Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-01 / 201. szám, péntek

Mit láttam az eperjesi kerületben Elvtársak, győzött a harc! A bratisiavai magyar tanítóképző tanfolyam befejeződött. Már egy-két napja ünnepélyesebb a hangulat, a hallgatókon szokatlan feszélyezettség uralkodik. Mi teszi ezt: italán az, hogy az új szellemben kötött értékes barátságokat már fel is kell bontani? De hiszen Hrubják elvtárs mindig hangoztatja, hogy mi nem búcsúzunk, csak egy időre elválunk, szétszéledünk, hogy jobban tudjunk együttműködni! Akkor hát talán az, hogy a politikai részből még egy párórás összefoglaló vizsga lesz...? Nem, a „gyerekek" biztosak önmagukban, ettől sem félnek. Csak mégis, elszorul a szív a gondolatra, hogy meg kell válni ettől az egybeforrott, elvtársi közösségtől. Talián ERRE GONDOL TITOKBAN Szakáll Jenő is, mialatt Rabay elvtársnak elmondja, miit tanult a tudományos világnézetről. Deine Mártáért Rimaszombatról eljött a két kislánya és már kevésbbé sürgős hazautazása — ezért tud oly behatóan foglalkozni a családi és iskolai nevelés [problémájával. Az új tanítók sokmindent tanultak ezen a tanfolyamon, de legmélyebb benyomásuk talán az előadások és vizsgák demokratikus szelleme volt. Azelőtt meg kellett tanulni mindent, akár érthető volt, akár nem. Ma a nehéz anyag körül előbb vita fejlődik ki, amely megvilágítja a homályos részeket. A tanfolyam másik értéke, hogy az elvtársak gyakorlati példákon tanullak a gyakorlat számára. Szabó Adél és sokan mások már KONKRÉT ELKÉPZELÉSEKKEL indulnak falura, mert tisztában vannak a tanító munkájának jelentőségével a falu szocializálásában. De ni, már jönnek a bizonyítványokkal: Zsömbörgi igazgató elvtárs, és Hrubják, Konečný, Somogyi és Szántó felügyelő elvtársak. Végigjárják az osztályokat s amerre lépnek, felzúg a taps, a köszönet Sztálinnak, Gottwaldnak^a Pártnak és a népnek. Ragyogó arcok olvassák a képesítést. Igen, ÉRDEMES VOLT TANULNI és tudásunkat ezután még fokozottabb mértékbeli fogjuk gyarapítani, mert csak így róhaijuk le hálánkat a munkásosztály iránt, amelynek gyöBorús fellegek úsznak az ég peremén, amikor leszállok az autóbuszról Vyš. Ružbachyn. A szitáló esőben már csak homályosan látszanak a Magas Tátra büszke ormai. Kérdezősködésemre az elemi iskolához vezetnek, ahol megtalálom azokat, akiket keresek az eperjesi kerület úszó tanfolyamának résztvevőit. Belépésemkor a brigádokon megszokott és jól ismert kép fogad. Emeletes ágyak, vidám arcok és még vidámabb hangulat! Antus Anna, hallgató, az egészségvédelmi csoport vezetője. Az elvtársak, elvtársnők a tanterem közepén ülnek s figyelmesen hallgatják Kosztocsik Margit elvtársnő előadását, aki a legnagyobb csod4)kozásomra most a legnagyobb nyár idején a síelésről tart rövid előadást. Látszik, hogy „belecsöppentem'

1 a tanfolyam menetébe és ezért az első percekben még az előadás alapjait sem értem. Wittner Béla elvtárs azonban megmagyarázza az előadás lényegét és így rövid felvilágosítás után megtudom azt is, hogy mennyiben rokonsport az úszás és a sielés. Az előadás ulán legelőször Sax Ferdinánd elvtárssal, a tanfolyam vezetőjével beszélgetek, zelme lehetővé tette, hogy tanítók lehessünk! „Majd írij'ál!" — ihangzik minden oldalról és röpködnek a címek. S vájjon mikor érkezik meg az első beszámoló a SÜV CSM magyar osztályára? (Bratislava, Jelenia 2.) a Zsilka Laci és Kőmíves Tibor megígérték, hogy sokat fognak írni, és nem feledkeznek meg az Ifjúság; Szemléről sem mi azonban ugyanezt várjuk Kókay Gabitói, Erdélyi Istvántól, Szabó Teréztől, Grébecz Árpádtól s mind a többiektől. Ne feledjük el, hogy a jó munka széleskörű aki egyébként a SOKOL úszószakosztályának kerületi titkára. Elmondja, hogy a tanfolyamon jelenlpg 31-en vesznek részt. A hallgatók zöme leány, számszerint 25. Beszámol a tanfolyam megindításának nehézségeiről is. Elmondja, hogy a SOKOL eperjesi kerülete a ČSM bevonásával igyekezett megrendezni a tanfolyamot. A Testnevelési Hivatal szlovákiai központja azonban az utolsó pillanatban lemondta a tanfolyam pénzbeli támogatását és így csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült a tanfolyamot megvalósítani. De az anyagi nehézségeket enyhíti, hogy minden résztvevő hozzájárul 100—200 koronával a költségek fedezéséhez. A tanfolyam résztvevőiről beszámolva, elmondja, hogy a jelenlegi hallgatók közül 22 hallgató egészségügyi gondozónő, 3 hivatalnok, 2 tanító, 4 hallgató pedig középiskolás diák. Saját személyéről elmondja, hogy Eperjesen született. Édesapja valamikor kiskereskedő volt, de a konktirrencia nyomására fel kellett adnia üzletkéjét, amelyből kis családját fenntartartotta. Igy aztán munkaalkalom hiányában fát fűrészelni járt a nagyobb urak házaiba, ö, mint gyerek sokat eljárt édesapjával és megismerte a szegénység valóságát. Az iskolából „szabados" gondolkodása miatt „eltanácsolták". Igy aztán tanulmányait csak a felszabadulás után fejezi be. Befejezve a beszélgetést, a többiek felé fordulok. Kosztocsik Margit elvtársnő a legnagyobb meglepetésemre magyarul szól hozzám. És így a beszélgetést magyarul folytatva beszámol arról, hogy az egészségügyi gondozónők egészét szeretnék az úszás sportjával megismertetni, mert mint ő mondja, „legtöbbet járnak a nép között, legtöbbet tehetnek a úszó sportért." Kosztocsik elvtársnő a ČSM eperjesi helyicsoportjának lelkes tagja. A magyar nyelvet szüleitől tanulta meg és amikor csak szerét teheti, szívesen gyakorolTAPASZTALATCSERÉN ALAPSZIK s hogy a szocializmus felépítésének legjobb szervezője a sajtó. Utolsó kézszorítások. A plešiveci gyors, a szocializmus vonata, amely az új tanítók zömét viszi a tanulnivágyó magyar falu felé, lassan elindul. Egyik zsúfolt kocsi ablakából lesek ../társ hajol ki és mintha azt mondaná: „Felejtsük el azt a patkány-históítát. .." Nem, Pista. Belőled jó tanító lesz, s így számunkra az a kis eset annál értékesebb lesz,.. (Sz. Gy.) ja. De egyébként is érdekli őt köztársaságunk magyar ifjúságának munkája és szervezeti élete. A nagy beszélgetésben bizony túlléptük már a takarodó idejét és így megbeszélve másnapi találkozásunkat, mindenki nyugvóra tért. Másnap reggel ígéretemhez hűen felkerestem őket. Az állami fürdő tágas ebédlőjében akadok rájuk, ahol éppen ízletes és bő reggelijüket fogyasztják. Mindenünnen új arcok tekintenek felém. Itt egy dolgozó pa-' raszt harcsa bajusza tűnik fel, amott egy idősebb korú nénike ül összekulcsolt kezekkel. Itt is Geraldt Ferenc A MS-CSM Prešov . sportreferense. meglátszik már dolgozó népünk győzelme. Eltűntek a pöffeszkedő nagyurak, a pincsikutyát vezetgető nagyságos asszonyok. Elsőnek Antus Anna elvtársnő szólal meg. Elmondja, hogy először van ilyen tanfolyamon és ezért igyekszik e rövid idő alatt minél többet elsajátítani az előadott anyagból. Safrankó Imre tanító elvtárs és Ilutnik Mária elvtársnő is bekapcsolódik a beszélgetésbe és egy kis vita után közösen megállapítjuk,hogy a ČSM és a Sokol egybetartozik. egyöntetű munkát vé-' gez. Mindannyian lelkesen beszélnek a ČSM Sokol-körének eddigi munkájáról. Közben beszélgetésünk véget ér, mert kezdők és a kezdők megkezdik sükre én is velük tartok. A gyönyörű hegyek közölti melegvizű strandfürdő medencéiben az elméleti eszmecsere után megkezdődik a gyakorlati oktatás. Á tanfolyam vezető sípjelére pillanatok alatt felkészülnek a hallgatók és várják az irányítást. A tanfolyom két csoportja, a haladók és a kezdők megkezdik az az edzést. Jómagam a kezdőket figyelem. Megismerkedem a tanfolyam kedvencével, a nyolcéves Kuzló Imrével, ö képviseli a tanfolyamon a legkisebbeket. Elérkezett indulásom ideje. Az autóbusz már indulást jelez. Az autóbusz körül a tanfolyam fürdőruhás hallgatói csoportosulnak. Még egy utolsó kézszorítás és felcsendül búcsúszóra ajkukon a nóta: „Egy szabad országnak ifjai vagyunk . ." Kassai József.