Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

1950 szeptember 2 - U J sin — L Dr. NEJEDLÝ iskolaügyi miniszter; ISKOLAÉVÜNK MEGNYITÁSA ELÉ Kedves gyermekek, fiúk, lányok, diákok és diáklányok! Üj iskolai évet nyitunk, melyet ün­nepélyesen és örömteljesen, zenével és énekkel kezdünk meg, ugyanakkor komolyan annak tudatában, hogy mit akarunk és mit fogunk a jövö iskolai éven át csinálni. Most nem múlik el az év anélkül, hogy az isko­la újabb és újabb teljesítendő fel­adat elé ne lenne állítva. Az új isko­lai évben tartsuk szem előtt ezeket a feladatokat. Ti iskolás gyermekek, fiúk, lányok, valamint tanítók és tanítónők, és mi, iskolai hatóság, úgy kezdjük el iskolai munkánkat, és úgy folytassuk, ahogy azt a kor megköveteli. TX LEGIFJABBAK, a ti számotokra már maga az a tény, hogy átlépitek az iskola küszöbét, nagy esemény, nagy esemény ez az óvodásoknak és az új elemi iskolá­soknak is. A ti számotokra itt is, ott is új világ nyüik, először kerültök a közös munka világába és először fogtok közösen örülni már gyerme­kekkel. És ml kívánjuk nektek, hogy ez a világ legyen örömmel teli. Még mi idősebbek is lelkesülünk, ha hall­juk az óvodások énekeit, vagy ami­kor egy kisfiút vagy kislányt lá­tunk fellépni, amikor egy-egy verset elmond. Ezért ezekben az iskolák­ban a jókedv és az öröm lakozzék, ami annál is fontosabb, mert a gyer­mek, az itt szerzett benyomásokat egész életére megtartja és bizonyos mértékig azoknak hatása alatt áll. Ti tanítók és tanítónők, legyetek an­nak tudatában, hogy nemcsak elő­adásotok, hanem minden kézmozdu­latotok, mosolyotok, minden arckife­jezésetek fontos része nevelő munká­toknak. De nemcsak az óvodákban kell ennek így lennie. Legyen ez igy az iskolák minden fokán, hogy az örömnek az óvodákat és elemi isko­lákat eltöltő fénye honosodjon meg mindenütt, mert az a tapasztalat, hogy az öröm és a jókedv a legna­gyobb erőforrás munkánkban. „Jó kedvvel lássunk hozzá s a fél­éikért már ezžel elértük", mondja egy közmondás. Hogy ez így legyen, hogy az iskola felébressze a tanuló ifjúságban a tudásvágyat, arról ép­pen nekünk kell gondoskodnunk és én meg vagyok győződve, hogy ez sikerülni is fog. E téren már nagy lépést tettünk előre és ez éven még tovább haladunk. Az ilyen jó neve­léshez szükséges eszközök rendelke­zésünkre állnak. Ez az eszköz első­sorban a pionírmozgalom. Sok pinoír­szervezetet ismertem meg itt Prágá­ban és vidéken és mindig lelkesedés­sel telt el szívem, amikor a legifjab­bak seregét láttam. Örömteljes ez a gyermeksereg, amely minket ilyen fontos feladat elé állít, hogy iskolán­kat olyanná építsük át, amilyennek kell lennie. A tanulóifjúságot ne a büntetéstől való félelem serkentse munkára, hanem az önálló kezdemé­nyező vállalkozás. A pionír szeretet­ből és pionirbecsületbői őrzi és támo­gatja iskoláját és nem engedi meg, hogy iskoláján vagy pionirbecsületén valami csorba essék. A jó pionír mind viselkedése, mind pedig tanu­lás terén kiváló és segít a gyengébb tanulóknak, hogy az általános szín­vonal minél magasabb legyen. Ti testesítitek meg az új iskolánkat, mely iskola valóban az ifjúságé, nem pedig az iskolai bürokratáké, mint ahogyan az a múltban volt. Ti biztosítjátok az iskolák rugalmassá­gát, ifjú voltát, a tanulók életörö­mét és egybekötitek az iskolák éle­tét népünk életével, mely népnek már teljes jogú felnőtt tagjai vagy­tok, ezért ne feledkezzetek meg ar­ról, hogy a társadalom munkásai is vagytok. Kedves szövetségi tagok, megérdemlitek elismerésünket, ezért hozzátok is felhívással fordulok: már sokat tettetek iskoláinkért s a jövö iskolai évben még többet tegye­tek. A SZÜLŐKHÖZ IS SZÓLOK, akik nagy befolyással vannak az is­kolás ifjakra. A szülök nevelése nagyban hozzájárulhat iskoláink ne­velő munkájának eredményességé­hez. A szülőknek is legyen főfelada­ta, úgy nevelni a gyermekeket, hogy minél jobban fel legyenek készülve a gyakorlati életre, — a mostani új emberi életre — mert semmi se szo­morúbb egy ifjú emberre, mint ha bebizonyul az, hogy nem állja meg a helyét az életben. Mit tehet egy ilyen ember aztán? Sajnos, még min­dig vannak elvakult szülők, akiknek fontosabb az elfogultság, mint gyer­mekük jövője és gyermekiket mara­di szellemben nevelik. Ezzel az elva­kultságukkal nem segítenek senkin, csupán csak gyermekük haladását fékezik. Ezért bizalommal fordulok minden szülőhöz, hogy az idei iskolai évben fokozott mértékben vegyenek részt a nevelő munkában és hagyja­nak el mindent, ami gyermekük ne­veléséhez nem szükséges. A TANÍTÓK HIVATÁSÁRÓL ugyancsak kell mondanom néhány őszinte szót. A régi rendszer egész­ségtelen viszonyt teremtett a tanítók és a tanulók között. Ez a viszony el­lenséges volt. A tanitó feljebbvaló, a tanuló alattvaló volt. A tanító a ta­nulók szemében valami csendörféle volt, aki nádpálcával kezében hajtot­ta a tanulókat. Ez a tény — hála haladó rendszerünknek — ma már a múlté. A diákságot az új iskolában a szeretet és a kötelességtudás ftizi tanítójához, akiben tanácsadót és tudásának forrását látja. Sajnos azonban, néha még előfordulnak ki­sebb múltbeli maradványok. A tanító ne mértékeli mindig kellőképpen az iskola pionír- vagy CsISz-csoportjá­nak munkásságát és benne gyakran csak a saját ügykörébe való beavat­kozást látja. Néha fennáll ez fordit­va is, hogy a diákság megokolatla­nul ellenséget lát tanítójában. A tanitó és a tanuló egy test és egy lélek, tehát elválaszthatatlan egység. Ez az új iskola követelménye és ez már iskoláink nagy részében meg is valósult. Ti, tanítók és tanulók tegye­tek meg mindent, hogy a jövö isko­la év végére mindenütt az iskolák minden fokán ez az új viszony ural­kodjék a tanítók és a tanulók kö­zött. A tanító és a tanuló viszonya csak a tanítás módját írja elő. Fel­merül azonban a másik fontos kér­dés, hogy MIT TANÍTSUNK? Az új világ új feladatok elé állít valamennyiünket. Ifjúságunkat tehát úgy kell nevelni, hogy e feladatokat képes legyen teljesíteni. Olyan ifjúságot akarunk, amely többet tud, mint amennyit a régi is­kolákban kapott az ifjúság, mert ná­lunk nemcsak néhányan, hanem va­lamennyien bekapcsolódunk az is­kola befejezése után országépíto munkánkba. A múlttal ellentétben mi ma azt akarjuk, hogy a társadalom minden része gazdaságosan ki legyen használva. Ezért az a célunk és az új iskolákat úgy szervezzük, hogy a tanuló ifjúság minél alaposabb tu­dásra tegyen szert, de nemcsak né­hányan, hanem valamennyien. Mi azt akarjuk, hogy egyetlen munkaerő se vesszen el. Mindenkiből értékes embert akarunk nevelni. A régi isko­lákban a diákság olyan dolgokat is tanult, amire soha se volt szüksége. Mi ezt a felesleges anyagot eltávolít­juk iskoláinkból. Ez azonban nem je­lenti, hogy azt akarnánk, hogy ke­vesebbet tudjatok. Ellenkezőleg, a felesleges részek eltávolítása révén a tanuló jobban szentelheti magát a gyakorlati részeknek. A MŰSZAKI TANTÁRGYAK FONTOSSÁGA gazdasági életünkben nagy. A tech­nika fejlődésével párhuzamosan egy­re több gép könnyiti meg az ember munkáját, azért az ifjúság egy bizo­nyos műszaki tudás elsajátítása nél­kül nem lenne kellőképpen felkészül­ve a gyakorlati életre. Mi ezért gon­doskodunk arról, hogy az iskolákból kikerült ifjúság rendelkezzék a fon­tos technikai ismeretekkel. Elmélyít­jük a gyakorlati jelentőségű mate­matika, fizika és kémia tanítását, a természetrajzot, a biológiát, hogy if­júságunk mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben otthon érezze magát. „HŰSÉG A MUNKÁS­OSZTÁLYHOZ!", ez legyen ifjúságunk jelszava. Az if­júság politikai nevelésének nagy je­lentőségét már a mult rezsimek is felismerték, ezért az ifjúságot reak­ciós szellemben nevelték. A király, császár és az uralkodó kizsákmányo­ló osztály iránti hűségre tanították őket. Ez azonban már iskoláinkból eltűnt. Ifjúságunkat úgy kell nevelni, hogy megismerje a szocialista élet forrását Kommunista Pártunk pro­gramjával összhangban. Ifjúságun­kat tehát azért kell nevelni már az az iskolákban, politikai téren is, hogy tudja mi a szocalizmus és miért akarjuk, hogy hazánk elérje a szocializmust. Legyen tehát iskoláink egyik legfőbb célja, hogy politikailag jól megalapozott embereket adjon az életnek, akik a haladás gondolatába nemcsak, hogy beleegyezenek, hanem munkával és minden téren harcolni is képesek érte. A koreai néphadsereg egységei a déli partvidéken tovább nyomulnak előre A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága tegnap közölte: A néphadsereg egységei valameny­nyi fronton folytatják a kemény har­cokat az amerikai és a Li Szin Man­féle csapatok ellen. A néphadsereg egységei visszaverik az ellentámadá­sokat, leküzdik az ellenség ellenállását és folytatják a kemény harcokat. Az ellenség légierő és tengerészeti tüzérség védelme alatt partraszállást kísérelt meg Kunszan (Gunzan) kikö­tője közelében. A néphadsereg egysé­geinek összpontosított tüze következ­tében a partraszállási kísérlet kudarc­ba fulladt. Augusztus 31-én 22 B 29-es ameri­kai repülőgép barbár módon bombázta Nampho (Tinnampo) város központi utcáit. A bombázás következtében ka­tonai jelentőséggel nem bíró üzemek, iskolák, színházak és egyéb létesítmé­nyek pusztultak el. Rombadöltek lakó­házak és kórházak is. A bombák meg­öltek és megsebesítettek sok békés pol­gárt, köztük gyermekeket, betegeket, nőket és aggokat. A déli partvidéken a néphadsereg egységei tovább nyomulnak előre, ha­talmas csapásokat mérve az amerikai és Li Szin Man-féle csapatokra, ame­lyek légierő és tengerészeti tüzérség támogatásával dühödt ellentámadáso­kat indítanak és próbálják megállítani a néphadsereg támadásait. A néphadsereg egységei a keleti partvidéken vívott harcokban szétzúz­ták az ellenségnek több mint két zászlóalját és sok hadianyagot zsák­mányoltak. Az ellenség sikertelenül próbált partraszállni Csindo (Cinto) szigetén, a déli partvidék közelében. A néphad­sereg egységei összpontosított tűzzel megsemmisítették az ellenség nagyobb csapategységeit. A Csecsudo (Szaisziu) szigetén mű­ködő partizánok támogatják a nép­hadsereg előnyomulását, fokozzák te­vékenységüket. A Csecsudo (Szaisziu) sziget északi részén fekvő Csecsu vá­ros körzetében müködö partizánok hirtelen megtámadták a Li Szin Man­féle rendőregységeket, megsemmisí­tettek több mint 150 rendőrt, sok fegyvert és harci eszközt zsákmányol­tak. A néphadsereg légvédelmi tüzérsé­ge három amerikai repülőgépet lőtt le Phenjan körzetében és egy amerikai repülőgépet Nampho (Tinnampo) kör­zetében. 160 millió forintot fordít a Magyar Népköztársaság a diákok támogatására Diákjóléti célokra 160 millió fo­rintot f 0rdít a következő tanévben a Magyar Népköztársaság. Ez az ösz­szeg 65 millió forinttal haladja meg az előző tanévi diákjóléti kiadáso­kat. Több mint 50 millió forintot osz­tanak ki 19.000 egyetemi és főisko­lai hallgató között ösztöndíj címén. Ösztöndíjat elsősorban a munkás, dolgozó paraszt és dolgozó értelmi­ségi származású fiatalok kapnak. A főiskolai kollégiumok szerepét a diákszállodák veszik át, ahol a hallgatók lakást, ágyneműt, fűtést, világítást és mosást kapnak. A diák­étkezőhelyeken gondoskodnak jó el­látásukról. Az elmúlt tanévben Budapesten hét menzán hétezer főiskolai hall­gató étkezett. Az 1950/51-es tanév­ben a menzarendszert továbbfejlesz­tik. A tavalyi hét egyetemi menzá­val szemben idén tizenhármat léte­sítenek. Valamennyi menza az egye­temek közelében lesz s a 13 menzán összesen tíz és,> félezer egyetemi és főiskolai hallgató étkezhet. A menzák ellátását központosít­ják. Korszerűen felszerelt hatalmas központi konyhát állítanak fel. Ez lehetővé teszi, hogy a diákok vala­mennyi étkeztetőhelyen jóminőségű ellátást, ebédet és vacsorát kapjanak olcsó áron. A diákszállókban elhe­lyezett egyetemi hallgatók az ebé­den és vacsorán kívül reggelit is kapnak. Hasonlóképpen felemelik a vidéki egyetem; városokban működő men­zák férőhelyeinek számát. Tavaly vidéken 3200 főiskolai és egyetemi hallgató kapott menzai ellátást, idén számuk 4800-ra emelkedik. Az állami gépállomások megkezdik a szerződések kötését Az Állami Gépállomások és a trak­toristák feladata az idei aratási és eséplési munkálatokban főleg az volt, hogy meggyőzzék kis- és középföld­müveseinket arról, hogy a gépek és a mezőgazdasági tudomány felhasz­nálása nélkül lehetetlen a földhozam emelése és a földművesek megszaba­dítása a nehéz, robotszerü munká­tól. A gépállomások további feladata az volt, hogy a gépeket teljes mér­tékben kihasználják és hogy a trák­toristák jó munkájukkal bebizonyít­sák földműveseinknek, hogy milyen előnyökkel jár a gépállomásokkal kö­tött egész évi szerződés. Az egész évi szerződések megkö­tésének előnyeiről már több EFSz meggyőződött. Ezek közé tartozik a farkasdi szövetkezet is. A szövetke­Az USA készült a Kína elleni repülőtámadásra A Washington Star című amerikai lap augusztus 26-án — egy nappal a kínai területek ellen intézett amerikai légitámadások előtt —- közölte: az amerikai hatóságok megfontolás tár­gyává teszik azt a kérdést, hogy az amerikai légihaderő támadási intézzen északkeletkínai területek ellen, ahon­nan állítólag hadianyagot szállítanak Koreába. Ez azonban csupán ürügy volt az amerikai hatóságok számara a bombázáshoz. A Washington Star cikkéből tehát világosan kitűnik, hogy amerikai ha­tóságok már hosszabb idő óta készül­tek az Eszakkelet-Kína ellen intézen­dő légitámadásra. Magyar tanítási nyelvű iskolák Bratislavában A kerületi Nemzeti Bizottság utasí­totta a bratislavai Tanfelügyelői Hiva­talokat és Nemzeti iskolai igazgatósá­gokat, hogy a megnyitandó bratislavai magyar tanítási nyelvű Nemzeti Isko­lába szeptember 1—4-ig utólagos be­iratkozásokat tartsanak. A bratislavai magyar tannyelvű nemzeti iskola osz­tályai egyelőre a Kalinčák-utca azon iskolaépületében lesznek, amelyben je­lenlég a magyar pedagógiai gimnázium működik. Amennyiben a beiratkozás eredménye lehetővé teszi, az iskola­ügyi hatóságok tervbevették esetleges további bratislavai magyar tanítási nyelvű nemzeti iskolák felállítását. A bratislavai magyar tanítási nyelvű nemzeti iskola a legrövidebb időn beliil megkezdi működését. A tanítás meg­kezdésének napjáról az iskolaügyi ha­tóságok a magyar szülőket az Ü j Szó napilap útján fogják értesíteni. A magyar tanítási nyelvű helybeli középiskolába a beiratkozások szep­tember 1—3-án 8—12-ig és szeptem­ber 4-én 8—10 óráig lesznek azon középiskolák igazgatóságainál, ame­lyekbe a gyermekek eddig jártak, ille­tőleg az első osztályosoknál a lakó­helyhez legközelebb eső középiskolá­nál. A bratislavai magyar tanítási nyelvű középiskolára vonatkozó isko­lahatósági döntés a beiratások eredmé­nyétől függ. Nyomatékosan felhívjuk a magyar szülők figyelmét arra, hogy a jelenlegi (szeptemberi) beiratások alkalmával nemcsak az újonnan jelentkező gyer­mekeket kell beíratni, hanem azokat is, akiket a f. évi június végi beiratá­sok alkalmával már beírattak, illetve akik f. évi július és augusztus havá­ban utólag jelentkeztek Bratislavában a magyar tannyelvű nemzeti iskolába vagy középiskolába. zet felkérte a vágsellyei állami gép­állomást, hogy a szövetkezettől vegye át a nagyobb gazdasági gépeket, amelyeket a szövetkezetben nem tud­nak úgy kihasználni, mint az állami gépállomáson, ahol a gépeket terv­szerűen osztják be munkára. Az ara­tás óta a farkasdi szövetkezet föld­jein, a vágsellyei állami gépállomás tíz traktoristából álló állandó bri­gádja dolgozik. Ez a brigád jó mun­kát végez. A tarlóhántást már száz­százalékra elvégezték. Most a cukor­répa alá való mélyszántást végzik. A traktoristák további 12 tagból ál­ló brigádja a zsigárdi EFSz földjein dolgozik, ahol 700 hektáron szántot­ták fel a mezsgyéket. A legközelebbi időben az állami gépállomások megkezdik az egész évre szóló szerződések kötését a föld­műves szövetkezetekkel. Ezzel az ál­lami gépállomások még felelősség­teljesebb feladatok előtt állnak. A traktoristák tói függ, hogy a beléjük vetett bizalomnak eleget tegyenek. Hogy az állami gépállomások mun­kájával az EFSz-ek tagjai meg le­gyenek elégedve, a gépállomásokon agronómokat fognak alkalmazni, akik állandó érintkezést tartanak fenn a szövetkezetekkel és a traktoristák­kal. Szaktanácsaikkal bizonyára elősegítik a föld jó megművelését. Az állami gépállomások és az EFSz­ek közötti szoros együttműködés nagymértékben hozzájárul mező­gazdaságunk fejlődéséhez és ezáltal meggyorsítja a szocializmus építését falvainkban. II Szovjet Szakszervezetek a Biztonsági Tanács közbelépését kérik a görögországi tömeges kivégzések ügyében A Szovjet Szakszervezetek Köz­Ponti Tanácsa a görög hatóságok önkényével kapcsolatban, amely ha­lálra kárhoztatja a görög nép leg­jobb fiait táviratot intézett az ENSz főtitkárához és a Biztonsági Tanács elnökéhez. A távirat hivat­kozik a 2877 halálbüntetésre ítélt görög demokrata anyáinak, felesé­geinek és gyermekeinek Sztálin elv­társhoz intézett megrázó, segélyt­kérö levelére és annak a 118 görög szakszervezeti funkcionáriusnak a szovjet szakszervezetekhez intézett levelére, akik fölött m 0st ítélkezik az athéni katona; törvényszék, a tü­dőbajos görög politikai foglyok nő­hozzátartozőinak kérésére és az augusztus 10-én halálra ítélt 12 gö­rög hazafi anyjának levelére, majd a következőket irja: »Mjndezek a tények arról tanúskodnak, hogy az athéni' hatóságok terrorja a görög demokratákkal szemben nem csök­ken, a görög hazafiak kiirtását fék­telenül folytatják. A Szovjetúnió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa a szakszervezetek­be tömörült szovjet dolgozók nevé­ben felemé* felháborodott tiltakozó szavát a görög hatóságok féktelen önkénye ellen, amely a nép legjobb fiait halálra kárhoztatja. Az ENSZ alapokmánya és az emberi jogokról szóló nyilatkozat arra kötelezi Önt, az ENSZ főtitkárát és Önt, a Biz­tonsági Tanács elnökét, hogy min­den intézkedést megtegyenek az ár­tatlanul elítélt emberek életének megmentésére. A Szovjetúnió Szak­szervezeteinek Központi Tanácsa a Szovjetúnió dolgozói nevében arra kéri a Biztonsági Tanácsot: hala­déktalanul vizsgálja meg a görög­országi terr 0rnak és tömeges kivég­zéseknek kérdését és védje meg Gö­rögország monarchofasiszta kormá­nya által halálra ítélt 2877 görög demokratát;

Next

/
Oldalképek
Tartalom