Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

UJSZO 1950 szeptember 8 A kapitalista országok doigozoinak sorsa: munkanélküliség A burzsoá országok lakosságának nagy százalékát taszítja nyomorba és ínségbe a munkanélküliség. A munkások százait és ezreit menesztik az ipari üzemekből. Ma, a kapitalista rendszer általános válságának idején a munkanélküliségnek tartós és krónikus jellege van. Az 1929—33. évek gazdasági válságában a kapitalista országokban a munkanélküliek száma 30—40 millió volt. A második világháború éveiben annak ellenére, hogy a munkanélküliek millióit a hadseregbe hívták be, vagy a hadiipar különféle üzemeiben dolgoztatták őket, a munkanélküliség rohamosan emelkedett. Igy magában az Északamerikai Egyesült Államokban a hivatalos statisztikai jelentés szerint, amely természetesen csökkentett és kendőzött, a munkanélküliek száma egymillió volt. A háború utáni időben a munkaképes emberek millióinak leszerelése után a gazdasági válság növekedésének következtében a munkanélküliek száma túlhaladta a 45 milliót. Az Észak amerikai Egyesült Államokban, a kapitalista világ vezető országában ma több, mint 4 és fél millió teljes munkanélküli és 12 és fél millió részben munkanélküli van, amint ezt a „Monthly Labour Review" megállapította. A lap azonban nem közli azoknak számát, akik mint időszaki munkások a mezőgazdaságban vagy olyan ipari üzemekben dolgoznák, amelyek az év legnagyobb részében nem működnek. A haladó amerikai szakszervezetek 6 és fél millióra becsülik a munkanélküliek számát. A munkanélküliek nagyarányú növekedése az Egyesült Államokban csökkenti a belkereskedelem forgalmát. Az amerikaiak ezeket a zavaraikat úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy a marshallizált nyugateurópai államokat és Japánt kényszerítik árukészleteik felvásárlására. Ez természetesen a munkanélküliségnek terjedését fokozza a marshallizált országokban. Franciaországban 1949. év végével 56%-kal, Svájcban 100%-kai, Ausztriában 41.5%-kal emelkedett a munkanélküliség. Angliában a Labour-kormány megalakulása óta a munkanélküliség két és félszeresére ugrott fel. Különösen a marshallizált Olaszországban emelkedik rohamosan a munkanélküliek száma. A munkaügyi minisztérium közzétett statisztikai jelentése szerint a teljesen munkanélküliek száma több mint 2 milliót tesz ki, míg a részben munkanélkülieké 3 milliót. Munkanélküli segélyt a munkátlanná vált dolgozóknak csak egyötöde kap és munkanélküliségük első harminc napján segélyben egyáltalában nem részesülnek. Nyugat-Németországban is hasonló a helyzet. 1949 júniusa óta közel egymillióval emelkedett a munkanélküliek száma. Ma már több mint 4 és fél millió dolgozó áll kereset nélkül. A francia megszállási övezetben négyszeresére ugrott a munkanélküliség. A Marshall-tervvel egyidejűleg Nyugat-Európába a gazdasági válságot is behozták az amerikaiak és a válsággal együtt a munkanélküliséget. Távolkeleten sem kedvezőbbek a viszonyok. Indiában milliókra rúg a keresetnélküliek száma és Japánban, Mac Arthur birodalmában 13 millió ember van munkanélküliségre ítélve, az éhínség következtében valóságos öngyilkossági járvány dühöng. De jellemző az amerikai gazdálkodás Következménye Dél-Koreában is. Négy éven keresztül az amerikai imperialisták arról a segítségükről szavaltak, amit Dél-Korea gazdasági viszonyainak fejlődéséhez nyújtottak. Valójában az amerikai monopoltöke uralma Koreában az ipar megfojtátásához, a munkások és földművesek kizsarolásához vezetett. A hivatalos statisztikai adatok Dél-Koreában 3 millió munkanélkülit tüntettek fel, ugyanakkor a haladó sajtó több mint 4 millió munkanélkülit tartott nyilván. Az Imperialista országok katonai költségvetésének emelése, a fegyverkezés, az imperialista intervenció Koreában, mind-mind a tőkésországok dolgozóinak vállára nehezedik. Az Északamerikai Egyesült Államokban a lakosság háromnegyed része nem tudja megkeresni a mindennapi élétet biztosító létminimumot. Az angliai áruló reakciós szakszervezeti vezérek és munkásáruló kormányférfiak az úgynevezett bérstopp politikáját követik. Ugyanakkor azonban nem tesznek semmit az ellen, hogy az élelmiszer, a ruházati cikkek ára és a lakbérek állandóan emelkednek. Míg a munkások helyzete naprólnapra tűrhetetlenebbé válik, az életszínvonal fokozatosan csökken, addig az amerikai és angol monopolisták jövedelme állandóan nő. Tíz év leforA szovjet javaslat a koreai kérdés békés, gyors rendezésére irányul — állapította meg Malik elvtárs a Biztonsági tanácsban A Biztonsági Tanács ülésén az elnöktő Jebb angol megbízott f elhívta a Tanács tagjainak figyelmét a Biztonsági Tanácshoz beérkezett négy okmányra, közöttük a két szovjet határozati javaslatra: Kína területének bombázásával kapcsolatban és a Taivan szigetét ért fegyveres támadásról, majd javasolta: fogadják el a napirendet. Malik elvtárs, szovjet megbízott javasolta, fogadják el az ideiglenes napirendet és rámutatott arra, hogy e Biztonsági Tanácshoz a táviratok és közlemények áradata érkezik. Ezek a táviratok és közlemények az amerikaiak Koreában folyó agressziójának megszüntetését követelik. A beérkezett üzenetek, levelek és táviratok szám

a meghaladta a húszezret. A Biztosági Tanács ezután ellenvetés nélkül elfogadta a három pontból álló ideiglenes napirendet: 1. Panasz a Koreai Köztársaság ellen irányuló agresszió miatt. 2. Panasz a Taivan -szigetét ért fegyveres behi:ás miatt. 3. Panasz a Kína területét ért légibombázás miatt. Austin, az USA megbízottja felolvasta az ENSz főtitkárához már benyújtott közlést a lelőtt repülőgéppel kapcsolatban, amely repülőgépen állítólag szovjet polgárt találtak. Austin kijelentette, hogy az USAnak nincs további értesülése ezzel az incidenssel kapcsolatosan, majd azt próbálta állítani, hogy a Szovjetúnió „fokozni akarja a feszültséget" a Kínai Népköztársaság és az amerikaiak koreai agresszióját támogató országok között. Austin után Jebb szólalt fel. Elmondta, hogy a koreai kérdőben a Biztonsági Tanácshoz há-rom határozati javaslat érkezett be. Az egyik az amerikai javaslat, a másik a koreai helyzet békés rendezését kívánó szovjet javaslat, a harmadik pedig a békés lakosság ' > légi bombázásával kapcsolatos szovjet javaslat. Jebb kijelentette, hogy a vita befejezése után a Tanács először az ufinerikai határozati IjavasCat felett, majd a szovjet határozati javaslat felett szavazhat. Megkérdezte a Biztonsági Tanács Tagjait, kielégítőnek találják-e ezt az eljárási módozatot. Malik elvtárs felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra a tényre, hogy alapvető különbségek vannak az USA indítványa és a szovjet javaslatok között. Kijelentette, hogy az USA határozati javaslata a koreai agresszió folytatását és igazolását célozza, viszont a szovjet javaslatok arra irányulnák, hogy Koreában mielőbb bekövetkezzék a békés rendezés. Ami a koreai békés lakosság bombázásiára vonatkozó szovjet javaslatot illeti, Malik elvtárs utalt arra, hogy a Szovjetunió a javaslat benyújtásakor azt kívánta, hogy ezt a javaslatot vitassák meg először, mert igen sürgős, mert sokezer emberéletről van szó, olyan ártatlan emberekről, akik áldozatul esnek az amerikaiak barbár bombázásainak. Kijelentette továbbá, hogy az augusztusi üléseken a szovjet küldöttség siettetni igyekezett e határozati javaslat megvitatását. azonban ez az USA-irányi. totta konok ellenkezésbe ütközött. Kijelentette azt is, hogy az általa javasolt eljárási mód lenne a legpraktikusabb, a legemberibb és egyben megfeCelne a helyzet követelményeinek. Jebb azt javasolta, hogy a sorrend megállapítása előtt a Tanács szavazzon mind a három határozati javaslat felett külön-külön vagy együttesen. Malik szovjet megbízott tiltakozott az ilyen szavazás ellen, minthogy a békés lakosság bom.brztáisí val kapcsolatos szovjet javaslat bizonyos mértékig különálló kérdés, amelyet • külön kell megvitatni, míg a két má Ami Davies útja mögött áil! A L'Unita legutóbbi számában A. Bassi foglalkozik azokkal a látogatásokkal, amelyeket különféle imperialista államok politikusai tettek az elmúlt hónapok során Jugoszláviában, közülük legutoljára Davies, a brit külügyminiszter helyettesének látogatásival. Bassi cikkében megállapítja, hogy Tito kétségbeesett Segélykárésekkel fordul a Nyugat 'felé és a Jugoszláviába érkező „személyiségeknek" hivatása olyan volt, mint az orvesoké, akiket oly beteg ágyához hívnak, akinek állapota már igen válságos. A gazdasági felfordulás, amelyet Tito politikája idézett elő Jugoszláviában, már olyan, hogy Tito védőinek is be kell ismerniök: Jugoszláviában minden a feje tetején áll. A Newyork Times ezzel kapcsolatosan megállapítja: „A jugoszláv tervek megvalósítása komoly akadályokba ütközik. Az ötéves terv veszélyeztetve van, mert a munkásságot túlságosan kimerítette, kevés a szakképzett munkás, az építkezési anyag és a szállítási eszköz. A NeWyork Herald Tribúne jelentése szerint Jugoszlávia a Kiviteli és Behozatali Bankot már harmadik kölcsönért ostromolja. Ez a bank már negyven milliót folyósított a 74 millió dollárból, amelyet Tito Amerikától ^ szégyenteljes árulásáért kapott. A Kiviteli és Behozatali Bank Jugoszláviába most egy bizottságot küldött, hogy dönthessen, vájjon eleget tehet-e Tito a 25 milliós hitel megadásért szabott feltételeknek. A Newyork Herald Tribúne ezzel kapcsolatosan megjegyzi: Jugoszláviát nagv hitelekkel kell megsegíteni. Vájjon azonban a jugoszláv nép elbírja-e az éhség kormányát, amelynek áldozata. A Tito-rendszer Anglia felé is megtette a lépéseket, hogy onnan is hitelt csikarjon ki. Természetes, hogy az angolpk és az amerikaiak a hitelnyújtásnál állandóan fokozzák ellenkövetelményeiket, politikai, sztratéglai, katonai kötelezettségeket kívánnak Titoéktól, amelyek mind a Szovjetúnió el'len irányulnak. Tito újabb segélykérése ismételten előtérbe hozta a Földközi-tengeri paktum megvalósításának kérdését, amely az angol-amerikai imperialisták háborús törekvéseit 4 olgjálná. A paktum megvalósítása a közelmúltban kudarcot vallott és éppen ebben látja Bassi magyarázatát annak, hogy Trumanék Koreában próbálkoztak meg a háború tüzét felgyújtani, mert nem tudtak Belgrád és Athén között egyességet létrehozni. Ez valószínűleg azért nem valósulhatott meg. mert a görög és jugoszláv áruló kormányok túlontúl messze mentek a zsarolásben. Ezért volt szükség Davies útjára, hogy a zsákutcáiból kiutat próbáljon találni. Hogy ez nemcsak találgatás, azt igazolja magának Daviesnak athéni nyilatkozata. Davies a Földközi tenger országait járta, hogy olyan paktumot kovácsoljon össze, amely a béke tábora és a Szovjetúnió ellen irányul és újabb véres háborút lobbantana lángra. A koreai háború megindítása után az olasz nép határozott feleletet adott, hogy a Szovjetúnió vezette béketábor oldalán, a tartós béke megvédése mellett száll síkra. — A hősi harcát vívó görög nép is folytatja küzdelmét a nyugati imperialisták és Amerika szolgálatában álló kormánya ellen. A Földközi tenger országainak dolgozó népe éberen áll őrt, hogy Truman, Acheson és társainak újabb béke elleni összeesküvése ne járjon eredménnyel, bár Davies legutóbbi útja és a Titcéknak juttatandó dollármilliók arra engednek következtetni, hogy Korea után, ahol csúfos vereséget szenvednek az imperialisták, most újból eredeti tervükkel próbálkoznakgása alatt 1938-tól 1948-ig az USAban ez tízszeresére növekedett, Angliában pedig két és félszeresére. A munkanélküliek számának emelkedése olyan katasztrofális arányokat ölt, hogy a tőkések és hü lakájaik, a jobboldali szocialista szakszervezeti vezetők maguk is már rettegnek a következményektől. A kapitalista országokban nemzetközi konferenciákat hívnak egybe, amelyek a munkanélküliség kérdését vannak hivatva megtárgyalni. Ezek az „expertek" ismét csak arra szolgálnak, hogy a munkanélküliek hadseregétől megmentsék uraikat és a „felesleges lakosságnak" kivándorlását megszervezzék. De természetesen ezek a lehetőségek akkor, amikor minden egyes kapitalista országban a munkanélküliségnek emelkedéséről számolnak be, illuzóriusak, mert hisz minden kapitalista ország a munkanélküliséggel küzd. sík határozati javaslatot együtt kell tárgyalni. Malik elvtárs felszólalásában kijelentette, hogy Austin előző felszólalása MacArthur tábornok és a hadügyminisztérium megbízásából tett provokatív megnyüatkozás volt. Erre a megnyilatkozásra azért volt szükség, hogy Austin megkönnyítse a konfliktus méreteinek növelését, ami az amerikai határozati javaslat célja. A francia kormány közlése, mely szerint csapatokat küld Koreába, mutatja, hogy az USA határozati javaslata mennyire agresszíven terjeszti a koreai konfliktust. Nem meglepő — folytatja Malik elvtárs —, hogy a francia kormány, amely csapatokat küld Koreába, nem támogathatja a szovjet határozati javaslatot, amelynek célja a konfliktus békés rendezése. Malik elvtárs kijelentette, hogy az amerikai határozati javaslat leleplezi és mentegetni próbálja az USA kormányának Koreában megindított agresszióját. Ma azonban az egész világ előtt világos, hogy a hős koreai nép önfeláldozó harcot viv az amerikai intervenciósok ellen és Koreában gyártott, a japánoktól, a menekülő Li Szin-Man-féle és északamerikai csapatoktól zsákmányolt fegyvereket használ. Sekisem kételkedhet többé abban, hogy amit Truman elnök egykor „rendőri intézkedéseknek" nevezett, az széleskörű agresszió, amelyben már hetven-százezer főnyi amerikai katonaság vesz részt. Agreszszív háború ez Korea népe és a többi ázsiai ország ellen, még pedig az USA és az őt támogató európai és gyarmatosító hatalmak részéről. Malik elvtárs kijelentette: mindenki világosan láthatja, hogy az USA gyarmati háborút viv az egész koreai nép ellen. Ez kiderül az északés délkoreai békés falvak és városok bombázásából. Elérkezett az idő — mondotta Malik elvtárs —, hogy véget vessünk a hazug amerikai propagandának. amely szerint az amerikaiak csak az északkoreaialt ellen harcolnak. Malik elvtárs ezután folytatta felszólalását, amelyet a tolmácsok lefordítottak. A tanácskozást ezután félbeszakították. Magyar iskolásgyermekek szüleinek figyelmébe A kerületi Nemzeti Bizottság \ közli a bratislavai magyar szülök, kel, akik gyermekeiket a bratis- i lavai magyar tannyelvű nemzeti iskolába íratták be, hogy a Kalincsák utcai magyarnyelvű nemzeti; iskolában a tanítás f. hó 9-én, ! szombaton reggel 8 órakor megkezdődik. Felkérjük a szülőket, hogy a közölt időpontban jelenjenek meg gyermekeikkel a Kalincsák-utcai magyarnyelvű nemzeti iskola épületében. B német demokratikus diákság a békéért száll sikra A Neues Deutschland legutolsó számában a Nemzetközi Diákszövetség prágai II. kongresszusát értékelve, ezeket írja: „A Nemzetközi Diákszövetség II., prágai kongresszusáról visszatért német delegációt a berlini ifjúság óriási lelkesedéssel üdvözölte. A szabad német ifjúság központi tanácsa nevében az egybegyűlteket Heinz Kessler köszöntötte. Peter Heilmann, aki a német ifjúság küldöttségét vezette a prágai kongresszuson, felszólalásában beszámolt azokról a nagy élményekről, amelyekben a demokratikus német ifjúság képviselői részesültek Prágában, ahol hetvennyolc ország ötmillió diákságának képviselői üléseztek. Talán még soha sem volt olyan hatalmas kongresszusa a demokratikus diákságnak, mint éppen ez a prágai volt. Az egybegyűlt ifjúsági kiküldöttek határozottan a mellett foglaltak állást, hogy politikai, faji és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül harcolni kívánnak a tartós békéért. A bizalom, amellyel a nemzetközi ifjúság a szabad német ifjúság harcára tekint, már abban is kifejezésre jutott, hogy négy német delegátust választottak a tanácsba, egyet pedig a Nemzetközi Diákszövetség egzekutívájába. A tanácskozásokon láttuk és állandóan éreztük, hogy a Szovjetúnió mily jelentőségteljes vezetőszerepet tölt be. A legszebb pillanat az volt számunkra, amidőn a német delegációt a Szovjetúnió egy hőse köszöntötte a jelenlevők nagy, lelkes tapsorkánja közepette. Heilmann elvtárs ezután a szabad német ifjúság nevében ígéretet tett, hogy a német demokratikus diákság a prágai kongresszus után még fokozottabb lelkesedéssel és harci elszántsággal fog a béke ügyéért sikra szállI ni. ' Élelmezési politikánk egyike a legjobbaknak a világon Dz éle'miszeregyek az egész országban érvényesek A fogyasztók, különösen pedig az utazóközönség nagy örömmel vették tudomásul az élelmiszerjegyek érvénvességének kiterjesztését egész Csehszlovákia területére. A legújabb rendelkezés szerint ugyanis a Szlovákiában kiadott élelmiszerjegyek a cseh vidékeken is érvényesek és fordítva. E rendelet kiadásával egyidejűleg érvényét vesztették mindazok a korlátozások. amelyek gátolták az élelmiszer szállítását Szlovákiából Csehországba és fordítva. A fogyasztó élelmiszer jegyeire Csehszlovákia minden részében vásárolhat. Üdüléskor vagy máscélú utazáskor nem kell tehát a fogyasztónak ki- és bejelentkezni az illető nemzeti bizottság élelmezésügyi osztályán. A fogyasztók tehát élelmiszerjegyeket küldhetnek üdülő hozzátartozóiknak Csehországba és meg van engedve a szabad piacon kapható élelmszerek küldése is minden külön engedély nélkül. Két évig tartott, amíg a cseh és szlovák vidékeken annyira kiegyenlítődtek az élelmezési viszonyok, hogy a fentemlített rendelkezést érvénybe lehetett léptetni. A dolgozó nép februári győzelméig, amíg az élelmezés a volt demokrata párt vezetőinek kezében volt, az ország két részében szándékosan nagy különbségeket teremtettek az élelmezés terén. Amíg a cseh vidéken mindjárt a felszabadulás után bevezették a rendet, a demokrata párt reakciós vezetői Szlovákiában nem akarták a dolgozók élelmiszerrel való ellátását biztosítani. Februárban tehát Szlovákiában egészen más élelmezési viszonyok voltak, mint a cseh országrészekben. Húsjegyeket Szlovákiában csak néhány nagyobb városban adtak a fogyasztóknak és ott is lényegesebben kevesebb húsra, mint a cseh vidékeken. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy a fogyasztó húsjegyére kapott is húst. Hasonló volt a helyzet a tojás és a vaj elosztásában is. Tejjegyeket Szlovákiában csak Bratislavában adtak ki, de tejet csak a gyermekek kaptak. A cukoradag és a lisztadag lényegesen kisebb volt, mint Csehországban. Ezek a különbségek az elosztásban még nem tárják elénk azt az egész nagy zűrzavart, ami februás előtt uralkodott Szlovákiában. Igy tehát, ha figyelembe vesszük azt, hogy a cseh és a szlovák országrészek élelmezési viszonyai ma egyenlőek, megállapíthatjuk, hogy élelmezési politikánk helyes úton halad, 1949 májusában Szlovákiában bevezettük az egyenlő húsadagolást a cseh országrészekkel. A tej fejadagolása és a tojáelosztás csak ez évben került rendezésre. Az élelmezési viszonyok egyenlővé tétele az egész országban azt bizonyítja, hogy nagy részben teljesítettük Kiement Gottwald köztársasági elnök 9 pontja közül az elsőt, mely szerint „biztosítani kell a helyes közellátást, különösen pedig a közélelmezést". A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe