Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-05 / 204. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! •ľ.. ••-•• A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptembeT 5, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 204. szám <Plz orskágépítőb napja — a dolgozó Q ünnepe Kötelességünk minden erővel hozzájárulni a béke-front megszilárdításához — mondotta köztársasági elnökünk a liéeni ünnepségen A Iišeni manifesztáció az egész brnoi kerület dolgozó népének igazi ünnepe, az országépítök törekvésének és- elért eredményének dicső szemléje volt. Az öntudatos lelkesedés ezer és ezer embert hozott össze és a Gottwadl-völgyben kialakult népünk egészséges, lüktető életének hű képe. Ezt a völgyet óriási természetes amfiteátrummá varázsolták, talán a világon a legnagyobbá. Vasárnap már a kora hajnali órákban érkeztek a morvaországi dolgozók első tízezrei, akik figyelemmel végignézték a gazdag kultúrműsort és azt a kiállítást, amely a brnoi kerület dolgozó elért eredményeiről számol be. Délután 13 órakor az összesereglett dolgozók, majdnem háromszázezren egetrengető éljenzéssel üdvözölték Klement Gottwald köztársasági elnököt, aki felesége kíséretében megjelent az emelvényen. Az emelvényen helyet foglalt dr. O. John, a nemzetgyűlés elnöke, A. Zápotocký kormányelnök, O. Šling, a kerületi pártbizottság titkára, Zdenek Novák hadseregtábornok és több hivatalos vendég, a Nemzetgyűlés elnökségének tagjai, a kormány helyettes elnökei, a kormány számos tagja, a baráti és népi demokratikus államok diplomáciai képviselői, élükön a szovjet nagykövettel, M. A. Sillnnel, továbbá a CsKP központi bizottságának képviselői, a szakszervezeti központi tanács alelnöke, az összes kerületi pártbizottságok kiküldöttei, a szovjet és kínai ifjúság küldöttel és sokan mások. Az ünnepély megnyitása után Klement Gottwald köztársasági elnök a Sokol-staféta futójától átvette Brno kerület dolgozóinak üdvözletét. A kerületi pártbizottság nevében Šling képviselő üdvözölte a köztársasági elnököt és Gottwald Márta asszonyt, továbbá a jelenlevőket. Ezután R. Vybíhal, a kerületi pártbizottság elnöke olvasta fel a munka- és a szocialista verseny VI. manifesztálójának határozatát, amely igy hangzik: „Ma a brnui kerület dolgozóinak százezrei tüntetnek a tartós béke mellett. Az egész világ minden békeszerető emberének e vágyát az amerikai háborús gyujtogatók a koreai nép gaz megtámadásával zavarják, Kerületünk minden dolgozója nevében felháborodással tiltakozunk és követeljük: azonnal szüntessétek be a koreai civil lakosság bombázását! Azonnal vessetek véget az amerikai imperialisták minden ellenséges tevékenységének! Vonjátok vissza azonnal az összes idegen katonaságot Koreából! Forró üdvözletünket küldjük a hős koreai népnek, mint dolgozóink szolidaritása megnyilvánulását. ígérjük, hogy munkánkkal a szocializmus felépítésében a hatalmas Szovjetúniő oldalán mindent megteszünk, hogy megvédjük a világbékét." E határozatot a jelenlevők hatalmas lelkesedéssel, egyhangúlag elfogadták. Ezután A. Zápotocký kormányelnök beszéde következett, amit a dolgozók hatalmas lelkesedéssel fogadtak. A lelkesedés és az éljenzés, a taps tetőfokára hágott, amikor Klement Gottwald köztársasági elnök lépett a mikrofon elé. a Kommunista és HunkátüSrtok Táiékoztatú Srodájának Irta: MILOŠ GOSIOROVSKÝ. Gottwald elnök szól az ünneplő közönséghez Elvtársak és elvtársnők, kedves barátaim! Mindnyájatoknak őszintén köszönöm az üdvözlést és a fogadást, és azt a megtiszteltetést, hogy ezt a gyönyörű völgyet, ami nemcsak Brno, hanem egész Morvaország büszkesége, az én nevemről neveztétek el. És természetesen mindenekelőtt jó kívánataimat fejezem ki azokhoz az eredményekhez, amelyeket a mai ünnepség tiszteJetére indított versenyben elértetek. I Valóban joggal nevezhettétek el ezt a " napot „A munka és a szocialista munkaverseny ünnepének". Es most engedjétek meg, hogy néhány szót szóljak a nemzetközi és a hazai heylzet néhány fontosabb kérdéséről. Mindenekelőtt a koreai kérdéshez. Koreában már 10 hete dúl a kegyetlen háború. Ezt a háborút az amerikai imperialisták provokálták ki, hogy egésg Koreát a hatalmukba kerítsék és a további harchoz katonai támaszpontot csináljanak belőle, ök vették rá Liszonman bábkormányának katonaságát, hogy kezdje meg a támadást a népi demokratikus koreai köztársaság ellen. Ök aztán harcba vetették a koreai nemzet ellen az amerikai hajóhadat, repülőgépeket és szárazföldi katonaságot is. Ami tehát azt illeti, ki a támadó Koreában, az ügy világos: az amerikai imperialisták azok. Semmiféle kifogással, semmiféle mesterI (Folytatás a 2. oldalon.) Epítőmunkánk örömteli eredményeit ünnepeljük Százezerfőnyi ünneplőtömeg a Kerületi Pártnap manifesztációján Fővárosunk a Kerületi Pártnap megünneplésének örömteli hangulatában élt. A Duna jobb partja, Petržalka volt a munkások, földművesek, szövetkezeti tagok, katonák, az ifjúság, a pionírok és minden dolgozó útjának célja. Vasárnap délelőtt több mint 100.000 ember gyűlt itt össze. A Kerületi Pártnap a délután 4 órakor kezdődő hatalmas manifesztációban csúcsosodott ki. A csehszlovák és a szovjet himnusz eléneklése után az ünnepélyes manifesztációt a Kerületi Pártbizottság elnöksége nevében A. Michalička nyitotta meg. Üdvözölte J. Duríš, föld'művelésügyi minisztert, az SzKP Központi Bizottságának küldöttségét, Štefan Bašťovanskyt, az SzKP főtitkárát, K. Moškot, a Központi Bizottság szervezési titkárát, dr. J. Puli megbízottat, Fr. Kubačot, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét, a kerületek kiküldötteit, a hadsereg, a tömegszervezetek képviselőit és a manifesztáció résztvevőit. Az ünnepi beszédet Julius Ďuriš földművelésügyi miniszter mondotta, akit az ünnepély résztvevői viharos lelkesedéssel fogadták és szavait sokszor szakították meg hosszantartó tapsorkánnal. A dolgozók kitörő lelkesedéssel éltették Klement Gottwald köztársasági elnököt és Vliam široký helyettes kormányelnököt és külügyminisztert, az SzKP elnökét. Ugyancsak kitörő lelkesedéssel éltették a testvéri Szovjetúniót és valamennyi dolgozó nagy tanítóját, Sztálin gener?lisszimuszt. A trnavai Kovosmalt élmunkása, Zatokaj József, határozatot olvasott tel, amelyben a dolgozók elítélik az amerikai imperialisták koreai támadó hadjáratát és a háborús uszítók ama törekvéseit, hogy egy új fiarmadik világháborút váltsanak ki. A határozatot a manifesztáció résztvevői egyhangúlag elfogadták. ĎURIŠ MINISZTER ÜNNEPI BESZÉDE. Bratislavához hasonlóan a köztársaság más városaiban is a városok és a falvak dolgozó népe egyforma belső megnyugvással ünnepli munkája gyönyörű eredményeit. Két órával ezelőtt résztvettem a Brno melletti Lisnán 200 ezer munkás, földműves és dolgozó értelmiség ünnepi manifesztációján. A köztársasági elnök és a kormánylnök hálás szavakkal mutattak rá, hogy munkásaink és földműveseink Köztársaságunk építésében milyen újabb nagy sikereket érlek el. Hazáija sikeres felépítését így ünnepli meg minden demokratikus államban a dolgozó nép. A kapitalista államok dolgozó népe nem ismeri az építő eredmények és az életszínvonal folytonos emelkedésének ily örömieli megünneplését. A kapitalista Amerikában több mint 15 millió munkanélküli és féiig alkalmazásban lévő ember vándorol munka után. És ott, ahol mjjnka folyik, a munkások százezreinek sztrájkkal kell kikényszerítenie az alacsony kapitalista bérek emelését. Az amerikai földművesek nem tudják kinek eladni terményeiket, . az élelmiszert mesterséges úton semmisítik meg, vagyonuk a nagybirtokosok kezébe megy át. Duríš miniszter ezután rámutatott arra, milyen a helyzet Olaszországban és Franciaországban. A mi dolgozó népünk már nem ismeri ezt a sorsot, és ifjúságunk nem ismeri a munkanélküliség, a koldussors, az alamizsna, a kizsákmányolás, az exekúció szavak értelmét. Dolgozó népünk Szlovákia és Köztársaságunk örömteli kiépítésének -eredményeit ünnepli. És a város és a falu dolgozó népének joga van arra, hogy büszke legyen építő munkája eredményeire és joggal örvendezhet és ünnepelhet. Majd Buriš miniszter rámutatott azokra a gyökeres váľozásokra, amelyek Szlovákia építésében végbemennek és falvaink mélyreható újjászületésére. Ezek a változások nagv meglepetést jelentenek a nyugati kapitalistáknak, akik a Vatikánnal együtt nagy reményeket fűztek falvainkiioz. A mult vasárnap Trnaván felsoroltam az EFSz-ek kiépítésének utolsó számadatait — folytatta beszédét Ďuriš miniszter. — Azóta egyetlen hét alatt a mezsgyék felszántására 138 község jelentkezett és további 213 község szántolta fel a mezsgyéket ez alatt a hét alatt. Ez azt jelenti, hogy a mai napig 2142 EFSz jelentkezett a közös vetés elvégzésére 376.000 hektárnyi (Folytatás a 3. oldalon) Harmincadik évfordulóját ünnepeljük azoknak az eseményeknek, amelyek Csehszlovákia nemzeteinek történelmében a legdicsőbb pártnak, a Csehszlovák Kommunista Pártnak megalapításával csúcsosodtak ki. Ma megemlékezünk arról a nagyjelentőségű határkőről, amely nemzetünk vezető erejének, a munkásosztálynak a Párt megalakítása felé vezető útján áll. Szlovákia munkásifjúságának 1920 szeptember 5-én Bratislavában tartott történelmi kongresszusáról emlékezünk. Milyen körülmények között tartották ezt a kongresszust, mit határoztak el ezen a kongresszuson és miért volt ez a kongresszus jelentős határkő' a CsKP megalakításához vezető úton? A Csehszlovák Köztársaság megalakulása — amint azt az utóbbi években nem egyszer hangsúlyozták — alapjában véve nemzeti és demokratikus forradalom volt. Nemzeti forradalom volt abban az értelemben, hogy a hatalom (főleg a politikai hatalom) idegen nemzetek kezéből a cseh, a szlovák nemzet képviselőinek kezébe ment át. Demokratikus forradalom volt főleg abban az értelemben, hogy az osztrák-magyar monarchia szétzúzása, amely a német imperializmus harácsoló politikájának eszköze és a feudalimus maradványa volt, tulajdonképpen betetőzte Közép-Európa burzsoá demokratikus forradalmait. Igaz, ez a forradalom teljesen más történelmi korszakban játszódott le, mint Nyugat-Európa burzsoá-demokratikus forradalmai. Nyugat-Európában e forradalmak korszakában a forradalmi osztály még a burzsoázia volt. Azonban 1918 októberében a cseh és szlovák nemzet egyedüli következetes forradalmi ereje a munkásosztály volt. A cseh és szlovák burzsoázia a proletariátusban már nagy veszélyt látott. Ezért, jóllehet az első világháború utolsó hónapjaiban a széles néptömegek növekvő ellenállásának nyomására a burzsoázia osztrákellenes és magyarellenes politika felé. fordul, félt ezeket a tömegeket megalkuvás nélküli harcba hívni, amint azt a francia burzsoázia még 1789-ben tette. Igy a Csehszlovák Köztársaság megalakításánál a nemzeti és demokratikus forradalom vezetéséért két erő versengett: a burzsoázia és a munkásosztály. A burzsoázia arra törekedett, hogy az egész hatalom az osztrák-magyar hivatalnoki gépezet kezéből az ő kezeibe menjen át, e mellett az ország gazdasági szerkezete lényegében változatlan maradt volna. A munkásosztály és általában a dolgazó nép viszont arra törekedett, hogy ne maradjanak meg ísupán a nemzeti felszabadításnál és az állami önállóságnál, hanem lényegében változzék meg az ország gazdasági és vele együtt a szociális szerkezete is. Azonban a munkásosztály akkori politikai képviselője — a szociáldemokrácia — nem fogta fel a proletariátus feladatát a nemzeti és demokratikus forradalomban. A szociáldemokrácia vezetőinek többsége teljesen az opportunizmus talaján állott, a munkásosztály politikáját ugyanis teljesen alárendelte a burzsoázia politikájának. A munkásosztály akkoriban szocializálást követelt (a kulcsipar és a fontos termelési eszközök államosítását). A szociáldemokrácia azonban, mivel félt. a forradalmi hangulatú munkásmozgalom erejétől, ha nyiltan nem is helyezkedett szembe az államosítással (ezt nem tette akkor még a burzsoázia sem), az utat kereste, hogyan akadályozza meg az államosítást. Emellett különféle érvelésekkel élt: Csehszlovákiában állítólag nem lehet utánozni azt, ami Oroszországban van, nálunk a viszonyok mások, stb. Teljesen érthető, hogy a munkásság kezdte elégedetlenségét hangoztatni politikai képviselőinek tevékenységével szemben. Már az első szlovákiai általános szakszervezeti konferencián, amelyet 1919 február 9-én tartottak Vrútkyban, hangok hallatszottak, hogy a II. (szociáldemokrata) Internacionálé csalódást okozott, liogy a trónok ugyan ledőltek, a köztársaság azonban kapitalista maradt, stb. Igy az osztálytudatos szlovákiai proletariátus már egy hónappal a III. (kommunista) Internacionálé megalapítása előtt felfogta egy más politikának és más típusú pártnak szükségességét, mint amilyen a szociáldemokrácia pártja és politikája volt. A szociáldemokrácia vezetősége és a tagság széles tömegei közötti ellentétek két irány keletkezéséhez vezettek a pártban: a jobboldali és baloldali irányzathoz. A jobboldal szívósan védte az engedmények és a burzsoáziával való koalíció politikáját, a baloldal viszont a kulcsipar, a bányák és bankok szocializálásának követelményét védte, amelyet a proletariátus tömegei hangoztattak és elítélte a burzsoáziával való koalíció és osztályegyüttműködés politikáját. A III. Internacionálé megalakítása után az ellentétek a munkásmozgalom politikájának egy további alapvető kérdésére terjedtek ki: el lehet-e érni a szocializmust a kapitalizmus alatt, reformok útján, amint azt a jobboldal állította, vagy csak a forradalmi marxizmus útján, gazdagodva a leninizmus elméletével és gyakorlatával az orosz bolsevikok példája nyomán, amint azt a baloldal erősítette ? A jobboldal és baloldal közötti ellentétek akkor élesedtek ki, amidón a szociáldemokrácia jobboldali vezetése kezdte jóváhagyni a csehszlovák katonaságnak felhasználását a nyugati imperialisták intervenciós háborújára a Magyar Tanácsköztársaság ellen. A szociáldemokráciának ez az aljas eljárása azt a következményt vonta maga után, hogy a magyar és szlovák szovjetek veresége ellenére is Szlovákia proletariátusának túlnyomó többsége a baloldal mellett foglalt állást, amelyet már országos vonatkozásban is „marxista baloldalnak" kezdtek nevezni. Igaz, hogy a marxista baloldal, amelynek funkcionáriusai a szociáldemokrata nevelés és a szociáldemokrata szervezési szokások hosszú iskoláján mentek át, nem tudták egyszerre elsajátítani a leninizmus elméletét. Ezért a baloldal nem alakította meg mindjárt a Kommunista Pártot, hanem igyekezett a szociáldemokrácia keretében visszatérni az osztálypolitika elveihez és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanulságából levont következtetésekhez. Ezért a baloldal még az első nemzetgyűlési választások idején, 1920 áprilisában is együtt haladt a jobboldallal, ami lehetővé tette a szociáldemokráciának, hogy a legerősebb párttá váljék a parlamentben. Amikor azonban a győzelmes választások után sem kezdték meg sehol és semmiféle formában a munkászosztály követelményeinek teljesítését és a szociáldemokrácia vezetősége folytatta a burzsoáziának való alárendelés politikáját, a munkások kezdték türelmüket veszteni. Hangok hallatszottak, hogy távolítsák el a párt hivatalos vezetőségét és végre kezdjék el a forradalmi politika következeted végrehajtását, azonban semmilyen nagyobb akcióra, amely országosan (vagy legalább is a esek országrészekben vagy egész Szlovákiában) meg lett volna szervezve, még mindig nem került sor. Közben a moszkvai III. Internacionálé második világkongresszusa (1920 július 19—augusztus 7.) huszonegy feltételt foglalt határozatba, amelyeket minden pártnak teljesítenie kellett, ha be akart lépni a nagy Lenin által alapított Kommunista Internacionálébn. A szociáldemokrácia valamennyi szervezetében élénk vita fejlődött ki a feltételekről és mindenütt megmutatkozott, hogy a munkásosztály többsége a feltételekkel egyet ért. Azonban a baloldal vezető emberei még mindig nem tudtak határozni a Kommunista Internacionálé valamennyi huszonegy feltétele megalkuvásnélküli elfogadásáról, amit az is bizonyít, hogy ezeket a feltételeket nálunk esak 1921 májusában fogadták el véglegesen. Ilyen állapotok mellett a Kommunista Párt megalapításának úttörőivé nálunk Szlovákia szocialista ifjúsága lett. Miért éppen az ifjúság? Mindenekelőtt azért, mert az ifjúság volt a legkevésbbé terhelve a szociáldemokratikus opportonizmus örökségével, úgy, hogy nem kellett megválnia semmilyen hamis hagyományoktól, akár szervezési, akár elméleti hagyományuktól (nem kellett magában megdöntenie semmiféle Kautsky vagy más „ausztromarxista" elméleteket) Másodszor ezért lett úttörővé Szlovákia szocialista ifjúsága, mert már 1919-ben, a magyar és szlovák szovjetek korszakában eszmeileg meg lett nyerve a Kommunista Internacionálénak. És így már 1920 augusztus 15-én (tehát egy héttel a Kommunista Internacionálé II. kongresszusának befejezése után Szlovákia szocialista ifjúmunkásai szövetségének központi lapja, „Az ifjú gárda" jelentést közölt a szövetség első kongresszusánek összehívásáról. A kongresszus 1920 szeptember 5-én, vasárnap tilt össze Bratislavában, a Duna-utca 48. szám alatt, a régi Munkásház Petőfi-termében, tehát abban a helyiségben, ahol az első orosz forradalom hatására 1905 júniusában megalakult a szlovák szociáldemokrácia (mint a szlovák munkásosztály első képviselője) és ahol a szociáldemokrácia valamennyi kongresszusát és konferenciáját tartotta az első világháború előtt. A kongresszuson résztvettek egész Szlovákia és Kárpátalja munkásifjúságá-