Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-22 / 245. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! ' ! Wü mmm • • t MW UB A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 október 22, vasárnap 3 Kčs ül. évfolyam, 245. szám Igazságos ítélet a hazaárulók felett Zsingort, Sibzát és Koszákot a nép bírósága kötéláltali halálra ítélte Szombaton délután Bratislavában ítéletet hoztak a gyilkosságra, terrorcselekményekre és a népi demokratikus köztársaságunk megsemmisítésére szövetkezett árulók fölött. A dolgozó nép utálattal és felháborodással tekint mindazokra, akik saját önző érdekeikért a szabadság és a szocializmus útján járó széles tömegek életére törnek. A mai postával az osztraval bányavidékről kaptunk levelet, amelyben Hoksza István, az Üj Szó mimkáslevelezó'je, a karvini szénmedencében dolgozó bányász valamennyi dolgozó társa nevében ítéli el Zsingor és bandájának mesterkedéseit. Hoksza István így ír: Hazánkban a hatalom a dolgozó nép kezében van. Mi dolgozók nagyon jól tudjuk, hogy kötelezettségeink vannak hazánk iránt, ezért munkahelyeinken fokozott munkateljesítményeinkkel mindent elkövetünk békés otthonaink megvédéséért. .Mi

g azonban mi azon dolgozunk, hogy hazánk ipara minél fejlettebb és parasztságunk élete minél könnyebb legyen, addig ellenségeink, mint az érdekhajhászó gaz Zsingor és bandája lelkiiesmeretlenül elárulták a dolgozó nép erőfeszítésével újjáépülő hazánkat. Ezek a gaz árulók befészkelték magukat a vezető helyekre, onnan irányították a kulákság rémhírterjesztését és még le nem leplezett hazaáruló cimboráikat. A fasizta Zsingor annyira vitte, hogy a Szlovákiai Partizán Szövetség főtitkára lett. Ezt a magas tisztséget természetesen csak hazaáruló barátai segítségével érhette el. Az ítélet A bratislavai Állambíróság a kapitalizmus visszatértét kívánó és a háborús uszítók szolgálatában dolgozó államellenes csoport, Zsingor és társai bűnperének háromnapos tárgyalása után elesett harcosaink és boldogságáért harcoló népünk nevében a következő ítéletet hozta: Zsingort, Bibza gyárost és NoA vádbeszéd A határozatok és táviratok százai amelyek Zsingor és társai perének iefolyása alatt beérkeztek az állambírósághoz, a legtalalóbb kiegészítésül szolgáltak az állami vádló zárszavaihoz, amelyeket a tárgyalás utolsó napján dolgozó népünk köztársasága nevében elmondott. — Amikor a dolgozó nép nevében e nagyjelentőségű per befejező részében megkezdem a záróbeszédet — mondotta az államügyész beszéde bevezető részében — helyénvalónak tartom, hogy Vladimír Iljics Leninnek, a nemzetközi proletáriátus nagy tanítójának és vezérének következő szavait idézzem: »A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet egész történelmi korszak Mig ez a korszak be nem fejeződik, elkerülhetetlenül megmarad a kizsákmányolóknak hatalmuk felújítására a reményük és ez a remény aztán a hatalmuk felújítására irányuló kísérletekké változik át. És az első komoly vereség után a megdöntött kizsákmányolók — akik nem seijtették, hogy Feltehetjük a kérdést: Ugyan miért is volt Zsingor partizán? Azért, mert azt képzelte, hogy a szlovák dolgozó nép hősies felkelését a maga és cinkosai javára fordíthatja és imperialista recept szerint fasizmust kényszeríthetnek a békésen dolgozni vágyó népre. Ez a Truman-pribék áruló bandájával a Párt fölé akart kerekedni, illetőleg pártonfelüli akart lenni, hogy látszólagos semlegesség álarca alatt a demokraták hazaáruló pártjával cimboráljon. Az igazi szabadságharcosok tisztán látták, hogy Zsingor úr csak érdekhajhász és teljesen idegénnek tekintették maguk közt. Zsingor csak a tőkésrendszer visszaállításában bízott, ez felelt volna meg az ő és áruló barátai reményeinek. Ujabb világégésre vártak, a volt demokrata, vagyis fasiszta-gárdista pártot újjá szerették volna tákolni saját elképzeléseik szerint. Az aljas banda felkelést tervezett, melynek célja a népi demokratikus rendszer megdöntése lett volna. A dolgozó népet fasiszta igába akarták volna újra hajtani! Zsingor és barátai háborút akartak! Milliókat szerettek volna hontalanná, szerencsétlenné tenni, gyemekeket, anyákat akartak gyilkolni. De elérte őket a dolgozó nép megtorló, büntető keze. Mi dolgozók lankadatlan munkaszorgalommal fejezzük ki köszönetünket azért, hogy kormányunk éberen őrködik békénk felett és igazságos keze lesújt a hazaáruló Zsingorra és bandájára. Halál a hazaárulókra! szákot, a hivatásos terroristát, halálbüntetéssel sújtotta. A többi vádlottakra az Állambíróság a következő ítéletet hozta: Kubík nagybirtokost és a felforgató Pavliszt életfogytiglani fegyházra, Hrusák gyárost 25 évi, Lichner Jánost 17 évi és Bulubás asszonyt 12 évi szabadságvesztésre ítélte. I megdöntik őket, akik ebben nem hitI tek, sői gondolatban sem egyeztek be' le, tízszeres eiővel, őrült szenvedélylyel, százszorosan nagyobb gyűlöletté] szálltak harcba a régi »paradicsom« újonnan való megszerzéséért, családjaikért, amelyek oly jólétben éltek és amelyeket most a »buta aljanép« tönkretesz és koldusbotra juttat (vagy pedig, »buta munkára.)« Ez a per, ami most a vége felé közeledik, most évtizedekkel azután, hogy Lenin a nemzetközi munkásosztályt ezzel a nagyjelentőségű okulással fejfegyverezte, újból bizonyítja Lonin előrelátó szavainak zsenialitását, a marx-leninizmus hatalmas erejét. Ebben a percben ki ül a vádlottak padján? Lichner, a szlovák burzsoázia élenjáró politikai képviselője, Kubík, Hrusák, Bibza, az élősködő osztály tipikus tagjai, és olyan mindenre kapható karrieristák és a kapitalizmus felfogadott zsoldosai, mint Zsingor és Noszák. Mik volak gaz tevékenységük indító okai? Mik a kapitalizmus törvényei, mi a burzsoázia legfőbb törvénye? Ez az ambernek ember általi kizsákmányolása. a zabolátlan nyereséghajhászás, amiben az egyik ember nem ismeri el a másikat embernek. A burzsoázia Ilyen elvektől vezettetve, hogy hatalmon maradjon, a München előtti köztársaságban humanitást hirdetett, da a munkások közé lövetett, ha nagyobb darab kenveret mertek kérni. E törvényektől vezettetve a burzsoázia a felebaráti szeretetet hirdette és a munkások százezreit dobta ki a nincstelenségbe, a földművesek százezreinek vagyonkáját dobra verette és százezreknek kellett messzi idegenbe menniök kenyér után. E törvények által vezettetve a burzsoázia a nemzet képviselőjének hirdette magát, de a nemzetet a müncheni időkben a megszállók kénve-kedvére szolgáltatta ki. Tetteivel a burzsoázia megmutatta, hogy kizsákmánvoló osztályérdekeit a nemzet érdekei fölé helyezi, az úgynevezett általánosan a tőle hirdetett emberies eszmék bármelyike fölé. „Ha eljön Hitler, megmaradnak nagybirtokaink, megmaradnak gyáraink. Ha államellenes harcba indulunk, amelynek élén a munkásosztály halad, nagybirtokaink veszélybe kerülnek." Ilyen volt a müncheni időben a csehszlovák burzsoázia kereskedelmi szellemű filozófiája, amelv jelentős részüket a cseh és a szlovák nemzet gyilkosaival való kollaboráció útjára vezette De az ügyes kereskedők, a vállalkozó szellemű kizsákmánvolók, amilyeneknek a mi perünkben a vádlottak is mutatkoznak, sohasem fektetik be egész tőkéjüket egy vállalatba. És a mi burzsoáziánk arra törekedett, hogy vagyonát, befolyását és hatalmát ? fasiszta Németország esetleges veresége setén <s megtartsa. Kié az az óriási történelmi érdem, hogy a hitlerista fasizmus hidrája vereséget szenvedett, hogv népünk felszabadult? Ez az érdem a hős szovjet hadseregé, annak az országnak a hadseregéé, ahol kiküszöbölték az embernek ember által való kizsákmányolását, ahol likvidálták a burzsoáziát, ahol a hatalom már több mint harmins éve a dolgozók kezében van. Ki volt a fasiszta megszállók elleni harc hordozója nálunk idehaza, nemzetünk felszabadításáért? A munkásosztály volt az, szoros szövet gésben a földművesekkel és a többi összes dolgozókkal, amelyet lelkesített a Szovjetúnió fénylő példája és a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetett. Egész népünk élén a munkásosztállyal, mindenekelőtt hös partizánjaink és munkásaink és földműveseink fiainak ezrei mentek a német megszállók erös hadigépezete ellen az egyenetlen küzdelembe, hogy nemzetünk megérje a szabadságot, hogy népünk szebb életet építsen. A Szlovákiai Nemzeti Felkelés történelme dicsőséges. Halhatatlan azoknak az érdeme, akik életüket népünk szabadságáért és boldogságáért áldozták azért, hogy a szlováknak ne kelljen egy darabka kenyérért messzi idegen országba mennie, hogy népünk maga döntsön sorsáról. És mik voltak a szándékai a burzsoáziának a szlovák nemzeti felkelésben? Itt a bíróság előtt megmondták ezt nekünk a vádlottak. Üjra csak kizsákmányoló osztályérdekek határozták meg egész állásfoglalásukat. Megmenteni a vagyonból mindent, amit csak meg leliet menteni. Minél többet konzerválni a München előtti burzsoá köztársaságból, ez volt az ö főcéljuk nemzetünk haladó szellemű erőinek e hatalmas előretörésében. Abban a törekvésben, hogy elérjék a kapitalizmus, a kizsákmányolás, az éhség, a nyomorúság, a munkanélküliség és kisembereink kivándorlásának és saját zsíros érdekeik érvényesülésének visszatértét, újra baráti ölelésben találtkoztak a burzsoázia tagjaival, mint Lettrich, Ursiny és az itt vádlott Lichner, akik annakidején a felkelés felé tájékozódtak, de akik életre-halálra hűséget esküdtek még 1945 tavaszán a hitlerista fasizmusnak. mint Kempny, Bugár és az ismert agroludák paktum további résztvevői 1946 áprilisából. Mert hiszen ez nem volt az első ilyen szövetség nemzetünk legújabb történelmében. Ugyanazok a burzsoá csoportok kötötték meg, akik aláírták 1938 .".ma szomorú októberi napjaiban, amikor szétverték a köztársaságot és előkészítették a fasizmus uralomrajutását, a zsolnai megegvezést. De a blokkok nem segítettek. Nem segített a Zenkltkkel és Drtináékkal való szövetség sem, nem segített a nyugati kapitalista államok uralkodó osztályaival való hazaáruló szövet(Folytatás a 2. oldalon.) A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának Tartós békéért ,, n

épi demokráaaert! című hetilapját mai számunkhoz csatoljuk V. M. Molotcv, a Szovjetunió Minisztertanácsának helyettes elnöke a köztársasági elnöknél Klement Gottwald köztársasági elnök szombaton, folyó hó 21-én fogadta V. M. Molotovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának helyettes elnökét. A fogadáson jelen voltak A. Zápotocký kormányelnök és R. Siánský, a CsKP Központi Bizottságának főtitkára. Irak és Szíria az EKSz nolitikai bizottságában javaslatot tett: a Szovjetuo, Franciaország, Anglia és az USA kezdjen tárgyalásokat az alapvető problémák megoldására Az ENSz politikai bizottsága október 19-i ülésén folytatódott a Kanada, Anglia, USA, Törökország, Fülöpszigetek, Franciaország és Uruguay által közösen benyújtott „Egyesült akció a béke védelmében" címmel szereplő határozati javaslat tárgyalása. Mint ismeretes, a politikai bizottság szerda délutáni ülésén befejezték a szavazást a határozati javaslat egyes pontjai felett. A csütörtöki ülésen a javaslat szerzői nevében Younger, Anglia képviselője ismertette azoknak a bizottságoknak összetételét, amelyeknek szervezését a határozati javaslat, előírja. A béke megtartását ellenőrző bizottság közé 14 ország: Kína, Kolumbia, Franciaország, India, Csehszlovákia, Irak, Izrael, Ujzéland Svédország Pakisztán, Szovjetúnió, Anglia, USA és Uruguay képviselőit javasolták, az úgynevezett kollektív intézkedések bizottságába pedig Ausztrália, Belgium, Brazília, Burma, Kanada, Egyiptom, Franciaország, Mexiko, Fülöpszigetek, Törökország, Anglia, USA, Venezuela és Jugoszlávia képviselőit. Malik elvtárs azt a módosítást ter. jesztette elő, hogy a béke megtartásának ellenőrzésével foglalkozó bizottság tagjainak felsorolásában a „Kína" szót „Kínai Népköztársaság" szavakkal cseréljék fel. A politikai bizottság imperialista többsége elvetette ezt a módosító javaslatot- Ezután szavaztak a béke megtartását ellenőrző bizottság jelöltjeinek listája felett, amelyet 50 szavazattal el is fogadtak. Az igennel szavazó országok között volt a Szovjetúnió is. A szavazás után Malik elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió a „Kína" fogalmon a Kínai Népköztársaságot érti. Az úgynevezett kollektív intézkedések bizottsága tagjainak fentebb ismertetett listájáról szavaztak ezután, amelyet ugyancsak 50 szavazattal fogadtak el. A Szovjetúnió tartózkodott a szavazástól azoknak ez okoknak alapján, amelyet Visinszkij elvtárs már korábban kifejtett. A politikai bizottság ezután áttért a Biztonsági Tanács jogkörének szűkítését, az egyhangúság elvének aláásását célzó héthatalmi határozati javaslat névszerinti szavazására. A javaslat mellett 50 küldöttség szavazott, ellene a Szovjetúnió, Ukrajna. Bjelorusszia, a Lengyel Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság képviselői. India képviselője nyilatkozatot tett, kifejtve, hogy az elfogadott határozati javaslat két fejezete India számára elfogadhatatlan. Különösen arra a fejezetre vonatkozik ez, amely előírja, hogy az ENSz tagállamainak csapatokat kell az ENSz rendelkezésére bocsátani, amelyek a közgyűlés indítványa alapján működnének. Az indiai küldöttség számára kétséges, hogy mennyiben felelnek meg ezek a fejezetek az ENSz alapokmányának. A javaslatok elfogadása azt a benyomást kelti, hogy a figyelem nem a. béke és együttműködés, hanem a fegyveres erők megteremtése felé fordul. Az indiai küldöttség ezért tartózkodott a szavazástól. Tartózkodott Argentína és Szíria is. A szovjet javaslatot a francia mósítással elfogadták. Ezután a másoddik szoviet határozati jalvaslat felett szavaztak, amely inítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki: addig is, amig a fegyveres erőket a Biztonsági Tanács rendelkezésére bocsátják, a Biztonsági Tanács őt állandó tagja tegyen intézkedéseket az alapokmány 106. cikkelvére megva•rsitására és a cikkelvnek megfelelően tanácskozzanak egymással, hogy az ENSZ nevében megtehessék azokat az intézkedéseket, amelvek szükségesek a nemzetközi béke és biztonság fenntartására. A szovjet határozati iavas'atot az angol-amerikai tömb 31 szavazat, tal elvetette. Mellette a Szovjetúnió. Ukrajna, Bjelorusszia, Lengyelország, Csehszlovákia és Szíria szavazott. 18 küldöttség tartózkodott a szavazástól. Ezután Irak és Szíria közös határozati javaslatát és az ahhoz benyújtott szovjet módosító indítványokat vitatta meg a politikai bizottság. Ez a határozati javaslat hangsúlyozza, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjaira hárul a főfelelősség a béke fenntartásáért és hogy „az ENSZ és az egész világ jelenlegi válságát" főként az magyarázza, hogy „a Biztonsági Tanács állandó tagjainak nem sikerült elérniök a kölcsönös megértést és megegyezést több alapvető világproblémában". Irak és Szíria javasol ia a Szovjetúnió, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA kormányának, hogy a „közgyűlés 5. ülésszaka ideje alatt üljenek össze s ú jból tárgyalják meg az egész világ békéjét fenvegető és az ENSZ-et megbénító problémákat, hogy megoldják az alapvető nézeteltéréseket és az alapokmány szellemények megfelelően megegyezésre jussanak." „Megbeszéléseik és vitáik eredményeiről — mondja a határozati javaslat — legkésőbb 1950 november 15-ig terjesszenek jelentést a közgyűlés elé." A Szovjetúnió azt a módosító javaslatot terjesztette elő, hogv a nagyhatalmak közé vegyék fel a Kínai Népköztársaságot is. Mielőtt szavazásra került volna a sor. a Kuomintang-klikk képviselője azt állította, hogy a módosító indítvány ..jogsértő" és kérte, hogv szavazzanak a jogszerűség kérdésében. Ezzel az ülés véget ért. A vietnami néphadsereg felszabadította Na-Sam térségét A vietnami néphadsereg parancsnoksága hadijelentésében közli, hogy a néphadsereg egységei október 11-től 13-ig szétvertek egy francia ejtőernyős csoportot és felszabadították a franciák által megszállt és a Langszontól harminc kilométerre lévő NaSam térségét. A jelentéseik szerint a Kaobang és Na-Sam között lévő térségben vívott legutóbbi harcok során háromezer franciát ejtetlek fogságba és sok fegyvert zsákmányoütak. Az e harcokban zsákmányo.t 'egyverek — kőztük nehéz géppuskák - túlnyomó része amerikai gyártmányú. A vietnami néphadsereg tovább folytatja sikeres támadását. A vietnami néphadsereg Langszon kapuja elé érkezett — jelenti ó Ce Soir. A néphadsereg sikereit már a reakciós párizsi lapok sem tudják eltitkolni. A félhivatalos Le Monde óvatosan arra készíti elő olvasóit, hogy számolni kell a langszoni erőd feladásával, ami a dong-dangi erőd elvesztése után, már a hatodik fontos tonkini francia állás kiürítését jelentené. A Le Monde hanoi tudósítója kénytelen beismerni, a vietnami néphadsereg kitűnően vezényelt, félelmetes haderő, amely nagyszerűen kihasználja a terepet.