Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-31 / 251. szám, kedd

2 TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT.> 1950 október 29. • 43. (109.) A békehírek második világkongresszusa elé A. békemozgalom ass Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban mind nagyobb méreteket ölt a békéért, a koreai háború megszüntetéséért és az atomfegyver betiltásáért folyó mozgalom és magával ragadja a lakosság minden rétegét. A stockholmi békefelhívást már több mint 2,600.000 ember írta alá Amerikában. A Villamossági és Rádióipari Munkások Szakszervezeti Szövetségének évi konferenciáján résztvevő 580 delegátus egyhangúlag hozott határozatában követelte az atomerö ellenőrzését és az összes vitás kérdések békés megoldását a Szovjetunióval. A bányászok és acélöntőmunkások szakszervezetének elnöke, a szakszervezetnek ez évben megtartott 46-ik konferenciáján kijelentette: „Békét akarunk és ragaszkodunk ahhoz a jogunkhoz, hogy ezt követelhessük." Iowa állam farmerszakszervezetének idei kongresszusa határozatokat fogadott el, amelyek a tartós béke helyreállítását követelik az egész világon és elítélik a kormánynak Koreával szemben folytatott politikáját. „A New Yorki Békehívek Munkáskonferenciáján" közölték, hogy Saint-Louis városában nemrég 5000 aláírSst gyűjtöttek a stockholmi békefelhívásra, és mozgalmat indítottak a koreai kérdés békés megoldása érdekében. A békehivek newyorki tájékoztató központja külön felhívást bocsátott ki a békehívek II. Világkongresszusának előkészítésével kapcsolatban. Az utóbbi hetek folyamán több mint 100 közismert amerikai állampolgár írta alá a stockholmi felhívást. Ezek között 80 protestáns lelkész, neves tudósok, valamint ifjúsági és nőszervezetek vezetői szerepelnek. / A küszöbön álló ňovember 7-i kongresszusi választásokkal kapcsolatban meptartott választói népgyűlésen Albert J. Love'.and, a demokrata párt jelöltje kijelentette: „Ha önök között vannak olyanok, akik azt kívánják, hogy holnap üzenjünk hadat Kínának és dobjunk atombombát Moszkvára, úgy azok november 7-én ne szavazzanak rám." Loveland egyben az atomfegyver betiltása mellett is állást foglalt. A béke megvédése mellett szólaltak fel W. Du Bois, New York állam jelöltje, a közismert történész és szociológus, John McManus, Clementina U. Paolone, az Amerikai Békehívek Nőszövetségének elnöke, Sam Parks néger szakszervezeti vezető és mások. A német nép kibővíti a háborús gyújtogatok elleni harci programját A nyugatnémetországi összes békeharcosok figyelmének középpontjában ma a prágai Állandó Bizottság Irodája ülésszakának javaslatai állnak. Ezeket a javaslatokat megtárgyalták és helyeselték a békehívek Nyugatnémetországi Bizottságának ülései, valamint NyugatNémetország békehíveinek a megszálló hatóságok tilalma ellenére megtartott konferenciái. Számos ifjúsági szervezet kijelentette, hogy szintén támogatja a prágai határozatokat. A prágai ülésszak javaslatait egész Nyugat-Németországban terjesztik, aminek során a békeharcosok minden legális és illegális módszert igénybevesznek. A hitvalló egyházak 37 lelkésze nemrég tett nyilatkozatában állást foglal Nyugat-Németország remilitarizálása ellen. Helyeslően nyilatkozott a prágai határozatokról Lüttke professzor az ,.Una Sancta" müncheni katolikus liga tiszteletbeli elnöke. A háborút propagáló filmhíradó bemutatása során NyugatNémetország számos filmszínházában rögtönzött népgyűléseken tiltakoztak az új háború propagálása és Amerika koreai beavatkozása ellen. Majna-Frankfurtban az amerikaiak nemrég vitát rendeztek az úgynevezett „Polgári Fórumban". A vita szervezőinek várakozása ellenére sok szónok foglalt állást Nyugat-Németország remilitarizálása ellen és követelte, hogy NyugatNémetország újrafelfegyverzésének és a nyugat-német zsoldos hadsereg felállításának kérdésében tartsanak népszavazást. Nyugat-Németország békeharcosai az ENSZ főtitkára és a Biztonsági Tanács címére küldött nagyszámú táviratban követelik a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó javaslatok elfogadását és a háborús uszítás betiltását. Aktiv előkészületek Angliában A békehívek II. Világkongreszszusának előkészítése kapcsán Angliában fokozódott a stockholmi békefelhívást támogató aláírásgyűjtési mozgalom. Számos varosban sikeresen teljesítik azt a kötelezettséget, amelyet a kongresszus megnyitásáig az aláírásgyűjtés terén vállaltak. így például Ilfordban a tervezett 30.000 aláírásból már 17.000-et gyűjtöttek össze. A kongresszus megnyitását megelőző hét Angliában a „Béke Hete" lesz. Ezen a héten sokezer ember fog aláírást gyűjteni a békefelhívásra. A békealáírások gyűjtői egész Anglia területét feldíszített teherautókon fogják bejárni. Az autók útvonala mentén népgyűléseket és tüntetéseket rendeznek. A békehívek angol bizottsága azt javasolta a helyi békebizottságoknak, hogy a békemozgalom legtevékenyebb részvevői közül válaszszák meg azokat a jelölteket, akik közül minden bizottság képviseletében három személyt delegálnak majd a Békekongresszusra. Sheffieldben a kongresszus küldötteinek fogadására bizottságot szerveztek, amelyben a lakosság összes rétegei képviselve vannak, közöttük van a Labour Párt legidősebb funkcionáriusa, Lady Mabel Smith is. Jk japán nép a háború ellen A Japán Békehívek Országos Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amely szerint október elejéig Japánban többmillió aláírást gyűjtöttek a békefelhívásra. Ebből Osakára, az ország egyik legnagyobb ipari központjára, több mint 650.000 aláírás esett. Tokióban 250.000, Kiotóban pedig 230.000-nél több aláírást gyűjtöttek. A Kiu-Siu sziget keleti részén fekvő Miazaki város igen sok polgára, a polgármesterrel az élén, aláírta a stockholmi békefelhívást. Isikova város prefekturáján Rikatoro Miake, egy 60 éves paraszt, rövid idő alatt több mint 700 békevédelmi aláírást gyűjtött. Az aláírásgyűjtés tovább folyik és a japán dolgozóknak újabb és újabb ezrei írják alá a békeíveket A japán békehívek már küldöttséget választoltak a II. Világkongresszusra. A küldöttség tagjai között 34 szakszervezeti vezető és más demokratikus szervezetek képviselője, a tudomány és a kultúra nyolc kiválósága, a nőszervezetek két delegátusa és a parasztszervezetek két küldöttje foglal helyet. Október 22-én választották meg Magyarországon a helyi tanácsokat, Ezek a választások a népi demokrácia alkotmányának megteremtése óta a legfontosabb lépést jelentik abban az irányban, hogy államunk hatalmának minden forrása és birtokosa még inkább és még teljesebben a dolgozó nép legyen. A régi, a felszabadulás előtti államgépezet Magyarországon a dolgozók elnyomásának és kizsákmányolásának eszköze volt. Az állami szervek, intézmények azt a célt szolgálták, hogy minél jobban gyötörjék a dolgozókat. A „hivatal" az egyszerű emberek állandó megaláztatásának színhelye, gyűlöletének tárgya volt. Azóta, hogy Magyarországot a Szovjet Hadsereg felszabadította, hazánkban forradalmi átalakulás ment végbe, amelynek során gyökeresen megváltozott a magyar állam osztályjellege és természetesen a dolgozóknak az államhoz való viszonya is. Népi demokráciánkban a hatalom a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében van, országunk vezető ereje a kommunisták pártja, a Magyar Dolgozók Pártja. Megváltoztak és kiszélesedtek ennek megfelelően a magyar állam feladatai is: a volt elnyomók és kizsákmányolók fékentartása, az ország függetlenségének védelme mellett előtérbe került az állam hatalmas szervező szerepe a szocializmus építésében, ötéves tervünk végrehajtásában. Ezek a feladatok, amelyek az állam osztály-jellegének megváltozásával kerülnek napirendre, megkövetelik az államgépezet határozott átszervezését. Az új társadalom, a szociaľzmus „alkotói — tanítja Lenin — csupán a sokmilliós tömegek lehetnek. Ahogy a hűbériség korszakában százan és százan voltak ezek az alkotók, amint a kapitalizmus korszakában ezrek és tízezrek építették az államot, úgy most a szocialista forradalmi változást az állam vezetésében csak a tízmilliók aktív, közvetlen gyakorlati részvétele mellett lehet megvalósítani". A magyar népi demokrácia államának szervezeti felépítése a tanácsválasztásokig nem volt teljesen alkalmas arra, hogy maradéktalanul ellássa a szocializmus építése és a A. helyi tanácsok megválasztása / Magyarországon mindjobban élesedő nemzetközi helyzet által megszabott feladatokat, hogy a legszélesebb dolgozó tömegeket az államügyek intézésébe bevonja. A felszabadulás után azonnal megkezdődött az államgépezet gyökeres átépítése. Az államhatalom és az államigazgatás legfelsőbb szerveinek személyi összetétele döntően megváltozott. A munkásosztály, a dolgozó nép fiai kerültek a minisztériumok, a hadsereg, a rendőrség stb. parancsnoki posztjaira; egyre naeyobb mértékben érvényesült a Magyar Dolgozók Pártjának irányító, vezető és ellenőrző szerepe az államhatalmi és államigazgatási szervek munkájában. Ámde mindennek ellenére, a régi államszervezet, a régi formák (elavult területi beosztás, a központi és a helyi államigazgatás kettőssége, az ügyintézés bonyolultsága) annál inkább váltak gátjává az eredményes munkának, minél inkább megszilárdult a dolgozók hatalma. A régi államszervezet, a régi formák akadályaivá váltak további fejlődésünknek, demokráciánk kiszélesítésének. Elkerülhetetlenül szükségessé vált tehát a magyar népi demokrácia államszervezetének további átépítése. Megalkottuk a törvényjavaslatot a helyi tanácsokról, amely kimondja: „A szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az igazgatás munkájában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit". E törvény alapján megtettük az első lépéseket államszervezetünk átalakítása felé: létrehoztuk az ideiglenes budapesti, megyei, városi, járási és kerületi tanácsokat. E tanácsok munkája — mint Rákosi elvtárs megállapította — azonnal friss levegőt vitt a közigazgatásba, megjavította, meggyorsította az ügyintézést. Az ideiglenes tanácsok azonban mégis csak • Irta: Zölif Sándor az MDP Politikai Bizottságának tagja * * átmeneti intézmények voltak. Tagjaikat nem választották, hanem kijelölték, megalakulásukat nem előzte meg az egész dolgozó népre kiterjedő nagyarányú felvilágosító munka. A községekben a helyi tanácsok meg sem alakultak. Államszervezetünk döntő átalakítása, s ezzel kapcsolatban demokráciánk hatalmas megerősítése, nagyarányú kiszélesítése a helyi tanácsok most lezajlott megválasztásával történt meg. Október 22-én több mint 3200 helyi tanácsot választottak meg, több mint 220.000 tanácstaggal és póttaggal. A tanácstagok egyharmada a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, a többi más pártokhoz tartozik, vagy pártonkívüli. A tanácstagok között 55.000 ipari munkás, 132.000 dolgozó paraszt (kiknek 80 százaléka egyéni gazdálkodó), 10.000 értelmiségi, több mint 5000 kisiparos, továbbá többezer alkalmazott és egyéb foglalkozású van. A nők száma a tanácstagok között 60.000, a 25 éven aluli fiataloké 50.000. A tanácsokba a dolgozó nép legjobbjai kerültek. „A munkásjelöltek között — írta Rákosi elvtárs a választás előtt — ott vannak a legjobb újítók, az élmunkások, a sztahánovisták, azok, akik a termelésben, a kölcsönjegyzésben, a falujárásban, egyszóval a példamutatásban és áldozatkészségben az élen járnak. A parasztjelöltek között ott vannak a mintagazdák, a termelésben kitűnök, azok, akik példásan teljesítették az állam felé kötelességüket, akik élenjárnak a gabonabegvüjtésnél, a szerződéseknél, a terméseredményekben. Akik a maguk területén szóval és tettel már eddig is bebizonyították, hogy odaadó hívei a népi demokráciának, hogy munkát és verejtéket nem kímélnek, amikor hazánk megerősítéséről van szó. Az értelmiség ezrei kőzött ott vannak a Kossuth-díjas tudósok, művészek, legjobb mérnökeink, orvosaink, mezőgazdászaink, a néphez hű értelmiség színevirága". A tanácstagokat a Népfront jelölte, amely Magyarországon az összes hazafiakat, demokratikus, békéért harcoló erőket tömöríti a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével. A választás sikeréhez elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy a választást igen széleskörű, a szó szoros értelmében az egész népre kiterjedő felvilágosító munka előzze meg. Ez a munka óriási feladatot rótt pártszervezeteinkre. A választási agitációt természetesen úgy kellett végezni, hogy a napirenden lévő más fontos feladatok (ipari termelés, őszi mezőgazdasági munkák, stb.) ne szoruljanak háttérbe, hanem szervesen egybeforrjanak a választások előkészítésével. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége gondosan elő készítette a pártszervezeteket a tanácsválasztás munkálataira. Az agitáció, a szervezési és kádermunk-J vezetői számára Gerő Ernő és Révai József elvtársak tartottak előadást a legfontosabb politikai kér désekről: a békéért folyó harc állásáról, ötéves tervünk problémáiról. A népnevelők az előadások során meg. ismerkedtek a tanácsok jelentőségével, szervezetével. Esti iskolákon több mint 250.000 népnevelő készült fel a választási munkára. Igen nagy jelentősége van ezzel kapcsolatban annak, hogy az esti iskolákon résztvevő népnevelőknek tekintélyes hányada a pártonkívüliek soraiból került ki. A választást előkészítő időben a politikai felvilágosító munka főmódszere az egyéni agitáció volt. Budapesten hetvenezren, Pécseit 6500-an, Miskolcon 7000-en, Szegeden 4500-an végeztek agitációs munkát, s ezek a számok azt mutatják, hogy az egyéni agitáció végeredményben átfogta az egész dolgozó népet. Résztvettek a felvilágosító munkában a tömegszerve zetek, a szakszervezetek, az MNDSZ, a DISZ népnevelői is. A választási munka során a pártbeli és pártonkívüli népnevelők, a sajtó, a rádió, stb. fáradhatatlanul újra meg újra megmagyarázták a dolgozó tömegeknek, hogy a helyi tanácsok megválasztása egyértelmű a magyar népi demokrácia erősítésével; hogy a tanácsokra sza vazni annyit jelent, mint az ötéves tervre, a magyar nép jólétére szavazni; hogy a tanácsválasztás a magyar nép válasza az imperialista banditák koreai gaztetteire, a háborús gyujtogatók terveire. Az agitációs munka, s különösen a tanácsválasztások és a béke ügyét összekapcsoló agitáció során tovább erősödött és mélyült népünkben a barátság, a hűség érzése a Szovjetunió iránt. A magyar dolgozók még mélyebben ismerték fel azt, hogy a tanácsok megvalósításának, megválasztásának lehetőségét a magyar nép számára is a Szovjetunió harcai biztosították, hogy békénk, szabadságunk, függetlenségünk alapjai: a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak még szorosabbra fűzése, a bátor helytállás a nyolcszázmilliós békefrontban. A népnevelők a nemzetközi helyzet aktuális eseményeivel kapcsolatban ismertették a tömegekkel a Szovjetunió fáradhatatlan harcát a békéért, megmagyarázták a gigantikus természetátalakító tervek jelentőségét és újra meg újra leleplezték az amerikai imperialista háborús gyújtogatok kegyetlenségeit, világuralmi tervelt. A választás napj'a a magyar nép nagy ünnepe lett. Lelkesen, szilárd egységben szavazott az ország népe. A 6,158.850 választásra jogosult közül leszavazott 5,967,877, a választásra jogosultaknak 96.9 százaléka. A Népfront 5,836.755 szavazatot kapott, a leadott szavazatok 97.8 százalékát. A Népfront ellen 46.277-en szavaztak, érvénytelen volt 84.845 szavazat. Ez az eredmény azt fejezi ki, hogy a magyar nép még soha olyan egységes nem volt, mint napjainkban, hogy a magyar nép helyesli és támogatja a Magyar Dolgozók Pártjának politikáját. A választás eredménye a magyar nép egységes, lelkes, elsöprő erejű állásfoglalása a népi demokratikus rendszer, az ötéves terv, a béke ügye mellett: komoly veresége az imperialistáknak, népünk külső és belső ellenségeinek, jelentős győzelme a béketábornak.