Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-28 / 224. szám, csütörtök

1950 szeptember 28 Balogtamási példát vehet Lapunk hasábjain állandóan hírt adunk szövetkezeteink fejlődéséről és munkáik eredményéről. Föltesszük a kérdést, miért éppen a dunaszerdahelyi vagy a nagymegyeri járás szövetkezeteiről vagy a tőrei, meg a csúzi szövetkezetekről adtunk legtöbbször hírt, hiszen van még nekünk több szövetkezetünk is. Igaz, hogy vannak, de míg a fentnevezett járásokban már túlnyomórészben a harmadik típusú szövetkezet szabályai szerint gazdálkodnak, akad még olyan járás is, amelyben még mindig vannak falvak, ahol a régi egyéni gazdálkodás folyik. Ezekben a falvakban a falusi zsü-osparasztok után mennek és még vannak olyanok is — persze a kulákok rábeszélése és fenyegetése következtében — akik még mindig azt hiszik, hogy csak úgy van jól, ahogy azt a kulák csinálja — vagy ahogyan apáink csinálták. No meg aztán sok függ a járási veza tőségektől, meg az OK.tatóktól is. A mult héten Rimaszombatoan voltam. A Földművesek Egységes Szövetségének irodájába mentem, hogy egy kis útmutatót kapjak a járás falvainak működéséről. A szövetség titkára, Hsák elvtárs es Hegedűs elvtárs, a járás magyarnyelvű oktatója volt az irodában. Bizony rossz volt hallani, midón a járás szövetkezeteiről érdeklődtem — és Lisák elvtárs röviden azt válaszolja, hogy nem nagyon érdemes kimenni a faiukra. Különösen meglepett az, amikor még hozzáfűzi azt is, hogy a járás magyar községeiben nincsenek szövetkezetek és hogy ami van a szlovák községekben, az meg a szlovák újság dolga nem pedig a miénk. Ilyenformán nem lehet csodálkozni azon, hogy több falu van még a járásban, ahol nincs szövetkezet. Az is hiba hogy ha az elvtársak és az oktatók ki akarnak menni a falukba a szövetkezet megalakítása érdekében, akkor először egy nagy veszekedés s mindenféle kifogás következik, hogy mncs értelme pl. Baiogcamá-sira menni, mert ott úgy sem lehet megalakítani a szövetkezetet, „kár a benzinért" és egyéb ilyen kitérő szavak. Hogy aztán mégis eljutottunk Balogtamasiba, azt is egyes elvtársait keményebb szavainak és határozott fellépésének köszönhető. Körülbelül 18 kilométerre van Tamási Rimaszombattól s bizony ilyen távolságra már messze volna gyalogosan járni gyűléseket tartani. Sötétedni kezdett, amikor Tamásiba értünk. Az utcán egy kis csoport emberrel találkoztunk, akik már vártak bennünket, hisz ök hívták Dömötör elvtársat, hogy felvilágosító munkájával megértesse Tamási parasztjaival a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét. Nem telt bele pár perc s máris pergett a dob, hogy a kultúrházban gyűlés lesz és a falu földművesei minél nagyobb számban jelenjenek meg. Mialatt a falu lakossága a kultúrházban gyülekezett, Mihály Jánossal beszélgettünk. Ez a Mihály János azok közé az öntudatos parasztok közé tartozik, akik megértik a mai szocialista gazdálkodás jelentőségét, s akik nem vonják ki magukat a beszolgáltatási kötelezettség alól sem. Hat mázsa búzával többet beadtam — mondja — de azt szerettem volna, hogy nem hat mázsával, hanem húsz mázsával is többet tudtam volna beadni, mert hiszen így kapok pénzt az egész évi munkámért. S ha mindenki így gondolkozna akkor nem 140 százalék lett volna falunkban a beadás eredménye, hanem 160 vagy még 180 százalékot is elértünk volna. KUKORICÁMAT MAR BETAKARÍTOTTAM mondja lelkesen. — Igaz, hogy az a száraz időjárás miatt kissé gyengébb volt, de a rám kivetett 450 kg kukoricát már be is adtam. Most van a burgonyaszedés is, amiből a falu már 50 százalékra teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, kukoricából pedig 80 százalékra teljesítettük beszolgáltatási kötelezettségünket. Azután a kultúrházba mentünk, ahol már összejöttek a falu födmüvesei. akik azért jöttek el. hogy megtegyék azt a lépést, ami után már U J szo alakulóban levő szövetkezete a rimaszombati szövetkezettől A búza Ceg,endáfa sokkal könnyebben fognak dolgozni Tamási földművesei. Dömötör elvtárs beszédében ismertette a lalu dolgozóival, hogy menynyi sok mindeimez jut a íalu, na megalakul az EFÖZ. Többek között hangoztatta a gépek gazdaságos kihasználását, mert t. i. tamási kőzsegoen már régebben táblás gazdalkodás szerint művelik földjeiket. Az egyik dűlőben csak búzát vet minoemu, a masiküan rozsot és így tovább. Most már csak a nagyüzemi gazdálkodás hiányzik, ami utan eltűnne az a sok mezsgye, ami a falu hatarában van s a nagyüzemi gazdálkodásban sok mindenhez jutnak hozzá a földművesek, ami az egyéni gazdálkodásban lehetetlen. Ügylátszik még sem kár a „benzinért", mert nagyon jó szövetkezet lehet majd Balogtamásiban, csak egy kis fáradság kell, hogy megismertessék a falu földműveseivel, hogy már nem az a régi világ van, amikor a földművesek csak a föld rabjai voltak és sohasem tudták azt, hogy mikor van reggel és mikor van este. csak dolgoztak állatok módjára. Ma, amikor már teljesen gépekkel dolgozhatnak és könnyebbé válhat életük, nem szabad hagyni, hogy a kulákok lebeszéljék őket a szövetkezet megalakításáról. NEM HALLGATNAK MAR A KULÄKOKRA, — a gyűlés ideje alatt helyesléssel fogadtak mindent. Egyesek rnég meg is jegyezték, hogy ezentúl nemcsak Mojin községbe fog menni a Vesna autója, hanem már hozzánk is és mi is vásárolhatunk ruhát helyben, a faluban. Aztán háromtagú bizottság alakult, melynek tagjai Cókoly Zoltán, Budai Zoltán és Bán József, akik egy másik járásban lévő szövetkezetet fognak meglátogatni és majd esténként elmesélik, hogy mit láttak és mennyit tanultak. Megkértek, hogy ha másodszor jövünk a faluba, hozzuk magunkkal az Egységes Földműves Szövetkezet belépési nyilatkozati íveit, hogy Tamási község is minél előbb a szövetkezet keretén belül résztvehessen szocialista nemzetgazdaságunk építésében. • Előbbi sorainkban említettük, hogy Tamási község elökészitö bizottsága egy jól gazdálkodó szövetkezetet akar meglátogatni. Nem is kell ezért másik járásba menni. Ott van például a rimaszombati harmadik típusban gazdálkodó szövetkezet. Nincs ls nagyon messze Balogtamásitól. Nem is kerül nagy fáradságba, mert sokszor úgýis útjuk van a járás székhelyére s csak föl kell keresni Humennai Lászlót, a szövetkezet elnökét, aki nagyon szivesen és értelmesen magyarázatot ad a rimaszombati szövetkezet rohamos fejlődéséről és munkáinak eredményéről. Mivel én is megtudtam, hogy a rimaszombati EFSz az őszi munkákat már tervszerűen megkezdte, felkerestem Humennai elvtársat, hogy egy kis beszámolót adjon az idáig elvégzett és a további munkálatokról. — A mi szövetkezetünkben — mondja Humennai — minden munka megkezdése előtt a szövetkezet öszszes tagjai jelenlétében megbeszélést tartunk és ezek után munkacsoportokat alakítunk. Itt a fősúlyt mindig arra helyezzük, hogy a munkák elvégzése minél kevesebb költségbe kerüljön és ugyanakkor a tagoknak is meg legyen a rendes jövedelmük. Ahol lehet, csakis gépekkel végzünk minden munkát. Erre részben saját traktoraink vannak, részben pedig a helyi gépállomás traktorai állnak rendelkezésünkre. A gépállomással szerződést kötöttünk, melynek értelmében a munkáért ugyan pénzzel fizetünk, de bizonyos százalékot kapnak a termésből is. — A mi traktorosainknál bevezettük a munkaegység szerinti jutalmazást. De nemcsak a traktorosoknál, hanem egyéb munkáknál is, már ahol ezt alkalmazni tudjuk. Például a lófogatos szántásnál, a trágyahordásnál vagy a kukorica betakarításánál is munkaegység szerint dolgozunk, minden tagnak van egy könyve, ahová minden nap bevezetjük az elvégzett munkákat, mivel a keresetből 75 százalékot havonta kifizetünk. Ilyenformán havi 4000 korona előleget fizetünk ki személyenként. A traktorosoknál két hektár számit egy munkaegységnek, amire 150 korona előleget adunk. A munkaegység jutalmazása meg is változhat, mert a pénzügyi tervezetünkben 5200 korona van számítva egy hektár föld bedolgozására (Ebben már benne van a vetőmag, a trágya, az aratás, a cséplés stb.) Már most, ha egy hektáron 15 mázsa búza terem, akkor a munkaegység jutalmazása változatlan, de ha 20 vagy 22 mázsa, akkor már egy munkaegységre nem 150 korona esik, hanem 190 sőt 200 korona is. Ezekután, ha most ugyan még csak 150 koronát is fizetünk egy munkaegységre, így is 5000 korona előleget kapnak traktorosaink. De majd a jövö évi elszámolásnál,amikor hozzászámítjuk már a terméseredményt is, ami a jövö évben sokkal jobb lesz, mint ez idén volt, mert sokkal jobban és idejében fogjuk megmunkálni földjeinket, nem is szólva arról, hogy földjeink egyharmadát istállótrágyával fogjuk letrágyázni: a jól végzett munkának meg is lesz a gyümölcse, mert a tagok havi 4000—5000 korona előlegen felül az éwégi elszámolásnál még legaiább 20—25 ezer koronát fognak kapni. A dohány szedését is már befejeztük. Négy hektáron termeltünk dohányt, amit 4 ember 13 nap alatt leszedett és utánuk 3 leány fel is fűzte. Itt is sok pénzt megtakarítottunk, mert a dohány szedése 17 napra volt tervezve és négy nappal előbb elvégeztük. Negyven mázsa dohány termett a négy hektár földön. A kukorica és burgonyaszedést is csoportokban végezzük. Pár nap múlva be is fejezzük és az előírt kontingenst- azonnal beszállítjuk a raktárba. Szepmteber 21-én megkezdtük a rozs vetését 10 hektáron és a terv szerint 25-én be is végezzük. A következő vetéstervezet álapján fognak gazdálkodni az 1Ö50—51-es gazdasági évben 24 tagú harmadik típusú szövetkezetben Rimaszombat földművesei. Az egész földterület 21ö hektár. A tervezet szerint 22 hektár búza 10 hektár rozs, 5 hektár zab, 4 hektár kukorica 4 hektár hüvelyes, 3 hektár cukorrépa, 10 hektár dohány, 9 hektár burgonya, 4 hektár zöldség, 5 hektár olajosmagvak, 18 hektár árpa, 10 hektár maglóhere, a többi takarmány és legelő. Mindezen terményeket a raktárszövetkezettel kötött szerződés alapján teljes egészében a raktárszövetkezetbe szállitják. Ezek a termények, mint vetőmagszükséglet lesznek raktározva, úgyhogy aztán a rak társzó vetkezettől cserébe kapnak gabonát a szövetkezet saját szükségletére. A cukorrépa fölszedését is traktorok segitségével fogják elvégezni. Sokkal könnyebben és gyorsabban fog ez menni, mintha minden egyes répát úgy kellene kiásni, mint azt az egyéni gazdálkodásban csinálták. Most már csak össze kell szedni a traktor után, amivel megint sok munkaidőt lehet megtakarítani. A cukorrépa harmadszori kapálásánál nagy segítséget nyújtott a Nőszövetség helyi szervezete. Az egész város asszonyai 3—9 órás brigádmunkával segítettek a szövetkezetnek, a harmadik kapálást majdnem teljesen elvégezték. Elsőrendű állatállománnyal rendelkezik a szövetkezet. 15 fejőstehén, 200 juh, 1 anyadisznó, 20 süldő, 160u tojóstyúk, melyek már mind a szövetkezet tulajdonába tartoznak. A jövö évben két új családi házat építenek, két dohányszáritó pajtával. Az egyik családi ház a dohányos részére, a másik pedig a tyúkfarm gondozójának épül. De nemcsak Rimaszombatban kell elérni ezeket az eredményeket, hanem az egész járásban hozzá kell fogni a szervező munkához és amelyik faluban a pártszervezet munkája még hiányos, oda jobb szervezőerőket kell kiküldeni, hogy helyrepótolhassák azt, amit ezidáig a rimaszombati járás elmulasztott. Bizonyosra vesszük, ha Balogtamási és Mezőtelkes földművesei is szövetkezeti gazdálkodással fogják földjeiket megművelni, hamarosan elérhetik azt az eredményt, amit a rimaszombati EFSz, M. F. Néhány nap múlva beköszönt az október és megkezdődik a búza vetése. A búza vetésének mielőbb sikeres befejezésére az idén még fokozottabb figyelmet kell fordítani, mint az elmúlt esztendőkben, mert tapasztalhattuk, hogy kenyérgabona termésünk a fokozott munka következtében állandóan javul. Dolgozó parasztságunknak egyre több lehetősége nyilik arra, hogy minél magasabb terméseredményeket érjen el mert hiszen most már minden eszköz rendenlkezésére áll, amelyekkel munkáját könnyebbé, gazdálkodását olcsóbbá és mégis jövedelmezőbbé teheti. Most, hogy a v szonyok gyökeresen megváltoztak és a búzavetés meg kezdése előtt állunk, nem árt, ha az ( ember visszaemlékezik az elmúlt időkre. Ha a parasztság múltjáról beszélünk, akkor az egészet ebbe az egy szóba sűríthetjük: a búza. Amióta földjeinken gabonatermeléssel foglalkoznak, a paraszti gazdaságok alapját a búzatermelés képezte. Ez érthető is. Az első mindenütt és mindenkor a kenyér volt. Azért termelte a paraszt a búzát, hogy az egész év. kenyere meglegyen, a termésfeleslegét piacra vihesse s így egy kis pénzt szerezzen. Ez így rendben is volt, mert hiszen a paraszt nem csak azért dolgozott és nemcsak azért termelt búzát hogy a kenyérellátása meglegyen, hanem, hogy pénzhez is jusson, mert az élethez a kenyéren kívül még sok más egyéb is szükséges. Aztán iparkodott is, hogy minél jobb termést érjen el, bár nem igen h szem, hogy nemzetgazdasági gondolatai, vagy még inkább gondjai lettek volna, tehát az a cél vezette, hogy minél nagyobb mértékben javuljon az ország kenyérellátása. Miért is lettek volna éppen a parasztnak ilyen gondolatai és gondjai, amikor nálánál sokkal felelősebb egyéj nek sem cs náltak maguknak abból álmatlan éjszakákat hogy mit fog enni a nép, lesz-e kenyere, vagy nem lesz. Kinek okozott ez gondot régebben ? Ezek az úgynevezett jó békebeli idők voltak, amikor mindenki azt csinálhatta, amit akart,, az urak is, meg a nép is, — így mondja most a reakció és visszasírja a rég: időket. Hogy aztán tulajdonképpen milyen is volt az a világ, amikor mindenki tetszése szerint tett-vett illetve, hogy kinek volt meg az a felemlegetett korlátlan szabadsága, az kitűnik abból is, hogy ki sírja vissza ezeket az időket Hát igen, az urak tényleg azt csinálhatták, am t akartak a nép is tágíthatta a szabadságát, ha éppen az volt az óhaja, csak hogy nem felfelé az urak rovására, hanem lefelé, a maga nyomorúságára. Korlátlan szabadsága volt a népnek abban hogy például egyáltalán nem kellett betartania azt a legelemibb követelményt, hogy naponta legalább háromszor étkezzék. Miért? Mert korlátlan szabadság volt, tehát az csak természetes, hogy ha a parasztnak úgy tartotta a kedve, hogy banktartozásainak égetően esedékessé vált kamataira az utolsó szem búzáját is eladja őszfelé, amikor rövidebbek a nappalok, így tehát kevesebbet dolgozik az ember, — hát az 'lyen esetekben úgy döntött a paraszt, hogy a rövid napokra való tekintettel, elég lesz ha naponta kétszer eszik. Reggel már úgyis csak későn megy dolgozni és ha akkor eszik, igazán kibírhatja estig, amíg hazajön és akkor egyszeri evéssedl elintézheti az elmaradt ebédet, meg a bőséges vacsorát is. Szóval, abban a bőséges szabadságban, abban a hej, de jó világban, meg volt engedve a parasztnak, hogy az asszony délre ne főzzön mert hisz a gabonát elvitte a kamat, azt a kilónként , hitelbe vásárolt lisztet pedig csak úgy lehetett beosztani, hogy legalább egy főzést és evést mellőzött, de a többit is lehetőleg a nadrágszíjnak egy lyukkal beljebb kapcsolásával pótolta. Persze, ha aztán az ilyesmiről tudomást szereztek az illetékesek, nagyképűsködve azsal húztak függönyt a szégyenteljes dologra, hogy a paraszt józanságáról, egyszerű életéről, meg takarékosságáról beszéltek. Kendőzték a nyomorúságot azzal is, hogy hullámzó búzatengerről, meg ^aranyló búzakalászról* beszéltek és köteteket írtak, vagy mondtak még ennél sokkal szebbeket is és ha kívülálló hallgatta vagy olvasta ezeket a falusi életről szóló legendákat, akkor azt mondta, hogy ez aztán gyönyörű, irigylésre méltó élete van a falusi embernek. Abban ugyan igazat mondtak, hogy a búzatábla hullámzott, mint a tenger, meg a kalász is aranylott csak azt hallgatták pl, hogy kinek hullámzott, meg kinek aranylott. Hullámozn

1 tényleg hullmzott még a parasztnak is, csak éppen az volt a baj. hogy az a szegény paraszt nem tudta, hogy az a nagy hullámzás hova fogja sodorni az egészet. Neki, vagy pedig azoknak, akiknek már kezdettől fogva aranylott a búza. És ha megmaradt a búza és mér az aratás előtt nem hullmzott el a paraszttól, — a paraszt p llanatnyilag megállt annyira a lábán, hogy nem fojtogatták egyik oldalról sem. Abban az ugyancsak jó világban akkora volt az egyéni szabadság hogy szabad kereskedelem volt. Az ilyen szabad kereskedelem aztán azon az elven épült fel — mert hisz az érdekelteknek éppen ez volt az érdekük — hogy aki bírja, marja. A paraszt tehát szimatolta a piacot, mikor lehetne a legjobb árat kapni. Ezt viszont eltalálni ugyancsak lutri volt. Cséplés után megindult a piacon a gabona adás-vétele. Megtörténhetett, hogy egyes p acokon — mert minden piacon, sőt minden faluban mások voltak az árak — elég jól indult a gabona ára Sőt napról-napra emelkedett is. A paraszt látta ezt és tartotta a gabonáját, Égető szüksége lett volna ugyan a pénzre, de inkább nyomorgott, mert úgy gondolta, hogyha cséplés után elég jő ára van a búzának, sőt az napról-napra emelkedik tavasz felé olyan kereslet jön rá, hogy dupláját kaphatja az őszi áraknak. Nélkülözött hát inkább, de nem adta el a gabonáját, hanem várt. Később aztán látta, hogy csökken a búza ára, de erre csak legyintett, hogy ez csak spekuláció, átmenet dolog, ma^d tavaszra annál drágább lesz. Tavasszal aztán kínálta a búzáját, de az bizony nem kellett a kutyának sem. Adta volna most már szívesen az öszi áraknak akár a feléért is ha lett volna, aki megvegye. Igy aztán a paraszt az aranyló búza mellett a legnagyobb nyomorúságban élhetett. Megtörténhetett aztán az is, mint ahogy a legtöbb esetben meg is történt, hogy a búza olcsón indult, és minél többet kínáltak eladásra, annál olcsóbb lett. Borzasztó nagy volt akkor a szabadság, s ki törődött azzal, hogy az -lyesmi a parasztok ezreit tette tönkre. Meggazdagodtak raita azok, akiknek csak annyi közük volt a búzához, hogy a parasznak kifizették az árát, aztán a nélkül hogy csak kisujjal is hozzányúltak volna, busás nyereséggel tovább adták. Meggazdagodtak a kupecok, a spekulánsok, meg mindazok, akiknek büdös volt a munka és kövérre hizlalták magukat a dolgozók verítékéből. Erre kell ma visszaemlékeznie minden dolgozó parasztnak, hogy most néhány nappal a búza vetésének megkezdése előtt meglássa a multat és • mérje le azt a távolságot, amely a mult és a jelen között van és azcal a gondolattal és iparoskodással vessen el minden egyes búzaszemet, hogy annak termése a dolgozó kenyére, nem pedig a hiénák martaléka lesz. Jelentkezzünk az orosz nyelv népfanfolyamaira A tegnapesti prágai „Rádióújság"adás keretében Dr. John. a Nemzetgyűlés enöke rövid beszédet mondott, amelyben hangsúlvozta az orosz néptanfolyamok rendkívüli fontosságát. A cseihszlovák-szoviet barátsági szövetség által tavalv rendezett orosz néptanfoivamatokra többszázezer polgárunk jelentkezett. E ténvnek rendkívül nagy politikai jelentősége van. Igy munkásaink, parasztjaink és értelmiségi dolgozóink előtt közvetlenül is megnyílt a végtelen kulturális kincsesház. amelyet az orosz nyelv tudása jelent. Ezek a kurzusok azonban egyszersmind megismertették a hallgatósággal a világ első szocialista államának óriási gazdasági és politikai eredményeit. Néhány napon belül megindulnak a köztársaság területén az új orosz néptanfolyamok. Iparunk hatalmas lépést tett előre, a szocialista munkaversenv mindennapi életünk alkotó része lett. Parasztságunk az első közös aratás tapasztalatait értékesíti. Éppen ezért az idén még nagyobb fontossággal bírnak az orosz nvelv kurzusai, mert fejlődő dolgozó népünknek közvetlenül tolmácsolják a Szovjetúnió építésében szerzett tapasztalatokat, a szovjet nép óriási eredménveit. Népünk az orosz nyelvtanfolyamokon való résztvételével is 'izonyítja szeretetét, barátságát és hűséges szövetségét a Szov jetúnióval és annak következetes békepolitikájával.