Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-10 / 209. szám, vasárnap

2 9 TARTÓS REKEERT. NEPI DEMOKRACIAERT? 1950 szeptember 10. * 36. (96.) A világ népei iolcozzák a Harcot az imperialista HáHorús gyújtogatok elle A bolgár nép késsül nemzeti ünnepére nagyszerű eredményekkel járó munkaverseny a békeharc jegyében folyik. Bulgária dolgozói jól tud­ják, hogy a termelés mennyiségi növelése és minőségi emelése, a népi demokrat'kus állam megszilár­dításának ügyét szolgálja és vég­eredményben a legjobb válasz az amerikai imperializmus véres ko­reai terrorjára, a legértékesebb hozzájárulás a béke megóvására irányuló közös erőfeszítésekhez. A békemüszakok a termelésben, me­lyeket a számban jelentékenyen megnövekedett rohambrigádok szer­veztek, a tömeggyűlések és tilta­kozógyűlések mellett a békeharc legaktívabb formái közé tartoztak. A szeptember 9-e tiszteletére meg­indult mozgalomban elért terme lési fellendülés közvetlenül egybe­olvadt a békehívek szeptember 20-ára egybehívott országos kon­gresszusának előkészületeivel. * A bolgár nép szeptember 9-én ürmepli a fasiszta iga alól történt felszabadításának hatodik évfordu­lóját. A dicsőséges Szovjet Had­sereg 1944 nyarán szétverte a Bal­kánon a hitlerista csapatokat s ez lehetővé tette a bolgár nép szá­mára, hogy kezébe vegye sorsát és a népi demokrácia és szocializmus útjára lépjen. A bolgár nép a Kom­munista Párt vezetésével, szoros fegyverbarátságban a nagy Szov­jetunióval és a népi demokratikus országokkal, már hat esztendeje magabiztosan halad ezen az úton, sikeresen győzi le a belső reakció maradványainak dühödt ellenállását és az amerikai-angol imperializmus­nak és titóista ügynökeinek aljas ár­mánykodásait. Szeptember 9-e tiszteletére Bul­gária dolgozói széleskörű szo­cialista munkaversenyt indítottak. Az iparban és mezö'gazdaságban Ncpmozgalom ilusztfSában a háború ellen A Békehívek Ausztriai Tanácsa közhírré tétté, hogy szeptember el­sejéig az országban 709.641 alá­írást gyűjtöttek a stockholmi felhí­vásra. Ily módon minden harma­dik választójoggal rendelkező oszt­rák polgár hallatta szavát a béke védelmében. Amint a Békehívek Ausztriai Ta­nácsának hivatalos lapja, az „öster­reichische Friedenszeitung" rámu­tat, a béke híveinek második világ­kongresszusáig hátralévő időt a békeharcosok Ausztriában arra fog­ják felhasználni, hogy aláírások újabb százezreit gyűjtsék össze. „A béke híveinek második világ­kongresszusáig — írja a lap — a háborúellenes igazi népi mozgalom­nak mindenkit, a ma még félreálló­kat is, magával kell ragadnia, hogy az osztrák küldöttek elmondhas­sák Londonban: egész népünk békét akar." A spanyol nép alúírjn « stockholmi felhívást A Párisban megjelenő „Mundo Obrero" számos olyan hírt közöl, amely a stockholmi felhívás széles­körű spanyolországi elterjedéséről tanúskodik. A francoista cenzúra eíienére a spanyol hazafiak számos levélben küldik külföldre aláírásai­kat az atomfegyver ellen. Spanyol­ország egyik városából 1000 alá­írás érkezett, egy .másik levélben pedig 21 madridi dolgozó aláírását küldték ki, stb. A Béke Hívei Világkongresszu­sának Állandó Bizottsága nemrég a madridi Képzőművészeti Akadé­mia egyik tagjának aláírását kapta neg a stockholmi felhívásra. Nem sokkal később további két Spa­nyolországban élő akadémikus is csatlakozott a felhíváshoz. A sajtó közleményeiből ítélve, a felhívás eljutott Spanyolország leg­távolabbi szögletébe is. így a pá­risi Franco-ellenes újságok Estre­madura egyik falujából érkezett le­velet tettek közzé, melyben többek között ez olvasható: „Mi, dolgozók, minden erőnkkel támogatjuk a stockholmi felhívást. Békét követe­lünk s követeljük, hogy helyezzék törvényen kívül az atomfegyvert s nyilvánítsák háborús bűnösnek azt a kormányt, amely először fogja használni." A levelet 29 férfi és nő írta alá. Az emigrációban élő spanyol an­tifasiszták is folytatják az aláírás­gyűjtést. Augusztus közepéig már 309.256 spanyol emigráns aláírá­sát gyűjtötték össze. Az emigráció­ban megjelenő Franco-ellenes sajtó kiemeli a béziers-i (Franciaország) spanyol ifjúsági csoport példáját: ez a csoport 1800 km-t tett meg kerékoáron, hogy 23 községben aláírásokat gyűjthessen a stock­holmi felhívásra. A béke spanyolországi hívei te­vékenyen léptek fel a fegyverkezési verseny és az új háború érdekében folytatott francoista propaganda ellen. A spanyol kommunisták ki­szélesítik a békehívek mozgalmá­nak frontját: bevonnak mindenkit, akinek gyűlöletes a háború és ked­ves a béke. Terjetl « béken&ozgalont Olaszországban 1 Az Olaszországi Békehívek Nem­zeti Bizottsága kiemeli azt a nagy munkát, amelyet a nők a rendőrség mindenféle akadályozása és üldö­zése ellenére a stockholmi felhívás aláírásgyűjtése terén végeztek. Ró­mában 300.000 aláírást nők gyüjt­töttek össze. Ravennában 297 helyi békebizottságban 541 nő működik. A nők tevékenyen közreműködnek a békehívek mozgalmának kiszélesí­tése és a fegyverkezés minden faj­tájának csökkentése érdekében. Az Olaszországi Békehívek Nem­zeti Bizottsága több ívet kapott 400 aláírással, amelyeket Trieszt Sza­bad Terület „B"-övezetében gyűj­töttek össze (ez az övezet jugoszláv katonai hatóságok fennhatósága alatt áll). Az aláírásokat titokban gyűjtötték, minthogy a jugoszláv hatóságok a békeharcot „bűncselek­ménynek" minősítik. Szicíliából solí ezer levelet küldtek Amerikába a levélírók rokonaihoz s e levelekben tiltakoztak a Koreában elkövetett amerikai agresszió ellen. A bolognai tartomány békebizott­sága a béke híveinek nevében tilta­kozó táviratot küldött az ENSZ-hez, amelyben a hadműveletek azonnali beszüntetését, az amerikai csapa­tok visszahívását és a konfliktus békés megoldását követelik. Olaszország demokratikus saj­tója leleplezi az új háború érdeké­ben küzdő amerikai és angol im­perialisták ügynökségét. A békehívek frontja a háborús gyújtogatok szította háborús hiszté­riával sorainak és programmjának széleskörű kiterjesztését állítja szembe Tüntetések, sztrájkok és tömeggyűlések Brazíliában a koreai amerikai agresszió ellen Dutra diktátori kormányának nyi­latkozata, hogy segítséget nyújt az amerikai agresszoroknak Koreában, a felháborodás valóságos áradatát váltotta ki Brazília népének töme­geiben. Országszerte tömegtünteté­sek, sztrájkok és tiltakozó gyűlések zajlottak le az amerikaiak koreai agressziója és a kormány azon szándéka ellen, hogy brazíliai csa­patokat küldjön Koreába. A mun­kások sok gyárban rövidlejáratú sztrájkokat szerveztek és a koreai nép iránti együttérzésük jeléül gyű­léseket rendeztek Rio Grandé do Sulban. Ratos, Butia és Leao köz­ségek bányászai több tűntetést és gyűlést rendeztek a koreai agresz­szió ellen. A saopaolóí városi köz­lekedési dolgozók a többi Szakszer­vezetekhez hasonlóan tiltakozó ha­tározatokat hoztak, amelyekben ki­jelentik: „Nem fogunk harcolni más népek ellen! Távozzanak az ameri­kaiak a mi támaszpontjainkról!" Sao Paolo állam nőszervezetének kezdeményezésére nagy nőtüntetés volt abból a célból, hogy átadják a hatóságoknak azt a határozatot, melyben a brazíliai ifjúságnak a koreai háborúba való elküldése el­len tiltakoztak. A rendőrség meg­támadta a tüntetőket, de azok a támadásokat visszaverték és elju­tottak az állam kormányzójának palotájáig. • * • Szeptember elsején és másodíKán folyt le Varsóban a békeharcosok első lengyelországi kongresszusa. A kongresszus az egész dolgozó lengyel nép tőrhetetlen békeaka­ratának hatalmas demonstrációja volt. A kongresszust nagyszabású po­litikai tömegmunka előzte meg. A kongresszusra való előkészület első szakaszában, az egyes helységek­ben több mint 25.000 gyűlést tar­tottak, több mint négymillió ember részvételével. A békeharcosok já­rási és városi konferenciáin 1300 küldöttet — az ország legkiválóbb embereit: élenjáró munkásokat, parasztokat és értelmiségi dolgozó­kat, ifjakat, párttagokat és párton­kívülieket — választottak meg. A kongresszus színhelyén, a varsói Műszaki Egyetem hatalmas termé­ben több mint 1000 meghívott ven­dég volt jelen. Az elnökség megválasztása után a kongresszus meghallgatta Gabriei d'Arbouss'ernek, a Béne Hívei Vi­lágknnnresszusa Al'andó Bizottsága elnökhelyettesének üdvözlőbeszédét, aki az állandó bizottság és elnöke. Joliot-Curie nevében üdvözölte a kongresszus részvevőit. D'Arbous­sier kijelentette, hogy a kongresz­szus idejéig a békeharcosok már körülbelül négyszázmillió aláírást gyűjtöttek össze a stockholmi fel­h? ' _ ^s küzdenek az ál'a^dó b'­70 1 -r T prágai ülésszakán hozott határozatok végrehajtásáért: „Az önök kongresszusa — mondotta D'y* -Mvssier — a béke megvédésére eltökélt emberek akaratának nagy­szerű megnyilvánulása." A békeharcosok lengyelországi moz­galmának feladatairól Adam Rapacki, a Lenervei Békevédelmi Bizottság Ä béke híveinek országos kongresszusa Lengyelországban helvettes elnöke, a Lenfvel Egye­sült Munkáspárt Központi Vezető­sége Politikai Bizottságának tagja számolt be. A szónok miután rész­letesen vázolta a nemzetközi hely­ietet és a béke védelmére irányuló világmozgalomnak, valamint a len­gyelországi mozgalomnak hatalmas sikereit, hangsúlyozta: a jelen pil 'anatban, amikor a békéért folyta tott harc kiéleződik, a lengyel békeharcosok legfőbb feladata az. hogy meggyorsítsák a szocializmus és a népi demokrácia táborának erősítése céljából a tömegek erői­nek mozgósítását és még erőtelje sebben leplezzék le az imperialis­táknak hazugság és félrevezetés céljából indított hadjáratát és az új háború propagandáját, erősítsék a béketábor egységét, fokozzák az éberséget az ellenségnek minden azt célzó kísérletével szemben, hogy kártevés és más eszközök alkalma­zásával megbontsák a békeharco sok táborát- A béke híveinek leg­fontosabb feladata: harc a hatéves terv sikeres végrehajtásáért, am a szocializmus alapjait rakja le Lengyelországban. Az üzemi béke­bizottságoknak — mondotta a szó­nok — részt kell venniök a terv végrehajtásáért folytatott küzde­lemben, aktivizáintok kell a béke­ag'tátorok tevékenységét, meg kell erősíteni minden munkás és alkal­mazott tudatában a felelősség érze­tét a terv teljesítéséért. A szónok megjegyezte, hogy helytelen lenne, ha a békeharcosok feladatát csupán a termelési feladatokra korlátoz­nánk. Felvilágosító munkát kell folytatni mindenütt: a házakban falvakban, községekben, lakótelepe­ken, a lakosság elmaradott rétegei­ben. Ki kell mélyíteni a testvéri szo­lidaritást a világ békeharcosaiban, mélyen- be kell gyökereztetni a tisztelet és szeretet érzését a Szovjetunió — a békeharc leg­erősebb bástyája irányában, a ka­pitalista országoknak az imperializ­mus ellen küzdő hősies munkás­osztálya és a nagy Sztálin — a béketábor vezére iránt. Beszámolójának végén Rapacki elvtárs ezt mondotta: „Mi a világ békehadseregének egyik osztaga vagyunk. A mi ügyünk igazságos, nagv és magasztos. Velünk van az egész élenjáró emberiség legyőzhe­tetlen ereje. Előre a békéért, a ha­záért!" A kongresszus hatalmas lelkese­déssel üdvözölte Alexandr Kornej­csukot, az ismert szovjet írót, a szovjet békebizottság képviselőjét. Percenként viharos tapsba tériek k ;. éltetve a nagy Szovjetuniót és a békeharcosok egész világot átfogó táborának lángeszű vezérét, I. V. Sztálint, miközben ezt kiáltották: „Sztálin — a béke!" Az egész terem hatalmas taps­viharral köszöntötte Ju Kan^-Buk­nak, a koreai küldöttség elnökének, a koreai néphadsereg alezredesének felszólalását. Ezutá* a kongresszus táviratot intézett az Envesült Nemzetek Szervezetéhez, amelyben élesen til­takozott az amerikai imperializmus Koreára törő agressziója ellen. Lelkesen üdvözölték a kongresz­szus részvevői a külföldi delegá­ciók képviselőinek felszólalásait: Franz Dahlemét, aki a Német De­mokratikus Köztársaság és Joszip Lukacsevicsét, aki Csehszlovákia képviseletében beszélt. A vita során számos kongresz­szusi küldött szólalt fel, így: Pesz­liák tex'tilmunkásnő, Gimanszki vasmunkás, Filiak sztahánovista bányász, Zelwierowicz, az ismert színész, egy Falkowska nevű 11 gyermekes anya, Panufnik zene­szerző, Pisarek termelőszövetkezeti parasztasszony, Iwaskiewicz, is­mert irodalmár, Dombrowszki, ka­tolikus lelkész, Augustvniak, lodzi textilmunkásnő, Kulczynski, a wroclawi epvetem rektora. Bojko tanító, Pasron sztahánovista vas­munkás. Skibniewski műépítész és sokan mások. Valamennyi felszó­laló kifejezésre juttatta a lengyel néo egvhangú és törhetetlen akara­tát, hogv harcolni kész az ame­rikai-angol háborús uszítók ellen a békéért, a szabadságért. A kongresszust számos küldött­ség üdvözölte, köztük az iskolás­gyermekeknek, a hadirokkantaknak, a lodzi textilmunkásoknak és Varsó építőinek küldöttsége. Lelkesen fo­gadták a kongresszus részvevői Wanda Wasilewska, a kiváló írónő szavalt. A kongresszus egyhangúan elfo­gadott határozata így szól: „A béke híveinek lengyelországi kon­gresszusa a jobb élet alapjainak békés építésére vágyó egész len­gyel nép nevében az egész világ néptömegeinek szózatát a maga hangjával is erősítve követeli az atomfegyver betiltását, a tömeges emberpusztítás mindennemű esz­közének megsemmisítését, követeli a fegyverkezés általános korlátozá­sát és annak hathatós ellenőrzését, bárminemű agresszió és fegyveres beavatkozás megtiltását az egyes népek között, különösen az ameri­kaiak koreai intervenciójának meg­szüntetését, valamennyi agresszív hadsereg kivonását idegen terüle­tekről, a polgári lakosság barbár bombázásának és a békeszerető népek-alkotta kulturális értékek pusztításának beszüntetését, köve­teli Nyugat-Németország amerikai megszállók által történő újrafegy­verkezésének meggátlását, a hitle­rista háborús bűnösök megbünteté­sét és a potsdami határozatok mara­déktalan végrehajtását." A kongresszus épülete előtti téren a dolgozók nagygyűlést tartottak Százezer varsói lakos lelkesen üd­vözölte a kongresszus küldötteit és D'Arboussier, Kornejcsuk, Ju Kang­Buk, Lukacevic, Hawemann ber­lini egyetemi tanár, valamint Put­rament lengvel írói beszédeit. A kongresszus & Lengyel Béke­védelmi Bizottságnak, valamint a Béke Hívei II. Világkongresszusa küldöttségének megválasztásával fejezte be munkáját. A Lengyel Békevédelmi Bizottság elnökéül Dembowszki professzort, helyettes elnökéül pedig Adam Ra. packít, E. Putramentet és Stephan Ignart választotta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom