Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-15 / 239. szám, vasárnap

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Buka r fest * 41. (101.) • 1950 ok'óber 15. Ara 50 fiitér A 3ÉKE HÍVEINEK MÁSODIK VILÁGKONGRESSZUSA ELÉ A népeknek a békéért vívott nagy történelmi harcában fontos határkő__ lesz a béke híveinek no­vemberi második világkongresz­szusa. Ez a kongresszus kifejezi majd sokszázmillió ember törhetet­len akaratát, abbeli elszántságát, hogy meghiusítja a háborús gyuj­togatók bűnös terveit. Világosan tanúskodnak erről a minden or­szágban kibontakozó kongresszusi előkészületek. Mindenki, akinek drága a béke és a népek biztonsága, gyűlések és összejövetelek ezrein követeli az atomfegyvernek, mint a tömeges emberirtás fegyverének betiltását, a fegyverkezési verseny beszünte­tését, a lefegyverzés megvalósítá­sát és az agresszió elítélését. Emberek százmilliói aktívan és állhatatosan juttatják kifejezésre akaratukat és követelik az új háború barbár és embergyű­lölő propagandájának, annak a propagandának betiltását, amely több kapitalista országban — de különösen nagy erővel az USA­ban — folyik; követelik az Egyesült Nemzetek Szervezetének, minta béke fegyverének megszilár­dítását és a népek ama jogának biztosítását, hogy maguk rendel­kezhessenek sorsuk fölött. Követe­lik a háborús konfliktusok békés rendezését és normális gazdasági és kulturális kapcsolatok létesítését az országok között. A végzett munkát összegezve, a békehívek világkongresszusának előkészítő bizottsága az október 5-én Prágában tartott ülésén meg­állapíthatta, hogy „a világ 'szabad emberei a stockholmi felhíváshoz való csatlakozásukkal rábírták a kü­lönböző kormányokat arra, hogy véleményüket nyilvánítsák, fölfed­jék szándékaikat és elálljanak az atombomba használatától." Hiába fintorogtak az Achesonok és Bevinek s hiába igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy nem köti meg a kezü­ket az emberek százmillióinak alá­írása a stockholmi felhíváson! Az imperialista uraknak mégis csak számolniok kell a stockholmi felhívást aláíró sokszázmillió em­ber akaratával. Bárhogyan is csür­jék-csavarják a dolgot az amerikai és angol háborús propagandisták nem rejthetik véka alá azt a lényt., hogy több mint 400 millió émber elítélte a háborút és kész elszántan harcolni a békéért. A békehívek második világkon­gresszusának előkészítő bizottsága helyesen jegyzi meg: „Amit polgá­rok százmillióinak egyesülésével már elértünk, azt még nagyobb mé­retekben is meg lehet csinálni." Valamennyi nép létérdeke sürge­tően követeli a békeharc elmélyíté­sét és kiterjesztését. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete Közgyűlésének mostani ülés­szakán a Szovjetunió küldöttsége javasolta, hogy fogadjanak el nyi­latkozatot „egy új háború veszélyé­nek kiküszöböléséről, s a békének és a népek biztonságának megszi­lárdításáról" A nyilatkozat pontos világos javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy tiltsák be az új háború népszerűsítése érdé kében folytatott propagandát és tiltsák be az atomfegyvert; az USA, Nagybritannia, Francia­ország, Kína és a Szovjetunió kös­senek egymásközt egyezményt a béke megszilárdítására, valamint arra, hogy 1950 folyamán az öt nagyhatalom fegyveres erőit egy­harmadával csökkentik. Ezek a ja­vaslatok a tartós világbéke létre­hozásának nagyszerű és nemes programját tárják elénk. Abból in­dulnak ki, hogy két rendszer békés együttélése lahetséges és arra irá­nyulnak, hogy valóban megszilár­dítsák az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét. Ámde az amerikai és an­gol háborús gyujtogatóknak és ügynökeiknek fölötte ellenséges ma­gatartásába ütközött ez a béke­prpgram, a Szovjetunió küldöttsé­gének az ENSZ Közgyűlése elé terjesztett eme javaslata, amely va­lamennyi békeszerető nép gondola­tait és vágyait, minden ország jó­szándékú embereinek gondolatait és vágyait fejezi ki. A Szovjetunió, Ukrajna, Bjelo­russzia, Lengyelország, Cseh­szlovákia küldöttségei konkrét ja­vaslatokat terjesztettek a Közgyű­lés elé Korea függetlenségének ügyében. Ezek a javaslatok a had­műveletek azonnali beszüntetését, a külföldi csapatoknak Koreából való azonnali visszahívását, álta­lános szabad választásokat és egész Koreára kiterjedő kormány megalakítását irányozták elő. Ezek a javaslatok azonban visszautasí­tásra taláfnak azok részéről, akik összeesküvést szőnek a béke ellen. Az amerikai háborús gyujtogatók az ENSZ zászlajával takaródzva még kegyetlenebbül folytatják Ko­rea békés lakosságának pusztítását, egyre inkább kiszélesítik a hadmű­veletek méreteit és arra törekednek, hogy Koreát minél hamarább az amerikai imperialisták gyarmatává és katonai felvonulási területté te­gyék a Szovjetunió, a Kínai Nép­köztársaság s a szabadságukért és nemzeti függetlenségükért harcra kelt gyarmati népek ellen. Az ame­rikai imperialisták koreai véres ak­ciói a hitlerista banditák gaztet­teit is elhomályosítják. Az ameri­kai militaristák egyik provokációt a másik után szervezik s durván megsértik a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió határait. Amerikai repülőgépekről kínai falvakat és városokat vesznek tűz alá, majd pedig — a szovjet-koreai határtól 100 kilométernyi távolságra fekvő — szovjet repülőteret lövik. Ezek a cselekedetek kísérik az Acheso­nok, Austinok és Jebbek fellengős, utolsó szavukig képmutató és ha­zug beszédeit az ENSZ Közgyűlé­sén és a Biztonsági Tanácsban. Az USA-ban és a tőle függő or­szágokban továbbra is fokozódik az erőteljes fegyverkezési hajsza. Az USA háborús kiadásai az idén elérik a 62 milliárd dollárt. Mind az USA-ban, mind a marshallizált országokban meghosszabbítják a katonai szolgálati időt. Nyugat-Né­metországban támadó célokat sžol­gáló hadsereget szerveznek. A Ko­reában lobbanó bombák vissz­hangoznak azoknak a gránátoknak a robbanásaiban, amelyeket a béke önfeláldozó harcosaira hajítanak a fasiszta bérgyilkosok. A Wall­Street mágnásai és jobboldali szo­cialista lakájaik nem igen bíznak a sötét tömlöcökben, ahová jogtala­nul vetik a kommunistákat és de­mokratákat. Orvul, banditamódra akarnak leszámolni a béke és de­mokrácia védelmezőivel. Országos méretekben szervezett rendőri ön­kény és band t;tizmus, ebben merül ki a mai imperialista politikusok­nak minden tudománya. Mily rendkívüli erővel szól hoz­zánk az a jellemzés, amelyet Sztálin elvtárs már 16 esztendő­vel ezelőtt adott az imperialista agressziókról, amikor a német és olasz fasiszták a japán militaris­tákkal szövetségben, erőltetett ütemben készültek véres kaland jukra. „ ... a kapitalista országok uralkodó osztályai — mondotta ak­kor Sztálin elvtárs — buzgón sem­misítik meg, vagy teszik teljesen értéktelenekké a parlamentarizmus és a burzsoá demokrácia utolsó maradványait, melyeket a munkás­osztály kihasználhatna elnyomói elleni harcában, illegalitásba ker­getik a kommunista pártokat és diktatúrájuk megvédése érdekében nyíltan, terrorísztikus módszerekre térnek át. A sovinizmus és a -háború előké­szítése, mint a külpolitika fő ele­mei, a munkásosztály bilincsbe­verése és a terror a belpolitika te­rén, mint a jövendő háboriú front­mögötti területeinek megerősítésé­hez szükséges eszközök — ezek azok a teendők, amelyek a mai im­perialista politikusokat különösen foglalkoztatják. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a kardcsörtető burzsoá politi­kusok számára ma a fasizmus lett a legdivatosabb árucikk." Az imperialistáknak ez a politi­kája, mint tudjuk, akkoriban a r. ásodik világháború kitöréséhez vezetett. A mai helvzet azonban gyökeresen különbözik a második világháborút megelőző helyzettől. Akkor a béke erőit csupán egy állam — a Szovjetunió képviselte. Ma a hatalmas Szovjetunióval egy­sorban védik a békét a földkerek­ség lakosságának egynegyedét kép­viselő Kínai Népköztársaság, a népi demokrácia országai s a Né­met Demokratikus Köztársaság. Akkor a kapitalista országokban még nem voltak kommunista tö­megpártok, amelyek a nép széles rétegeinek rokonszenvét és támo­gatását élvezik. Ma Tnár vannak ilyen pártok, amelyeket sem orv­lövések, sem fasiszta bíróságok nem tudnak elpusztítani, mert a kommunisták mögött menetelnek a legszélesebb néptömegek. Végül: akkoriban, 1939-ben nem volt meg a béke híveinek világméretekben szervezett mozgalmuk. Most van ilyen mozgalom, amely fejlődik és cselekszik, harcol és megreszkettati az ágyúgyárosokat, akik arról ál­modoznak, hogy új háború örvé­nyébe taszítsák a világot. A béke erői ma jóval felülmúlják a háború erőit! A békehívek második világkon­A Német Demokratikus Köztársaság fennáll SÍ: egyéves évfordulójának megünneplése Október hetedikén mult egy éve annak, hogy kikiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot. Ebből az alkalomból Sztálin elv­társ a következő tásviratot intézte Ottó Grotewohlhoz, a Német Demo­kratikus Köztársaság miniszterelnö­kéhez: „A nemzeti ünnep — a Köztár­saság Napja — alkalmából fogadja Miniszterelnök Ür a német néphez, a Köztársaság Kormányához és személyesen önhöz inézett őszinte szerencsekívánataimat. Sikereket kí­vánok az egységes, független, demo­kratikus, békeszerető Németország felépítéséhez. I. Sztálin" A Német Szocialista Egységpárt Központi Vezetősége üdvözlő táv­iratot kapott a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizott­ságától és sok ország kommunista­és munkáspártjainak vezetőségétől. Október 7-én Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság megala­kításának egyéves évfordulója alkal­mából ünnepi gyűlés folyt le. Ottó Grotewohl miniszterelnök beszédé­ben körvonalazta a köztársaság egy­éves útját. Hangsúlyozta, hogy a német népnek, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok oldalán, minden erejét mozgósítani kell a békéért való harcra. Ottó Grote­wohl felszólalása után Wilhelm Píeck köztársasági elnök átnyúj­totta a tudomány, technika, iroda­lom és művészet terén elért kiváló teljesítményekért évenként kiadandó nemzeti díjakat. Az egész köztársaságban gyűlé­sek és értekezletek zajlottak le, me­lyeken a dolgozók helyeselték a kormány politikáját és kifejezésre juttatták, hogy készek lankadatlanul harcolni a békéért és Németország demokratikus egységéért. A Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének nyilatkozata A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Vezetősége testvéri ragaszko­dásáról biztosítja Jacques Duclost, aki majdnem áldozatul esett annak az elvetemült merényletnek, amelyet fasiszta banditák, a háborús gyúj­togatok ügynökei követtek el ellene. A Központi Vezetőség teljes együttérzéséről biztosítja a bűnös merénylet valamennyi áldozatát, és szívből kíván nekik gyors javulást. A Központi Vezetőség biztos ab­ban, hogy az egész ország méltat­lankodásának ad kifejezést és eré­lyesen leleplezi a hitlerista módsze­reket, amelyeket a kormány bűn­részessége következtében egyre gyak­rabban kezdenek már alkalmazni Franciaország érdekeinek igazi vé­delmezőivel szemben. A Központi Vezetőség valamennyi párttagot és minden dolgozót emlékeztet arra a legutóbbi határozatára, amélyet a pártmunkások védelmének biztosí­tása, valamint a munkások és de­mokratikus szervezetek helyiségei­nek őrzése végett hozott. A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Vezetősége mélyen meg van győződve, hogy a köztársaság vala­mennyi híve megmutatja, hogy éle­sen elítéli a fasiszta gonosztevőket, s hogy össze tud fogni majd a de­mokratikus szabadságjogok és a béke győzelmes védelmére. A lengyelországi békekongresszus küldötteinek beszámolói Egész Lengyelországban népes összejöve'íelek és nagygyűlések zaj­lanak le, s ezeken az első lengyel­országi békekongresszus küldöttei ismertetik a lakossággal, a kon­gresszus határozatait, valamint a Béke Hívei Világkongresszusa Ál­landó Bizottsága elnökségének Prágában tartott ülésszakán hozott határozatokat. Ilyen gyűléseket tartottak a len­gyel kereskedelmi flotta valameny­nyi hajóján is. Ugyanezeken a gyű­léseken gyűjtést is rendeztek az amerikai bombázásoktól szenvedett koreai polgári lakosság megsegí­tését szolgáló alapra. A lublini beszámoló nagygyűlé­sen Jaroslaw Iwaszkiewicz, ismert lengyel író, a kongresszus küldötte szólalt fel. Az egybegyűltek viharos tapsokkal fogadták Iwaszkiewicznek azt a kijelentését, hogy s háború nem elkerülhetetlen. gresszusának egyre szélesedő elő­készületei egy fokkal továbbfejlesz­tik ezt a mozgalmat. A béke meg­óvása nevében a legkülönbözőbb foglalkozású emberek — munkások, parasztok, kézművesek, tudósok, írók, színészek, lelkészek, házi­asszonyok, kereskedők és iparosok egyesültek és egyesülnek. Akaratuk és cselekvésük egysége olyan erő. amelý útját szegi a háborúnak. Természetes, hogy e hatalmas mozgalom első soraiban a kommu­nisták haladnak. A kommunistákat nem ijesztik meg a féktelen üldö­zések, amelyeket ma az impéria lista háborús gyujtogatók zúdita nak reájuk. Az Achesonok és Bevi­nek, Schumacherek és Kardeliek rágalmai és provokációi nem térítik le a kommunistákat arról az útról, amely megfelel a néptömegek ér­dekeinek. A béke harcosainak egy­ségét és sorainak tömörségét a kommunisták szilárdítottak meg és továbbra is dolgoznak annak szi­lárdításán. Valamennyi jószándékú emberrel együtt, minden erejüket megfeszítik, hogy a Béke Híveinek második Világkongresszusát — a háborús gyujtogatók ellen, a világ­békéért küzdő népeknek ezt a ha­talmas seregszemléjét — teljes si­ker koronázza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom