Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-22 / 245. szám, vasárnap

UJSZÖ 1950 oktöbw n Az agitátor helye a nép között, a tömegben van Milyennek kell a jó agitátornak lenni Lapunk hasábjain már többször közöltlink ismertetést az „Igazat mondunk a népnek" című brosúrákról. Ezek a brosúrák, amelyek az SzKP Központi Bizottsága titkársága kultúrpropagációs osztályának kiadásában jelennek meg, az egyéni agitációnak nyújtanak segédkezet. Három vonalon ölelik fel a napi időszerű eseményeket, a felmerülő problémák megoldását. Felhozott példákkal világítják meg az egyes kérdéseltet és statisztikai számadatokkal érvelnek. A piros brosúra a külpolitika kérdéseivel, a nemzetközi helyzettel, a kék brosúra belpolitikai téren az Ipar kérdéseivel, az üzemek életével, a szocialista munkaverseny és újító mozgalom fejlődésével foglalkozik és élmunkások, újítók arcképeit hozza. A zöld brosúra pedig mezőgazdasági téren számol be mezőgazdaságunk legidőszerűbb feladatairól, azok megoldásáról. Ezek a brosúrák az agitátorok kis zsebkönyvei, ahol megtalálják röviden az általánosan felvetődő, de még a különleges problémák megvilágítását is. Hogy jobban megértsük, ml a feladata az agitátornak, milyennek kell lennie egy bolsevista agitátornak, merítsünk újra a gazdag szovjet tapasztalatokból. A moszkvai Pravda .,A bolsevista agitátor" című cikkéből idézzük: Agitátoraink milliói most hatalmas munkát végeznek a szovjet kormány történelmi fontosságú rendeleteinek propagálására. Eleven lángoló szavuk most hallható a Szovjetúnió minden népének nyelvén. Agitátoraink mindenütt ott vannak a tömegek sűrűjében, mindig ott vannak a nép között ök Lenin-Sztálin pártjának szenvedélyes propagandistái, ők a kommunizmus ügyének aktív harcosai. A sztálingrádi traktorgyár mesterének példája Az agitátorok lelkes ragyogó és nemes munkájáról érdekes, izgalmas és tanulságos könyveket lehetne írni. Nikoláj Hrámov, a sztálingrádi traktorgyár mestere, a Kommunista Párt tagja, már évek óta agitációs munkát végez. Még mint komszomolista jött az akkor épülő sztálingrádi traktorgyárba és itt kádermunkás lett belőle. A Honvédő Háború éveiben Nikoláj Hámrov fegyverrel a kezében védelmezte szeretett gyárát, majd pedig a németeknek Sztálingrád alatti szétverése után a szovjet hadsereg soraiban megjárta a Berlinig vezető diadalmas utat. Nikoláj tevékenyen kivette részét Hámrov az ellenségtől lerombolt gyár újjáépítéséből. Azokon a napokon, mikor minden sztálingrádi buzgón tárgyalta a kormáynak a sztálingrádi vízierőmüre vonatkozó történelmi rendeletét, Nikoláj Hámrov beszédeket tartott a munkások előtt erről a hatalmas építkezésről. — A kujbisevi éa sztálingrádi vízierömü a leghatalmasabb lesz az egész világon — mondotta a munkásoknak. — Ilyen hatalmas építmények a mi hazánk erejéhez mértek. A volgai erömütelepek építésére vonatkozó rendelet üj, hatalmas fegyver a béke harcosainak kezében a háborús gyujtogatók ellen. Különösen jól esik az, hogy ebben az építkezésben, amelynek az a hivatása, hogy átalakítsa hatalmas vidékek természeti viszonyait és életét, nagy szerepe jut a mi Sztálingrádunknak. A Honvédő Háborúban Sztálingrád szívósságról i és hősiességről tett tanúságot. Sztálingrád neve lelkesít minden szovjet embert és minden jóindulatú embert az egész világon. A sztálingrádi vízierőmü fényei a kommunizmus lámpái. A tömegek közötti politikai munkára a legfőbb erőket kell kiválasztani Országunkban sok százezer agitátor van, akik bolsevista lelkesedéssel teljesitiit a rájuk bízott munkát. A bolsevista agitátorok elviszik a tömegekbe Lenin-Sztálin eszméit, a szocialista építés konkrét példáin és tényein pedig, amelyek országunkban tapasztalhatók, bemutatják ezeknek az eszméknek a diadalát és mindent legyőző erejét. A mi agitációnk állandó kapcsolatban van az élettel, kifejezi a nép lényeges érdekeit és akaratát A mi agitációnk igaz, konkrét és hatékony. A bolsevista agitátor megmagyarázza a dolgozóknak a nemzetközi élet és hazánk belsó életének minden fontos eseményét. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy „a Párt egyik főfegyvere mindig és mindenütt az agitáció..." A bolsevista agitáció a pártszervezeteknek dolgozók kommunista nevelése terén kifejtett munkájában egyik legfontosabb tényező. Pártunk nagy figyelmet fordít a tömegek politikai nevelőmunkájára, a tömegek eszmei színvonalának emelésére. A Párt Központi Bizottságának rendeleteiben már több ízben rámutattak annak szükségességére, hogy rendszeres munkát kell kifejteni, az agitátorok megválogatásában és nevelése terén és naponta irányítani kell tevékenységüket. A tömegek között kifejtendő politikai munkára ki kell választani a legjobb erőket. Az agitáció eszmei színvonalának emelése szempontjából a legfontosabb feltétel az, hogy a vezető párt- és szovjet funkcionáriusok személyesen is résztvegyenek a tömegek között kifejtett politikai munkában, rendszeres idöközökben lépjenek fel politikai beszédekkel a dolgozók gyűlésein. A tömegek között kifejtendő agitációs munkába messzemenően be kell vonni az értelmiséget. A pártszervezetek leglényegesebD feladata az, hogy naponta megmagyarázzák a munkásoknak, a kolhozmunkásoknak és az értelmiségnek a Párt és a kormány határozatait a nemzetközi helyzetet és a szovjet állam külpolitikáját, növeljék a város és a íalu dolgozóínak szocialista öntudatát, neveljenek minden dolgozót a szovjet hazafiasság szellemében. Agitálni annyit jelent, mint meggyőzni A bolsevista agitáció ereje abban van, hogy az agitációt alárendelik a kommunista építés konkrét feladatainak és hogy ez az agitáció elszakíthatatlan kapcsolatban van az új életet építő sokmillió szovjet ember gyakorlati tevékenységével. „ .. A tömegeket kapcsolatba kell hozni a közös gazdasági élet építésével — mutatott rá Lenin, már a szovjet hataA bolgár mezőgazdaság gépesítése A bolgár mezőgazdaság a felszabadulás előtt gépesítés szempontjából Európa legelmaradottabb országai közé tartozott. Az 1934. évi adatok szerint hét év alatt az aratógépek száma csupán 123-al növekedett, a cséplőgépeké 350-nel. 1044 szeptember 9-e után a Bolgár Kommunista Párt és a kormány fontos intézkedéseket hozott a mezőgazdaság gyorsütemű gépesítésére. Az országban egész sor mezőgazdasdgt gépet gyártó üzemet létesítettek. Ezek az üzemek cséplő-, vető-, aratógépekkel, traktorokkal látják el a mezőgazdaságot. Bulgáriában 95 traktor-és gépállomás működik, melyek 6000 traktor ral és sok egyélr mezőgazdasági géppel rendelkezik. Az ország mezőgazdaságának gépesítésében felmérhetetlen segítséget jelent a Szovjetúnió támogatása. Négymillió hektárral nagyobb az idén a szovjet kolhozok őszi vetésterülete A Szovjetúnió kolhozaiban ez év szeptember 20-ig csaknem négymillió hektárral nagyobb területet vetettek be őszi veteményekkel, mint tavaly. Az öszi vetés jól előkészített és jól megmunkált talajba került. A szaratovi területen az őszieket a legjobb agrotechnikai időpontban vetették el a fekete ugarokba. A kolhozokban az öszi szántást 2.5 millió hektárral nagyobb területen végezték el, mint a mult év azonos időszakában. Országszerte szélesen bontakozik ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indult mezőgazdasági munkaverseny. A helyi tanácsok és a tanácsok mezőgazdasági szervei vezetik a falu dolgozóinak szocialista versenyét. lom első éveiben. — Ez legyen a fő és alapvető minden egyes agitátor és propagandista munkájában és mikor ő maga ezt már elsajátította, akkor munkájának sikere biztosítva lesz." Pontosan így építi fel munkáját Pártunk agitátorainak sokmilliós hadserege. Az agitátorok között sok termelési újító, a mezőgazdaság élmunkása található, kiváló emberek, akiket Pártunk nevelt olyan emberek, akik bolsevista szavakkal és személyes példájukkal is nagy vonzóerőt gyakorolnak a tömegekre és hősies munkára sarkalják az embereket a kommunista építésben. Až agitátorok szivósan és fáradhatatlanul harcolnák az élenjáró tapasztalatok terjesztéséért a népgazdaság minden ágazatában és meleg szívvel csinálnak propagandát mindennek, ami új és haladószellemü. A bolsevista agitáció legfontosabb tulajdonsága harcias támadó szelleme. a munka hibáival szemben tanúsított engesztelhetetlensége. „Agitálni annyit jelent, — mondja Sztálin evtárs —, hogy necsak rábeszéljünk, hanem meg is győzzünk." A mi agitátoraink, akkor, amikor propagandát csinálnak az újnak, az élenhaladónak és hangoztatják annak helyességét, bátran feltárják a munkában található hiányosságokat, kíméletlenül harcolnak az emberek öntudatában még élö kapitalista csökevények ellen, segítségére vannak a pártszervezetnek abban, hogy meszszemenöen kifejlesszék a kritikát és önkritikát. Az agitáció nagy művészet. Ahhoz, hogy az agitátorok káderei elsajátítsák ezt a művészetet, nevelésük terén tervszerű és aprólékos munkát kell végeznünk. Szükséges, hogy szívósan és következetesen teljesítsük a Párt Központi Bizottságának utasításait a tömegek között kifejtett politikai munka megjavítására és az agitátorok állandó irányítására vonatkozóan. Napjainkban az agitátorok feladatai nagyok, felelősségteljesek és megtisztelők. Mikor agitátoraink a szovjet nép világtörténelmi fontosságú győzelmeiről beszélnek és midőn Lenin-Sztálin pártjának politikáját propagálják, emelik a tömegek politikai öntudatát és fejlesztik alkotó aktivitásukat a kommunista építés ügyében. Minél nagyszerűbbek győzelmeink, minél tágabbak horizontjaink, annál tisztábban és hangosabban kell zengeni a tömegek között az eleven bolsevista szónak. fSántjász ooll az édesapám... Bánj/áisz volt az édesapáim, Átadta a lámpát. Helyette most én hordozom, Jobb jövőnknek lángját, ô a bánya sötét mélyét, Vel« sokszor járta. Azt mondja, hogy rám is gondolt Ha a szenet vágta. Bányász volt az édesapám, Nem is olyan régen. Mikor még az urak napja Ragyogott az égen. Kihasználták, mint a rongyot, Nem fizettek érte. Elnevezték lázitónak, Ha a bárét kérte. De végül a gzénb ár óknak, Elhúzták a nótát, Ügy, hogy bizony az örültek Vinu táncát járták. Kectvws szerkeszti slvfárs! ügy v&ncoUák fájdalmukban, Hogy a föld is rengett. Acélkemény bányászököl Vágott köztük rendet. Csak így tovább, rajta, rajta Szénporos legények. Vessünk véget a bitorló Henyélő heréknek. Hogy a lettek mezejére. Mind egy szálig álljunk S a ravaszság' rút képébe Jó nagyokat vágjunk. Kérges lett nvár a tenyerem, Mint a cipőm talpa. De én azért nem búsulok, Csak nevetek rajta. így végződik az én dalom., Hallja meg az ég is. Bányász volt az édesapám S az maradok én «. Szeretettel ajánlom fel versemet a ml népi demokráciánknak és azzal a tudattal, hogy ezzel Is előbbre viszem népünk ügyét, a békét és az ötéves terv sikeres befejezését. Jó szerencsét! Szabadság/ Szukenik Lajos, HandlováNégy állami könyvkiadó alakult Budapesten Október 21-én megalakultak Budapesten az új állami könyvkiadóvállalatok. A négy vállalat mindegyike jól meghatározott különböző feladat végrehajtására létesült, éppen ezért feladatát az eddiginél szakszerűbben, nagyobb elmélyüléssel, több gondossággal láthatja el. A legnagyobb vállalat a SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ. Ez a vállalat adja ki a klasszikus és élő magyar irodalmat, a világirodalom klasszikusait, a népi demokráciák irodalmát és a nyugati országok haladószelemű irodalmát A szovjet irodalom alkotásalt a jövőben egy vállalat, az UJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ adja ki. Ugyancsak itt jelennek meg az orosz irodalom klasszikusai. Ezzel a szovjet regényeik fordítása és kiadása terén meg lesz a kellő összhang. Emmellett alkalom nyílik arra. hogy a fordítások színvonala az eddiginél jóval gyorsabban emelkedjék. A másik két kiadóvállalat létesítésé* vei a magyar könyvkiadás oíyan feladatokat fog ellátni, amelyek eddig, lényegében gazdátlanok voltak. MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓNÁL jelennek meg majd az ismeretterjesztő — természettudományos, történelmi, művészeti kiadványok; ugyancsak ez a kiadó gyűjti össze és adja ki a tömegkultúrális mozgalom szervezeti és egyéb problémáit tárgyaló brosúrákat, könyveket, valamint a művészeti szakkönyveket. Végül a negyedik vállalat ai IFJÜSAGI KÖNYVKIADÓ. Az új vállalatok megalakulásánál a szovjet könyvkiadás tapasztalatai, útmutatásai voltak irányadók. A feladatok ilyen elhatárolása nemcsak szakszerűbbé teszi a könyvkiadók munkáját, de gazdaságosabbá is: szükségszerűen az' önköltség csökkenését hozza magával. A MIEHESZ IRTA: JAN DRDA. így találtak rá a katonák, akik a szérűskertből elsőnek vágtattak a házhoz. Rázták, rángatták az öreget, úgy kellett kitépniök az ágak közül, amelyekbe szinte önkívületben kapaszkodott. Megvadulva a véres sikertől, egyik katona a másik után bömbölte parancsnoka fülébe, hogy az agyonlőtt ember biztosan innen szaladt ki, ebből az átkozott disznóólból, amelyet hamar fel kel! gyújtani. Ember, ember mellett, felvont puskával, gyáva ölnivágyással, szoros gyűrűben fogta körül a kis házat. Az öreg kertje pázsitján térdelt s némán tűrte, hogy puskatussal agyba-főbe verjék. Ezalatt az SS-szakasz feldúlta az egész házat. Törtek-zúztak. Tisztában voltak vele, hogy itt senki sincs, aki fegyverrel kezébetn ellenállna s ez a bizonyosság csak tüzelte állati kegyetlenségüket. Egyszerre, a méhes fölött, a körtefa ágai közt felfedezték az antennát. Nem volt rosszul elrejtve, az ágak viaszkos zöld lombja közt tekerőzött, lentről láthatatlanul. Csak a méhes tetejével való érintkezését nem lelhetett elrejteni. Mind a kaptárhoz rohantak, hajtotta őket a becsvágy, hogy elsőnek találják meg a készüléket. De mikor felszakították az ajtót, zavartan torpantak meg. Tíz kas a padon, összetört lép a fiókban, a kis asztalon néhány méhészeti hoimi. Semmi ami célhoz veaetne. A parancsnok a méhes előtt térdelő öreghez rohant. Torkonragadta, rogygyant lábaira állította s gurgulázó németséggel ráförmedt, azonnal mondja meg, hol a leadó. Hiába tagad, ő biztosan utdja, hogy ebben az odúban van, s ha az öreg nem akarja, hogy öt percen belül a bódéval együtt tüzes iángok közt elégessék, akkor mondja meg az igazat. Havlik igazgató kinyitotta fakó, világoskék szemét. A német vállán át látta faluját a juharfákat a tetők felett, az évszámokat és kereszteket az eternit-tetőkön s a körtefákat, amelyekett évekkel ezelőtt ojtott a szomszédoknak, türelmiben oktatván 5köt a gyümölcstermesztésre — a méheket, amelyeik most felbolygatva röpködnek a kasok és gyöngySogyóbokrok közt. És e drága dolgok visszaadták nyugalmát, azt a kemény, megingathatatlan nyugalmat, amelyről a Palaczky-könyv felett virrasztva oly gyakran álmodozott. Eletének minden Békés cseilekedete, a körte ojtványa, a méhraj a kasban, a gyümölcstermesztés, a méhészet, a kertészkedés, mindez csodálatos összefüggésben forkoUt utolsó tettébe: békés életre születve, hogyan tehette volna meg, hogy nem harcol a fasiszta megszállók ellen, akik szétrombolták a békét? — Ne kiabáljon — mondta nyugodtan — úgysem mondok semmit. — Dolmetscherl Dolmetscher! — rendelkezett a parancsnok, az öregnek ettől az egyetlen, érthetetlen mondatától azt remélve, hogy már megpuhult és beszélni fog. De mikor a tolmács szudétvidéki, kemény cseh szóval az öreghez fordult, az határozottan megrázta a fejét. A parancsnok szörnyű haragra lobbant. A méheshez rohant, az öreget, aki kétségbeesve fékezni próbálta, durván félrelökte), a legelső katona kezéből kikapta a puskát s a dühtől magánkívül döngetni kezdte ac első kast. — Losl Los! — A parancsnok példája a többieket b megvadította. Nem pocsékolták az időt néidegéléssel és nyitogatással, hanem egyik kast a másik után hasogatták, vagdosták széjjel. A kasok a főldrerogytak, elesett emberekhez hasonlóan, feltépett belsejükből sűrű patakokban ömlött a sötétarany méz, elöntve a gyepett, a varokat. A méhek, felbolygatva az ütésektől, kiözönlöttek a széttört kasokból. A vad támadástól kábultan, sebes repüléssel elszéledtek a kertben, százával, ezrével, tízezrével s mindenkit megtámadtak, akibe beleütköztek. A kerítésnél álló katonák, ingerülten az egyre erősbödő zümmögéstől, hessegtetni kezdték őket s mivel ezzel csak növelték a méhek bőszültségét, futás-., nak eredtek. Az ostromgyűrű minden oldalon megszakadt. A parancsnok, maga is össze-vissza csípve, tagolatlanul üvöltözte parancsait, melyeknek senki sem engedelmeskedet. Pisztollyal kezében, szitkozódva és a gyávákat agyonlövéssel fenyegetve* végül mégis csak összeterelte valahogy legénységét. Óvatos távolságot tartva, újból körülzárták a kertet, amely felett még ott úszott a méhek fenyegető fellege. Hol elszállt, hol fedrepült, változtatta helyét és dongott, mint a jégesőt hozó felleg és minden oldalra kiröppentette hirtelen támadó harcosait. A kertben, szétrombolt méhkas* előtt térdelt Havlik igazgató. Reszkető ujjaival az öszetört lépek siralmas darabkáit rakosgatta. Kis munkásai ellepték haját, bajuszát, mellét és vállát s kétségbeesve szaladgáltak ide-oda rajta. Az öreg sírt, mint egy gyerek. A méhek percről-percre sűrűsödő raja köréje sereglett, mintha mágnes vonzotta volna őket gazdájukhoz. A közelségében megnyugodtak. Ezer és ezer méh telepedett meg rajta, mindenfeléi ahol csak üres helyet találtak testén. Méztől ragacsos, bánattól és rémülettől elügyetlenedett kezével az öreg a méhkirálynőt kereste a romok közt Mikor mgtalálta, óvatosan mutatóujjára helyezte s bénultan, minden mozdulatra képtelenül, összetörve dadogta: — Ezek ... 5k ... Ilyenek... Még a méheket is ... elpusztítják! A parancsnok, aki tolmácsával a ház oldalfalánál bújt meg, rákiáltott az öregre, hogy le van tartóztatva, hagyja már eizeket a hülyeségeket éa azonnal jöjjön kí a kertből, különben lelövik. Havlik igazgató mintha nem is hallotta volna. A harmadik felszólítás után a parancsnok előkapott egy puskát, azt, amelyikkel az egyik kast szétverték, vállához emelte és célzott A térdelő öreg meg se mukkant. Egy kicsit megcsuklott, a fűre dőlt a szétvert lépek közé s jobbját, melynek mutatóujján még ott trónolt a méhkirálynő. hihetetlenül lassú mozdu. lattal maga elé tolta Fordította: Palotai Erzsi Vége!