Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-22 / 245. szám, vasárnap

4 TARTÓS BÉKEÉRT, NÉPI DFMOKRACíAÉRT! 1950 október tt. • 42. (10?.) A békéért, a szabadságért és a nép jólétéért (Folytatás a 3. oldalról) Irányításában. Ez a fő kérdés, ez a kérdések, kérdése. Lényegében ép pai e kétdés körül folyik a sokéves küzdelem és a körül is fog folyta tódni, mert csak e kérdésnek álta lünk javasolt megoldása vezethet a p< litika gyökeres megváltoztatására és következésképpen országunknak a fenyegető veszedelmektől való megmentésére. IV, A Kommunista Párt hatalmas összeforrott, aktív harci erő. Elég ha azt vizsgáljuk, hogyan tudtuk Pártunk taglétszámát és kádereink számát növelni, hogyan sikerült Pártunknak országos méretekben az egész közvéleményt felrázó mozgal makat vezetnie; elég, ha figyelmet szentelünk annak a szerepnek amelyet a kommunisták töltenek be a leghatalmasabb megmozdulások szervezésében és vezetésében munkások és parasztok életbevágó harcai során. A kongresszus előkészítésekor erőnk tudatából kell kiindulni. Ugyanakkor tanulmányoznunk kell azt a kérdést, hogy ekkora erő birtokában miért nem tudtunk még döntő befolyásra szert tenni az ország politikai életében. Ennek a mi gyöngeségünk az oka, s erre kell összpontosítanunk figyelmünket. A Párt politikai egysége nem csupán abban nyilatkozik meg hogy összes vezetői tisztában vannak a Párt politikai irányvonalával, azt kifejezésre tudják juttatni és elérik, hogy ez az irányvonal a tömegek körében helyeslésre talál, hanem abban is, hogy a Párt politikáját, összes erőinket ígénybevéve, konkrét munkával viszik keresztül. Ha az aktív párttagok számából kiindulva megvizsgáljuk a Párt tevékenységét, annak következetességét, hatékonyságát, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy csak a dolgozók közvetlen követeléseiért folytatott szakszervezeti harc idején, vagy amikor egy mozgalom kezdeményezése a központból indul ki, mutatkozik meg az aktív elemek, következésképpen az egész párt aktivitása növekedésének tendenciája. De az alsóbb pártszervezetek — sejtek, szekciók, egyes kommunisták mindennapi életében, amikor számtalan különböző feladat merül fel előttük, még bizonyos passzivitás észlelhető. Ez onnan ered, hogy az alsófokú pártszervezetekben, sajnos, még mindig gyönge a politikai munka. Ez vonatkozik a helyi vezető pártszervezetekre is, ahol a politikai munkát gyakran bürokratikus jellegű tanácskozások helyettesítik, amelyeken hosszas tárgyalások után sem hoznak konkrét határozatokat. Ennek és más hiányosságoknak a következménye az, hogy irányító tevékenységünk kevéssé fogja át a néptömegeket, azért mert sok végre fel, vagy mellőzik azokat. Sok kom munista távol marad az aktív mun kától. Vannak tömegszervezetek, amelyekből a kommunisták hiány zanak; sok lehetőség van a demo kratikus erők növelésére, de figyelmen kívül hagyják, sőt esetleg észre sem veszik azokat. Ebből következik a nyilt viták szüksége, azoknak a kommunistáknak és szimpatizalóknak a részvé telével, akik még nem értik meg politikánk alapjait és ha azzal egyet is értenek, nem tudják, ho gyan kell és<lehet dolgozni azon. hogy ezt a politikát érvényre juttassák, azaz, hogy elszigeteljék a reakciós erőket, létrehozzák a demokratikus erők frpntját és e front élére a munkásosztályt és annak élcsapatát állítsák. Szükséges tehát, hogy a Pártban aktív politikai és ideológiai munkát folytassunk és a legmesszebbmenően gondoskodjunk tevékenységünk konkrét irányítása ról. Meg kell mutatnunk minden olasznak, milyen erőket lehet öszszefogni a nemzetmentő program keresztülvitelére. A főerő a munkás osztály, amelynek, hogy vezető funkcióját betölthesse, egységesen kell a demokratikus erők^ élére állnia. Kétségtelen, hogy a munkásosztály egységének megvalósítására Olaszországban jobbak a feltételek, mint más országokban, mivel az akcióegységre vonatkozóan állandó jellegű egyezményt kötöttünk a Szocialista Párttal, amellyel testvériesen együttműködünk. Az olasz munkások túlnyomó többsége a munkásosztályt, a demokráciát és a békét jelenleg fenyegető veszélylyel kapcsolatban megérti, hogy feltétlenül szükséges megőrizni a dolgozók egységét, amely elzárhatja a nyilt reakció és a háború útját. A Párt VII. kongresszusának előkészítése érdekében indítandó kampány ne csak párton belüli kampány legyen. Lényege az legyen, hogy tárgyalják meg, milyen módszerek segítségével sikerült létrehoznia a Pártnak ebben vagy abban a tartományban, vidéken, városban, vagy faluban, üzemben, vagy gyárban a munkások, dolgozók és az összes demokratikus erők széles frontját; tárgyalják meg, hogy egyes esetekben mi okozta balsikereinket, értékeljék ki a fölmerült akadályokat és vizsgálják meg, milyen intézkedéseket kell tenni az akadályok elhárítására. Pártunknak ilymódon előkészített VII. kongresszusa jelentős esanény lesz, új lépést jelent majd nemcsak belső fogyatékosságaink leküzdésében, a marxi-lenini ideológia elsajátítása, szervezeteink és az egyes kommunista párttagok harcképességének növelése, a munkásosztállyal és a néppel való kapcsolataink megszilárdítása terén, hanem előre vezető lépés lesz a demokrácia és a béke megvédése VARSÓ ÉPÜL hajtó intézkedésre nem figyelnek felé vezető úton is. Varsó tragikus lerombolásáról a második világháború éveiben és a város helyreállításának lendületéről nem keveset írtak már. Ez érthető is: Varsó építkezése oly magaszto és magávalragadó, hogy még sokáig fog megkapó témát nyújtani az újságírók és irodalmárok számára. Alig hat esztendővel ezelőtt Lengyelország fővárosa még halott, hamvaiban heverő város volt. Kiszámították, hogy Varsó 75—80 százalékban elpusztult, de ezek a százalékok aligha tükrözték vissza a varsói lakosok boldogtalanságának és keserűségének teljes képét. A valóságban a város központi és ipari kerületei csaknem teljesen romokban hevertek. A népi Lengyelország ellenségei, akik nagymértékben felelősek a főváros elpusztulásáért, meg a nyárspolgári pesszimisták mindörökre halottnak tartották Varsót. De Varsó és egész Lengyelország dolgozó népének vasakarata, a Szovjetunió nagy segítsége a lengyel fővárosnak, a Párt és a népi hatalom határozottsága és következetessége új életre keltették Varsót. Varsóban ma több mint 600.000 ember él. A város lakossága gyorsan növekszik. Az utcákon pezseg az élet Elég végigmenni az újra felépített városnegyedeken, parkokon és körutakon, elég egy pillantást vetni a játszadozó boldog gyermekseregre, hogy újból kézzelfoghatóan meggyőződhessünk az építkezés hatalmas méreteiről és érezzük a békés, alkotó szoeialista munka örömét Varsóban a romos épületeknek több mint a felét már helyreállították és az építkezés üteme szüntelenül növekszik. 1950 első felében 10.500 szobát, — két és félszer többet, mint amennyit az egész mult év alatt — építettek fel és adtak át rendeltetésének. Az év végéig újabb 6700 szoba készül el, a téli hónapokban pedig 18.000 szobán fogják elvégezni a végső simításokat Az építkezés méreteiről és üteméről meggyőzően beszél a varsói építőmunkásak számának növekedése; a mult év közepén 29.000 (Levél Lengyelországból) volt a számuk, most 73.0001 Jelenleg a városnak egyszerre 13 kerületében épülnek lakónegyedek. Prá gában (Varsó külvárosa i Visztula jobbpartján) épül Lengyelország első személyautó-gyára: e gyár körül új nagy munkáslaikó telep nő ki a földből. Ez év nyarán nagy munka kezdődött Varsó szí vében is. Itt épül az új főváros egyik legszebb kerülete r- a Marsa Ikowski kerület. Már megkezdték 11 hétemeletes épület alapjainak lerakását. Ehhez 250.000 köb méter romot kellett eltakarítani. Ezen a szakaszon nagy teljesítőké pességü exkavátorok és a Szovjetunióból kapott más építőipari gépek működnek. A munkálatoknak 90 százaiélkát gépesítették. A fővárosban elkezdődött az új „Észak-Dél"-útvonal építése, amely a tavaly befejezett „Kelet-Nyugat"útvonalat egészíti ki. Epül az új Központi Pályaudvar és egy Állami Áruház nyolcemeletes vasbetonépülete; elkezdődött egy 16 emeletes épület helyreállítása; befejezéséhez közeledik a LEMP Központi Vezetősége házának építése; folynak a Metro-építkezés előmunkálatai Enneík az óriási tervnek a megvalósításakor számos nagy nehézséget kell leküzdeni. E nehézségek közül a szakmurtkáshiány és a Varsó egyik építkezése Az építőbrigád megtárgyalja az ütemtervet tervezési munkák elmaradása a legkomolyabb. A varsói vajdaság községeiből és falvaiból özönlenek ugyan a munkások az építkezésekhez, ezek azonban többnyire szakképzetlen, vagy alacsony képzettségű emberek. A szakképzett építőmunkásokat ipariskolákban, de főként az építkezések helyszínén képezik ki. Minden építési szervezetnél tanfolyamok működnek a munkások szakoktatására. Az utolsó évben ezek a tanfolyamok 7200 embert készítettek elő, köztük ezer nőt. A varsói műszaki főiskola mellett szaktanfolyamok működnek építészmérnökök és műépítészek képzésére. A mesterek és éünunkások munkaközben tanítják a szakképzetlen munkásokat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójának megünneplésére irányult előkészületekkel kapcsolatban egy Slupeczki nevű varsói építtfmunkás elvállalta, hogy év végéig 30 szakképzetlen munkást fog megtanítani az építőszakmára. A Lengyel Egyesült Munkáspárt kezdeményezésére tanfolyamok létesültek élmunkások részére, hogy az építkezések vezető munkásaivá képezzék ki őket. Pdduch építőmunkás ma egy 20 épületből álló nagy munkaszakasz főnökeként dolgozik. Nedobitek betonmunkás az újvárosi negyed építkezéseit vezeti Gyorsan folyik Varsó helyreállítása. Nemcsak azért, mert 73.000 munkás állítja helyre, nemcsak azért, mert az idén nyolcszor anynyit fordítottak nagy építkezésekre, mint tavaly, hanem az építkezés sikerének az is egyik titka, hogy azt a lengyel nép legszélesebb tömegei végzik. Ez kifejezésre jut többek között a „Varsó újjáépítésének hónapjában" is, amelyet minden évben Lengyelország Hitler-Németország általi megtámadásának évfordulóján rendeznek. Varsói lakósok ezrei vesznek részt a romeltakarításban. Szeptemberben Varsó lakossága félmilliárd zlotyval járult hozzá a város újjáépítésének társadalmi alapjához. Varsó — a lengyel nép becsülete és büszkesége. A nép nem kíméli erejét, amikor Varsó teljes helyreállításáról, az új. szocialista főváros felépítéséről van szó. í. K Az angol Labour-párt margatei konferenciája Az angol Labour-párt Margateben lezajlott konferenciájának eredményeit ném lehet megérteni teljes egészében, ha nem vesszük figyelembe a jelenlegi politikai helyzetet, a Labour-párt egyszerű tagjainak hangulatát és azokat a követeléseiket, amelyek a konferencia előzetes napirendjébe foglalt határozati javaslatokban jutottak kifejezésre. Olyan határozati javaslatok ezek, amelyekre a labourista és tradeuníon'sta vezérek n'

m gynkorolha*tak befolyást, amikor azok a Labour-párt helyi szervezeteiben megvitatásra kerültek. Tehát a part évi konferenciája elé megvitatás céljából benyújtott határozati javaslatokból kiviláglik, hogyan gondolkodnak a Labour-párt egyszerű tagJ'

a

i- , r . . A margatei konferencia ele száznál több határozati' javaslatot terjesztettek; amelyek blrálóan vagy ellenséges szellemben értékelték a labourista kormánynak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatos politikáját, mint a külpolitika a maga egészében; a Szovjetunió iránti viszony; a Kínai Népköztársaság felvétele az ENS7-be; az árak és profitok. a munkabér, a lakásépít* Irta: Harry Polliit az Angol Kommunista Párt főtitkára • * kezés, a létfenntartási költségek, az államosítás, s egyéb kérdések. A konferencia előzetes napirendjét még a koreai események előtt hozták nyilvánosságra. A később közzétett végleges napirendből világosan látható, hogy az Egyesült Államok és Anglia agressziója gvcrs visszahatást váltott ki a Labour-pártnak azokból a helyi szervezeteiből, amelyek ellenségesen viseltetnek a Koreában folytatott politikával szemben. A Labour-párt helyi szervezeteinek tagjai és az évi konferenciákon részvevő küldötteik szoros kapcsolatban vannak a munkásokkal. ök azok, akik a mindennapi nehéz munkát végzik a Labourpártban. Ezért érzelmeiket, hangulatukat és követeléseiket úgy kell tekinteni, hogy azokban a labourista mozgalom egyszerű híveinek hangulata és vezéreikkel szemben támasztott követelései a legteljesebben kifejezésre jutnak. A szakszervezetek, amelyeknek tagjai testületileg a Labour-párthoz tartoznak, ritkán hoznak valamenynyire is fontos határozatokat a párt politikáját illetően. Ezt a Labour-párt végrehajtóbizottságának engedik át. Ámde a szakszervezetek jobboldali vezérei egyenes kötelességüknek tartják, hogy gondoskodjanak arról, hogy a szakszervezeti szavazók milliói a Labour-párt végrehajtóbizottságának oldalán álljanak. Ezt figyelembevéve, tévedés volna azt gondolni, hogy a végrehajtóbizottság reakciós politikája mellett leadott szavazatok száma a Labour-pártban fennálló tényleges helyzetet és a munkások tényleges hangulatát tükrözi vissza. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szavazatoknak ezeket a millióit annak a politikának védelmében adták le, amelyről a szakszervezetek tagjai nem mondhatták ki véleményüket. Ez a rendszer s hozzá még a párt végrehajtóbizottságának teljes uralkodása a konferencia fölött — a határozatok elfogadásával kapcsolatos demokratikus elvek legdurvább megsértéséhez vezet. Kételkedem abban, hogy valamely párt története során a vezetőségnek és a párt egyszerű tagjainak álláspontja közt akkora ellentét lett volna, mint amilyen akár a konferencia napirendjén, akár pedig a Munkáspárt margatei ülésein jutott kifejezésre. A párt vezérei részéről elhangzott magasztaló beszédek, a demagógia, s a „lojalitásra" való felhívások nyilvánvalóan nem egyeztek meg az egyszerű küldötteknek a Margateban megvitatásra került valamennyi fontos kérdéssel kapcsolatos hangulatával és felszólalásaival. Nyilvánvaló, hogy mások a vezetőségnek és mások az egyszerű tagságnak a nézetei, ami különösen fontos, ha figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetet A külföldi közvélemény helytelenül következtetne, ha a margatei konferenciát a jobboldali labourista vezérek feltétlen győzelmének tekintené. Már megírtam a szakszervezetek Brightonban lezajlott kongresszusáról, hogy a küldöttek a kongresszus eredményeivel elégedetlenül tértek haza. Meg kell mondanom, hogy ez még nagyobb mértékben vonatkozik a Labour-párt margatei konferenciájának^ küldőt teire. Még a kapitalista sajtó is kén

1 telen volt írni arról, hogy Margr teban a pártvezetőség és az egyszerű küldöttek között szakadék tátongott. A labouristákkal együttérző „New Statesman and Nation" című folyóirat október 7-én ezt írta: „... Ez a konferencia is telve van leplezett aggodalommal... a külpolitika és az újrafegyverkezési politika miatti aggályokkal. A konferencián kitűnt, hogy mindenkit áthat az angol-szovjet barátság utáni vágy". „... A párt menekülni akar a kudarcoktól és nyugtalanságtól, szeretné áthidalni az 1950-es év jelszavai és a valóság közti szakadékot... A kormány politikája és híveinek törekvései közt tátongó űr még mindig óriási veszélyt jelent..." Rámutathatunk a „Times"-nak október 7-i vezéicikkében közölt álláspontjára: „Ha valamilyen következtetésre iuthatunk a konferenciának aggodalommal és fejetlenséggel teljes üléseiről, ez az, hogy egyáltalán nem kaptunk kielégítő választ a mának azokra a nyugtalanító kérdéseire, amelyeket a küldöttek, amint kiderült, olyan jól ismernek." Bevin siralmai és Shinwell kenetteljes beszédei arról, hogy az amerikai imperialisták ív ni atermk háborút, nem vezették félre a küldötteket, akiknrk v. a ! l' niök a gv. , k a é? a m ' negyedekbe. A munkásosztály szörnyű