Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-09 / 208. szám, szombat

1950 szeptember 9 U J SZO tt KOLOKOL JOV: Segítsünk a pedagógusoknak! Egy alkalommal megfigyeltem, hogyan készíti el Juríj fiam a házi feladatát. Látható kedvtelenséggel bontja ki iskolatáskáját, mormol valamit és kapkod. Végre kinyitja a feladatokat tartalmazó könyvet, előveszi dolgozat füzetét és írni kezd. Ír valamit, — kihúzza, újra ír, újra kihúzza, nem ül nyugodtan a széken álandóan fész kelödik. Odanézek, tényleg kényelmetlenül helyezkedett el, az asztalán rendetlenség van. — Így nem megy, Jurij. Először rakj ie mindent az asztalról. Ezekre a könyvekre most n.ncs szükséged, tde tedd őket. Az iskolatáskának ott a helye. A tintatartót húzd közelebb Ülj egyenesen így már kényelmesebb? No, most láss hozzá a feladat megoldásához. Észrevétlenül figyelem. Látom, hogy nem gondolkozik. Csak a számokat nézi, de nem fogja fel a feladat tartalmát. Előre keresi a megoldást a feladatkönyv végén. Végűi ideadja füzetét ellenőrzésre. — Nem jó ez így, Jurij. Gondolkozni kell, te ped g lustálkodsz. Fiacskám újra hozzáiát a feladathoz. én pedig azon gondolkozom, hogy segíthetnék neki, hogy necsak ezt a feladatot értse meg, hanem általában megértse, hogyan kell feladatokat megoldani, hogy éppúgy megszeresse a számtant, mint ahogy olvasni szeret? De hogyan kezdjek hozzá? Mi egy számtani eladatnál a legfontosabb? A gondolat a tartalom. A számadatok, tartalom nélkül, halottak. Tehát a fődologgal kell kezdeni. Olvasd csak fel nekem a feladatot — mondom. Olvassa: »Egy munkásbrigádnak 1 km hosszú útat kell kiköveznie. Az első két napon 235 m-t 'köveztek ki. a harmadik napon pedig 136 m-rel kevesebbet, mint az első két napon együttvéve. Hány méternyi utat kell még kiköveznie a brigádnak? — Megértetted? Megértettem. — Akkor old meg. Érzem, hogy még nem fogta meg a feladatot, csak a számokat látja. 1000 méterből kivon 235-öt. Ezt miért csináltad? — kérdeztem. Azért, mert a brigádnak 1000 méternyi útat kell kiköveznie és eddig 235-öt kövezett ki. — Mennyi idő alatt? Jurij összeráncolta a szemöldökét. Nyilvánvaló, hogy jobban összpontosítja a figyelmét. Látszik, hogy megpróbálja elképzelni a dolgot. — Ahá... Értem már! Itt az áll, naponta 235-m-t és két nap van. Tehát 235-öt szorozni kell 2-vel. — Jói van, tovább. Továbbá az áll itt hogy a harmadik napon 136 m-rel kevesebbet köveztek kj, mint a két első napon együttvéve. — Tehát mennyit köveztek ki a harmad k napon? — Ezt nem tudjuk ... Csak annyi áll itt, hogy a harmadik napon 136 m-rel kevesebbet, mtnt a két előző nap

0n egytüttvéve. — Tehát mennyit köveztek kí, hogyan lehet ezt pontosan megtudni? — Kivonjuk a 136-ot... — Jurij gondolkozik, azután örömmel felkiált: —Ahá!.. Kivonjuk a 136-ot abból amit előbb kaptunk. — Helyes. Folytasd tovább. <— Most jön a főkérdés. — Lehôt má> válaszolni rá ? — Lehet. Nem, még sem. Miért nem? , Az első két napon, a harmadikon ... Itt valamit egyáltalában nem értek... Ja, tudni kell, hogy hány métert kövezett ki a brigád a három napon együttvéve. Jurij össead és azután elégedetten jelenti ki: — Most kivonjuk az 1000 méterből, amit három napon át köveztek. Így megtudjuk hogy mennyi utat kell még kikövezni a munkásoknak. — Jói van. Most ismételd meg az egészet, magyarázd meg, én hallgatom. Rávettem a fiamat, hogy lassan és részletesen újból elmondja az egész feladatot. — Megérted most már? — Megértettem. Ragyog a szeme. Nagyon megelégedett, hiszen ő maga oldotta meg. A lecke után megkérdezem a feleségemtől: — Miért mosolyogtál, amig mi a feladattal birkóztunk? — Örültem Jurij miatt — mondta a feleségem — régebben azt hitem, hogy egyáltalában nincsen ítélőképessége Most pedig nézem és látom, hogy olyan következetesen gondolkodik, mintha felnőtt lenne. Pedig ezelőtt egész másképpen csináltuk a feladatokat. Gyakran szólt így hozzám: »Mama, most mi következik ?« — »Gondolkozz« — mondom, ő pedig — »Nem tudom mama, mutasd meg«. Így aztán az egész feladatot én oldottam meg helyette. Egy alkalommal így szólt hozzám a feleségem: — Jurij nem tud mit kesdeni a nullával. Megnézem a feladatát, de nem javítottam ki. Magyarázd meg neki. Fiammal együtt hozzáfogtunk a példákhoz. A — Jurij a harmadik példát nem jól oldotta meg. Oldd meg újra. — 1402-öt megszorozzuk 4-gyel — írja. — Szorozd. — Helyes. — Négyszer nulla — négy. — Így van ez? Tudod m{t, Jurij. A konyhában az asztalon vannak színes ceruzák. Hozd el azokat ne,kem. — Apa, ott nincjp semmi, — Hogy-hogy nincs/ menj el méregyszer és nézd meg. — Nincs ott semmi, apa. Csak két kistányér van. — Menj el harmadszor is, nézd meg újra. — Nincs és nnics... — Jurij elképedve néz rám, de egyszerre csak felragyog az aroa. — Ahá... megértettem! _ Mit értettél meg? — Nos ... ezt a nullával szorzást. Egymásután többször kimentem és még sincs 0tt semmi... — Ügy van. Ha negyedszer is kimentél volna, akkor sem találtál volna semmit. Te néggyel szorzod a nullát, de a nulla semmit jelent. Csak azt mutatja, hogy itt tizes számjegyeknek kell lenni. Hogy jött kj hát nálad négy? Juríj elmosolyodott — megértette! Ettől a naptól kezdve azt tűztem ki célul magam elé, hogy Jurijt lépésről-lépésre rávezetem arra, hogy gondolkozzék a számok felett és necsak mechanikusan kezelje azokat. Nekünk, szülőknek, kötelességünk, hogy az oktatásban a tanítóknak segítségére legyünk. Hiszen a gyermek, idejének nagy részét családi körben tölti és itt gyakran jobban észre lehet venni, hogyan is áll az egyes tárgyakkal. Például az én fiam visszamaradt a számtanban. Mi volt ennek aa oka? Az, hogy nagyon is vonzotta a szépirodalmi olvasmány és ez más tárgyak róvására ment. A példákat és a feladatokat sietve összecsapta, hogy annál gyorsabban kezébe vehesse a könyvet. A tanító ezt nem tudva, talán még ösztönözte is a f'út az olvasásra, nekem pedig ezt az olvasást szigorú keretek között kellett tartani, mert néha a

t is előfordult, hogy a számtanpéldát nyitott könyvvel a kezében próbálta megoldani. Ha a szülők rendszeresen ellenőrzik a házi feladatok teljesítését nagy segítséget nyújtanak a tanítóknak. Egyes szülők csak akkor »kapnak észbec, ha a gyermek már nagyon lemaradt és fenáli a veszély, hogy meg kell ismételnie az osztályt. Ki a hibás ebben? A gyermek? Nem. Még a legkisebb első osztályos sem akar elmaradni, csak az a baj. hogy még gyermek. Könnyen elvonja a figyelmet bármi, gyakran összetéveszti a jőt a rosszal njncs elég önfegyelme, végül, még nem tud eléggé Önállóan dolgozni. A gyermeket minderre türelmeden meg kelj tanítani, még pedig nemcsak az iskolában, hanem otthon is. A szülők a maguk részéről felvehetik a kérdést: j>Hogyan segítsünk gyakorlatiasan gyermekeinknek a lecke elkészítésében? Hogyan segítsünk a feladatok és példák megoldásánál, a helyesírás elsajátításánál a beszédkészség fejlesztésénél, stb.? Hogyan oltsuk beléjük a rendszerességet, a fegyelmezettséget, a tanulás megszokását?* A pedagógusok és a szülők egymásnak segítve, eredményesen fogják megoldani a közös nevelési feladatot Magyar iskelásgyermskek szüleinek figyelmébe A kerületi Nemzeti Bizottság közli a bratislavai magyar szülőkkel, akik gyermekeiket a bratislavai magyar tannyelvű nemzeti iskolába íratták be, hogy a Kalincsák utcai magyarnyelvű nemzeti iskolában a tanítás f. hó 9-én, szombaton reggel 8 órakor megkezdődik. Felkérjük a szülőket, hogy a közölt időpontban jelenjenek meg gyermekeikkel a Kalincsák-utcai magyarnyelvű nemzeti iskola épületében. HMHH

Mt

MWWWMWtt

Mi

mMMM

MII

W

MI

t Odavet «em2eü vaitaiar 1639/v A komáromi magyar gimnázium igazgatósága közli az érdekeltekkel, hogy a rendes tanítás 1950 szeptember hó 8-án, pénteken reggel 8 órakor már megkezdődik az összes osztályokban. A diákok és diáklányok részére internátus áll rendelkezésre, amelyI

be azonnal be lehet költözni. A havi koszt- és lakásdíj szeptember hónapra 1.208.— Kčs, a többi hój napokra 928.— Kčs. A szegényebb I és egyúttal jó előmenetelő diákok f kedvezményben részesülhetnek. BÁNYÁSZDAL Irta: V. Olga Hegyek mélyén Hősök élén Dolgozik a bányász. Nyáron-télen Lent a mélyben Ércet-szenet bányász. Nappal-éjjel Száz veszéllyel Száz halállal dacol. S hogyha fáradt. Nevet párat S vidáman így dalol: refr. Szeresd a bányát, Szeresd a bányászt, A népért küzd ő S nem kér más hálát, Csak annyit kíván, Hogy szeressed őt S cserébe adja A boldog jövőt. Nézd a kényért, Hogy küzd ezértl Az ekét ő adja! Tőle van a Kapa-kasza És a traktor vasal Nézzél széjjel Nappal s éjjel Nézz mindenbe bele S ha meglátod Munkáját ott Énekeljed vele: (hogy:) refr. Szeresd a bányát. Szeresd a bányászt, A népért küzd ő S nem kér más hálát, Csak annyit kiván, Hogy szeressed őt S cserébe adja A boldog jövőt. A MŰIM Orosz népmese — Élt valamikor, régen, egy öreg i házaspár. így szólt egyszer az öregember a feleségéhez: — Hallod-e asszony, süthetnél nekem egy jókora lángost! — Miből süssek, mikor magad te jól tudod, hogy nincs lisztem! — Kapard össze a láda fenekéről a maradékot és süss abból. Az asszony így is tett. Elővett egy tollseprűt és a láda oldaláról meg a fenekéről összesöpört még vagy két marék lisztecskét. A lisztrVjól összedagasztctta tejfellel, aztán kisütötte tűzíorró olajban. Amikor a lángos elkészült, kitette az ablakba hűlni. Itt feküdt a lángos az ablakpárkányon. Hanem egyszercsak megcsúszott és legurult az ablakról a padra, a padról a padlóra, a padlóról a küszöble, küszöbről a lépcsőre, lépcsőről az udvarra, az udvarról a kapuba és a kapun túl, aztán messzire ... Gurult, gurult a lángos az úton, amikor szembejött vele a nyulacska. — Jaj, de jó, hogy jössz, lángos, mindjárt meg is eszlek. — Ne egyél meg, kedves nyulacskám, inkább énekelek neked egy nótát. És a lángos énekelni kezdett: — A ládafalról lekapartak, Sok tejfellel dagasztottak, Tüzolajjal megsütöttek, Az ablakba is kitettek. Meguntam a gazda házát, Kiugrottam ablakán át, Elmaradt a ház mögöttem. Te sem eszel már belőlem. Nagyapától elszaladtam, Nagyanyát is otthon hagytam, kicsi nyulam, hiába futsz, Utolérni még így sem tudsz! Ezzel a lángos továbbgurult s a nyúl nem is érte utói... Gurult, gurult a lángos tovább az úton, amikor arra jött a farkas: — Jaj, de jó, hogy jössz, lángos, mindjárt meg is eszlek. — Ne egyél meg farkas, inkább énekelek neked egy nótát. — A ládafalról lekapartak, Sok tejfellel dagasztottak, Tüzolajjal megsütöttek, Az ablakba is kitették. Meguntam a gazda házát, Kiugrottam ablakán át, Elmaradt a ház mögöttem, Te sem eszel már belőlem. Nagyapától elszaladtam, Nagyanyát is otthon hagytam, A kis nyulat is otthagytam, öreg farkas, hiába futsz. Utolérni még így se tudsz! Ezzel a lángos gurult tovább és a farkas se érte utói. Gurult a lángos tovább az úton, arra jött a medve. — Jaj, de jó, hogy jössz, lángos, mindjárt meg is eszlek. — Ne egyél meg, kedves medvém, inkább énekelek neked egy nótát. És a lángos énekelni kezdett: — A ládafalről lekapartak, Sok tejfellel dagasztottak, Tüzolajjal megsütöttek. Az ablakba is kitettek. Meguntam a gazda házát, Kiugrottam ablakán át. Elmaradt a ház mögöttem, Te sem eszel már belőlem. Nagyapától elszaladtam, Nagyanyát is otthon hagytam, A kis nyulat is otthagytam. Lihegve a farkas nyargal, — Mit akarsz te ilyen talppal? öreg medvém, hiába futsz, Utolérni még így se tudsz! Ezzel a lángos gyorsan továbbgurult s a medve sem érte utói. Gurult a lángos az úton, szembe jött vele a róka. — Jaj de jó, hogy jössz, kedves lángos, mo«t aztán megeszlek. — Ne egyél meg, kedves rókám, inkább énekelek neked egy nótát. Szólt a lángos és énekelni kezdett: — A ládafalról lekapartak, Sok tejfellel dagasztottak, Tüzolajjal megsütöttek, Az ablakba is kitettek. Meguntam a gazda házát, Kiugrottam ablakán át. Elmaradt a ház mögöttem, Te sem eszel mér belőlem. Nagyapától elszaladtam, Nagyanyát is otthon hagytam, A kis nyulat ls otthagytam. Lihegve a iarkas nyargal, Utánam meg medve talpal, így hát róka hiába futsz, utolérni még így se tudsz! Erre a ravasz róka tapsolni kezdett: — Micsoda szép nóta ez! Milyen kár, hogy öreg vagyok már s alig hallottam belőle valamit? Ülj az orromra és ott énekeld el a dalt. A lángos felugrott a róka orrára s úgy énekelt tovább. Hallgatta, hallgatta a ravasz róka, végül is megszólalt: — Még így se hallottam elég jól ezt a gyönyörű nótát. Nem ülnél a nyelvemre? Ugy talán jobban hallanálak! A lángos ezt is megtette és ráült a róka kinyújtott nyelvére. Hamm! S a ravasz róka bekapta a buta lángost. <Fl kis kertész Komoly kertész lett a kis Pál, Nézzetek csak rája! Egész nap ás, gyomlál, kapál És a termést várja. Borsót, babot, karalábét, Mind sorjába vet, ni! Csak az a kár, csokoládét Nem lehet termelni. öntözi is szorgalmasan Kicsi gazdaságát.'.' Biz' anyunak jó, hogyha van Minden, mit a ház ád. Lesz is itten termés olyan, Akárki meglássa, Hogy híre megy, de komolyan, Hetedhét határra! Meséli