Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-27 / 249. szám, péntek

2 Használjuk ki az üzemek teljesítőképességét és a gépeket A jövő évben a feladatok teljesítésének egyik legfontosabb feltétele üzemeink teljesítőképességének jobb kihasználása és a gépi berendezés jobb kihasznalása. Ami a nehéz gépipar üzemeinek teljesítőképességét illeti, mivel főleg erről van szó, csupán egy üzemünk van, amelybe a második műszak legalább 50 százalékban be van vezetve. A többi üzemekben nagyobbára egyáltalán nincs második műszak, sőt vannak olvan üzemek is, ahol az első műszak sincsen teljesen kihasználva, nem beszélve az új üzemek lassú indulásáról. A múltban figyelmünk kizárólag az új üzemek építésére terelődött. Ezt a hiányt mindenekelőtt a nehéz gépiparban kell helyrehozni és pedig igen gyors ütemben. Ez lesz a jövő évi termelőerők fejlődésének főforrása. A teljesítőképesség rossz kihasználására más példákat is felhozhatunk. A zólyomi vasúti műhelyek első váltása is alig van kihasználva. A motoros járművek javítása gyenge pontunk. Azonban az „Autorenova" vállalat csupán egy váltásban dolgozik. Erőműmérlegünk igen feszült. Üj erőforrásokat építünk, de nem törődünk elégségesen a már meglévők kihasználásával. Így például tudjuk azt, hogy Szlovákiában az üzemi villamosmüvek nincsenek teljes mértékben kihasználva. Erőmüveink teljesítményét a gyakori zavarok erősen csökkentik. Ezeket meg lehetne előzni megfelelő gondoskodással és mindenekelőtt a szovjet tapasztalatok és új munkamódszerek felhasználásával. Ugyanez érvényes a cellulóze, cement és más üzemek gépi berendezéseinek zavaraira és rendszeres javítására. Elégtelen a gépek és gépesítési eszközök felhasználása is, és nedig főleg ott, ahol, mint például a bányászatban és az építészetben, erro a legnagyobb szükségünk van. Az építészet gépesítési eszközeinek elégtelen kihasználását már több ízben felróttuk. Azonban a helyzet áem javult. Példának hozom fel, hogy a bágerek, buldózerek és iokomotivok csupán egy váltásban dolgoznak és a második váltás kihasználása nagyobbára 50 százalékos. Ezeknek a gépeknek órateljesítménye csupán jelentéktelenül emelkedik, sőt néha csökken és ez akkor történik, amikor az építészetben a gépesítési eszközök nagy hiányát érezhetjük. Handlován a gépesítési eszközöket csupán 57.7 százalékra használják ki és Novákyn még kevésbbé. De hasonlóképpen van ez más bányákban is. Nem elég, ha vannak gépesítési eszközeink — és ez nem csupán az építészetre és a bánvászatra vonatkozik, hanem más szakaszokra is — a munkát úgy kell tudni megszervezni, hogy ezeket jobban kihasználhassuk. További igen jelentős tartalék mutatkozik a nyersanyagokkal, főleg pedig a színes fémekkel és más értékes anyagokkal való takarékos gazdálkodásban. Használjuk ki a már meglévő teljesítőképességei. Biztosítsuk a gépek maximális kihasználását. A fontos gépeket legkevesebb két, de lehetőség szerint három váltásban dolgoztassuk. Ez legyen gazdasági munkásaink jelszava. A normák és a bérek Az adott pillanatban a szocialista országépítés további és fontos kérdése a normák, a műszaki-gazdasági normák és mindenekelőtt a teljesítménynormák. A normákról sem először beszélünk. A normák az év eleje óta a Párt, a szakszervezetek és egész nyilvánosságunk érdeklődésének előterében állanak. Frank elvtárs is beszélt erről a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén és gyakran foglalkozott ezzel Zápotocký elvtárs is. valamint beszámolt az SzKP IX kongresszusán a normák és feladatok helyzetéről Puli elvtárs is. Nem véletlen, hogy e normáknak ekkora figyelmét szentelelünk. A normák állapota konkrét kifejezése annak, hogyan valósul meg tervgazdálkodásunkban az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás szocialista elve. Ezt az elvet gyakorlatba átvinni a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában egyike a legnehezebb feladatoknak. A mellett a normák körül mutatkozó hiányok komoly hibákat okoznak a bérek tervezésében és nehezítik a béreknek, mint eszköznek felhasználását a terv feladatainak teljesítésében és jelentős hibákat és károkat okoznak a termelés, a munkaerők, tehát az üzemek minden további feladatának tervezésében. A normák körül mutatkozó rendellenességek végezetül támogatják a lustaságot, a jogtalan előnyök megszerzését, a lógást és megkárosítják a becsületes, öntudatos munkásokat. Ezért kell ekkora figyelmet szentelni a normák kérdésének. A Párt és a szakszervezetek erőfeszítései nem voltak hiábavalók. Ami Szlovákiát illeti, főleg a kongresszus óta nagy haladást értünk el. Jelentős sikereket hozott a választervezés akcióia is. Ennek folyamán sok tízezrekre menő teljesítménynormát megszilárdítottak vagy teljesen új anyagi és rezsinormákat vezettek be. A választervezéshez kapcsolódott a normák felülvizsgálásának akciója, amelyet írásbeli szerződés megkötésével, a normák egy évre való biztosításával kell befejezni. Az üzemek nagv részében a normafelülvizsgálás jelentős eredményeket és a munkaidő figyelemreméltó megtakarítását hozta. így például a nehézgépipar üzemeiben, ahol a felülvizsgálás akciója még folyik, júliusban és augusztusban több, mint 560 ezer munkaóra megtakarítást értek el. Ezért joggal várhatjuk, hogy a jövő évbe lényegesen jobb helyzetben indulunk, bár az összes hiányokat nem távolítottuk el. A normák felülvizsgálásában a legfőbb hiány az akciók elégtelen politikai és szakelőkészítése. Csak ezzel" magyarázhatunk meg néhány nehézséget. Néhány elvtárs azt hiszi, hogy a politikai előkészítés abból áll, hogy az üzemet meglátogatja az előadó, aki a munkásokkal elbeszélget és általában megvilágítja ebben a kérdésben a Párt álláspontját és ezt egyformán csinálja minden üzemben. Én azt hiszem, elvtársak, hogv ez nem eíég. A normák felülvizsgálását konkrét intézkedésekkel kell összekapcsolni, hogyan biztostsuk ebben vagy abban az üzemben azt, hogy a Párt vonala megvalósuljon, vagyis hogy a munkások a magasabb teljesítményért magasabb keresetet is érjenek el. Automatikusan ez nem mindig iehetséges. Néha a munka rossz megszervezése, máskor a hiányos anyagszállítás, ismét más esetekben az egyes osztály vagy üzemek közötti hiánvos együttmunkálkodás teszi lehetetlenné vagy jelentősen megnehezíti a normák túllépését és ezzel magasabb teljesítmények elérését. Ilyen esetben a normák felülvizsgálása feltárhatja előttünk az üzem komoly hiányait, kiküszöbölheti őket és ezzel fokozhatja a munka termelékenységét. Igaz, csak azzal a feltétellel, ha a politikai előkészítés alatt nemcsak a gyűlések megszervezését értjük, hanem konkréten megállapítjuk azt is, hogy az üzem viszonyai lehetővé teszik-e a szocialista munkaversenvt és ezzel a normák túllépésének kifejlesztését is, valamint konkréten megtárgyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a normák felülvizsgálása vetett fel. További hiány az, hogy néha hibás és kényelmes vonalon dolgoznak. Azt akarják, hogy az élmunukások normáikat szilárdítsák, tekintet nélkül arra, milyen lesz a helyzet hasonló .teljesítményeik normáival. Engedjétek meg nekem, hogy itt Zápotocký elvtárs szavait idézzem, aki a Központi Szaktanácsnak nemrégiben lezajlott plenáris ülésén a következőket mondotta: »Azt hiszem, hogy az élmunkásteljesítményeket arra kell fel. használnunk, hogy mindenkit megyőzzünk a normák lágyságáról, arról, hogy ezeket ellenőrizni és szilárdítani kell. Nem tudom mi a helyes, hogv az, aki ezt teszi, szilárd normákkal dolgozzék és aki ezt nem teszi ,annak a normája lágy maradjon. UJSIÖ Nem tudom felfogni — folytatja Zápotocký elvtárs — mit akarunk ezzel elérni.« A normák kérdésének és pedig nemcsak a teljesítményi, tianem minden műszaki-gazdasági normának a jövőben is nagy figyelmet kell Szentelnünk. Arra kell törekednünk, hogy mindenütt sikeresen fejezzük be a normák felülvizsgálását és helyrehozzuk a hibákat, amelyek történtek. Ne engedjük meg a Párt irányvonalának elferdítését, a normák felülvizsgálásának akcióját mindenütt használjuk fel a szocialista munkaverseny fejlesztésére és elmélyítésére. Helyénvaló, ha a Szaktanács plenáris ülésének határozatából ezt a mondatot idézzük: »A normák felülvizsgálásának hamis értelmezését, vagyis hogy ez az akció a bérek ellen irányul, azzal kell ellensúlyozni, hogy a legszélesebb kollektívum aktív részvételével tárgyaljuk és oldjuk meg a gépek jobb kihasználásának, az időveszteségek csökkentésének, az anyag sikeresebb felhasználásának, a hajtóanyagoknak, a munkafolyamat tökéletesítésének és a rezsi csökkentésének kérdését stb.« Ez a kötelező irányvonalat meg kell hogy valósítsák az elvtársak, 'dolgozzanak bármint a szakszervezetek vagy a Párt üzemi szervezeteinek funkcionáriusai, vagy akármint kerületi és üzemi szerveinek munkásai. Néhány efvtárs a normák megszilárdításával és a felülvizsgálással járó munkát nem tartja népszerűnek. Azt hisszük azonban, hogy semmi sern fokozhatja jobban a Párt tekintélyét az üzemben, a munkásság bizalmát a pártszervezet és az üzemi tanács iránt, mint a helyesen értelmezett normafelülvizsgáiás. Péildaként szolgálhat a Sverma-Vasművek kohóüzeme, vagy -a bratislavai Dynamitka. A Široký elvtársról elnevezett trencséni ruházati üzemben a felülvizsgálás a munka jobb megszervezését hozta meg és munkaerőmegtakarítást J. Br&nik elvtárs, a Szlovákiai Állami Tervhivatal elnöke eredményezett. Példás üzemeinknek is igen jó eredményeik vannak, így pl. jó eredményeiket értek el a trnavai Kovosmalt, a považskábystricai Gottwald-üzemek és mások. A normák kérdésével szorosan összefügg a bérek kérdése. A normák kérdésében mutatkozó zavar rendellenességet idéz elő a bérek kérdésében is. A bérekben amellett, mint főhiba nivelláló irányzat is mutatkozik. Ezért a bérek még nem jelentenek eléggé hajtóerőt a minősítés fokozására és bizonyos ágazatok eilőnyben részesítésére. Errőll példákat is hozhatunk Jel, még pedig olyan példás üzemből is, mint amilyen a považská bystricai Gottwald-üzem Ez év augusztusában pl. a kohóüzemek akkordbérszabásában mutatkozó különbség az állami bérkatalógus szerint 32% volt a legalacsonyabb és a legmagasabb osztály között. A VI. osztály átlagos akkordbére magasabb volt, mint a VlI-é. És ez eléggé elterjedt jelenség. Az építészetben vannak esetek, hogy a segédmunkások tényleges keresete néha sokkal magasabb, mint a szakmunkásoké. Az egyes ágazatok átlagos bérei nem felelnek meg a Párt vonalának, vagyts ennek vagy amannak az ágazatnak előnyben részesítésének. A nivelláló irányzatot nem küszöbölték ki ott sem, ahol bevezették az állami bérkatalógust. ... Nagy hiányok mutatkoznak az állami bérkatalogus végrehajtásában is. Ugyanazt mondhatnók, mint a norma felülvizsgálásáról. A nehézségek nem abban állnak, hogy rendet csinálunk a bérek terén, hanem- abban, hogy néha rossz és felületes előkészületeket teszünk és ilyen komoly munkát nem végzünk mindig megfelelő felelősségérzettel. Nem elégedhetünk meg a bevezetett akkordbérek és prémiumok mai helyzetével sem, mert az órabérek összege, tekintet nélkül a teljesitményre, még néhány ágazatban túlmagas és csökkentése igen lassú. Különösen elégtelenül halad a prémiumrendszer rendezése, bár világos dolog, hogy a mesterek, műszakiak és munkások prémiumokkal való érdekeltté tevése nélkül, akiknek teljesítményét nem mérhetjük munkájuk eredményei szerint, nagy tartalékok elkerülhetetlenül kihasználatlanul maradnak. Az ágazatok egész sorában, mint pl. a bányák, kohók, nehéz gépipar, könnyű és finom mechanika, erőmű, kerámia, üveg, fa, vegyiipar és az építkezéseknél a mesterek és részben a műszaki káderek részére kiadták a keretszerü prémiumelőirányzatokat. Eltekintve attól, hogy ez a keretterv nem öleli fel az összes alkalmazottakat, akiknél az akkordositás lehetetlen, a keretrendezés elfogadásától annak megvalósításáig az üzemekben még igen hosszú az út, olyan hosszú, hogy ez idő szerint a jutalmazás rendszere, amelynek olyan átütő jelentősége van tervgazdálkodásunk szempontjából, a gyakorlatban csupán jelentéktelen mértékben érvényesül. Némely munkánál, így pl. a motoros gépi jármüvek karbantartásánál, az építkezésnél használt gépek körüli munkáknál, az elosztásban sürgetően szükséges a prémiumrendszer bevezetése és megvalósítása. Lelkiismeretes prémiumjutalmazás esetén ez a terv teljesítésítésének és túllépésének hathatós eszközévé válik. Mindezen hiányok legkomolyabb oka az üzem vezetésének és a magasabb gazdasági szerveknek elégtelen figyelme a bérek és a normák dolgában. A nemzeti vállalatok alapszabályzata eltávolított minden kétséget és világosan meghatározza az üzem igazgatójának felelősségét a bérek helyes tervezésében. A helyes bérrendszer, amely megfelel a szocialista alapelveknek, csupán olyan üzemben valósulhat meg, ahol az igazgató teljesen elsajátítja Pártunk irányvonalát a bérpolitika terén és meggyőződéssel, kezdeményezően valósítja meg és ülteti át. Ilyen igazgatónak nem kell félnie at1950 október 27 tői, hogy a munkások nem fogják támogatni. Éppen e'lenkezőleg, ha látják, hogy az üzemben erős, igazságos bérpolikát folytatnak, tevékenyen segíteni fognak érvényesítésében. De természetesen, ha az igazgató bérkérdésekben ingadozik, ha a szakszervezetekre, a Pártra, a felülről jövő parancsokra hivatkozik, elveszti biztonságát és meghátrál maradi emberekkel szemben, közvetlenül támogatja a lustaságot és lógást és ha nem tesz különbséget helyesen és élesen a jó és rossz munkások között, akkor azután a munkások sem lesznek elégedettek és jogosult a bizalmatlanságuk minden bérintézkedéssel szemben. Amit a bérekről mondunk, még nagyobb mértékben érvényes a fizetésekről. Nem lehet rend ott, ahol a fizetések, pl. a bőr- és a gumiiparban a legmagasabbak. Nem lehet rend ott, ahol a fizetések nincsenek fokozatok szerint megállapítva és nagymértékben olyan fizetési politikát érvényesítenek, amelynek "semmi köze sincs a teljesítményhez vagy a munka igazi tartalmához. A szocialista munkaverseny A tapasztalat azt bizonyítja, hogy minél nagyobb rend van a normák terén, annál helyesebb és következetesebb a bérpolitika, annál sikeresebb a szocialista munkaverseny fejlődése és annál nagyobbak ennek eredményei. A kongreszszus óta további jelentékeny erősödését jegyezhetjük fel a szocialista munkaversenynek, amely a békekötelezettségek jegyében áll és igy kifejezi országépítésünk szoros kapcsolatát a békéért folyó világhareoal. Amennyiben május végén az ipari és kereskedelemügyi megbízotti hivatal hatáskörébe tartozó ágazatokban a versenyzők száma az összes munkások 68.5 százalékát tette, ez a szám szeptemberben már 84 százalékra emelkedett és az élen a gépipar ágazatai haladnak, amelyben a munkásság 90 százaléka áll versenyben. A munkaversenyben résztvevők száma szeptember végén az összes ágazatokban 143.200 főre rúgott. A szocialista munkaverseny a többi szakaszokon is kifejlődik, így pl. az állami birtokokon és a mezőgazdasági gépesítés csoportjaiban a munkásságnak több mint 57 százaléka versenyzik. A szállításban 69%, az építészetben 45% és ehhez viszonyítva nő az élmunkások száma is. Szeptember végén az iparban átlagosan minden ötödik munkás élmunkás. A munkaverseny magasabb formái, új formái is lassan helyet kapnak. Ilyen pl. a szakma legjobbjáért, a legjobb csoportért, műhelyért, üzemért folyó verseny. Az új formák jól fejlődnek a bányászatban, az erőmüveknél, a gépiparban és a legutóbbi időben az építészetnél és más ágazatokban is. Az erőiparban így pl. a szakma legjobbjáért folyik a verseny és pedig a legjobb fűtő címéért a gőzerővel dolgozó villamosműveknél és a magas sztahanovi teljesítmények száma meksokszorozódik. Nő az élmunkásüzemek száma is. A trnavai „Kovosmalt" és a bratislavai „Tesla" lettek az első ilyen üzemek Szlovákiában és a köztársaságban. Később élmunkásüzemmé vált a turany-i „Drevina", a novémestoi „Trepa"-üzem, amely az első élmunkás textilüzem Szlovákiában. A izacialista munkaverseny és élmunkásmozgalom ilyen fejlődésének köszönhetjük azt, hogy teljesíthettük a terv feladatait. Amellett azonban állandóan komoly hiányok mutatkoznak. Vannak üzemeink, mint pl. a BEZ-üzem Bratislavában, ahol az élmunkások és a versenyben résztvevők száma állandóan növekszik, azonban ez az egész üzem munkájának eredményében nem tükröződik vissza. Néha ennek oka az üzem munkájának rossz megszervezése, néha az. hogy bár aláírják a szocialista szerződéseket, és elfogadnak békekötelezettségeket, statisztikákat is kitöltenek, no meg sürgönyökét is küldenek, azonban ez az üzemben mit sem változtat a helyzetén. A versenyből ilyen esetekben hiányzik annak politikai tartalma. Nem kell hangsúlyoznunk azt, hogy senkinek sincs szüksége ilyen külsőséges papírversenyre. A versenyt a legnagyobb komolysággal és gondossággal kell megszervezni és meg kell teremteni a fejlett szocialista munkaverseny feltételeit ahhoz, hogy a versenyző munkásoknak valóban meglegyen minden lehetőségük arra, hogy magasabb teljesítményeket és ezzel magasabb keresetet is érjenek el. A versenyben össze kell kötni a munkás anyagi érdekeltségét a munkához való tudatos szocialista viszony nevelésével. Nem mellékes az, miért folyik a verseny. A versenynek minden üzemben a gyenge pontokra kell irányulnia, mert csak ezeknek a szűk keresztmetszeteknek áthidalásával lehet elérni az egész üzem jobb munkáját. Intenzívebben kell kifejleszteni a legjobb munkás, öntő, hegesztő, vasesztergályos címéért folyó versenyt, a munkaverseny új formáit és pedig az ipar minden ágában és gazdasági életünk más szakaszain is. Továbbá gondoskodni kell a munka élmunkás formájának átplántálásáról is az összes munkahelyekre, hogy általában magasabb teljesítményt érhessünk el Az úgynevezett bérrendszer megszüntetése, a normák biztosítása írásbeli rögzítés formájában a szocialista munkaverseny terjesztésére és elmélyítésére rendkívül kedvező előföltételeket teremt. Még nem hidaltuk át az újítómozgalom szervezésében mutatkozó hiányokat sem. Számtalan példát hozhatnánk fel arra, hogy mekkora hasznot hajtanak gazdasági életünknek műszaki dolgozóink és munkásaink újítási javaslatai. Amellett az üzemekben és a magasabb szervekben nem szentelnek fokozottabb figyelmet az újítási javaslatoknak, a termelésben való fölhasználásuknak, nem szentelnek olyan figyelmet, amilyet az az ügy megérdemel. Ezzel szemben állandóan téves, bürokratikus elintézések adódnak elő, amelyek inkább a találmányi hivatalra, mint az újítómozgalom és fejlesztése iránti szocialista gondoskodásra emlékeztetnek, így pl. a szeptember havi ellenőrzés alkalmával megállapítottuk, hogy a nehéz gépiparban 241 és a kémiai iparban 216 el nem intézett újítási javaslat hevert. Előkészítjük az újító javaslatok központi nyilvántartását is. Azonban csupán akkor tudjuk a hibákat jóvátenni, ha szocialista iparunk, szállítási vállalataink és a többi üzemeink és szerveink megértik, hogy egyik legfontosabb feladatunk a műszaki fejlődés iránti gondoskodás. A munkások ezirányú kezdeményezését állandóan serkenteni kell A műszaki fejlődés iránti erőfeszítésben üzemeinknek intenzívebben és kezdeményezőbben kell gondoskodniok a cseh országrészek tapasztalatainak átvevéséről. Igen kívánatos volna, hogy a nehézipar ama üzemeiben amelyekben az adott pillanatban nincsen érdeklődés a termelés fokozása iránt, a szocialista munkaverseny a munka termelékenységnek fokozására és arra irányuljon, hogy a reájuk rótt feladatokat a munkaerők minél kisebb számával végezzék el. így Segítenek bennünket a könnyűiparban dolgozó elvtársak a kuücságazatok feladatainak teljesítésében. Ezekben az üzemekben továbbá a szocialista munkaversenyt az anyagmegtakarítás és a minőség javítása felé irányítjuk. E tekintetben üzemeinkben még igen sok, igen erős rejtett tartalékok vannak. Még néhány szót a szállítás és épltkežés munkaversenyének fejlődéséről. A vasúti és gépkocsiszátiításra most egyre nagyobb és állandóan növekvő követelések hárulnak. Ezeket a követeléseket csupán a munka jobb megszervezésével, a szállítási eszközök észszerű kihasználásává, a szállítási követelmények és teljesítmények megbízható pontos tervezésével és a szállítással összefüggő összes csoportoknak jó együttmunkálkodásával teljesíthetik Amellett a száílitás és építészet munkaversenyének a legnagyobb gyengéi vannak. A vasúti szállításban ugyan látszólag minden a legnagyobb rendbein van, azonban nincs rendben az üzemi szolgálat folyamatossága. Nem csupán a versenyzők számáról, de a munkaverseny minőségéről is szó van. A szocialista mtmkaversenynek a szállításban vannak olyan sajátosságai, amelyeket alaposan fontolóra kell vonni, hogy e szakasz