifjúság Alkotó Ver. senyében képviseljék; a diákság hetven százalékban kopcsolóük be a TOZ-verse­nyekbe* Ezt a kerettervet az iskola osztálybizottságai osztályokra, körökre, élcsoportokra és egyes tanulókra bontják majd fel. Amint látjuk a gimnazisták szén kötelezettségeket vállaltak s ha Ígéretüket mindenben tel­jesítik, nem maradnak el a ko­máromi, kas^a' és más isko­láink mögött, amelyek ezidáig — -"ég -hírt sem adtak létezé­sükről ... LatHce w neveli — a lettek mezején ÚtUlUiiWWl "OJ UM—>MUU IN y ura ieie a n.uz.^oau ponu­Kai isKoia hallgatóival. ivat­tugva roiianu veiunü a gyors. Az állomáson ozomotiek a be­vonuló UJUK es szolt a zene. Luzi&nkyiiai kiszálltam a vo­natooi. ivemeny Keziogassai bucsuztunK ei egymuatoi, Vi­umszky eivuiratoi, aki vissza­tért, hogy banyaüzemükben jó üzemi szervezetet alakítson, fcranKovits elvtárstól, aki az első magyarnyelvű politikai kór megalakítója volt es most visfazatert, hogy a rozsnyói já­rasban ezt a munkát tovább­folytassa, Kiszel esitae ... Es a tóobieKtól, aKik most az isko­la elvégzsse uiáu lelüesen siettek munKahelyúkre, hogy tKoásukat továbbadhassák, hogy megiioicijtst if júsa„'nk szocialista aeviiéíó: A'ásik vo mtra szálltam. Ap­rócska áKomasois, r/iklas hegyoldalak között vitt Zlate­Moravce felé. Néha erőlköd­ve, szinte lassan mozogva hú­zott a mozdony. Az emelkedők, a kanyarok lassították az üte­met. Egyszer csak gyors kat­togással megindult a lej tön es befutott az egyik völgybe. Megállt. Ladice! Kiszálltam. A völgyet bezá­záró Gyimes vára komoran te­kintett felém. Elfordultam. A másik, szembeniévő hegy aljá­ban szinte hívogatólag tűnt szemembe egy kis község. Ez Ladice. Elindultam a íalu felé. Keskeny, letarolt földek mel­lett vezet az út a község felé. Látszik, hogy a lakosság erre­felé még mindig az elavult, egyéni gazdaság alapján dol­gozik. , Végre megérkeztem. A hegyoldal emelkedőjén lévő is­kolába mentem. Beléptem a negyedik, ötödik összevont osztályba. Az osztály vezetője Drapák Valéria elvtársnő, aki a nyáron a bratislavai peda­gógiai tanfolyam hallgatója volt. Az üdvözlés után a gyer­mekek „Szabadság" köszönté­se hangzott, majd élénk, vizs­gálódó tekintettel néztek rám. önkéntelenül is beszédhez kezdtem. — No gyerekek! Mit gondol­tok, miért köszönünk úgy, hogy „Szabadság"? A válasz kissé késett, de ké­sőbb a beszélgetés folyamán megtudtam a gyermekektől, hogy felejthetetlenül megbe­csülik azt, hogy most magyar iskolába járnak és tudják, hogy a „Szabadság" köszön­tésben ez benne van. Tudják, hogy a szabadság az új élet éltető eleme. Erről beszélgettünk a gye­rekekkel. Majd Drapák elv­társnő vette át a beszélgetés irányítását. Egyszer csak a magyar nyelvtannál tartot­tunk. A mondat elemzésnél. Varga Jenő, egy csillogó sze­mű szőke fiúcska jött a táblá­hoz. „Tanuljunk élni és har­colni a szovjet embertől" — ir­ta fel példának az elemzésre szánt mondatot. Mikor azt a szot íri.a, iiugy „szovjet", egy kissé bizonytalan volt. — Tanító elvtársnő, én úgy tudom, hogy a szovjetet nagy betűvel illik Írni. És furcsa pillantással nézett körül az osztályban. Hamaro­san megkapta a magyarázatot és továbbment a mondat elem­zésben. Feladatát ügyesen és jól oldotta meg. Varga Jenő jó tanuló és szorgalmasan ta­nul. Drapák elvtársnő azt is elmondta, hogy ő fog vasár­nap a Hadsereg Napján sza­valni. Szorgalmasan készül is erre a napra. A szünetben a terem díszí­tését nézegettük. Ezt a gyer­mekek majdnem önállóan ké­szítették. Nagyon szép. Köz­ben bejött az igazgató elvtárs­nő, Hrotkó Mária is. A követ­kező órát az ö osztályában töltöttem. Itt a kicsinyek, az első és második osztályosok tanulnak. Az elsősök kedvesek és ügyesek. Jól tanulnak. A má­sodikosoknál már nehézségek vannak, mert tavaly még szlo­vák iskolába jártak s az idén bizonytalan még előttük sok minden. Még a szlovák betű­ket az š-et és t'-ét sem gyako­rolták annyira, hogy biztosak legyenek és most egészen kü­lönös nekik magyarul olvasni. De Hrotkó elvtársnő ismeri a gyermekek e bizonytalanságát és jól felkészült pedagógiai tudással irányítja munkáju­kat, hogy tudásuk tökéletes le­gyen. A következő órát az óvodá­ban töltöttem. Itt Lengyel Mar­git elvtársnő neveli a gyerme­keket. Ö is a bratislavai peda­gógiai tanfolyam hallgatója volt. És eddig is figyelemmel kísérte a Drenkó Margit és Földes Livia által kezdeménye­zett versenyt, mert az üdvöz­lés után megmutatta a félig kész munkatervet és figyelme* pontossággal beszámolt az óvoda életéről. 24 fiúcska és 6 leány iratkozott be az óvódá­ba. De a napi létszám általá­ban 32—33 — tudtam meg el­beszéléséből. Befejeztük rövidesen a be­szélgetést te megnéatük • gyermekeket A teremben meglepődtem. Egy mintasze­rű óvóda tárult a szemem elé. Hosszú kisasztalok mellett ültek az apróságok. Előttük építőkockák. Építettek. A te­rem másik részében falovacs­kákon hintázott néhány gye­rek. Fiúk, lányok vegyesen. A falon alacsonyan függő táblán rajzolgatott egy kisfiú. Mi lesz ez? — kérdeztem. — Tak­tojl felelte és komoly szakér­telmet mutatva tovább rajzol­gatott. Amott a tábla mellett egy szekrénykéből játékokat szedett ki néhány gyerek. És a speciálisan óvodák számára készített mosdócskánál a pesz­tonka néhány uzsonnától ma­szatos gyermeknek • segédke­zett a mosakodásnál. Kissé meghatott ez a kép. Eszembejutott, hogy én nem járhattam óvódába. És eszem; be jutott hogy kint a falu ha­tarában még apró táblácská­kon dolgoznak a felnőtte*, de itt az óvódában már formáló­dik az új ember... A trakto­rista, a gépész, az agronómus, a tanító, a tanár ... Hirtelen, ötletszerűen levetettem ma­gamról a komolyságot. Leül­tem a gyerekek köze. Kockák­ból vasutat, hidat, felhőkar­colót építettem. Szorgalmasan hordták a kockákat. Közben beszélgettünk. Sokan erősítet­ték, hogy ők is fognak ilyet építeni, ha nagyok lesznek ... Aztán a táblához mentem. Rajzoltam nekik traktort, au­tót... És közben a gyerme­kek velem együtt örvendtek, Gondolatomban pedig óriássá nőtt köröttem az óvóda. Élet­té változott. A játszó gyerme­kek valóságos építőkké, ter­vezőkké, valódi lovakon vág­tató katonákká és gondos asz­szonyokká lettek szemem előtt. Egy pillanatra megláttam a jövőt. Igen! Mi ifjú szocialisták, mi itt építjük a jövőt! — szól­tam Lengyel elvtársnőnek és befejeztem a játékot. — Igen! felelte mosolyogva és beszá­molt arról is, hogy a falu CSM tagjai is így tudják, mert már eljöttek és felajánlották se­gítségüket a díszítéshez és minden más munkához. Visszatértünk az iskolához, Ott Ladice község nevelői egy rövidke értekezletet tartottak. Természetesen közösen, a szlo­vák iskola vezetőjével. Itt megtudtam, hogy már tartot­tak szülői értekezletet is és most készülnek a Hadsereg Napjának méltó megünneplé­sére. Az értekezlet végén elbú­csúztam tőlük. Néhány köny­vet, Makarenkót Krupszkáját otthagytam számukra. Bízva és örömmel tekintettem sze­mükbe a búcsúzásnál. — Elv­társak! Boldog vagyok. Valóra váltottátok, amit Bratislavá­ban a tanfolyam végeztével népünk ne ében Tőletek kér­tem, — Elvtársak! Most a tet­tek mezején találkoztunk ... H. B Ifjú ktbásztk jelentkeséM Az Ifjúsági Szemle mult­heti számában közölt cikk nyo­mán többen érdek,odtek, hol lehet kohásztancncnak jelent­kezni. Tájékoztatásul közöljük, hogy a tanév megkezdése vé­gett a illetők késedelem nélkül jelentkezzenek a Járási Nem­zeti Bizottság (ONV) szociális és munkaügyi osztályán azzal, hogy kohásztanoncok (hut­nícki učni) szeretnének lenni. Említsék meg jeler»kezésük alkalmával, hog-y T y-inec-en akarnak tanulni. Két évet töl­tenek ebben a csehorszá"- vá­rosban, ahol otthont fiatot, jó ellátást és zsebn»^' szü­leik pedig nevelés áruiékot kapnak. Tanulmánvak elvég­zése után a szlovákiai kohó­művekben nyernek alkalmazta­tást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom